Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-06 / 55. szám

2

GSZAKMAGYARORSZAG

Péntek. 1959. március 6.

A szovjet állam fejlődésének fő irányvonala: a demokrácia általános fejlesztése

„A gazdasági fejlesztés problémái mellett sürgetően felvetődnek a társadalom, az állami berendezkedés és igazgatás politikai szervezeti kérdései a kommunizmus általános kibontakozó építésének időszakában.” Hruscsov előadói beszéde az SZKP XXI. kongresszusán.

A SZOVJETUNIÓ BEJELENTETTE A VILÁGNAK, hogy megkezdi a kommunizmus építését. Hatalmas ideológiai és szervezeti feladatok varnak megoldásra és ezeket a feladatokat csak olyan párt tudta megoldani, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja, mely párt a forradalmi . marxista-leninista elmélet alapján íudományosan jelöli meg a termelőierők hatalmas mértékű fejlesztését.

A termelőerők ily magasfokű 'Szervezettsége és fejlesztése termé- ■ szetszerűleg veti fel a felépítmények problémáját, köztük az államszervezet további fejlesztésének, további demokratizálásának szükségességét.

A Szovjetunió szovjetjei —, melyeket a szocialista forradalom ho- ' zott létre — következetesén teljesítették a’., proletárdiktatúra funkcióiból rájuk háruló feladatokat, azért, hogy ennek megtudjanak felelni, az %államszervezet új és a világon legdemokratikusabb formáját alakították ki, mely a széles tömegeknek az ál- Ia'mügyekben való fokozott bevonását biztosítja.

A szovjetek teljesítik gazdasági Szervező; és kulturális, nevelő funkcióikat és most, ahogy azt az SZKP XXI. kongresszusán elhangzott beszámolók, hozzászólások bizonyítják, teljes egészében fel vannak készülve arra, hogy az új, magas szervezettséget követelő, kommunizmust ■építő munkában szilárd alapjai legyenek a néni hatalomnak.

A kongresszus igen mélyen, alkotóin elemezte az állapinak és az ál- ; Janii szervezetnék a. jövőben betöltendő. szerepét és megállapította, hogy. az államszervezet mindaddig ‘ nem .hal el,. amíg az egész világon nem győzedelmeskedett a szocializ- • mus, vagyis amíg fennálló a kanita- lista környezet. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy számos eddigi állami feládatot a szovjetek ne adjanak át közvetlenül Önkéntes, társa- dalmi^szervézéteknék, mely szerve- ze-tek tagjai önként fogják végezni a társadalom .létéből .származó fontos funkciókat. A szovjetek ma több milliós, aktiyahálózattal dolgoznak, ‘Vilely aktivahálózat komoly gyakorlati tapasztalatokra tett szert a tár- sadalmi élet egyes területein, így megvan a reális alapja annak, hogy ^számos feladatot maga a társadalom, 5 állami epo, közbeiktatása nélkül valósítson meg.

. Az SZKP XXI. kongresszusának határozata a társadalmi viszonyok

alapos elemzése után megállapította, hogy a Szovjetunió jelenlegi viszonyai között *>.a szocialista állam fejlődésének fő irányvonala a demokrácia általános fejlesztése.« Lényegében minden állampolgár bevonása a gazdasági 'és kulturális építés irányításába, a társadalom ügyeinek intézésébe. A határozat első lépésként szükségesnek tartja a kulturális ellátás, az egészségvédelem, a testnevelés és sport irányítását a társadalmi szervezetekre támaszkodva széleskörűen megoldani. Ugyanakkor a szocialista együttélés szabályainak megtartása érdekében fokozott mértékben kell feileszteni az Önkéntes néni rendőrséget és társadalmi bíróságokat.

Lényegében ezeknek a feladatoknak a megoldásával a Szovjetunió megteszi ,az első lépést annak érdekében, hogy a szocialista államiság kommunista társadalmi önigazgatássá fejlődjön át. A már említett feladatoknak- fokozatosan való társadalmasítása nem rendelettel lesz megoldva, hanem arra a szovjet emberek millióit megfelelően fel kell készíteni és biztosítani kell azt, hogy maga a társadalom válassza ki a legmegfelelőbb kollektívát e feladatok megoldására. E feladatoknak társadalmivá tétele lehetővé teszi az államszervezet fokozatos csökkenését, ugyanakkor biztosítja, hogy a kommunizmus építésének szakaszában az állami szervek erejük döntő részét a gazdasági feladatok megoldására fordítsák, mely természetszerűleg megköveteli e téren is a szervezettség egyre magasabb fokra való emelését. Ez szükségessé teszi a dolgozók maximális képzését, kommunista nevelését. Ilyen döntő átalakulásoknak feltétele az öntudat igen! magas foka. Ezzel függ össze a határozatoknak az a része, amely a nevelési feladatokat írja elő.

AZ SZKP XXL KONGRESSZUSA

e téren is jelentős számunkra annak- ellehére, hogy hazánkban mérg a .szocializmus építésének szakaszába# élünk és. még a szocializmus felépítés se után jutunk el ..abba a szakaszba, ami a Szovjetunióban már most ria-f pirenden van, mert olyan utat jelöl meg, melyen haladva nagy segítséget kapunk annak érdekében, hogy hazánk dolgozóit megfelelően előkészíthessük- az állami ügyek társadalmi intézésére.

A mi tanácsaink létrehozásuk óta rendkívül sokat fejlődtek, amit nemcsak jelentős és egyre jobb gazdasági szervező tevékenységük bizonyít, hanem az is, hogy mindig szélesebb

tömegeket vonnak be az állami ügyek intézésébe, melyen keresztül

elősegítik a dolgozók széles tömegeinek ilyen irányú nevelését. A Szovjetunió e téren meglévő bőséges tapasztalatai lehetővé teszik a tanácsok számára, hogy minél kisebb zökkenőkkel érjék el az állami szervezettségnek azt a magas fokát, melyen jelenleg a szovjetek állanak.

Az SZKP XXI. kongresszusának anyagát tanulmányozva fontos feladatként látjuk magunk előtt a dolgozók kulturális nevelését, mely nevelés az eddigiektől sokkal nagvobb mértékben elő kell. hoev ce®ítse az égvén mind magasabb fokú kulturáltságát a kollektív nevelésen k^res^tül. a társadalmi együttélés szabályinak betartását és betartatását, odaadó ragaszkodást a kommunizmus ügve iránt és kérlelhetetlenséget a kommunizmus mindenfelé ellenségévé1 szemben.

FOKOZOTT MÉRTÉKBEN kell nevelni a dolgozókat a szocialista haza szeretőiére ás ami ennek egyik té. nyezője, más népek szeretetére. az internacionalizmusra. Emellett biztosítanunk kell, hogy kulturális.* egészségvédelmi, sport és testnevelési területeken az eddigiektől még jobban szélesítsük a tanácsok aktivahá- lózatát, minél több kérdésben kérjük ki a dolgozók véleményét, tanácsait és igyekezzünk viszonyainknak megfelelően bevonni a dolgozókat elsősorban ezeknek az ügyeknek az intézésébe, s

Ezt a feladatot a szocialista építés számos feladatával egyidőben kell megoldanunk azért, hogy e területeken is mihamarabb utolérjük az előttünk iáró szocialista országokat, hiszen ránk is vonatkozik Hruscsov elvtársnak az a nagyjelentőségű megállapításai hogy »-a szoc’ajlzmus országai a szocialista rendszer lehetőségeinek sikeres felhasználásával tobbé-kevésbé egvidőt*eu mennek át a kommunista társadalom felsőbb szakaszába.«

SZKF^XXI. kongresszusa elméleti és gyakorlati térén, úgy gazdasági, mint államszervezeti vonalon rendkívül nagy perspektívát állított elénk és biztosak • vagyunk abban, hogy ezek birtokában az eddigiektől még jobban fogjuk feladatainkat megvalósítani, mert egész dolgozó népünket, apparátusunk minden dolgozóját lelkesítik é célkitűzések.

Fazekas László

URBAN NAGY ROZALIA éS NAGY ZOL TA'n RIPORT SOROZ. A T/\

Válni akarunk . ..

V et vékony no, egyszerű kabát- ban. Fáradtak, kopottak, mindkettő túl van a harmincon. Sovány arcukat majd szét feszíti a belső in- ÜUlaty,, .

Melyik kezdje előbb? Panaszkodni jöttek, kiönteni (szívüket egy idegen előtt, aki talán még tanácsot is tud adni. Két-három gyermekes családanyák. Nem dolgoznak. A férjük fizetéséből élnek, nevelik a gyermeküket, akik már iskolakötelesek.

—r. Válni akarunk, — nehezen bugyborékol belőlük a szó, szinte ^szégyenkezve. Soltészné — 36 éves el is sírja magát. — Tessék elhinni', nem lehet a férjemmel élni. Minden héten más nő kell neki. Megunt, egyszerűen megúnt. És mindig azt hajtja, hogy az ő pénzéből élek. Mégsem enged dolgozni. Kibírhatatlan, tengernyi az a fájdalom, amit 13' éven keresztül átéltem mellette. A gyermekekkel nem törődik. Csak annyi pénzt ad haza, hogy éhen ne vesszünk. Magának meg takarékba rakja a pénzt és új ruhákat csináltat, meg egy-egy nőre költi azt, amit elvon a családtól.

— Az én férjemnek nincs senkije rajtam kívül — mondja a másik, Petőfié. — De ő sem jobb az Ilonkáénál. Mindent eliszik és állandó ret- ■ tegés az életünk, mert részegen késsel, baltával támad ránk. A három gyerek — kicsiny korukban nagyon szerették apjukat — retteg tőle. Ha 1 hazatér, igyekeznek eltűnni a szeme elől, mert ritka nap az olyan, hogy

nem veri meg őket. Az egész szomszédság ismeri már családi tragédiánkat.

Két eset a sok közül. Két kegyetlenül nehéz eset minden logika, belső intuíció, magyarázat nélkül. Két férfi— látszólag ok nélkül — felrúgta az állam legkisebb magvának, a családnak a törvényét és él a magának tetsző, szabados, gátlás nélküli törvények szerint. Mindkettő dolgozik Munkahelyükön nem is sejtik, milyen mélyre süllyedtek. És nem is fogják addig sejteni, amíg tudomásukra nem hozza valaki.

felmerül a kérdés, hogy ki lesz ez a valaki? A két asz- szony, akiket a közös, keserves sors közelített egymáshoz, aváva ahhoz, hogy ezt megtegye. A környezet, az ismerősök pedig a „miért éppen én” elv alapján soha nem fognak elmenni a férjek munkahelyére, soha nem fogják elmondani, hogy él a szomszéd. És ha megtennék is — ki hinne nekik?

— Mit lehet ilyen esetben tenni? — kérdezi a két barátnő. — Elválni? Mi lesz a gyermekekkel?

Mindkét házasságot a háború alatt kötötték. Úgynevezett szerelmi házasságok voltak. A szerelem két-három hónap után az egyiknél, egy fél év után a másiknál megszűnt élet- irányító tényező lenni. Az élet viszont ment tovább és az asszonyok egyre reménykedtek, hogy sikerül még felidézni az elmúlt szép időket. De ennél többet nem tettek ők sem.

Zavaros idők, zavaros érzelmek. „Egy nap a világ, ki tudja, holnap mire ébredünk.” Ezt énekelték és eszerint is éltek a háborús években. Eszerint kötötték a házasságot is. S hogy már hosszú évek teltek él azóta meg nem értésben, szenvedésben, mindketten hibásak. A férjek is, a feleségek is. — Talán ha hamarabb meggondolják magukat az asszonyok, nem jönnek gyors egymásutánban a gyerekek sem és nem ilyen kiúttalan a kérdés feltevése ma.

A jó humorú ember most közbeszól: akkor a mai fiatalok jól csinálják? Nézzük csak meg a statisztikát. Alig lépnek örök szövetségre — szaladnak a bíróságra, hogy válasszák el őket. Pedig a mai házasságoknak — minden józan ember látja ezt — sokkal több az erkölcsi alapja, mint ak/’r a háború alatt, vagy a háború előtt kötötteknek, vagy akár azoknak. amelyeket ma is kötnek a bur- zsoá államokban. Két szabad ember szövetsége ma a házasság, minden anyagi, erkölcsi kényszer nélkül. Miért oly gyakori akkor a válás a fiatalok között?

AJ int az élet bármely területén . itt sem lehet általánosítani. De a mai válóokok közül a leggyakoribb a házastársi hűség megszegése. Sokszor szabadosságnak értelmezik a józan szabadságot az olyan házastársak, akik dolgoznak, mindketten függetlenek és nem szorul a nő arra, hogy a férj eltartsa. Mi vezethet arra, hogy a két egymást szerető ember, akik saját szabad akaratukból kötöttek egy életre szövetséget, felrúgják azt, mintegy nem értve meg annak jelentőségét, hogy mit vállaltak ezzel a szövetséggel?

Mondjunk példákat. A fiú 19 éves bányássz. A lány 18 éves. Két szoba összkomfortos lakásba költöznek, a szülők áltál előre bebútorozva. A fiatal asszony teherbe esik és ettől kezdve nem mutatkozik az utcán. Csinos lány volt a bányavidékén és kellemetlen így az anyaságra várva

mutatkoznia. Egészségi állapota sem engedi meg, hogy eljárjon, mint azelőtt moziba, színházba, egyszóval szórakozni, önző módon férjét is visszatartja a szórakozástól, majd később arra hivatkozva, hogy a szülök más városban laknak és senkije nincs, gyakran munkahelyére sem engedi el. Olyannyira, hogy a fiatal férjnek felmondanak ‘ a munkahelyén. Az elbocsátás után a lakást is át kell adni. Hazaköltöznek a fiú szüleihez, ahol megszületik a gyerek. Az asszony hallani sem akar a gyerek megszületése után arról, ho§y dolgozni menjen. Szinte nem mozdul a csecsemő mellől, egész éltét betölti a gyerek, eteti, mosdatja... a férjével egyáltalán nem törődik. Anyósával összekülönböznek. A férjben természetes ösztönök támadnak egy kiegyensúlyozottabb élet iránt. Először szép szóval próbál az asszonyon segíteni, de nem sikerül. Aztán rossz társaságba kerül, haza alig jár. Anyja kétségbeesik. szemrehányást tesz a menyének, aki menharagszik és visszaköltözik a szüleihez. A fiún már ez sem segít — sikkasztás miatt börtönbe kerül és kéri,. hogy válaszszák el az asszonytól, soha nem fog ♦«VT,* megnősülni.

J? nil nagyon eklatáns példa az,

^ amikor a fiatal feleség féltékeny lesz és ebből a férj élete válik pokollá. De olyan is van, amikor a munkahelyek hozzák a spontán kapcsolatok kialakulását? — nőnél, férfivyni pnvqráv*. rn ''i doz^-i wm

érdemes, a házasságokat” — vallják a fiatalok. Radikálisan kell megoldani a felmerülő nehézségeket — váljunk el! A bíróságok műnké iát megnehezítik az ilyen elhamarkodott ítéletek a válófélben lévők részéről, akiket nem egyszer ismét összehoz a sors. Néhány hónapi különélés után ráiönnek. hogy ..csak ő volt az igazi” és akkor már nagyon nehéz visszacsinálni a dolgokat.

Sokkal nehezebb a probléma ott, ahol még a múlt erkölcsei, hagyományai hatnak a házasság kötéséné’

Az új világ, amely nálunk kialakulóban van, nem mentes még tizennégy év távlatában a múlttól. Gyakran kerülnek össze olyan fiatalok, akiknek világnézeti gondolkozásuk nem egyezik. Fiatal férj panaszkodik zilált családi életére. Nagyon szerették egymást, amikor összekerültek. Teltek az évek. Gyakoribbakká váltak az „ideges” hangulatok. Ha a férj erélyesebben szólt valamiért, a feleség leintette:

— Meglátszik, honnan jöttél! — (Ti.: a származása). Vége a szerelemnek, a szeretetnek is. Mindkét fél másutt igyekszik meatálálni a bol- d gságot. Tipikus példar „átmeneti” időszakunkban. Az idősebb nemzedék tagjai még gyakran számbave- szik a származást, „alsóbb” és „felsőbb” osztályost tartanak számon. Csak éppen a besorolásuk rossz. Amennyiben az alsót mondják „felsőbbnek” ..,

Waqyobb probléma ennél, a fiatal

1 * házasok körében szinte már divattá lett gyors válás. Az okot egy szóval kifejezhetjük: felelőtlenség. A fiatalok — a családban dolgozriak a szülők is, a fiatalok is — viszonylag jó anyagi körülmények között kezdhetnek házasságot. Jó keresetük lévén, hozzászoknak a függetlenséghez, a jóléthez. Amikor a családi élet problémák elé állítja őlcet, kiábrándulnak. elkeserednek, s úgy gondolják, nem volt érdemes megházasodni. Ezért leggyakrabban a szülőket lehet hibáztatni. De a probléma megoldása nemcsak a szülők, a család feladata, hanem az egész társadalmunké. A társadalmi szervezeteknek. a közvéleménynek olyan irányban kell hatnia az ifjú'áara, hoay meagondoltabban. nagyobb felelősségérzettel kössenek házasságot, s akkor kevesebb lesz a csa.ládi tragédia, s kevesebben mennek a bíróság elé azzal, hogy: válni akarunk.

(Folytatjuk.)

MOLNÁR IMRE nemrégóta dolgozik új munkaterületén. Fiatal ember, nemrég hagyta el a főiskolát. Szentsimon községben ápolta népi hagyományainkat, majd áthelyezték Özdra. Amikor a művelődésügy új szervezete kialakult országszerte, fontos megbízást kapott: egyszemély- ben képviseli a népművelési munka irányítását az ózdi járásban'.

Rengeteg a dolga — mondja — és kétségei vannak aziránt, hogy vajon képes lesz-e eleget tenni azoknak a nagy követelményeknek, amelyeket a népművelés járási irányítása jelent, s különösen azt nem látja világosan, hogy az iskolai munkája mellett jut-e elég ideje mindenre, a mgradék idejében végzendő népművelési tevékenységnek lesz-e elég

hatása*

Erre a kétségre — úgy gondolom — nem az apparátus, hanem a társa_ dalom oldaláról kell választ adni. Kétségtelen, ha az iskolánkívüli művelődéspolitika régi igazgatósának elvét húzzuk elő a fiókból ez az elv egy. vagy több ember beállítása* követelné, olyanokét, akik kizárólag népművelési ügyekkel foglalkoznak és a járásban biztosítanák pártunk művelődéspolitikai elveinek érvénye- süléséi. Csakhogy nem lehet elfelejteni egy alapvető tételt. Erősen leegyszerűsítve a problémát, igaznak kell tartanunk azt a megállapítást, hogy amíg az oktatás állami feladat társadalmi támogatással. g népművelés társadalmi feladat, különösen falusi, paraszti viszonylatban és ezt a feladatot az állam anyagiakkal, adminisztratív és más módon segíti a megvalósuláshoz.

A megyei tanács művelődésügyi osztálya és végrehajtó bizottsága igen helyesen indult ki a népművelés új munkastílusának meghatározásánál ebből az alapelvből. Elismerte. hogy nem valósíthatók meg másképpen a tömegek művelődésének, a kultúrforradatom erősítésének tennivalói csak a társadalom, az egész megye dolgozó népének Öntevékeny segítségével, azaz oly módon, hogy a tanácsoknak, mint tömegszer- rezeteknek a sajátosságait helyezi előtérbe.

A MEGYEI TANÁCS művelődésügyi osztálya mellett már működik egy művelődésügyi tanács, amely a. kultúra tegjwMto^ubb .fsmer&U. iörriörffii. Ez a szerv bar az utóőbi időben eléggé visszahúzódott a közélettől, korábban meghatározott irányelveivel hathatós segítséget tudott nyújtani a művelődésügy irányításában. Az sem megvetendő gyakorlat, hogy az iskolánkívüli népművelés egyes szakágaiban megfelelő szakreferenseket állítottak munkába, akik egy-egy művészeti ágban az egész megyére kiterjedő irányitó, előrelendítő tevékenységet folytatnak. Sőt egyes járó.sok is követik ezt az utat igen helyesen.

És itt érkeztünk el a járási nép* művelési felügyelő szerepének tisztázásához. Ha á régi járási centralizmus szemszögéből nézzük munkakörüket, valóban kevésnek bizonyulnak a népművelés szerteágazó feladatainak elvégzésére. De ha akarják, száz kezük lehet kettő helyett.

Minden községben, minden városban vannak társadalmi szervek, tömegszervezetek, amelyeknek fontos kulturális funkciói is adódnak. Ha ezekre támaszkodnak és a tanácsok tömegszervezeti funkcióiból indulnak íd, nyilván megtalálják a módját az olyan szakemberekből álló segítő szerveknek a létrehozására, amelyek növelhetik a tanácsok művelődési szaktekintélyét és — a helyi adottságokból adódó meghatározott népművelési ágazatokban — pezsgő életet hozhatnak létre. Ahol erre mód van, a tanácsok mellett működő állandó bizottságot lehet aktívvá tenni. Ahol pedig más lehetőségek vannak, a tömegszervezetek erejére támaszkodva, külön tölhegszer- vezeti jellegű bizottságokat, intéző testületeket (művelődési otthon igazgatói tanácsa) hívhatnak létre, amelyek társadalmi úton, nagy tömegekkel a hátuk mögött, lendíthetik fel a művelődés legkülönbözőbb formáit. Persze a társadalmi úton történő népművelés öntevékeny szervezeteinek létrehozása az első időben nagyobb erőfeszítést kíván, mint^ később a meglévő szervek elvi irányítása, támogatása, tevékenységük ellenőrzése.

DE HÁT MINDEN KEZDET NEHÉZ. Aki azonban az utat megtanulta hozzáértéssel járni, csak örömét lelheti ebben a sokoldalú, szép munkában. Akkor már nem érzi, hogy feje fölött összetornyosulnak a megoldhatatlannak látszó feladatok, amelyek útvesztőjéből kikerülni szinte lehetetlennek látszik.

Persze ehhez az kell, hogy egyrészt a megyei művelődésügyi osztály megtalálja a módját a járási (városi) felügyelők népművelési szakemberekké velő nevelésének, másrészt biztosítva legyen a pedagógusoknak az eddigieknél jóval, nagyobb számban való részvétele a közművelődési munkában. így lesz munkájuk, irányításuk céltudatos, így tesznek erőfeszítéseket arra, hogy a népműve lésf’Munka minde n á szocialistU'^^meiséo érvényesüljön. Rá epa'jp^ka aztán párosul a hivatás tudattal, népünk iránti felelősségérzettel, öiletésség- gél és bátor, harcos állásfoglalással, korszerű műveltséggel, akkor annak eredményessége nem maradhat el.

AZ UTAK NYITVA VANNAK. És nem vezethetnek másfelé, csak a falusi és városi kulturális éléi fellendüléséhez, társadalmi súlyának növekedéséhez, igazi felvirágozásá- hoz.

SZEBENl GYŐZŐ

llj munkastílus

a kulturális munka vezetésében