Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

Vasárnap, 1959. január 4.

SSZAKMAGTARO&SZAG

Két gyár egyesült

A DIMÁVAG >11« EGYSÉGE. Ez a felirat van kifüggesztve január 1-től a Borsodvidéki Gépgyár homlokzatára. Egyesült a két gyár, illetve ez évtől közvetlen a DIMÁV- AG irányítása és vezetése alá tartozik á Borsodvidéki Gépgyár. Ez a megoldás több okból is helyes volt. Elsősorban a városfejlesztés szempontjából, mert a tervek szerint a Borsodvidéki Gépgyár helyére iskolát, bölcsödét és óvodát építenek. De helyes volt az egyesülés az ipar fejlesztése tekintetében is.

A két gyár régóta kooperációs kapcsolatban állott, segítették egymást különböző alkatrészek legyártásában. Ilyen támogatás mellett a Borsodvidéki Gépgyár 80 éves fennállása óta óriásit fejlődött. A jövőben még nagyobb lehetőség nyílik a fejlődésére. Tudják ezt a Borsodvidéki Gépgyár dolgozói is, hiszen tapasztalták — különösen az idősebb dolgozók —, hogy mennyivel jobb, gazdaságosabb volt a termelés, amikor annak idején egyesült a Hercz Jenő, a Szilágyi és Diskant, valamint Schül-féle gépgyár. Azt is tudják, hogy a DIMA VAG-ból kikerült dolgozók honosították meg a gyárban a nagyüzemi módszereket. Ma már hyd- raulikus gépeken dolgoznak. Most azonban egyesek el vannak keseredve, nem szívesen fogadták az egyesülést, különösen a Hercz, Jenő- féle törzsgárda tagjai. Azt mondogatják: »felszippantottak bennünket és nyoma sem marad a hírnevünknek«. Miért vélekednek így a

dolgozók? Elsősorban azért, mert váratlanul érte őket a dolog. Sem a gyár vezetői, sem pedig a párt- szervezet nem beszélte meg velük az egyesülés jelentőségét, fontosságát.

— Mi megértjük, hogy a fejlődés kerekét nem lehet visszafelé fordítani — mondják a motortekercselő üzem dolgozói —, de legalább ismertették volna előttünk ezt a lépést, hogy mi is tisztán lássuk az átállás, az egyesülés feladatait. Már harmadik napja csak tengünk- lengünk az üzemben. Anyagot nem biztosítanak, dolgozni sem tudunk rendesen.

Ebben valóban hibát követett el mind a gyárvezetőség, mind pedig a pártszervezet. A búslakodásra, a csüggedésre azonban nincs semmi ok. A Borsodvidéki Gépgyár, mint a DIMAVAG új gyáregysége előtt a jövőben is nagyszerű feladatok állnak A prototipusú gépek gyártását továbbra is ők végzik. Ebből ^a célból a szerkesztési osztály létszámát 7 fővel emelik:

A DIMÁVAG vezetői és dolgozói jól ismerik a Borsodvidéki Gépgyár dolgozóinak képességét, tehetségét. Tudják, honnan indultak el, hogy a kötélfonó-gépek gyártásától ma már eljutották a modern mű* * anyag-fröcskőlő gépekig. S így közösen, egymást segítve, támogatva még szebb eredményeket tudnak majd elérni a technika fejlesztése terén;

— Török —-ooollj vízcsapot kapott a Fábián utca

Sokáig emlegetni fogják a Fábián utca lakói azt a kedves pillanatot, amikor a Vízmű Vállalat dolgozói megnyitották az utca új vízcsapját. Érthető, hiszen nagyon régen szom- juhoztak már erre a vízre.

Nem volt előre megrendezett ünnepélyes átadás, nem tartott ünnepi szónoklatot senki sem, de ez a pillanat azoknak az embereknek, családanyáknak a szívében, akik naponta kétszer-háromszor két nehéz vödörrel a kézben kénytelenek voltak a 150—200 méter emelkedőt megmászni azért, hogy vízhez jussanak, 6n- nepet jelentett;

Csak hálával lehet gondolni azokra, akik közvetítésével az I. kér; tanács a legjobban várt karácsonyi ajándékot adta;

Az utca lakói nem csalatkoztak sem a kerületi, sem pedig a városi tanácstagjukban. Obolányi László és Honti András odaadó munkája újabb gyümölcsöt hozott az egyre fejlődő város egy öreg hajtásán. Az év elején megtartott tanácstagi beszámolón még csak járdát ígértek. A társadalmi összefogás, s a pénzzel való észszerű gazdálkodás azonban egy újabb létesítmény megépítését, a víznek az utca felső végébe való bevezetését is lehetővé tette: Sok volt ez a munka, melyet a két tanácstag végzett, akár úgy, hogy a tanácsteremben harcolt ezekért a létesítményekért, akár úgy, hogy megfogták

a csákánynyelet, vagy éppen követ, homokot hordtak — mert ezt is megtették;

Csak köszönet és megbecsülés járhat nekik érte. S az öreg utca lakói köszönetüket — ezt az alkalmat is megragadva — kifejezik.

További munkájuk is legyen eredményekben gazdag, s munkálkodjanak eredményesen a köz ügyeinek intézésében. Ehhez sok erőt és jó egészséget kívánnak a

Fábián utca lakói

Osszkom fort os szent beszéd

Atlantic City metodista templomában forradalmi újítást vezettek be. A modern idők szavára a templomot süppedő fotelekkel szerelték fel és megengedték a híveknek, hogy szent, beszéd alatt szivarozzanak, vagy ci garettázzamak. Az ellen sem emelnek kifogást, ha az asszonyok varrnak kötnek, vagy hímeznek istentisztelet alatt. »A szentírás nem tiltja, hogy kényelemben hallgassuk és Isten szavára jobban lehet figyelni egy ké myelmes fotel mélyéből« — mon dotta a templom lelkésze;

HFTI /•, ■ I

— 1 film jegyzetek

ROSE BERND

Színes nyugatnémet film

A nyugatnémet filmgyártók ismételten Gerhard Hauptmann, a nagy német naturalista író hagyatékához fordultak témáért. Ez alkalommal Rose Bernd, a szerencsétlensorsú fiatal szolgálólány tragikus életét vitték filmre. Ebben a műben a naturalista Hauptmann ábrázolás- módjában a realizmus bizonyos elemeit is fellelhetjük, bár a történet cselekményeinek indokai ' kúszák, körvonalazatlanok. Ezt a hibát erősen elmélyítették a film alkotói, amikor a mintegy fél évszázaddal ezelőtt játszódó cselekményt modern, mai környezetbe helyezték át. Az exkavátorok, motorkerékpár, ultramodern istállók, és egyéb, mai életre utaló jellegzetességek körében, az erősen múltszagú történet, a bigott vallásosság és hasonló megnyilvánulások anakronisztikusén hatnak.

Mi a rövid története a Rose Bernd- nek? Rose gyermekkorától szolgál Flamm gazdáéknál. Látszólag ő a lelke a gazdaságnak, gazdája és annak béna felesége nagyon szereti. Sőt, Flamm gazda a felnövő Roseben csakhamar a nőt látja és szeretőjévé teszi. Rose nagyon tetszik a közelben dolgozó kotrógép kezelőjének, Strek- mannak is, azonban az csak könnyű kalandot keres benne. Bigott atyja erővel August Keilhoz,egy szerény nyomdászhoz akarja kényszeríteni, és e három férfi közötti őrlődés csaknem a téboly szélére kergeti Roset. Flammtól gyermeke születik; gyermekét a hideg télben egy vasúti híd alatt szüli meg;' Flamm és Strekmann elfordul tőle, egyedül August Keil bocsátja meg tévelygéseit és tart ki mellette.

Nem ad választ a film világosan arra, hogy mi okozza Rose tragédiáját; a kizsákmányoló birtokos, a léha udvarló (Strekmann), apjának elvakult vallásossága, vagy esetleg éppen Rosenek a természete? A birtokos mindenhatóságát erős színekkel ábrázolja ugyan a szerző, azonban annyi jótulajdonsággal, annyi

emberi széretetreméltósággal ruházza fel, hogy a néző önkéntelenül is felmenti a fentebb említett vád alól. Strekmann is kedélyes, szimpatikus fickó. Az apa bigott vallásossága pedig napjainkban (mivel a történetet napjainkba helyezték át a filmalkotók) kevés kell, hogy legyen egy felnőtt leány akaratának, sorsának ily erős befolyásolására. A film társadalmi mondanivalója ennélfogva kissé kúsza és ezen a hauptmanni tévedésen a film alkotói sem tudtak változtatni, sőt elmélyítették azt.

Egyébként a film bővelkedik ragyogó jelenetekkel, amelyek a történet túlfűtött szenvedélyességét nagyszerűen ábrázolták. Gondoljunk csak

arra a jelenetre, amikor Rose és Keil az üres bálteremben táncolni próbálnak, vagy amikor a robogó vonat gőzfelhője takarja be a híd alatt vajúdó Roset.

A film egyes szerepeiben nagyszerű színészi alakításokkal találkoztunk. A címszerepet Maria Schell alakította rendkívül emberien, igazán nagy művészre valló tehetséggel, bár alakításán (harmadik filmszerepben látjuk) a modorosság jelei kezdenek mutatkozni. A többi szerepekben Raf Valloné, Käthe Gold, Leopold Biberti, Hannes Messemer, Arthur Weisner nagyszerű jellemfigurákat ábrázoltak.

Külön említést érdemel a filn\ nagyszerű fényképezése, Ízléses színezése. Bár belső, szobai jeleneteknél a színezés túlságosan csiszoltnak, erőszakoltnak hatott, a külső felvételeknél nagymértékben kárpótolt ezért. A rendezést, a fentebb már említett ragyogó jelenetek ellenére sem dicsérhetjük egyértelműen; a kevés külső szabadtéri jelenetet leszámítva, a film jelenetei színpadsze- rűek voltak, ami részben a mű eredeti színpadi formájával, részben pedig Wolfgang Staudte rendező korábbi színházi rendezői gyakorlatával magyarázhatók, de el nem fogadhatók.

A Rose Bernd kúsza mondanivalója, cselekménye és a történetben Rose tragédiáját igazolni kívánó cselekmények a filmbeli ábrázolásukban tőlünk idegenek. Nem is ez a film legfőbb érdeme. Még csak nem is az, hogy a nézők közül sokat meg- könnyeztet, hanem az egyes szereplők nagyszerű emberformálása teszi a filmet hosszú időre emlékezetessé.

A gitáros lány Színes szovjet film

JT lénkén emlékszik még a mozi- látogató közönség a múlt évben bemutatott Karneváli éjszaka című, színes szovjet filmre, annak kedves, bájos föszereplönőjére, Ljudmilla Gurcsenkora, a film remek zenéjére, táncaira. Az új esztendő első napján bemutatott új szovjet film, A gitáros lány szinte a Karneváli éjszaka testvérének tekinthető, színes, zenés vígjáték, közel áll a revűhöz, és a főszerepét ugyancsak Ljudmilla Gurcsenko alakítja.

A Karneváli éjszaka egy üzemi szilveszteri, mulatság keretébe sűrítette cselekményét. A gitáros lány pedig a hatodik Világifjúsági Találkozó előkészületeit és magát a találkozót, illetve annak egy epizódját választotta hátteréül. A gitáros lány azaz Tán ja Fedő szóvá egy hangszer- boltnak az elárusítónője, és az 6 szerelmének történetén keresztül elevenedik meg a színes, kavargó élet, amely a hatalmas hangszerbolt zenebarát dolgozóinak, azok barátainak vidám életét ábrázolja, és azt a kedves eseményt, amikor a hangszerbolt dolgozói vendégül látják a VIT- en résztvevő külföldi ifjakat.

A gitáros lány meséje egy kicsit elkoptatott szerelmi történet, de a filmben nem is ez a fontos. Csupa zene, tánc, dal az egész'film, remek- besikerült zenei, énekművészi és táncprodukciók csillogó kavalkádja, amely fülbemászó muzsikájával, kedves képeivel már az első métere-, ken megragadja a nézőt és a film egészéről kedves emlékeket hagy benne.

A szereplők közül elsőnek a csengőhangú, bájos Ljudmilla Gurcsen- kot kell említenünk, aki énekművészeién kívül a szerelmes kislány nagyszerű emberi ábrázolásával is emlékezetessé teszi alakítását. A többi szereplők: Mihail Zarov, Blin- nyikov, Guszjev nagyszerű, vidám emberi alakokat formáltak. Alexander Fajnctmmer rendező rendkívüli ötletgazdagsággal, tréfásan tálalja a történetet. Osztrovszkij és Szaulszkij zenéje, kedves, csengő melódiái a film sikerének egyik legfőbb összetevői.

(bm)

mh*x

WjtjtxaS

III. Ott olcsóbb az élet, de..,

TIZENNYOLC HÓNAP után érkezett vissza családjához. Egy évvel ezelőtt repülte át az Óceánt, Ausztriából Kanadába. Visszafelé hajóval jött. Világkörüli út! Irigyelhetné az ember. Takács Miklós más véleményen van. Különbséget tesz utazás és utazás között. Ha mint túrista kerülsz ki külföldre, vagy látogatóba mégy rokonokhoz, és ha mint befogadást váró hazátlan — lényeges a különbség. Az utóbbi eset teljesen feledteti veled az új benyomásokat, érzéketlen vagy a világlátáshoz, mert az egyedüllét, a bizonytalanság szinte elzsibbasztja minden érzékszervedet, egyetlen, végetnemérő ideges feszültség az utazásod, a kintléted.

— Ausztriában a lágerekben, majd Kanadában, már amikor dolgoztam, gyakran magam elé képzeltem a falunkat, ahol családomat hagytam. Most, amikor visszajöttem, az első meglepetésem a falu volt, — Kisto• kaj. Az Újtelepen a sok új házra gondolok. Jólesett ezt látni, különösen azok után, amiket ott kint, Kanadában hallottam az itteni »embertelen« állapotokról.

Takács Miklós a karácsony előtti napokban érkezett haza ..: Ilyenkor mindent újra meg kell szokni az embernek. Azt, hogy magyar szót hall, hogy a kislánya, kisfia egy-egy pillanatra csodálkozva felejti arcán tekintetét, hogy először félve mondják a kedves szót; apu... Az aDU pedig az öröm jóleső mosolyával az arcán nézi családját és a két évről beszél, amit tőlük távol töltött.

— 1956 december 10-én értem Ausztriába. Nemsokáig maradtam a magyar határ közelében. Gyorsan tovább vittek az ország belső részébe, mert akkor már gyakori eset volt, hogy a disszidensek visszaszöktek. Egy hónapig Grác mellett éltem lágerben. Onnan azért kellett tovább mennünk, mert a lágert feloszlatták a rossz koszt miatt. Linzbe kerültem, ott már kaptam munkát. Géplakatos vagyok, egy autójavító cégnél dolgoztam. De itt is rövid ideig maradtam. így igen kevés a tapasztalatom, amit az osztrákok életéből szerezhettem. de egy epizódot azért elmondok. Jellemzőnek tartom.

— Egy kevéssé bírtam a német nyelvet. Ez megkönnyítette a helyzetemet. Beszélhettem az osztrákokkal. Egyikükkel közelebbi ismeretséget kötöttem. Tőle tudtam meg, hogy ott hetenként fizetnek. Ez is jellemző. Én igyekeztem takarékoskodni. Ez kényszer volt nálam. Azt. mondja nekem egyszer az én osztrák ismerősöm:

— Minek takarékoskodjunk? Volt már elég rossz az életünkben és mit tudjuk, mi vár még ránk. Éljünk ... — Ez egy idősebb ismerősöm volt. A fiatalok még inkább így vélekednek.

Ausztriából Kanadába vitt

Takács Miklós útja.

— A világ minden tájáról Ausztriába jöttek akkoriban az üzletemberek, az ügynökök, olcsó munkaerőt vásárolni. Angliába első sorban szénbányászokat kerestek. Amerikába csak családosok mehettek. Kanada mindenkit befogadott. így kerültem én

is több társammal együtt Kanadába: Sokan reménykedve indultunk az Óceánon túlra. Az osztrák lágerekben az ügynökök, akik Kanadába szervezték az embereket, elhalmoztak ígéretekkel. Hogy ott két dollárt minden nehézség nélkül megkereshetünk óránkint. SzámítgaWarn. Akkor én egy-két év alatt annyi pénzt összegyűjthetek, hogy meggazdagodva jövök majd haza.

De kint nemvárt helyzet fogadta a disszidenseket. Ott mór kevésbé törődtek velük. Azt mondták, ha már itt vagytok, könnyen úgy sem mehettek vissza. Az utazási költséget, a 4—500 dollárt nehéz összegyűjteni.

— Kanadában egy bizottság fogadott bennünket. Ismertették velünk a lehetőségeket: hová lehet menni, hol kaphatunk munkát. Leginkább mezőgazdasági munkásokat kerestek. Én ragaszkodtam a szakmámhoz. Alberta tartományt ajánlották, az olajvidéket. Edmonton városába kerültem. Körülbelül kétszer akkora, mint Miskolc. Német nyelvtudásommal boldogultam ott is. Szintén autójavító céghez kerültem és mondhatom, ezzel még szerencsém is volt. A Kanadában lévő magyar disszidensek nagy része ugyanis munka- nélkül tengődött és tengődik. A téli hónapokban különösen felszökik a munkanélküliek száma. Akkor országos viszonylatban a 2—3 milliót is eléri.

Abban a műhelyben, ahol ő dolgozott, télen is biztosítottak munkát. De hogyan? Csökkentették a munkaidőt és hol az egyik munkás, hol a másik volt szabadságon. Üzleti szempontból ez így előnyt jelentett a cégnek, mert ha a vállalatánál dolgozó munkások munkanélkülivé lettek, emelték az adóját.

— A MUNK ANÉLKÜLISÉG RÉME,

a bizonytalanság okozott sok gondot,

különösen nekünk, magyaroknak, akiknek ez itthon ismeretlen volt. Ez térített észre a legtöbbeket, ez döbbentett ró arra, hogy milyen elhibázott lépés volt otthagyni Magyar- országot. Persze Kanadában is különbözőképpen élnek az emberek. Az életszínvonal nagyon viszonylagos és egyenetlen. Akiknek állandó munkájuk van, azok jól élnek. Részletre jóformán mindent lehet vásárolni. A baj akkor következik be, ha a részletre vásárló munkás munkanélkülivé lesz. Ez pedig igen gyakori. Ha két hónapig viszont nem fizeti a részletet, elveszett mindaz, amit addig befizetett és termész-tesen az áru visszakerült az eladóhoz. Ettől függetlenül, tapasztalatom szerint a kanadai munkások 80 százaléka részletakcióra él. \

Az ót tani életből még sok más miatt is hamar kiábrándultak a dfisz- szidensek. Az európai ember nem tudja megszokni a kanadai élet ridegségét, mechanizáltságát. A kisemberek, a közéuegzisztenciák élete ott: őrült hajsza a pénz utáh.

A magyar disszidensek számára különfi«®n .szembetűnő volt az az egyenlőtlenség, amely a munkabérek között van. Más munkabért kap az angol bevándorolt, mást a bennszülött és mást az. újonnan bevándoroltak. Egy angol munkás (bányász.) egy hét alatt Kanadában 100 dollárt keresett, míg odahaza hasonló munkáért 12 fontot kapott. (Három kanadai dollár egv font) Még hátrányosabb a megkülönböztetés az új munkavállalók, a magyar disszidensek számára. Az Angliából érkezett munkás jobb fizetése egyben azt is jelenti, hogy Kanada nemrégen még angol domínium volt. Gazdasági életét mindmáig külföldi érdekeltségek uralják és irányítják.

— A még ottlévő magyar disszidensek nagy többsége hazakívánkozik. Ök új nevet adtak az országnak: Kanada? — legyintenek — Kínoda! Csakhogy erős a propaganda. Mindent összehordanak a hazai élet lejáratására. Amikor Edmontonban elbúcsúztam az ottmaradt magyaroktól, mindnyájan a lelkemre kötötték; hogy őszintén írjam meg, mi van itthon, hogyan fogadnak. Már írtam nekik. Valószínű, ők is mielőbb itthon lesznek.

A »BÁTHORY« nevű lengyel gőzös egy évben hatszor fordul Kanada és Európa között'. A múlt évben mind a hatszor magyarok utaztak rajta a legtöbben. Vissza az elhagyott hazába. S valamennyien csalódva, megbánva elhibázott lépésüket, fáradtan:

— Leginkább az egyedüllét »készíti« ki az embert, — mondja Takács Miklós. — Szórakozási lehetőség ott európai, vagy hazai értelemben nincs. Csak mozi és mozi. Amerikai gengszterfi Írnek. Miskolctól kétszer nagyobb Edmonton, ahol voltam. Színháza nem volt::;

Szeszes italt csak palackozottal! árulnak, de ebből senki se gondolja* hogy a kanadaiak antialkoholisták; Ellenkezőleg. Az én főnököm fia háromszor volt elvonókúrán, amíg ott voltam. Mégcsak 27 éves. De neki bírta pénzzel a papája.

— Mi vitte ki és mi hozta viss^f — kérdezem végül;

Nehéz a válasz.

— Az anyagi lehetőségek ;:;

A feleség közbeszól:

— Olyan kabátban jött vissza* hogy ilyet itthon szégyen lenne megvenni. — Takács Miklós találóan jellemzi a kanadai életet:

— Ott olcsóbb az élet, de gyenge a »minősége«.

(Folytatjuk)