Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

Hétfő, 1959. május 4. ÉSZAKMAGYARORSZÁG S A Zrínyi Ilona leánygimnázium impozáns menete. Májusi mozaikok Miskolcról A rad a hatalmas tömeg a mis- ■^1 kolci Béke térről. Lassan höm­pölyög, hiszen Miskolc hajdani ter­veződ aligha számítottak ilyen nagy­létszámú tömeg-demonstrációra. A szűk utcák alig képesek levezetni a lelkes tízezreket. Indulók hangja pattog a hangszórókból: a nagygyű­lés utánaküldi üdvözletét az embe­reknek. A villamosok, autóbuszok nem bírják a gyors szállítást. A sod­ródó tömeg meg-megtorpan, hogy utat nyisson egy-egy fegyelmezetten hazatérő csoportnak. A diákok ka­tonás menetben távoznak az ün­nepségről. Igazán szemet-szívet gyö­nyörködtető látvány a sokezer diák és diáklány pompás menete... Meg-megállnak az emberek a dél­utáni kulturális programot hirdető plakátok előtt. Böngészik, válogat­nak a szórakozási lehetőségek között. Közben gyanakvó szemmel néznek az égre, ahonnan elszomorítóan lóg­nak az esőfelhők. Csak egy kicsinyke résen törne át a tavaszi nap fény­sugara! Ee más is lenne!... A vendéglők, cukrászdák, étter­mek hamarosan megtelnek. Alig-alig lehet helyhez jutni. Nagyon sok dol­gozó család — az ünnep örömére — felmentette magát az otthoni ebéd előállításának gondjai alól és étte­remben ebédel. Az Avas Szálló ét­termei is régen láttak ebédidőben ilyen forgalmat. Derű, megelégedett­ség sugárzott mindenfelől... Az utcák, parkok megteltek sétá­lókkal. Sajnos, a déli órákban el­eredt az eső. Mindenki fedél alá igyekezett. A délutánra tervezett szabadtéri rendezvények rendezői elkeseredetten nézték a nyúlós, szür­ke égboltot... ILYEN ESEMÉNY MÉG NEM VOLT Miskolcon: százezer ember vett részt a május elsejei nagygyű­lésen. Majdnem kicsinek bizonyult a Béke tér. Pedig egész délelőtt „ló­gott az eső lába”. A miskolcihoz hasonló volt az ózdi, kazincbarci­kai, tiszapalkonyai és a többi gyű­lés is. Természetesen egymagában a gyűlések részvevőinek számából messzemenő következtetéseket le­vonni nem lenne helyes, de figyel­men kívül hagyni sem lehet. Azt hiszem elfogadhatjuk, hogy ha a gyűlések hangulata, a részvevők száma jó „hőmérő” — akkor na­gyot léptünk előre. Az egész me­gyében egyaránt nagy a fejlődés a korábbi évekhez képest. Mi ennek az oka? A jó szerve­zés? Bizonyos, hogy jó volt a szerve­zés, nagyban hozzájárult az ünnep sikeréhez. Pártaktivisták, tömeg­szervezeti funkcionáriusok nagyon sokat és lelkesen dolgoztak, a ta­nácsapparátusok, üzemek dolgozói is lelkesen készültek. De hi­szen a lelkesedés, a jó szervezés a korábbi években sem hiányzott. Akkor is nagy volt a készülődés, még kis gumikerekű kocsikon gu­ruló hatalmas táblákat is hoztak, autósorok vonultak fel, traktorok dübörögtek stb. Ez a mostani mégis más volt: külsőségeit tekint­ve egyszerűbb, hangulata bensősé­gesebb, méreteire nézve óriási. Mi hát ennek az oka? Ha egy mondatban akarunk vá­laszolni. akkor azt kell mondani: a párt helyes politikája. Volt abban jelkép, hogy az 1919­ÜNNEP UTÁN es veteránok haladtak az élen és őket követték a fiatalok csoport­jai. Igen, jelképezte ez a kedves kép, hogy a negyven év előtti hős harcosokat megbecsüljük és az ő nyomdokaikon haladunk. NAGYÜZEMI MUNKÁSOK, BÁNYÁSZOK mindenhol vitték a táblákat, melyeken felajánlásaik voltak felírva. Azt adták hírül ezek a feliratok, hogy mit vállaltak az üzemek, az egyes dolgozók a kong­resszusi versenyben. Azt gondolná valaki, hogy ez csak dísz, tartozéka a felvonulásnak, gyűlésnek május elsején? Nem! Szó sincs róla. Ke­vesebb ma már a régi sablon, vál­tozott az ünnep néha üres külse­je. Ezt is el lehetett volna hagyni, ha csak forma lenne, ha csak a régi megszokásból vitték volna az emberek. Ez azonban szoros része az ünnepnek. Tükre a dolgos hét­köznapoknak, annak a nagyszerű mozgalomnak, ami megye- és or­szágszerte üzemeinkben folyik: „Határidő előtt teljesítjük az éves népgazdasági tervet.” A szocialista munkabrigádok úgy vonultak fel egymás mellett, ahogyan váll-váll mellett dolgoznak a tervért. A gyű- ’éseken, felvonulásokon megmutat­ta a munkásosztály, hogy mit ad. mivel járul hozzá a szocializmus építéséhez. Ugyanakkor azt is látta a rész­vevők sokasága, hogy mit kap: bármelyik „kapuból” jöttek a mis­kolciak: a Csabai-, Győri-, Zsolcai­kapu irányából, mindenhol hatal­mas lakásépítkezések folynak. Ki is fejezték örömüket az építkezések láttán, hiszen a lakáshiány az egyik legnagyobb gond és ennek megoldása még újabb és újabb családoknak szerez boldogságot. Ez nemcsak Miskolcon jellemző, ha­nem a megye más ipartelepein, városaiban is. Sokkal jobb ez így, megváltoztatni a módszert: nem­csak gyárakat és termelő üzeme­ket építeni — bár ez döntő jelen­tőségű —, hanem lakásokat is. Ne- csak a termelés számaival törőd­jünk, s a mennyiséggel, a termelt áru minőségével, hanem elsősorban az emberrel, aki mindezt létrehoz­za, megtermeli. Tőle függ a meny- nyiség és a minőség. Ha a dolgozó látja, hogy az életkörülményeivel foglalkoznak, nehézségeit megold- iák, megváltozik a helyzet: szíve­sebben dolgozik. Mindenhol tömött kirakatok, be áruválaszték látható az üzletekben Bárki hozzájuthat, nem kiváltsá­gosság ma már a szép ruha, az ele- gáncia. Elég volt végignézni a fel­vonulókat, hogy lássuk, ez nem­csak szólam, hanem meggyőző va­lóság. ÜNNEPELT A FALU IS. Ter­melőszövetkezeti községek és a töb­bi falu egyaránt kifejezte, hogy a munkásosztály hű szövetségese. Valódi tartalmat kapott falun is a május elseie. Hol’van már az az 1945-ös idő, mikor volt még olyan A miskolci felvonulásról A miskolci városi párizoitsáo köszöneté a május elsejei nagygyűlés szervezőinek Miskolc város életében sokáig emlékezetes marad a 15. szabad május elseje ünnepe. Több mint százezer ember vonult fel a nagy­gyűlésre, annyi, mint a megelőző években egyszer sem. Ez a lelkes tüntetés a párt politikájával való demonstratív együttérzést mutatta meg ország-világ előtt. Nagyüzemi munkások, bányá­szok, a középüzemek, a közlekedés, K. T. Sz.-ek dolgozói, az iskolák nevelői és tanulói, szellemi dolgo­zók egyaránt lelkesen tettek hitet a proletárnemzetköziség nagy ün­nepén. Az ünnep sikeréhez nagyban hoz­zájárultak lelkes önfeláldozó mun­kájukkal azok a párt- és tömeg­szervezeti aktivisták, akik erőt, fá­radtságot nem kímélve dolgoztak az előkészítés során/ Munkájuk dicsérete volt ez a nagygyűlés. A miskolci városi pártbizottság köszönetét fejezi ki mindazoknak a párttag és pártonkívüli elvtársak­nak, akik segítettek az ünnepség előkészítésében és megszervezésé­ben. Kéri, hogy ugyanilyen figye­lemmel, lelkes odaadással dolgoz­zanak most, a következő hétköz­napokon, a párt politikájának gya­korlati megvalósításáért, a kong­resszusi verseny sikeréért, a nép­jólét emeléséért. AZ MSZMP MISKOLC VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG A nagygyűlésre érkezik a MAv-telepi iskola színes csoportja. Vonulnak a miskolci sportolók. MÁJUS 1-ÉN, DÉLUTÁN Az esőben is van forgalom a népkerti falatozóknál. (Szabados György felvételei^ Vidám népi táncot mutatnak be a bejöcsabai általános iskolások. falu, ahol a cigányzenekar játszót-1 ta az Internacionálét és a Marseil-j laise-t és bevonultak a felvo-| lók a nagymisére. Most, hogy a fa-( lu elindult az új úton, különös je- ( lentőséggel bír a munkás-paraszti szövetség. A falu várja a segítséget i és a munkásosztály tudja, hogy( gazdasági és politikai segítségére] nélkülözhetetlen szükség van. i Az a tény, hogy csak Miskolcon < minden kommunista mellett 6—81 pártonkívüli vonult fel, azt mu-l tatja, hogy a párt tömegbefolyásai megnőtt, helyeslik a párt intézke-l déseit. Egyetértenek azzal, hogy al béke megvédése a dolgozók életbe-^ vágó érdeke. i Kifejezésre jutott, hogy a rész-4 vevők helyeslik a nemzetközi pro-4 ietárszolidaritás megerősítését. Él-A tették a testvéri kommunista ésí munkáspártokat. Hitet téttek a^ Szovjetunió vezető szerepe mellett,^ helyeselték a párt és kormány kül-< politikáját. ^ HA VOLTAK EDDIG INGADO-j ZÓK és kishitűek, akik nem bíz-, tak eléggé, gondolkozzanak el:( biztos, hogy ők nem látnak helye-, sen. Az a politika, amit százezren, helyeselne^ csak Miskolcon, helyes, politika. így történt az egész or-( szágban. Akik eddig az ünnep elő-, készítésén dolgoztak, most fordít-, sák minden figyelmüket a közna-, pok munkájára, ügy mint május, elsején: kevesebb gondot a külső-, ségre, a nagy csinadrattára és többet a belső tartalomra. Ennek feltételei adva vannak, ez megmu­tatkozott május elsején. DÉRI ERNŐ JT ihaltak lettek az utcák, zsúfo-1- tak a fedett szórakozóhelyek. Néhány elszánt „természetbarát’’ maradt csak a Népkertben és lézen­gett az elárvult sátorok körül. Pedig de szép műsorokkal készültek a sza­badtéri színpadok a Népkertben, a Vasgyárban, Perecesen, Diósgyőrben. A hejőcsabai általános iskola is nagyszabású szabadtéri előadásra készült. Az eső — sajnos — azt is el­mosta, de egy kis vigaszként rendez­tek egy tartalmas műsoros előadást az iskola előadótermében. Kár, hogy a nagyobb létszámú számok nem érvényesülhettek az apróka színpa­don és hogy a mintegy kétezemyi érdeklődőnek csak egy egészen kis töredéke fért be a terembe. A gon­dos felkészülés, a műsor egésze, a kis szereplők fáradozása megérde­melte volna, hogy nagyobb létszá­mú közönség gyönyörködhessék munkájuk gyümölcsében ... Elárvultak az esőben a bükki ki­rándulóhelyek is. A kirándulók — ahol lehetett — fedél alá szorultak. A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói is fedél alatt ugyan, de re­mek hangulatban ünnepelték május elsejét Hollóstetőn... Elmaradtak a tervezett utcabálok, de annál élénkebbek voltak az egyéb táncos rendezvények. A fiatalság az esti táncos rendezvényeken igyeke­zett kárpótolni magát a kedvezőtlen idő okozta szórakozás-kiesésért. Május 2-án már derültebb égbolt ragyogott az ünneplők felett. Bár az időnként visszatérő, esőt Ígérő borúlátók sok dolgozót visszatartot­tak a kirándulásoktól, az utcák, par­kok, az Avas képe ünnepet tükrö­zött. Az emberek igyekeztek pótolni i az elmaradt május elsejei szórako- i zásokat. Kár, hogy a kulturális ren- i dezvényeket nem lehetett egy nap- i pal elhalasztani. Különböző kisebb , kulturális rendezvényeken szórakoz­nak nagy csoportok. Sok embert ,vonzottak a különböző sportrendez­vények is... A z időjárás elrontotta ugyan a 1 a május elsejei szórakozásokat, 1 de mégis felejthetetlen volt a 15. sza­bad május elseje. A délelőtti nagy­gyűlés, a százezres tömeg lelkesedé­be, az impozáns felvonulás, a felvo- 'nulás és a nagygyűlés ezernyi élmé- 'nye, látványossága, Miskolc dolgozói­nak soha nem látott méretű demon- 1 strációja felejthetetlen emléket ohagy minden miskolci dolgozóban és fmesszehangzóan hirdeti: Miskolc r dolgozói ismételten hitet tettek ed- fdigl eredményeink és szocialista * építésünk további tervei melleit

Next

/
Oldalképek
Tartalom