Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
Vnőq pToIotárjqrl, w r mmmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT papcoti MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA \ 1959 május 1, péntek V/'v, /r ív-0 • XF. évfolyam 101. szám ARA 80 FILLÉR ÉLJEN A 15. SZABAD MÁJUS 1.-» v. J VÖRÖS ZÁSZLÓK Vörös zászlókat lobogtat a friss mdJusi szél- Ra~ ° gyog rajtuk a napsugár. Az egész világon ünnepel a proletariátus és a felszabadult munkásosztály. A nemzetközi proletárösszefogást, a munka ünnepét jelenti ez a nap. Hazánk hős munkássága a 15. szabad, boldog május 1-ét ünnepli ma. Ez azonban azt is jelenti, hogy nem volt mindig ilyen ünnep május 1. Ha történelmi múltunkat vizsgáljuk, akkor a felszabadulás előtt csak a negyven év előtti nap volt a mostanihoz hasonló. A dicső Tanács- köztársaság legszebb ünnepe volt május 1. Milliók ünnepeltek együtt. A felszabadulás előtt is megünnepelte a* proletariátus ezt a napot. Hiába volt az üldözés, kommunisták és baloldaliak letartóztatása, üldözése, a munkások ezt a napot úgy tekintették, mint a saját ünnepnapjukat. Nem a naptár piros betűje, hanem feltűzött i?örö.<? szenfűk. ünneplő ruha, egy kis zöld gally jelezte csupán, hogy ez a nap más, mint a többi. Soha annyi csendőr, rendőr nem volt fegyverben, soha annyi besúgó nem őrködött a gyárakban, mint ezen a napon. Az uralmon levő burzsoázia félt a munkásoktól, mert a munkás- osztály igen nagy erő, ha szervezett. Május 1. pedig tömörítetté a munkásokat. Az elnyomó urakban semmi nem okozott olyan páni félelmet, mint az, amikor valahol kibomlott egy- egy vörös zászló, felröppent egy-epy jelszó: „Munkát!” — Kenyeret!” Ez már mind a múlté. Pontosabban szólva, a világ egy részén a múlté, de nem mindenütt. A kapitalista országokban most is úgy él a proletariátus, mint ahogyan a magyar munkások éltek, legtöbb helyen ugyanúgy titokban ünnepli a mai napot. Nehéz a helyzete ott élő dolgozó testvéreinknek: a raktárak tele vannak eladatlan áruval. Ahová néz az ember, mindenhol reklámok, neonfények ajánlgatják az árucikkeket: „Vegyetek, vásároljatok!” — de miből? A keresetek nem emelkednek, az árak nőnek, nap- ról-napra magasabbak az adóterhek. Növekszik a munkanélküliség. Egyre szaporodik azok száma, akiket elbocsátanak munkahelyükről, vagy hetenként csak néhány napot dolgoznak. Ez a legnagyobb létbizonytalanságban tartja a munkások tömegeit. Természetesen a tőkések nem így élnek. Ha volt Magyar- országon régen úri kaszinó, amit csendőr vigyázott, hogy proli a közelébe se menjen, van ma Nyugaton még más is: dollármilliók, luxushajók, „földi paradicsom”. Emberek kis csoportja olyan módban él, amiről egy dolgozó ember még álmodni sem merne, de nekik ez sem elég. Még több pénzt, vagyont akarnak összeharácsolni, ami a legkifizetőbb, azzal. Mindegy az, hogy milyen áron, csak pénzt és pénzt. Most a legkifizetődőbb náluk a hadi megrendelésekre dolgozni. Akkor háborús megrendelésekre dolgoznak! Olyan légkört teremtenek, hogy indokolt legyen a nagyarányú fegyverkezés. Ennek szerves része, hogy terrorintézkedésekhez nyúlnak a munkásosztállyal, a dolgozókkal szemben. A munkásnszfálv eqyre i°bban látia ezt• Nem nézi ÍV mUHKasosziaiy hanem felveszi a harcot ellene. Angliában, Franciaországban, Olaszországban egyre nagyobb arányokat ölt a sztrájkmozgalom a magasabb munkabérért, az emberibb munkakörülményekért. Ezek a harcok edzik, tömörítik a munkásokat. Ebben forr, erősödik a munkásosztály egysége. Egy-egy elért eredmény újabb harcokra lelkesíti őket. Vannak olyan célok, melyeket nemcsak a proletariátus, hanem a legszélesebb tömegek is támogatnak: ilyen a haditámaszpontok elleni mozgalmak és a különféle országokban erősödő békemozgalom. A burzsoázia minden fenyegetése ellenére, itt is, ott is kibontja a szél a vörös zászlót. Lehet, hogy kicsi még ez a zászló, talán kevés is, de holnap nagyobb és több lesz. Már ma is ügyes kezek hímezik azokat a hatalmas zászlókat, melyek majd győzelemre vezetik ezeket a munkástársainkat is. Franciaország, Németország, Anglia voltak a szocializmus bölcsői. Ahogyan a mozgalom kinőtt a bölcsőből, növekedett, izmosodott, átlépte a határokat és földrésznyi területen lett uralkodó. Zászlai Európa és Ázsia országai felett tündökölnek. Most pedig óceánokat lép át és új földrészeken is tért hódít. Május 1. ünnep már a kávéültetvényeken, gyémántmezőkön, a sudár növésű cukornád árnyékában is. Feketebőrű négerek eddig a legvadabb elnyomás alatt sínylődő népek voltak, akiknek évszázadok óta csak az engedelmesség, a fehér ember szolgálata jutott osztályrészül, — most felemelik lehajtott fejüket. Az „igen, uram” helyett megtanulták, hogy „nem”. Nem tűrik tovább, hogy sárba tapossák jogaikat, küzdenek hazájuk függetlenségéért. Recseg-ropog a kolonializmus rendszere. Függetlenségi mozgalom és proletárosztályharc együtt a gyarmati leigázás végét jelzi. Ebben a szellemben ünnepelnek ma a gyarmati népek. 4 IpffíAnvpsphh a7 iinnen ma Moszkvában. Nagy A legtenyeseOD az ünnep magasságokban hatalmas vörös zászlók, vörös drapériák. A Vörös téren menetelők szeme most még jobban csillog, magasabbra csap a hurrá az emelvény előtt, hiszen ezek a milliók most már a kommunizmus felé menetelnek. Ez az első májusi felvonulás a történelmi XXI. kongresszus után. Olyan óriási nép ez, amely már csak a történelemből ismeri a tőkéseket, nagybirtokosokat. Saját maga ura, önmagának rendezett be, épített fel hősies küzdelmek, rengeteg Véráldozat árán olyan országot, ahol a legnagyobb érték a dolgozó ember, minden érte történik. Kopkia «»««ifi a hurrá a lelkesedés a tribün előtt, EgeKig csap a nurra. aho( a párt a kormánv veze. tői állnak. Szól ez a pártnak, amelyet képviselnek. A pártnak, amely elvezette a népet a szocializmus végleges győzelméig, és amelyben továbbra is a legbölcsebb vezetőt ismeri el a szovjet nép. Ki tudná megmondani, hány ember hallgatja most a rádión a moszkvai ünnepségeket? Erőt merítenek belőle, bizakodással tölti el az elnyomott népeket az a hatalmas siker, amelyet a Szovjetunióban már elértek. Tudják, hogy olyan népről van szó, melynek éltető eleme a békés építés. Az a célja, hogy békés gazdasági versenyben utolérje és túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államokat. Nem akar háborút, minden erejét a béke megőrzésére és fenntartására fordítja. \ komm un izmus csúcsait ostromolja an^ov{f* már a világon mindenhol tudják, hogy ezt a célt el is fogjo érni. A szovjet emberek nem szeretnek dicsekedni, de őrön. tölti el őket a siker láttán. Ki ne örült volna a szputnyikok nak, az első szovjet űrrakétának. Üj Verne Gyuláknak kellem születni, hogy megénekeljék a holnap ragyogó távlatait. As egész világon hallották az emberek a szputnyik jelzéseit. Hiába volt minden kapitalista mesterkedés, agyonhallgatás. milliók előtt vált világossá, hogy a szovjet tudomány milyen óriási eredményekre képes. A szovjet emberek büszkék arra. (Rajzolta: Csabai Kálmán festőművész) hogy elsőnek törtek utat az ismeretlen világűr felé, ők azonban mégis a fő figyelmüket a közvetlen környezetükre, és ennek is a fő alakjára: az emberre fordítják! Azok a tudósok, akik képesek voltak világűrrakétát építeni, még nagyobbat tudnak majd alkotni. A tudósok, tervezők alkotásait a munkások, dolgozók valósítják meg. A legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a szopjet emberek hogyan fogadták a XXI. kongresszus határozatait az a hatalmas munkalendület, amely most Szovjetunió-szerte kibontakozik. Atom- és vízierőművek egész sora. Űj bányák, feldolgozó üzemek, a mezőgazdaság sikerei, huszonkétmillió lakás építése — mutatják, mire képes az elnyomástól teljesen megszabadult, kommunizmust építő ember. Frife n ovíimnlpsp a négy évtizedes, hősies küzdelem- JLriK a gyümölcse nek 1919_hen még a betolakodó amerikaiaktól és angoloktól zsákmányolt tankok vonultak fel a Vörös téren, kevés volt a kenyér, nem nagyon jutott ruházkodásra. Most pedig erős, izmos, jólöltözött emberek, modern, korszerű hadsereg — győztesek, akik bármikor, bármilyen támadást kellő fogadtatásban részesítenek. Van természetesen sok más változás is. Egyik legjelentősebb, hogy ma már a Szovjetunió nincsen egyedül. Győzelmes harca és a közép-európai országok proletariátusának küzdelme azt eredményezte, hogy ma már a szocializmust építő országok sora szabadon ünnepli a nemzetközi munkásság nagy ünnepét. Ezek között az országok között lehetnek és vannak is különbségek, hiszen nincsen két egyforma nép, nem egyformák természeti adottságai, a népek szokásai. Egyben azonban mind egyformák: a párt vezette munkásosztály van hatalmon. Ez pedig forrása mindannak, ami példaképpé teszi őket a kapitalista országok proletariátusa előtt. Ezen a talajon szűnt meg a kizsákmányolás. Egészen megváltozott az emberek viszonya a termeléshez. így válik érthetővé, hogy ma ezekben az országokban tömegek ünnepelnek, milliók vonulnak fel, mennek a nagygyűlésekre, viszik a zászlókat, transzparenseket, a légbe emelkednek a léggömbök. Munkásasszonyok egyforma babos fejkendővel, egyformán dobbanó szívvel. Idős munkások fiatalosan, ifjak az ünnephez méltó komolysággal ünnepelnek. Más-más nyelvet beszélünk, de célunk ugyanaz az út, amin árunk egyformán nehéz, a sikerek szintén lelkcsítőek. Az még csak fokozza ezt a hatalmas erőt, hogy ezek az or- zágok szoros testvéri szövetségben haladnak együtt. Mint egy \agy proletár család, ahol ha valamelyik testvér segítségre zorul, a többi azonnal készségesen segít. De ez arra is vonatkozik, hogyha valamelyik családtagot megtámadják, az egész védelmére kel. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a család mindenben tartson össze. Ne hagyja magát zavarni, semmilyen erő ne verhessen éket közéjük. így válik olyan erővé, hogy azt a vörös zászlót, melyet közösen emelnek magasra, senki soha a kezükből ki ne tudja ütni. Az ünnepnap tükrében tehát úgy látjuk, hogy kétfajta világ van. Két alapvetően különböző társadalmi rendszer. Egy földgolyón élünk egymás mellett. Egyik a dolgozó ember ellen, a háborúért, a másik az emberért, a békés életéért. Ebből következik, hogy egymással harcban álló felekről van szó. Ennek a harcnak a kimenetele nem kétséges: győz az az ember, aki békében akar élni, alkotni, aki arra törekszik, hogy csak boldogság, jólét legyen a Földön. Ezért a harcot, a nehézségeket is vállalja. Nemcsak a szocialista országokban, hanem egyre többen a kapitalista-gyarmati országokból is. Hazánk a bekéért,a szocializmusért tagja: ez szabja meg egész életét, belső berendezkedését, politikáját, munkáját. Ez a mai ünnepen is ezer jelből látható. így csak hatalmon levő munkásosztály ünnepel. Szépen, jólöltözött emberek, boldog gyermekarcok. Nincs kenyérgond, felnő már lassan nálunk is az a nemzedék, amely csak leírásokból, elbeszélésekből ismeri a múltat. A napokban volt róla szó, hogy iskolás kisgyermek otthon csodálkozva kérdezte, hogy lehet az, hogy egyik kistársának nincs tízóraija? — Ez most már feltűnik. Kis gyermekeink: ti nem tudjátok, hogy volt idő, amikor úri mulatságnak számított a tízóraira vitt zsemle. Nektek természetes, hogy ma a fegyveres ember a munkások hatalmát, munkáját, békés életét vigyázza. a rendszer* szociaRzmus kell a dolgozóknak! Ha- * talom. Termelési eszközök tulajdona. Ez jelent emberi életet, gondtalanságot, létbiztonságot. Nincs gond arra, hogy mi lesz holnap. Hogyan nevelem fel a gyermekeket, fogok-e dolgozni. Szabad minden cselekedet, ami a dolgozók érdekeit szolgálja. Elégettek néhány vörös zászlót az ellenforradalmárok? Igen, de nagyon sok volt még elrejtve pincék, bányák, szekrények mélyében, amelyek ma magasabban lobognák, mint a megelőző ünnepeken bármikor. Hányszor jellemezték már munkásosztályunk hősies kiállását, dolgozó népünk bátor helytállását. Nem volt elég. Kevés erre a szó. Talán majd az utókor, megfelelő történelmi távlatból jobban felméri ezt az időszakot. Annák a harcnak, amelyet Magyarországon vívunk a szocializmusért, a párt a vezető ereje. A korábbi hibákat kiküszöbölve, határozottan, bölcsen vezeti a dolgozókat. Soha nem rejti véka alá a nehézségeket, a tömegekre támaszkodik és így ér el tartós sikereket. A tömegek építenek a párt szavára. Amit célul tűz ki, meg is valósítja. Legjobban bizonyítják ezt a tények: sokgyermekes családok családi pótlékának felemelése, nyugdíjrendezés, alacsony kategóriájú alkalmazotti fizetések növelése stb. A munkások látják ezt és teljes erővel támogatják. Most, a május 1-re való felkészülés is új munkasikereket hozott a kongresszusi verseny kapcsán. Űjra erőre kap a szocialista verseny. Megértésre talált, hogy a népjólét további növelésének az alapja a termelés fokozása. Ez a Központi Bizottság ez év március 6-i határozatának is egyik alapvető mondanivalója. A munkások a többtermelés jegyében ünnepük május 1-et. A mi felszabadult hazánkban f munkásosztály lyal együtt ünnepel a dolgozó parasztság és az értelmiség is. A parasztság igen nagy változáson megy keresztül. Idén, mint ahogyan a medréből kilépő folyó szakítja át a gátakat, és indul át rajta, úgy özönlött a parasztság a tsz-ekbe. Most a meglevő szövetkezetek megszilárdítása a legdöntőbb feladat. Ez igen nagy munkát igényel a tsz-ektől, de segít ebben a társadalom minden rétege. A nagyüzemi gazdaság fölényét fogja érezni a parasztember a munkaegységnél, de javára szolgál a városnak is, amely onnan kapja az életet. A megszilárdításból természetesen a munkásosztály is kiveszi részét. Tudja, hogy neki is többet kell magára vállalnia. A munkásosztály soha item hagyta cserben leghívebb szövetségesét, a dolgozó parasztságot és most is minden támogatást megad részére. Az értelmiségiek meggyőződtek róla, hogy az alkotó tehetségek legjobban a szocializmus viszonyai között bontakoztathatják ki képességeiket. Azt is látják, hogy a dolgozókkal együtt csodákat tudnak művelni. Vagy talán nem megy csodaszámba az a hatalmas fejlődés, amit az utóbbi években országunkban elértünk? Kit nem lelkesítenek azok a hatalmas építkezések, új gyárak, iskolák, kutatóintézetek stb., stb.? Ahogy mondani szokás: Nincs plafon. Nincs felső határa a tudományos, technikai fejlődésnek, ha az valóban a fejlődést szolgálja. A kapitalizmusban néhány ember híressé vált, megvolt. a lehetősége arra, hogy nagyot alkosson — különösen, ha a tőkés jól megtalálta számítását. Ma tömegesen nőnek ki az alkotók, tervezők, ezért ünnepelnek a munkásosztállyal együtt. Nagy utat tettünk meg azon az úton, amely a csúcsők felé visz. Még nem egy akadályt kell legyőzni. Van még munkánk bőven. Könnyebb ez is, ha az emberek mosolyognak, friss gyermekkacagás kísér, fennen lobog a vörös zászló, fújja a friss májusi szél. Ez alatt o zászló alatt menetelünk a biztos győzelem felé! Ez
