Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
-íremé«, moy. május 1. toi/Hvraawi AKUirasau iá €lj öli a május Z öldbeborultak a bokrok, a főutcát szegélyező, frissen metszett akácok. Tavaszi virágillatot hozott a májusi szellő. A felhőtlen tiszta ég szokatlan kékséggel ragyogott Szerencs fölött, Szinte hallani lehetett a május roppant szívének dobbanását. — Új világ készül... — Üj élet erjed .., — Május és fény: a munkásé vagy! :— Miénk a termő, végtelen mező ... 1945. Első szabad május. Tegnap még német Tigrisek ugattak a heg7, alatt, cicáztak a csendőrtollak. ma... Ez a májusi seregszemle mámorossá tette az embereket, felrázt? a szunnyadó erőket... Vágyak fp szítették milliók szívét. .. — TTí nao, új bá*nr ’'"^^nyek ’ Szabad lett az emberA szabadság és a május örökre -- miénk... Ecrre gondolt az ember, minden munkás, aki ott menetelt a büszke sarokban. E lől mentek a tizenfcilences veteránok. Büszkén, vörös zászlók alatt. Krisztián bácsi... Ö is várta ezt a napot... Iglár elvtárs, az egykori direktóriumi elnök, akit szintén a csendőrpofonok acéloztak még keményebb munkássá .;. És a többiek.;; Zászlós, vidám sorok.;; öregek, fiatalok..; Jöttek a cukorgyáriak... A. csokoládégyári lányok ..: Vasútasok, iskolások ::: Az egykori rabszolgák, mindmind sorbaálltak és emlékeztek a múltak májusára;:. .— vér.;. vér;.. vér.;; Börtön -.;;, sztrájk..., tüntetés. Ez az első szabad május is piros volt, de nem a vértől: vörös zászlók selymén játszott a napfény s a boldogság pirította az arcokat. Jöttek a tegnap még megalázott parasztok .;; Nem cselédek már... Űjgazdák ... Frissen faragott cölöpöktől fehérlett az egykori báró 1945 Harkányi határ... Magának szánt a földművelő ... A részvénytársaság urai is »átkeltek« a tengeren, a cukorgyárban is a munkás lett az úr. Szerencset is megtisztította a történelem. I Jj törvény, új erő ítélkezett a ^ régi törvény és erő fölött. A Rákóczi-kastélyból is eltakarodtak a degenerált grófi örökösök. A sötétséget megölte a fény, szabadság lángja. Egyetlen erővé sűrűsödött ez i zászlós, virágos menet. Űj sereg, új sad menetelt és új történelmet ír4 Szerencsen is ... Ágyúk, harangok, gyászkoszorúk helyett vidám emberek vonultak a szerencsi főutcán. Kaszárnya, börtön, zsellérvilág a múlté lett. S a cívis urak Szerencsen is megijedtek, mert ide is berontott áz új világ ... Összedőlt a kapitalizmus! Száz, meg száz pimasz here, kizsákmányoló magyar úr itt nincs többé! A költő, Juhász Gyula jövendölése is valóra vált: nem szunnyad már a magyar, a munkás, szikrát vetett a szalma és fellángolt a táj, mely nem fülledt és nem néma többé! Haladt az ünnepi menet. De nem mindenki állt a sorba. Voltak gyávák, akik otthon maradtak és az ellenség az ablakokon át figyelte a felvonulást. S mire gondolt? De a munkás, akit a kapitalizmus oly sokszor megnyomorított, jól tudta: soha többé nem jöhet vissza a csendőrszurony! Beszéljenek a kétkedők, uszítsanak a vagyonukat vesztett urak: ezt a májusi sereget soha többé nem lehet börtönbe zárni. Álmaink már a szabad jövőben élnek.-.; Megdöntöttük a tőkét és nem siránkoztunk, a romokból talpra álltunk, mert ismertük a célt: munkás- és: paraszthatalom, szocializmus. 1919. május 1, EZ rről beszélt nekem Krisztián bácsi, ott az első sorban, amíg az állomásig értünk. Beszélt 1 a régi májusokról, a munkásnépi1 harcáról s ón úgy hallgattam, minti1 gyermek a mesét. De tudtam, nem mese ez, hiszen valamelyest én is belekóstoltam abba a világba, melyben a szegénynek íztelen volt a leves és könnyen elcsattant az :spán korbácsa s a csendőrpofon. — Nem tudjátok ti, fiatalok, milyen volt akkor az élet — magyarázta Krisztián bácsi, de csak na-l gyón lassan beszélt, mintha igen messziről kellene visszahoznia a gondolatait. Jöttünk vissza a piactér felé s o úgy beszélt, mintha csak Ady Endre versét idézte volna: — Éppen elég volt ezer évig... Eleget uralkodtatok ... Most mi következünk!... — Csak azt sajnálom, hogy felettem már elszálltak az évek... De boldog vagyok ... Nem tudom, megérted-e... Megértettem ... Ismertem őt, azt is tudtam róla, hogy az üzemben, amikor senki sem hallotta, az In-J ternacionálét fütyörészte, ez lelkesítette a Horthy-korszak sötét éveiben. S a gyár sok munkásával együtt ő tudta a legjobban, hogy eljön ez a szabad május elseje és eljön a többi is, mint minden tavasz, mert’) a májust nem lehet megkötözni... A szabadság győzött élet és halál fölött! Lengtek a zászlók. Az utcán, a népkertben, mindenütt víg nóta szállt. Egyetlen tömeggé sűrűsödött a sok-sok ember. í Első szabad május... Boldog', életet hozott... S ebben a kis hegyaljai városban sem látni már éhező, rongyos gyermekeket, csüggedő munkanélkülieket, lóháton feszítői főszolgabírót, és hájas földbirtokost ... KA ért azóta minden évben el- ,VI jön a szabad május és .... »nincs szebb a jövendőik májusánál!« SZEGEDI LÁSZLÓ? A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG legszebb ürmepe.wM elseje. A munkások, szegényparasztok, a hatalom birtokosai szabadon* boldogan ünnepeltek. Ezen a napon a gyerekeké volt a híres Park Klub. Kis proletárgye- rekek, akiknek szülei örökké dolgoztaik, soha nem látott álomvilágba kerültek. Nagy Szilveszter KISZ-brigádja igy köszöntötte a munka ünnepét Öt héttel ezelőtt Nagy Szilveszter somsályi KISZ-brigádja május 1. tiszteletére, a munkások nagy ünnepére vállalta, hogy éves tervét átlagosan 120 százalékra teljesíti. Ezenkívül megfogadták a brigád tagjai, hogy csökkentik a szén palatartalmát, takarékoskodnak a robbanóanyaggal, s jelentős meny- nyiségű társadalmi munkát végeznek. A somsályi KISZ-brigád vállalását tett követte. Tervüket azóta 130 százalékra teljesítik s lényegesen sikerült csökkentemök a szén palatartalmát. A robbanóanyag megtakarítása érdekében bevezették az »Egy csille, egy patron-mozgalmat, amelynek segítségével jelentős robbanóanyag megtakarítást érnek el. A brigád tagjai társadalmi munkában saját maguk készítik el az ácsoláshoz szükséges bányafáit s azt le is szállítják munkahelyükre. Egyébként a brigádban ismeretlen fogalom az igazolatlan műszakmulasztás. Sikerült úgy beosztaná a munkájukat, hogy a 8 órát teljesen kidolgozzák. Nagy Szilveszter KISZ-brigádja vállalásának teljesítésével méltóképpen köszönti a proletariátus nagy ünnepét: május 1-ét. Május 1. tiszteletére az ormosbányai III. aknán bevezettek az elektromos robbantást Az onmosbányai III. akna műszaki vezetői a munkásosztály nagy ünnepének tiszteletére vállalták, hogy kákísérletezik az elektromos robbantás módszereit, azt, hogyan lehetne ebben a bányában is alkalmazni az új eljárást. A műszaki vezetők lelkes, odaadó kísérleti munkája eredményre vezetett, s a vállalásnak megfelelően május 1. tiszteletére az ormosbányai III. akna valamennyi munkahelyén 'bevezették az elektromos robbantást. Az onmosi műszakiak május 1. tiszteletére tett vállalása teljesítése követendő példa valamennyi bányaüzemben. sától tart — permanenciában a rendőrség, május 1 előtt és után tizenkét rendőri kerületre osztják a várost.” „Az építőmunkások 90 százaléka munka nélkül van Miskolcon.” Kollár dühösen belevágott korgó gyomrába. — „Keress munkát és élj becsületesen” — csengett a fülébe. Hát lehet munka nélkül becsületesen élni??? — Munkát meg nem kapok — morogta maga elé. Életfilozófiája napok óta azt boncolgatta, melyik börtönt lehet könnyebben elviselni: azt-e, amelyben állítólag szabad az ember, vagy a valóságos börtönt, ahol lakása van a rabnak, s kosztot is kap annyit, amennyi megmenti az éhen- halástól? Mégegyszer átgondolta tervét, s aztán határozottan megindult a börtönépület felé. ekintetes úr, alázattal jelentem, egy csavargó van itt — csapta össze a bokáját az altiszt a börtönigazgató előtt. — Mit akar? — Azt mondja, valami lopás-ügyben akar a tekintetes'úrral beszélni. — Mondd neki, menjen a fenébe. — Már mondtam. kérném szépen, de váltig erősködik. Hogy őt ismeri a tekintetes úr... és hogy ő a törvény fáradozását akarja megkönnyíteni. Egy kicsit kelekótyának néz ki... Az igazgató bosszúsan az órájára nézett. Hirtelen mérlegelte magúban a helyzetet. Hátha valami feljelentő. S ha netán elküldené, még bajt hozhat rá. — Eh — legyintett mérgesen — vetesd be! Egy perc múlva Kollár ott állt az igazgató előtt. Szeme tűzben égett, sápadt arcán mintha lázrózsák gyúl- tak volna. — Kollár vagyok, tekintetes uram, Kollár, a 923-as, tetszik rám emlékezni, ugye! Mert én emlékszem arra, amit a tekintetes úr mondott nekem. S ha becsülettel nem is tudtam élni, becsületes ember módjára jöttem ide. Az igazgatónak jó memóriája volt, s csakugyan felismerte börtönének nem is oly régi rabját. — Mit akarsz!? — Én... igazgató úr, én csak azt akarom ... Azt akarom, hogy tessék engem visszakísértetni a cellámba! Az igazgatót mintha darázs csípte volna meg, úgy pattant fel ültéből. Arcát a gutaütésre hajlamosak pírja öntötte el, tömzsi öklével az asztalra csapott, s magából kikelve üvöltötte: — Gazember! Velem mersz viccelődni!? Mars ki innen, mert rögtön bezáratlak! Kollár nem mozdult. Megvárta, amíg az igazgató kissé lecsillapodik, majd így szólt: — Nézze, tekintetes úr, maga azt mondta nekem, hogy éljek becsületesen. Munkát sehol nem kapok. De élni kell, bármilyen körülmények között is, mert az embernek mégis csak egy élete van. — Megint loptál, csibész! — hörögte az igazgató. — Nem, tekintetes úr, azt én nem teszem többé ... — Hát mit csináltál, aljas fráter!? — Még semmit, tekintetes úr ... Az igazgató széttárta két karját, s az altiszt felé fordult. — Ez az ember megőrült. Nem csinált semmit, de csukjam le. Bár leg-1* szívesebben azt tenném, esküszöm! ? wy ollár Miklós összeszorította aj-T kát, s szúrós fekete szemét az igazgatóéba fúrta. Egészen közel lépett asztalához. — Várja meg a végét, tekintetest uram. Még nincs oka a bezáráshoz, de mindjárt lesz! Jól figyeljen rám.. Maguk becsületes életet követelnek tőlünk, de módot nem adnak hozzá.' Hát adjanak rabkenyeret! 1 V értélén ajkát összeszorította, s lassan közeledett a rémülten hátráló igazgató felé. — Maga tanácsot adott nekem, igazgató úr. De attól én éhen fordulok fel. Volt-e már maga valaha éhes? Ügye, nem! S mint ahogy maga{ is a hasán keresztül gondolkozik — én is ... Tudja-e, igazgató úr, mi az én életfelfogásom? Megmondom. Maguknak, az úri osztálynak, könnyű megélni. Magukat, a dologtalan heréket védi a törvény. Minket, akik becsületes munkával szeretnénk élni, de módot nem adnak rá — elítél. Mit gondol, igazgató úr, kettőnk közül ki a becstelenebb? Maga! A főispánnal, a miniszterekkel, az úri bitangokkal együtt. Hirtelen felemelte öklét, s az igazgató vörös arcába sújtott: — Nesze gazember, a tanácsodért, sokunk nevében! Kollár szemei vérben forogtak,f szája habzott, s őrülten hadonászott f vézna karjaival. Alig bírtak vele a\ berohanó börtönőrök.. Lépjünk be a Park Klubba..; Uzsonnáznak a kisgyermekek A parkban játszanak a munkások és a vöröskatonák kis vendégei ünnepen a város képe teljesen megváltozott. A szobrokat beseren- dáztak és vörös drapériákkal vonták be. A képen Andrassy lovasszobrát is letakarják.
