Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

BSZAKMAGTAIGORSZAO Munkás a parasztért falu a városért re is, azonban ezt nem kívánhatják és nem várhatják ingyen. Segítsen a patronáló vállalat gazdaságilag. Kerítésre és kukoricagóréra van szüksége a közös gazdaságnak, azon­ban ezért számolják fel az anyag és a munkadíj költségét. Hiszen már az is hatalmas eredmény, hogy az üzem jóvoltából időben, soronkívül hozzájuthatnak amire szükségük van. A patronáló üzem: a Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat párt­titkára elfogadta a megbízatást. Megegyeztek a munka elvégzésében, önköltségi áron. Ez a gazdasági segí­tési forma a helyes, s annak kell megvalósulnia valamennyi tsz, illet­ve vállalat kapcsolatát illetően. Ez azonban még csak egyik és kisebb része annak a támogatásnak, melyet a munkásosztály adhat és a falu kér. A gazdasági alap megteremtéséhez hozzájárul maga az állam és a ter­melőszövetkezetet megalapító dolgo­zó parasztok tízezrei. Azonban ah­hoz, hogy a ma egyénileg dolgozó pa­rasztja holnapra szocialista gondol­kodású, szocialista termelési és mun­kamódszerekkel rendelkező, azok­hoz értő ember legyen, nem elég az anyagi segítség. A szikszói megbeszélésen igen jó kapcsolat alakult ki a néhányórás beszélgetés alatt a patronáltak és patronálok között. A vállalatok ve­zetői, pártmunkásai úgy határoztak, hogy a KISZ- és a pártszervezet tag­jai, kultúrmunkásai és más dolgozói hamarosan és azután rendszeresen meglátogatják a patronált községet, termelőszö'vetkezetet. Kultúrműsor­ral szórakoztatják a falu dolgozóit. Május elsejére közös baráti ünnepsé­get terveztek, amelyet vagy a terme­lőszövetkezetnél, vagy bent az üzem­ben rendeznek meg. S ha ünnepel­nek,- ha beszélgetnek, ugyan mi más lehet a legfontosabb beszédtéma, mint a ma és a holnap? Ha pedig erről beszélgetnek, ezer és egy prob­lémára kaphatnak választ a falu dol­gozói, olyan munkásoktól, munkásve­zetőktől, akik több mint tíz eszten­deje gyakorolják a szocialista terme­lést. S az már az illető vállalatok, üzemek ügye, hogy valóban olyan munkásokat, olyan fiatalokat küld­jön az ilyen összejövetelekre, ünnep­ségekre, akiktől csak jót és igazat ta­nulhat a falu. Kétoldalú legyen a kapcsolat! „Jótettért — jót.” Régi szólásmon­dás ez, de sokszor nem gyakorolt elv. Azonban ha valahol, akkor ép­pen itt, a falu és város kapcsolatá­nál és általában a szocialista építő­munkánál érvényesülnie kell. S a munkás-paraszt megbeszéléseken en­nek megértése volt az egyik pozitív érték. Mi csak olyan segítséget várunk, amelyet viszonozni is tudunk. Ha se­gít a város, a gyár, mi is segítsük őket. Kössünk szerződést, amelynek értelmében tejet, vajat, zöldségfélé­ket küldünk a bennünket patronáló vállalatnak. így beszélt az egyik termelőszövet­kezet elnöke és mindenkinek tetsző­én beszélt. Nem volt senki, aki ne ér­tett volna egyet ezzel a maga nemé­ben új és nagyszerű kölcsönös meg- segítési formával. Hiszen ez lesz az első gyakorlati bizonyítéka. A falu valóban megértette, mire van itt szükség nálunk ahhoz, hogy valóban egy akarattal, összefogva, ki-ki ere­jéhez mérten vegye ki részét a szo­cialista ország felépítéséből. Hogy senki ne vethesse a másik szemére: „te semmit sem tettél, én dolgoztam helyetted”. Mert ma még számos olyan munkás akad, aki vagy türel­metlenségből, vagy meg nem értés­ből haragszik a dolgozó parasztra, mondván: korlátlan lehetőségei van­nak, úgy él, mint hal a vízben, pe­dig nem érdemli meg. És számos olyan parasztember, aki legyint, ha a munkásról, a városiakról van szó. Városiak? Ledolgozzák azt a nyolc órát és mennek üdülni. De mi haj­naltól éjszakáig túrjuk a földet. Szi­gorúan a gyakorlatot nézve, van igazság ezekben a szavakban, de nincs meg bennük a jóindulatú csen­gés, a legteljesebb mértékben alkal­mazandó szocialista segíteniakarás. Nincs meg bennük a nevelő hatás, a dolgok realista megmagyarázása. S nem segít, hanem élezi az alaptalan ellentéteket. A falu a városért, a munkásosz­tályért és ezzel a maga felemelke­déséért sokkal többet kell tegyen, mint eddig és meg is tette a kezdeti lépéseket. Egyre határozottabban ha­lad a szocialista átalakulás felé. S a tapasztalatok szerint ebben ma egy­re tevékenyebben segít, anyagot ad, kulturális, politikai segítséget nyújt a munkásosztály. És a holnapi sike­reket illetően sok függ attól, hogy ez a kapcsolat mennyire erősödik, milyen mértékben fedi a szocialista segítési forma, a munkás-paraszt szövetség fogalmáit. " H ■ 4 Ha munkás a parasztért és falu a városért megteszi mindazt, amelyről az elmúlt napokban szerződést ké­szítettek az üzemek és termeíőskö­vetkezetek megbízottai, akkor nem marad el a tervezett és remélt si­ker BARCSA &Amxm Május 1-re átadják 1 iszapalkonya új korszerű vasútállomását Bányász újítói ankétot renémnok Alberttelepen A borsodi szénmedence két szén- bányászati trösztjénél csaknem ezer bányász foglalkozik újítással. A márciusi párthatározat során kitű­zött célok elérésére az Újítók Lap­ja, a borsodi és ózdvidéki szénbá­nyászati trösztök műszaki vezetői, dolgozói és legjobb újítói részére április hó 22-én ankétot rendez Al­berttelepen. Az ankéton 250 műszaki vezető és újító előtt az újító-mozgalom idő­szerű kérdéseit Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal el­nöke ismerteti, majd Nagy János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmérnöke a borsodi bányászújítók előtt álló feladatokról beszél. A féldecis poharak nyomában Munkában a társadalmi ellenőrök Az elmúlt években a Tiszapalko- nyai Hőerőmű és Hejőkeresztur között új vasútvonalat építettek, s ezzel több borsodi községet kapcsol­tak be a vasúthálózatba. Az új vasútvonalon azóta nagymennyisé­gű szenet szállítanak a hőerőműbe és hetenkint többszáz dolgozó uta­zik haza otthonába. A jelentős for­galom lébonyolítására Tiszapalko- nyán ideiglenes vasútállomást lé­tesítettek. Ez azonban már nem fe­lelt meg a követelményeknek. A munkából hazatérő dolgozók ugyan­is — az időjárás viszontagságainak kitéve — szabad ég alatt várták a vonat indulását, mivel az ideigle­nes állomásnak nem volt váróter­me. Az erőmű szénkiszolgálásának meggyorsítására és az utazóközön­ség kényelme érdekében az erőműt beruházó vállalat az elmúlt évben új, korszerű állomás építését kezd­te meg. A munkákkal az Üt- és Vasútépítő Vállalat dolgozóit bíz­ták meg. A mintegy 10 millió fo­rintos beruházással készülő állo­máson száz férőhelyes váróter­met, korszerű felvételi épületet és két, egy kilométer hosszú vágány­hálózatot építettek. Az új állomás- épületben jelenleg a távközlő és biztosítóberendezések szerelését végzik. Az új állomást május 1-re, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére adják át rendeltetésének. Valamennyi ózdvidéki bányában működik már az anyagmentő brigád Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói a kongresszusi ver­seny tiszteletére vállalták, hogy a jobb gazdálkodással az idén 3 mil­lió forinttal csökkentik a külön­böző anyagokra fordított kiadási. A vállalás teljesítésére valamennyi bányaüzemben a KISZ-fiatalokból anyagmentő brigádot szerveztek. A brigád tagjai hónapról-hónapra rendszeresen végigjárják a bányák minden munkahelyét, összegyűjtik a szertehagyott, ácsolásra még fel­használható faanyagot, villamos­kábelt, bányasínt. Az áprilisi első anyaggyűjtő kőrútjukon a brigá­dok csaknem 70 000 forint értékű szerteheverő anyagot gyűjtöttek össze, ezek között még kéziszer­szám is akadt. Az „anyagmentis^ mellett gondo­sabb anyagfelhasználásra is törek szenek. A felhagyott vágatokbó kiszerelt TH-gyűrűket például nen dobják az ócskavasba, mint eddig hanem azokat kijavítják és újn felhasználják. Ezzel az idén csak nem háromszázezer forintot takart tanak majd meg. A bányafával vall fokozottabb takarékosság érdeké. ben már 7 darab farabló vitláva dolgoznak. Ezekkel szedik ki a: omlasztási helyekről az ácsolati fát amit eddig benn kellett hagyni mert a bányatérségbe életveszélyei lett volna bemenni. A következe hónapokban még újabb hat ilyet vitlát állítanak üzembe. A szakember tanácsolja: Gondosan ápoljuk tavaszi árpavetéseinket AZ IDEI TAVASZON kedvezett az időjárás. Vetés után néhány nap­ra sorolni kezdtek az árpavetések. A múlt heti esők nyomán pedig erő­teljes fejlődésnek indultak, és remény van arra, hogy jó termést adnak. Jónéhány helyen azonban, különö­sen, ahol több éve nem trágyázott, sovány földbe kerültek, vagy hibá­san tavaszi szántásba vetették a ta­vaszárpát, máris visszamaradtak fej­lődésükben, sárgák, vékonyszálúak, soványak. Ha ezeken sürgősen nem segítünk, bizony alig adnak majd 5—6 mázsánál többet holdankint. A tavaszi árpa különben is igen gyámoltalan növény. Csak ott tud fejlődni, ahol a talaj a felvehető táp­anyagban igen gazdag. Ezért tehát sürgősen szórjunk ki a rossz talajra holdanként 70—80 kilogramm péti­sót. Az sem baj, ha nem fogasolunk, az eső majd oda viszi a gyökerekhez. Pétisó van a megyében bőven, in­kább az a baj, hogy nem mindenütt ott van, ahol kellene. Hidasnémeti­ben, Ernődön, Bogácson, Sárospata­kon és sok más helyen több vagon­nyit tárolnak, ezzel szemben Cserne­lyen, Özdon nincsen. A földműves- szövetkezetek tehát gondoskodjanak öntevékenyen a hasznos műtrágya átszállításáról. Fokozottabb gonddal végezzük gyenge árpavetéseinknél a növény- ápolást, gyomirtást is. Az élhetetlen árpanövény elől ugyanis elszívják a vizet az élelmes gyomok, úgy, hogy sovány május esetén ki sem kalá- szolnak, vagy rövid szalmán apró kalászokat hoznak. A KALÁSZOSOKNÁL ÁLTALÁ­BAN, így az árpánál is igen jó ered­ményt ad a Dikonirttal végzett vegy­szeres gyomirtás. Ennek máris itt van az ideje. Tökéletesen kiirtja a gyomokat, amellett sokkal olcsóbb* mint az acatolás. 50—60 forint érté­kű Dikonirt kell egy katasztrális holdra, a kipermetezésére fordított gyalogmunka is lényegesen keve­sebb, mint a kézi acatolásnál. A földművesszövetkezetek arról Is gondoskodjanak, hogy mindenütt le­gyen ebből a fontos gyomirtó szer­ből. HAJDÚ KÁROLY okleveles mezőgazdasági mérnök 99 Tartósított kukoricaszár ...“ Az d-mútt napokban érdekes be­szélgetések zajlottak le valamennyi járási székhelyen: Abaúj szántón, Szikszón, Szerencsen és más járási j,fővárosokban”. Termelőszövetkezeti elnökök, mezőgazdászok és a városi ipari üzemek, vállalatok vezetői, párttitkárai adtak találkát egymás­nak. A megbeszélések lényege: a munkás-paraszt szövetség jegyében, az ország szocialista építése, a fel- emelkedés érdekében megvitatni, milyen segítséget kérnek az új és ré­gebbi termelőszövetkezetek a mun­kásosztálytól és mit vár a város a falutól. A párt decemberi és márciusi ha­tározata állást foglalt a mezőgazda­ság szocialista átszervezése mellett. A tényeken alapuló, a holnapot vilá­gosan megmutató decemberi határo­zat utáni hetekben megmozdult az egész falu, az egész mezőgazdaság. Az egyénileg dolgozó parasztok tíz­ezrei léptek a szocialista nagyüzemi termelés útjára, eredményes bizonyí­tékául annak, hogy egyetértenek a párttal, a kormánnyal, ők maguk is felismerték: a régi, ezeréves terme­lési módszerekkel nem lehet szocia­lizmust építeni. Uj módon, új mód­szerekkel kell ledönteni a többter­melés előtt tornyosuló gátakat. Az új azonban mindig bizonyos kezdeti nehézségekkel jár, egyrészt gazdasá­gilag, másrészt az alkotó, a dolgozó ember gondolkodási és munkamód­szerét tekintve. Nagyüzemileg gaz­dálkodni csak nagyüzemi módsze­rekkel, a kellő gazdasági megalapo­zottság mellett lehet. Ez pénzt, na­gyobb erőfeszítéseket igényel. De ugyanilyen erőfeszítésekre van szük­ség ahhoz, hogy átalakuljon, egyéni parasztból szocialista emberré, a nagyüzemi gazdálkodás alkotójává nevelődjön. A hatalmas munka meg­könnyítése érdekében határozott úgy a párt és a kormány, hogy az új és valamennyi termelőszövetkezetnek, a tsz-tagoknak, különösen most, a kezdeti problémák idején, komoly segítséget nyújtsanak azok a kom­munista és pártonkívüli munkások, ipari szocialista üzemek, amelyek immár több mint egy évtizede gya­korolják, amit a falu, a mezőgazda­ság most kezd, most tanul. A mun­kások vállalták a megbízatást. Gfrodasági és kaWitráfis segítsége t! Szikszón huszonkét termelőszövet­kezet és nyolc vállalat — állami gaz­daság, gépállomás, ipari vállalat — vezetői beszélgettek a legfontosabb tennivalókról. Nem új dolog a ter­melőszövetkezet, a falu patronálása egyetlen üzemnek, vállalatnak sem, hiszen már évekkel ezelőtt gyako­rolták. Az akkori gyakorlat azonban hiányos és egyoldalú volt. Néhány üzem nem ment túl a szűk gazdasá­gi, anyagi segítségen. Másrészt vi­szont a termelőszövetkezetek egyné- melyike csak a segítségre várt. Elő­fordult, hogy a munkások aratták le a tsz gabonáját, míg a tsz-tagok más, nem is a termelőszövetkezettel kap­csolatos ügyletekben tevékenyked­tek. Ezért hangsúlyozták ki mind­járt a megbeszélés elején munkás­vezetők és tsz-vezetők egyaránt, hogy a holnap segítségének nem ilyennek kell lennie. Az egyik termelőszövetkezet elnö­ke például világosan megmondotta, hogy szükségük van anyagi segítség­— Kérek két féldeci konyakot, egy fél barackot, és két deci bort. Néhány perc s már a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Bükk étter­mének egyik asztalán ott áll a kért italmennyiség. A „fizetünk” szó azonban elmarad, mert ezúttal a Miskolc II. kerületi tanács társadal­mi ellenőrei végeztek próbavásárlást. Az ellenőrzés végén megállapították: — Súlycsonkítást nem tapasztal­tunk, udvarias a kiszolgálás, Szegedi Gyula csapos dicséretet érdemel. Ugyanilyen elismerő bejegyzés tör­tént a vállalat 101. számú cukrász­dája ellenőrzőkönyvébe, de a Bor­sodi Üzemi Vendéglátó Vállalat vas­vári Béke cukrászdájában is. — És másütt?---­A hol „tradíció* a súlycsonkítás A társadalmi ellenőrök ezután a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 112. számú italboltját keresték fel. A próbavásárlás során két féldeci ka­szinó rumnál 1,2 cent hiányt tapasz­taltaik. Egy deci sima rumnál pedig cent sú^csonkítást állapítottak meg. Ez történt április 15-én, de ugyanerről tanúskodik az ellenőrző­könyv március 12-i bejegyzése is, amikor is egy deci baracknál 1,3 cent hiány jelentkezett. Az üzletvezető Furman József fél­vállról vette tudomásul a társadalmi ellenőrök által megállapított súly­csonkítást. — Önök azt írnak az ellenőrző­könyvbe, ami jólesik. Különben is, az önök mércéje nem hivatalos ... — De kérem, üzletvezető kartárs, — hangzott Mitterpach Ferenc elv­társnak, a társadalmi ellenőrök ve­zetőjének méltatlankodása. — Önök­nél szinte tradíció a súlycsonkítás. Nagyon sajnáljuk, hogy ezúttal már a büntetés eszközéhez kell nyúlnunk. — A központ a hibás. Miért nem biztosít hiteles féldecis poharakat? Én március 23-i levelemben már kér­tem hitelesített poharakat; hang­zott a hetyke válasz, s ezzel Furman József üzletvezető részéről az ügy el lett intézve. De a társadalmi ellen­őrök részéről nem. A sorozatos súly- csonkrtásra az Aöanri Keres­kedelmi Felügyelőség teszi rá a pon­tot. Huszonkilenc dekás bécsiszelet (?) A Borsodi Üzemi Vendéglátó Vál­lalat vasgyári vendéglőjében bizo­nyára megtudták, hogy társadalmi ellenőrökről van szó, mert a próbavá­sárlás során rendelt bécsiszelet sú­lya 16 deka helyett 29 deka volt. Joggal jegyezte meg az egyik társa­dalmi ellenőr: — Ugyan a hiányt a szakácsnő mi­ből fedezi? De nemcsak a vacsorával, hanem az ételmennyiséggel is baj volt. To- borzó konyaknál a kikért kétszer egydecinél és két féldecinél 4 cent súlyosonkítást követtek el!... * 1959. április 15. Mitterpach Ferenc, Gyenge János- né, Fejedelem József né, Szögényi Sándor, Kormos Lajos és Szögényi János ezen' az estén jó munkát vé­geztek. Őrködtek a társadalmi tulaj­don védelme felett s megakadályoz­tak további visszaéléseket, súlycson­kításokat. Jól választottak munka­társaik, amikor őket ezzel a feladat­tal megbízták. DRAÄOS GTOTärA A tavaszáülatú, napfényes március és mosit a kiadós, aramyatérő esők után szívderítő látvány a zöldellő határ. Falun járva naponta ezerszer hallja az ember a bizakodó szót: »-ha ilyen kedvező idő járná, a nyáron kétszeresen aratnánk-«. S nem csak az idő tesz ki magáért, hanem a ter­mészetet formáló ember is. Nap mint nap kihalt, üres a falu és szor­galmas emberekkel teli a határ. Ritka tavasz az olyan, mint a mostani. Hiszen alig múlt el március és már csak a kukorica vetése van hátra. A legtöbb helyen már ki is kelt a tavaszi vetés, sorzik a cukor­répa, fakadásnak indult a szőlő. Száz és százezer egyéni gazda, termelő- szövetkezet végezte el a tavaszi munka nagyját. De mindenki el­végezte-e? A szép mellett akad szemnek nem tetsző dolog is egy-egy falu tavaszi köntöst öltött határában. Minden értelmes ember, legyen az paraszt, munkás vagy más foglalkozású, tud­ja, hogy ha ősszel letörik a kukori­cát, utána kivágják és takarmány­ként vagy más célra értékesítik a szárát, a termést hozó talajt pedig megművelik, ahogy az szükséges. Mégis e szép, szívderítő tavaszi ha­tárban mit lát az ember Tiszalúcot elhagyva Miskolc felé? •.:: Zöldellő, sőt a tavaszi szélben már hullámzó oszd vetések melleit itt is, ott is száraz kukoricaszárak meg­feketedett leveled zörögnek az éltető fuvamllatiban. S még ha csíafc-néhány szálról lenne szó! De különösen Gesz- tely és Hernádnémeti térségében tábla táblát ér a »tartósított kuko- ricaszárbói-«, a műút mentén is. a vasút mentén is — dísznek! Nem tudni kinek mi célja lehet vele. Ta­lán magnak hagyták? Ez nem ki­fizető. Talán bizonyságul, hogy ta­valy íme ilyen nagyra nőttek a szárak? Ennek viszont semmi értel­me, sőt: veszélyes dolog, mert szinte minden száron, illetve szárban annyi már a kukoricamoly, hogy félő, tönkreteheti a várható idei termést is. A legfoigasabb kérdés azonban? ugyan a »tartósított kukoricaszár« tulajdonosok mit kívánnak vetni az illető föMtáblákba? Kalászost nem­igen, mert annak már lejárt a maga ideje. Répát? Rendes gazdák már azt is elvetették. Avagy marad is­mét kukoricának? Több mint való­színű, de hogyan és mikor vetik el, avagy mikor készítik elő a talajt? S ha már kukoricát kívánnak vetni kukorica után — ami nem üdvös do­log — miért kívánják, hogy a moly elpusztítsa majd a várható termést?! Mindenesetre szomorú dolog ez. Hiszen melyik gazdának ne lett vol­na ideje az ősz vagy a tél folyamán rendbetenmi a — kóróját? S ha már ók nem tették, ugyan máért nem figyeltek fel rá az illető tanácsdk illetékes egyéne#?.?9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom