Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-23 / 119. szám
2 LSZAKMACtYARORSZAG Szombat. 1959. májtts 23. Otto Winzer nyilatkozata a nyugatnémet küldöttség genfi magatartásáról Berlin (MTI) Ottó Winzer, a Német DemakratL kus Köztársaság külügyminiszter- helyettese, az NDK genfi küldöttségének tagja, nyilatkozott a Neues Deutschland genii tudósítójának. Winzer kijelentette: »A külügyminiszterek genfi konferenciája a szovjet békeszerződés-tervezet megtárgyalásának szakaszába lépett, és ezzel megkezdődött a német nép létérdekének megvitatása-«. Arra a kérdésre, mi a véleménye Grewe nyugatnémet szóvivőinek arról a kijelentéséről, hogy a nyugatnémet hadsereg létszáméinak és fegyverzetének korlátozása megkülönböztetett bánásmódot jelent Németország számára, Winzer hangoztatta: »25 évvel ezelőtt ugyanezen a helyen Hitler megbízottad a németek diszkriminálása ellen és Németország egyenjogúságáért szálltak síkra. Ez az egyenjogúság azonban a fegyverkezés egyenjogúsága volt. az ilyenfajta egyenjogúságért pedig a német nép keserves árat fizet«. Winzer ezután utalt Grewe nagykövetnek arra a kijelentésére, amely szerint a Szovjetunió békeszerződés- tervezete Németország kettészakítottságának örökössé tételét szolgálja. Gyakorlatilag a nyugati hatalmak csomagterve teszi örökössé Németország kettészakítottságát — hangoztatta. A terv szerint ugyanis Nyugat. Németország militarizálása és atom- fegyverkezése továbbra is fennma- rádna, pedig éppen ez a két tény az, amely elmélyítette Németország kettészakítottságát és amely megnehezíti az újraegyesítést. Mozaikok Géniből GENF. A külügyminiszterek genfi értekezletének titkárságához csütörtökig Európa és Ázsia országaiból összesen 2350 üzenet futott be az aláírások százezreivel. * A genfi értekezlet kerékasztalát megvásárolta egy Charles Bourgeon nevű párizsi pacifista. Elhatározta, hogy az értekezlet befejéződése után Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete a szovjet írók harmadik kongresszusához — Hruscsov is felszólalt a péntek délelőtti ülésen A szovjet írók harmadik kongresz- szusának péntek délelőtti ülésén Nyikolaj Tyihonov felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözletét. Az üdvözlet rámutat: Most, amikor a Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakába lépett és az emberiség álmai reális valósággá válnak, kérlelhetetlenül megnő a szovjet irodalom nevelő szerepe. A szovjet irodalomnak a valósághoz híven tükröznie kell a nagy ügyet, amelyen a nép munkálkodik, kommunista szellemben, magas erkölcsi tulajdonságokra kell nevelnie a népet. A szovjet irodalom — mondja az üdvözlet — ne csak a témák és eszmék gazdagsága révén legyen nagy, hanem művészileg is.legyen tökéletes. A jelen legyein az irodalmi alkotó munka kimeríthetetlen forrása és művészien testesüljön meg az irodalmi alkotásokban. Az író csak akkor érheti el az igazi művészi színvonalat, ha elszakíthatatlan kapcsolatban áll a nép, a társadalom életével. Az üdvözlet megállapítja: Az élet bebizonyította a szocialista realizmus alkotó elveinek megingathatatlansá- gát és eredményességét: a szovjet írók a revizionisták fondorlatai ellen harcolva, ideológiai érettségről, állhatatosságról, párthűségről és a nép iránti odaadásról tettek bizonyságot. A szovjet irodalomban mind nagyobb jelentőségűvé válik a nemzetköziség, a testvéri barátság, az erősödő szocialista tábor megéneklése. A háborús veszély ellen, s a békéért vívott harc témája. A szovjet írók kötelessége, hogy erősítsék a barátságot, az együttműködést á világ minden haladó írójával — mondja az SZKP Központi Bizottságának üdvözlete. A péntek délelőtti ülésen beszédet mondott Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke, az asztalt több országba elviszi és kiállításon mutatja be, majd múzeumba teszt Grcmiko szovjet külügyminiszter pénteken délelőtt felkereste Couve de Murville francia külügyminisztert. * Az angol, az amerikai és a szovjet megbízott pénteken délelőtt ösz- szeült, hogy megvitassa az atomrobbantások felderítésének problémáit. A DP A hírügynökség megjegyzi, hogy Carapkln, Wadsworth és Wright pénteki megbeszélésére azután került sor, hogy kedden a három hatalom külügyminiszterének nem sikerült megegyezésre jutni erről a kérdésről folytatott tanácskozásán. * Brentano nyugatnémet külügyminiszter pénteken Genfben újságírók előtt úgy nyilatkozott, a nyugati hatalmak berlini jogi helyzetének rögzítése feltétel ahhoz, hogy megtartsák a csúcsértekezletet. A külügyminiszter szerint ebben a kérdésben egyetértés uralkodik a nyugati hatalmak között.------------ ■ Az Egyesült Államok cselszövései a Karib-tenger térségében Moszkva (MTI) A Szovjetszkij Flot egyik cikkében megállapítja, hogy az Egyesült Államok fondorlatai következtében ismét feszültté vált a helyzet a Karib-tenger térségében. Most, amikor a kubai nép győzelmes harcának hatására a latin-amerikai országokban erős lendületet vett a mozgalom a diktátori rendszerek ellen, Washingtonban újra félrevertek a harangokat, azt hí- resztelve, hogy „kommunista veszély” fenyeget, s provokációs kampányt kezdtek a Karib-térségben élő népek ellen — írja a lap. Washingtoni gombnyomásra megmozdultak az Egyesült Államok dróton rángatott bábjai. Trujillo domi- nicai diktátor harciás kijelentéseket tett a kubai kormány ellen, Somoza, nicaraguai diktátor is fenyegetőzik. Duvalier, Haiti elnöke lakájkodva kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak el kell haladéktalanul vállalnia a felelősséget a béke fenntartásáért a Karib-tenger térségében.” De Gaolle-ellenes röpirat forog közkézen Párizs (MTI) Az Express kivonatokat közöl egy 15 oldalas sokszorosított röpiratról, amely a radikális hetilap értesülése szerint többezer példányban forog közkézen az algériai francia hadseA Pravda a német békeszerződés fontosságáról Moszkva (MTI) A Pravda pénteki száma nemzetközi szemlét közöl Majevszkij tollából. A cikkíró kifejti, milyen nagy- jelentőségű a német békeszerződésnek a genfi értekezlet elé terjesztett szovjet tervezete. Ez a tervezet — írja — lehetővé tenné, hogy megszűnjék a német militarizmus feltámadásának veszélye, biztosítaná Németország békés, demokratikus fejlődését, Európa tartós békéjét, megteremtené a feltételeket más nemzetközi problémák rendezéséhez is. — A Szovjetuniónak az a véleménye — állapítja meg Majevszkij, hogy az egészséges nemzetközi légkör megteremtésének kulcsa a német békeszerződés megkötése, ha a genfi értekezlet eddig nem halad előre a megegyezés felé, ennek oka csupán a nyugati hatalmak merev álláspontja. reg tisztjei és katonái között, a röpirat címe: „Az egykori francia felszabadító erők volt tagjainak és volt ellenállóknak jelentése az Elysée-pa- lotában lévő ellenséges hálózat leleplezéséről”. A röpirat azt állítja, hogy De Gaulle közvetlen munkatársai „árulást készítenek elő”. A röpirat ismeretlen szerzői célbaveszik a köztársasági elnök több munkatársát. A röpirat szerint a pénzcsoportok képviselői a hatalom igazi urai, ők irányítják valójában a francia politikát. A helyzet rendkívül súlyos, a hadsereget kijátsszák, Algéria és a Szahara azon a ponton van, hogy elvész Franciaország részére. Az „üzletet” júniusban, V. Mohammed és De Gaulle találkozóján kötik meg — .állítja a röpirat, majd így fejeződik be: „Ha szükség lesz rá, felkeléshez kell folyamodni”. Tíz éves a művelődési oution mozgatom 7 QA,Q~^en a Békés községi művelődési otthon jelavatásával vette kezdetét a művelődési otthonok létesítésére indult mozgalom. Életrekeltésének az volt^ a célja, hogy a munkások és parasztok művelődésének elősegítésére minél több tanulási, szórakozási lehetőséget biztosítsunk s ezek az újtípusú intézmények váljanak a falu kulturális központjává. E mozgalom kulturális forradalmunk nagy vívmánya. Létrejöttének kiindulópontja 1945. április 4. — hazánk felszabadulásának napja —, mert csak a proletárdiktatúra teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy a kultúra áldásait közkinccsé tegyük. A mai értelemben vett művelődési otthonokról a felszabadulás előtt nem beszélhettünk. Ha volt is megyénk területén néhány épület vagy helyiség, amely népművelési célokat szolgált, azok korántsem azzal a céllal létesültek, hogy a dolgozók kulturális igényeit kielégítsék. A békési művelődési otthon kapuinak megnyitásával vált programmá a kulturális forradalom helyi bázisainak, a művelődési otthonok hálózatának kiépítése. Pártunk és kormányunk hatalmas összegeket fordított és fordít ma is művelődési otthonaink fejlesztésére, fenntartására. Ma már közel 5000 művelődési otthon működik az országban. Dolgozóink szeretik művelődési otthonainkat, amelyek meggyökeresedtek az üzemekben, városon és falun egyaránt. Művelődési otthonaink ma már kulturális és társadalmi életünk nélkülözhetetlen tartozékai, a művelődés és szórakozás sokféle lehetőségeinek színterei lettek. A párt művelődéspolitikai irány- ^ elvei kimondják, hogy a művelődési otthonok hálózatát — elsősorban társadalmi erőforrások igénybevételével — fokozatosan teljessé kell tenni. Feladatként megszabják, hogy: „Az irányítás megjavításával, a különböző kulturális szervek tevékenységének jobb összehangolásával, el kell érni, hogy hivatásuknak megfelelően valóban művelődési otthonokká váljanak, amelyek művelődési lehetőséget, társas szórakozást és kulturált pihenést biztosítanak a dolgozók különböző rétegeinek. Munkájukban hasznosítják az egykori munkás- otthonok, olvasókörök jó és folytatható hagyományait.” A szocializmus építésének feladatai mind nagyobb általános műveltséget és szaktudást követelnek meg. A műszaki fejlesztés, automatizálás, vagy a nagyüzemi mező- gazdálkodás folytán elengedhetetlenül szükséges a munkások és parasztok kulturális fejlődése. Azoknak, akik már életszükségletüknek érzik az olvasást, érdeklődnek a tudomány és művészet iránt, egyre színvonalasabban kell kielégítenünk igényeiket. Akik még nem jutottak el eddig — mert ilyenek is vannak még sokan —, azoknak segíteni kell, hogy szemléletüket megváltoztassák. Meg kell velük értetni, hogy a magasabb életszínvonalat, a jólétet nemcsak a jobb lakás, a több és jobb élelem és ruha, hanem a tudás birtoklása, a művészeti alkotások megértésé és élvezete is jelenti. Czép és sokrétű a művelődési otthonok munkája. E munkának céltudatosnak, tervszerűnek kell lennie. Az emberek tudatának, gondolkodásmódjának átformálása, a szocialista erkölcs kialakítása, a tudományok és művészetek megismertetése, megszerettetése, mindmegannyi feladat áll előttünk. Az ifjúság szocialista, nevelése —< mondjuk meg őszintén, hogy ezen a területen még adósak művelődési otthonaink a változatos és vonzó szórakozási lehetőségekkel, amelyek egyben nevelő hatásúak is — szintén egyik legfontosabb feladatunk. Nagy szerepe van művelődési otthonainknak a falu népének nevelésében. Abban, hogy eljussanak a korral való haladás szükségességének megértéséig és hogy a termelőszövetkezetek tagsága igazi szocialista közösségé fejlődjön. E vázlatosan leírt feladatok megvalósítását a népművelés sajátos eszközeivel — az értelemre és érzelemre ható — kulturális nevelőmunkával sikeresen megvalósíthatjuk. A jubileum alkalmából nemfe^ ledkezhetünk meg a sokezernyi népművelési munkásról, akik a mozgalom bölcsője óta fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy népművelési intézményeink ténylegesen betöltsék hivatásukat: tanítsanak, neveljenek, szórakoztassanak. Nélkülük — a munkások, parasztok, pedagógusok közül kikerült szervezők és nevelők nélkül — sohasem tudtuk volna a mozgalmat így kiszélesíteni, megerősíteni. Egész társadalmunk köszöneté és elismerése illesse őket a 10. évforduló alkalmával GULYÁS ISTVÁN Éghajlati atlasz Leningrádban megjelent a »Szovjetunió éghajlati atlasza«. Az atlasz főszerkesztője V. Pasztuh, a földrajztudományok kandidátusa. Az új tudományos. munka érdekes adatokat tartalmaz a Szovjetunió különböző éghajlati övezeteiről. Az atlasz abból a szempontból is jelentős, hogy a népgazdasági tervek összeállításánál figyelembe vehetik az éghajlati sajátosságokat, a termelő erők megfelelő elosztása ér-* dekében. Az éghajlati atlasz első kötete 284 színes térképet tartalmaz. A második kötet ISO illusztrációval jelenik meg. Kihasználják a napenergiái- Izraelben Izraeli tudósok olyan konnektort szerkesztettek, amely összegyűjtött napenergia segítségével látja ed árammal a Negev sivatag új ipari üzemeit. A berendezést már nyáron üzembehelyezik és országszerte több hasonlót állítanak fed, A napenergiát gyűjtő ^faösűlébet Dr. Zvi Tábor, az izraeli tfiz&aá Idő*. tatóközpont dgazgatofjia tervezte. Három lóca ^roan“yt két csak csúfolták annak. Egyszerű gerenda volt, két végén egy-egy terméskőre támaszkodott. Annyira egyszerű volt ez az ülőke, hogy még történetet se hagyott születéséről. Ha valaki megkérdezte volna, hogy ki cipelte oda, a legöregebb ember is gondolkodóba esik. Mit tudom én? Lett... A másikról már tudtak egyet s mást. Az elbontott régi hídról csente valamelyik vállalkozószellemű legény, hogy legyen min elüldögélni vasárnap délutánokon. A harmadik igazi lóca volt, karfát is fabrikáltak hozzá, előtte egy kiszolgált malomkő jelentette az asztalt. A megboldogult bíró ajándékozta a magafajta jógazdáknak. Föléje terebélyes diófa nyújtotta árnyékos lombját. Neve is volt a lócának: Bíró-lóca. Aki arra ülhetett, szava volt a faluban, már messziről dukált neki a kalapleemelés. Régi, szép idők... Amikor a vasárnap délutáni istentiszteletre áment mondott a pap, ide sereglettek a gazdaemberek. Leültek, nekivetették hátukat a karfának, ráfüstöltek, a szolgálatkészen odaperdülő kocsmáros söröskancsókkal rakta meg a malomkövet. Ittak, pipáztak, beszélgettek. Általában a mindenkori bíró vitte a szót, ő bólintott igent az értelmesebb felszólalások végére. Súlya volt ennek a megfontolt és bölcs rábólintásnak, áki gyakran kiérdemelte, előbbit több bekerült a község vezetéséHÁROM LOCA gébé, hitessé léptette elő a bírói elismerés. Vasárnan délután mind a há~ v asariuif) rom lóca megtelt. A gerenda-lócán, mely tisztes távolba húzódott a másik két lócától, a szugosiak üldögéltek, ök nem söröztek. Csípős, megkrákogtató kapadohány-füstöt eregettek a magukkészítette pipaszár mellől. Beszélgettek ők is. Aratás előtt a keperész volt a legtöbbet emlegetett beszédtéma. Különben a bíró-asztalnál is erről beszéltek a leggyakrabban. A „kenyéradók” álláspontjáról csepülték a gerendalócasiakat. Hogy mi mindenre képesek ezek a szugosiak! Elkívánnák, hogy istennevében 'adják oda nekik az arat- nivalót. Tizenegyedikért már szóba se akarnak állni az emberrel. Ha rajtuk múlna, a kenyeret is kivennék a szánkból. Megnőtt a szarvuk. A bíró rábólintott és ez az elismerő rábólintás felvillanyozta a többieket is. Mindenki tudott egy-két vádpontot a kódisok falánkságára. Már a harmados kapálást is csak immel-ámmal vállalják. Felés kellene nekik, bevenné a gyomruk... A epren dán ülők meS igy em~ /l gerenaan legették őket. Ha isten lenne, élve taszítaná a kapzsi lelkűket a pokolba. Ha rajtuk múlna, a bőrt is lenyúznák rólunk. Csak húzza nekik az igát az ember, oszt nincsen semmi látszatja, ök földet vesznek, nekünk még még a betevő falatra se telik. Nem igazság ez, emberek! Itt nem volt egy kiemelt vezéregyéniség, akit kegyeket osztó bólintási joggal ruházott volna fel a vagyoni hierarchia, így hát mindenki bólintott az igaz beszédre... j Amikor eljött az etetés ideje, a középső lóca elnéptelenedett. Itt üldögéltek azok, akik a gerenda- és a bíró-lóca között foglaltak helyet, őket módosaknak nevezték a szugosiak, ami annyit jelentett, hogy nekik már volt földjük a megélhetéshez, de annyit még nem sikerült összekuporgatniuk, hogy cselédre is teljen. Az állatok körüli munka rájuk várt. Igyekeztek hát haza, mert a jószág az nincs tekintettel a vasárnapra. Csak a két véglet, a gerenda- és a bíró-lóca birtokosai tartottak ki napnyugtáig, a szürkület zavarta őket haza. A szugosiak ráértek, nem várt rájuk éhes tehénszáj, a malackát, ha volt, az asszony megetette. A jógazdák meg azért voltak jógazdák, hogy más végezze el helyettük az etetést. Nem azért tartanak cselédet, hogy ők dolgozzanak. Nem bizony! tsrkh.enh évtizedig ez volt itt a ook sok világ A három lóca közé áthághatatlan falat tornyozott a földvagyonra épült szó* kástörvóny. Bizony, a gerendalóca- beliek sokért nem adták volna, ha áttehették volna székhelyüket legalább a középső lócára. Ilyen csoda azonban csak egyetlenegy történt, azt is legendás dicsfénnyel övezte körül a szegények mesélő kedve. Az történt ugyanis — így mesélték, vagy olvasták valahol és mint a sajátjukat adták tovább —* hogy az egyik ágrólszakadt szegényember meggondolta magát, összegyűjtött egy kis pénzt, eladta egyetlen tehénkéjét, jegyet váltott és kiment Amerikába, öt esztendeig volt ott. Szerencséje volt, megszedte magát abban a távoli világban. Hazajött és annyi földet vásárolt, hogy máról-holnapra a falu leggazdagabb embere lett. A bíróasztalnál szorítottak neki helyet. Különös ember volt ez az ameri- kás, meg-megleckéztette volt kenyéradó gazdáit, egyszer meg egyenesen lóvátette őket, amiért meg is őrrőltak <*á, de nem túrhatták ki a bíró-lócáról, hiszen az ő neve után írták a legtöbb földet a telek- könyvben. — Az \L0V volt kezdte a® /±Z Úgy von erojéfcezetes lóvátevést —, hogy nem volt érkezésem az ősszel behozni az ekét, kint maradt a határban. Befagyott a földbe, hat ökör se húzta volna ki. Amikor kiengedett, elmentem érte. Emelem ki a földiből, hát látom, hogy az ekevas hiányzik róla. No, gondolom magamban, valaki lecsórta róla. Amikor közelebbről megnézem, látómé hogy az ekevas egy része bizony csak megvan. Tudjátok mi történt? Azok a falánk egerek lerágiták róla az ekevasat... A bíró rábólintott, a gazdák meg rámondták: az bizony meglehet* kutya egy portéka az egér.*. A furfangos ameri kás felnevetett A gazdák megütközve néztek rá. Mi ütött ebbe a felkapaszkodott kódisba? — Nem sül le a képetekről a bőr? — kiáltotta derűs kedvvel Ezelőtt hat évvel még azt se hittétek el nekem, hogy ha süt a Nap* akkor nincsen éjszaka* most meg még ezt a szamárságot is készpénznek veszitek, mert több a földem* mint nektek Ha, ha, ha! Hát szóval, fly«“*3*« ’ az. Egyszer aztán, hogy a régi világ alól kibillent az idő, a három lóca is eltűnt, illetve csak kettő. A bíró-lócát meghagyták emlékeztetőnek, a másik kettő helyébe meg gyalult deszkából tettek lócát, Kecskeláb asztalt is kerítettek hozzá. Amellé telepedtek a két lóca egykori tulajdonosai és nagyon jól elférnek egymás mellett. Ma már sör is kerül az asztalukra és pipa helyett cigarettára gyújtanak. GULYÁS ME1ÁL*
