Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

ESZAKMAGFARORSZÁG Szerda, 1959. január 14. Tanulnak a főldmüvesssövetkesetek választóit vezetői Abaujszánfói gondok 6‘—8 kádas fürdő részére szükséges kazánt Tervbe vettük a víz búvár- szivattyúval történő kiemelését, de nincs pénzünk a tönkrement strand újrabetonozására, a kádfürdő beépí­tésére és üzembe helyezésére. Iván István elvtárs, országgyűlési képviselő eddig is sokat segített, támogatott és támogat bennünket. Szívügyének tekinti terveink meg­valósítását, de kérjük felettes szer­veinket is, segítsenek küzdelmes munkánkban. JUHÁSZ ISTVÁN vb. titkár, Abaujszántó A sátoraljaújhelyi járásból érke­zett jelentésből többek között kitű­nik, hogy »a párt agrártéziseável kapcsolatban igen nagy volt az ér­deklődés és ezen belül a szakcsopor­tok iránt azok szervezeti felépítését, működését tudakolták. Karosán és Pácinban úgy határoztak, hogy nö­vénytermelő szakcsoportot létesíte­nek. A cigándi továbbképzés részt­vevői a dániai és általában a nyugati szövetkezeti formák iránt érdeklőd­tek. Az előadók valamennyi felve­tett. kérdésre választ adtak.« Az eredmények mellett azonban találunk hibákat is. Néhány helyen nehezen tudnak megbirkózni az idő­vel. Ugyanis a leltározások nagyban igénybe veszik azokat az embereket, akik az oktatásnál előadóként, vagy hallgatóként szerepelnek, s így oly­kor el muszáj halasztani az előadást, vagy sűrítik az anyagot. Nem egy helyen két előadást összevonva adtak elő. Ez viszont nem jó. mert' egy előadás anyaga is egész estét betölt. Olyan hely kevés volt. ahol egyálta­lán nem tartották meg az előadáso­kat. Szirmabesenyőn az igazgatóság elnöke nem fordított kellő gondot a szervezésre, sőt maguk az igazgató­ság tagjai sem jelentek meg az elő­adáson. A járás az igazgatósági elnö­köt figyelmeztetésben részesítette. Forrón viszont másról szól a jelen­tés. Ide az előadó valamilyen oknál fogva nem jelent meg. A helyi igaz­gatósági elnök tartotta meg az elő­adást. Az ózdi járásban csekély lemorzso­lódás tapasztalható. Az indok az ózdi járás Vezetői szerint-az, hogy a párt agrártéziseinek az anyagát leg­utoljára kellett volna ismertetni. »Megijedtek« a dolgozó parasztok, hogy tsz-t szerveznek, ezért nem jöt­tek el. Ilyesmit nem olvastunk a többi járás jelentésében, ez ózdi »specialitás«. A járás adottságainak megfelelően kellett volna az előadá­sokat megszervezni. Meg kell azon­ban mondanunk, hogy szocialista mezőgazdaságot akarunk. Ezt megy mondtuk eddig és megmondjuk a jövőben is, nyílt kártyával játszunk. Erőszakkal senkit nem viszünk a termelőszövetkezetbe, mindenki sa­ját meggyőződése szerint jár el. Meggyőzéssel, emberséges módsze­rekkel fáradozunk á ?mg?»gazda&ég szocialista átszervezésén. .. -KfrV* »»»«sí 4 v ) . • ’ '■/ ? Két világ beszédes tényei SZOVJETUNIÓ Szovjet Azerbajdzsán vegyipari termelése 1965-ig a múlt évihez vi­szonyítva több mint hatszorosára növekszik. A földgáztermelés a jelen­legi 4.5 milliárd köbméterrel szem­ben 1965-ben 11—12 milliárd köbmé­ter lesz. Tovább fejlődik a műgumi- termelés is. ANGLIA A közgazdászok statisztikai kimu­tatása alapján — csak a múlt év első felében mintegy 325 ezer dolgo­zó vett részt sztrájkokban, ami a ter­melésben 3.244.000 munkanap ki­esést jelentett. KÍNA A szinciani olajmunkások vállal­ták- hogy 1962-ig 3 millió tonnával emelik a nyersolajtermelést. A kőolajmezőn újabb kutakat fúr­nak. A múlt évben megkezdődött egv 147 kilométer hosszú vezeték épí­tése, amely a kőolajmezőt összeköti a tucsanci finomítóval. Kínának ez az első kőolajvezetéke, amelynek építé­se a közelmúltban befejeződött. Éven­te 400.000—500.000 tonna nyersolajat szállít a vezeték a finomítóba. LIBANON A libanoni kapitalisták becslése szerint a legutóbbi hónapok esemé­nyei (felkelések, amerikai partraszál­lás) 60 millió dollárba került nekik. Az amerikai hatóságok most kétmil­lió dollár kártérítést ajánlottak, fel a libanoni gyártulajdonosoknak, Vál­lalkozóknak és tőkéseknek. CSEHSZLOVÁKIA Csehszlovákia évről-évre növeli ipari termelését. Igen szembetűnő az ország nyersvas, hengereltvas, acél, stb. termelésének emelkedése. 1948- tól 1957-ig Csehszlovákia nyersvas- termelése 1 millió 640 ezer tonnáról 3 millió 546 ezer tonnára, acélterme­lése 2 millió 621 ezer tonnáról 5 millió 166 ezer tonnára, hengerelt vastermelése 1 millió 766 ezer ton­náról 3 millió 494 ezer tonnára, koksztermelése pedig 4 millió 240 ezer tonnáról 7 millió 485 ezer ton­nára emelkedett. BELGIUM Furcsa hallani, de Belgium úgy­szólván roskadozik az eladatlan kő­szén készletek súlya alatt (több mint 5 millió tonnára szaporodott a múlt év közepe óta) de az amerikai szén­import változatlanul folytatódik, sőt míg 1958 első felében havi 150 ezer tonna volt, addig a második félévben már 195 ezer tonnát tett ki. Ered­mény: nagyarányú bányászmunka­nélküliség van Belgiumban, s egyre újabb és újabb aknákat kell lezárni. Amiről beszélni kell Apró bajok a Miskolci Vqgyicikkgyárban (btró) Kicsi a vállalat, nem sokan isme­rik Miskolcon, pedig jól dolgozik. Az 1958-as évet is nyereséggel fejezték be. Túlnyomóan női dolgozók van­nak az üzemben. A tervteljesítés a munkások szorgalmát, jó munkáját dicséri. Ezért természetes lenne, hogy az üzem vezetősége többet törődjön a dolgozók szociális, kultúrális és más ügyes-bajos dolgaival. A vállalat vezetője törvénysértést követ el. A megengedett próbaidőn túl köti meg a szerződéseket. Ez helytelen. A munkavédelem terüle­tén sincs minden rendben. A múlt évben három ’ alkalommal vizsgálta a szakszervezet, de a határozatot az igazgató elfelejtette végrehajta­ni. Nem segíti a dolgozókat a vállalat vezetője abban sem/ hogy részletre vásárolhassanak a dolgozók. Elzárkó­zik a hitellevél aláírásától. Nem nagy dolgok ezek, de emberiek és ha azt < mondjuk, hogy a legfőbb érték az ember, akkor az ilyen kis ügyet is kötelessége a vezetőnek elintézni, an­nál inkább, mert a Miskolci Vegyi- cikkgyár dolgozói megtették a ma­gukét. Mulasztást követnénk el, ha erről nem beszélnénk. Kurucz István ÉDOSZ területi bizottság elnöke. A pártoktatás hírei Felhívjuk a gazdaságpolitikai kér­dések (ipari és mezőgazdasági tago­zat) tanfolyam hallgatóit, hogy ré­szükre ma, szerdán délután 6 órakor előadás lesz a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa nagytermében. Az előadás címe: »Az új ipari ter­melői árrendszer és népgazdasági hatása.« Előadó: dr. Zala Júlia, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. ...— Megyei Pártbizottság Á git. Prop. Osztálya« AKÁC ISTVÁN: Két vers Fellélegzett. í. A bátortalan napsugarak fázva vacognak a szélben, s maltert szitáló házak alatt tyúkok merengnek szelíden. Sápadt tisztás süppedő hátán vén diófánk majdnem eldűl, s a .szorrís?éd részegsége láttán öt-hat bokor táncra perdül. U, A hold a gallyak tetején ül, onnan suttog a tört avarnak, mely földanyánkkal összebékül. —] S rikoltanák a messzi varjak. A patak kedves csacsogással beszél nekem egy régi lányrólj és reszkető, hideg varázzsal - AmU rám ezüstkék téli fátyol< mint elmenni ebből az országból, szerencsét pró­bálni valahol. Gyermekkorában sok kalandos regényt olvasott nyugatról, ahol hírnév, vagyon és dicsőség vár rá. Vágyainak engedve, egy szép napon egyedül nekivágott a nyugati határ felé vezető útnak, „felejteni”. Nem búcsúzott el ^édes­anyjától, testvérétől, munkatársaitól, nem kö­szönt el senkitől sem, annyira hajszolta a vágy az „ígéret földje” felé. Maga sem tudta pontosan, hogy hol lépte át a magyar—osztrák határt, de egyszerre idegen szavakat hallott. Középiskolás korában tanult egy keveset németül, megértette, hogy osztrák területre ért. 1947. szeptember 12-ét írt a naptár. Sikerült, vágyai, álmai tehdt valóra válhatnak, csak ki kell nyújtania érte a kezét. Ezzel meg­kezdődött K. Zoltán kalandos életútja a Nyuga­ton. Az osztrák határon túl egy Becs felé menő autóra kéri fel magát. Úgy érzi, elégedett lehet, ha ilyen simán megy minden, nem lesz semmi baj. Bécsbe érve elkápráztatja a város. Megcso­dálja a fényes kirakatokat, a suhanó autókat. Milyen jó lesz, ha már neki is lesz gépkocsija. Na... de előbb valami kereset után kell nézni, mert már régen evett és a gyomra bizony alapo­san kiürült. Érdeklődni kezdett tehát valami munkaalkalom felől, de megdöbbenve tapasztal­ta, hogy az iskolában szerzett német nyelvtudása semmit sem ér. Kézzel-lábbal próbálta hát ma­gyarázni úton-útfélen, hogy munkát keres. Volt, aki nem figyelt rá, volt, aki tagadólag rázta a fe­jét. Az éhség már kegyetlenül gyötörte, mire egy osztrák megsajnálta és beküldte egy nagy házba azzal, hogy ott munkát kaphat. Itt hamar lehű­tötték a reményét, mert közölték vele, hogy a létszám betelt, nem tudják alkalmazni. Nem adta fel a reményt, újból róni kezdte az utcákat. Pénzt, élelmet, szállást kell keres­nie, de sürgősen, hisz azt sem tudja, hol hajtsa álomra a fejét éjszakára. Hiába állított meg több járókelőt, hiába ment be több üzletbe, a rálc mindig ugyanaz volt,... nincs szükség munkásra. Ekkor jutott először eszébe az otthon. Azóta már biztosan keresik, édesanyja kétségbeesetten siratja, hol van Zoltán fia. Nem baj, majd ír ne­ki, ha jo hnn sora és JcíH* omi c*nmó rténzt engesztelésül. Csak már egy shillingje lenne, hogy élelmet vehetne magának, mert szörnyű ez a pokoli éhség. Munkát keresek, mondja tört né­metséggel, de a válasz ismét elutasító. Testes bécsi polgár jön vele szembe, ..munkát keresek”, de az válaszra sem méltatja: elegáns hölgy libeg arra, de az meg kitér előle. Két férfi jön a jár­dán, megszólítja őket is, végre azok megállnak. Egyikük magyarul szólal meg: mi az, maga ma­gyar? Szíve hangosan kalapál örömében, végre pártfogókra talált, ezek majd munkához segítik. Ez volt az első magyar szó, amit az idegen vá­rosban hallott. Mily jól esett hallania a messzi idegenben! Végre elpanaszolhatja nagy