Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-26 / 121. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1959. május 26. Egészségben sokáig éljen a munkás Számos megható történetét ismerjük az orvosi helytállásnak. Egy üzemi orvos nevéhez talán nem fűződnek nagy szenzációk, veszélyes, de jól sikerült műtétek híre, mégis akinek alkalma nyílik bepillantani az üzemi orvos sokrétű tevékenységébe, mély tiszteletet érez. Dr. Móró József hosszú évek óta látja el ezt a tevékenységet. Az idő elsuhant már felette, lelkes munkabírása azonban nem hagyott alább. Kicsit érezhető ez most, hiszen saját orvosi elképzelései valósulnak meg, amelyek több évtizedes prakszisból táplálkoznak. Sokáig egészségben éljen a munkás — ez az ő elsődleges törekvése most, amikor újszerű elképzelések valósulnak meg az Ózdi Kohászati Üzemekben. Idáig az volt a gyakorlat, ha valaki megsérült, vagy beteg lett munka közben, az üzemi orvos szakrendelésre irányította, vagy elment az illetékes körzeti orvoshoz. Ma már , az üzeryiben folyik a szakrendelések egyrésze (belgyógyászat, szemészet, bőrgyógyászat). A betegség-megelőzés jelentősége Melyek azok az újítások, amelyekről Móró doktortól értesültünk? A szakorvosnak, amikor az üzemben tartózkodik, alkalma van látni a gyár, a munka gyakorlatát. Ismeri az üzemrészeket, s ez nagy segítség. Tát ja a veszélyességi forrásokat is, é$ ez jelenti az újat. Megelőző intézkedéseket tud javasolni, ami által nem lépnek fel a munkakörrel járó betegségek. Egy tanulságos eset hűen szemlélteti ezt. A rendelőben pontos statisztikát vezetnek a megbetegedések számáról, helyéről és milyenségéről. Egy alkalommal arra lettek figyelmesek, hogy az egyik munkahelyen gyakori a tüdőgyulladás. A szakorvos utána nézett. A téglahordóknak .meleg munkahelyről kellett átjárniok egy raktárba. A szabadban már mínuszt mutatott a higanyszál. Érthető, hogy a kimelegedett test könnyen meghűlt. A szakorvos vatélinos ruhát javasolt, meg is kapták. Több tüdőgyulladás nem fordult elő. Álbetegek alkonya Regényre menő az a sok „stikli”, amit a lógósok elkövetnek csak ezért, hogy szabadságra mehessenek, talán éppen egy másik fizetés reményétől ösztökölve. Dohány, kávé, kréta evésen át, csaknem az öncsonkításig terjed a „csinált” betegségek skálája. Gyakorlott orvosi szem sok mindent meglát, de vannak hétpróbások, akik így is kivá0ák magukat, aztán folyik a távpénz. Volt egy ilyen ember az ózdi üzemben is. Hoszú éveken át űzte — mint Móró doktor mondja — kisded játékait. Akkor ment szabadságra. amikor akart. „Betegsége” mindig ekcémában jelentkezett. Nemrég egy ügyes bőrnyógyász szakorvos került a, rendelőbe, dr. Szondi György személyében. Utána járt a dolognak; elment az illető munkahelyére, s nemsokára fel is fedte azt az -anyagot, amivel dörzsöléssel ekcémát lehetett „előállítani”. Jött is a páciensi, de igen komoly kötést kavott a kezére a következő szavak kíséretében: — Meg ne mozdítsa a kötést, mert abból nagy baj lehet! S a biztonság kedvéért erősen leragasztották. így természetesen nem tudta dörzsölni, a gyulladás alábbhagyott, s a másnapi vizsgálaton már javulást lehetett megállapítani. Három-négy újabb kötés, határozott figyelmeztetés, s néhány nap múlva eltűnt az ekcéma. Ekkor keményen nézett az orvos a kliens szemébe: Remélem, „Országos“ nagytakarítás volt Az edelenyi járás községeit jártuk be keresztiil-kasul, hogy a tisztasági hónap eredményeit számba vegyük. Az eddig látottak közül itt találtuk a legtisztább községeket (pl. Bódvaszilas, Szendrő, Or- r^osbánya és Hidvégardó). Az eredmény a nagy összefogásnak köszönhető, mely- bea a tanácsi szervek szinte mindenütt ag élen jeleskedtek. De a tanítói kar is bőven kivette részét a tisztasági propagandából. Ai Iskolák a legtöbb helyen ragyogóan tiszták. Mindenütt dolgozatokat íj attak a tanulókkal a tisztaságról s alig . Itt nem »esz részi a NATO júniusi londoni kongresszusán Reykjavik (AP-Reuter) A NATO-tagországok júniusi londoni kongresszusát előkészítő bizottság elnöke távirati értesítést kapott az Izland kongresszusi részvételét előkészítő bizottság elnökétől, hogy Izland nem vesz részt a kongresz- szuson. Izland távolmaradásával tiltakozik az ellen, hogy angol halászhajók hadihajók védelme alatt ismételten behatoltak Izland halászati övezetébe. tudjuk a sok sikerült közül a legjobbakat kiválogatni. Mégis talán a Jobbágy István rakacai VIII. és a Gereguly Piroska VII. osztályos jósvafői tanulók dolgozatai az elsők. Az előbbi április hónapot az „országos nagytakarítás” hónapjának nevezi. Az udvar kitakarításán és a lakás kimeszelésén kívül sürgeti a padlástér lomtalanítását Is, ahol a gyúlékony anyagoktól lángra lobbanhat a ház. A légy betegségterjesztő szerepét Is pompásan érzékelteti, majd arról ír: „tiszta teremben jobban eSik a tanulás”.. Tömör és tartalmas dolgozatát azzal fejezi be. hogy ne csak áprilisban, de az év minden hónapjában is ügyeljünk a tisztaságra. Gereguly Piroska a lakóházon kívül az istálló és baromfiól szennyének eltakarítását Is hangsúlyozza. Ezeket félévenként ki kell meszelni és lepókhálózni. Majd arról ír, hogy az ételt ne hagyjuk taka- ratlan, mert így a kórokozó baktériumoknak meleg fészket készítünk. Irtsuk ki a legyet, szellőztessünk sokat! Az egyéni tisztaság' követelményeit is rendszerbe foglalja. Cipőnk legyen tiszta, sármentes. Evés plőtt mossuk jól meg a kezünket. Evés után pedig mossunk fogat. Egészséges. ha egy kicsit le is fekszünk. Pi- hentebb szervezet ellenállóbb a betegségekkel szemben ... Utcán ne együnk. A por rászáll ételünkre ... A védőoltást se mulasszuk el, azzal államunk csak jót akar. Azzal fejezi be dolgozatát, hogy harcoljunk a baktériumok és a piszok ellen egy szebb, tisztább életért. Megyei Közegészségügy! és Járványügyi Állomás. többet nem látom itt! S úgy látszik, hatott az eljárás, emberünket azóta „elkerüli” a viszketős betegség. Rehabilitációs bizottság működik Korábban az volt a gyakorlat, ha valaki felgyógyult, helyet kellett keresni önmagának az üzemben. Elég sajnos, gyakran nem fogadták be a brigádok. Az üzemjárásnak az lett a végeredménye, hogy a betegség által megtépázott lelkileg leverve kereste fel az üzemi orvost: — Most mit csináljak? S további fájdalmas kifakadásokat lehetett hallani. Ennek egyszer s mindenkorra vége. A rehabilitációs bizottság, amelynek tagjai az üzemi orvoson kívül az üzemek munkaügyi képviselői, s a fő munkaügyi megbízott —• beszélget a betegségből visszatérő munkással és a bizottság teremt munkahelyi lehetőséget. Természetesen tekintettel vonnak arra is, hogy az illető betegsége folytán könnyebb munkakörbe kerüljön, ne inén változzék " -fizetése, azt ne érezze meg a család. Az üzemi szakorvosok gyakran tudják felkeresni a betegeket lakásukon is. olykor a körzeti orvossal együttesen, s ezáltal élénk figyelemmel tudják kísérni a betegek egészségi állapotát, ami által lényegesen csökken a betegségi idő. A szakorvosi rendelésnek köszönhető az, hogy sok betegséget közvetlen az üzemben lehet gyógyítani anélkül, hogy az illető betegszabadságra kényszerülne. A további tervek Az üzemi szakrendelés bevált, s már a statisztika is jó képet mutat az eddigi gyakorlatról. Lényegesen csökkent a táppénzkifizetés; a betegségből történő munkakiesés. Az eddigi gyakorlat még csak kezdet, de már komoly biztatással szolgál. A jövő- ■ben újabb szakrendeléseket terveznek: nőgyógyászat, onkológia, orr, gége, fül, EKG, fizikoterápia. Terveznek egy üzemi gyógyfürdőt is, amely — részben, néhány kád erejéig — máris üzemel. Ez is Móró elvtárs nevéhez fűződik, ő fedte fel azt, hogy amikor a granulált salak kiöntésénél a salak vízzel találkozik, a víz gyógyító hatású, kénes tartalmú. A vizet ülepítik, s ezután kerül a kádakba. Tervek vannak .arra, hogy ezt a jövőben kibővítik, mert a hatás kiváló. Főként a reumás} izom, izületi betegségek esetében. Sok érdekeset hallunk még az üzemi főorvostól, doktor Móró Józseftől. Talán az ő közvetlen szavainak kellene itt állni, mindazokról, amit eddig leírtunk, s látni magát az embert, amint az újról beszél, arról, hogy változhat meg az üzemi egészségügy a javasolt újítások hatására. Valóban új dolgok ezek. Sokat lehet várni tőlük, s hogy további serénykedés mennyire lesz eredményes, az attól is függ, mennyire támogatják ezt a kezdeményezést más egészségügyi intézmények, mert támogatni kell, hisz úgy van, ahogy Móró elvtárs mondja: Sokáig kell egészségben élni a munkásoknak. Garami KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A 10. ülés után KÉT HÉT ALATT tíz hivatalos ülést tartottak Genfben a külügyminiszterek. Tulajdonképpen hat külügyminiszternek kellett volna a tíz ülésen résztvennie, de a valóságban csak öt vett részt, mert a nyugatnémet von Brentano eddig még nem volt hajlandó egy teremben helyet foglalni a keletnémet dr. Lothar Bolz-cal. Távollétében eddig Grewe követ vezette a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségét. Mit mondhatunk, milyen mérleget vonhatunk az eddigi tíz ülés után? Sommáson annyit, hogy a jelenlegi helyzet mérsékelten biztató, bár konkrét megegyezés felé ezideig még nem történt lényeges előrehaladás az értekezlet napirendjén szereplő kérdésekben. Az első heti üléseken, mint tudjuk, a résztvevők kifejtették álláspontjukat, amely az értekezlet elé terjesztett két alapjavaslatban nyer kifejezést. Az egyik javaslat a szovjet kormány január 10-én nyilvánosságra hozott német békeszerződés-tervezete, a másik pedig a nyugatiak által előterjesztett, úgynevezett „csomagterv”. A múltheti viták lényegében a két javaslat körül zajlottak és in^ kább általános, átfogó, az egyes javaslatok egészére vonatkozó értelemben. A nyugati felszólalásokra általában jellemző a szovjet kormány békeszerződés-tervezetét támadó, elutasító hangnem. Herter amerikai külügyminiszter például a hétfői ülésen elhangzott felszólalásában „nemzetközi jogi megfontolásokkal” próbálta megindokolni ezt az elutasítást. Okoskodásának az a fő tétele, hogy mivel annak idején egy német állam kormányával háborúskodtak a nagyhatalmak, ezért a békeszerződést is csak az egységes német állam kormányával köthetik meg. „A nemzetközi jog értelmében csak az egységes Németország létezik, annak ellenére, hogy az ország a második világháború óta széttagoltságban él” — állapítja meg Herter. Ez az állítás a jelenvaló tények, a mai állapotok teljes semmibevétele. Ma a „széttagoltság”, a két német állam léte az a tény, amelyen semmiféle nemzetközi jog nem változtat. A változtatás ügye kizárólag a ma fennálló két német államra tartozik. Mégis ezt a követ fújják a nyugati külügyminiszterek közül mások is, mondván, hogy amíg létre nem jön az egységes Németország, addig nem lehet megkötni a béke- szerződést sem. Ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy volt idő, amikor a Szovjetunió is a német egység helyreállítását sürgette előbb és csak azután a békeszerződés megkötését. Most, mikor ők nagylelkűen magukévá teszik ezt az álláspontot, rossznéven veszik a szovjet küldöttségtől, hogy nem fogadja el. Anélkül, hogy itt a kérdés részleteibe belemennénk, megjegyezzük, valóban volt idő, amikor a Szovjetunió ilyen állásponton volt. „De hol van a tavalyi hó?44 Válasz egy levélre: — kérdezzük, a nagy francia költőt idézve. Azóta bizony már sok „tavalyi hó” elolvadt és sokat változott a világ, s leginkább Németország széttagoltsága. A Szovjetunió 1947- ban javasolta első feladatként a német egység megteremtését és aztán a békeszerződés aláírását. A nyugati hatalmak azonban akkor ezt a javaslatot elutasították. Azóta megvalósították Németország „széttagoltságát”, atomfegyverekkel látják el a fasizmus nyomdokain járó Nyugat- Németországot és most, mindezek után tennék magukévá az akkor elutasított szovjet javaslatot? Minő nagylelkűség! Csak a történelemmel van egy kis baj, uraim, a történelemmel, amely azóta visszavonhatatlanul maga mögött hagyta az akkori állapotokat. Magyarán: ami akkor fehér volt, az most — mindenekelőtt az Önök jóvoltából — fekete. Ami akkor legyőzött és lefegy- verzett nyugati övezet volt, az most felfegyverzett Nyugat-Németország és győző akar lenni egy új világháborúban. Ez bizony nem kis különbség. Ezzel a különbséggel számolni kell és számol is vele a mostani szovjet békeszerződés-tervezet, amely megtiltaná Németország felfegyverzését és egy új háború kirobbantására való felkészülését. Ennek a szerződésnek az elfogadása és betartása biztosítaná Németország demokratikus és békés fejlődését és ezen az alapon maguk a németek a saját elhatározásuknak megfelelően helyreállítanák hazájuk egységét „az ország széttagoltságának” a megszüntetése révén; A nyugati külügyminiszterek azonban egyelőre még elutasító magatartást tanúsítanak a szovjet javaslattal szemben. Láthatóan vonakodnak attól, hogy a javaslat egyes pontjaival, egyes részletkérdéseivel szálljanak vitába. E vonakodás magyarázata, hogy a részletkérdésekben való elutasító álláspont legalább kétszer olyan nehéz, mint az egész javaslat „globális” elvetése. Először is azért, mert a szovjet küldöttség vezetője, Gromiko kijelentette már jóelőre, hogy a részletkérdésekben lehet vitatkozni és módosításokról tárgyalni. Ezt a messzemenő hajlandóságot, vagy — nyugati lapok kedvelt szavával élve — rugalmasságot egyébként a szovjet küldöttség a múlt héten tényszerűen is kinyilvánította, amikor a szerződés- tervezet módosítását javasolta azzal a nyugatnémet ellenvetéssel kapcsolatban, miszerint a szovjet javaslat elfogadása egyszerre megfosztaná az NSZK-t attól a jogtól, hogy a NA- TO-ban részt vegyen. A részletek elutasításának a másik nehézsége az, hogy a nyugatiak ezáltal teljesen lelepleznék önmagukat a saját közvéleményük előtt. Manapság pedig már ez meglehetősen kellemetlen; Ma már korántsem olyan könnyű becsapni a békére és létbiztonságra vágyó • milliókat a nyugati féltekén, mint ahogyan ezt a hidegháborús lélek mérgezés időszakában tehették* Nagyon jellemző kép bontakozik ki egyébként az egyes küldöttségek magatartásának az összehasonlításából is. A szovjet küldöttség határozott megegyezési készségével szemben a múlt héten a francia delegáció tanúsította a Avagy építészeti kérdések napirenden... legkonokabb ellenállást Couve de Murville francia külügyminiszternek szüntelenül a potsdami szerződésre hivatkozó érvelését tulajdonképpen a nyugati kormányok — köztük a francia kormány — eddigi politikája cáfolja meg. Cáfolja annyiban, amennyiben az 1945-ben aláírt potsdami szerződés elveit maguk a nyugati hatalmak taposták sárba — mint ismeretes — azáltal, hogy a saját megszállási övezetükben létrehozták a revansvágyó militarista bonni államot, az NSZK-t. A francia küldöttség konok ellenállása egyébként De Gaulle nagyhatalmi ábrándjában leli magyarázatát. Franciaország mai elnöke délibábot kergetve szeretné bármi ár-on is megteremteni az ország elveszett nagyhatalmi fölényét és ezért most dühödten nemet mondanak mindenre, amiben törekvésük akadályát vélik felfedezni; Többé-kevésbé ilyen magyarázatot ad a francia sajtó is a Couve de Murville vezette küldöttség magatartásáról* Az elöljáróban említett, mérsékelt derűlátást mégis indokolttá teszi a tárgyalások és a nemhivatalos megbeszélések egész légköre, továbbá az a körülmény, hogy a genfi külügyminiszteri értekezletet minden bizonynyal követi majd a kormányfők találkozója; (m—i) AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG 1959. május 15. számában cikket közölt a tapolcai iskola építéséről. A cikk írója „közérdekből” szól a dologhoz. Szeretném megjegyezni, hogy ez a közérdek nemcsak a cikkíró féltve őrzött kincse, hanem például ■ bennünket, építészeket is ugyan- . úgy érdekel a közérdek — különösen, ha épületekről van szó. A cikk egy terület-felhasználási sérelemből indul, aztán az épület formájánál köt ki, és azt ^borzasztónak” találja. Hogy egy épület valakinek tetszik-e vagy sem, az mindig attól függ, hogy az illetőnek milyen az ízlése, milyen az esztétikai kultúráltsága, és nem utolsósorban attól is függ, hogy milyen az épület megjelenése, környezetbe való b’eleilleszkedése stb., stb. Ebből tehát az következik, hogy ha valaki egy épületet rossznak, sőt borzasztónak talál, akkor valóban vágy az épület nem sikerült • (ilyen is megtörténik), vagy az illető nem tudja kellőképpen értékelni és megítélni az épületet. Mi■ előtt rövid elemzésemben a. tapol• cai iskolára rátérnék, szeretnék- egy-két gondolatot a nagyközönség . előtt is felvetni. Senki nem csodálkozik azon, ' hogy az ipari formatervezés évről évre új autókat, mosógépeket, új ( kávéflarálókat, sótartókat — egy szóval új használati tárgyakat hoz- iétre. Azaz a megszokott használati tárgyak legjavát új köntösben színben, formában jeleníti meg a tervező a közönség előtt. Ez nemcsak nem szokatlan* hanem lassan már követelmény is. Igen érdekes volna például a kávédarálók formai fejlődését egy tanulmány keretében végigkísérni, hogy hogyan fejlődött ki például Szolimán török szultán ezüstveretes, ágyúcső formájú kávédarálója a mai kor köny- nyű, tenyérbe simuló, zsebretehető, műanyag kávédarálójává ... A rendeltetés ugyanaz maradt, azonban a kor, a társadalom igénye, a termelési eszközök, a gazdasági körülmények megváltoztak, tehát megváltozott a kávédaráló is. Amilyen művészi munka a használati tárgyak formatervezése, ugyanúgy művészi tevékenység az épületek formatervezése, tömegeinek, arányainak, színeinek és anyagainak helyes megválasztása is. Hiszen végeredményben az épület is egy használati tárgy, amelyet csak a belefektetett emberi munka nagysága, szerteágazó volta és anyagi értékei emelnek egy kávédaráló, vagy autó szintje fölé. Ezért sokkal nagyobb felelősség egy épület megalkotása és lényegesen nehezebb is az ítéletalkotás egy épületről. HA EGY KÖZÖNSÉGES HASZNÁLATI TÄRGY nem válik be, leállítják a gyártását, kivonják a forgalomból. Egy épületet azonban nem lehet kivonni a forgalomból — ha nem sikerül —, és itt van az a nagy különbség a többi formáló művészetekkel szemben. Ezért oly nehéz az építész feladata, mert minden esetben éreznie kell ezt a felelősséget és felelnie kell még az utókor előtt is ... Most már nem bánom* hogy Mikevári Tivadar megírta azt a vitaindító cikkét, mert íme rövid idő alatt a harmadik cikk jelenik meg — építészeti kérdésekről. A tapolcai iskolát, annak formáját jónak tartjuk, s elárulom, hogy nem „kubista-futurista terv szerint” készült. Mai tervezési metodikánknak semmi köze nincs a kubizmus és futurizmus „Fart pour Part” irányzataihoz, hiszen ezek az izmusok a 20-as és 30-as évek szűk polgári rétegeiben fakadtak és ott is haltak el, mielőtt a világot meghódították volna. A mi tervezési metodikánk a hasznosság, a gazdaságosság, a jó funkciókés környezetbe való beilleszkedés elvein alapul. A szépséget szándékosan kihagytam, hiszen a szépség az minden követelmények legfelső szintézise, eredője kell, hogy legyen Ami jó és hasznos, az szükségképpen szép is a művész formáló kezében NYUGODTAN ENGEDHETJÜK GYERMEKEINKET a tapolcai iskolába tanulni, ahol az új formák között új típusú emberekké formálják őket pedagógusaink. Vagy álmodozhatnának ezek a kis ember- palánták békéről, becsületről és új társadalomról zöld zsalugáteres ablaktáblák mögött, olajos hajópadlón? Én nem hiszem, jó lesz nekik a tapolcai iskolában... És szabadjon az új kávédarálókhoz újtípusú épületeket is gyártani ... Klie Zoltán. építészmérnök, a Magyar Építőművészek Szövetsége miskolci csoportjának titkára. Kössön a lét német állam Mint a Neues Deutschland közli, Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártjának első titkára a KB V. teljes ülésén mondott beszédében foglalkozott a genfi külügyminiszteri értekezlettel. Ulbricht megállapította, hogy az NDK kormányküldöttsége Genfben mindent megtett, amit megtehetett, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, s hogy megindokolja az NDK álláspontját a két német állammal kötendő békeszerződés előkészítéséről. A genfi értekezleten résztvevő nyugatnémet küldöttség álláspontjáról szólva Ulbricht kijelentette: E küldöttségnek az a terve, hogy minden eszközzel megakadályozza a nyugatnémet militarizmus bármilyen mérvű korlátozását, meggátolja Németország újraegyesítését* megnemtámadási szerződést! A nyugati hatalmak genfi javaslatairól Ulbricht kijelentette, hogy • javaslatok a maguk egészében nem szolgálhatnak komoly tárgyalások alapjául, bár egyes tételeikről lehet vitatkozni: A genfi külügyminiszteri értekezlet kéthetes munkája után mindkét német állam vezető politikusai előtt felmerül a kérdés, hogy milyen erőfeszítéseket kell tenniök a német államok képviselőinek a feszültség enyhítésére, a két német állam közeledésére. Valamennyiünk szerint célszerű lenne, ha a két német állam szerződést kötne egymással, amelyben lemondanának az erőszak alkalmazásáról és kölcsönös kötelezettséget vállalnának valamennyi kérdés békés megoldására, 'tehát megnemtámadási szerződést kötnéd nek* (MTI)
