Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
r Csfttftrtftfc, 1989. január 1. esZAKMAQTAIOUZAG tfÜZES LÁSZLÓ: Békesség néktek Az avasi kilátó életrajza »*f Büszke férfiak, tiszta asszonyok, véreim, százszor megáldassatok. Békesség néktek, s minden földi jó. Hogy hű barátunk legyen az öröm, mely minden szemből most visszaköszön, maradjon nálunk örökös lakó. Hogy legszebb kincsünk, munka és erő hűséges legyen, s hű a szerető, s teremjen szépet minden gondolat. Bő nyári zápor. Nőjjön a kenyér, "\ suhintó kaszán villanjon az él, s ne őröljön a malom gondokat. És százszor áldott békesség legyen, * fény villanjon a színes selymeken, mosollyal nőjjön minden kisgyerek. Nőj jenek gyárak, házak, iskolák. Fény cirógasson minden kis tanyát, elűzve minden régi rémeket. Szüljetek békés, gazdag terveket. Élni, élni csak békében lehet, és teremteni napfényes jövőt, Parasztok! Munkásifik! Katonák! Óh vigyázzátok nagyon a hazát! S vigyázzátok az elfutó Időt, A hazát, és a békét. Ügy legyen, hogy új dalt kezdünk minden reggelen, legyen boldogabb minden új napunk. Mert új sereg már új bírókra vár, miénk a tél, a tavasz és a nyár, miénk minden. S a minden mi vagyunk. Büszke férfiak, tiszta asszonyok, véreim, százszor megáldassatok. Békesség néktek, s minden földi jó. VÉKONY SÁNDOR: ' A kéményseprő édesanyja A kéményseprő édesanyja hófehér, *— haját megfestette a dér, szivét, a jóságosán dobogót fárasztja már a vér. Szeme tüze hamuban parázslik, Álmatlan virrasztja át az éjszakáit. Álmok helyett a valóságot látja, fiával a tetők dús erdejét járva. ....—p. Remegő karjával-ölel. a selétbe a fiát védi, hogy ne essen a mélybe. — A fiát védi, ki füttyögve-kacagva messzenéző szemmel sétál a magasba. A fiára gondol... fekete fiára, ki mikor a tetők útvesztőjét járja birkózva a széllel, ősz szakálla téllel, anyja bogárhátú háza felé kémlel. i 1906 OKTÓBER 88-ÄN ünnepélyes ♦ lassúsággal gördült keresztül egy ♦ komor szerelvény a miskolci állomá♦ son. A gyászlepellel fedett kocsikat t az ország virágai borították. A mis♦ kolci állomáson ezrek állottak néma ♦ gyászban és levett kalappal fogadják a vonat utasait — II. Rákóczi Fejtene, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, ♦ Csáky Krisztina, Eszterházy Antal ♦ és Sibrik Miklós hamvait. Törökországból hozták a hamvakat, hogy elhelyezzék a kassai dóm Szent Ist- ♦ván kápolnája alatti kriptában. ♦ A kurucok fejedelmének és hőseidnek hazahozatala politikai meggondolásból, a tömegek nyomása foly- ztán történt. Az osztrák-magyar mo- í narehia vezető köreinek meggondolását; több tényező alakította ki. Az % osztrák és magyar uralkodó osztá- Xlyok közötti ellentét kiéleződése, a ♦ koalíciós pártok »nemzeti ellenállássá-«, az 1905-ben kirobbant orosz pol♦ gári demokratikus forradalom nyo- dmán az elnyomott magyar munkás♦ osztályban és szegényparasztság ♦ közt nagy sztrájkokban megnyilvá- ♦nult elégedetlenség és nyugtalanság t jellemezte ezt a helyzetet. I ENNEK NYOMAI MISKOLCON ♦ is megmutatkoztak. A »nemzeti el♦ lenállás« leszerelését az uralkodó 1 körök 1906 novemberében a Szemere ♦Bertalan-szobor leleplezésében gon- Jdolták, s ehhez összegyűlt akkor az iország politikai és íróvilága. A mun-. Jkanélküliség enyhítésére pedig lá-e $zas gyorsasággal megépítik- a Mis-» Jkolc-Diósgyőr közötti villamosvona-l Xlat és megnyitják a mezőcsáti vasút-j dvonalat. Felvetik a hejőcsabai villa-» Jmosvonal eszméjét, hozzáfognak^ az» zállami felsőkereskedelmi iskola és a» dkatolik'’^ főgimnázium tervezéséhez, J Ja Szí. István úti és Kun József utcai» iállami elemi iskola építéséhez és» lebben az időben fognak a vízvezeté-f ♦ki és csatornázási munkákhoz is. Az» íugrásra készen álló banktőke is meg-» Xtalálja a maga kapitalista vállalko-» dzóit ebben az átmenetileg ismét pro-| dfitlehetőségeket megcsillantó helv-J dzetben. így kap területet a város ál-d ♦tál előzőleg megvásárolt Martin-tag~d ♦ ból Zartl István egv lágy vas öntő-J ide számára (a Fried-gépgyár elődje),d Í16 holdat Deichsel Adolf egy drót-J 2 gyár építése céljára, Lukács Gézad ♦aszbeszt-palagyár, Zeilendorf SándorJ iés Guttmann Jenő pedig kötszövő-d ♦gyár számára. Ebben az időben tör-d Iténik a 48 holdas Tapolcafürdő meg-d ♦vétele 200.000 koronáért. Az átme-d ♦neti konjunktúrát 11 miskolci hankd ♦és hitelintézet majdnem 62 milliód X korona befektetéssel játssza megd 2 Szentpály István polgármestersége % ♦alatt. ♦ d A VÁROS NÉPÉBEN MÉLY NYO-t dMÓKÁT hagyott az állomáson átgör-j ♦dűlő gyászvonat, Rákóczi hamvainak ♦ »a hazahozatala. A közvélemény en-* dnek emlékére Hákóezi-tarony felépí-» Jtését kívánja. Ez az első torony» ♦1906-ban fel is épült. ♦ A várbástyaszerűen ácsolt faalkotmány azután egészen 1925-ig uralta az Avas tetejét, Ekkorra már életveszélyes, rozoga alkotmány lett belőle. A százezrektől taposott fatorony összeomlása előtt állott. Az előbbitől eltérő rajzú második átótornyot Szeghalmi Bálint városi mérnök tervezte meg, ezt 1934 nyarán, a Miskolci Hét alkalmával nyitották meg. 1943-ban majdnem leégett egy oldobott cigarettavég miatt. A RAKÖCZI-TORONY elnevezés ekkorra már lekopott róla és csak »kilátó-« maradt, elveszítve az alapítás gondolatát. Ezt a kilátót gyújtották fel bűnös kezek 1956 december 10-én este. Porig leégett és csupasz vasbeton-csigalépcsője hirdette még rövid ideig egykori helyét. Ez a második kilátó — közismert formájával — beidegződött a .köztudatba, s a felületes szemlélő előtt szimbólummá kezdett válni. A 22 évig álló torony szinte elnyomta a félezeréves valódi történelmi szimbólumot: az avasi templom öreg harangtornyát. Megrontotta a Szabadság-téri városképben az avasi templom klasszikus műemléki együttesének a képét. Sziluettjével törpévé silányította az ősi harangtornyot. Az egykori miskolci közízlésnek olyan eltévelyedését bizonyította, amely bátran írható korának, az 1934-es évnek számlájára. Elsősorban ál-székely stilusát kell felrónunk, amely sehol a környéken fel nem található. A kor egy tájilag idegen formát csempészett a város koronájára, az Avas tetejére. Mis- kolcnak is megvannak a maga építé-- szeti hagyományai épületeinek tömegében, arányaiban. Ez a hagyomány klasszikusan érvényesül a régi harangtorony tömegében és arányaiban. Ettől merőben elüt a kalotaszegi tájnak az a toronytipusa, amely ráadásul a Horthy-korszak sajátos építészeti felfogásával — arányaiban és formájában is átkomponálva, meghamisítva került a zömök miskolci építészeti tájformák közé. Másodsorban ez a torony a Horthy-korszak egy sajátos kispolgári, giceses Ízlését árasztotta, s ráadásul irredentanacionalista levegőt sugárzott magából. Azt a levegőt, amely az »Édes Erdély,-itt vagyunk!«« kispolgári nacionalista szelleméből áradt. KORUNK SZEMLÉLETE MERŐBEN MÁS. A mai várostervezés meggondoltan és szervesen illeszti új objektumait a városképbe, s ha ezt szerencsés kézzel fogják meg a tervezők, akkor a város nemcsak az új kilátójával. hanem egy korszerű építészeti alkotással is gazdagabb lesz. Komáromy József múzeumigazgató. HUDY FERENC: AKÁC ISTVÁN: / Evvégi számadás Az álmélkodó elmélkedés ideje lejárt, most friss szél: emberré ébredés járja a határt. Dolgos szívekkel nő a tábor, az új tábora; régi koldusból lett e bátor élet harcosa. Míg vergődöm az útvesztőkön igaz szó kiált: akard és segítsd, hogy az győzzön, ki többnek többet ád! REGGEL A dér a földei hófehérre mosta,' a zöld füveknek teste mind halott, metsző hideget küld a téli posta; iákon, tetőkön jégből csillagok. Mozdulatlan a kék ég messzi boltja, nincsenek rajta sötét fellegek, futó szél a felhőket szertehordta, rózsás sugarak táncot lejtenek. Lányok harmatos szemén ring a reggel, és ajkuknak tűzkacagása száll, mellükön piheg bódultán december, és felröppen egy fázó kis madár. A hóboritotta úgy állt havas sapkájával, mint egy hatalmas télapó, amely büszkén őrködik a menyasszonyi ruhába öltözött táj fölött. . Emberemlékezet óta nem esett annyi_ hó, mint akkor. Belepte a kerítéseket, árkokat, csak sejteni lehetett, hol, merre húzódik egy-egy mélyedés. S mikor viharzott a szél, vaki- tó fehér lett a világ, mintha millió zsákból hirtelen kiöntötték volna a lisztet. Mozdulatlan lett a falu. Ember sem igen járt az utakon. A templomot is akár becsukhatták volna. Csak egy-két öregasszony látogatta. Azok, akik közvetlen mellette laktak. Híre ment, hogy a folyóparton, a nádas környékén farkasok tanyáznak. Talán a Kárpátokból húzódtak le a Tisza mellé. Sokan nem hitték, hiszen farkas talán sohasem járt ezen a vidéken. Mégis igaznak bizonyult. Megtörtént, hogy a farkasok egészen a kertek alá merészkedtek. Órákig ültek a havon, s esténkint alig egy hají- tásnyi távolságból bámulták a fényt, amely kiszűrődött a szalmatetős házak kis ablakaiból. A kutyák vonítottak, félelmükben a küszöböt kaparták, menekülni akartak az éhes ordasok elöl. Szalma Sándor, az öreg kerülő is arra lett figyelmes, hogy kutyája szűkölni kezdett. Az öreg az ablakhoz lépett, s kitekintett. Semmit sem látott. Csak sejtette, hogy farkas járhat a közelben, mert a kutya is, mint a ló, megérzi a farkasveszedelmet. Visszaült az asztalhoz, s továbo pöfékelt hosszúszárú pipájával. Egyre türelmetlenkedett. Minek is engedte el a fiát, ebben a veszedelmes időben, 'amikor még az állatnak is a fedél atátt a helye- Dehát beszélhet is annak az ember. Amit egyszer elhatároz... Az udvarról zörgés hallatszott, majd egyre erősödő láb- csoszogás az ajtó előtt. A fia két cimborája érkezeti. Letelepedtek a lécára, s beszélgetésbe elegyedtek az öreggel. — Sose nyugtalankodjon Sándor bácsi biztattak —, egyhamar megjön a Jóska. Talán máris ő zörög odakint.. Nem olyan legény ö... nem érheti baj... ha meg a puskát is elvitte, nem eshet baja ... Odakint nem Jóska zörgött. A szél csapdosta az üres disznóól ajtaját. — Két töltényt vitt magával — búslakodott az öreg nem volt több... az meg kevés... ha megtámadják a farkasok ... — Miért nem várt... vele mentünk volna... most biztosan kivág egy jó pár kéve nádat... azért marad ilyen későre ... aztán holnap majd hazahordja... mi is segítünk neki.,, MollnaHalr A farkasokra gondoltak. Rosszat sejtet- nalIOalTdK. de nem merték kimondani. Egyre sötétedett. A két legény egymásra nézett; mit kezdmm******* m /-m Hm. á m m Hm. ************* ******************************************************************************* jenek. Máskor is előfordult, hogy későre maradt a cimborájuk, de most, amikor farkasok járnák... — Rongy világ! — fakadt ki keservesen az öreg. — Pénz nélkül, kenyér nélkül... munka nélkül... nem élet ez így, fiaim. Megtettem életem javát, de még nem sok jót éltem ebben az átkozott világban ...Ha nem lenne az a nád, talán éhen halna az ember ... Megint hallgattak. Talán arra gondoltak, milyen jó, hogy szabadon terem a nád, s pénzt csinálhat belőtt a szegény, meg kerítkezhet is vele. Ismét az öreg törte meg a csendet:— Új Kossuth Lajosnak kéne jönni — nézett a két legényre, akik figyelmesen hallgatták minden szavát. — Elkergetni a grófokat... a bitangokat... ingyenélőket, és ... földet adni a napszámos embereknek ... Ügy a!, >. az kellene! — helyeselt az egyik legény. — Eljárt felettem az idő, de még én is fegyvert fognék — tüzesedett neki az öreg, mert bizony eszébe jutott egész élete baj«, bánata. •— Örömmel mennék katonának — mondta a másik fiú. Szalma Sándor hirtelen felugrott, s az ablakhoz lépett. Most már egészen erőt vett rajta a nyugtalanság. A legények- hez fordult: — Na! Jöttök-e velem?! Jóska elé megyek! Eélek, hogy baja esik . .. gyorsan határozott Egyedül nem mehet el az öreg, még neki is baja eshet. —■ Megyünk! A kakukos falióra tizet ütött. Baltát, villát vettek magukhoz, s a térdig érő hóban elindultak a nádas irányába. Iszonyatos szél kerekedett. A három ember csak nehezen vonszolta magát előre. A végtelennek tűnő fehér határ olyan képet festett, mintha elpusztulni készülődne. Még varjakat sem láttak sehol. A távolban feltűnt a Nádas-tanya. Egyetlen gazdaember lakott itt a világtól elzárkózva. — Benézünk — szólalt meg az öreg, de a két legény nem értette. A szél elkapta a hangot. Csak az öreg mozdulataiból látták, hogy mi a szándéka. Meg abból, hogy a tanya felé vette útját. Követték. Az egyik ablakból fény szűrődött ki az éjszakába. — Lehet, hogy itt lesz Jóska — mondta az egyik legény. De az öreg sem értette szavát. Még egyszer megismételte: Lehet, hogy ide jött... A kutyák felugattak. megállt a kerítés mellett. három ember A tanyagazda kikiáltott: — Kik vagytok?! A két legény — Szalma Sándorék! —* kiáltotta vissza az egyik legény. — Mit akartok itt ebben a cudar időben? — Szalma Jóskát keressük! — Nincs itt! — hallották a gazda megdöbbentő válaszát. — Délután erre ment... beköszönt... a nádas felé tartott... — Jártak erre farkasok? — kérdezte rémülten az öreg. — Tegnap éjjel... ma még nem láttam ... — Jóéjszakát! — köszöntek és tovább lépegettek a néhol már derékig érő hófúvásban. Alig tettek pár lépést, a gazda utánuk kiáltott: — Várjatok! Veletek megyek! A fegyvert is magával hozta. Szótlanul haladtak a nádas felé. Mozgó fekete pontot vettek észre a távolban. —m Biztosan farkas — szólt az öreg izgatottan. Futni szeretett volna, de nem tudott. A hozzájuk csatlakozott ember elsütötte fegyverét. Haladtak tovább. Homlokukat kiverte a veríték. Már kimerültek a nehéz úttól, amikor elérték a nádas szélét. Éppen akkor, amikor egy farkas kiugrott a füzes mellől. Valamilyen sötét tömeget vonszolt maga után. . AArrnni Az ordas elengedte zsákmányát. I egyver uorrem. Felbukott. A fején találta a golyó. A füzes mellé értek. A nádastól pár lépésnyire szörnyű látvány tárult a szemük elé■ Ott hevert a havon a Jóska egyik csizmája, s abban a lába. Csonttáfagyva. Azt cipelte a farkas. Felemelték. Látszott, hogy már a kemény csizmabőrt is bontani kezdték a farkasok. Ennyit hagytak meg az emberből. A lábát, amelyet a csizma védett... Arrébb két farkas feküdt a véres havon. Golyó találta őket. A harmadikat a puskatus csapta agyon. Az is ott feküdt a fegyver mellett. És a nádvágó legény nincs sehol. Még a csontjait is széthordta az éhes falka. Vagy talán belepte a hó? Á másik csizmája se lett meg soha. Talán a jég hátára vitték a farkasok. S tavasszal, amikor olvadni kezdett, a víz alá süllyedt. S a farkasok akkor már másfelé, talán a folyó túlsó oldalán folytatták útjukat. De az is lehet, hogy visszahúzódtak a Kárpátok sűrű erdeibe. Szalma Sándor sokáig siratta egyetlen fiát. Aztán ő in*tß el nádat vágni. Mert kellett a pénz kenyérre, sóra és egy ve nádért akkor 20 fillért is fizettek. Szalma Sándor pedig enyhíteni akarta éhségét, hát öreg korára maga vette nyakába a hosszú, fárasztó utat. Mást nem tehetett szegény öreg. Hiszen akkor még hiába várta, nem jött új Kossuth Lajos __ Aztán farkast sem láttak többé a tiszai nádasok mentén. Ügy eltűntek, mint a nádasok... a szende szép Boris meg halála ig siratta kedvesét. Pedig vo~ sok kérője. Nádvágó is, meg jobbmódú legény. Dekát ki tud megvigasztalni az igazán tiszta, hűn szerető és szenveő • szivet? SZEGEDI LÁSZL' A Jóska szeretője,