baját. Azonnyomban elmondotta, hogy most jött Bécs­be, hogyan szökött a határon, most se pénze, se élelme, munkát szeretne kapni, hogy valami en­nivalót vehessen a fizetésen, mert már szédül az éhségtől. A két férfi gúnyosan nevetett, az akar itt munkát, aki még csak most jött ide? Ügy sem talál munkaalkalmat, mondjon le erről a képte­lenségről. K. Zoltán nagyon nekibúsult, nem, erre nem számított. Az egyik férfi — látva a nagy szomorúságot — barátságosan vállonvere­gette, majd letegezve így szólt hozzá. Mi tudunk azért segíteni rajtad, gyere, mutatunk egy he­lyet, ahol francia katonának jelentkezhetek K. Zoltán erre még jobban elszomorodott, nem akar katona lenni. Ö dolgozni szeretne és pénzt keresni... sok pénzt. A másik kettő csak legyintett. — Apuskám! Nagy szó itt a munka! Ha kapsz is, nem biztos, hogy megélsz belőle. Ha nem jössz velünk, akkor csavarogj csak tovább és aludj a ligeti padokon, de azt megsúgom, nagyon kellemetlen. Nem tudta, mitévő legyen, menjen velük, vagy tovább kérdezősködjön? Gondolta magában, hogy ezek már régebben ismerik c dürgési", nyilván hosszabb ideje vannak kint. Tanácstala­nul nézett hát rájuk, azok pedig tovább magya­ráztak. Nagyszerű alakulat ez az idegenlégió, ren­geteg a fizetés, már a jelentkezéskor is nagyobb összeget kap. Soha semmit sem kell csinálni, csak szórakozni. A rcalrvHác mindig keserűséggel tölti cl M CoaiUUao az em^er lelkét. Keserűsegé­ben K. Zoltán is végig gondolta, hogy hány em­bert állított már meg, hány helyre nyitott be ered­ménytelenül. Mi várhat így rá, ha nem kap mun­kát és nem jut pénzhez? Az éhség koldulni, vagy lopni kényszeríti. Koldulni megalázó..., hát ak­kor lopni menjen? Nem és ezerszer nem! Becsü­letes akar maradni. Ettől azonban még nem múlt el éhsége. Ha ma sikerül is ennie valamit, de mi lesz holnap... és azután? Eszébe jutott', hogy visszafordulhatna. Talán sikerülne visszamennie a határon, ott, ahol átjött. Mit szólnának otthon? Biztosan gyávának neveznék. Gyávának sem akar mutatkozni, mert az nagy szégyen. Gondolataiból egy barátságos hátbavágás riasztotta fel. — Na, ne marháskodj, gyere, nem érünk ri órákig itt ácsorogni veled az utcán. Megúnjuk és itthagyunk, nem segítünk akkor rajtad. K. Zoltán nagyot sóhajtott magában, mcf már úgyis mindegy, majd hangosan csak ennyi mondott: — Megyek. És elindultak a francia idegenlégió toborzó­irodája felé. (Folytatjuk.) DÓZSA FERENC: Tizenegy év az „ígéret földjén" Szívet cser él/en, aki hazát cserél É 1/ 7oltán misk0lci lakos nemrég tért ha- I r\. «.uiiail za szülővárosába, Miskolcra. Ili évig volt távol hazájától, közben nyolc évet I töltött a francia idegenlégióban. 19' .-ben disz- iszidált és 1958 végén tért haza. Most itt ül élőt- Item és beszél élményeiről. Szavai nyomán ki- t bontakozik az idegen világban eltöltött hosszú tévék szenvedése és sok csalódása. I * t A háború alatt Miskolcon dolgozott, mint [géplakatos. 1943-ban tényleges katonai szolgá- \ latra hívták^ be, nem akart a frontra menni ágyú- l tölteléknek, ezért, amikor karácsonyra szabad- óságra engedték, nem ment vissza csapattestéhez l— amelyik éppen a frontra indult —, hanem ci- tvilben rokonainál bujkált és húzódott meg. Ke- l festék, majd rövidesen elfogták. Mivel szükség Ivóit a magyar katonára akkor golyófogónak, *nem ítélték halálra, súlyos börtönbüntetést sza- I bott ki rá a hadbíróság. A büntetést nem a bör- tönben töltötte le, hanem büntetőszázaddal egye- \ nesen a frontvonalba vitték. Lengyelországba I került aknaszedőnek. 1944 augusztusában az el- I ső kínálkozó alkalommal megszökött és átment I a szovjet csapatokhoz. Itt megkülönböztetett bá- Inásmódban részesült, majd a háború befejezése I után, 1946-ban hazatért Miskolcra és jelentkezett !régi munkahelyén. > A háborút követően — mint emlékezetes — ; súlyos gazdasági helyzetben volt az ország. Az árak csillagászati számokat öltöttek, a pénz el- \ értéktelenedett. A „mill”- és „bili”-pengők ide­ijén elburjánzott a feketézés. K. Zoltán is erre az ;útra tért, azzal, hogy így jobban tudja biztosíta- ; ni a megélhetését. Ócska ruháit becsomagolta egy ;hátizsákba, azzal tehervonatok tetején, vagy gya- ; logosan a román határszélre utazott, ahol sóra ; cserélte ruháit. Budapesten zsírszódát kapott a • sóért, végül az alföldi falvakban élelemért érté­kesítette. Aztán kezdődött elölről az egész... A nélkülözés és létbizonytalanság láttán el­csüggedt. Nem így képzelte el a felszabadulás utáni helyzetet. Az üzemben az öreg szakik nem ezt jósolták arra az időre, ha megváltozik a rend­szer. Mélységes csalódást érzett. Közben udvarolt egy lánynak, de az akkori nehéz viszonyok mi­att nem is gondolhatott arra, hogy feleségül ve- gye. Röviden ennyiben lehet összegezni korábbi életét. * Lassan gyógyultak a háború okozta sebek, a romokat eltakarították, már termeltek a gyárak, megindult az ország gazdasági vérkeringése. Mint sokan .ások, így K. Zoltán sem tudta ak­kor ezt megfelelően értékelni. Jobb életre várt. szerelmében is csalódott. Csordultig telt a kese­rű pohár, Ügy érezte, nem maradt más hátra, Abaujszántó dolgozói 1958 novem­ber 16-án az urnákhoz járultak, hogy megválasszák képviselőjüket, a me­gyei, a járási és a községi tanács­tagokat. Az újonnan megválasztott küldöttek máris, aktív munkába kezdtek. A községi tanács eddig két ülést tartott. Első az alakuló, ahol külön­böző szervező munkák és a vb.- tagok megválasztása, állandó bizott­ságok megalakítása volt. A második ülés már sokkal érdekesebb, változa­tosabb és nagyobb jelentőségű. Jóvá­hagyta át195i9-es költségvetést, ezen belül a legeltetési bizottság és a kultúrotthon költségvetését. Megsza- váéták itégy évre a községfejlesztés tervét. Az elkövetkezendő négy év­ben 20 százalékot fizetnek a község, lakói községfejlesztési alapra, ; Nem könnyű feladat előtt áll a] községi tanács, bár az erőfeszítéseket- nem kímélve igyekszik megoldani- Jeladatát. De állami támogatás nélkül- nem tudja megoldani az új létesít-< menyek befejezését. Ifjúsági házra< és tájmúzeumra 300.000 forint kel lenéi Járási szülőotthon és orvos-- lakás építését tervezik. Súlyos lakás biártnyal küzdenek. A járási tanács; és a járás különböző szerveinek dol-\ gozói több mint ötven százaléka vi-\ déki, lakáshiány miatt bejáróként < kénytelen dolgozni. Ez kihatással* van államunkra is —1 különélési pót-* lék — az érdekeltnek . pedig hátrá-* nyos, mert két háztartást kell vezet-* pie. J Az utak, járdák rosszak. Az útépí-X lés teljes ütemben folyik, de sok) kell ahhoz, hogy valamennyi út jó\ legyen. Éz évben több út