Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
IÍS/.AKM AU VARURSZ Ali Vasárnap, 1959, március 8. 4 t Jlánifők az iizeaihtn A ‘Miskolci Pamut fonóból Kántor Lívia, a gyűrűs fonó egyik legjobb dolgozója. Az üzem alapításától kezdve itt dolgozik és még nagyon sokáig szeretne itt maradni. Mindig mosolyog és senkivel nem veszekszik. Hja... könnyű neki, még csak most leszr 19 éves! Dukát Vali és Márkus Vera gyerekkor uk óta barátnők. Vali már régen dolgozik itt és ő hívta Verát is, aki február 16-tól éli a fonólányok életét. Vali kiváló dolgozó és vállalta, hogy Verából is azt nevel. El is hisszük nekik. A munkásfiatalok helyzetét vitatták meg az LKM-ben Csütörtökön délelőtt az Ifjúsági Ház nagytermében kibővített bizottsági ülést tartott a Lenin Kohászati. Művek KISZ-bizottsága. Az ülésen részt vett Kolonics Lajos elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága ifjúmunkás osztályának vezetője, Bialis József elvtárs, a városi KISZ- bizottság titkára. A vállalat vezetőségét Valkó Márton igazgató és Nemeskéri János, a nagyüzemi pártbizottság titkára képviselte. A vitaindító előadást Járdán Ferenc, a KISZ-bizottság titkára tartotta. A kibővített bizottsági ülés a gyár munkásfiataljainak helyzetét vitatta meg. Az előadáshoz 15-en szóltak hozzá és az előre elkészített intézkedési tervezetet nyolc konkrét javaslattal bővítették ki. A kibővített intézkedési tervezetet az alapszervezetekben vitatják meg. A vitába bevonják a KISZ-en kívüli fiatalokat, a párttagságot és az öreg munkásokat is. Takarékossági versenyben elsők az LKM liataljai Nyilatkozik a gyár K ISZ-bisottságának titkára A csütörtökön megtartott kibővített KISZ végrehajtó bizottsági ülé_ sen. nyújtotta át a megyei KISZ- bizottság képviselője a Leniin Kohászati Művek KlSZ-bizottságának a takarékossági mozgalomban elért kiváló eredményükért a megyebizottság vándorzászlaját. Ebből az alkalomból felkerestük Járdán Ferenc eivtársait, a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságánafc titkárát. — Mennyit takarítottak, meg a, ko_ húsz fiatalok az elmúlt évben? — Huszonegy millió forintot. — Hány fiatal kapcsolódóit be aktívan a takarékossági mozgalomba? — Ügy is mondhatnánk: a fiatalok 99 százaléka. Az első negyedévben 2294, a második negyedévben 3925, a harmadik negyedéviben 3065, a negyedik negyedévben 4230 fiatal vett részt a takarékossági mozgalomban. Nagyszerűen dolgoztak az export-brigád tagijai, akik a KISZ megyebiizottságáítól és a KISZ Központi Bizottságától három esetben kaptak pénzjutalmat. — Az érctömörítőnél is jól bevált patronálási rendszert továbbra is »gyakorolják« a Lenin Kohászati Művek KISZ-fiataljai? 1— Igen. Most például a diesél- prograim megvalósításából kérünk részt. A forgattyús-tengely megmun- ikálóműhely építésénél patronáló szerepet vállal a KISZ. Arra kérjük a pártbizottságot, hogy ezt a munkát pártmegbizatásiként adja. Ugyancsak részt kívánunk venni a durvákén, gerde korszerűsítési munkálataiban — fejezte be nyilatkozatéi Járdán Ferenc elvtárs. B. L. Uj kezdeményezés Barossaknán a fronti és elővájási KISZ-brigádoknak feltűnt, hogy hétfői napokon rendszeresen nincs nagy üres. Érdeklődéssel fordultak az akna vezetőségéhez, hogy világosítsák fel őket, hogy ennek mi az oka. Megtudták, hogy ezeken a napokon 60—70 kocsi érkezik fával és egyéb anyaggal megrakva. Ezeknek a kocsiknak a lassú kipakolása okozza a hétfői napokon a nagyüres hiányt. A párt és a KISZ-vezetőség, az aknavezeíőséggcl megbeszélve, minden vasárnapra, vagy hétfői napra ezek után kocsikipakoló KISZ-brigádot szervez és ezzel hozzájárul az akna egyik legnagyobb problémájának a megoldásához. A munkájukért járó bért a KISZ-vezetőség összegyűjti és nyáron ezen az összegen Budapestre szeretnének menni, a főváros nevezetességeit megtekinteni. A szervezésben jó munkát végzett Hernádi László párttitkár, mint az elővájási KISZ-brigád vezető, Varga. András KISZ-titkár, harmadvezető, Tóth Zoltán KISZ szervezőtitkár, harmadvezető. Az aknavezetőség örömmel vette e kezdeményezési, amelyhez sok sikert kívánunk. GYEREKEKNEK 4 póruljárt vadász m 7 égy éves voltam akkoriban, jl yj apámék elvittek a nagybá- lyámékhoz nyaralni. Mesekedvelő gyerek voltam, s magam is fabrikáltam meséket. Legtöbbet nagybátyám feleségével beszélgettem, neki meséltem. Nem voltam jobb gyerek. mint más fiú, nekem js az ostor, a puska és a parittya volt a mindenem. Ostorom már volt, puskát is kaptam, de parittya még nem akadt kezembe. Érthető, hogy mindig parittyás dolgokról meséltem. Elmondtam nagybátyám feleségé_ nek, van nekem otthon egy parity- tyám, én azzal olyan pontosan tudok lőni, hogy minden varjut leterítek, amelyik a közelembe merészkedik. Mikor otthon voltam — mondtam tovább —, odaszállt két varjú. Nekem sem kellett több, kaptam a parittyát, szép lapos követ tettem bele, jól kihúztam és durr. Hát egyből elnyújtózott az egyik varjú. Kapok gyorsan egy kavicsot, célbaveszem a másikat is. Zizegett a kavics a levegőben, a másik pillanatban már az a varjú is a lábam előtt hevert. No — mondom — ez jó fogás volt. Odamegyek, hát bizony egyiket se tudom megemelni, olyan nehezek. Gyorsan beszaladtam az istállóba, eloldottam a »Baba« nevű lovat, rádobtam a hámot — gyite-gyerünk gyorsan. Az istrángot rákötöztem a két kimúlt varjú lábára és rácsaptam a lóra, hogy húzza. Hát húzta is a szegény, de csak úgy nyögött belé, olyan nehéz volt, meg is izzadt, mire az ajtó elé vonszolta. Én meg nagybüszkén csak beszóltann édesanyámnak a konyhába: — Édesanyám, van itt két jószág, meg kéne főzni. — Nagyon megörült a két vadászzsákmánynak, a kezét is összecsapta örömében. Neki is látott mindjárt megkopasztani, elkészíteni. Két bődön zsírt sütött ki belőlük, hát még mennyi hús volt! De hiába bizonygattam, hogy az a sütemény is, amit magammal hoztam, varjúzsírral készült, nagybátyám felesége csak hitetlenül csóválta a fejét. De bizony úgy volt az — erősítgettem — s magamban gyorsan megfogadtam, ha hazamegyek, szerzek egy parittyát s ha addig élek is, megtanulok vele lőni. Ügyi.<? volt. Hazaérkezésem után elkezdtem a~ apám szekrényében kotorászni, tudtam, hogy van olt parittya, mert oda szokta rakni a vásott gyerekektől elkobzott holmikat. Találtam is egyet. Öröm volt nézni, olyan szép kétágú fa volt a nyete! Hát még a gumija, arról jobb nem, is beszélni. Gyorsan a keblembe rejtettem és Kisomf or dáliám az udvarra kavicsot szerezni. Megcéloztam a fáskamra tetején ólálkodó macskát, jól kihúztam a gumit és elengedtem. Arra vártam, mikor ugrik nagyot a macska telitalálatomtól, de ehelyett én dobtam el a parittyat és a számba kaptam a hüvelykujjamat. A számból a térdem közé szorítottam, tnajd újra a számba vettem. Nemcsak a szememből, de talán még a fülemből is csurgóit a könny, annyira fájt. Mert nem úgy van az, hogy a parittyába követ teszünk, elhúzzuk qs a kavics célba repül, bizony, én a hüvelykujjamat találtam el. Nyik- kani sem mertem, csak szorongattam céllövő mesterségem első áldozatát. Miután kihevertem a kezdet fájdalmait, újra próbálkoztam s most már nagyobb sikerrel. Harmadik lövésem olyan szépen sikerült, hogy a templom egyik ablakkarikája csörömpölve hullott ki. Szerencsére se a harangozó, se a pap nem voltak a közelben. Annyira megijedtem az eredményes találattól, hogy átszaladtam hozzánk az istálló mellé. Felbuzdult igyekezetem itt sem hagyott nyugodni. Újra elővettem a parittyát — és lőttem. Nem vettem észre, hogy apámék a közelben tartózkodnak, csak akko<i', mikor édesanyám a lövési követő pillanatban odakiáltott apámnak: — Nézd már, mi lelte ezt a kacsái, — az előbb még semmi baja sem volt. Megrettenve tapasztaltam, hogy édesanyám legkedvesebb gácsérját találtam fejen eredményes céllövészetem újabb tanújeléül. Szerettem volna láthatatlanná válni, s hátrálva próbáltam a disznóól mögé húzódni. Szerencsétlenségemre, ezen a helyen embermagasságú, erdősűrüségü csípős csalán nőtt. Hátrálás közben közé estem. Ezt már én sem bírtam jajszó nélkül. Kiáltásomra apám mindjárt ott termett, hogy szorult helyzetemből kimentsen, de a mentési munkálatoknál észrevette a parittyát. Több se kellett neki. Azzal, a gyönyörűséges gumival úgy elnadrágolt, hogy ha eszembe jut, még ma is megsimogatom a helyét. így ért véget vadászkodásom első dicsősége. Vigyázzatok a parittyára, ne hogy ti is így járjatok. LACI BÁC$I — Rólunk mindig elfeledkeznek — mondják a TMK-sok. íme Juhász Balázsné és Virág Róbertné, akik együtt 61 évesek. Most éppen olajat vételeznek Cser- vonyek Lajos bácsinál, aki grammonként méri, miből mennyit adott ki. Ez itt Simon Sámuel. verőgépkezelö, aki éppen egy nagy hengerről próbálja megállapítani, hogy mennyit nyom. öt csak azért fényképeztük le, hogy eláruljuk ^ ez az egyetlen üzemrész a fonodában, amelyet. teljes mértékben „fiusítottak”. 