Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

Szombat, 1959. május 30. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Munkásgrülés Tiszapalkonyán CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN MUNKASGYÜLÉST tartottak Ti­szapalkonyán. Ott voltak a hőerő­mű dolgozói, az építők. A terem zsúfolva volt. Mintegy hatszázan gyűltek össze. Az esemény nem megy szenzációszámba, természe­tesnek veszik. Egy sor helyen tar­tottak már és tartanak még. Mint sok más esetben, itt sem maga a jelenség lényeges, hanem ami mö­götte van. Ez pedig az, hogy a párt természetes kötelességének tartja, hogy időszakonkint megta­nácskozza az aktuális politikai kér­déseket az államhatalom vezető osztályával, a munkássággal. Ez történt Tiszapalkonyán is. Azért mondtuk, hogy az esemény nem megy szenzációszámba, mert ez mindinkább állandó gyakorlatává lesz a párt politikájának. Mégis, figyelemreméltó. Ilyen formában és tartalommal ugyanis új a jelen­ség, friss szellem tükrözője. Töb­bek között ezeken a munkásgyűlé­seken is konkrét valósággá lesz a párt és a tömegek közötti kapcso­dat. GYOPÁR JÁNOS ELVTÁRS, a megyei pártbizottság ipari osztá­lyának vezetője tartott beszámolót, miután Szűcs Ferenc elvtárs, a ti- szapalkonyai területi pártbizottság munkatársa megnyitotta a munkás­gyűlést. Gyopár elvtárs elöljá­róban a megyei pártbizottság kö­szönetét és elismerését tolmácsol­ta a Láng Gépgyár dolgozóinak az elmúlt napok kimagasló eredmé­nyeiért. Ugyanis szerdán, május 27-én tartották a Láng-gyár készí­tette negyedik gépegységnél a túl- forgatási próbát. A próba minden zökkenő nélkül sikerült, a Láng Gépgyár tervezői és kivitelezői ki­tűnően vizsgáztak. Ugyancsak kö­szönetét mondott Gyopár elvtárs a tiszapalkonyai dolgozóknak az elmúlt időszakban elért szép ered­ményekért. A BESZÁMOLÓ a párt decem­beri és márciusi határozatát tag­lalta, amely a szocializmus építé­sének meggyorsításáról szól. Fő­képpen a decemberi, de a márciusi párthatározat is célul tűzte ki a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sának gyorsabb ütemét. A márciusi párthatározat kimondja, hogy meg­teremtődtek hazánkban a nagyobb előrelépés lehetőségei. Az előadó ezt tényekkel bizonyította. Az or­szágos eredmények mellett megyei példákat sorolt fel. Az ipari ter­melés Borsodban 1958-ban, 1957- hez viszonyítva, 20.1 százalékkal növekedett. Jelentősen emelkedett a termelékenység, csökkent az ön-, költség. Célkitűzéseinknek kedvez a nemzetközi helyzet is. Gyopár elvtárs utalt a Szovjetunió hétéves tervére, melynek megvalósulása so­rán lehetővé válik, hogy a Szovjet­unió még nagyobb segítségben ré­szesítse a barati államokat, ugyan­akkor a magyar ipar termékeinek tovább növekszenek a piaci lehető­ségei a Szovjetunióban. Nagy se­gítséget nyújtanak számunkra a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa keretében a többi baráti or­szágok is. Ez konkréten tapasztal­ható például Tiszapalkonyán. ahol mindhárom, üzemben lévő gépegy­ség csehszlovák gyárak terméke. ÖT HÓNAP TELT EL a párt de­cemberi határozata óta. Az előadó elemezte, hogy országosan, s külön a megyénkben, milyen sikerekkel büszkélkedhetünk a célkitűzések meg valósításában. Borsodban pél­dául jelenleg az összr szántóterület 41,5 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz, 12 000 tagja van a tszr eknek és 57 termelőszövetkezeti község alakult a három hónap alatt. A beszámoló ezután elemezte a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit, fölényét, majd a mun­kásosztály felelősségéről szólt. Ar­ról, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átalakítása össztársadalmi ügy, s mint az ország vezető erejének, ebben nagy felelőssége van a mun­kásosztálynak. Itt szóba kerültek a kétlaki dolgozók — Tiszapalkonyán is nagyszámban vannak —, akik gyakran mereven ragaszkodnak két-három hold földjükhöz és ezzel hátráltatják a falu szocialista át­Q. 1 3 KlllííQftt A GYŰLÉS UTÁN beszélgettünk erről a palkonyai munkásokkal. El­mondták: a munkásosztály törzs- gárdája azon van, hogy a kétlakiak érezzék felelősségüket a mezőgaz­daság szocialista átalakításáért, lássák be, hogy a párt politikája nekik is jobbat akar, s az volna részükre a leghelyesebb, ha ott­honlévő családtagjaik földjükkel belépnének a termelőszövetkezetbe. Ez esetben kevesebb gondjuk ma­radna odahaza, elmaradna a dupla»- műszak, pihenten jönnének mun­kába, s egyikük-másikuk nem alud­na el munkaközben, ami különö­sen az energiaiparban súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Gyopár elvtárs beszéde befejező részében az újonnan alakult szövet­kezetek feladatairól, megszilárdítá­sukról beszélt, s arról, hogy ezt tá­mogatni kell az iparnak is. A kör­nyéken, a mezőcsáti járásban lévő termelőszövetkezeteknek például sokat segíthetnek a tiszapalko- nyaiak. A kormány mindent meg­tesz a termelőszövetkezetek segíté­se érdekében. Ez évben terv szerint 2 900 traktort kellett volna átadni a mezőgazdaságnak, ezzel szemben 5 960 traktort kap a falu. Ebben benne lesz a Szovjetunió által fo­lyamatosan szállított 12 000 mező- gazdasági gép egyrésze is, valamint a Romániában rendelt gumikerekes traktorok. A CÉL ÉRDEKÉBEN a magyar mezőgazdasági gépgyártásnak is fokoznia kell a termelést,1 ehhez pe­dig több acélra, félkészárura van szükség. Az ipar téljesítménye te­hát nem választható el a mezőgaz­daság szocialista átalakításának si­kerétől; — nagy — Eredményes szakszervezeti választóközgyűlés a DIMÁ VA G-ban A SZAKSZERVEZETI MOZGA­LOM fejlődését támogatja és segíti elő a szakszervezeti szervek két­évenkénti újraválasztása. A SZOT * és a Vasas Szakszervezet elnöksége határozata alapján DIMÁVAG­ban csütörtökön választó küldött­Az oltás nem immunizál örökre A gyermekparalízis, a tuberkuló­zis és a diftéria elleni oltásokat ak­kor is be kell adni, ha ezek a be­tegségek már teljesen eltűntek, — állapította meg dr. E. C. Benn, az angol egészségügyi társaság kong­resszusán. Dr. Benn hozzáfűzte: ha a lakosság nagy része közönyössége miatt nem kap védelmet e betegsé­gek ellen és a baktériumok egysze­riben újra megjelennek, ez súlyos járványt okozhat. Az orvos hangsúlyozta: igen nagy problémát jelent, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését az immunizá­lás iránt akkor is, amikor egy be­tegség már csak ritkán fordul elő. t közgyűlést tartottak, mintegy há­romszáz aktíva részvételével. A választóközgyűlést Nagy László, a kerékpárüzem egységvezetője nyi­totta meg. Javaslatot tett a szavazat- szedő bizottság és a mandátumvizs­gáló bizottság tagjaira, s ezt az ak­tívák egyhangúlag elfogadták. Ezután Venczel Vilmos elvtárs. az üzemi bizottság elnöke tartotta mea beszámolóját. Beszédének első részé­ben a kül- és belpolitikai esemé­nyekkel és a, szakszervezeti mozga­lom fejlődésével foglalkozott. A gyár életében elért eredményekről, hiá­nyosságokról, és a szakszervezeti munkáról elmondotta, hogy a szak- szervezetnek részt kell vennie a ha­talom gyakorlásában, képviseltetnie kell a társadalom egyetemes érde­keit, de ugyanakkor egy pillanatra sem szabad elhanyagolni a dolgo­zók közvetlen, mindennapos problé­máinak intézését. Ez természetesen megnöveli az egész szakszervezeti mozgalom felelősségét a munkásha­talom erősítésében, az élet- és mun­kakörülmények kialakításában, a tör­vények és rendeletek betartásának ellenőrzésében. Mindig abból a tény­ből kell kiindulni, hogy milyen a vezetés színvonala, milyen a terme­léssel való foglalkozás, mivel az életszínvonal és a munkakörülmé­nyek állandó javulása csak a népgaz­daság fejlesztése, a termelőerők nö­velése alapján valósíthatók meg. Beszédében hangoztatta: a DIMÄ- VAG az elmúlt években világvi­szonylatban is bebizonyította, hogy termelvényei előállításánál — egy­két esetet kivéve — teljesítette azo­kat a terveket, amelyek a gyár előtt feladatul állottak. A teljes termelést 1957-ben 100,2 százalékra, 1958-ban pedig 101,2 százalékra teljesítették. A vállalat, 1958. második félévi ered­ménye alapján, zászlós élüzem cím tulajdonosa lett, amit ez alkalom­mal tizenkettedszer tűzhettek a gyár kapujára. Ezzel közel 100 ezer forint jutalmat oszthattak ki a jól dolgozó munkások körében. Hangsúlyozta, hogy az eredmények elérése mellett a termelési munkában a szakszerve­zet még nem tett meg nrndent. A dolgozók több esetben tettek panaszt a műszáki előfeltételek biztosításá­nak hiányosságára, amely megmu­tatkozott a szerszámok, de különö­sen a folyamatos munkamenet biz­tosításában is, ami a műszaki vezetés hiányosságát, egyes esetekben pedig a vállalatvezetés ellenőrzésének mu­lasztását igazolja. Ezenkívül igen sok még a megmunkálás? selejt, az elmúlt években jóval túlhaladta a kétmillió forintot. Hasonló állapot észlelhető a pótidők felhasználásánál is. amely havonta rendszeresen eléri a 4 500 órát. Sok még a törtnapi tá­voliét és az egésznapos kimaradá­sok. De megoldatlan kérdés, még a mai napig is, a szabndságos terv egyenletes betartása. Sok vita merült fel az újítások elfogadásánál, azok értékelésénél és bevezetésénél a dol­gozók részérői. Hangsúlyozta, hogy a termelési bizottságnak, de mend­•hatnáfik, a gyár minden szervének sokkal következetesebbnek kell len­nie az elkövetkezendő időkben. Sok­kal behatóbban kell foglalkoznia az anyagiak a rékossággál, az önköltség csökkentésével és azokkal az elmon­dott problémákkal, amelyek nap­jainkban a gyár területén megmu­tatkoznak. VENCZEL ELVTÁRS BESZÉDÉ­BEN foglalkozott a bérezés kérdésé­vel is. Az 1956 előtti időszakhoz ké­pest hatalmas változás történt az órabérek tekintetében. Ez abban ju­tott kifejezésre, hogy a fizikai ka­tegóriás bérek helyett szemálvi óra­béreket írtak elő, melyeknél figye­lembe vették a szakképzettséget, sze­mélyi képzettséget és a szorgalma» A bérek elosztása úgy történt, hosv a hidegmunkán dolgozó segédmun­kásoknál 4-től 6-ig, a betanított munkásoknál 4.50-tői 7-ig. szak­munkásoknál pedig 5-től 9 forintig szabták meg a besorolási határokai.. A kohász, kovács és öntő segédmun­kásoknál 4.50-től 7-ig, betanítottak­nál 5-től 9-ig, szakmunkások­nál pedig 6-tól 11 forintig szabtak határt az órabérek besorolásánál. Ai akkori elosztáskor azonban történtek aránytalanságok, melyeket igazolnak aZok a tények, hogy a bérbizottság számtalan besorolási panasszal talál­kozott. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS vonalán 1945-től napjainkig valósá­gos forradalmat élt át a DIMÁVAG. A szocialista tervgazdálkodás követ­keztében nagymértékben megnöve­kedett a munkabérből élő és ezen keresztül a társadalombiztosításba bevontak száma. Ebben jelentős sze­repet játszott a biztosítási szolgálta­tások színvonalának emelése, így többek között a 75 százalékos táp­pénz bevezetése, táppénzfolyósítás a betegség első napjától kezdve, a kórházidőre járó táppénz felemelése, a tbc-betegek táppénzre való jogo­sultságának egy évről két évre való kiterjesztése, az anyasági segély fel­emelése, a családi pótlékoknak 1953- ban és ez év április hónaptól való emelése, de nem utolsó sorban a nyugdíjaknak 1954-ben, valamint 1959-ben történt rendezése. Venczel elvtárs ezután az albizott­ságok munkájáról, eredményeiről és az ott felmerülő hibákról beszélt, majd befejezésül felkérte a küldött- közgyűlés résztvevőit: egészítsék ki beszámolóját, mondják el vélemé­nyüket a szakszervezeti bizottság eddig végzett munkájáról, hogy ez utat mutasson az újra választandó szakszervezeti bizottságnak, amely­nek feladata lesz, hogy munkájában az eddigieknél még jobb eredménye­ket érjen el. A beszámoló után Krasznai Lajos, a számvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a szakszervezetnek az el­múlt választások óta végzett pénz­gazdálkodási munkájáról. A két beszámolót értékes vita kö­vette. A felszólalók beszéltek a mun­kaversenyről, újítási mozgalomról, bérezésről, a munkavédelemről és az egészségüggyel kapcsolatban fel­merült és megoldatlan problémák­ról, és azok megoldásának lehetősé­geiről. Foglalkoztak ezenkívül az ön­tudat és a szakmai továbbképzés problémáival, s javasolták a Vasas­nap megrendezését. Az ülésen résztvett és felszólalt Fabók Lajos elvtárs, a SZOT kül­dötte, Lendvai József elvtárs, a MSZMP megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja és Szalai István elvtárs, a nagyüzemi pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője. A HOZZÁSZÓLÁSOK UTÁN a je­lölőbizottság elnöke ismertette az üzemi bizottságba és a számvizsgáló bizottságba jelölt rendes és póttagok eddigi munkásságát. A jelöltekről újabb vitát indítottak. A társadalom- biztosítási tanács jelöltjeit a küldöt­tek egyhangúlag elfogadták. A vá­lasztóközgyűlés elnöke ezután fel­függesztette az ülést és a küldöttek titkos szavazás útján választották meg a jelölteket, majd a szavazás megtörténte után kihirdették az eredményeket. NÉMETH TIBOR Uj gyógyszer a vérszegénység gyógyítására Mannon Azizov üzbég vegyész évek óta kísérletezik olyan gyógy­szer előállításával, amellyel gyógyí­tani lehet az anaemiát, vagyis vér- szegénységet. Munkáját nemrégiben siker koronázta. Előállította a kőa­mid nevű vegyületet, amelyről így nyilatkozik: — Közismert, hogy a kobalt a nor­mális vérkeringés elengedhetetlen feltétele. Ha az emberi szervezetben a kobalt-tartalom normája megbom­lik, különböző betegségek lépnek fel, többek között súlyos vérszegénység. Valamennyi kobalt-preparátum szerves anyagokból készül. Éppen ezért előállítása bonyolult és drága. Az általam javasolt koamid a ko­balt és a nikotin-savamid komplex vegyülete, amely gyorsan és ered­ményesen hat. Az új vegyületet eddig Leningrad, Moszkva és Szaratov klinikáin pró­bálták ki. Az új művelődési autóval eddig 89 tanyát kerestek fel a megyében Néthámy héttel ezelőtt a miirvszfé- rá'um ajándékaiként új művelődési autó énkezeftt megyénkbe. Az új gépkocsiéval — a 'bejáratás során — a művelődésügyi szakemberek 80 tanyát keresitek fel. Ezeiken a he­lyeken megvizsgálták a lakosság kulturális ellátottságát és kiválasz­tották azt a 30 tanyát, amelyet az új autóval rendszeresen felkeres­nek. Ezekre a tanyákra a művelődé­si autóval kölcsömfcönyvöket. köz­ponti előadóikat visznek. Ezenkívül a gépkocsit keskenyfilmvetítőgéppei és áramfejlesztővel is felszerelik. Az előadások és a könyvkölcsönzés mellett filmvetítéseket is tartanak. A művelődési autó a nyári hóna­pokban több tanyát keres fel. ahol segítségével filmelőadásokat ren­dednek. Uj sikerek Taktaharkányban A GAZDA SZEME hizlalja a jó­szágot! — tartja a szólásmondás, bár én inkább azt mondom, hogy a szép látvány hizlalja a gazda sze­mét ... Homoróczky Imre, a tak- taharkányi Állami Gazdaság igaz­gatója ezúttal, mint látogató kí­sért végig bennünket a hatalmas birtok parcellái közt arra, amerre a nőtanács tagjai kapáltak, hiszen elmúlt már két napja is, hogy nem látta a kukoricát... — Két nap? Hát ez nem olyan nagy idő! — Dehogy nem! Már akkor is hosszú, ha csak egy délután kima­rad. Akkor érzem jól magam, ha mindennap bejárom a határt. Er­refelé meg éppen tegnapelőtt vol­tam. Kétoldalt a keskeny bekötőút mentén búzatábla ringatózik a szél­ben. Oly magasra nőtt, hogy alig látszik ki belőle ilyen magamfor- ma kisebb ember, bár Homoróczky elvtársnak is derékig ér, pedig én kétszer kitelnék belőle. — Erről a tábláról húsz mázsát várunk, de átlagosan is megadja mindenütt a tizennyolcat a búza. Kár, hogy most nem tudom meg­mutatni az őszi árpát, de az is majdnem ekkora. Egyedül a kuko­ricával nincs megelégedve Oszká’ bácsi, a központi agronómusunk. pedig mindent elkövetünk vele: szinte húznánk felfelé a földről, hogy nőjjön. Az ötvenholdas táblában a nőta- ,nács tagjai kapálnak. Ugyan, én nem félek úgy, mint Oszkár bácsi, hiszen láttam már gyengébb ku­koricát is más helyeken; ez meg (szemenkénti vetéssel ültették) mind üdezöld, erőstörzsű növény. Biztatja is Kádasné, a nőtanács elnöke: — Meglássa, igazgató elvtárs, en­nek a kukoricának párját kell ke­resni a megyében. Most megkapál­juk rendesen, s két-három nap múlva egyszerekkora lesz majd. Ha pedig még egy kis esőt is kap­na ..; Később és csak véletlenül tud­tam meg — nem szeretnek dicse­kedni a harkányiak —, hogy a kongresszusi versenyre komoly vál­lalást tettek á nőtanács tagjai. A gazdaság annak idején 20 mázsa májusi morzsoltat tervezett —, az asszonyok erre azt mondták: kevés! Lesz az huszonöt is és csak egy kikötésük van: erre az ötvenholdas táblára férfi rá ne tegye a lábát! Első munkától az utolsóig mindent ők végeznek és aztán majd ősszel elbírálják, hogy ki volt nagyobb legény a gáton — azaz: a kukorica­földön. NAGYSZERŰ KEZDEMÉNYE­ZÉS és különösen elismerésreméltó, ha elgondoljuk, hogy az asszonyok (a gazdaság állandó dolgozóinak feleségei) tulajdonképpen két mű­szakot végeznek. Délig általában a házkörüli teendőket: takarítanak, megfőznek, a gyerekeket kísérik, vagy éppen várják haza az iskolá­ból, délután aztán usgyi! Mennek ki a határba, kapálnak, amíg lát­nak. Egyébként — mert ez sem utolsó dolog —, megéri, mert jól keresnek. Kár, hogy még nem min­Homoróczky Imre den asszony követi példájukat. Pe­dig mindenki jól járna: ők is, meg a gazdaság is. Máskülönben, ami mindjárt az első pillanatokban megfogja az embert: a rend és a tisztaság. Olyan ez a Jajhalom-tanya (ahol a gazdaság központja székel), mint egy gondozott, takaros kis falu. A kavicsos utak mentén kétoldalt oí­gonabokrok, s bentebb is a fák kö­zött pirostetős, tisztára meszelt falú házak bújnak meg szerényen. Nincs sehol, még a majorban sem, egy szalmaszál elszórva. Homo­róczky elvtárs csak mosolyog a nézelődésen és azt mondja aztán mély meggyőződéssel: — Az udvar a gazda tükre. Messziről megmutatja, hogy mi­lyen. A gondozatlan, elhanyagolt, csúnya udvarnak beszélhet akár­mit a gazdája, hozzáértő ember nem hisz neki semmit sem. Per­sze ..., most ez kicsit szerényte­lenség volt tőlem, de nézzenek kö­rül a saját választásuk szerint. — Talán az állattenyésztést... — Az úgy helyes is lesz, hiszen a növénytermelés mellett ez a leg­jelentősebb feladatunk. MÁR RÉGEBBEN IS HALLOT­TUK, hogy az igazgatósághoz tar­tozó gazdaságok között 8,7 tizedes istállóátlaggal első helyen vezetnek a tejtermelési versenyben, de az itt tapasztaltak alapján még hozzá te­hetjük, hogy van olyan üzemegy­ségük. mint a harangodi, újvilági, ahol már 10,7 liternél járnak és a tervezett 2,56 forintos önköltséget 2,23-ra szorították le. Megyénk többi állami gazdaságának ered­ményeit tekintve (bár a klementi- naiak szaporán a nyomukban van­nak). ez jelentős fejlődésnek szá­mít, ám Homoróczky elvtárs ezzel sincs megelégedve. Azt mondja: — Még többet adhatnánk és sze­retnénk is adni, ha sikerülne vég­re a teljes negatív-állományt ki­alakítani. Csakhogy ez nagy mun­ka. Legalább négy évet igényel; Majd akkor — ... nohát, majd akkor lehet eredményekről beszél­ni! No és a sertéstenyésztés? Arról Orosz István törzstenyész- tő, — tavaly végzett Gödöllőn — tájékoztat: — A fehérhússertés-tenyésztést 1957-ben 61 tenyészkoca süldővel és 4 db tenyészkan süldővel kezd­te a gazdaság. Akkor még kísérlet­ként, de egy év múlva már törzs­tenyészetté nyílvánították. Eddig négy fialás zajlott le: az első ta­valy márciusban, amelynél 8,44 százados fialási átlaggal számol­tunk. Ma ez már 9,6-ra emelkedett. Az első fialási átlagsúly nálunk 1,29 kilogramm volt, a 30 napos súly: 7,33, a hatvan napos alom­súly 16 kiló és a választási pedig 20,22 kiló. A cél most, hogy har­minc napra legalább hét és fél, hatvan napra pedig 18 klogrammos súlygyarapodást érjünk el. Ennek talán nem lesz különösebb akadá­lya. A TÖRZSTENYÉSZETET más gazdaságok és a termelőszövetkeze­tek tenyészállományának kialakí­tására hozták létre. Saját nevelé­sükből eddig 15 süldőt a tállyai,- 20 darabot pedig a taktabáji ter­melőszövetkezetnek küldtek. Azok már ott. s más szállítmányok pedig az ország különböző részeiben: Sur­jánban, Felgyőn öregbítik hírnevü­ket. (Onodvári)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom