Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-10 / 34. szám

Kedd, 1959. február 10. - . • ^SZAKMAGT-ARDRSZ'Ai* ..■.... - ....— - • • - ..........- ' 3 ­A „vidék" zenei életéről A vidéki és budapesti zenei élet vezetőinek baráti találkozójáról Felmerült a vendégkarmesterek minél nagyobb számban történő szerepeltetése, mert a zenekarok művészi fejlődését ez segíti legjob­ban elő. Több felszólaló kifogásol­ta, hogy Ferencsik János nem di­rigál vidéki zenekarokat is. Szeret­nénk őt mielőbb a vidék hangver­senydobogóin látni. Itt jegyeznénk meg, hogy a * miskolci filharmonikusok idei első félévi műsorát úgy állí­tották össze, hogy Rubányi Vilmo­son kívül még Lukács Ervin, Gra­ds Ettore (Olaszország) és Vaszi Viktor vezénylik a zenekar egy- egy koncertjét. Talán a legtöbbet foglalkoztak a sajtó és a zenekritika kérdésével. Hangoztatták, hogy vidéken nagy a hiány zenekritikusokban, a pesti kritikusok pedig nem foglalkoznak a vidék zenei életével, ezek között is a legkevesebbet az ország má­sodik városa, Miskolc zenei mun­kájával, eredményeivel S hogy mi­ért, nem tudjuk. A rádió és a kü­lönböző szaklapok órákat, illetve oldalakat szentelnek sokszor a vi­déki színházi előadások közvetíté­sének és azok bírálatának —mon­dotta a szegedi zeneművészeti szak­iskola igazgatója —, de nem kap helyet azok zenei élete. Nem lehet­ne pl. egy-egy nagysikerű zenei hangversenyt — mint a legutóbb lezajlott Henryk CSyz koncertet — fölvenni és a Kossuth- vagy Petőfi- adó műsorára tűzni? Vagy csak a Zeneakadémián elhangzott műso­rok méltóak közvetítésre? Igaz, a helybeli rádió sem törő­dik mással, csak a tánczene sokszor elcsépelt számainak népszerűsí­tésével és a régi operettek zenéjé­nek, különböző formában történő terjesztésével. Pedig jó lenne, ha gondolnának arra, hogy városunk­ban a komoly zenének is igen né­pes tábora van, és arra is, hogy a lengyel tánczenekar műsorát a Po­loniában is meg lehet hallgatni. Szeretnénk, ha megszűnne végre a komoly zene lebecsülése, mellőzé­se. Helyesebb lenne, ha zenei is­mertetőket tartanának és ezzel is segítenék a zene megszerettetését. Igen szépen nő a miskolci hangver­senylátogatók száma — igaz, még messze jár a győri 800, vagy a pé­csi 3000 főhöz — de „■reméljük, hogy a színház megnyitása után mi is telt házakról beszélhetünk majd. A közönség állandó zenei neve­lésének érdekében valamennyi he­lyi lapban rendszeresítsék a zenei rovatot — hangzott Debrecen ja­vaslata — mely ott már évek óta eredményesen működik. Szóba került továbbá az ifjúság zenei nevelésének kérdése. Pécsett például élő zenei bemutatókat tar­tanak havonta egyszer, délelőtt az utolsó tanítási órában, a városi ta­nács művelődésügyi osztályának, valamint a filharmóniának közös rendezésében. így nevelik a jövő hangversenyközönségét és nem eredménytelenül. Helyes lenne ezt mielőbb bevezetni a többi filhar­monikus zenekarral rendelkező vá­rosban is. Fentieken kívül ' még több probléma megbeszélésére ke­rült sor, melyre ez alkalommal nem térünk ki. Tfégezetül csak annyit, hogy v üdvözöljük az Állami Hang­verseny- és Műsorigazgatóság kez­deményezését és kérjük, rendezze­nek több alkalommal ilyen széles­körű ankétot, baráti találkozót a zenei élet vezetőivel és minél több­ször juttassák a vidék filharmoni­kus zenekarait budapesti pódium­hoz. Ne álljanak meg a megkez­dett úton és ezentúl törődjenek többet a vidék fejlődésben lévő zenei életével, annak problémáival, s így valósítsák meg a párt műve­lődési politikáját, annak a művé­szetekre vonatkozó irányelveit. — flach — Jól sikerült karnevál Nem lehet a párttagsággal játszani z MSZMP művelődéspolitikai irányelveiben foglalt gondo­latok és célok jegyében rendezte meg a vidéki és budapesti zenei élet vezetőinek baráti találkozóját az Állami Hangverseny- és Műsor­igazgatóság néhány nappal ezelőtt, a Zeneművészek Házában. A meg­beszélésen az ország zenei életének "vezetői közül sokan résztvettek, többek között Ferencsik János. Kórody András, Lehel György és más karnagyok, az ország zenemű­vészeti szakiskoláinak igazgatói, a Zeneművészek Szakszervezetének képviselői, a győri és miskolci vá­rosi tanács művészeti vezetői, va­lamint Pécs, Győr, Debrecen és Miskolc filharmonikus zenekará­nak vezető karmesterei, a sajtó képviselői és még sokan mások. A találkozó elsődleges célja a vidéki zenekarok Budapesten megrende­zett fesztiváljának kiértékelése volt, így elsőnek azok képviselői szóltak, ismertették kérésüket, pa­naszaikat, melyekből felidézzük azokat, amelyek városunk zenei életére is jellemzőek. Legtöbben a helytálló kritikát szerettük volna hallani a lezajlott fesztiválról, az elért eredmények­ről, továbbá a pesti közönség véle­ményét, hogyan fogadta a vidék zenekarait a Zeneakadémián. Saj­nos, ezt nem kaptuk meg, mind­össze csak annyit: „jó úton halad­nak valamennyien, csak így to­vább.” j A megbeszélésnek szinte közpon­ti tárgyát a vidéki filharmonikus zenekarok függetlenítése lcépezte. A miskolci filharmonikusoknál is ez a legnagyobb probléma. A város területén élő aránylag kis számú muzsikust több zenei intézmény foglalkoztatja és így nem képesek a zenekaron belül teljes munkát végezni. Olyan javaslat hangzott el, hogy a jelenlegi kb. 60 főt szám­láló zenekarból alakítsanak egy „kamarazenekart” 25—30 taggal és ezek teljesen függetlenített státus­ban dolgozzanak. Ez a zenekar lássa el egész Észak-Magyarország zenei életét és helybeli hangverse­nyeire egészítsék ki a zenekart fél- függetleníteii zenészekkel a jelen­legi létszámra azokból, akik már úgyis dolgoznak egy-egy zenei in­tézménynél. A függetlenítés szük­ségességét támasztotta alá Kóródy András karnagy is. Arról beszélt, hogy a szóban forgó zenekarok ad­dig nem tudnak kifogástalan mun­kát végezni, amíg fennáll az a tény, hogy a kis szolgálatszám. miatt amúgyis igen kevés próbán a ze­nekarnak csak 65 százaléka vesz részt a tagság különböző akadá­lyoztatása miatt. Szombaton este a Semmelweis- kórház kultúrtermében jól sikerült karnevált. rendezett a kórház KISZ- szervezete és _ szakszervezeti bizott­sága., A mulatságot különösen szin- pompássá tette a sok változatos jel­mez. Legtetszetősebbek voltak a „Négy bolond egy pár” jelmezesek, Tábori Judit, Gergely Ilona, Ragá­lyi Magdolna és Molnár Gizella személyében. Ugyancsak sokat mu­lattak a jelenlévők a „Borjú és a henteslegény” tréfás mókáin, melyet Horváth Pál és Csabai István mu­tattak be. A hajnalig tartó táncmulatságon vidáman, önfeledten szórakoztak az orvosok, a technikai és szellemi dol­gozók egyaránt. ^ ——o­---------­B RIGITTE BARDOT MOSZKVÁBA UTAZIK Brigitte Bardot június 18-án Moszkvában részt vesz „Babette hadbavonul” című filmjének be­mutatóján. A film forgatását Chris­tian Jaque most kezdte meg. A filmet ugyanazon a napon mutatják be Moszkvában, Párizs­ban, Londonban és Newyorkban. —- Miért nem fizet tagdíjat? — Miiből? Nagy a családom és a kereset. . . — De hát ez elemi kötelesség. Enélikül senki sem lehei a párt tagja. — Tudom én azt. de ha nem telik. — Akkor miért nem adja le a könyvét? — Azt nem. szó sem lehet róla. Jól jön az néha. Az ember ugyanis szokott elkövetni szabályta Lanságo­kat és így másképp kezelik az ügyet. Ez a beszélgetés nemrégen folyt le az ózdi nagyüzemi pártbizottság gazdaságvezetője és Gyurgyák Gyu­la acélműi művezető között. Meg. lepő. Hogy miért? Nos nézzük csak. Miből fizessen tagdíjat? Műveze­tő. havi átlagkeresete jóval meg­haladja a kétezret. — Nagy a családom — bizony­gatja Gyurgyák. Tág fogalom. Az a helyzet ugyanis, hogy Gyurgyák a család közé sorolja a nagyszülőket és azokat a gyermekeit is, akik már kirepültek a családi fészekből. — Nem telik — hajtogatja. Érdekes. Anyira nem telik neki a tagdíjra, és oly keveset keres, hogy már autót tudott vásárolni. Szinte megdöbben az ember az ilyen példák hallatán. Művezető, tanult ember és mégis. . . . Vajon minek képzelik az ilyenek a pártot? Ugródeszkának? A pártban csak egyféle fegyelem van és ezt a fe­gyelmet minden kommunista önként vállalta, amikor eljegyezte magát a mozgalommal. Ami pedig az elő­nyöket illeti, a Magyar Népköztár­saság törvényei előtt minden állam­polgár, kommunista, vagy nem kommunista, egyenlő. Nincs kivétel. Ez a példa annál is inkább fel­háborító, mert az ózdi gyárban több hasonló esettel lehet találkozni. Az Associated British Cinemas angol mozivállalat új kampányt in­dított a film népszerűsítésére. A na­pilapokban hirdetések, az utcákon pedig falragaszok jelentek meg a kö­vetkező szöveggel: „Rossz a házasi­• • • A párttagság között jócskán akad­nak. akik nem tesznek eleget tagdíj, fizetési kötelezettségüknek. Ezzel magyarázható, hogy januárban is csak 96,4 százalékos volt a tagdíj­fizetés. Vannak olyan- helyek, mint. például a tűzálló téglagyár, ahol mindössze 59,7 százalékos volt a tag­díjfizetés. Nem sokkal különb a helyzet a nagyolvasztónál és a közlekedési üzemnél sem. A párttagok között találunk olya­nokat is, akik már több hónapja el vannak maradva a tagdíjfizetés­sel. Szepesi János a rakodóüzemibol, Orosz Ferenc az öntőcsarnokból, már három hónapja feléje sem néznek a pártnak. A notórius tagdíj- nemfizetők között találunk volt párt­titkárokat is. mint például Schön Mihályt. Joli Kálmánt és Puha Jánost is. A statisztikából kitűnik, hogy a hátrálókosok zöme műszaki veze­tő. Bizonyítja ezt az is. hogy a pre. mizálási hónapokban velük--van a legnagyobb baj. Etakor ugyanis csak az alapfizetésük szerint vásá­rolják meg a bélyegeit, holott a prémiummal egybevett fizetésnek megfelelően progresszívon kellene fizetniök. Hegedűs Ferenc koíhó- elegytéri művezető például a múlt év decemberében 2.450 forintot mondott be. holott 3.518 forint fize­tést kapott. A 90 forintos bélyeg helyett csak 45 forintosat vásárolt. Vladár Kál­mánnak 4.216 forint fizetésre 120 forintos bélyeget kellett volna vásá­rolnia, de csata 60 forintosat ragasz, tatott könyvébe. A tagsági díj fizetése egyik köte­lessége a párttagnak. Ha ennek nem tesznek eleget, akkor hogyan állják meg a helyüket más feladat meg­oldáséban? Meg kell végre érteni az ilyen elvtársaknak, hogy nem lehel a párttagsággal játszani. TÖRÖK ALFRÉD sága? — Vigye moziba a feleségét”. A hírek szerint a kampány már az első napokban igen eredményesnek bizo­nyult, ezek szerint a szigetország­ban elég kev'és az olyan férfi, aki jól él feleségével! Kétmillió francia napi két liter bort iszik Az alkoholizmus kérdése a január 20-i francia gazdasági értekezlet napirendjére került. A beszámoló szerint a napi egy liter 10 fokos bor, mint felső hátár, még elfogadható mennyiség, ha a franciák ezt nem lépnék túl, megszűn­ne az alkoholizmus. Amennyiben a „túlzott” borfogyasztás egy liternél kez­dődik, úgy a borisszák számát körülbelül 4.5 millióra lehet Aenni Fran­ciaországban. Ezeket a fogyasztókat azonban még nem lehet sem „aktív”, sem „jövendő” alkoholistáknak tekinteni. A 4.5 milliónak alig a fele (kb. kétmillió) fogyaszt napi két litert vagy annál is többet. Rossz a házassága —vigye moziba a feleségét! LELKESÍTŐ PERSPEKTÍVA tá­rul a mai kor embere elé, aki a világ első szocialista országában napjaink­ban lefolyt kongresszus anyagát ta­nulmányozza. Az SZKP XXI. kong­resszusa kinyilvánította, hogy az 1959—1965. évi népgazdasági terv­ben foglalt feladatok meghatározá­sával a Szovjetunió a fejlődés új sza­kaszába, a kommunizmus széles fronton folytatott építésének korsza­kába lépett. A bőségről, a társadalmi méretekben kibontakozó emberi bol­dogságról, a kommunizmusról szőtt sok szép elképzelés, sok fényes álom reális tervvé vált, amelynek megvaló­sítására magabiztosan, ellenállhatat­lan lendülettel indul új, győzelmes harcba a szocialista világrendszer legerősebb országának népe. A szovjet néppel együtt az egész haladó emberiség a büszkeség érzé­sével fogadta a kommunizmus fel­építésére vonatkozó tervet. Mit is jelent a kommunizmus fel­építésének hétéves terve? Elsősorban a termelőerők óriási növekedését és az anyagi javak tö­meges termelésének megvalósítását; jelenti a technikai fejlődés ütemé­nek meggyorsítását a népgazdaság minden ágában; jelenti a társadalmi termelés minden ágát felölelő, rop­pant hatékony és harmonikus szer­kezetének kialakítását, amely bizto­sítja a munka termelékenységének újabb, az eddiginél is jóval maga­sabb színvonalát s ezzel a tömegek szükségleteinek sokkal magasabb ki­elégítését, stb. AMIKOR LENIN kitűzte a kom­munizmus építésének feladatát, el­kerülhetetlenül szükségesnek tar­totta e feladat teljesítése során és annak mintegy első fázisaként gaz­dasági tekintetben utolérni és túl­szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat. A Szovjetunió néhány évtized alatt felszámolta az egykori technikai és gazdasági elmaradottsá­got és az ipari termelés tekintetében a világ országai között a második helyre küzdötte magát. Most azt a döntő feladatot tűzte maga elé, hogy a társadalmi munka termelékeny- hegének színvonalát tekintve s ezzel fl jóiéiért folyó harc stratégiai terve együtt az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében is utolérje és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országokat,, beleértve az ‘Amerikai Egyesült Államokat is. E feladat megoldása nemcsak a Szovjetunióra hárul, hanem sikerrel kell e felada­tot teljesítenie a szocialista világ- rendszer minden országának. A szo­cialista világrendszer kialakulása a szocialista gazdaságfejlesztési ütem meggyorsításának új, rendkívül ked­vező lehetőségeit teremtette meg. A kapitalizmussal folytatott verseny terén a szocialista világrendszer óriási fölénye bontakozik ki a szo­cialista országok erőfeszítéseinek egybehangolásával, általában tehát á nemzetközi munkamegosztás to­vábbfejlesztésével és kiszélesítésé­vel. A Szovjetunió előtt álló közvetlen és döntő gazdasági feladat • megoldá­sához szükséges időt elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok ipari termelési színvonalának jelen­legi kiindulási aránya és az ipari termelés növekedésének üteme hatá­rozza meg. A Szovjetunió ipari ter­melése jelenleg kb. fele az Egyesült Államok ipari termelésének, a me­zőgazdasági termelés pedig kb. 20— 25 százalékkal alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban. A legfonto­sabb mutatószám, az egy főre számí­tott ipari termékmennyiség tekinte­tében a Szovjetunió még hátrányban van nemcsak az Egyesült Államok­kal szemben, hanem Nyugat-Európa legfejlettebb kapitalista országaival szemben is. Jelenleg az Egyesült Ál­lamokban az egy főre jutó ipari ter­mék-mennyiség több mint kétsze­rese, az egy főre jutó mezőgazdasági termékmennyiség pedig 40 százalék­kal több a szovjetunióbelínél. Ennek ellenére a termelés növe­kedési ütemét tekintve á Szovjet­unió jelentős fölénnyel rendelkezik a kapitalizmussal szemben. A kapi­talista termelés eddigi fejlődését és Irta: SZABÓ DÉNES tanársegéd jövőbeni fejlődési lehetőségeit figye­lembe véve, az elkövetkező 15—20 év folyamán évente átlagosan mintegy 1,6—-2,2 százalékkal növekedik az ipari termelés. Itt figyelembe kell venni, hogy a kapitalista világrend- szert állandóan a válság réme fenye­geti, sőt még most is érezteti hatását az utóbbi két évben bekövetkezett válság úgy, hogy a kapitalista világ- gazdaság, (különösen az Egyesült Ál­lamok) válság utáni depressziós álla­potát nehezen küzdik le. Erre mutat a tőkebefektetések nagymértékű és hosszantartó visszaesése, sok ipar­ágban a kihasználatlan termelő-ka­pacitás színvonalának az 1929—193£. évi nagy válságát is túlszárnyaló nö­vekedése, valamint a viszonylag jelentéktelen fejlődés, sőt, több ipar­ág termelésének és a személyes fo­gyasztásnak abszolút csökkenése is. A SZOVJETUNIÓ a legutóbbi években nemcsak a fejlődés ütemé­ben szárnyalja túl az Egyesült Álla­mokat, hanem igen sok fontos ipari termékfajta abszolút növekedése te­kintetében is. 1953—1957-ben pél­dául a Szovjetunióban a vasércter­melés évi abszolút növekedése 6.1 millió tonna volt, míg az Egyesült Államokban évi átlagban 3 millió tonnával csökkent. A Szovjetunió évi nyers vastermelésének absZolút növekedése 2,4 millió tonnára rúgott, míg az Egyesült Államokban csak 0.8 millió tonnát ért el. Az acélgyártás­ban a megfelelő adatok: a Szovjet­unióban 3,2 millió tonna, az Egyesült Államokban 0,3 millió tonna; a szén- termelésben Szovjetunió: 30,6 millió tonna, Egyesült Államok: 5.7 millió tonna; a cementgyártás Szovjetunió: 3.2 millió tonna, Egyesült Államok: 1.2 millió tonna. A Szovjetunióban az ipari terme­lés növekedési üteme a későbbiek­ben is igen magas lesz, mégpedig az SZKP XXI. kongresszusán elfoga­dott hétéves terv szerint évente leg­alább 8,6 százalék, ezzel szemben az Egyesült Államok ipari termelésében csak kb. évi 2 százalék növekedés várható. Reális számítás szerint a hétéves terv végére a Szovjetunió kb. eléri az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi színvonalát, további néhány év ^latt pedig eléri az Egyesült Államok egész ipari ter­melését még akkor is, hogy figye­lembe vesszük az Egyesült Államok ipari termelésének várható növeke­dési lehetőségeit. A Szovjetunió la­kosságának száma kb. 15—20 száza­lékkal több lesz, mint az Egyesült Államoké. Ezért újabb 1—2 év szük­séges és elegendő is ahhoz, hogy a Szovjetunió elérje és túlszárnyalja az Egyesült Államokat az egy főre jutó termékmennyiség tekintetében s ezzel sikeresen megoldja a Lenin álta1 első ízben kitűzött alapvető gaz­dasági feladatot. Nem egészen 15 év alatt tehát a Szovjetunió utoléri az Egyesült Álla­mokat az egy főre jutó termékmeny- nyiség és nemzeti jövedelem terme­lése tekintetében, s ugyanakkor az ipari munka termelékenységi szín­vonala tekintetében is. Ennek alap­ján biztosítani tudja majd a városi és falusi lakosság anyagi jólétének és- kulturális színvonalának olyan hatalmas emelkedését, amely elkép­zelhetetlen és megvalósíthatatlan bármely tőkés országban, ha még olyan gazdag is, mint az Egyesült Államok. A SZOVJET NÉP megkezdte a kommunista társadalom közvetlen építését és a korszakunk előtti törté­nelemben példátlan segítséget nyújt a szocialista világrendszer többi or­szágának, közöttük hazánknak is, ugyanennek a hatalmas célnak gyor­sabb megvalósításához. Kétségtelen, hogy a szocialista országok népei szorgalmas, szívós munkájukkal, a marxizmus—leninizmus tudományos elmélete által vezetve viszonylag rö­vid időn belül sikerrel oldják meg e valóban magasztos feladatot. Hangsúlyozni' kell a marxizmus— leninizmus tudományos elméletének nagy erejét, jelentőségét, amelynek a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos egyik fő tétele szerint a nehézipart, és általában a termelőeszközök ter­melését gyorsabban kell fejleszteni, mint a könnyűipart és általában a közvetlen fogyasztási és használati cikkek termelését. Fontos ezt hang­súlyozni, hiszen nálunk is vannak még olyan nézetek, amelyek szerint az a legfontosabb, hogy minél több terméket, fogyasztási cikket termel­jünk, s közben e nézetek hirdetői nem törődnek azzal, hogy az ilyen termelés mibe kerül a társadalom­nak. A valóságban igen fontos, hogy a terméket a legcsekélyebb munka­ráfordítással termeljék, hogy csök­kentsék az önköltséget, hogy a szo­cialista társadalom minél jelentő­sebb jövedelemhez jusson, meit enélkül nem képes fennmaradását sem biztosítani, különösen pedig nem képes fejlődni. A fejlődést pe­dig éppen a legkorszerűbb színvona­lon megszervezett gépesítéssel lehet elérni. A Szovjetunió gazdaságfejlesztésé­nek a hétéves tervben előírt üteme reális, nemcsak teljesíthető, hanem megteremt minden lehetőséget an­nak érdekében^ hogy a termelőmun­kát a legésszerűbben, a leggazdasá­gosabban szervezzék meg. Mivel áz ipari termelés üteme a következő években is magas lesz és az így nyert terveníelüli termékmennyiség kevesebb társadalmi munkát szív magába, tehát olcsóbb tesz, emelke­dik majd a termelés rentabilitása, így vezet ez az út a nép életszín­vonalának gyorsabb emelkedéséhez* a kicűzött feladatok sikeres meg­valósításához. AMINT LÁTHATÓ, a hétéves terv valóban a kommunizmus hatalmas harci eszköze, amely atombomba, halál, nyomor és keserves tengődé* helyett a bőség korszakának közelsé­gét sugározza az egész világ dolgo­zói felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom