Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-18 / 90. szám

Szombat, 1959. április 18.

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

3

Rőth Márta és ilj. Szűcs Lóránd hangversenye

SZÉP ÉS DICSÉRENDŐ FELADATOT vállalt a Bartók Béla Művelődési Ház fiatal művészek hangversenyének rendezésével. Sokszor elmondottuk, elégszer el nem mond- hatóan, hogy legnagyobb támogatás fiatal művészeink számára a pódiumlehetőségek megteremtése. Nemcsak arra alkalmas az ilyen szereplés, hogy előadói gyakorlatot szerezzenek, hanem mintegy művészi számadást is jelent. Bemutathatják: tudásuk mint gyarapodik, hogyan sáfárkodnak a kapott lehetőségekkel. Sokat kapnak általában fiatal művészeink pártunktól, népünktől, sokat kell ezért adniok.

Rőth Márta és Szűcs Lóránd hasonlókép elmondhatják azt, hogy élvezik rendünk támogatását. Rőth Márta VIT-díjas nagy nemzetközi ifjúsági találkozón képviselte a fúltál magyar művészeket sikerrel, Szűcs Lóránd ugyancsak nemzetközi versenyen szerezhetett már előgya- korlatot szépnek ígérkező pályájához Bukarestben. Sokat áldozunk rájuk és mélységesen érdekel ezért sorsuk további alakulása. De ezen az általános érdeklődésen túl, nem véletlen nyilvánult meg a szűkebb környezet, a város nagy érdeklődése.

Szűcs Lóránd mint rendkívüli tehetség került a Zeneművészeti Főiskolára; most III. éves. Évről évre beszámol fejlődéséről a nagy nyilvánosság előtt. Ez az együttes hangverseny is ilyen számadásnak tekinthető. A két fiátál művész műsora gazdag, változatos és nagy igényű volt. Törekvésük a műsorból is kitetszik.

RŐTH MÁRTA MŰSORÁT Schu- bert-dalok, Brahms. Strauss, Kodály dalok és opera-áriák jelentették. Műsorát erejéhez szabta, amit vállalt, művészi ízléssel teljesítette. Meleg, rendkívül hajlékony, kulturált szép hangja igazán a műsor második részében teljesedett ki. Akkor élveztük hangjának bársonyosan szép zengését. A műsor első részének dalai, mintha fekvésben nem lettek volna egészen szerencsésen választottak. Olyan zengésbeli fátyolozottságot mutatták, amely után kettős örömmel vettük a valóban szép hangzást. A dalok kiválogatá sánál nem vezette semmi hatásvadászó külsőség. Talán egy kicsit egysíkúnak is találtuk az első részt. Viszont örömmel hallottuk a Ravel Hábanéránál, milyen gazdag technikai adottságai is vannak Rőth Mártának. Megjelenése, hangja, élőadásbeli kultúrája álapján szép jövőt jóTermészettudományos ismeretterjesztés

solunk és kívánunk. — Rácséi Elza kísérete szép volt.

SZŰCS LÓRÁND MŰSORA is

igényes, törekvő művészi ambícióról tett bizonyságot. Beethoven szonáta, Chopin b-moll scherzo, Rachmaninoff g-moll prelüd. Liszt, Debussy, Papp művei. Olyan nagy műsor, hogy szinte önálló hangversenynek is beillik. Mint mondottuk, Szűcs Lóránd évről évre bemutatja tudását és így alkalmunk van látni, mint fejlődik. Rádióban is gyakorta halljuk,. Szűcs Lóránd komoly ígéret, műsora is mutatja ezt. Örömmel látjuk, technikai fejlődése milyen szépen halad. Színei mindjobban gazdagodnak, fantáziája színes. Sok szép részletmegoldásra képes már. Egyelőre azonban adós marad a művek összefogásával. Sokszor elviszi — úgy érezzük — a technika, amit részleteiben kicsiszol, de összefüggésében mégsem mintáz meg kellő erővel. Különösen éreztük ezt a Beethoven szonáta első tételében. Szerintünk, minden szépsége mellett is, az első tétel különösen szétesett. Ebben, úgy érezzük, az is közrejátszik, hogy még hajlik a külsőségek felé. Minden kiegyensúlyozatlansága mellett mégis volt benne szuggesztív erő. lendület és sok szép, előrevetíthető adottság. Legszebbnek az Alleg- réttó tételt találtuk. Szépnek találtuk a Liszt előadást, legegységesebbnek a Debussyt. A Papp* Variációk előadásáért, áldozatkész kollegialitásáért dicséret illeti, a mű azonban egyelőre sok problematikus vonást tartalmaz.

Nagy figyelemmel és szeretettel kísérjük Szűcs Lóránd pályafutását. Szeretnénk, ha nemcsak ígéret, maradhatna, fianem beteljesült valóság, igazi nyeresége a magyar zongora- művészetnek. Ehhez még nagyon sok tanulás szükséges. Nagy művészi élményt csak a legmagasabbrendű mesterségbeli tudás adhat. Semmi kétségünk sincs, hogy ezt meg fogja szerezni. Vigyáznia kell a túlhajtott tempóira (Beethoven Largó utáni hirtelen Allegro), elnagyoltságra való hajlandóság (Chopin, Rachmaninoff). Szakítani kell olyan szemlélettel, amely üres külsőségek felvételében, vagy ápolásában látja a művészet megnyilvánulását.

ÚJABB NAGY PRÓBATÉTELEK várnak Szűcs Lórándra. A tervek szerint vagy Párizsba, vagy Nyugat- Németországba küldi államunk nemzetközi versenyre. Ehhez sok sikert kívánunk.

V. ZALÁN IRÉN

a hegyek között

HnsKznn elnyúlva húzódik a

nos szűri hegy óriásai között a kis Bükkszentlászló község. Lakosai zömmel a diósgyőri Lenin Kohászati Művek üzemeibe, kőbányájába járnak dolgozni. A kis falu kiesik az országutak forgalmából, a hozzávezető meredek úton csak ritkán kapaszkodik fel egy-egy idegen jármű, vagy néhány természetbarát turista. A község lakói is nehezen és ritkán szánják rá magukat, hogy kimozduljanak falujukból.

Kevés a kulturálódási lehetőség a hegyek között, kevés az alkalom a nemesebb szórakozásra is. A festői környezetet a bükkszentlászlóiak már bizonyára megszokták és nem jelent számukra különösebb élvezetet, szórakozást az a kényszerű hegyi gyalogséta sem, amellyel naponta eljutnak diósgyőri munkahelyeikre. A kieső falucskák általában — éppen elhagyatottságuknál, kulturális ellátottságuk hiányánál fogva — a misztikus babonák táotalajává váltak a múltban. Lakói félő tisztelettel tekintettek a templomra, de buzgó vallásosságuk sem akadályozta meg a különböző babonákat és a vallási misztikum és egyéb tévhitek összefonódott, kavargó légkörében, elma- radottan, a szellemi igény legalacsonyabb fokán, vagy époen minden szellemi igény nélkül éltek. Az évszázadokon át beléjük plántált tévhitek megakadályozták őket abban, hogy megértsék az őket körülvevő világot, annak változásait, lépést tartsanak annak fejlődésével.

Nem is olyan régen valahogy így élhetett Bükkszentlászló lakossága is. A falu földrajzi fekvése, korábbi magárahagyatottsága mindenképpen ezt a sorsot szánta nekik a letűnt korszakban. Azonban a felszabadulás óta végbement országos fejlődés nem hagyta érintetlenül a kis hegyi falut sem. Túlzás lenne azt mondani, hogy Bükkszentlászló mai kulturális ellátottsága kielégítő, hogy már nem hisznek lakosai babonáknak, misztikumoknak, tévhiteknek. Nem, erről ma még — sajnos — nem beszélhetünk, de büszkén beszélhetünk arról, hogy Bükkszentlászló is elindult a kulturális felemelkedés útján és ez már jelentős tény még akkor is, ha valóban csak a kezdeti lépéseknél tartanak.

A* évek során mind

/lz eimua több és több bükk_

szentlászlói lakos lett erdei emberből gyári munkássá, nagyüzemi dolgozóvá. Hívta, várta őket a gyár, a Lenin Kohászati Művek és a bükkszentlászlóiak mindinkább beolvadnak a munkásosztály nagy családjába. És ahogy átalakultak és átalakulnak munkaviszonyaik, kereseti

lehetőségeik, ismerkednek a gyárral, a falujukon kívüleső világgal, úgy nő, szélesedik látókörük, terebélyesedik évszázadokon át visszafojtott kultúrszomjuk és ezzel fordított arányban csökken a tévhitek káros, lélekrontó és fejlődésgátló hatása Ismerkednek a bükkszentlászlóiak a természettudományos alapon álló világnézettel, látják annak gyakorlati igazságát és gondolkoznak. Gondolkoznak és ráeszmélnek a régi tévhitek helytelenségére. S ha már eszmélnek és gondolkoznak, a misztikus babonákban mind kevésbé hisznek, mindinkább elfogadják az új világot és magukénak érzik azt.

Mindezek a gondolatok akkor támadtak bennünk, amikor a minap Bükkszentlászlón jártunk. Nem turistaként, mégcsak nem is hivatalos küldöttként mentünk, hanem mint a Lenin Kohászati Művek kultúrautójának vendégutasa. A gyár kultúrosztálya ugyanis már huzamosabb ideje bevezette azt a hasznos módszert, hogy gépkocsijával felkeresi azokat a távoleső településeket, ahol dolgozói nagy számban laknak és mivel ezeken a településeken nincsen kulturális élet, hát viszik ők a kultúrát. Talán azt is mondhatnánk, hogy viszik az évszázadok bűne miatt sötétségben élő településekre a felvilágosodás lángját. És ez a láng már gyújtogatja a tudásszomj, a világ helyes megismerése vágyának tüzet. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egy előadója, mozigépész, vetítőgép és a kultúrosztály egy munkatársa képezik a brigádot, amely rendszeresen jár ezekre a helyekre, köztük Bükkszentlászlóra. A tudományos előadások természettudományos megalapozottsággal tárják fel, ismertetik meg a bükkszentlász- lóiakkal a világ jelenségeit, tágítják a hallgatók látókörét, az utána vetített film pedig — amelyet mindig úgy választanak ki, hogy az előadásban hallottakat művészi módon alátámassza — elszórakoztatja a falu lakóit.

hárnmrpszp* előadáss°- naromreszes rozat utol_

só előadásának lehettünk tanúi. A kultúrosztály a falusiak helyes világnézeti nevelése érdekében szervezte ezt a sorozatot a természeti vallásokról, a vallás keletkezéséről és az egyházak kialakulásáról. Ez utóbbi, harmadik előadást tartotta a minap dr. Kovács György megyei bíró, a TIT előadója.

A nagy érdeklődést már az úton tapasztalhattuk. Számos, gyalogosan hazabaktató dolgozót vettünk fel a kocsira, akik örömmel ismerték fel dr. Kovácsban a már korábbról ismert és megszeretett előadót, emlegették korábbi előadásait, valamint más előadók emlékezetes estéit Amíg a falu meredek utcáján a kul- túrház felé 'kapaszkodott gépkocsink, az utca megtelt az érdeklődőkkel és szinte velünk egyidőben érkezett az egész hallgatóság a kul- túrházhoz. Zsúfolásig megtelt a terem és moccanás nélkül, kíváncsian lesték a szavakat az előadó ajkáról. Talán sokan életükben először hallották az előadó által ismertetett tudományos tényeket, de semmi meglepődést, meghökkenést nem vehettünk észre. A bükkszentlászlóiak természetes egyszerűséggel fogadták a számukra még bizonyára szokatlan tartalmú tanítást és egy percig sem lepődtek még rajta. Ez a magatartás is tanúsítja, hogy korábbi babonás hitük megrendült, érdeklődnek az eddig ismeretlen iránt, vágynak annak megismerésére. De alátámasztja azt is, hogy szükség van ezeknek a természettudományos előadásoknak a mind gyakoribb és mind több helyen való tartására. A kimagaslóan értékes előadás után a „Világ teremtése” című csehszlovák rajzfilmet vetítették. A film remekül szórakoztatott és a hallgatók szórakozás közben mindjárt művészi, gyakorlati formában is láthatták a röviddel előtte hallott előadás igazságainak alátámasztását. (Érdemes megjegyezni és az érdeklődés, a tudásszomj javára írni, hogy az előadás nem ingyenes,, hanem belépődíjas. volt)

Az éjszaka . bontotta a

bükki hegyeket, amikor hazafelé autóztunk, de a tudás fény csóvája, amit az előadás nyújtott, ott maradt a faluban. A bükkszentlászlóiak bizonyára sokat beszélgettek a hallottakról és mind többet beszélgetnek, annál szélesebb lesz a fénycsóva, annál kisebb területre zsugorodik a sötétség.

BENEDEK MIKLÓS

Egy

A szemlének színes fényképezése

A szem belsejének pontos diagnózisát és a betegségek megállapítását gyakran megnehezítette az, hogy a szemet nehéz tökéletesen megfigyelni. A Hradec-Králové-i egyetemi szemészeti klinikán a közelmúltban új berendezést helyeztek üzembe, amely tökéletesen felszámolja ezt a hiányosságot: a legmodernebb szem-fényképezőgépet,

amely lehetővé teszi a szemfenék színes fényképezését is. A fénykép sokszoros nagyítása megkönnyíti az orvosoknak a betegség megállapítását és egyszerűbbé teszi a gyógyítást.

MIHAIL KOLCOV, a Pravda tudósítójaként került Spanyolországba és akkor ismerkedett meg a száraz kaszti- liai fennsíkok, a csapadékos asturiai hegyek, a rideg aragóniai dombok oly egyszerű, de hőslelkű népével. Ez az a nép, amely nem volt hajlandó térd- reereszkedni Hitler és Mussolini előtt. Ez az a nép, amely elsőként szállt szembe fegyveresen a világuralomra törő fasizmussal, amikor már a második világháború tervét forralta és megrendezte Spanyolországban a nagy „főpróbát”. Ez az a nép, amely úgyszólván puszta kézzel állt ellen az áilig felfegyverzett német, olasz fasiszta seregeknek és spanyol kreatúrájuknak, Franconak.

Es ebben a küzdelemben, amely a forradalomért, a haladásért folyt, résztvettek a világ minden tájáról érkező becsületes emberek, kommunisták, forradalmárok, akik a nemzetközi brigádokban együtt véreztek, harcoltak és együtt gyászoltak a spanyol néppel.

Részletünk egy mexikói kommunista Franciaországból Spanyolországba vezető kalandos útját eleveníti meg megrázó erővel. Miguel soha nem élt Spanyolországban, de a forradalom első hetei ösztönösen odavitték, végig harcol a fasiszták ellen és kitart, érvényesítve a mexikói polgárháborúban szerzett tapasztalatait, a spanyol nép forradalmáért vívott harcban.

Augusztus 9.

« El tudna vadulni egy óra múlva H.. .-baj

r-n Igen.

__ Legyen ott holnap délelőtt tizenegykor és üljön be a Mirábeau kávéházba. Ez egy nagy kávéház, kérdezősködjön s könnyen odatalál, valaki majd felkeresi.

M

iguel elutazott. Reggelre H...-ban 7x>lt. Kis kézitáskájával a pályaudvarról egyenesen a kávéházba ment. Soká kellett várakoznia. Már-már azt hitte, hogy hiába tette meg az utat. Délután két óra tájban egyszer csak megjelent az asztalánál maga André. Nem mentegetőzött.

— Jól utazott? Igyunk pernod-t. Századunk második negyedének francia értelmiségéről, annak erkölcseiről külön kell majd írni Mindent összevetve ötből kettő — ez negyven százalék. Ha a pilóták negyven százaléka a francia fasizmus ellen fog küzdeni, akkor küzdeni fog ellene hetven százalék is. A kérdés csak az, hogy ez a negyven százalék valóban megvan-e, nem pedig húsz, vagy nulla.

— Émelyeg a gyomrom a pernod- tól — mondta Miguel —= inkább verM. KOLCOV:

SPANYOLORSZÁGI NAPLÓ

műtőt iszom. Mi történt? Nem repülhetek?

— Ma öt pilótának át kell vinni Barcelonába hét gépet. Ajánlották nekem őket, pénzt kaptak. Hárman két órával ezelőtt a repülőtéren odajöttek hozzám és kijelentették, hogy nem viszik át a gépeket. Még szellemeskedtek is: azt mondták, hogy a pénz már egymagában is olyan erős kísértést jelent számukra, hogy nem akarnak még erősebbet. A franciák ilyen esetben mindig szellemesek. Ezek különösen szellemesek voltak, mert tudták, hogy nem jelenthetem fel őket a rendőrségen. Még meg is kérdezték, hogy nem teszek-e ellenük bűnügyi feljelentést? Ez volt a legkevésbé szellemes, de ők ezt vélték a legszellemesebbnek.

— Hát lehetett volna rosszabbul is — jegyezté meg Miguel. — Ezek aránylag még egész rendes emberek. Megtehették volna, hogy felveszik a pénzt, Barcelona helyett Francohoz viszik át a repülőgépeket, s itt újra pénzt vesznek fel.

— Maga barátom,

hetőség még nincs kizárva. Marad két pilóta. Ezek vállalkoztak arra, hogy ma éjszakáig átvisznek 3 gépet. Azt tehetnek a géppel, amit akarnák. Egyébként ez a kettő rendes gyereknek látszik. Az egyik még fel sem vette a pénzt. Még csak nem is beszél róla. Mindenesetre ez a kombináció nem magának való, Miguel. Inkább veszítsen el egy hetet, minthogy Jósé Diaz helyett Franco karjaiba repüljön. De még erre se igen kerülne sor, mert esetleg agyonlőnék, mielőtt Franco keblére ölelhetné.

— Egy hetet? Az lehetetlen — mondta Miguel. — Egy hét alatt Spanyolországban minden véget érhet. Repülök. Megpróbálom a repülést.

— Próbálni itt nincs mit. Próbálni a pilóta fog. Esztelenség lenne, Miguel. Merő esztelenség. Megígértem magának, s nem utasíthatom vissza, de érzem, hogy esztelenségre

vállalkozik. Különösen világos ez előttem, hiszen én is repülök. Csak a második pilótával. Fizesse ki gyorsan a vermutot. A „Tűzkereszt” legényei tudnak a dolgainkról, s az a három pilóta is egész biztosan kapcsolatot tart velük. Engem reggel óta figyelnek. Egyetlen másodpercet sem veszíthetünk.

A H .. .-i repülőtér megnyugtató képet nyújtott. A szolgálatos rendőr kezében újsággal, az utasellenőrző épület bejárata előtti pádon bóbiskolt. A mechanikusok hangos szóváltással a bárban tivornyáztak. Menetrendszerű repülőgépek szálltak le és indultak. A repülőtér fölött egy kis sportgép keringett. André nagy nyugalommal az egyik hangártól a másikhoz ment, s szóba elegyedett a munkásokkal. Miguel messziről követte. A kis bőrönd terhére volt, attól tartott, hogy elárulja. A legszívesebben bedobta volna az illemhely egyik fülkéjébe, de félt, hogy szem elől téveszti Andrét. így jutottak el egy nagy, kétmotoros repülőgépig, amelynek csavarjai halk zümmögéssel már forogtak. A repülőgép mellett, a fűvön egy fiatal legény heve- részett. André beszélgetni kezdett a legénnyel, majd hirtelen, ki sem véve szájából a cigarettát, idegesen odaszólt Miguelnek:

— Na, mire vár?

IWIinnol e9y szempillantás alatt

iviiyuei feimászott a gépbe, ahol

már voltak ketten. Egy fehér gumiköpenyes, kezében virágcsokrot tartó, napbarnított arcú lány. aki hosz- szú, henger alakú bombákon ült, meg egy deresedö, s közéven gondosan elválasztott hajú idősebb ember. aki a kabin elején, az üvegezett

kilátóban” helyezkedett el.

Kisvártatva, a legény felkelt a fűről, s anélkül, hogy búcsút vett volna Andrétól, ő is bemászott a gépbe és a kormánykerék mellé ült. Nem volt rajta sem pilótasisak, sem sapka, sem kesztyű. André odakiáltott egy munkásnak., az kihúzta az éket a kerekek alól. A gép merész kanyarral, majdnem a kis sportgépbe ütközve, azonnal magasba lendült. Egy pillanatig még látni lehetett Andrét. Szétvetett lábakkal, zsebredugott kézzel állt, fogai között cigaretta — mint valami revű- színház karmestere a főpróbán.

Tiszta, meleg idő volt. A repülőgép enyhén himbálózva haladt előre. Utasai úgy tettek, mintha nem vennék észre egymást. A pilóta hátulról nézve azt a benyomást keltette, hogy elgondolkozva, álmosan bámul maga elé. Miguel megpróbált tájékozódni. Még nem járt ezen a vidéken, de térképről jól ismerte. Megpróbálta felfedezni a Rhőne-t, Car- cassonne-t, a kastély-várost, a Pire- neusok első hegyláncait, Perpignant. De hegynek nyoma sem volt.

Lent a mélységben tattuL

sorban húzódtak a dús francia mezők, amelyeknek világoszöld tábláin otromba ákom-bákomnak látszott az utak sűrű hálózata. Egy jó órába telt, amíg végre előtűntek a hegyek. A gép kétezer méter magasságba emelkedett, a levegő felfrissült. Miguel most már végképp nem tudott eligazodni, s kezdett kijönni sodrából. A pilóta felé sandított, látta, hogy nincs előtte térkép, s valahogyan az egész ember nem túlságosan bizalomgerjesztőnek tűnt a szemében. Fejében egymást kergették a gondolatok. Végtére is, ha a gép Barcelonába tart, egyszer csak elő kell bukkannia a tengernek, mégpedig feltétlenül bálfelől. De hátha Burgosba, vagy Sevillába tart a gép9 Akkor a tenger jobbfelől bukkan elő. azaz, előbukkanhat, de nem kell feltétlenül előbukkannia. Burgosba el lehet jutni a Pireneusok középső része fölött is és akkor nem látni a tengert. Hát jó, várjunk egu kicsit, majd kiderül, hogy hányadán állunk. Miguel óvatosan kivette pisztolyát hátsó zsebéből és oldalzsebébe tette. A lány ügyet sem vetett rá, az öreg, lábát az üvegnek támasztva, mozdulatlanul ült.

Miguel most a pilóta háta mögé állt. Az csak a szeme sarkából vetett rá egy futó pillantást, s továbbra is mintegy félálomban kuporgott a helyén, ujjainak hegyét a kormánykeréken tartva. Vajon ő volna a kettő közül az, aki nem kért pénzt? Ezt nehezen lehetett megállapítani a válláról, kissé ritkuló fekete hajáról, borotvált, fiatal nyakának kékes árnyalatáról, kicsiny füléről. Hét perc híján két órája vannak már úton. Már régen látni kellene a tengert!

Miguel elhatározta, hogy pisztolyát a pilóta tarkójának szegezi és felkiált: „Balra!” Dulakodás nem lesz, a pilóta kezét mindenképpen le tudja fogni, ha pedig a golyót a pilóta tarkójába ereszti, amúgy sem tud sokat kezdeni a kezével. Azután Miguel maga szándékozott a kormánykerék mellé ülni — értett egy kicsit a repülőgépvezetéshez, csak attól félt, hogy a leszállásnál neki viszi valaminek ezt a nehéz gépet, mely méghozzá bombákkal van megrakva.

No, és ha a fiúnak nincsenek is rossz szándékai? A füle rózsaszínű, mint valami gyermeké, s egész arckifejezése olyan kamaszos, nyílt. Már két órája és tíz perce tart a repülés. Talán csak eltévedt, lehet, hogy ő maga sem ismeri ki magát ezen a tájon,

Miguel ujjával karórájának üvegét kopogtatva megkérdezte:

— Megérkezünk már váláhára?

A pilóta vállatvont és nem válaszolt.

Méa tiz oerc He^ek- Mouei

«VIey li* peru, feUette magában, hogy még vár nyolcat, nem, inkább még tíz percet. Ez a tíz perc is letelt. Az öreg szempilláját sem rebbentve, merően maga elé nézett, a lány mintha fehér gumiköpenyét tanulmányozta volna. Hegyek ... Miguel ujja a zsebében már-már a pisztoly ravaszára tapadt De miért, miért nem, előbb bal kezét a pilóta vállára tette. A pilóta nem reagált. Egész örökkévalóság telt el, de lehet, hogy csak néhány másodperc, amikor végre megszólalt:

— Egy kis kerülőt tettem a hegyeken át, itt frissebb a levegő. André megkért, hogy állandóan változtassam az irányt, nehogy menetrend- szerű repülőgépekkel találkozzunk. Vannak köztük német gépek is. Mindjárt feltűnik Barcelona ...