Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 12. szám
2 fiSZÄKMAGTARORSZÄO Csütörtök. 1959. janolr 15. Az új termelői árrendszer gyakorlati jelentőségéről Van is, nincs is váróterem ... A napokban Ónod községben jártam. Busszal jöttem haza. Esett az eső. Olyan szép kis várótermet láttam ónodon, hogy megfelelne városra is. Ilyen esős időben különösen jó b váróterem, van hová behúzódni. Nem fogak ázni, — gondoltam örvendezve. De amikor odaértem, meglepődve láttam, hogy az emberek kint állmaik a szakadó esőben. Megkérdeztem. miért nem mennek be a váróterembe? Egy néni odahívott az , ablakhoz, hogy nézzek már be. Én ■mar csupa víz vagyok — mondotta — de mégsem megyek be ilyen . . . Mindenféle szemét és piszok volt ott felhalmozva. Tavaly kályha is égett benne, ma már csak a helye van meg. Az ablakok, betörve. Nem tudom, akkor miért építették. Nem lehetne takarítani a várótermet? Bizonyára akadna, aki elvégezné ezt a munkát és be is fűtene. Talán a községi tanács is tehetne valamit az utazóközönségért. Müller Istvánná Hejőcsaba Párnáskocsi — mutatóba ! vei ezelőtt így írt egy miskolci az újságban: »Szőlőművelés és vasút: ez azon két tényező, csekély belátásunk szerint, melytől függ Miskolc város jövője.« Igaz. hogy azóta a szőlőművelés erősen hanyatlott, de a vasút virágzik és jelentősége, miután városunk a vidék egyik legnagyobb ipari központja lelt. egyre nó. Az a száz évvel ezelőtti miskolci ember, aki a szőlőműveléstől és a vasúttól várta Miskolc fellendülését, felfogásában nem állott egyedül. Az országos vasútpolítikanak pedig nem kisebb személy, mint Széchenyi István volt a legjelentősebb alakja. Azonban Széchenyi is csak kifejezője volt annak a gazdasági fejlődésnek, amelyet járt a korabeli Magyarország. így a vasútpolitikának is három szakasza van a miskolci vasút megépítéséig. Első szakaszának lehet tekinteni az 1848-as polgári forradalmat megelőző reformkoré zakót. másodiknak az 1848—49-es időszakot és a harmadiknak a Bach- rendszer önkényuralmi éveit. Miskolcon már 1846-ban felmerült a vasútépítés .gondolata, de csak -’859-ben. 13 évvel később valósult meg. Ekkor, a megnyitás idején kétszer indult vonat városunkból. Az egyik reggel 7 óra 5 perckor. Ez 12 óra 7 perckor volt Debrecenben, 4 óra 20 perckor Szolnokon, 5 óra 15 perckor Cegléden és este 8 óra 28 perckor ért Pestre. REGGEL 7 ÓRÁTÓL este fél 9-ig ment tehát a vonat, amíg felért a fővárosba. A másik délután 1 órakor indult és másnap 8 óra 10 perckor ért Pestre. Elég nagy kerülővel lehetett száz évvel ezelőtt a fővárosba jutni, mert nem Hatvan felé közlekedett a vonat, hanem Debrecen— Szolnok—Cegléd vonalon. Ez a kerülő a Bach-rendszer önkényuralmából fakadó valóság volt. Széchenyi 1848-ban nem így tervezte, hanem kis eltéréssel a mainak megfelelően. De ez a Széchenyi-terv huszonkét óvet késett, mert csak 1870-ben épült meg a miskolc—hatvani vonal. Csupán néhány adatot emeltem ki a. vasút múltjából. Részletes ismer- rete sok tanulságot, adhat a jövő számára. A MÁV Igazgatóságon már valószínű megszülettek az első tervek, hogy a 100-ik születésnapot megünnepeljék. S a város dolgozói magúkénak tekintik majd ezt az ün*- nepet. Szoboszlay Béla BORSOD MEGYE gazdasági vezetőinek is több éven át gondot okozott. hogy a régi ipari termelői árak nem tükrözték helyesen a termelés folyamatait, emiatt néha egy-egy termékfajtánál indokolatlan nyereség, másiknál pedig indokolatlan veszteség keletkezett. A termelő vállalatok nem tudták eléggé figyelembe venni a vásárlók igényeit, mert ez sokszor veszteséget okozott, volna nekik. A helytelenül megállapított árrendszer nem ösztönzött kellően a drága importanyagok megtakarítására sem. Mindezen okok miatt a gazdasági vezetőik akárhogyan is igyekeztek a termelést gazdaságossá tenni, csak szerény eredményeket érhettek el, mert a helytelenül megállapított termelői árak hamis képet mutattak a termelés folyamatairól, másrészt egyes termékeknél egyenesen gátolták a gazdaságos termelést. A január elsején életbelépett termelői árrendezés tehát a gyakorlatban jelentős változást hoz. Elsősorban ledönti a gazdaságos termelés előtt álló akadályokat, másodszor pedig széles lehetőséget nyújt a gazdasági vezetőknek, a vállalatok dolgozóinak a termelés jó megszervezésére, a termelési költségek csökkentésére és a magasabb nyereség elérésére. A termelői árrendezés elsősorban az alapanyagtermelő iparágak — bányászat, kohászat és az építőanyagipar — termékeinek és más nyersanyagok árait érinti. Ezeket ugyanis jóval az előállítási költségek alatt állapították meg és emiatt eltorzították a feldolgozó-iparban alkalmazott kalkulációkat is. Az adatok így legtöbbször nem a valódi termelési költségeket mutatták ki. nem helyesen tükrözték azt.. hogy egy-egy termék előállítása mennyibe kerül a társadalomnak. Emiatt sokszor azoknak a termékfajtáknak a termelését szorgalmazták, amelyeknek a termelése az adatok szerint ugyan gazdaságosadé a valóságban a társadalom számára veszteséges volt. Az új termelői árrendszer megszünteti ezeket a hiányosságokat, helyesen tükrözi egy-egy termék előállításának költségeit, azt. hogy az adott termék valójában mennyibe •kerül—a társadalomnak. Ez , a - nagy-, jelentőségű változás világos, tiszta helyzetet teremt az ipar, a vállalatok kalkulációiban és meggátolja azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy gazdaságos és nyereséges legyen a vállalatok számára az, ami a társadalom számára veszteséges, viszont hátrá-: nyos és veszteséges legyen a vállalatok .számára az, ami e társadalom számára nyereséges. Az új termelői árrendszer tehát elősegíti népgazdaságunk szerkezetének megjavítását és a termelés gazdaságosságának fokozására ösztönöz. Az új termelői árszínvonal megállapítása általában nem érinti a fogyasztói árakat. Néhány fogyasztási cikknél azonban kisebb mértékben emelni kellett az árakat, mert az új termelői árak következtében a fogyasztási ár alacsonyabb maradt volna, mint a termék előállítására fordított termelési költség. Ezek a cikkek azonban a lakosság fogyasztásának csak elenyésző hányadát, mindössze fél százalékát alkotják. Az áremelkedést tehát, ami évente mintegy 330 millió forint, többszörösen ellensúlyozza néhány fontos fogyasztási cikk árának csökkentése. Ez az ár- csökkentés évente 650 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. A megtakarítás összege tehát jóval nagyobb, mint az áremelés következtében eiőálló költségnövekedés. Az általános árrendezés ilyen módon közvetlenül is szolgálja a dolgozók jólétének növekedését. Az életszínvonal-emelkedés legfőbb tényezője azonban az új termelői árrendszer, amely a gazdaságos termelési, az önköltség csökkentését a termelékenység emelését, vagyis végeredményben a fogyasztási termékeit olcsóbbá tételét szolgálja. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: (188 méteres bullámhosszoo.) Munkatársaink jelentik. Zeneművészeti szakiskolában. Olvas a Bodrogköz. Asszonyok műsora. Egy nap a Fonodában. . „Érdekességek Jnucn-onnan. Horváth Dezső olasz dalokat énekel« zongorán kísér Herédi feVa. Tizenegy év az „Ígéret földjén" I i félhivatalos ügyben, j A francia idegenlégió | fogadták K. Zoltánt. Hosszasan elbeszélgettek Ivele, azaz inkább őt beszéltették. Részletesen ki- lkérdezték, honnan jött, miért és minek, merre Ijött át a határon, kivel közölte otthon, hogy disz- tszidálni fog, kik a rokonai és milyen beosztásiban vannak, hol dolgoznak. Egyszóval minden l nagyon érdekelte őket. K. Zoltán pedig válaszolt ta feltett kérdésekre. Azonnal, a kihallgatás után l mindjárt orvosi vizsgálatra vitték, majd elszed- l tek tőle minden iratot és személyes tárgyait. Mi- ►kor ezzel készen voltak, egy idegennyelvű iratot l tettek eléje, amit alá kellett írni. (Amint később l megtudta, öt évre szóló szerződést írt alá afran> cia idegenlégióba.) £ Két társa — akik őt a felvételi irodába kí- \ sérték — időközben eltűnt mellőle. Kérdezőskö- tdésére megtudta, hogy azok légiós ügynökök > voltak és nem érdektelenül „segítettek” rajta, | mert „nemes” tettükért tekintélyes jutalékban ^ részesültek. t Két napig volt a felvételi iroda épületében. ► Ez alatt szebbnél-szebb történeteket beszéltek * neki a nagyszerű légiós-élet várható szépségei- \ről, valamint arról. hogy a kiérkezés után hatal► más összeget kap kézhez. amit haza is küldhet. ► Amikor összegyűlt egy 15 fős csoport, fegyveres > kísérettel Franciaországba szállították őket. Kü- \ lönböző laktanyákban mintegy két hétig tartot► ták megfigyelés alatt, majd ezt kövétőleg útnak > indították Marseille kikötővárosban lévő „Fort »St. Nicola” nevű légiós központba. t Hatalmas vaskapu előtt fegyveres őrség fo- \ gadta őket, vegyes érzelmekkel lépték át a ka- t put. Felvezették az újonnan jött csoportot egy \ épület teraszára, ahonnan az egész laktanyaudvart belátták. Körös-körül épületek, az udvaron lézengő alakok. Egyenruhás tisztek jöttek elő, végigmotozták mindegyikőjüket, a még megmaradt fényképet és iratot is elszedték. Megkezdődött az adatok felvétele és a törzslap kiállítása. K. Zoltán — amíg rákerült a sor — alaposan szétnézett a laktanyában. Amit látott, mélységesen megdöbbentette, lehangolta. A konyha- épület hátsó falánál volt elhelyezve a szemétgyűjtőhely. Éppen akkor dobálták ki az üres konzervesdobozokat. Az ott lézengök erre megrohanták a szemétdombot és valóságos közelharcot folytattak egy-egy doboz megszerzéséért. Akinek sikerült egyet megkaparintania, az mohón törülte ki az ujjavai a doboz belsejében lévő ételmaradékot. Gyökeret vert K. Zoltán lába a rémülettől e | látványra. Éhség... villant át agyán a gondolat. $ Dehiszen nem ezt Ígérték Bécsben. Hol a jólét, a • gondtalan életmód?! Hát ez vár rá is? Nincs idő Jelentkezés az idegenlégióba tovább töprengeni, szólították, majd elszedték civilruháját. Helyette piszkos, kopott egyenruhát kapott, végül megjnutatták egy épület alagsorában lévő fekhelyét. A kis helyiség zsúfolásig tele emberekkel és emeletes ágyakkal. A szobába lépve bábeli zűrzavar fogadta. Mindenki saját anyanyelvén beszélt, vagy szitkozódott. Volt, aki letargikusan meredt maga elé, mások poloskát hajszoltak a piszkos lepedőn, volt, aki ismeretlen nyelven valami dalt énekelt. Pörgessük jelenidöben a múlt filmkockáit. Szédülés környékezi. — Úristen, hová kerültem! — suttogja. Kétségbeesetten néz maga körül szét. Egyszerre belekiált a lármába: — van-e közöttetek magyar?! Mivel feleletet nem kap, újból megkérdi, most már még hangosabban. Bízik, remél, hátha valakitől a drága magyar szóval kap választ. De azok nem értik, válaszra sem méltatják, a létszámban pedig mindegy, hogy magyar-e a légiós, vagy más nemzetiségű. I fásultan a fekhelyére. , Nincs L-erOSKaq akivel szót válthatna, nincs, akinek elpanaszolhatná rettenetes csalódását, bánatát. Itt úgy sem érti meg senki. Tört németséggel próbál a szomszédjával beszélgetni, de hasztalan, mert választ sem kap rá. Egész éjjel nem tudja lehunyni a szemét. Már ezerszer meqbánta, hogy elhagyta hazáját. Hová lett az illúzió. mivé váltak a szép álmok? Felrémlik előtte édesanyja képe, majd húga arca jelenik meg képzeletében. Még nem írt nekik. nem tudják, hol van, mi van vele, azt sem, hogy él-e még. Eljövetele óta most először érzi azt a rettenetes érzést, amit úgy hívnak, hogy honvágy. Már menne, repülne vissza szeretteihez és munkatársaihoz, akiket itthon hagyott, de nem lehet. Fegyveres őrség vigyázza, nincs visszaút többé. Civilruháit elszedték. iratai nincsenek nála, vénze sincs. Ezek nélkül hová is mehetne, hisz Magyarország va- gyon-nagyon messze van, szinte elérhetetlen messzeségben. Reggel korán ébresztő harsan, maid sorakozó. Megy akaratlanul is a többi után. Újabb tortúrának vetik alá az újonnan érkezetteket. Megint részletes faggatás, majd orvosi vizit, végül teljesen kopaszra nyírjál 's szőrtelenítik a testét. A frontról tudja, hogy ez a tetűk elleni védekezést jelenti. Most már külsőleg semmi sem különbözteti• meg a többi légióstól. Megfogadta azonban magában, hogy szívében és lelkében magyar marad. Ezt az érzést nem tudják elvenni tőle soha és semmivel. Nem tud belenyugodni sorsába. magyarokat keres lázasan, hogy legalább kiönthesse szívét valakinek. Egyre csak honfitársak iránt érdeklődik, Egész nap éhezik és amitől az első nap annyira megborzadt, most már neki is osztályrésze. Napközben a szemétdomb körül ólálkodik és figyeli, mikor dobják ki az üres konzervesdobozokat a szemétre és közelhai^.a indul ő is. Amikor elindult. nem hitte volna, hogy rövidesen a szemétdombon kell élelmet keresnie. Egyik ilyen alkalommal magyar szót hall a tülekedik egyikétől. Valaki a tömegben amúgy magyarosan káromkodva cifrázza a mondókáját dühében, mert kikapták kezéből a már megszerzett dobozt. Mennyei szózatnak tűnik K. Zoltán1 fülének a hang. Kevés embernek okozott olyan örömet még magyar káromkodás, mint neki most. Megtalálta rögtön a hang tulajdonosát is. Mit bánta már a konzervesdobozt, fő az, hogy honfitársra talált. Társtalansága enyhült, ők ketten összetartottak, elmondták egymásnak bánatukat, sorsukat. Az új ismerős — aki már korábban odakerült — részletesen kioktatta mindenre. Azt is megtudta tőle, hogy nagyon sokan vannak a laktanyában, akik hozzá hasonlóan kiábrándultak a légióból. A beígért pénzösszegre pedig ne is várjon, mert azt úgysem kapja meg. Értesült arról is, hogy keserves sors vár rájuk. A szerződésben vállalt vdöt pedig ki kell tölteni, a szökés egyenesen lehetetlen. Ha mégis sikerül, úgyis elfogják a szökevényt és súlyos börtönre büntetik. Olyan légiós is van — éppen magyar az illető —, aki már tíz éve van a légióban, de még most sem telt le a szolgálati ideje, mert ha csak teheti, megszökik. Emiatt börtönre ítélik, ami nem számít bele a szolgálati időbe. A magyar sorstárssal "ZiJÍm volt a helyzet. A kiképzés alatt (csak erre az időre kaptak fegyvert a kezükbe) igyekezett honfitársa mellé kerülni, aki már értette a francia nyelvet. Így a vezényszóra jobban tudott engedelmeskedni, mert figyelte társát. hogy az mit csinál. Ha valaki nem engedelmeskedett a vezényszónak ——— akár értette azt, akár nem —- nem egyszer ütést és rúgást kapott. K. Zoltán combján is gyakran volt látható a kiképzötiszt lábnyoma. A brutális bánásmód és az éhezés csak növelte K. Zoltán honvágyát, a honvágy pedig érlelfe a szökés gondolatát. Társa hiába igyekezett lebeszélni róla, nem adta fel a reményt. Sokszor elábrándozott, fájó szívvel gondolt haza, hogy övéi vajon mit csinálhatnak, sejtik-e az ő nagy szenvedését? Inkább megszökik, de nem bír maradni tovább. Egyre csak a szökés gondolatával foglalkozott. Latolgatta az esélyeket. Inkább a bizonytalanság a szökésben, mint ittmaradni a biztos reménytelenségben. Ha társa nem is jön, ő elindul, megragadva az első kínálkozó alkalmat. A honvágy sokkal erősebb volt már benne, mint a józan belátás, rmgy nagy veszélytől való félelem, Az alkalom pedig nem késett sokáig. (Folytatjuk.) Ahogy néhány elejtett szóból hallottam, hamarosan gyűjtés indul a Nyíregyházától Miskolcig naponta közlekedő utasok között. Furcsa gyűjtés, de mint mondogatják: ennek talán már meg lesz az eredménye. A pénzt ugyanis a Győri Vagongyárnak szánják. Nem ingyen persze, hartem egy vadonatúj és valóban párnás — hivatalosan 1. osztályú — kocsi ellenértékeként. Nem tudom, tnegvalósul-e a terv, de egy bizonyos, hogy még tervnek is jó, ha\ nem is szép. t Az indítékok már ismertek egy* hasonlótárgyú újságcikkből, melyj még a múlt esztendőben látott nyom-\ dafest&ket. Mint tudjuk, a MÁV ve-\ zérigazgntáság rendelkezést hozott,] hogy ezután több párnáskocsi közle-1 kedik a fővonalakon és egyáltalán* nem közlekedik az 50 kilométernél< rövidebb helyi vonalakon. Hogy ez* helyes, avagy nem. arról lehetne\ vitatkozni, de mondjuk, hogy helyes,* mert egyelőre még nem rendelke-« ßünk elegendő párnás kocsival. Utaz-* zunk tehát olyan kocsin, amilyen\ van. De Mezőcsát felé. továbbá Sze-* fencs és Hidasnémeti között annyi\ a párnáskocsi, hogy sok, bár a kilo-*, méterek száma nem éri el az ötre-- net. Viszont Miskolchoz Nyiregy-*, háza több mint száz, Miskolchoz< Tokaj pedig több mint ötven kilo-*, méter,, a »pámás-f éltét elek« megvan-* vak, csak a kocsi hiányzik. < Ezért indulna gyűjtés a jóhiszemű* utasok között — ha adnának pénzt < •—r, hogy a Miskolc—Tokaj—Nyiregy-* háza-vonalnak is legyen párnás ko-\ csija. mert az illetékesek nem sokat\ törődnek a dologgal. *, A leghelyesebb az lenne, ha a nyíregyházi térfőnök egy reggelen odaszólna a kocsirendezőnek, hogy »te János, sorolj már be egy heverő párnást a miskolciba és hagyd rajta. Hadd legyen nekik is legalább mutatóba«. De ez csak remény. És milyen régi remény?! (harcsa) A 100 éves miskolci vasút évfordulója előtt Csupán néhány szót az évforduló előtt: 1856-ban a Tiszai Vasúttársulat megtette az első kezdeményezést Miskolc város felé, hogy támogatását kérje az építés megkezdéséhez. Az 1856-os évszám nem. véletlen. A »mindenható« császár Magyarországon járt és borsodi látogatását akarta felhasználni a Tiszai .Vasúttársulat arrg, hogy császári pártfogást szerezzen a miskolc—debreceni vonal építéséhez. Később megkezdődött gyors iramban az építés, amely magán viselte a habzsoló kapitalizmus jegyeit. Harangod községnél dolgoztak már a munkások amikor megszületett az első vasúti szerencsétlenség. Egy bocsi fiatal házas ember úgy megnézte a csodálatos »vasparipát«, hogy nem vette észre a feléje közeledő vasúti kocsit, amely elgázolta. Még a korabeli sajtó is rendőri felügyeletet követelt a szabálytalanságok és visszaélések miatt. 1859 MÁJUS 24-ÉN átadták a forgalomnak’ a miskolci vasutat. Ezzel gazdagodott városunk és a gyors fejlődés útjára lépett. Akkor, száz évGYÁRAK. ÜZEMEK. VÄLLA- BA’ÍOK DOLGOZÓI nemcsak a termelő munkában állják meg a helyüket, hanem egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak saját munkahelyük múltja, története felé. Igen örvendetes dolog az, hogy az Északmagyar- ország január 13-i, keddi száma vasutas tollából közöl cikket arról, hogy »Száz éves a miskolci személy- pályaudvar«. A vasút 100 éves évfordulóján róluk van szó elsősorban. A vasutasokról, akik nehéz harcot vívtak a vasúttársulat kapitalista törekvéseivel szemben és tulajdonképpen megalkották a mai közlekedés gerincét. Január 9-én a borsodi rádióval való beszélgetéskor már elmondtam néhány adatot a régi. száz ‘ év előtti vasút történetével kapcsolatosan. De túl az elmondottakon, az évforduló alkalmával úgy kell búvárkodni á múltban, hogy ezen a miskolci évfordulón keresztül a régi idők tanulságait egészben véve le tudjuk vonni a jelen és a jövő szá- itiára. Ennék érdekében az általános vasútpolitika és a miskolci vasút kérdéséit egészében fel kell dolgozni. . — ■ ■ i . .1 ■ ■