09«reattrtotta*, Hrbán Nagy Rozália» Fényképeztem Martmeez öySrgj* Hozzászólás „A munkásifjúság feladata: továbbtanul ui“ című cikkhez ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTUK az ÉszakmagyarorszRg március 1., vasárnapi számában megjelent fenti című cikkel. Véleményünk szerint is hasznos és tanulságos volt a rövid beszélgetés témájának közrebocsátása. Ha azt akarjuk, hogy a munkásfiatalok továbbtanulásának kérdése valóban a társadalom széles rétegeinek ügye legyen, akkor még többet kell erről beszélni, vitatkozni. Foglalkozzon tehát még elemzőbben, alaposabban és gyakrabban a sajtó e fontos kérdéssel, hogy a vitákon c- véleményeken túl, határozottan előre is léphessünk. A Lenin Kohászati Művek nagyüzemi párt-végrehajtóbizottsága, üzemi bizottsága és vállalatvezetősége alaposan tanulmányozta és megvitatta dolgozóink általános műveltségének helyzetét és a különböző oktatási kérdéseket. Az ilyen irányú feladatok meghatározásában a legfontosabb támpont és segítség a párt művelődéspolitikai irányelve és a munkásosztály helyzetéről szóló határozata volt. Az elmúlt év végén az ezek alapján elkészült intézkedési tervet munkásaink széles rétege megtárgyalta. A megjelölt feladatok között a legfontosabb helyet foglalja el az oktatás, a nevelés, a továbbtanulás kérdése. A terv több évre megszabja a Lenin Kohászati Művek ezirányú konkrét tennivalóit. A szorosan vett kulturális nevelőmunkánk legfőbb célja, hogy szüntelenül emelje a dolgozók általános műveltségét, szakértelmét és ezzel együtt alakítsa világnézetüket, hogy a szocializmus építése során a dolgozók anyagi jólétével együtt emelkedjék a kulturális színvonal is. A kohászat dolgozóinak nagy száma alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik és ebből következően nem kielégítő az általános műveltség sem. Dolgozóinknak közel negyven százaléka faluról jár be dől gozni üzemeinkbe, — így egyáltalán. vagy igen elvétve vonhatók be a közoktatás bármely formájába, művelődési otthonunk, kultúrtermeink délutáni és esti programjába. BENEDEK ELVTÁRSNAK a munkásfiatalok különböző oktatási formákban résztvevő alacsony arányszámával kapcsolatos észrevétele és ezek tényezőivel foglalkozó fejtegetése ráillik a mi viszonyainkra is (csalódottság, átirányítás, a kereseti aránytalanságok, egyes munkásszülők türelmetlensége, stb.) és ezen a téren azonosak tapasztalataink. Azonban itt feltétlen beszélnünk kell olyan kérdésről, amelyben a pedagógusoktól várunk alaposabb munkát, jobb hozzáállást, több szívet és szeretetek Sok munkásszülő továbbtanuló gyermekének otthoni tanulásában a legjobb akarata mellett sem képes segíteni. Az egyik képzettségénél fogva, a másik már régen tanult azokról a kérdésekről és tantárgyakról és egészen másképpen. Ugyanakkor sok helyen mindkét szülő dolgozik, vagy történetesen a család azon tagja, aki mégis segíthetne a gyermek tanulásában, váltóműszakra jár és nem utolsósorban igen sok szülő mindennapi munkáján kívül rendszeresen végzett társadalmi munkája miatt nem tud kellően foglalkozni gyermeke tanulásával. Korrepetálással és más módszerekkel feltétlen segíteni kell ezeken a munkásgyermekeken, mert sok kimaradásnak éppen ezeknek hiánya az indító ok. Vállalatunk sok technikust, mérnököt alkalmazott az utóbbi években és a sok jó tapasztalat mellett bizony vannak számottevő hiányosságok is. Egyik-másik lógó orral, kedvetlenül végzi munkáját, mert éppenséggel nem 'került mindjárt az ő általa elgondolt helyre, és bizony meg kellett fognia a munka végét. Ennek okát több oldalról megvizsgálva, az a nézetünk, hogy nincs eléggé megszerettetve velük a szakma, a kehászmunka. nem hallottak sokat a szakmájukban rejlő nehézségekről stb. Nem beszélve arról, hogy nem egy lebecsüli a fizikai munkát. A pártbizottság alapos intézkedési terve, az üzemi bizottság kul- t úrosztály árnak egy éves terve alapján a kulturális neveiőmunka több
