Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-07 / 56. szám

I Világ proletárjai9 egyesüljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA M UNKÄSPÄRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ,i r. ■ XV. évfolyam 56. szám Ara 50 fillér ' 1959 március 7, szombat „írjuk alá a békeszerződést Németországgal, a jelenleg létező két önálló német állammal.. Hruscsov beszéde Lipcsében t ! «■ ! * EGY FILMKOCKA a szovjet film ünnepéről Kép „Az én drága párom” című filmből, amelyet a szovjet film ün­nepén vetítenek a mozik. Egy orvos küzdelmes életének húsz évnyi sza­kasza és annak hátterében a szovjet társadalom két évtizedes fejlődése pereg előttünk. Lipcse (TASZSZ) Mint már beszámoltunk róla, Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke március 5-én a lip­csei városi tanács és a lipcsei vásár vezetősége ebédjén beszédet mon­dott. Bevezetőben köszönetét mon­dott azért a rendkívül barátságos fo­gadtatásért, amelyet Lipcse vezetői és lakossága tanúsított a szovjet kül­döttség iránt. A szívélyes magatartás a Szovjet­unió iránt — hangsúlyozta Hrus­csov — azt bizonyítja, hogy a német nép baráti érzelmekkel vi­seltetik a szovjet nép iránt. A német nép. amelyet az impe­rialisták a nép akarata ellenére sodortak a háborúba, nem kí­vánja a harmadik világháborút, amely még nagyobb pusztulással fenyeget. Hruscsov elvtárs beszéde elején a kereskedelem, a békés együttélés problémáiról szólott, majd a német kérdésre térve így folytatta: — Mi ezt mondjuk: írjuk alá a bé­keszerződést a jelenleg fennálló két német állammal. Erre így válaszol­nak nekünk. írjuk alá, de előbb egyesítsük Németországot. — Mi kívánjuk Németország egy­ségének helyreállítását. Nos, üljön össze Adenauer úr és Grotewohl elv­társ és egyezzenek meg erről, mi pe­dig megszavazzuk azt, amiben meg­egyeznek. Ha másképp járunk el, ez beavatkozás lenne a németek bér­ügyeibe, Walter Ulbricht: Adenauer fél egy Hyen találkozástól. Hruscsov: Ulbricht elvtárs igen he­lyes és érdekes gondolatnak adott hangot. Adenauer álláspontja a kan­cellár gyengeségét bizonyítja. Ha a kancellár úr erősnek érezné magát, akkor nem kellene félnie egy olyan konföderáció megalakításától, ami­nőt a Német Demokratikus Köztársa­ság vezetői javasolnak. Csinálják meg a konföderációt, azután pedig a Német Szövetségi Köztársaság urai — ha szabad így kifejeznem magam — próbál­ják »megemészteni" a Német De­i mokratikus Köztársaságot, csi­náljanak — ha tudnak — egy egységes kapitalista államot. A Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei azonban nem hajlan­dók belemenni egy konföderáció megalakításába, félnek a konföde­rációtól. Ez szemlátomást azt jelenti, hogy a kapitalizmus már annyira korhadt, hogy nincs benne elég élet­erő és nem tud megbirkózni egy ilyen „megemésztéssel”. (Kirobbanó derültség, viharos taps.) — Meggyőződésünk, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság mun­kásosztálya, dolgozó parasztsága, összes dolgozói nem hagyják magu­kat félrevezetni, nem mondanak le vívmányaikról! — Azt mondják, hogy mi, szovjet emberek kérlelhetetlenek vagyunk, hogv ultimátum-nolitikát folytatunk. Ez nem igaz. Azt mondják, hogy az általunk megnevezett időpont — május 27-e — ultimátumszerű ha­táridő. Mi azt mondtuk és ma is azt mondjuk, hogy ha önök uraim ész­szerűen tárgyalni akarnak velünk, mi áthelyezhetjük ezt az időpontot május 27-ről akár június 27-re is. Ha akarják, helyezzék át júliusra. Az szükséges, hogy megoldjuk Nyugat- Berlin kérdését, a német békeszer­ződés kérdését. — A nyugati világ egyes szemé­lyiségei azt mondják, hogy e kérdé­sekről egyáltalán nem lehet meg­egyezni velünk, mert ez újabb Mün­chen lenne. Ez a' kijelentés azonban a tájékozatlanság kihasználása. Mit jelent München? Münchenben a Csehszlovák Köztársaság független­ségének megsemmisítése volt, Mün­chen útlevél volt Hitler számára Ke­let megtámadására, a világháború kirobbantására. A mi javaslataink azonban a bé­két szolgálják, a béke fenntartására és megszilárdítására irányulnak. Mi ezt mond juk a nyugati orszá­goknak: írják alá a békeszerző­dést Németországgal, a jelenleg létező két önálló német állam­mal, számoljuk fel a második vi­lágháború maradványait. Miben azonos ez Münchennel? — Úgy látom, hogy vannak itt urak Angliából is. Egyenesen meg akarom mondani önöknek: mi min­denképpen aláírjuk a békeszerző­dést! Ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a békeszerződést, a két ténylegesen létező német ál­lammal, akkor mi aláírjuk a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Minden valószínűség szerint más államok is, amelyek har­coltak a hitleri Németország ellen, aláírnak egy ilyen szerződést. — Ami a berlini .kérdést illeti, mi ezt a kérdést nem lokálisan, nem az egész német kérdéstől elkülönítve kívánjuk megoldani. Ha aláírjuk a békeszerződést a Német Demokrati­kus Köztársasággal, ezzel megoldó­dik Nyugat-Berlin kérdése is. Addig teljesíteni fogjuk azokat a funkció­kat, amelyeket a potsdami egyez­mény és a többi Berlinre vonatkozó egyezmény ró ránk, amíg nem lesz aláírva a békeszerződés a két létező német állammal, vagy azok egyi­kével. — Ha az aláírás megtörténik, ér­vényét veszti minden Berlinre vo­natkozó megszállási rendelkezés. Az NDK kormánya akkor gya­korolni fogja saját területén az összes szuverén jogokat. Aki szavakban azt mondja, hogy bé­két akar. de ténylegesén a má­sodik világháború állapotát igyekszik fenntartani, gondol­kodjék kissé magatartása fölött, vagy forduljon orvoshoz. (De­rültség.) — A békét nem lehet megvédeni ilyen módon. Nem lehet háborúval fenyegetni egy olyan országot, amely állhatatosan békére törekszik, küzd a bókéért, meg akarja szüntetni a múlt háború maradványait. — Ha pedig a nyugati világ politi­kusai háborúval próbálnak bennün­ket ijesztgetni, akkor gondoljanak arra, bennünket nem lehet megijesz­teni. Ne ijesztgessük egymást, ne ve­szítsük el a józan eszünket uraim? Befejezésül Hruscsov a békére és a barátságra, a kereskedelem fejlesz­tésére, az üzletemberekre emelte po­harát. (MTI) Ahol 1500 embernek főznek íT udösftónktól.) A MEGSZÁMLÁLHATATLAN lámpa fénye mint ezernyi gyémánt­szem szikrázik a barcikaj. est mély­fekete takaróján. A főutca még zsi- vajos, de itt a Liget téren, ahol a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat 46-os üzemi konyhája van, nagy a csend. Csak nagynéha megy erre valaki. Odabent azonban zajos az élet. Kanálcsörgés, vidám fiatal han­gok köszöntik a belépőt. A korszerű, hatalmas étteremben építőipari dol­gozók és ipari tanulók vacsoráznak. Azok ülnek itt otthonos kényelem­ben, akik néhány évvel ezelőtt még az épülő ház falának támaszkodva, vagy az útszélen guggolva költötték eV a tarisznyában hozott hazait. Már rég elfeledték ezt az időt. mert a rosszra nem szívesen emlékezik az ember. Bolyszkó Mihály üzemvezetővel és helyettesével együtt nézem a vacso­rázó kát. Bolyszkó elvtárs mosolyogva mondja; — Már nyolc éve »etetem« a város építőit, öregeket, fiatalokat egyaránt. S ha visszagondolok erre a nyolc esztendőre, meg kell állapítanom, hogy hatalmas változáson mentek át az én kosztosaim. KuMúráltabbak, fegyelmezettebbek, igényesebbek let­tek. Bizony, az elején nem volt ritka eset a rongálás, a hangos, illetlen Viselkedés, sőt a poharuk, evőeszkö­zök eltulajdonítása sem. Ma már elvétve sem találkozunk hasonló esetekkel. Egy szőke, hirtelennőtt fiúcskát kérdezlek meg, hogy vannak megelé­gedve a koszttal? — Majdcsak olyan, mint otthon —: mondja mosolyogva. — Jót és eleget adnak. S hogy mi ez a jó, arról a nagy hirtelenjében átforgatott étlapok ta­núskodnak. Nap mint nap változa­tos, jó kalóriája ételek szerepelnek ezeken az étlapokon. Kétféle étkezés is van. y'A<< és »B« étkezés. Az »A« kétfogásos és 4.80 forintba kerül. a »B« 6.30-ba, de három fogásból áll és választékkal fogyasztható. Nézzük csak példának okáért mi volt a va­sárnapi ebéd? Az »A« étkezés rizs­leves, sertéspörkölt, nokedli és sava­nyúságbólí a „B” étkezés palacsintá­ból állott. De hétköznap sem mond­ható gyöngébbnek a koszt. Holnap például az »A<* étkezésben húsleves, babfőzelék, párolt felsál-szelet és alma bundában, a »B« étkezésben pedig húsleves, paprikás sertésszelet spagetti körítéssel, vagy rakott bur­gonya kolbásszal, s a harmadik fo­gásként tejberizs gyümölcsízzel. Egyszóval a minőséggel és a válto­zatossággal nincs baj. $ mint rész­ben Bolyszkó elvtárstól, részben a kasztosoktól megtudtuk, a mennyi­ség ellen sem merülhet fel panasz1 A normális étkűeknek elég a kapott adag, aki pedig többet kíván, annak legtöbb esetben kijár a repeta. JELENLEG 240 ipari tanuló étke­zik itt. Reggelit, ebédet és vacsorát szolgáltatnak Barcika ifjú építőinek. A reggeli rendszerint tejeskávé vajas­kenyérrel, vagy kolbásszal, szalon­nával, tepertővel, a vacsora pedig vagy leves és főzelék, vagy sült hús körettßl és gyümölcs. Végiglátogattuk az egész üzemet. A raktárak telve vannak minden jő- val. Az alapanyagokon kívül nagy- mennyiségű gyümölcs, konzerv és befőtt, nyert tárolást. A hűtőkamrák­ban egész marha- és sertésoldalak lógnak. A hatalmas konyha csak úgy ragyog a tisztaságtól. Zsiga Pál és Vajner József szakácsok hazakészü­lődnek. Utánuk nézek, s irigykedve lesem a fiatalok szerető pillantását, mellyel kísérik a tovatűnőket. MIKOR BÚCSÚT VESZÜNK az üzemtől, már csak a konyhaszemély­zet dolgozik. Háromfázisú mosogató berendezésen mossák el az edényeket. Forró, langyos és hideg vizet hasz­nálnak a mosogatáshoz. — Vigyá­zunk az itt étkezők egészségére — mondja Bolyszkó elvtárs. — Szükség van az ő erejükre, hiszen ők a mi városunk építői. VÉKONY SÁNDOR |T ebruár utolsó napjainak reg­gelein nem a legjobban érez­te magát az ember a határban. Hű­vös északi szél festette pirosra ar­cát, dér borította előtte az avart és a fagy is megkeményítette a földet majdnem minden alkalommal. Tíz óra után azonban rendszerint meg­enyhült az idő. A télvégi napsugár megolvasztotta a fagyos hantokat, a szél felszárította a dér nyomait és a gyalogos lába bokáig süllyedt az őszi szántásban. Az alsódobszai, a megyaszói ha­tárban ennek ellenére már reggel nyolc óra körül a tábla szélén vár­ták a fogatok és a gyalogosok, hogy amint a talaj alkalmas lesz, egy percet sem mulasztva, azonnal megkezdhessék a munkát. Ifjú Si­mon József az alsódobszaiak közül például elsőként simította el az őszi mélyszántást, Bűdi Károly pe­dig a mákot is elvetette. Velük egy időben, vagy valamivel már hama­rabb kivonultak a földekre a tsz- tagok is. Befejezték az őszi vetések fej trágyázását és hozzáfogtak a szerződéses borsó elvetéséhez. Ké­sőbb pedig a herevetésre is. kiszór­tak kaiasztrális holdanként nyolc­van kilogramm pétisót, hogy az ál­lattenyésztéshez több szálastakar­mányuk legyen. Ugyanígy szorgos­kodtak a termelők Mezőkövesd környékén, a Bodrogközben és a hűvösebb, fekvésű Rakacán. örvendetes ez a lelkes megmoz­dulás. Bizonyítja, hogy dolgozó pa­rasztságunk magáévá tette pár- • tünk és kormányunk célkitűzéseit, — nevezetesen azt, hogy: a növény­termesztésben 1959-ben 8,7 száza­lékkal kell emelni az össztermelést értéket az 1958. évihez képest. A parasztság legnagyobb része tisztá­ba jött vele, hogy a jól és korán elvégzett mezőgazdasági munka nagyobb terméseredményeket biz­tosít és ez elsősorban a termelőnek jelent nagyobb jövedelmet, de ezt kívánják a népgazdasági érdekek is. Iparunk célkitűzése, hogy mind több és jobb árut adjon a falunak, — a mezőgazdaság célkitűzése vi­szont, hogy ezt mind több, jobb és nem utoasó sorban olcsóbb mező- gazdasági termel vénnyel: állati ter­mékkel, gyümölccsel, hússal, tejjel, tojással, gyapjúval viszonozza. \ parasztember, aki az időjá- rás törvényszerűsége miatt most egy pár hónapra pihenőre volt kényszerítve — a tavasz kez­detével egyszerre sok és sürgős fel­adat elvégzése elé került. A leg­első tennivaló mindenek előtt az őszi mélyszántások simítózása, vagy simító híján fogasolása. Télen, a bőséges esők idején sok víz került az ősszel megszántott talajba és ha tavasszal azokat nem simítjuk el hamarosan — kárbavész ez az éltető víz. A múlt év őszén termelőszövet­kezeteink és egyénileg dolgozó pa­rasztságunk kereken 20 ezer ka- tasztrális holddal kevesebb kenyér­gabonát vetett, mint az előző évek­ben. Ezzel szemben megnövekedett a pillangós vetésterület. Ez helyén való szerkezeti válto­zás, de csak akkor viszont, ha a kisebb kenyérgabona vetésterüle­ten is megtermeljük a dolgozó nép kenyerét. Ezt pedig csakis a ter­mésátlagok növelésével lehet elér­ni. Joggal sürgetik tehát a hozzá­értő szakemberek az őszi vetések fej trágyázását, a későbbiek során pedig a gondos növényápolást. A földbe vetett mag megérezte a tavaszt. Megindult a növényi élet. Most még víz is bőven van a ta­lajban, felveszi a pétisóban lévő nitrogén tápanyagot és hamarosan megerősödhet a vetés. Követni kell tehát az alsódobszaiak és a megy- aszóiak példáját! Helyenként a megyében pedig, ahol az adottsá­gok engedik és a vetőmag is ren­delkezésre áll — tavaszbúzával pó­toljuk az őszit. Ennél a növényféle­ségnél különösen fontos a korai vetés, mert csak így biztosít jó termést. A Bodrogközben, a szeren­csi és az abaújszántói járásban szerzett múltévi tapasztalatok sze­rint ajánlhatjuk, hogy érdemes ezt a módszert alkalmazni. De mind­ezek mellett természetesen egyike a legsürgősebb tennivalóknak a mák, a cukorrépa elvetése. Az őszi mélyszántásokat ezért semmi eset­re se szántsuk újra. FogasolássaL ha időben kezdünk hozzá, megfe­lelő magágyat biztosíthatunk. Célkitűzéseink szerint 1960-ra a szántóterület 17—18 százalékán pillangósokat kell vetni. Ezért te­hát már- ezen a tavaszon gondol­nunk kell erre is. Pillangós veté­sek hiányában nem tudnánk sza­porodó állatállományunk szálas- takarmány ellátását biztosítani. A lucerna és a vöröshere pedig ezen kívül talajjavító növénynek is ki­válóan alkalmas, mert termeltetése áltál talajaink termőképessége nö­vekszik. p ártunk és kormányunk, mint * eddig, — a jövőben is támo­gatja a parasztságot, hogy többet termelhessen, de emellett'— s ez­zel mindenkinek tisztában keli végre lennie — főfeladat továbbra is a termelőszövetkezetek, termeíő- szövetkezeti községek . termelési eredményeinek további növelése. Minden lehetőség adva van, hogy termelőszövetkezeteink már ebben az évben példamutató nagyüze­mekké váljanak. Ezt segítik elő a 3004/1-es kormányrendeletben nyújtott „kedvezmények is. Vala­mennyi termelőszövetkezetben nö­velni kell ezért a kukoricatermesz­tés arányát. Tovább már nem elé­gedhető meg az, hogy szántóterület- tünknek alig 11 százalékán termel­jük ezt a fontos növényt. Gondol­janak erre a most alakult, de majd csak ősszel induló termelőszövet­kezetek is. Gondoljanak arra, hogy egy évet veszítenek, ha már most, tavasszal nem biztosítják a jövő­évi pillangósok vetésterületét és gondoljanak arra is, hogy az ősz­szel bevitt állatállományt takar- mányozni kell. s ezért már most vetniük kell silókukoricát. Ehhez a nagy munkához a helyi tanácsok és a szakemberek igen sok segítsé­get, sok. hasznos gyakorlati taná­csot adhatnak. Hiszen mindenki­nek tudomásul kell vennie, hogy társadalmunk további fejlődése, szocialista nagyüzemeink megerő­södésétől függ. Ezért kötelessége a termelőszövetkezetekkel való törő­dés nemcsak az igazgatási appará­tusnak, de mindenkinek, aki szeb­ben, jobban, gondtalanabbul altar élni; ezért kötelességünk a ma­gyar mezőgazdaság eredményeivel, munkájával, további fejlődésével való törődés mmdannyiunknak, akik gazdagabbak akarunk lenn!. Az e heti lottó nyerőszámai A lottó fennállásának második év­fordulóján, a Magyar Optikai Mű­vek művelődési otthonában rendez­ték meg az ünnepi sorsolást, ame­lyet műsor előzött meg. Ezúttal a 10. heti szelvényeket sorsolták. A 10. játékhéten 4 207 455 szelvény érke­zett a Sportfogadási és Lottó Igazga­tóságra. Egy-egy nyeróosztáiyra 1 588 000 forint nyeremény jut. A húzott számok a következők: 7, 13, 34, 87, 89. A számsorsolás után megkezdődött a 8. játékhét szelvényeire a tárgy­nyeremények sorsolása. íMTI) Szántunk, vetünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom