Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

Péntek, 1959. április 3. ÉSZ ARM AG Y AMORS Z AO 3 Hogyan lett a DIMÁVAG élüzem Négy interjú egy gyárról A felszabadulás ót-a tizenketted­szer lett élüzem a DIMÁVAG. A szocializmus építésében komoly fegyverténye ez egy gyárnak — hi­szen azt- jelenti a siker, hogy tizen­két éven keresztül becsülettel tel­jesítette kötelességét, s a maga le­hetőségei keretében azt adta, amit csak adná tudott az országnak. Tegnap, amikor a gyár kollektí­vája az immár tizenkettedszer is­métlődő „ünnepségre készülődött, interjút kértünk négy különböző poszton lévő dolgozójától, az aláb­biak szerint. 0* A* esztergályos Kétségtelen, a gyár kollektívájá­nak köszönhető elsősorban az újabb élüzem cím, a kollektíva azokban személyekből tevődik ösz- sze. Ön, Balázs Pál elvtárs, a ke­rékpárüzem esztergályosa, mit vál­lalt magára a közösség feladatából? — Végeredményben semmi mást, csak a becsületes munkát. Megfo­gadtam a tanácsot: erőmhöz mér­ten dolgoztam, lehetőleg selej famen­tesen. S amikor arról volt szó, hogy a gyár termelékenysége érde­kében takarékoskodni kell, akkor aszerint cselekedtem. Csínján bán­tam az olajjal, üzemanyaggal, ké­sekkel és a mérőeszközökkel. Hogy miért? Mert jobban akarok élni. Egy huszonhat éves embernek, mint magam is, a jövőért kell dol­gozni. Szeretném, ha a „trónörö­kös”, a kisfiam nálam is többre vinné — bár ma még mindössze 9 hetes. Mert higyje el, serkent ez a gondolat... A jövőhöz alap keli. Én ehhez tartom magam. Persze törojm a fejem azon is, miként le­hetne még többet nyújtani. Most van egy újításom. Naponta két ki­ló olajat takarítunk meg vele. Gon.- dolom, sok kicsi sokra megy.., 0 A főtechnológus A modern technika korában rendkívül nagy szerepet játszikegy gyár életében a műszaki apparátus, is hogy a DIMÁVAG ismételten élüzem lett, bizonyára érdeme van benne a műszaki gárdának is &■. — A mi feladatunk mindig eme kérdés körül mozog: hogyan lehet többet, jobbat és olcsóbban termel­ni — mondotta Kocsi János főtech­nológus, a gyár főmérnökének he­lyettese. — Soha még úgy nem tö­rekedtünk a korszerű technológi­ára, mint a múlt évben. Ennek megfelelően jónéhány gépet felül­vizsgáltunk abból a szempontból, hogy megfelelő-e abban a gyártási időszakban a termelékenysége, anyagfelhasználása, termelési ide­je és így tovább — s ennek megfe­lelően intézkedtünk. A korszerűsí­téshez lényeges segítséget nyújtott az újítómozgalom, ami hozzávetőle­gesen kétmillió forint hasznot adott. De az újítások csakugyan újítást jelentettek! — ezt hozzá kell tennem. És erről beszélve, hadd fejezzem ki elismerésem a legjobb újítók: Török István, Csi­szár Lajos és Dohány András felé. © A párititkár ügy hallottuk, hogy az üzem kommunistái nem fukarkodtak munkaenergiájukkal. Azt kérdez­zük most Huzsvári Kálmán elvtárs­tól, a nagyüzemi pártbizottság ti:-, kárától, vázlatosan mondja el, mi­lyen feladat hárult (^párttagjaira? — A pártbizqttság a második fél­évben jelölte meg feladatául, hogy a pártmunkát az élüzem cím elnye­résének szolgálatába állítja. Ugyan­is csak az első félév végén döbben­tünk rá, hogy az akkori körülmé­nyek között — ha nem változtatunk a helyzeten — szó sem lehet arról, hogy élüzem legyünk. Hiszen az alaprentabilitás közel négyszázezer forint deficittel zárult. Ezt felis­merve, a kommunistákkal megta- nácskoztuk a dolgot, ezután pedig a dolgozókkal beszéltük meg. A párt­tagság példamutatása nyomán egy­más után születtek a felajánlások, amelyeket csak tovább lendítettek a különböző évfordulókra tett vál­lalások. Az ígéret természetesen önmagában csak ígéret. Haszon úgy származik belőle, ha vállalását mindenki teljesíti. Nos, nagyon so­kan voltak gyárunkban, akik mun­katempójukkal ösztönözték a dol­gozókat. Külön említésre méltó a Szteranku-, a Lévai-, a Macsala- és a Bárány-brigád. Az ilyen kivá­lóan dolgozó brigádok okvetlenül élharcosai voltak az élüzem cím el­nyerésének. S nem minden büszke­ség nélkül mondhatom, hogy a leg­jobb brigádtagok, brigádvezetők között ott voltak a kommunisták mindvégig. Ha valaki megnézi statisztikai kimutatásainkat, meggyőződhet ró­la, hogy milyen komolyan munká­hoz láttak a dolgozók a második félévben. Szinte egyik napról a másikra csökkent az önköltség, nö­vekedett a termelékenység. Biztos vagyok benne, hogy a munkakedv — s ami vele jár, a termelékeny­ség — tovább nő ebben az évben. Példa rá: dolgozóink vállalták, hogy pártunk kongresszusának tisz­teletére tiz millió forint terven fe­lüli értéket termelnek. Végezetül hadd tegyem még hoz­zá: gyárunk kommunistáinak pozi­tív pártmunkája ezután sem csökken, ha olyan jó marad a kapcsolat a megyei és városi pártbizottsággal, mint eddig volt. © Az igazgató ... és végül mit tud mondani a gyárvezetés érdemeiről Pálmai Jó­zsef elvtárs, az igazgató? — Az eredmény mindenek előtt a kollektíva érdeme. Hogy a veze­tés milyen volt — arról az igazgató nem nyilatkozhat. Közvetlen mun­katársaimmal egyetértésben dolgoz­tunk. Ellenben valamiről beszélnem kell — s erre megragadom az alkal­mat, hogy a lap által is felvilágo­sítsam azokat, akik szóvátették az alábbiakat. Többen azt mondják, hogy 1957- ben nem voltunk élüzem s mégis több nyereségrészesedést kaptunk, mint most, amikor élüzem vagyunk. 1957-ben nem is lehettünk élüzem, mert nem teljesítettük az élüzpm- szintet. Az c*sö negyedév termelési eredménye jóformán semmit nem jelentett gazdasági szempontból. A következő háromszor három hónap már gazdaságilag jobb volt — s ennek arányában kaptak a dolgo­zók nyereségrészesedést. Az 1958-as gazdasági évet azután a múlt évi termelési szinten kezdtük meg, ami azonban később, a fejlődés követ­keztében, nem lehetett tovább mérvadó. Az első félévet deficite­sen zártuk. A második félévben vi­szont teljesítettük az élüzem-szintet is, tervünkkel együtt. A nyereség- részesedéshez a második félév adta meg a feltételeket. Ha az első félév nem zárul deficittel, akkor most nem 12, hanem, több nap után fizet­hetnénk nyereséget. Azt hiszem, nem teszek felelőtlen kijelentést, ha most viszont azt mondom: tapasztaltunk; mindenki látja, mitől függ érdekeltsége s eb­ben az évben úgy dolgozunk, hogy jövőre ne lehessenek félreértések és ,kiszámítások”. Bízzunk egymásban, legyen olyan jó a kollektívánk, mint 1958 második félévében. A gyárvezetés nevében köszönöm minden dolgozó derekas helytállá­sát. Szeretném, — s úgy gondolom, ebben 'Mindannyian egyetértünk —, ha jövőre ismét élüzem lennénk, még nagyobb sikereket felmutatva, mindannyiunk javára. tesMaá Megkezdik a dieselmotores targoncák serezatgyártását Díésgywött A diósgyőri Könnyűgépgyárban a múlt év második felében készí­tették el a dieselmotoros targonca mintapéldányait. Azóta a minta-- darabokat számos külföldi ipari kiállításon, illetve vásáron mutat­ták be nagy sikerrel. A nagy ér­deklődésre és a jelentkező igények kielégítésére a második negyed­évben megkezdik a dieselmotoros targoncák sorozatgyártását. így ezkiből a gyorsmozgású, két tonna terhet több mint három méter ma­gasra emelő targoncákból már áp­rilisban tizet, míg az év végéig százat gyártanak több külföldi or­szág részére. Ezen kívül a már ré­gebben is gyártott motoros targon­cákból mintegy háromszáz készül az idén exportra.. Köszöntjük a munka új győztesei! Ortodoári yffikló? ripoikorozalac 919, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG! Elindulnak a vörösök TV em sokkal azután, hogy a had- ^ seregparancsnokság főhadiszál­lását Szolnokról Gödöllőre áthelyez­ték, Stromfeld Aurélt, a Vörös Had­sereg újonnan kinevezett vezérkari főnökét lesújtó hír fogadta: az északi fronton a Miskolc, Balassagyarmat és Salgótarján ellen indított ellensé­ges akciók nagy veszéllyel fenyeget­nek. Különösen a miskolci frontsza­kaszon, illetve magában a városban huzamosabb ideig való tartózkodásra rendezkedtek be az intervenciósok. Hírek szerint erőteljes támadást ter­veznek délnyugati irányba is, amely már a főváros ellen irányul. A helyzet akkor vált különösen veszélyessé, amikor áruló szocdemek fegyverletételt követeltek, sőt: nyíl­tan keresték az ellenséggel való tár­gyalási lehetőséget. Stromfeld nem vesztette el a Vö­rös Hadseregbe vetett hitét és min­den erejét arra összpontosította, hogy Miskolcot és az északi iparvi­déket az ellenségtől megtisztítsa. Hi­szen ezek elvesztése, vagy visszaszer­zése nem mást jelentett a fiatal pro­letárállam számára, mint győzelmet, vagy végvereséget. A feladat azonban mégsem volt Ilyen egyszerű! Pár nap alatt bebi­zonyosodott, hogy Miskolc visszavé­teléért nagy harcokat kell megvívni. Bár a cseh- és a keleti fronszakaszon elhelyezkedő román állások a vörös csapatok erejét felülmúlták, a terv­szerű együttműködésben gyengébbek voltak. Landler Jenőnek és Stromfeld Aurélnak a Vörös Hadsereg eddig szinte sehol nem alkalmazott táma- dójellegű haditechnikáját kellett ki­dolgozni, s mindenek előtt erősíteni kellett a Miskolc visszavételéért harebainduló hadsereget. De honnan? Honnan vegyenek katonát, amikor a proletárdiktatúrára szinte minden oldalról támad az ellenség! Salgó­tarjánnál súlyos elhárító harcok folynak, a Tisza mellől elhozott zász­lóaljak Hatvan környékén várják a fehéreket, a déli arcvonalról francia csapatok összevonását jelentik és Eger környékén is heves- csatározá­sok vannak. C zerencsére, a deli arcvonalra ^ jelzett francia csapatok is kés­tek és Stromfeld elhatározta, hogy megelőzve a csehek és románok déli támadását, nagy erőt vet be az északi fronton. Tervét a Forradalmi Kor­mányzótanács is jóváhagyta és így esett a választás a budapesti 32-es (ma Kilián) laktanya katonáira is. Ma is élő szemtanú, Németh Imre országgyűlési képviselőnk, a zászló­alj egyik fiatal rajparancsnoka me­séli azokra a napokra visszaemlé­Lehel-e magasztosabb érzés, mint a jól végzett munka öröme? S mily jóleső, hogy ezzel az érzés­sel annyian és annyian találkoz­nak most megyénk üzemeiben, vál­lalatainál. Odaítélték az új díja­kat: a Minisztertanács és a SZOT vörös zászlaját, élüzem és kiváló vállalat címeket. Sok apró hétköz­napi tett, szorgalmas munka, ta­nulás az összetevői az új dicsőség­nek. Mily nagyszerű tudni, hogy mind­ezt van, aki számontartja, van, aki emlékezik a mérnök éjszakába nyúló tervezéseire, a hideggel da­coló vasutasra, verejtékező olvasz­tárra, az előzéke: eladóra. A párt és a kormány tud erről. 1958. második felében végzett jó munka kerül most elismerésre, ezt fém­jelzik az új kitüntetések. Ez az al­kalom újabb lehetőség is, hogy erőt merítsünk a további helytállásra, így lesz gazdagabb az ország, gondtalanabb, vidámabb az élet. Az alant felsoroltak a következő kitüntetést kapták: SZOT és Minisztertanács vörös vándorzászlaja: Hejőcsabai Cement és Mészmű Vállalat, ózdi Kohá­szati Üzemek. ■ Élüzem: DIMÁVAG , Gépgyár, Könnyűgépgyár, December 4. Drót­művek, Északmagyarországi Áram­szolgáltató, Borsodnádasdi Le­mezgyár. Miskolci Fuvarozási Vál­lalat. Edelényí és Ormosbányai Bányaüzemek. Nyékládházai Ka­vicstermelő Vállalat, Hollóházi Ke­rámiagyár* Miskolci Gépjavító Vállalat, Nagymiskolci Állami Gaz­daság, Tolcsvai Állami Gazdaság, Mezőnyárádi Gépállomás, Megyei Vízmű Igazgatóság, Szerencsi Cu­korgyár, Miskolci Sütőipari Válla­lat, Bánréve Állomás, Nyékládhá- za Állomás, Miskolci Fűtőház, Di­ósgyőri Pályafenntartási Főnökség. Ä Belkereskedelmi Minisztérium és KPVDSZ vörös vándorzászlaja: Miskolci Ruházati Bolt Vállalat. Kiváló vállalat: Nyugat-Borsod- megyei Népbolt Vállalat. Minisz­teri dicséret: a Miskolci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat, Di­ósgyőri Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat, Miskolci Kiskereske­delmi Vállalat, Északmagyaror­szági Vegyianyag Nagykereskedel­mi Vállalat, Északmagyarországi Papír és Irodaszer Értékesítő Vál­lalat, Miskolci TÜZÉP. Kiváló földművesszövet'kezet: Ragály és Vidéke Körzeti. Cser- nely és Vidéke^ Körzeti Földmű- vesszöve+kezet. Brdőhényei Föld- művesszövetkezet. (KPVDSZ el­nökség és. SZÖVOSZ igazgató­sáéi dicséret.) Vezérigazgatói kitüntetés: Diós­győr Szabadság Rendező Állómat;, Ormosbánya Állomás, Sátoraljaúj­helyi . Pályafenntartási Főnökség', Miskolci Építési Főnökség, Ómis- kolci Pályafenntartási Főnökség, Miskolci Fűtőház Szertár, Miskolci Távközlés Biztosítási Berendezési Fenntartási Főnökség, Rudabánya Állomás, Sátoraljaújhelyi Szertár. Ú abb községek egészséges ivóvízellátását valósítja meg a Borsod megyei vízmiívállalat A Borsod megyei vízművállalat az idén csaknem 6 millió forintos beruházással biztosít egészséges ivóvizet több Borsod megyei köz­ségnek. Mintegy másfélmillió Ft-ba kerül a Felsődobsza községben épülő törpevízmű, melyet határ­idő előtt egy hónappal, április 4. tiszteletére adnak át a község la­kóinak. A torpevízmö naponta csaknem 10Q köbméter vizet ad a lakosságnak 3 16 közkúton keresz­tül. Az idén mintegy 7 kilométeres vezetékkel három bányászközséget kapcsolnak be a tavaly átadott pa- rasznyai vízműhöz. A Gallya for­rásra telepített vízmű csővezetékét Sajólászlóf alvóig, Kondöig és Ra- dostyánig meghosszabbítva, a ba­i’ossaknai bányaüzem környékén lévő bányásztelepüléseket egészsé­ges ivóvízzel látják el. Ugyancsak bekapcsolják a Borsod megyei víz­mű munkája nyomán az Ormosbá­nyán épült 40 lakásból álló új tele­pülést is a regionális vízműbe. Az elszórtan lévő aknaüzemeknél a dolgozók egészséges ivóvízellá­tására jó ivóvizet adó közkutakat létesítenek. Erre a célra mintegy 600 000 forintot fordítanak. A Borsod megyei vízmű a párt- határozat nyomán a munkák egy részét terven felül vállalta, s ezzel olyan munkákat is elvégez, me­lyekre egyébként csak 1960-ban ke­rült volna sor. t átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaiit az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak kezve, hogy sokuk kiképzésére még idő sem jutott. A haditechnikát, a harcmodort a katonák nem a békés gyakorlótereken tanulták meg, ha­nem élet-halálharc közt sajátították el. Az a katona, akinek három nap­pal az előtt még eszeágában sem volt verekedni, negyed nappal az­után magaásta íövészárokban hasalt és a feje felett halál thordó golyók süvítettek el. S mégis mentek! Fel­cserélték a békés háziszerszámokat a kézigránáttal. Mentek, mentek; ezré­vel, tízezrével jelentkeztek a prole­tárhatalom védelmére. A háborúban tanultak meg harcolni és ott tanul­tak meg igazán — szeretni is ... • A 2 Üllői úti laktanya mozgalmas képet mutatott. Zászlóaljak mentek, vagy újak jöttek, megpihen­tek és tovább indultak a frontra. Jöt­tek délről, mentek északra. A parancs mindig ugyanaz volt: — Miskolcot vissza kell foglalni! A frontra induló zászlóaljakat a 32-esek zenekara búcsúztatta az In- ternacionáléval. Az Internacionálé volt a himnusz, amely lelkesítette, buzdította, az ördöggel is harcba- vitte a katonát. Ez a harc lesz a végső. Csak össze fogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ! S aztán május 19-én, miután min­den zászlóaljat elbúcsúztatott a lak-" tanyától — a zenekarra is sor ke­rült ... Hát őket ki búcsúztassa? Elbúcsúztatták sajátmagukat. Az Internacionálét játszva mene­teltek végig az Üllői-, a Rákóczi úton,. s délben bevagoniroztak a Keleti pályaudvaron. Ott tudták meg a pa­rancsot: — irány Miskolc! A míg pedig Budapestről Ernődre döcögött velük a vonat (Strom­feld parancsa szerint éjfélre kellett Tegnap délután lél 3 órakor benső­séges ünnepség keretében adták át az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak elmúlt évi munkájuk eredményekép­pen a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A íinomhen- germű kikészítő csarnokában mint­egy ötezer dolgozó jelenlétében Hor­váth Károly elvtárs, az Ózdi Kohá­odaérniök), fegyvert forgattak a ka­tonák. Nem volt ez valami nagyon szabályos, hiszen a fegyverfogásnak is .megvan a maga tudománya, ami­kor a rajparancsnok elől áll és kor­rigálja a hibát, dehát — ezek a ka­tonák nem díszszemlére készültek, hanem — háborúba mentek... A 32-es zenészek tokba zárták a fényes kürtöket, az ülés alá rakták és Bu­dapesttől Ernődig felkészültek az üt­közetre. Sokuknak akkor volt kezé­ben először puska. Ezek bizony nem tudták, mit kell kezdeni vele. — Nem úgy te, így kell feltűzni a szuronyt... — Jaj, de mutya vagy. Ez nem trombita. Itt kell betölteni a pus­kát ... — Megállj, hajnalban majd megta­nulod magadtól is. — Meg én, ha szembekerülök a fehérekkel! — Csak aztán vissza ne fordulj... Éjfél. A vonat megáll. A katonák kiszállnak, s különös érzés szorítja össze a szívüket: a front... Aki nem volt fronton, vagy ka­tona korában nem vett részt egy ki­adós éleslövészetben sem, az nem tudja, mit jelent A front — az front! Érzed a le- vegőben a halál közelségét. Látod minden bokorban az ellensé­get. Lüktet az agyad, s kalapál a szí­ved. Szorítod a fegyvert, s hazagon­dolsz: a feleséged, apád, anyád, test­véreid, gyermekeid jutnak eszedbe. Aztán kikapcsolódik mindez. Csak ketten vagytok már: te, meg az ellen­ség. — Elvtársak! — szólalt meg va­laki a sötétben — a hangszereket itt hagyjuk. Hajnalban szembenéztek az ellen­séggel ... Következő riportunk: EURÓPA FELFIGYEL szati Üzemek igazgatója mondott ün­nepi beszédet. Ünnepi beszéde első részében arról beszélt, hogy az ellenforradalom Öz- don is százmillió forint értékű kárt okozott. Az ózdi kohászok, kommu­nisták, pártonkíviili • dolgozók azon­ban megteremtették a gyors konszo­lidációt. Az ünnepi szónok ezután részlete- Asen ismertette azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói 1958-ban ielértek. Az ózdi kohászok II ezer tonna nyersvasat termeltek terven (>felül, emellett 12 ezer tonna kokszét' ^takarítottak meg. <> Az Ózdi Kohászati Üzemek a mai- ( tinacél gyártásban is kiváló eredmé- ►'nyékét ért el. Amellett, hogy a mar- ► 'tin ászok túlteljesítették tervüket, 1'csökkentették a fűtőanyag és a ko~ 1 'killa felhasználást. A hengerművek ('dolgozói 6 ezer tonnával teljesítették ('túl évi tervüket, s emellett 7900 ('tonna acélt takarítottak meg. 1 I Horváth Károly elvtárs a követke­zőkben arról beszélt, hogy 1959-ben mit kell tenniök az ózdi kohászoknak a Magyar Szocialista Munkáspárt március 6-i határozatának megvaló- ' sításáért. Elmondotta, hogy 12 ezer 'tonna hengerelt árut, 5 ezer tonna 1 betonacélt, 3 ezer tonna platinát, 4 1 ezer tonna többlet hengerelt árut vár ,a népgazdaság az ózdi dolgozóktól. Horváth Károly ünnepi beszéde után Csergő János elvtárs, kohó- és gépipari miniszter adta át a Minisz- ,tértanács és a SZOT vörös vándor­zászlaját az ózdi kohászoknak. „Az ózdi dolgozók a felszabadulás óta (megszokták, hogy a jólvégzett munka ,után nem marad el a méltó elisme­rés” — mondotta. A következőkben 'a miniszter elvtárs arról szólt, hogy a diósgyőri kohászok most megfogad­ják;^ a vándorzászlót, amelyet eddig ők őriztek, egy év múlva visszaszer- zik az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozóitól. Medve Ferenc elvtárs, az Ózdi Ko­hászati Üzemek Kossuth-díjas elő- hengerésze vette át az Ózdi Kohá­szati Üzemek nevében a vándorzász- ilót. ígéretet tett, az ózdi kohászok 1959-ben is úgy fognak dolgozni, hogy 1960-ban a gyár 115 éves jubi­leuma alkalmából ismét elnyerjék a hagy kitüntetést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom