Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-03 / 52. szám
2 CSZAKMAGTARORSZAU Kedd, 1959. március 3. Két nap a Magyar Tudományos Akadémián 1 (Folytatás az 1. oldalról.) működés továbbfejlesztését Somos akadémikus így fogalmazta meg: „A XXI. kongresszus határozata a hétéves mezőgazdasági távlati terv megvalósítására, minden tekintetben meghatározza a megoldandó feladatokat és ez irányt mutat számunkra is. A KGST keretében kifejtett eredményes együttműködés a biztosítéka annak, hogy a szocialista táborhoz tartozó országok természeti és gazdasági erőforrásai a legcélszerűbben kerüljenek felhasználásra, mert így növelhető jelentősen a munka termelékenysége és ezzel a dolgozók életszínvonala is” V. K. Gulevszkij, a szovjet nagy- követség első titkára üdvözölte a konferenciát és elmondta, hogy a Szovjetunióban is most tartják a szovjet-magyar barátság hónapját, s ugyanígy beszélik meg a kölcsönös együttműködés továbbfejlesztését. Nagy elismeréssel beszélt a magyar mezőgazdaság eredményeiről, s hangsúlyozta, hogy a szovjet mezőgazdaság sok hasznos tapasztalatot, kiváló módszert kapott a magyar mező- gazdasági szakemberektől. Ezt a kölcsönösen hasznos együttműködést a jövőben még tovább kell szélesíteni. „A szovjet nép sikere — mondotta V. K. Gulevszkij elvtárs — a magyar nép sikere is, és viszont. Kéz a kézben haladunk a szocializmus felé, majd á kommunizmusba. De ehhez békére van szükség. A Szovjetunió külpolitikája a béke biztosításán fáradozik, együtt a békét akaró emberiséggel” FELSZÓLALTAK KUTATOK, állami gazdaságok igazgatói, termelőszövetkezeti vezetők, gazdasági tanárok, s valamennyien a Szovjetunió segítségének gyakorlati eredményeiről beszéltek mezőgazdaságunk minden ágazatában. A szünetekben élénk beszélgetés folyt a hallottakról. Általános volt az a vélemény, hogy a szovjet mező- gazdaságtól átvett tapasztalatok nyomán elért eredményeket most kell a legszélesebb körben ismertetni, hogy a régi és az új termelőszövetkezetek mielőbb felhasználhassák azokat a gazdasági megerősödésükre. Széles körben kell ismertetni a Szovjetuniótól átvett, eredményesen alkalmazott módszereket, hogy népünk minden rétege ismerhesse. Szó volt arról is, hogy az elmúlt években sok kárt okozott az együttműködésnek a sematikusan, a hazai viszonyok figyelembevétele nélkül alkalmazott — sőt sok esetben erőszakolt termelési mód. Ezt az ellenforradalmárok alaposan felnagyítva fel is használták a Szovjetunió ellen. Farkas József, a Fejér megyei Bes- nyő község tsz-elnöke elmondta, hogy az „Odessza 10” kukorica-vetőmag- gal, négyzetes, fészkes műveléssel, kát. holdanként 480 mázsa silókukoricát takarítottak be. Most 100 holdon vetőmagszaporítást végeznek. Az alföldiek arról beszéltek, hogy Tessedik Sámuel tervét — a futóhomok termővé tételét illetően — a Szovjetuniótól kapott gépekkel valósítják meg. Varga István, a mezőhe- gyesi Állami Gazdaság vezetője elmondotta, hogy a gazdaságban bevezetett szovjet módszerek az állattenyésztésükben több millió többlet- jövedelmet hoz az év végére. Élénk beszélgetés folyt a hibridkukorica termesztése körüli tapasztalatokról is. Schubert György, á Baranya megyei bogármindszenti Állami Gazdaság a^ronómusa elmondta, hogy a hibridkukorica termesztése úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben igen fellendült. Az idén az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek megnövelt területen csakis hibridkukoricát termelnek Baranyában. Nagy érdeklődést keltett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kikísérletezett és kiválóan bevált sza- badtartásos istállózás bejelentése. A bevált módszert és az istálló tervdokumentációját felajánlotta az Agrártudományi Egyetem a szovjet mezőgazdaságban való alkalmazásra. A konferencia mindvégig igen aktív volt. Lelkesedéssel figyeltek egy-egy bevált módszer alkalmazásával elért sikerekre a jelenlévők és a sok ragyogó szempár arról tanúskodott, hogy a konferencia nyomán újabb eredmények születnek mezőgazdaságunkban. Igen sok nagyjelentőségű módszerrel ismerkedtünk meg, és sok hasznos tapasztalat cserélt gazdát a szünetekben. A BARÁTSÁGI HÓNAP KERETÉBEN a magyar—szovjet mezőgazdasági napok ezzel a konferenciával indultak be hazánkban. Az elkövetkező napokban szerte az országban, megyei székhelyeken, járásainkban, községekben megtartandó mezőgazdasági ankétokon, széles körben ismerkednek meg dolgozó parasztjaink a Szovjetunió mezőgazdaságán k önzetlen, baráti segítsége révén elért eredményekkel, s azzal az igazsággal, hogy az idősebb testvér tapasztalatai irányt mutatnak számunkra is a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás kialakításában. Ez az iránymutatás ne legyen sematikus. Ott, ahol a hazai viszonyok arra alkalmasak, bátran alkalmazzuk a szovjet mezőgazdaságtól átvet* módszereket, mert ezzel — ahogyan a konferencián is hallhattuk — nagy eredményeket érhetünk el, s ez olyan, mint egy aranytál, amely telve van kincsekkel, s szabadon vehetünk belőle, dolgozó nénünk, szocializmust építő hazánk javára. NÉMETH IMRE „Új Világban — Zöld Mezőn — Arany Kalász terem99 Forró termelőszövetkezeti község TVfagy elhatározás, tettrekészség ’ kell ahhoz, hogy valaki szakítson a múlttal és új életet kezdjen. Múlttá szaporodott élete, emlékei megkötik, erőnek erejével tartanák vissza, hogy maradjon a régi, a látszólag .biztonságos megszokott mellett. De nem lehet. Az ősidők óta taposott út zsákutcába vezet. A parcellás kisparaszti földművelésnek csak múltja van, jövője nincs — eljárt fölötte az idő. Jobban, nyugodtabban akar élni a parasztember. A kor hozta magával ezt az igényességet — többet élni az élet örömeiből, kevesebb küzködéssel. A forróiakat is ez a belátás, felismerés vezette a közös útra. —Tizennyolc holdam volt, ketten, mamikával. kínlódtunk rajta. Nem ment. Az adó, a temérdek munka ... Megöregedtem. Mit kínlódjak tovább. Beléptem. Nekem ott a helyem, ahol a falu. A falu mellette volt... így talán jobb lesz ... Fáradtan, törődötten mondja, \ egy kis szomorúság is belevegyül hangjába. Hetven esztendő nagy idő, leélni is sok, hát még végigküzdeni látástól vakulásig tartó nehéz munkával. Belefogódzik a jövőt bizonygató szavakba, hogy a lelkét, múltakat, mezsgyéket járó, régi emlékeken merengő lelkét is a sorsdöntő belépési nyilatkozathoz ,.csatolja”. Beszélgetünk az általános iskola egyik tantermében. Egyre népesülő hullámokban érkeznek az újdonsült tsz-tagok az alakuló közgyűlésre. Ki ünneplőben, ki csak úgy hétközna- piasan. Három tanteremben gyülekeznek, a falu települési megoszlása szerint: alvégesiek, felvégesiek, űj- sorosiak. Egyszerre három helyen nem lehgt nz ember — az alvégesieknél telepedek le. Javakorabeli férfiak, asszonyok, kevés közöttük a fiatal. Hová lettek a fiatalok? Mindenki tudja, de kevesen vannak tisztában az okával. Ki így, ki úgy magyarázza. A gyár, a bánya, az iskolázottság magasabb életszínvonalat ígér és ad. Ha a parasztember teljes adómentességet élvezne, akkor sem volna bőviben a pénznek. Keveset és drágán termel. Ezt hajtogatjuk több mint egy évtizede. Nem hiába hajtogattuk... Az újatakarás egyre erősödő hullámokban ostromolja a maradiságon megfeneklett kisparaszti gazdálkodást. A nagy „mumus”, a tsz már nem ijesztget, megbarátkozott vele a földművelő ember, és arra is rájött — ugyan még nem mindenki —, hogy a közös gazdálkodás elsősorban az ő érdeke, hogy neki akar és tesz jót. A közösség nagy erő, aki ehhez az erőhöz köti szekerét, biztos talajt érezhet a lába alatt. A gyerekei Jaképnél hagyhatják a parasztembert magatehetetlen öregségében, a közösség azonban kitart mellette, védi, istápolja, nem hagyja cserben. Azt. mondják az öregek: Mi lesz velünk? Mi már nem bírjuk úgy a munkát, mint a fiatalok. Egy közös nagygazdaságban az öregeknek is akad munka. Az asszonyok csipkelődnek, valamelyikük odaszól az egyik idős bácsinak: — Majd maga lesz a csordás. Az öreg — jómódú gazdaember — kapásból válaszol: — Az lehet, de nem csordás leszek, hanem állatgondozó. A magunkét fogom őrizni, nem a tiédet — és ez más „káposzta” ... Üj erkölcs születik a közösben. A csordás, a hajdan megvetett, mélységesen lenézett foglalkozás, a gazda és cseléd fogalma — mind-mind a múlté lesz. A közösben az ember értékmérője a munka. A mákvö'gyi bányászok versenyfe^ívása A mákvölgyi bányák dolgozói a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója, április 4, hazánk fel- szabadulásának ünnepe és május 1, a munkásosztály nemzetközi nagy napja alkalmából párosversenyre hívták ki a bükkaljai bányák dolgozóit. A verseny fő célja, hogy több, jobb és olcsóbb szenet adjanak népgazdaságunknak. A versenykihívással egyidejűleg a mákvölgyi bányák dolgozói az első félévre a következő vállalásokat tették: termelési tervüket 103, össz- üzemi, valamint minőségi tervüket 101 százalékra teljesítik. Megfogadták, hogy az önköltségi tervet 2, a baleseti gyakoriságot pedig 10 százalékkal csökkentik. I. kerületi tanácstagok fogadóórái Kéry Sándor tanácstag március 3-án délelőtt 8—12-ig az I. kér. tanács vb. titkárságán tartja fogadóóráját. Március 3: Pfersi Ferencné, Szabó Lajos u. 4. 5—7, Vertig Istvánná, Kinizsi u. 26. 5—7. Sándor István, Pázsit u. 3. 5—7. Darvas Árpád, Széchenyi u. 83. ÉMASZ 6—6. Március 4: Csillag Gyxüa, Papszer u. 1. Muzeum, 3-^5. Fenyő Márton, Szentpéteri kapu 57. 4—6. Március 5; Palugyai Pál, sajóparti kuli túrterem 5—7. Ormosl Mária, Somogyi B. u. 6, 5—7, Papolczi Tamás, Rosenberg házaspár u. 39. 6—8. Simon János, Somogyi B. u. 6. 5—7. Március 6: dr. Barna György né, Nagy- váthy u. isk. 5—7. Március 7: Elek Antal. Vörösmarty u. 55. 5—7 óra, Szabó Károly, Bábonyibérc, Galagonyás 14. 9—11. Pócsa Béla, Balassa u. 16. 4—6. dr. Kerényi Béla, Szabadság tér 5. 4-6 óráig. Megtelt a tanterem. Bodnár István elvtárs tanácstitkár szólásra emelkedik. Mindenki a beszélőre figyel. Nem a múltról, a jelenről beszél. A múlt már nem gondjuk többé. A járási tanács dolgozója a vezetőségválasztás jelentőségét méltatja. Komolyan, körültekintően kell csinálni, mert sok múlik a vezetőségen, majd közfelkiáltással megválasztják a héttagú vezetőséget, mely tagjai sorából Szépvölgyi Jánost választotta elnökké. — Adjunk nevet a gyereknek. Javaslom., hogy nevezzük Arany Kalásznak. Egyhangúlag elfogadták. 1/ őzben a másik két teremben is lezajlott az alakuló közgyűlés. Az újsorosiak Zöld Mező néven alakítottak termelőszövetkezetet, elnöke Sztrik Gábor lett. A harmadik teremben a már meglévő Üj Világ Tsz tartott közgyűlést. 98 taggal• szaporodtak, elnökévé Olenyik Lajos bácsit választották. A legnagyobb teremben harapnivaló kerül az asztalokra. Ügy ülik, hogy meg Is ünnepeljék az ilyen sorsfordító alkalmat. A szőlősgazdák gondoskodtak jófajta toroköblögető- ről. A folyosón a fehérnép vigadozik. Négy-öt markos asszony megragadja a Zöld Mező újdonsült elnökét és annak rendje s módja szerint dobálnák a magasba, hogy „megmérjék”, elég súlyos-e az elnöki tisztség ellátására, de csak félig sikerül a szertartás, mert Lajos bácsi megnyomja a maga súlyát. A népi zenekar is időben „befut”, s a talpcsiklandó zene nem marad hatástalanul. Táncra perdülnek a párok. Forró tehát 1959. február 28-án hivatalosan termelőszövetkezeti községgé alakult, s ezzel négyre emelkedett az encsi járásban a termelő- I'szövetkezeti községek száma. Ez év elején a járás földterületének mindössze 11,4 százaléka állt közös művelés alatt, a múlt szombati statisztika szerint ez a szám több mint duplájára, 26 százalékra növekedett. Az elmúlt két hónap alatt közel 600 család választotta a közös gazdálkodás útját. 6200 katasztrális hold földterülettel. Csak Forrón több mint 280 család lépett a termelőszövetkezetbe. Az encsi járásban sikerült a párt irányításával, a többi szervek segítségével társadalmi üggyé tenni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Borozgatás, közben az Arany Kalász Tsz elnöke, Szépvölgyi János bácsi odahajolt hozzám: A dnék én magának egy jő címet: „Üj Világbgn, Zöld Mezőn Arany Kalász terem”, mert itt már egészen új q. világ és arany kalászt fog teremni ennek^a három termelőszövetkezetnek a földje, a mi zöld mezőnkön. Ügy legyen! GULYÁS MIHÁLY KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK MacMillan u Szovjetunióban AZ UTÓBBI NAPOKNAK kétség kívül a legfontosabb eseménye az angol államférfiak látogatása a Szovjetunióban. Világszerte nagy várakozás nyilvánul meg a két nagyhatalom vezetői között folyó személyes tárgyalások eredményei iránt. Az eredményeket ma még nem ismerjük, csak arról az általános légkörről nyerhetünk helyzetképet, amely a látogatással egyidejűleg és vele kapcsolatban a nemzetközi politikában kialakult. Ismeretes, hogy már az angol miniszterelnök moszkvai útjának bejelentése előtt olyan helyzet állt elő a nyugati hatalmak külpolitikai magatartásában, amely komoly nézeteltéréseket mutatott egy sor fontos nemzetközi kérdés megoldását illetően. A fő nézeteltérés a hidegháborús politika fenntartása, vagy megszüntetése körül támadt. Ismeretes, hogy az egyes országok lakosságának túlnyomó többsége már évek óta e politika megszüntetését követeli, és elenyésző kisebbségben vannak azok a milliárdosok, akiknek a hidegháború fenntartása, és a vele együttjáró fegyverkezési hajsza busás hasznot jelent. Az Egyesült Államokban különösen megerősödött az utóbbi hetekben a dullest hidegháborús politika bírálata. Olyannyira, hogy a hivatalos körök is kénytelenek voltak egy-ket olyan kijelentést tenni, amelyek a közvélemény nyomása előtt bizonyos látszatengedményeket tartalmaztak. Kétségtelen, hogy Angliában a legerősebb a hidegháború megszüntetését követelő közéleti állásfoglalás. Ez tükröződött a brit kormánykörök magatartásában is, amelyek már hosszabb idő óta a kelet nyugati tárgyalások politikájával rokonszenveznek. A közeledő választásoktól várt győzelem érdekében tanácsosnak tűnt, hogy az angol kormány önállóan, maga kezdeményezzen — a többi NATO-partnertői függetlenül is — ilyen tárgyalásokat, mert ezáltal is megnyerheti a választók tízezreinek a támogatását. EZÉRT KERÜLT SOR a moszkvai látogatás kezdeményezésére. Angliában szinte ellentmondás nélküli, egyöntetű lelkesedéssel fogadták MacMillan moszkvai útjának hírét. Abban az időben, amikor ez a hír szárnyra kapott, európai v.villámkör- útja” során Dulles is Londonban tartózkodott, és mint a lapok jelentették, „beleegyezett” a brit miniszter- elnök moszkvai utazásába. Ez mindenekelőtt az amerikai közvéleményben megindult, előbb említett politikai erjedés hatásának tulajdonítható. Később azonban, mint a Sunday limes megírta, Washingtonban, Párizsban és Bonnban egyaránt „nem kívánatos lépésnek” minősítettek MacMillan moszkvai útját. Párizs és Bonn magatartása nem keltett különösebb meglepetést Ellenkezőleg: várható volt. Mindazok, akik még nem felejtették el London és Párizs tavalyi — és nemcsak tavalyi — ellentéteit (pl. a szabadkereskedelmi övezet kérdésében), és ismerik Párizs és Bonn pillanatnyi ,érdekegyezését” (pl. az európai hatalmi viszonyok kérdésében), ha nem is elfogadhatónak, de érthetőnek találják francia részről ezt a magatai- lást. Ami pedig Bonni i^eti, köztudomású, hogy Adcnauerék kezdettől fogva és rendületlenül a legyveieK jövőjét kovácsolják Nyugat-Némct- országban. Hogyan minősíthetnek tehát ők kívánatos lépésnek azt, amit bárki is tesz a tárgyalások utján. Ezen az úton még megegyeznének abban például, hogy meg kell tiltani Németország felfegyverzését lehet-e ennél nagyobb katasztrófa Adenauerék számára. Érthető, hogy a kancellárt aggasztja MacMillan moszkvai látogatása. Az Egyesült Államok magatartásában azonban újabban — enyhén szólva — bizonyos következetlenség mutatkozik (máskor is és többször is mutatkozott már) meg, éppen MacMillan Moszkvában tartózk odása kapcsán. Mint ismeretes, két-három héttel ezelőtt még Dulles külügyminiszter „nem ellenezte” ezt a látogatást. Aztán kiderült, hogy mégis jobb lesz ezt „nem kívánatosnak” minősíteni. Ekkor már egyre csak azt hangoztatták, MacMillannak nincs felhatalmazása arra, hogy Kelet és Nyugat viszonyát érintő kérdésekről tárgyaljon a szovjet vezetőkkel. EHHEZ A VISSZAKOZÁSHOZ hasonló értelmű megnyilatkozások láttak napvilágot az amerikai sajtóban a múlt héten Is, főként azokban a kérdésekben, amelyek az angol miniszterelnök moszkvai vendégeskedése kapcsán ismételten felmerültek. Ezeket a kérdéseket Hruscsov vetette fel a Kremlben összegyűlt választói előtt mondott keddi beszédében. A NEW YORK TIMES SZERKESZTŐSÉGI CIKKE teljesen hamis beállításban ismerteti olvasóival Hruscsov beszédét. A tények meghamisítása, elhallgatása és ennek alapján a rosszindulatú következtetések levonása már kifejezetten a hidegháborús módszerek egyike. A legfrissebb jelek szerint az Egyesült Államokban újra vissza akarnak térni ehhez a módszerhez úgy, hogy saját közvéleményük előtt ezért a Szovjetuniót teszik felelőssé. Ettől Angliában is vérszemet kapnak azok a körök, amelyek ellenzik a nemzetközi kérdések tárgyalások út.ián való rendezését. Erre vallanak e körök véleményét képviselő lapok egyes megnyilatkozásai. Ismeretes, hogj' Hruscsov választói beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió hajlandó barátsági és megnemtámadási szerződést kötni Nagv-Britanniával. A Daily Telegraph azt állítja, hogy ez a javaslat „kényelmetlen helyzetbe” hozza MacMillant, és hogy ez állítólag „kiszámított cselfogás”, holott'egy évveT ezelőtt, mint az angol sajtó írja, maga MacMillan javasolta ilyen szerződés megkötését. A Daily Mail szerint Hruscsov beszéde „kellemetlen ütésként” érte az angol küldöttséget. Angliában és Amerikában tehát egyaránt megfigyelhető a visszahúzó erők feltűnő jelentkezése. Ezek .az erők ellenállnak a nemzetközi megértés és a békés együttműködés kibontakozásának. Ilyen helyzetben MacMillan moszkvai látogatása is csak akkor lehet eredményes, és a béke számára gyümölcsöző, ha ő és kormánya, kísérete is ellenáll a visszahúzó erők nyomásának. — m. — Orszáffffyulés« képviselők fogadóórái Március 3-án az Ózdi Kohászati Üzemekben fogadóórát tart Nagy Zoltán. Március 4-én Mezöcsáton fogadóórát és beszámolót. Március a-én Ernőd községben fogadóórát és beszámolót tart Harmati Sándor. Tokaj községben 10 órától tart fogadóórát Lehner Irén. Sa.iópálfalván 8-10 óráig, Duskatelepen 10—11 óráig. Arnóton 11—14 óráig Szirmnbesenyön 15—17 óráig tart fogadóórát özv. Nagy Istvánné. A borjsodnádasdiak vállalása A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére elkészítették éves felajánlásukat a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói. A vállalásokat az üzemek dolgozói széles körben vitatták meg és számos értékes javaslatot tettek. A hengerműben például fizikai és műszaki dolgozók vegyes brigádot alakítottak, s elhatározták, hogy az egy tonna hengerelt árura eső alapanyagfelhasználás csökkentésével több mint másfélmillió forintot takarítanak meg. A kikészítő üzem dolgozói az ón- és horganyfelhasználás csökkentésére tettek javaslatot, amely éves viszonylatban közel félmillió forint értékű import megtakarítást eredményez. A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozóinak éves felajánlása meghaladja a 10 millió forintot. A Béke és a Szocializmus Kérdései most készülő száma közli az SZKP XXI. kongresszusa határozatát A kommunista és munkáspártok havonta megjelenő elméleti és tájékoztató folyóirata márciusi számának tartalmából: F. Havlicek, L. Gruppi: A kommunista építés növekvő nemzetközi jelentősége; E Ochab: A Lengyel Egyesült Munkáspárt a III. kongresszus küszöbén; I. Mine: A népek nem felejtik el a múlt tanulságait; V. Joannes: A polgári demokrácia néhány tendenciájáról; T. Buck: A kanadai munkásosztály önálló politikai akcióiért; V. Skrlant: A revizionista »szocializmus« és a jugoszla valóság. Határozat az SZKP. XXI. kőit gresszusán N. Sz. Hruscsov elvtáA A c- 1-»’ó 1°*° / ' tógazdaság fejlesztési ellenőrző számairól« tartott beszámolójával kapcsolatban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 6. plénumán hozott »A népi kommunák néhány kérdéséről« szóló határozat.
