Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-04 / 53. szám
2 BSZAKMAGYARORSZAu Szerda, 1959. március 4. Új tsz-tagoknak válaszoljuk . 1 Milyen juttatásokban rcsze- -*-• sül a termelőszövetkezeti tag » munkaegységen kívül? í O Hogyan fizetik ki a bevitt vagyontárgyak értékét? 3 Kik kapják a földjáradé* • kot? A Hogyan rendeződik a tér- melőszövetkezcti tagok állami adóssága? .Nap mint nap százával lépnek be ai-.egyénileg gazdálkodó parasztemberek a termelőszövetkezetekbe. Alapelvekben egyetértenek, a részletkérdések azonban még nem elég tisztázottak. Ha a népnevelők, párU, tanácsve- ' áétő.k kint járnak a parasztemberek között, rögtön megrohanják őket a különböző kérdésekkel. A kérdések halmazából választottunk most ki négyet, csak azért, hogy segítsünk eldönteni a „nagy lépést1 azoknak, akik belépni szándékoznak. Milyen íunalásoltban részesül a termelőszövetkezeti lan fi:-' #■ - f- ... $■*1 a munkaegységen At elvégzett . munkáért kapott tpunkaegységen kívül a termelőszövetkezet tagjai és azok családtagjai ingyenes orvosi kezelést, gyógyszert és kórházi ápolást, kapnak. Szülés esetén anyasági segélyt adnak, 3 tiz- éyen. aluli gyermek után pedig családi pótlékot fizetnek. Üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség esetiben baleseti ' járadékra, illetőleg baleseti rokkantsági, nyugdíjra jogosült a tsz-tag: Ilyen okból történő elhalálozás- esetén hozzátartozói özye- gyi nyugdíjra, árvaellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak. Szülés esetében, a termelőszövetkezet 3 Hónapi szabadságot adhat és akkor is beírják az előző. évi munkaegység. 1 .Hónapra eső átlagának felét. Az. alapszabály kimondja, hogy a termelőszövetkezet köteles szociális, kulturális, alapot létesíteni. Ennek rendeltetése, hogy abból a termelő- szövetkezet az előlegezett beteg, vagy 'munkaképtelenné vált tagokat segélyezze,' ijapközi. otthont és bölcsődét állítsoja fel.1 Gondoskodjék a termelőszövetkezeti tagok szakmai és politikai továbbképzéséről, szamukra szakkönyveket, folyóiratokat szerezzen be, a sport és egyéb kulturális igényeket kielégítse. A munkaképtelen öreg termelőszövetkezeti tagokat, ha legalább 2 évig rendszeresen dolgoztak a tsz-ben, évente terményben és pénzbeli juttatásban kell részesíteni. A betegségük miatt huzamosabb ideig munka- képtelenné vált tagok részére, akik legalább 2 éven át becsülettel részt vettek a termelőszövetkezet közös munkájában, a közgyűlés által megszavazott támogatást lehet adni. A közgyűlésnek joga van ahhoz, hogy idős és rászorult tagoknak az évi kenyérnek valót és időnként pénzbe- ni támogatást is adjon. A kiöregedett és beteg tagok a háztáji gazdaságra. 5s jogosultak, éppen úgy, mint a munkaképesek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 21/1958. számú rendeleté (megjelent a Magyar Közlöny 1958 február 25-i számában) az öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjat, haláleseti segélyt, árvaellátást, illetőleg szülői nyugdíjat a termelőszövetkezet tagjaira, illetőleg hozzátartozóira is kiterjesztette', vagyis ugyanazok a jogok és kedvezmények illetik meg őket, mint régebben az állam’’ '",íselőket, a vasutasokat, nogyan fizetik ki a bevitt vagyontárgyak értékét ? A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint a bevitt állatállományt kétféleképpen kell elbírálni. A tenyészállatok — anyakocák, tehenek — ellenértékét a termelő- szövetkezet egy összegben egy éven belül kifizeti. A megállapított becsértékből 20— 35 százalékot a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz kell csatolni. Amennyiben elegendő pénz nem áll rendelkezésre, a szövetkezet közép- lejáratú hitelt vehet fel a* tenyészállatok értékének kifizetésére. Az igás és egyéb állatok értékének kifizetése a következőképpen történik: a megállapított értéknek 20—35 százalékát ugyancsak a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz csatolják. Az ilyen jószágok ellenértékét részletekben fizetheti ki a termelőszövetkezet, de ha a közgyűlés úgy határoz, rövidebb idő alatt egy összegben is kifizetheti ,a belépőnek a jószágok árát. Ennek, fedezésére a szövetkezet középlejáratú hiteit vehet fel. A dolgozó parasztok a háztáji gazdaság kereteit meghaladó jószágállományon kívül a., gazdasági felszereléseket is beviszik a szövetkezetbe. Általában az a gyakorlat alakult ki — s. ez is a kívánatos —. hogy a tsz-ek » nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas gazdasági felszereléseket, eszközöket értékelik fel és veszik át a belépőktől. Hasonlóképp az állatok értékének megtérítéséhez, itt is 20—35 százalékos levonást kell eszközölni, ami az oszthatatlan szövetkezeti vagyonhoz csatolódik. A fennmaradó érték kifizetésének határideje általában négy év. Ennek fedezésére is középlejáratú hitelt vehet igénybe a tsz. Most a tavaszi időszakban a földdel rendelkező dolgozó parasztok már úgy lépnek be, hogy az ősz folyamán földjeiken dolgoztak, elvetették az őszieket. Nagyon sok helyen vitára ad okot: hogyan számolják el, illetve térítsék meg a belépők számára a felhasznált vetőmagot, az elvégzett munkát? A gyakorlatban többféle elszámolási mód alakult ki, azonban az a helyes, ha az erre vonatkozó rendéletektől, határozatoktól nem térnek el szövetkezeteink. Az elvégzett munkákért munkaegységeket írnak jóvá — a szokásos módon és normák szerint. Tehát a belépő dolgozó paraszt már munkaegységgel rendelkezik a belépés pillanatától, ha őszi vetést végzett a földjén. A bevitt vagyontárgyak értékelését a szövetkezet részéről az értékelő bizottságok végzik. A háztáji gazdaság szükségletét meghaladó gazdasági épületek ellenértékét is kifizeti a termelőszövetkezet —, itt nem kell a 20—35 százalékos levonást eszközölni. Kik kapják a teldjáradékot ? A dolgozó parasztság körében igen jó hatást tett, hogy a kormány rendeletileg kötelezővé tette a föld járadék fizetését. Az igaz, hogy ezzel kapcsolatban itt-ott zavaró szándékkal olyasmit híresztclnek, hogy a földjáradék fizetése csak a mostani fejlesztési időszakra szól, de megnyugtathatjuk a dolgozó parasztságot: ez nem így van. A föld járadék fizetése helyes intézkedés, épp a mostani hetek bizonyítják, hogy a középparasztság számol a földjáradékkal, s helyesen is teszi. Különösen ott van ennek jelentősége, ahol idős parasztok gondolkodnak a belépésről, hiszen a földjáradék cpo az öregkor legfontosabb gondját oldja meg. Végezhetünk ezzel kapcsolatban számításokat is. Mint ismeretes, a fizetendő földjáradék mértéke: aranykoronánként 5-10 kilogramm búzaérték között. A megye szövetkezeteiben általában 8—10 kiló búza értékét fizetik, tehát holdanként — 10—14 aranykoronás földeket számítva — 100—120 kiló búza értékét kapja a belépő gazda minden bevitt hold fold után. Ha egy bérlő lép be a szövetkezetbe, a bérelt föld után természetesen nem kaphat földjáradékot. A földjáradék — ha a tulajdonos hoión a tsz-be, — a tulajdonost illeti meg, ha pedig nem lesz tsz-tag, akkor a szövetkezet köt vele újal^b bérleti szerződést. Hogyan rendezüdik a termelfiszövetkezeli tagok állami adóssága? Ezzel kapcsolatban is van bizonytalanság a dolgozó parasztok között. A törvényes rendelkezések előírják, hogy a volt termelőszövetkezeti tagok vagyon- és mérleghiányból eredő szövetkezeti tartozásának behajtását szorgalmazni kell. Ez olyan adósság, amelynek behajtásától nem lehet eltekinteni. Más a helyzet azoknál a volt szövetkezeti tagoknál, akik újra belépnek a szövetkezetbe. Akkor is, ha a régi szövetkezetbe lépnek vissza, akkor is, ha az azóta alakult új szövetkezetbe léonek, az adósságuk behajtását fel kell függeszteni. Ezt az illetékes állami szervek meg is teszik minden esetben, amikor az illető belép a termelőszövetkezetbe. Félig-meddig feleség A miskolci rádió-adó „operettbemutatója4 Hangoshiradó. Operettkettősök. Egy nappal a szovjet filmhét megnyitása előtt. A December 4. Drótmüvek új gépcsarnokában. öt perc sport. Orvos a mikrofon előtt, A gümőkor és a BCG oltás. Tréfás népdalcsokor. SZERELEM, LAKÁSGOND, HIVATALI bürokrácia, intrika a munkahelyen, pletyka és végül a szerelem győzelme mind:n rossz felett, — ezek képezik az összetevőit annak a kis, zenés vígjátéknak, amit. '•»Félig-meddig feleség« címmel szombaton hallhattunk a Miskolci Rádió adásában. Talán kicsit túlzás volt rádió-operettként hirdetni; maradjunk inkább a vidám, zenés hangjátéknál és ebben a minőségében vegyük némi vizsgálgatás alá. Azzal kell kezdenünk, hogy maga a puszta tény. hogy miskolci szövegíró és miskolci komponista műve,. miskolci színművészek tolmácsolásában, miskolci rendező rendezésében jelentkezett a Miskolci Rádióban, — örömmel tölt el. Ha hozzávesszük mésí azt is. ho°v a történetet sugárzott mai életünk egy apró epizódját adta át a közönségnek. örömünk csak fokozódik és a bemu^f/-*■ fóti«» ói v-**"—v tartjuk. Mindez a szerzőknek, az előadás közreműködőinek a javára írandó és éppen mert úiszerűt hasznos helyi megnyilvánulással állunk szemben, feltétlenül elemeznünk kell. — legalább na«viában — r halottakat, elsősorban a iövőbeni hangjáéiból* A történet rövid: Évi és Tibi szereti p’zymást. de s-7or«ti G*»a is. Éva anyja nem jó szemmel nézi Tibi . udvarlását, inkább Gézához húzna. Egy alkalommal, amikor Éva Tibivel találkáéra készül Géza — a randevú meghiúsítása végett — kirabolja Éváék lakását, hogy ruha hiányában ne találkozhassék Tibivel. Éva mégis elmegy és Tibi kéí^bb azt hiszi, ho^y Éva hazudott neki. Kibékülnek. s Tibinek lakás kínálkozik. Süreősen összeházasodnak, de csak félig-meddig lesznek házastársak. mert Évát nem engedi az anyja az új lakásba additf- amíg a teljes stafírungja nincsen készen. Ezt az állanotot használja fel Géza, a lecsúszott udvarló, hogy részben Éva és Tibi gyors házasságkötéséről pletykákat terjesszen, részben nedig feljelentse őket a lakáshiv tálban, hoay a lakásra nem jogosultak. A végén minden rendbe jön és a fiatal pár — feltehetően — boldogan él a végre otthonukká lett lakásban. MARTON SZILÁRD szövegkönyve humoros . Ötletekkel sűrűn ' 4tva tálalja ezt a történetet, sőt a humor erősebb hatásának kedvéé... nem riad vissza olyan abszurd ötlettől sem, mint a »-mű-betörés« beállítása, ami egészen újszerűnek hat. Ezzel szemben találunk benne vidám játékokból már jól ismert motívumot is, mint például a lakáshivatali vezetővel való első találkozás. A második találkozás és ezzel minden bonyodalom feloldása viszont kétségtelenül a szerző tehetségét, sajátos humorát, ötletességét bizonygatja. Kár, hogy a mozaikokban felvillanó történésekben a szerző nem talált módot figuráinak mélyebb jellemzésére. így az alakok eléggé körvonalazatlanok, a rádióhallgatónak nincsen módjában őket jól megismerni. Kissé szokatlan az a mód i*, hogy a szerelmes fiatalembernek az adjon indítékot a gyors nősűlésre, hogy lakásadónőjének rokona haldoklik, s míg a haláltusa tart, gyorsan nyélbeüti az esküvőt, lakásigépylést, stb. (A lakásigénylés elintézése is eszményien gyors!) A GYORSAN VILLANÓ JELENETEKET — részben a változás jelzése, részben pedig a műsoridő kitöltése végett (!) — zenei átkötés fűzte egymáshoz. Ezek az átkötések nem minden esetben a legszerencsésebbek voltak. Nemcsak időbeli hosszúságuk miatt, hanem azért is, mert többször teljesen indokolatlanul, az előző és következő jelenettől függetlenül hatottak az — elvileg a szerelmespár által előadott — tánc-dal- kettősök. Általában az összekötések nem épültek szervesen a cselekménybe és olykor nem áthidalták a változást, hanem hangulattörést okoztak. Örömmel fogadtuk a komponista Horváth Kiss László e minőségében való bemutatkozását is, dalai önmagukban kedvesek, szépek, élvezetesek voltak, de nem épültek eléggé bele a történetbe, nem segítették annak bonyolítását, pusztán időbeli hézagait töltötték ki. Csaknem azt mondhatnék, hogy szinte két külön műsorszámot hallgattunk egymással párhuzamosan. Ezt az érzést elmélyítette, hogy nem a játék szereplői adták elő az énekszámokat. Orosz György rendező rádiójátékszerű per- géssel irányította az előadást, de a prózai és zenei részek váltakozásánál jelentkező töréseket nem tudta tökéletesen áthidalni, valamint egykét jelenetnél a dialógusok ütem^r. gyorsítani. Ez a hiba bizonyára színházi gyakorlatából adódik, ahol a hanghatások közötti kis szüneteket kitölti a színészi játék, mimika, egyéb vizuális megnyilvánulás. EZ A MEGSZOKÁS nyomta rá a bélyegét a rádiójátékhoz általában nem szokott -miskolci színművészek játékára is, bár homályos körvonalú figuráikba valamennyien igyekeztek — több-kevesebb sikerrel — életet lehelni. A szerelmespárt Vargha íren és Verdes Tamás formálta . szeretetreméltó, kicsit túlzottan is hibamentes emberekké; Gyarmathy Anikó mamája és Papp István lakáshivatali tisztviselője jól sikerült, sokszínű alakítások. Némethy Ferencnek nem volt módja tehetsége megmutatására. Ugyancsak kevés lehetőséget nyújtott a szerep Demény Gyulának, Csanády Ilának és Becze Idának. A dalokat Kálmán Márta és Kovács László adta elő jól sikerültén. A zeneszámokat a SZMT ifjúsági tánczenekarának betanított» és az előadáson művészi sikeyrel Herédi Éva vezényelte. A technikai munkáért Debreceni Ferencnek jár dicséret. Elmondtuk a »Félig-meddig fele- ség«-nek erényeit is, elmondtuk a hibáit is. Még egyszer elmondjuk, hogy örülünk a mai Miskolci Rádió- hangjáték jelentkezésének és hisz- szük, hogy építő szándékú bírálatunkkal a további hangját ékok jobbá, művészibbé tételét segítjük. Benedek Miklós — Értesítjük Miskolc város orvosait, hogy március 6-án, pénteken este 7 órától dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese előadást tart a városi tanács nagytermében (Tanácsház tér 8. sz.). Az előadás címe! Dolgozó népünk egészségéért. Az egészségügy alakulása városunkban. URBAN NAGY ROZAUA ÍS NAGY ZOL TA'n RiPOR-TSQROZA Ta A lángelme f)h, isteni puritanizmus! Hu- mórtól mentesén, bármely belépő megállppíllULtja, hogy leanderei között kuksoló, tollszárát csonkig rágó, kiugró orrú tudós barátunk bizony egy tölgyfa tövén kevélyen gubbasztó mérges gombához hasonlít. Szemei kidüllednek. A fehér papír vádlón bámul rá: — Csak egyetlen betűcskét... esdekel a fehérség. Csak egyetlen betűcskét! — nyög tudósunk is, és verejtékező homlokát c- melyen cukorsiivegnagyságú szem_ öldökök biztosítják a tiszteletet, tekintélyt — nagy kockás zsebkendőjével megtörli. A könyvek mind kárörvendően Vigyorognak. Mert könyvek és könyvek... Jegyzetek és vázlatok... Csak ezt látjuk a szobában, a lángelme alkotó műhelyében, ahol minden puritán egyszerűségre vall. A kis, üveg hamutálca csak kiemeli: •*— Kérem, kérem semmi felesleges cifraság! Itt a Szellem uralkodik, és megtesszük mi is. Az igazán nagy emberek — nem szeretik a fényűzést. Félve kopogtatnak. Na!..; Ideges Jtorkanással les az ajtó felé a lángelme. Kész arra, hogy bekapja a csöndbe, a magányba burkolódzó alkotó megzavaróját. A munkatárs már tudja, ezért oly halk a kopogtatás, mintha, félénk egérke cincogna árvultan egy üres kamra sarkában. Egy aláírás. Súlyos, idegenszerű kaparászás a sűrűn gépelt sorok alá. Aztán ismét csönd. Gondolkozva vájja ujját húsos orrába. Egyszerre ideges lesz... Mi az ma sem megy? Négy éjjelt áldozott már erre az értekezésre és még minidig üresen merednek rá a lapok. Vadul összegyűri az ártatlan, makulátlan fehérségű — mert különben pedáns ember — papírlapot és a kosárba dobja. Ekkor lépek be én. Hallom a lágy papír »koppanását« és a kíváncsi szemével néző. rámfigyelő. megbolygatott mérgesgomba zotrdonságát újságírói mosollyal visponzom. Ohó! Nem addig a! Lassan — ajkamra fagy á mosoly, amely már 'sokmindenkit lehengerelt. Néhány percig farkasszemet nézünk. Tudom, az életben nem bocsátja meg nekem, hogy láttam indulatai kitörésének bizonyítékát. Ha tudná, mennyire nem érdekel.,. Csak & ezt nem hiszi el. Gyanúsan méreget. f?n jutok először szóhoz. A megyei sajtó, szellemi életünk kormányzói, a nagy elmék iránti érdeklődés. Most már minden megy egykönnyen. Igazán ö volna az? Ajkai közül előcsillan léghódítóbb mosolya — utoljára egy holdfényes estén használta, amikor megkérte felesége kezét.. Igen, lenn van a kabátom is és katonás egyszerűséggel akasztja kalapomat a fogasra. Kissé ferdén néz, a stüsszi kalap — meg kell hagyni —. szemléltetően meredező színes tollaira, de kérem, kérem, minden meg van bocsátva! Interjúért jöttek hozzá! Véleményt kérnek tőle! Igen tőle.., Mert kérem az idei problémák, hazánk súlyos helyzete, a tudomány rohamléptekben haladó fejlődése, minden-minden ideszorul egyszerre, ebbé a temperált, levegőjű puritán, nyomtatott oldalaklcal sűrített szobába. Egyenesen ül a széken, kissé előrehajolva. Gubó szemével mélyen eltűnődve vizsgálgatja irgalmatlan vastag gyűrűiének karcait. Bókolok. Olyan, mint egy ismert francia filmszínész, aki dr. Dugót alakítja egy szélesvásznú filmen. Ismét a mosoly! óh! Ügy látszik, szerencsém van. Végre a tárgyra térhetek. — »A természetes tyúkbegy kicserélése alumíniumbeggyé« című tudományos kutatómunkájáról meséljen. Mondja el, hogyan jutott el a nagyszerű gondolatra, melyre a világ kezdete óta senki nem jött rá, amelyet senki nem mert még tudományos alapokon a közvélemény elé tárni? Mert mindenkit érdekel. Emberek százai y állítanak meg — menj már, te ismered, te biztosan bejutsz hozzá, számodra akad talán egy-két perce... Ragyog. Tele lesz a szoba sugarakkal. A könyvszekrények villognak, a kályha duruzsol, a szőnyeg hízelegve simul talpa alá. És mesél. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mit. De gépiesen jegyzek. Minden szavát. A nagy elme megnyilvánulásait nem mindenkinek sikerül lejegyezni így közvetlenül. Valósággal nyöszörgők a gyönyörűségtől. Radikális változások. Revolúció.. evolúció... emóció, io... mio.,. Tulajdonképpeni jelentés, értelem, a szó szerkezete, bonyolult összehasonlítások. \ Mi az? Nyelvész is? — kezdek figyelni. Aztán a felhasználás Hja! Hja!... Közben kínál. Cigaretta cigaretta után. Már füstös az előbb mosolya sugarában fénylő szoba. Ráo.kaszt- hatnék a vastaa füstgomolyagakra egy-egy baltát. Nyelestől. Megbírná! De ő nem szívja. Óh nem. ö tartózkodik minden élvezettől és élvezeti cikktől. Ezt is kifejti félórás kiselőadásban. Szabatosan vigyázva a kifejezésekre. Mert, ő nem szakbarbár. Nem bizony! Olvasta a legújabb irodalmi hetilapot is. Lassan veszít merev tartásából, s mint olyan, aki bizalmasságát akarja mutatni, fülemhez hajol. — És mondja, mikor jelenek meg a lapban ? Egészen megzavarodok. Tudom, hogy a lényegről még egy szól sem szólt, mégis alázatosan lehelem: — Holnapután. Fokozottabban vídámodik. Már kedvenc ételeit meséli és közben ismét rámvillantja mosolyát. — Szereti maga a paprikás csirkét tejföllel? Mert azt a feleségem igen ízlésesen készíti el. Aztán hirtelen elborul. Ráncok jelennek meg egyébként szeplőtelen homlokán és könnyesedé szemmel — miközben elfordul — mondja: — Nem azért, tudja, most egy hazájáért aggódó honpolgár vagyok. Most úgy beszélek, mint egy egyszerű ugor. Hírnév, dicsőség — sohasem pályáztam erre. Láthatja — körülnéz, mint hadvezérek nézik harc előtt a táborhelyet. — Láthatja, nálam a főerény az egyszerűség, a csönd, a fegyelem, az egyszerűség. Csak így tud élni a gondolkodó elme. Rámnéz, mint aki helyeslést vár. Jobb lábát átteszi a balra, ballábát a jobbra és egyre azon gondolkodik, — mit mondjon még? TJát hogy fejezzem ki, hogy a lényegről még egy szót sem szólt? Neki. A hatalmasnak! A kiválónak. Akivel szemben még az újf ságíró sem tud megszokott módsze* reivel dolgozni. Felállók. Odalépek az asztalhoz és lapozni kezdek. Üres papírhalmaz. Felén kinyitott, enyhén-jobban porosodó könyvek, lerágott tollszár, vidám kis tintatartó félrecsapott kupakjával. Hallgattunk. Megnemesit, eggyé. forraszt bennünket a csönd, a mindent elöntő, hallaató csönd, amely telítve van a lángelme minden napjával. (Folytatjuk.)
