Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

Kedd, 1968. december 16. ~ C8KAKIIAG1AIIOB8ZAO 3 Ünnep előtti forgalom... A 21. számú gyermekboltban is nagy a vásárlási láz. A batyuba bőven kerül az üzlet különböző áruiból, ami nagy örömet okoz majd a kicsinyeknek. A Miskolci Ruházati Bolt 10. számú női konfekció üzletében a ■ legújabb divatú női kabátot próbálja az egyik miskolci vásárló. ^ ............................................................... (Fotó: Lukács László} T ÁVIRAT Északmagyárorszag Szerkesztőségének December 4. Drótmüvek vezetősége , tár­sadalmi szervei és egész kollektívája örömmel jelentjük, hogy 1958. évi teljes termelési tervünket december 15-én délben befej e z tűk. Tuza József Tóth Péter Imre Ferenc üb. elnök párttitkár igazgató TÁVIRAT Bükkaljai Bányaüzem Sajószentpéter A Bükkaljai Bányaüzem minden egyes dolgozóját szeretettel kö­szöntjük abból az alkalomból, hogy éves tervüket 1958 december 15-én befejezték. További jó munkájukhoz kívánunk jó egészséget és jó sze­rencsét. Borsodi Szénbányászati Tröszt Borsodi Szénbányászati Tröszt tröszt-bizottsága igazgatósága HA VASTAG KÖNY­VET OLVAS az ember, oly­kor visszalapoz, hogy job­ban lássa az összefüggése­ket. így vagyunk a múl­túnkkal is. Vissza-vissza- révedünk az elmúlt korokra, emlékeztetjük magunkat és másokat egy letűnt világ korán eltemetett, nyo­masztó emlékeire, hogy többre becsüljük a jelent. 1938-ban apámat behívták katonának. Kenyérke­reső nélkül maradt a család. A nagy olcsóság ellenére sem volt a háznál annyi pénz, hogy paprikát vegyünk. A gazda, akinél apám kepéskedett, ellátogatott hozzánk. Anyám a pitvarajtóban állt és sírt. — Mi bajod iian jányom, miért sírsz? — fordult. hozzá csittító hangon. — Hát már hogyne sírnék, nézze meg ezt a levest — mutatott anyám az egyik fazékba. Színtelen volt az a lötty, mint a holtember arca. Gazduram elmosolyodott, zsebébe nyúlt: — Ha csak ennyi a baj, segíthetünk rajta. A kezembe nyomott tíz krajcárt és én loholtam a Hangyába, hogy „megoldjam” anyám paprika-gondját. Családi körben a mai gondokról-bajokról beszél- gettünk. Felmelegítettem ezt az esetet az „agit.ációs ér­velés konyháján”. Anyám elfelejtette már a dolgot, ros- tellkedve utasította vissza: — Hogy te mi mindent ki nem találsz! Az igaz. hogy nem vetett fel bennünket a Pénz, de azért pap­rikára való mindig akadt a háznál. Hangján éreztem, hogy szégyelli egykori szegény­ségünket. Hiába magyaráztam, hogy „nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen”, meg hogy a világ, az urak világa volt a bűnös a dolooban — nem tudtam zöldágra vergődni vele. A magáét fújta. Méregdrágák az építési anyagok, pedig már itt volna az ideje, hogy tisztessénes lakásban lakiunk, stb. KÖZBEN HAZAJÖTT AZ ÖCSKÖS és odatartotta a markát az esedékes . vasárnapi zsebpénzért. — Már megint?! — Hogy-hogy megint?! — válaszolt az öcskös meg­ütközve. — Hát mikor kaptam utoljára? — Vasárnav. — Hát maga azt hiszi, hogy abból a nyavalyás ötvenesből futja egy hétre? Apá.m is közbe vetette a maga igazságéi. ^ — Am.ikor én ilyen taknyos voltam, színét se lát­tam a zsebpénznek, örültem, ha tele volt a hasam. — Akkor más volt a világ — legyintett az öcs­kös. Bekapta vacsoráját, zsebrevágta a zsebpénzt és sietett a moziba, mert „valami jó háborús filmet adnak”. pá No, ehhez mit Hói­nak? — ragadom meg m alkalmat, hogy az öeskössel hozakodjam elő, aki ter­mészetesnek veszi zsebpénz- járandóságát. — EZEK A MAI FIATALOK! Az isten se győzné őket pénzzel — duzzogta bosszúsan anyám. — Ha nem volna, nem kérne — jegyeztem meg. — De beláthatná, hogy most össze kell húzni a nadrágot, mert nagy fába vágtuk a fejszénket építkezünk —, magyarázkodott anyám. — Mért nem jutott eszükbe az építkezés tizenöt évvel ezelőtt? Akkor is ebben a zsupfedeles vityilló- ban laktunk. — Tudod te, miért? örültünk, ha megvolt a. min­dennapi kenyér. Mert azt ne feledd el, fiam, ha valaki másnak görnyed, más látja a hasznát, neki meg csak a torzsája jut. Mások a mai gondok. Ha a ke­nyér is szűkén van, az ember nem törődik azzal, hogy milyen házban lakik, örül, hogy van hol lehajtani a fejét. Így apám, és lassan-lassan anyám is belátta, hogy az is valami, ha az embernek ilyen „házépítő” gondjai lehetnek. Az éhes embert egy gond emészti, hogyan juthatna egy falásnyi jóllakáshoz. Az ember a mában él és többet gondol a hol­napra, mint a tegnapra. A tegnap már nem ad gondol a becsületes embernek, azt már letudta, megbirkó­zott gondjávál-bajávál, s ha mégis visszalapozza em­lékezetében, csak azért teszi, hogy tanulságot vonjon le belőle a holnap harcaihoz. A holnap még kérdés: meggondolkoztatja az embert, hogy milyen választ adjon rá. A tegnap csupa mültidejííség; ami volt, ami nem ismétlődhet meg, mert a történelem kereke nem fordul vissza a fejlődés országútján, hogy a régi. napszámos-részesaratós világba cipelje vissza a mai kor emberét. Mert bizony ennek az embernek semmi kedve a múlthoz, a holnapra szegezi szemét, melynek horizontján új házak, boldogabb élet, kevesebb munka és több kenyér ígérete dereng. DE NEM ÁRT NÉHA VISSZAPILLANTANI a múltra. Sokan teszik ezt Magyarországon és eladnák bárkinek lelki üdvüket, ha méqcgyszer megismételné önmagát a történelem, ha visszatérne az a részesaratós világ, melyben nekik olyigen jó dolguk volt. Szá­mukra mit hozhat a jövő? A kilátástalanság mélyü­lését. Legnagyobb gondjuk a tegnap, melyet viszont­látni szeretnének. Ezen mesterkednek. Nem árt tehát, ha alkalomadtán mi is belelapo­zunk a múltba, hogy jobban értékeljük a jelent. GULYÁS MIHÁLY Családi körben .............. V ita az ENSZ-k özgyűlésen a magyar küldöttség megliatalmazásáról és Kína képviseletéről Newyork (MTI) Mint & TASZSZ jelenti, az ENSZ közgyűlése szombat esti plenáris ülé­sén jóváhagyta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését, amely^ szerint nem döntenek a Magyar Népköztár­saság küldöttségéneik megliatal mará­sáról. (Ez semmit nem változtat a magyar küldöttség helyzetén. Kül­döttségünk teljesjogú tagként vesz részt az ENSZ munkájában. — A szenk.) Magyarország küldötte, Ustor Endre határozottan síkraszállt az Egyesült Államok által kikényszerí- tett határozat ellen. Ez a határozat — jelentette ki — leplezetlen megnyilvánulása an­nak az ellenséges politikának, amelyet az Egyesült Államok és katonai szövetségesei folytat­nak a szocialista országokkal szemben. Szóbóljev szovjet megbízott külön véleményt jelentett be a magyar kül­döttség meghat alma zásának és Kína képviseletének kérdésében hozott határozatna vonatkozólag. Hang­súlyozta: Itt az ideje, hogy a közgyűlés vé­get vessen annak a gyakorlatnak, hogy az ENSZ-et alárendelik az Egyesült Államok politikai érde­keinek. Meg kell szüntetni a rendellenes helyzetet Kína képviseletét illetően. A magyar küldöttség meghatalma. zásáról szólva Szóból jev hangsúlyoz­ta, nincs semmiféle alap a magyar küldöttek meghatalmazásának két­ségbevonására. Ez a küldöttség a magyar állam törvényes kormányát képviseli, s e kormánnyal az ENSZ tagállamainak nagy része diplomá­ciai kapcsolatot tart fenn. A Magyar Népköztársaság kormánya a magyar nép bizalmát és széleskörű támoga­tását élvezi — hangsúlyozta Szóból- jev.-ooo­A magyar pár’- és kormányküldöttség a prágai kerület termeSőszöveikeze i parasztjai kezött Prága A magyar párt- és kormánykül­döttség december 15-én, hétfőn reg­gel érkezett vissza Prágába kétna­pos szlovákiai látogatásáról. A prá­gai főpályaudvaron Antonin No­votny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke, Z. Fierlinger, a politikai bizottság tag­ja, a nemzetgyűlés elnöke, valamint V. Koucky és V. Krutina, a Központi Bizottság titkárai fogadták dr. Mün- nich Ferencet, Marosán Györgyöt és a küldöttség többi tagját. A délelőtti órákban a küldöttség tagjai a prágai kerületben lévő Bo- rany község termelőszövetkezetét lá­togatták meg. A község termelőszövetkezeti pa­rasztjai meleg szeretettel, kenyérrel és sóval fogadták a vendégeket. A gazdaság megtekintése után a küldöttek és a szövetkezet tagjai ba­ráti beszélgetésre ültek össze a szö­vetkezeti házban. Hétfőn délután a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai a csehszlo­vák Agrártudományi Akadémia ubriensesi kutatóintézetét tekintet­ték meg. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács szabályozta az ügyvédi kamarai szervek tisztségei­nek és tisztségviselőinek létszámát. Döntést hozott a magyar állampol­gárság megszerzésével kapcsolatos honosítási- és visszahonosítási-, to­vábbá a magyar állampolgári köte­lékből való elbocsátási kérelmek ügyében, végül folyó ügyeket tár­gyalt. (MTI) Tong Szong-senn és Ma Keng-ho A z idegenek fénybe öltöztették Sanghájt. A modern felhő­karcolók ablakai ontották a csillo­gást. A mulatókból vidám zene, sza­vak, nevek összevisszasága zúdult az utcákra. A Nemzeti Parkban óriás karácsonyfa ragyogott a téli estében. A park kapuján jól olvashatóan kí­nai és latin betűkkel díszelgett a fel­írás: kínaiaknak és kutyáknak be­menni tilos! Mi az útról néztük ho­gyan díszítik a jelképes fenyőfát az idegenek a mi parkunkban maguk­nak. Gyerekek voltunk még akkor... A mi népünk verejtékével épített idegen templomokban felebaráti sze- retetről prédikáltak a parádésan fel- cicomázott papok. Néhány méterre a templomtól felpofoztak egy hason­ló korú gyereket, akinek azon kívül, hogy kínai anya szülte, mindössze az a bűne volt, hogy megakarta nézni közelebbről a csodálatosnak tűnő fát. Ez az emléküifk van a szeretet ün­nepéről- Vagy nem így hívják maguk­nál a karácsonyt? Tong Szong-senn és Ma Keng-hó a Nehézipari Műszaki Egyetem má­sodéves geofizikus hallgatói kíván­csian várják a választ. Fekete hajuk kisfiúsán hull homlokukba. Néhány nap múlva nálunk is ki- gyulnak a fények, kitárulnak a szi­vek. Nekik ez idegen. Az ő ünnepük február 1-e, amikor a földművesek ellepik a szántóföldeket. Tavaszelő ez már náluk, ahogy ők mondják, nemzeti újév. Az örök megújhodás szép napja. De három karácsonyt már köz­tünk értek rqeg. Távol a szeretett hazától, de barátok között, akikkel együtt tanulnak, akikkel közös a cél. És három hideg telünk után haza­térnek, hogy részeseivé váljanak a nagy építő munkának. Nyi-hau, üdvözöljük egymást. Csak annyit tudok elolvasni csodála­tos hieroglifájukból és ezt is hibá­san. Sokáig tart, amíg eldöntik a kí­nai tudósok, marad-e a régi írás vagy gyökeres reformokat hoznak. Hogy mi is hozzáférhessünk és a kis kínaiak kevesebb gonddal készülje­nek majd az első írásleckékre. S mindazok a milliók, akik most ismer­kednek meg az ábc-vel.. • T ong Szong-senn és Ma Keng-ho * már az új nemzedék fiai. A múlt már csak emlékekben él, apáik, anyáik, elbeszélésében. Hogyan is tudna visszaemlékezni a kis Keng-ho, hogy amikor született, dörögtek a fegyverek, japán parancsszavak ön­tötték el a síkságot és^, hegyvidéket egyaránt. Aki ép, egészséges volt, menekült a pusztulás elől. Akkor párhetes csecsemőként csak sírni tudott. Ez volt egyetlen jele kis életének. De azt nagyon tudott. A falu egész lakossága elmenekült, csak^ a legszükségesebb holmit vive magával. Anyja rettenetes belső harcot vívott. Ha viszi — a gyerek véletlenül elsírja magát, elég egyet­len hangosabb szó és a japánok azon­nal rájönnek — merre vonul a falu. Akkor hiába a nagy folyó, az éjsza­ka, a füzesek — kíméletlenül meg­találják őket és kivégeznek minden embert. Az anya megvárta, míg mindenki biztos helyre ért, egyedül lopódzott át úttalan utakon a többiek után — ha megtalálják, csak ők ketten pusz­tuljanak. Az egész falu megmenekült. Egy felszabadító osztaggal résztvettek ők is a harcokban. Mire vége lett, Keng-ho is megnőtt­— Gyűlöltük az idegeneket. A fel- szabadulás előtt minden külföldi úr volt nálunk. És még utána is. Egy­szerűen nem akarták elhinni, hogy lehetséges az élet nélkülük i§ ezen a gazdag földön, amely most már számukra nem termett többé. — Talán éppen ezért annyira vi­lágos mindenki előtt a cél. Senki sem kételkedik abban, hogy lehagy­juk az úgynevezett nyugati civilizá­ciót. Tiszták a célok, tiszták az esz­közök. O supán egy példa a sok közül. A Hua-Fu töltőtollgyár tervbevette, hogy versenyre kell Parkerékkel. Ma már bebizonjmsodott, hogy a kínai töltőtollak minőségileg felülmúlják az övékét. És így minden téren. Amit egyszer elhatároznak — véghez is viszik; Kicsiben így van ez Tong Szong- senn-nél és Ma Keng-ho-nál is. Kül­földre küldték őket tanulni. Hat évig nem láthatják az otthont. Távol kell lenniök mindentől, ami számukra a hazát jelenti. — A fiuk sokszor csodálkoznak, hogy mi külön szobát kérünk, ahol zavartalanul tanulhatunk- Miért? Ne­künk megvan a magunk célja. Min­dent, ami majd otthon népünk ja­vát fogja szolgálni, legiobb tehetsé­günk szerint el akarunk sajátítani. Hogy nézne az ki, hogy mi, akikre a haza számit, akikért annyit fizetnek, akikben annyira bíznak — tudatla­nul, esetleg félemberként térnénk haza. Olyan természetesen mondja ezt, hogy csodálkozom. Miért nem ilyen természetes mindez, mondjuk a mi egyetemistáink életében? Hiszen ne­kik nem is kell 6 esztendeig távol 1-n- az otthontól... rS k is csodálkoznak ezen és ku- ^ tátják az okát. Talán már rá is jöttek, csak nehezen nyilatkoznak róla. — Itt maguknál mindenhez túl könnyen jutottak a fiatalok. Nem tudják mit jelent a harc a létért. Nem tudják mit jelent az, mikor azo­nosítják az embert a kutyávől azok, akikben talán sokkal kevesebb a szép meg a jó, mint azokban, akiket eltiltanak ennek a szépnek és jónak gyakorlásától. Gyűlöletre tanítottak bennünket a külföldiek, hasznos gyű­löletre, és arra, hogy rájöjjünk, mi­lyen óriási erők rejlenek egy nemzet­ben és gyűlöljük az árulókat is* akik mindazt, amit vérünkkel kivív­tunk magunknak, most odadobnák egy kicsit nagyobb koncért. Csang Kai-sekről beszélnek, arról, hogy — még a vére is reakciós, hogy a nép hiedelme szerint kesztyűben jár, mert kezeit már vörösre festette az ártatlanul elpusztult ezreknek vére. Megfogjuk oldani a tajvani kérdést is békés utón. — Bizakodóan mondják ezt, szív­ből. Hiszen ott is kínaiak élnek és nekünk nem célunk, hogy kínai anyák gyermekei idegen garázda ér- -jovekórt haljanak meg-.. Maguk­nál sok sze retetet és figyelmet kap­tunk. Különösen a tanároktól, akik a hivatalos tanulási időn felül is fog­lalkoznak velünk. Külön konzultációt adnak. Maguk már nem idegenek. A szakmai tárgyakon kívül olvas­nak magyar irodalmat is. Sajnos csak keveset. Főleg Petőfit, akit már otthon is ismertek és akinek ver­seit kínaiul is szavalgatják, Szórakozásuk? __ p endszeresen olvassuk a saj- ' * tót. Néha moziba, színházba járunk. Nyáron Budapestre utazunk; Most nyáron a Hanságban voltunk, sok lelkes KISZ-fiatallal. Egy keve­set éreztünk a hazai szelekből. Jó lenne minél többet <«nr)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom