Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-20 / 116. szám

2 ÉSZ AKM AGY ARORSZÄG Szerda, 1959. május M. Ülést tartott a városi Népi Ellenőrzési Bizottság Tegnap, kedden délelőtt 9 órai kez­dettel ülést tartott a városi Népi El­lenőrzési Bizottság, amelyen minden megjelent tanácskozási joggal vett részt. Az ülés első és egyetlen napirendi pontja a községfejlesztési alap 1958- as évi felhasználásának értékelése. A beterjesztett összefoglaló jelentés megállapította, hogy a tanácsok köz­ségpolitikai munkája nagy mérték- . ben elősegítette a lakosság gazdasá­gi, szociális és kulturális szükségle­teinek fokozottabb kielégítését, és ebben a tekintetben megfelelt az 1958. évre meghatározott célkitűzé­seknek. A főbb létesítmények közül kiemelték 29 943 négyzetméter ,útnak, 11193 négyzetméter járdának az építését, 11 062 folyóméter vízhálózat bővítését, 110 folyóméter csatorna­bővítést és 55 darab közkút létesíté­sét. Az összefoglaló jelentés ezekkel a jelentős teljesítményekkel, eredmé­nyekkel szemben azt is megállapítja, hogy nem volt kielégítő a tanácsok munkájában a kerületeknél a pénz­ügyi fegyelem, és elsősorban műsza- -kí vonalon nem gyakorolt sem a ke- 'rület, sem a városi tanács végrehajtó bizottsága hatékony ellenőrzést. Nem volt kielégítő az ellenőrzés pénzügyi vonalon sem, különös vonatkozással a társadalmi munka, a költségvetési, saját, helyi és a társadalmi felajánlás során bevitt anyagi értékek elszá­molására. Ugyanakkor a kerületek nem kap­tak megfelelő támogatást a tervezés műszaki irányítása, lebonyolítása és ellenőrzése terén sem, amiért első­sorban a tervosztályt és az építési osztályt terheli a felelősség. A felszólalók kifejtették, hogy a jelentésben foglaltak helytállóak és reálisan mérték fel a helyzetet. Megállapították azt is, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatokat vezető népi ellenőrei a legsúlyosabb visszaélésekre és hiányosságokra hívták fel az összes kerületi taná­csok figyelmét, mintegy elejét véve- annak, hogy az 1958-as évi hibák ez évben is megismétlődjenek. Különö­sen nagy lazaság mutatkozik a tár­sadalmi munka terén. Súlyos vissza­élésekre adott okot a gyűjtőívek lel­kiismeretlen kezelése, vagy a szoci­alista erkölccsel össze nem egyeztet­hető önkényes kihasználása. Felmerült még a csanyikvölgyi út­törőtábor építkezésénél előforduló több hiányosság, és azoknak meg­szüntetésére elhangzott jónéhány ésszerű javaslat. Fiatal műszakiak és itjűmunkásoL az exporttervek teljesítéséért A DIMÁVAG kollektívájának az idén körülbelül kétszerannyi export rendeltetésű gyártmányt — köztük a kínai csőgyári alkatrészeket — kell elkészítenie, mint tavaly. A jelentősen megnövekedett kötele­zettség teljesítéséért — az idősebb dolgozókon kívül — a gyár külön­böző üzemeiben harminc KISZ-ex- portbrigád tevékenykedik. Az ifjú munkacsapatok a kongresszusi fel­ajánlás megvalósításáért folyó ver­senyben, a gazdaságosságon kívül, a kifogástalan minőségű áruk gyár­tását és a tervek határidő előtti tel­jesítését tűzték ki célul. Ezt a törek­vésűket a gyár KISZ-bizottsága mel­lett működő ifjú műszakiak tanácsa sokoldalúan és szervezetten támo­gatja. Minden gyáregységnél pél­dául fiatal mérnök, vagy technikus vállalta a KISZ-brigádok segítését. A fiatal műszakiak a brigádokkal rendszeres kapcsolatot tartanak, ta­kácsot, útmutatást adnak a felme­rült kérdésekben. Célravezetőbb módszerekkel, technológiákkal igye­keznek munkájukat eredményeseb­bé tenni. így például a szerszám- gvártóüzemben Lukács László mér­nök iránvításávat megszervezték a zártciklusú gyártást. Ezzel lényege­sen jobb, folyamatosabb lett a mun­ka. Ennek a módszernek bevezeté­sével egy PN 4-es présgép szerelé­sét ma már 6—7 órával előbb vég­zik el. így az üzem áprilisi tervét több, mint 10 százalékkal túlteljesí­tette. Az ifjú műszakiak kezdemé­nyezésére a kábelgyártó sodrógépek csöveinek fúrásához — használaton kívüli alkatrészekből célgépet készí­tenek. Ezzel a csövek fúrási idejét az eddiginek a felére csökkentik. A kínai csőgyári alkatrészek gyártásá­ra szolgáló új üzemcsarnok építésé­nél is sokatígérő a fiatal műsza­kiak munkája. Közreműködésük ré­vén már eddig kétheti előnyt szerez­tek az építésnél. így abban előre­láthatólag a kitűzött idő előtt kezd­hetik meg az év második felében a" munkát, ami újabb jelentős idő­nyereséget jelent majd az exportfel­adatok korábbi teljesítéséhez. A fiatal műszakiak és ifjúmun­kások összefogásának máris kézzel­fogható eredményei vannak: a rúgó- üzémbeli KISZ-brigádok például négy nappal előbb teljesítették áp­rilisi exporttervüket. A gyár pedig mind első negyedévi, mind áprilisi exportelőírását jóval túlteljesítette. Igv excenterprésből a negyedévben húsz darabbal, vasúti keréknárból csupán áprilisban harminccal, fí- nomhuzal kábelgépből pedig három­mal gyártottak többet, a? előírtnál. Munkáiuk annál inkább értékes, mert kifogástalan minőségűek. A Mezőgazdasági Múzeumban Mennyi kincs, mennyi emlék, mennyi érték, amely a magyar me­zőgazdaság gazdag múltjából hal­mozódott fel! A látogató, még ha századszor jár is itt — újra meg új­ra elcsodálkozik, s órákat tölt egy- egy teremben, vagy a folyosókon el­helyezett vitrinek előtt anélkül, hogy észrevenné: repül az idő fölötte. A festői szépségű Vajdahunyad- várában berendezett, világszerte is­mert Mezőgazdasági Múzeum négy új kiállításáról számolunk be azok­nak az olvasóknak, akik Budapesten járva, néhány órát szakítani tudnak megtekintésükre Uj feladatként tűzte maga elé a Mezőgazdasági Múzeum, hogy össze­gyűjti a magyar mezőgazdaság nagy­jainak emlékanyagát, ismerteti mun­kásságuk jelentőségét, eredményeit. Ezt. a célt szolgálta a tavaly megren­dezett Mathiász-emlék kiállítás is, most pedig megnyílt a múzeum aulá­jában a Cserháti Sándor életművét összefoglaló kiállítás. A látogató megismerkedhetik a magyar növény­termesztés nagy tudósának, kísérlet­ügyi megalapozójának életével, ame­lyet mintegy 30 könyv, harmadfél- száz cikk. tanulmány és szakiroda- lom mutat be. A kiállítás e hónap végéig lesz njdta-' Világszerte égy re nagyobb érdek­lődés fordul a kukoricatermesztés korszerű módszerei felé. A magyar mezőgazdaságban is évről-évre je­lentősebb feladat a kuköricátermesz- tés növelése, nem annyira a vetés- terület gyarapításával, mint az agio- technikai lehetőségek széleskörű al­kalmazásával. Ezekkel a kérdések­kel foglalkozik a Mezőgazdasági Mú­zeum egyik csarnokában megnyílt Selejtcsöhhentésből egy hónap alatt 300.000 lorint megtakarítás Az év elején szokatlanul magasra emelkedett a hengereltacél selejtje a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Ez zavarta a kongresszusi felajánlás teljesítését, melyben több mint egy­millió forint értékű selejtcsökkeniés szerepel. Beható műszaki vizsgálat és a dolgozókkal való közös tárgya­lás eredményeként megállapították, hogy az alapanyagban levő káros zárványok és más hibák okozzák a selejtesség nagyrészét. Ezért megszi­gorították az ellenőrzést, nem en­gednek be rosszminőségű alapanya­got gyártásra. Az intézkedés . ered­ményesnek bizonyult. Áprilisban az első negyedévi 2,72 százalékos selejt ! két százalék alá csökkent. A megta­karítás meghaladja a 300 000 forin- • tót. kukoricatermesztési kiállítás. Megta­lálható benne a termesztett fajták ismertetése, a hibridkukorica létre­hozásának elmélete és gyakorlati módja, a kukoricatermesztés gépesí­tett agrotechnikája-, kártevők elleni megvédése, takarmányozási és ipari, valamint háziipari felhasználása. © Régebben a Mezőgazdasági Múze­umnak egyik legnépszerűbb kiállí­tása volt a halászat. Ez a kiállítás az ellenforradalom pusztításainak esett áldozatul. A teljesen újjárendezett kiállítás most készül nehéz, fáradsá­gos munkával és a régi, gótikus, te­rem impozáns környezetében rövide­sen megnyitásra kerül. Bővül a múzeum vadászati kiállí­tása is. A lovagteremhez csatlakozó egyik kis terem boltívei alatt most készül a vízivadak életét és fajtáit bemutató kiállítás, amely a magyar- országi víziszárnyas faunát a min­dennapi táj környezetben mutatja be. • Mindez azonban csak egy kicsiny része a múzeumnak, amelynek több- tucatnyi termében még sok más —■ az egész magyar mezőgazdaság múlt­jával, jelenével és a jövő nagy pers­pektíváival — foglalkozó állandó kiállításokban gyönyörködhet és sze­rezhet nagyon sok szép emléket a látogató. O. M. Hogy könnyebb legyen a munka A mezőgazdasági munkák között eddig egyik legnehezebb és meglehe­tősen hosszantartó, szaporátlan mű­velet a cukorrépaegyelés volt. A ré­gi, hagyományos módszerekkel ve­tett növénynek csupán az egyelése legalább két hetet vett igénybe hol- dankint és ezen kívül a többszöri kapálás, ősszel a felszedés, fejelés — amely általában mindenütt kézierő­vel történt —, igen megnehezítette és meg is drágította a termelést. A magyar szakemberek, akiknek utóbbi találmánysorozata már eddig is bámulatba ejtette a világot, most újabb „gépcsodát” szerkesztettek, amely azonban bonyolultságában is roppant egyszerű és megkönnyíti, szinte egészen leegyszerűsíti a mun­kát. Idén egész Magyarországon kö­rülbelül 120 ezer katasztrális hold körül vetettek cukorrépát, de az új gép alkalmazásával, amely tulajdon­képpen négy részből áll, jövőre akár meg lehet háromszorozni a termelést s mégsem kell rá annyi emberi mun­kaerőt fordítani, mint idén 100 ézer holdra... Az első gép az úgynevezett sze­menként magültető gép, amely Do­mokos Endre Kossuth-díjas mérnök találmánya. A második a permetező­berendezés, amelynek segítségével a növényzet fokozottabb védelmét tudják biztosítani a kártevők ellen. A harmadik egy függesztett rendsze­rű kultivátor, amely egyszerre hat sort kapál — tetszés szerint beállít­ható sortávolságon. A negyedik, Zetorra rászerelhető gép, amely soronként haladva, előbb fejeli a répát, majd acéldrótbetétes gumipropellereivel valósággal kiveri a földből, anélkül, hogy megsértené. Az új gépeket a kísérleti gazdasá­gokban már kipróbálták és nagyon jól beváltak. Domokos Endre talál­mányának tervei már a KGST előtt vannak és gyártására rövidesen sor kerül, vagy az NDK-ban, vagy Cseh­szlovákiában — ahol erre megfelelő gyárak vannak. Mezőgazdasági mérnökeink, gép­tervezőink, feltalálóink, újítóink ez­zel persze még nem fejezték be mun­kájukat: tovább gondolkoznak, töp­rengenek, számolnak, mérnek, hogy újabb konstrukciókkal és mindenek­előtt olcsó, könnyen hozzáférhető gépekkel könnyítsék a munkát, se­gítsék a mezőgazdasági termelést. Köszönet és elismerés jár fáradsá­gos munkájukért! Irodalmi pályázat A megyei tanács művelődésügyi osztálya, valamint a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat irodalmi szakosztálya irodalmi pályázatot hir­det dolgozó parasztságunk mai éle­tével, a, termelőszövetkezeti mozga­lom kérdéseivel foglalkozó versre, tiovellára, jelenetre, vagy egyíelvo- násos színműre. Első díj 1000 forint, második díj 600 forint, harmadik díj 400 forint. A pályázat jeligés. Határideje: 1959. június hó 30. Ered­ményhirdetés: 1959. július hó 30-ig. A pályaműveket a TIT megyei titkárságára kérjük beküldeni. (Mis­kolc, Széchenyi u. 16.) A borítékra kívül, jól láthatóan írják fel a pá­lyázók: „Irodalmi pályázat”. Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztály Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezete, Irodalmi Szakosztálya. Megyénk ipari üzemei is részt vesznek a „kis brüsszeliének neve­zett Budapesti Ipari Vásáron. A nagy tradíciókkal rendelkező Lenin Kohászati Művek, hűen a hagyomá­nyokhoz, az elővarázsolt régi ómas- sal kohó roppant modelljében ren­dezte be kiállítási csarnokát. A XVIII—XIX. század vaskohászata elevenedik' meg az eredeti formájá­ban felállított ómassai kohó látásá­ra. Már a bejárat előtt is megállít egy-két „vasóriás”. Korompay Győ­ző, a kiállítás vezetője kalauzol ben­nünket. A látogatók érdeklődéssel állják körül a 16 tonnás kompresz- szor-gépöntvényt. Az óriási méretek és á kivitelezés szinte páratlan tö­kélye a jellemző. A 16 tonnás Önt­vény hat méter hosszú, és a jó tó- 'tnörödés érdekében, állítva lett öntve. S van látnivalója a szemnek a kohó „gyomrában” is. A bejáratot- az Idősebb és a fiatal Fazola, a régi g*yár alapítóinak domborművei dí­szítik. Mindjárt a bejárattal szem­ben, a Lenin-szobor ketoldalán ott Van Cserenyei Altenbach szobrász^ művész két alkotása, kohász az­besztruhában. jellegzetes kohászka- dapban, majd jobbra egy martin- muhkást látni, amint éppen próba­vételhez készülődik. Különböző képe­ken, diórámákon keresztül megis­merkedhet a látogató a kohászat fejlődésével, láthatja a felépült het- száz köbméteres nagykohót. Méltó számot ad vasútkulturánkról a hat méter hosszú sínkereszteződés, mely különleges ötvözetből készült s szál­lítjuk a világ minden részébe, egé­szen Argentínáig. Számos szakember érdeklődését keltette fel a levegő­melegítésre szolgáló, egy öntéssel készült dekureperator. Babonás ér­deklődéssel veszik körül az emberek a 4700 kilós, hathengeres diesel-mo­torhoz való hajtótengelyt. A henge­reltárúk is méltán keltenek nagy ér­deklődést, hiszen élénken mutatja, milyen nagyszerű feladatokra képes a mi nehéziparunk. A látogató íze­lítőt kap abból is, mily óriásit fejlő­dött a gyár 1945 óta. Űj gyártmá­nyok, sav- és lúgálló anyagok, ke- . meny forgácsolókések jelzik ezt a haladást. Már az első napokban megtekin­tették a kormány és a párt vezetői.a diósgyőri kiállítókat, A vendég­A borsodi kiállítók között A Lenin Kohászati Művek a BIV-on könyvben számos kínai, szovjet, né­met, egyiptomi és más bejegyzése­ket olvashatunk. Olvashatjuk Fock Jenő elvtárs szavait is: „A Lenin Ko­hászati Művek dolgozói nagyon- ér­tékes és fontos munkát végeznek a magyar népgazdaság fejlődése szem­pontjából .. Majd megtudom, hogy a két egyip­tomi mérnök, akiktől az egyik be­jegyzés származik, még külön sza­vakban is csodálatukat fejezték ki. Megemlítették, hogy itteni tanul­mányút juk alkalmával személyesen is felkeresik az üzemet, mert a gyár termelvényei számukra igen tanul­ságosak, A szovjet kereskedelmi attasé he­lyettesének szavai jellemzik talán legméltóbban a diósgyőriek „kiruk- kolását”, mint írta a vendégkönyv­ben: „a gyárhoz méltó a kiállítás!” Csodálatosak a DtMÁVAG gépei Talán ez a jelző a legméltóbb a DIMÁVAG kiállításának jellemzé­sére, mely az 1. számú nagy pavilon­ban kapott helyet. Állandóan nagy a sokaság a korszerű, világos, alma­zöld, fehérre mázolt automatagépek körül. Igaza van az egyik látogató­nak: „Olyan üde látványt nyújt a szép pasztellszínekben pompázó gé­pek csoportja, hogy egész komoly ér­deklődést érez az ember a gyári munka iránt”, A budapesti kiállítók mellett is igen jelentős a DIMÁVAG bemuta­tója. Néhány számadat is árulkodik erről. A csarnokban 240 négyzetmé­ter helyet foglal el s külön a sza­badban 90 négyzetméter területen mutatják működésükben a kiállított gépeket. Az egyik autóemelő például játszi könnyedséggel emel fel egy öt és féltonnás dömpert. De tériünk vissza a pavilonba. A kiállítás hű ké­pet ad a magyar ipar gyors s nem­zetközi viszonylatban is igen jelen­tős fejlődéséről. A húsz kiállított különböző dróthúzó, automata csa^ varkészítő prés, kalapácsok közül tizenegy gép teljesen új prototípus. Érthetően nagy a külföldi szakem­berek érdeklődése is. Várható kö­tésekkel is lehet számolni. Álljon itt egy külföldinek a véleménye a kiállítás jellemzésére. Hátán kis magnetofonnal hosszasabban időzött itt a rádióból ismert Brachfeld Sieg­fried, akinek szavait sokszor meg­mosolyogtuk már. Szavakban itt is eredeti önmagához s amit mond, az sem mellékes: „Igaz, hogy én nem verésnek de úgy gondoljuk, a lá­tottak is önmagukért beszélnek. A gépek szerkesztésében és a színek megválasztásában a tervezők a dol­gozók körülményeire és javuló vi­szonyaira voltak tekintettel. Nyil­vánvaló egy világos, szemnek jóha­tású, környezetben a hangulat is más. Csodálatos itt minden, akár a műkö­désben lévő gépeket látjuk, akár el­nézzük a fehérköpenyes kezelősze­mélyzetet, egyetlen olajfolt sem tar­kítja ruhájukat. Méltó itt minden a nagyhírű gyár­hoz s minden-minden a DIMÁVAG A Diósgyőri Gépgyár pavilonja értek sokat a gépekhez, azt azonban dolgozóinak alkotás vágy át, hozzáértő érzek, hogy eze.k milyen fontos gé- ügyességét dicséri, pék a magyar iparnak. Erről beszél­gettem most az osztrák és német hallgatóimnak. Remélem sokan fog­nak jönni és ezeket a gépek meg­venni.” Örülünk az együttérző hír­JSéhány perc a* ózdi kohászok kiállításánál Az üzem viszonylag kisebb helyet kapott az előbbi két kiállítóval szem­ben. Látni lehet a gyár termel vé­nyeit, különböző vasidomokat, vasúti síneket és más kohászati terméket. Bár kis helyet foglal el a kiállítás* mégis van egy pontja, mely igen vonzza a látogatókat. Az üzemben immár teljesen meghonosodott sa­lakbetongyártás. Stalhofer Károly- tól szerezzük az értesüléseket. Kis emelvényeken ott látni a különböző salaképítő elemeket, szigetelőket, sa­laktéglákat s m^gát a salakot, mint új építőelemet. Naponta 700 tonna salak kerül ki az üzemből s az évek hosszú során 40 millió tonna készlet halmozódott fel. A számok hűen ér­zékeltetik, milyen nagy lehetőség áll a salaképítkezések előtt. Stalhofer elvtárs élénken meséli* hogy megtekintette a lengyel kiállí­tást és újabb tapasztalatokkal gaz­dagodott. A lengyel elvtársak meg­ígérték, hogy hazautazva Katto- witzébe, egészen újszerű technológiát küldenek a salakgyártásra vonatko­zólag. Tudvalévő, Lengyelországban már 1913 óta alkalmazzák a salakot építőanyagként. Ózdon 1918-ban fog­tak hasznosításához, de az erőtelje­sebb alkalmazásra csak most került sor. Számos érdeklődő kérte meg a gyár címét, olyanok, akik a jövőben építkezni szeretnének. Említhetjük? dr. Groh Ede orvost, Budapestről* egy zalai főmérnököt, Ney Bélát. Ér­deklődnek a Békés megyei állami tangazdaságtól — száz férőhelyes is­tállót akarnak salakbetonból. Egészen újszerű helyen nyert fel- használást a salak, mint értesülünk* bevonult az útépítésbe is. Az ország fontos útvonalán már elkészült egy hosszabb kísérleti útszakasz, salak­beton képezi az út alapját s erre kerül a bitumenréteg. A szakembe­rek jó eredményt várnak a kísérle­tektől. Sokat és hosszan lehetne még be­szélni a borsodi kiállítókról, csak a három helyen is órák kellenek ah­hoz, hogy tüzetesen megszemléljük a kiállított tárgyakat,, darabokat« Minden elismerést megérdemelnek a borsodiak — s hogy ez mennyire így van, személyesen kell meggyőződni* meg kell tekinteni a kiállítást min­denkinek. Garami Ern$

Next

/
Oldalképek
Tartalom