felújítását« vették tervbe. Ezenkívül a Rákóczi< és Kazinczy üt portalanítását. A leg-\ nagyobb gondot a közismert »Abauj-Í szántó Fürdő« felújítása okozza. AX Strandfürdőn kívül még legalább2 egv 6—8 kádas fürdő építése is szűk- j séges. Az elmúlt évben a szükségest Vizet biztosították. Ebben az évben« a járási tanácsnál megrendeltek egyl Az edelényi. mezőcsáti és az aba- ujszántói járások kivételével már valamennyi járási földművesszövet- ikezeti központ megküldte jelentését a MESZÖV-nek a választott vezetők oktatásáról. Ugyanis a múlt év de­cemberében a földművesszövetkeze­teknél megindult a választott szer­vek oktatása. Üj dolog ez, A SZŐ VOSZ határozata alapján jött létre, s így megyénkben is közel öt­ezer szövetkezeti vezetőségi tag vesz jészt az oktatásban. Mit mond a jelentés, milyen az érdeklődés? Általában megállapít­ható. hogy nagy. Legtöbb helyen 80—90 százalékos a hallgatók meg­jelenése, sőt nem egy helyen, mint például Kesznyétenben, Ónodon a 6záz százalékot is eléri, A nagy ér­deklődésnek meg is van az alapja. Eddig különböző módon, különböző formában dolgoztak a szövetkezet választott vezetői, most az oktatási anyag egy egységes, elvi irányítást ad valamennyiök munkájához. Min­den vezetőségi tag látja, hogy meg­könnyíti munkáját az oktatás anya­gának elsajátításával. Eddig majd mindenütt két elő­adást tartottak meg. A jelentések arról is beszámolnak, hogy milyen kérdések foglalkoztatják a hallgató­kat. Az encsi jelentésből . oélöául ezeket olvashattuk: »A megjelent ve­zetőségi tagok helyeslik az oktatás beindítását, többen megjegyezték, hogy már előbb kellett volna elkez­deni Egyetértenek abban, hogy a párt mezőgazdasági téziseit tárgyal­ták meg elsőként. Ugyancsak jó, hogy a szövetkezeti demokráciával foglalkozik egy előadás. Az utóbbit ugyan sokan nem látták tisztán.« A szikszói jelentés a szeavezéser. továbbá az: előadás anyagán kívül foglalkozott az előadó felkészülésé­vel is. Az lelőadó felkészültsége jó volt, és ez általában is elmondható. Szükség van erre, mert. nem kicsi az előadók felelőssége. Elvégre az elő- adógáfda vállán nyugszik több mint Ötezer hallgató politikai, gazdasági és szakmai fejlődése. Reméljük, hogy ez a lelkesedés a jövőben sem hagy alább. Ez persze nemcsak az előadó­kon múlik, »hanem a járás és a me­gye vezetőin is. A putnoki jelentésben többek kö­zött ez áll: »A tapasztalat eddig az volt. hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével maguk a veze­tőségi tagok sem szívesen foglalkoz­tak, nem beszéltek róla. Most elgon­dolásaikat. észrevételeikét kifejtik, véleményt ' nyilvánítanak, s állást foglalnak kérdésekben. De voltak olyan jelenségek is, mint Dédestapol- csánv körzeténél, ahol az ügyvezető, a főkönyvelő, az üzemágvezető, szó­val az adminisztratív dolgozóknak kell belépniük a termelőszövetkezet­be, mint ahogy meg is történt, de sem maguk, sem pedig családtagjaik nem vettek részt a közös munkában. Mindezeket most tisztázták, s arra a megállapodásra jutottak, hogy a szervező munkában nekik részt kell venni, de nem lehetnek t£z-tagok. Előfordul, hogy az alsóbb szervek választott vezetői maguk ugyan be­szélnek a mezőgazdaság átszervezésé­ről, de a. személyes példamutatás ed­dig elmaradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom