Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-09 / 107. szám

Szombat, 1959. május 9. ÉSZAKMAGYARORSZÁG s Egy telkibáRyai tanító útikönyve a XVII. századból többnyire megelégedtek a topográ­fiai tények és természeti érdekessé­gek egyszerű leírásával, mellőzve az ok-okozati összefüggések keresését. Inkább az egyéni úti élményeket, történelmi eseményeket, néprajzi ér­dekességeket és az utazás körülmé­nyeit ismertették, gyakran kalandos történetek és mesébe illő kuriózumok közbeiktatásával. Régi útleíró irodalmunknak Bor­sod—Abaúj—Zemplén megyében is vannak hagyományai. Benczédi Szé­kely István szikszói iskolamestei 1538-ban kiadott »Kalendárium ma­gyar nyelven« című könyvének egyik fejezete érdekes és olvasmá­nyos útleírásokat is tartalmaz. Ebben ez időben, de méginkább egy-két év­századdal később a megjelent útle­írások legnagyobb érdeme az volt hogy hozzájárultak az általános nép- műveltség emeléséhez. Ugyanis a könyvnyomtatás első századaiban- az elvont tudományos kérdéseket tárgya, ló könyveket csak az iskolázott embe­rek értették meg, míg az útleírások a nép szélesebb rétegei számára ké­szültek. Ezekét a vásárokon árusítot­ták s ez által lehetővé vált, hogy az egyszerű emberek is megismerked­jenek a távolabbi népek életével. Nem egészen egy évszázaddal Benczédi Székely István említeti könyvének megjelenése után, Szepsi Csombor Márton (1594—1623) telki­bányai tanító írt érdekes útikönyvet nyugat-európai utazásairól. Szepsi Csombor Mártont ezer szál fűzte a mai Borsod—Abaúj—Zemp­lén megyéhez. Itt született, majd a különböző hazai iskolák látogatása és Erdély beutazása után, mint tanító Telkibányán telepedett le. Huszon­két éves koráig itt tanított, s közben pénzt gyűjtött régóta tervbevett külföldi utazásaihoz. 1616-ban, egy szép májusi reggelen indult el nyugat- európai tanulmány útjára, melynek vid ideig a londoni és a strassburgi egyetemet látogatta. Tanulmányút járói 1618-ban tért haza. Először az abaúji Szepsiben, majd Kassán tanított, később pedig a Zemplén megyei Varannó község rektora lett. Külföldön szerzett él­ményeiről, tapasztalatairól és megfi­gyeléseiről színes útikönyvet írt »Europica varietas: avagy Szepsi Csombor Mártonnak Lengyel, Mazur, Pruz, Dánia, Frisia. Hollandia, Zel- andia, Anglia, Gallia, Német és Cseh Országon, viszóntag: az Prussiai, Po- merániai, Sueciai, Norvégiái, Frisiai, Z elan diai, Brittaniai Tengereken va­ló bujdosásában látott, hallott kü- lömb külömb féle dolgoknak leírása. Mely minden Olvasónak nem tsak gyönyörűségre, sok féle hasznára is szolgálhat« címen 1620-ban jelent meg Kassán. Könyvéből kitűnik, hogy elsősor- baan azért járta a külföldi országo­Az országos zeneiskolai kamarazenefesztivál előtt Megjelent a Pártélet májusi száma Az üzemi párttitkároknak figyel­mébe ajánljuk Lázár Györgynek Népgazdaságunk erőforrásainak ha­tékonyabb felhasználásáért című cikkét, amelyben a termelés növelé­sének, a gazdaságosabb termelésnek a munkaversennyel való összefüggé­séről ír. A Pártélet és a SZOT által szervezett ankétről szól 3 ismertetés a kongresszusi munkaverseny szer­vezésének tapasztalataival foglalko­zik. Több írás a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozik. Soczó Jó­zsef Politikai munka az• új termelő- szövetkezetekben, Gyimóti Dénes pedig A termelőszövetkezetek poli­tikai meg szilár dításának feladatai a pápai járásban címmel írt cikket. De olvashatunk a termelőszövetke­zeteket patronáló mozgalom felada­tairól is. Szerényi Sándor cikkében arról ír, hogy milyen feladataik vannak pártszervezeteinknek a munkás- és a parasztfiatalok továbbtanulásának elősegítésében, felsőbb iskolákra való előkészítésében, a munkás- é* a parasztfiatal egyetemi hallgatók számának növelésében. Gombos Ká­roly az ismeretterjesztési munka ta­pasztalatait összegezi. A propagan­distáknak, de a pártoktatásban részt vevő hallgatóknak is segítséget nyújt Gyovai Gyulának A szocia­lista államiság kérdései az SZKP XXI. kongresszusa fényében című cikke. A Pártszervezeteink életéből című rovat több érdeklődésre számot tartó írást közöl: Karasz Lajos a tanácsok tömegkapcsolatairól, Bukovszky Já- nosné a propagandamunka nyári időszakáról, Gáti Györgyné a nők egyenjogúsága érvényesülésének Beloiannisz-gyári tapasztalatairól, Molnár Pál ^edig a pedagógusok ideológiai továbbképzésének tanul­ságairól ír. Gerencséri Jenő A veze­tésről, a nevelésről és a munkáról című írásában a KISZ IX. kerületi küldöttértekezletéről számol be­Nem hiszem, hogy volna boldo­gabb ember nálamnál, amiatt, hogy a Históriás ének-em, amit az első magyar proletárdiktatúráról írtam, hazám lakosságának kezébe kerül. AZ ELMÚLT ÉVBEN CEGLÉD város kezdeményezésére a zeneisko­lák országszerte megmozdultak: or­szágos kamarazene fesztivált ren­deztek a muzsikálási kedv terjeszté­sére szolgáló kamarazenélés népsze­rűsítésére. A kamarazenélésnek óriási jelentősége van zenei nevelé­sünkben, azok a gyermekek is tud­nak valami szépet alkotni, akik egyénileg nem olyan nagy tehetsé­gek, hogy pódiumon megállnák a helyüket. Másrészt figyelemré, al­kalmazkodásra nevel, ami elkerül­hetetlen velejárója közösségi éle­tünknek. Az eddigi, immár elavult díjazást mellőzték, minden megjelent csoport egy szép emlékplakettet és oklevelet kapott. Ezek a csoportok egy-egy or­szágrészt, egy-egy városi képvisel­tek, a kiküldő intézmény a legjobb együttesével képviseltette magát. Már az első fesztiválon is nyilván­valóvá vált, hogy milyen nagy lelke­sedéssel fogadják ezt a kezdeménye­zést zenei intézményeink. A MOST FOLYÓ ISKOLAI ÉVRE a jelenlévő vezetők megtervezték az ez évi fesztivál lebonyolítását. Még­pedig az országban működő hat ze­neművészeti szakiskola már április elején megrendezte körzetében a vá­logatást. A miskolci körzet Egerben tartotta, ahol a nagy járvány miatt a felsőmagyarországi zeneiskolák közül csak Salgótarján, Eger és a két miskolci zeneiskola képviselte magát több csoporttal. A szakiskolai igazgatóból és tanárokból álló bíráló bizottság kijelölte a Veszprémbe in­duló műsorszámokat, így az ország minden körzete képviselve lesz Ba- latonfüreden és Veszprémben, ahol két napra és két városnak elosztva, szép kamarazene műsorral fognak fellépni a muzsikát szerető fiatal zeneiskolások. Talán jövőre elérhet­jük, hogy az ország összes zeneisko­lája képviselteti magát. A rendező szerv ez évben a veszprémi tanács és zeneiskola. Hazánk megismeré­sére május 9-én, a bemutató után ingyenes hajókirándulást szervez a fiataloknak. REMÉLJÜK, HOGY RÖVIDESEN Miskolc városnak és zeneiskoláinak is lesz alkalma egy hasonló feszti­vált lebonyolítani és a Miskolc kör­nyékén fekvő Bükk hegység szépsé­geivel dicsekedni vendégeink előtt. ERDÉLYI LÁSZLÓNÉ Boldogságom már ott kezdődött, amikor a Preludium első strófájával kész voltam. Akkor már az egész ének bennem élt. Járva nagy Orosz­ország akkor még sokszor úttalan útjait, a teremtéssel velejáró kelle­mes érzéssel, meg voltam határozot­tan győződve, hogy hasznos munkát végzek. A magyar börtönökben és az emigrációban írt dalaim akkor már népdalokká váltak, tehát érezhettem, iogy a hangot eltaláltam. Nem hiá­ba voltam annyi évig falusi nép­tanító. Aki elolvassa az éneket, azonnal szreveszi, hogy nem íróasztal mel­lett készült. Ha lett volna egy vak lovam és egy bandurám — a régi magyar igricek instrumentje — ma­gyar Dzsambul módján járhattam volna sorba az ukrán és moldvai steppéket, de így csak hangszer nél­kül állítottam be a falvakba, gyalo­gosként, hol mindig akadt egy-egy magyar asszony, kit a Magyarország­ra jutott orosz hadifogoly hozott el hazájába, vagy Oroszországba került magyar hadifogoly, ki Távol-Kelet­től a Dnyeszterig végigverekedte az yrosz polgárháborút. S most ott kol- közösködik fiaitól, leányaitól, uno­káitól körülvéve. Ezek voltak az első kritikusaim. De a legelső Terka volt, Katalinf díváról. Mikor a szolnoki csata végére jutottam énekemmel, az asztalra borulva igen hangosan elkezdett sírni. Két kedves kislánya odarohant hozzá, átölelve síró any­jukat, kérdezgették, hogy miért sír. Az ura komoran, kérdően nézett rám. Mikor aztán röviden lefordítot­tam a verseket oroszra, csak annyit mondott: „Nem csoda, hogy sír, hisz velem együtt részt vett abban a vé­res lakodalomban, akkor vágtunk neki együtt a Kárpátoknak. Csak két hónap múlva jutottunk ide a faluba, szülőhelyemre.” Ez aztán véglegesen meggyőzött arról, hogy nagy fába vágtam a fej­szémet. S zocialista építőmunkánk vitelé­ben napjainkban fontos sze­repet töltenek be a kultúra munká­sai. Adódik ez abból, hogy a peda­gógusok, könyvtárosok, a kultúr- otthonok dolgozói egyre tisztábban látják azt a komoly feladatot, ame­lyet szocialista kultúránk vállalt magára a szocializmus építésének folyamatában. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány hazánk szocialista építése terén központi feladatának tekinti a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. E nagyszerű célkitűzések mielőbbi megvalósítá­sát határozták el dolgozó népünk ezrei, tízezrei. A már megléyő ter­melőszövetkezetek és a napjainkban születő újak egyaránt azon fáradoz­nak, hogy szorgalmas munkával, a közös vagyon állandó növelésével példamutató, sok árut termelő nagy­üzemi gazdaságokká váljanak, s jó­módot teremtsenek tagjaik számára. Ma már egyre kevesebben vannak, akik kételkednének abban, hogy ez az út vezet a szocializmusba; amely egyet jelent a jóléttel, a kulturál­tabb életviszonyokkal, a falu és a város közti különbségek eltűnésével. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése azonban egyidejűleg más, sürgősen megoldásra váró kérdése­ket is felvet; Felveti nem utolsó sor­ban a szocialista kultúra gyorsabb ütemű fejlesztésének kérdését. Le­nin arra tanít, hogy a mezőgazdaság átszervezése, a szövetkezeti mozga­lom fejlesztése műveltségi kérdés. A napokban beszéltem Somogy megyei emberekkel, akik részt vettek a ter­melőszövetkezetek szervezésében s A könyvtárak feladata a termelőszövetkezeti községekben Lenin szavait igazolták. Elmondot­ták, hogy azokban a falvakban, ame­lyekben jól működő kultúrotthonok, könyvtárak vannak és rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, sok­kal könnyebben ment a szervezés. A szocialista községekben a ma­gasfokú szocialista kultúra igénye már önként jelentkezik. Ez termé­szetes dolog, hiszen a termelőszö­vetkezetekbe tömörült falvak népé­nek nem lesz a munka hajcsára töb­bé. A munka nehezét a gépek végzik el, s ez lehetőséget ad arra, hogy a dolgozóknak több legyen a szabad­idejük. A nagyüzemi gazdálkodás eredménye: a többtermelés gazda­gabb, jobb életet teremt — és követ­kezésképpen nagyobb művelődési igényeket. Ezzel a bekövetkező tény­nyel kell számolniuk ma a kultúra munkásainak falun. A szikszói és az encsi járás ter­melőszövetkezeti községeit járva, máris találkoztam ezekkel a kultu­rális igényekkel. A mai falusi élet­ben sok helyen a kultúra szinte egye­düli hordozója még tulajdonképpen a könyv. Éppen ezért szeretném ki­hangsúlyozni most a közművelődési könyvtárak fontos szerepét és meg­növekedő feladatait. ádár elvtárs, amikor meghatá- rozta az országos feladatokat, a termelőszövetkezetek megerősíté­sét, ezzel párhuzamosan a szocialista kultúra megszilárdítását is hangsú­lyozta. A könyvtárak feladata ezen a területen az általános műveltség emelése, a szakmai, politikai és világnézeti neveles elősegítése. Ezzel segíthetik tulajdonképpen a könyv­tárak a termelőszövetkezetek meg­szilárdítását, és közvetett úton a ma­gasabb termelési eredmények eléré­sét azáltal, hogy a dolgozók kezébe adják a mezőgazdasági, ismeretter­jesztő és tudományos szakkönyveket, a haladószellemű írók alkotásait, amelyek erőt és lendületet adnak népünknek a szocialista építőmun­kához. Hogy népkönyvtáraink ezt a nehéz feladatot el tudják végezni, korszerű, kulturált könyvtári tevékenységet kell teremteni a termelőszövetkezeti községekben. Ez persze anyagi áldo­zatokat is kíván. El kell érnünk, hogy minden termelőszövetkezeti községben legyen a könyvtárnak felszerelése, mert az ugyanolyan szükséges, mint egy mezőgazdasági gép. Legyen a falu könyvtárának ol­vasó- és kölcsönző helyisége, ahol munka után kulturáltan szórakoz­hatnak és tanulhatnak fiatalok, fel­nőttek egyaránt. Mondjuk meg őszintén, nem kevés erőfeszítéssel, de ezeket a feltételeket csaknem minden község meg tudná teremteni saját erejéből is. Hogy mennyire égetően szükséges ennek a problé­mának a megoldása, hadd hivatkoz­zam csak a falusi ifjúság helyzetére. Meg kell érteni községeink vezetői­nek, hogy ma már az ifjúságot csak akkor tudjuk a faluban, a termelő­szövetkezetekben megtartani, ha kulturális lehetőségeket is biztosí­tunk számukra ott helyben. És en­nek az ifjúságnak igaza van akkor, ha a munka után szórakozni, olvas­ni, tanulni vágyik kulturált viszo­nyok között. Nem igaz az, hogy csak a pénzszerzési lehetőségek csábítják az ifjúságot városra, hiszen ma már ezt a termelőszövetkezetekben is megtalálják, de a kulturális igények kielégítését még nem. De ugyanúgy vágynak a kultúrára a felnőttek és idősek egyaránt. Ezt bizonyítja a szikszói kultúrotthon felnőttek és öregek klubja, amely minden alka­lommal zsúfolásig megtelik kultu­ráltan szórakozó, a mindennapi munkából érkező iparosokkal, vas­utasokkal és a termelőszövetkezeti tagokkal. Ez a példa is azt bizonyít­ja, hogy ha a szocialista községek­ben, a dolgozók bekerülnek a falu kollektív életébe, fokozottabban fog­ják igényelni a kulturális lehetősé­geket, a kultúrotthont, a könyvtárat. A termelőszövetkezeti községek­ben, a kultúrotthonokn&k és a könyvtáraknak fel kell készülniük a kulturális igények kielégítésére, a dolgozók nevelésére. A könyvtári munka felelősségteljes társadalmi tevékenység és tegyük hozzá, a ma még differenciált, nem egységes vi­lágnézetű dolgozók körében nagyon nehéz feladat. A könyvtárosnak állandó és folyamatos kapcsolatot kell teremteni a falu életével, ismer­nie kell a termelőszövetkezetek ter­melési terveit, hogy jó szerzeménye­zéssel hasznosan tudja fejleszteni a könyvtár állományát. Ügyelnie kell arra, hogy egy-egy termelési ág leg­jobb szakkönyvei meglegyenek könyvtárában. A dolgozók kezeügyé- ben legyen a Munkaegységkönyv, a Mintaalapszabályzat és a legfonto­sabb technikai, gépészeti szakköny­vek. Számolniuk kell azzal, hogy a termelőszövetkezeti községekben a felnőtt olvasók számának emelke­dése várható. így van ez a Szovjet­unióban és a népi demokratikus or­szágokban is, ahol már a termelő- szövetkezetek tulajdonában vannak a népkönyvtárak. A jó könyvek kiadásán túlme­^ nőén, rendkívül nagy jelentő­sége van a faluban a könyvtáros nevelő munkájának, az emberekkel foglalkozó személyes meggyőző agi- tációnak. Mindehhez ismernie kell a közösségi élet problémáit, hogy min­dig ott segítsen, ahol szükség van arra. Társadalmi mozgékonyság kell, hogy jellemezze a könyvtáros sze­mélyét, ott legyen a dolgozók között, érezzék az egyszerű emberek is, hogy lehet a tanácsaira számítani, — s ezért mindenkor hálásak az embe­rek. A népművelő munka ma még nem könnyű feladat falun, de a kul­túra munkásainak lehet-e jólesőbb érzés, mint az a tudat, hogy ők a tu­dás, a műveltség terjesztői. Ez az a munka ma, amit pénzzel nem lehet megfizetni. Szabó Gyula járási könyvtárvezető Szikszó kai, hogy tudását, földrajzi látókö­rét és ismereteit személyes tapasz­talatok és adatgyűjtések alapján bő- vítse. Szepsi Csombor Márton a föld­rajzi irodalomban is jártas volt: a hazai Honterus kozmográfiáján kí­vül jól ismerte a külföldi szakirodal­mat, Mercator és más írók műveit. Külföldi utazásai során alkalma voll a nálunk nehezen hozzáférhető szak­könyvek és »földabroszok (térképekJ áttanulmányozására. Ebben a törek­vésben kell megjelölnünk az okát annak, hogy a külföldön látottakat olyan szakszerűen és földrajzilag helyesen írja le. Szepsi Csombor Márton stílusának bemutatása céljából néhány rövid részletet közlünk útikönyvéből. így ír Amszterdamról: »Fundamentuma egészen csak faoszlopokon áll, ha valaki házat akar építeni, először az helyen lévő földet nagy mélyen be­ássa. az árokban sok égerfa oszlopo­kat ver bé. azonfelyül osztán úgy kezd a házi épülethez, innen vagyon ez. hogy ő nálok (ti. a hollandusok­nál) nem találtatnak oly magos hú­zok, mint Danczkában, azhol sok helyen egymáson fel nyolc rend ház is vagyon.« Anglia metropolisáról a követke­zőképpen emlékezik meg. ». . .Az nép Lonőinumban oly bő, ítélné ember mindennap sokadalom benne Hallot­tam. hogy minden jövevényen kívül mindenkor találtatik háromszázezer emhor benne, kenyér kell hiszen ezeknek”... Szepsi ' Csombor Márton könyve a régi magyar nyomtatványok között az első magyar szerzőből származó, magyar nyelvű útleírás. Értékét és kultúrtörténeti jelentőségé+ az adia mea, hogy hűen rögzíti a XVII szá­zad eleién Észak- és Nyugat-Euró- pában uralkodó állapotokat, a gazda­sági kulturális és politikai életét. Említést érdemel az is. hoav az »Europica varietas« mind a földraj­zi szakszerűség, mind pedig az él­ményszerű leírások tekintetében felette áll a korábban megjelent la­tin és vém°t yvelvv v^leírásoknak. Szepsi Csombor Márton fiatalon, 29 éves korában halt meg. Egész életével, gondolkodásával és cseleke­deteivel. a földrajz iránti szeretetét és a tanítás iránt érzett őszinte ra­jongását igazolta. FRISNYÁK SÁNDOR során »sárga csizmában, verőfényes gránátszínű posztóból csinált palást­ban« begyalogolta Lengyelországot, Hollandiát, Angliát, Franciaországot, Németországot és Csehországot. Köz­ben csaknem két éven keresztül Danczkában tanult Keckermann professzor tanítványaként, majd rö­^JL nagy földrajzi felfedezések 07L után, a XVI.—XVII. század­ban a földrajzi irodalom egy új, Európaszerle népszerű műfaja fejlő­dött ki, az útleírás. Kezdetben az út­leíró irodalom még csak igen kis mértékben használta fel a geográfia tudományos eredményeit. Szerzői SZERZŐK - MÍlVcIKRŐL ...dalaim népdalokká váltak Szatmári Sándor: Históriás ének, 1919

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom