Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-10 / 291. szám

s ESZA KMAG T AR ORSZÁG Szerda. 1958. december 10. Eredménnyel folyik társadalmi néphagyománygyüjtés A MEGYEI TANÁCS TÁMOGA­TÁSÁVAL az idén nagyobb méretű társadalmi munkát indított a Her­man Ottó Múzeum Borsod történeti, munkásmozgalmi és néprajzi hagyo­mányainak felkutatására és rend­szerezésére. Ne hagyjuk veszni me­gyénk haladó 'hagyományait, ment­sük meg őket minél nagyobb szám­ban! — ez a gondolat vezette me­gyénk helytörténeti gyűjtőit. A kezdetben gyéren folyó gyűjtő­munka a nyár végén fellendült, & az ügy buzgó munkatársak száma több mint 25-re emelkedett. Ebben a Icollektivában ipari munkások, dolgozó parasztok, pedagógusok, diá­kok működnek együtt. Természete­sen, ez a szám még nem végleges. A közös gyűjtőmunka iránti érdek­lődés egyre fokozódik. — Eddig mintegy 3000 oldalnyi történeti, munkásmozgalmi és néprajzi anyag került a Herman Ottó Múzeum adattárának birtokába. Igen becses adatok, melyek megyénk eddig még nem Ásmert életére vetnek majd fényt. Ezzel az eredménnyel helytörté­neti gyűjtőink megépítették azt az utat, melyen Borsod komoly léptek­kel követheti az ország nagy kezde­ményező megyéit (Baranya, Zala, Vas, Veszprém). A SZEMÉLYES ISMERETSÉG elmélyítésére, s a kutatómunka to­vábbi szervezésére két összejövetelt tartottunk. November 30-án zajlott le a megye legjobb népművészeinek baráti találkozója a megyei tanács művelődési osztályának rendezésé­ben. Művészkedő fafaragók, szép­Hírek a filmátvételi bizottság munkájáról A filmátvételi bizottság már azo­kat a filmeket válogatja, amelyek 1959-ben kerülnek bemutatásra. A legutóbb kiválasztott filmek közül ismertetünk néhányat. Akik emlékeznek még a szovjet Karneváli éjszaka sikerére, bizonyá­ra örömmel hallják majd az újabb színes szovjet revűfilm, A gitáros kislány bemutatásának hírét. A film főszerepében ismét viszontlátjuk a kedves fiatal filmszínésznőt, Gur- csenkót. Ma már világszerte híres a Szállnak a darvak egyik főhőse, Ba­talov színművész. Ö játssza a fősze­repét Az én drága párom című új szovjet filmnek. Ezenkívül átvették még a Puskin művéből készült A ka­pitány lánya című filmdrámát és a balett kedvelőinek örömére a Haty- tyuk tavát. Érdekesnek ígérkezik A tarkák ügye című szovjet bűnügyi film és egy mai tárgyú vígjáték, a Botcsinálta sofőr. örömmel nézik majd a fiatalok a francia-kínai koprodukcióban ké­szült színes mesefilmet Repül a sár­kány a világ körül címmel. A ked­ves történet hősei francia és kínai gyerekek, akiknek vágyai közösek: megismerni *a világot, barátkozni egy­mással és békében élni. A bizottság átvette Sartre világhí­rű színdarabjából készült, A tisztes­ségtudó utcalány című filmet is, amelyet szinkronizálva mutatnak majd be a mozik. A népi demokráciák filmgyártásá­nak termékeiből legutóbb három al­kotást választottak ki. Érdekes prob­lémát dolgoz fel a csehszlovákok Itt oroszlánok vannak című filmje, amelynek hőse egy bánya főmérnöke, aki hibát követett el, de büntetését kitöltve újra egyenrangú emberként akar beilleszkedni a társadalomba. Mert szeretjük őket... címen ége­tően aktuális problémával foglalko­zó csehszlovák filmdráma jelenik meg, amely a szülők és a pedagógu­sok, a. gyermekek és a nevelők vi­szonyával foglalkozik. (Az itt szereplő filmcímek ideigle­nesek.)-OOG­A putnoki Győzelem Tsz győzelme A putnoki Győzelem Termelőszövetkezet november 29-én tartotta **■ évi zárszámadási ünnepélyét. A közgyűlési beszámolóban el­hangzott, hogy munkaegységenkint 62.44 forintot fizettek és ezen felül a kapásnövények termelésének 20 százalékát osztották ki prémium címén. Jelentősen több pénzt tartalékoltak a közös alapra is, mint az elmúlt esztendőben. Állatállományuk 100 katasztrális holdanként eléri a 22 szá­mosállatot — ebből 12 fejőstehén, 10 darab pedig anyakoca. Kapásnövényeket a szántóterület 22 százalékán termeltek és a {szakszerű, gondos munka nyomán hibridkukoricából például 32 mázsa májusi morzsolt, gülbaba burgonyából 105, cukorrépából 250 mázsát ter­meltek holdankint. Az egy főre eső 200 munkaegység a beszámoló sze­rint abból adódott, hogy a tagság túlnyomórészt női munkaerőből áll, akik a házi munkák elvégzése után mentek a szövetkezetbe. Ennek el­lenére szinte valamennyi szövetkezeti tag szép jövedelmet szerzett. Fa­zekas István kb. 24 ezer, Dusik István, aki márciusban lépett be a ter­melőszövetkezetbe, kb. 18 ezer forint készpénzt vágott zsebre. Barnóczki Andrásné pedig a kapásnövények után járó prémium címén 11 mázsa kukoricát, 7 kiló mákot és 30 kiló cukrot kapott. míves szűcsök, rézműves kovácsok, hímző-szövőasszonyok' találtak egy­másra, ismerték meg egymás érté­keit, s kötöttek őszinte; benső barát­ságot. Az összejövetelnek igen ko­moly tartalmat adott Kiss Ivor HISZÖV népművészeti osztályveze tőnek részvétele, aki a megjelentek* számára nyújtandó állami anyagi és| szakmai segítségadás módját ismer-* tette. A december 7-4 helytörténeti| értekezlet a megyei tanács művelő-1 dési osztálya és a Pedagógusok* Szakszervezete megyei bizottsága* rendezésében folyt le- Ezen a mód-* szeres értekezleten számoltak be a\ helytörténeti gyűjtést végző munka-* társak és vitatták meg a jövőévi néphagyomány gyűjtés szempontjait. A lakóhelyismereti gyűjtés mód­szereit Bodgál Ferenc, a Herman ■Ottó Múzeum etnográfusa ismertette;; részletesen a megjelenteknek, s látta el őket a gyűjtés szempontjait rend­szeresen összefoglaló kérdőívek­kel. Ezen az összejövetelen merült fel a menetközben összegyűlt és megszerkesztett helyi monográfiák terjesztésének és népszerűsítésének gondolata. Javaslatok hangzottak el arranézve, hogy a megyei tanács megkezdett anyagi támogatásának; néldáiát a. helyi tanácsok is köves­sék. Így például a. községi tanácsok akár a népművelési, akár a község- fejlesztési alapból áldozhatnának a helyi monográfiák megjelentetésére és terjesztésére. SZÓ VOLT a lakóismereti gyűjtés nevelői jelentőségéről is. Ma már lényeges kívánalom a lakóhelyisme­retnek. mint tantárgynak a helyi hagyományokra támaszkodó szem­léltetése. Történt is erre. kezdemé­nyezés: helyi munkásmozgalmi em­lékek felhasználása Hcicén a. Ta­nácsköztársaság korszakának tanítá­sában, summás hagyományok fel- használása a mezőkövesdi és kör­nyéki iskolákban, bányászhagyomá­nyok felhasználása Észak-Borsod is­koláiban. a tárovi gyűjtésekből táj­múzeumok szervezése (Hejőkeresz- túr, Cserépfalu). Ezen az értekezle­ten a lelkes munkacsoport azzal a közös célkitűzéssel kapcsolódott össze, hogy az idén megkezdett, s máris szén eredményt felmutató ku­tató munkát még fokozottabb mér­tékben terjesztik ki. Reméljük is, hoay az idei kezdeményezés országos színvonalú kutatómozgalommá szé­lesedik„ Ennek pedig hasznát fogja venni mind a tudomány, mind p^dio a helves hazafisánot, a szocialista patriotizmust szolgáló nevelés. LAJOS ÁRPÁD —■ o-----------­— A kazincbarcikai Béke Étterem kedves meglepetést szerzett a gyer­mekeknek december 5-én délután. A mikulás-délutánon mesejátékok, sok-sok édesség szórakoztatta ‘ Ka­zincbarcika legfiatalabb állampol­gárait, s a Vendéglátóipari Vállalat 280 csomagot osztott szét a gyerme­kek között. BECZE KÁROLY: K É T É VE.. . Embersorok, zászlók, szitkok, káosz, tüntetés, megcsúfolva,, félrelökve ődöngött az ész. Két öklével ajtód verte a mocsok, a sár, asztalodon egymás után ürült a pohár.. 0 Gondolatok nyomasztottak únos-untalan, hessegetted, visszajöttek: mit? merre? hogyan? Röhögött a bor, megölelt,: mással ne törődj, csak énvelem. Gyere, igyál! lesz, ami lesz, jöjj! Egy érdes hang ugrott melléd; tedd, amit tesz más, zúzz! ne legyen szent elölted, se család, se nász. Más hang csúszott: gyötrődsz? ugyan, erre nincs okod, élni akarsz, nyugton? békén? végy vándorbotot!;,. Megrázkódtál. .. ölelésből kitépted magad, poharadat földhözvágtad, százfelé szakadt, S léptél... millió szem kisérte döngő léptedet, félrelökted a gáncsvető igyekezetei, és dologba kezdtél... Olykor kezeid között szerszámod a szorítástól fájón felnyögött... Az arcokra halvány mosolyt rajzolt fel kezed, otthonukba eljuttatott egy kis meleget, gyomláltad a gazt, s nyújtottál nagyobb kény er^ Mellédszegült az emberség meg a becsület és közösen vigyáztátok zsenge holnapunk’ s ragadtátok nyakon a bajt, emésztő jajunk. ... Napok múltak, hosszú hetek, kínzó hónapok, míg pihenve megtörölted izzadt homlokod. * Ha ma terített asztalhoz ülsz le ebédhez, s ebéd után heverészel... Néha emlékezz.. . Családoddal ha kirándulsz, s ha. moziba vagy, a szünetben emlékezz, egy pillanatra csak: Embersorok, zászlók, szitkok, káosz, tüntetés, megcsúfolva, félrelökve ődöngött az ész. Két öklével ajtód verte a mocsok, a sár, asztalodon egymás után ürült a pohár. SZERZŐK - MŰVEIKRŐL .. .három olyan új elbeszélést közlök... Hollós Korvin Lajos: Illetlen vallomás Uj könyvemet elbeszéléseim válo­gatott darabjaiból állítottam össze. Az olvasó keletkezésük fordított sorrendjében találja ezeket a kötet* ben, az idén írt legújabbtól az 1935-* ben írt A Textofilgyár című elbe­szélésig, amellyel az akkori idők leg­előkelőbb irodalmi lapja: a Nyugat novellapályázatát nyertem el. Né­hány olyan írást is tartalmaz e gyűj­temény, amely megírása idején meg sem jelenhetett. Tudom, hogy nálunk kevésbé ked­velik a novellagyüjtöményeket, mint külföldön, ezért hogy könyvem vonz­erejét fokozzam, mindjárt az elején, három olyan új elbeszélést közlökj amelyet eddig sem folyóiratban, sem egyebütt nem tettem közzé, tehát eb­ben a kötetben kerül először a nyil­vánosság elé. Hiszem, hogy olvasóim* akik manap hiába keresik a Hátsó lépcső és A vöröstorony kincse című regényeim újabb kiadását, szívesen fogadják ezt a könyvemet is. Az Erkel Ferenc Zeneiskola tanári hangversenye A miskolci Erkel Ferenc Állami Zeneiskola ma, december 10-cii este 7 órai kezdettel a Bartók Béla Műve­lődési Házban tanári hangversenyt rendez. Közreműködnek: Bajor Lász­ló, Gömöri András, Hegedűs Gyula, Hegymegi Ernő, Soltész Éva, Szent- imrey Magda és Takács Erzsébet. Zongorán kísérnek: Reményi Jánosa dr. Saád Andorné, Soltész Éva és Szentimrey Magda. A koncert műsorán Bach, Mozart, Telemann. Haydn, Beethoven, Bar­tók, Scarlatti, Schumann, Paganini^ Grieg, Sziniszaló és Popper müvek szerepelnek. A proletárdiktatúra első nap­ján államosították a banko­kat és ezzel a nyomor vámszedői­nek, a spekulánsoknak bealko­nyult. Ha mégis megkísérelték j,jólbevált” mesterkedéseiket foly­tatni, a legszigorúbb büntetés, va­gyonelkobzás várt rájuk. Megszer­vezték a város közellátását. Álla­mosították és azonnal üzembehe­lyezték a hordógyárat és megala­kították az első Csizmadia Kisipari Szövetkezetét. És az emberek bol­dogan teljesítették a proletárhata­lomtól kapott parancsot, hiszen ön­maguknak, önmagukért, elvtársaik­kal elvtársaikért dolgoztak. És nemcsak Sátoraljaújhelyen. Harsányi báró volt birtokán, Sze­rencs alatt béresek a kommunista Nagy Pált választották meg terme­lési biztosnak. Ha maradt volna idő a csodálkozásra, mindenki el­képedt volna, hogy az analfabéta Nagy elvtársnak nem volt szüksége az uradalmi intézők botjára és mé­gis mindenki nógatás nélkül ele­get tett utasításainak és teljesítet­te kötelességét. Nem maradt műve­letlen föld sem a város, de még a megye határában sem. A zsellérsorból szabadult agrár­proletariátus, a sátoraljaújhelyi munkásság a szabadság első nap­jait élte. Volt mit küzdeni mind­járt az elején. Nagy károkat oko­zott ugyanis a gyárakban a mű­szaki személyzet. Szabotáltak. Bár a termelés így is megindult, az anyaghiány gátolta a folyamatos gyártást. A szervezett munkások nagy része a fehérek közeledtének hírére elindult a frontra, hogy fel­vegye velük a harcot. A burzsoá csapatok északon már özönlöttek Miskolc felé. A harc ja­vában folyt. A sátoraljaújhelyi di­rektórium, Zemplén megye forra­dalmi intézőbizottsága minden ép­kézláb embert mozgósított a prole­tárdiktatúra védelmére. Csuta Ká­FERLAI REZSŐ: MINDHALÁLIG roly ezekben a napokban átvir­rasztja az éjszakákat, de a szíve a helyén van. Még idejekorán Mis­kolcra küldi a vasúti szerelvénye­ket, a mozdonyokat. Aztán jelent­kezik Budapesten Landler elvtárs­nál, hogy írontbeosztást kérjen. De Landler elvtárs nem teljesíti kéré­sét, szükség van erre a bátor kom­munistára, maga mellett tartja. Együtt utaznak Miskolcra, ahol újabb feladattal bízzák meg. Fegy­verezze fel a vasúti munkásokat és indítsa el a csapatot a mezőköves­di frontra. Csuta elvtárs fáradha­tatlanul szervez. Sok beszédre nincs szükség, a munkások látják a ve­szélyt, szép számmal össze is gyűl­nek, a buzdítás is fölösleges. Az el­szánt munkásarcok minden szóvi­rágnál ékesebben bizonyítják, hogy mindenre készek a proletárhata- lomért. Folyik a harc Mezőkövesd alatt. A fehér terroristák túlereje két­ségtelenül nagy. Egyre több erősí­tést kapnak. A rnunkáshad mégis szilárdan tartja 'magát, nem hát­rál, pedig fogytán a muníció, Éh­ség, szomjúság, nélkülözés tizedeli soraikat, de csak a hatalmas túlerő csavarja ki kezükből a fegyvert. Legtöbb helyen utolsó csepp vé­rükig, hősiesen küzdenek. Végülis áttörik a frontot és minden porba- hull. * 1919 augusztus 11-ével kezdő­dik a véres leszámolás. Aki él, menekülne, de az utakat elzárták, Budapestre menni szinte lehetetlen. Csuta Károly menedéket talál egy hűséges emberénél az egyik ta­nyán. A fiatal Bozsó Sándor, a bá­tor munkás minden este kiszökik hozzá, hordja a híreket., A város­ban vérben gázolnak az ellenfor­radalom kalózai. A hegyekben még harcol egy maroknyi vörös csapat, Stein és Steiner elvtársak vezeté­sével, tőlük érkezik a parancsra váró jelentés: — A burzsoá ellenforradalmi csapatok parancsnoka szabad el­vonulást biztosít fegyverletétel esetén. A helyzet .reménytelen, teljesen körül vagyunk zárva. Kegyetlenül a döntő szót nehéz kimondani. A harcolók legtöbbje családos, akinek életéért feleség, asszony remeg. De Csuta elvtárs jól tudja, hogy irgalomra nem szá­míthatnak, hiábavaló volna a fegyverletétel. Nehéz szívvel adja ki a parancsot: — Elvtársak! Egyetlen kincsünk: fegyverünk. Ne adjátok ki keze­tekből, letennétek, az ellenség kö­nyörtelenül lemészárolna bennün­ket. De a válasz már nem jut el hoz­zájuk, mire odaér, nincs kinek át­adni. Stein és Steiner elv társak hősiesen harcolnak, azután meg­kísérlik az utolsó lehetőséget, hogy a bekerített maroknyi munkásse- reg életét megmentsék. A fehér csapatparancsnok „tiszti becsület­szóival biztosítja a szabad elvo­nulást. Leteszik a fegyvert. Az el­lenforradalmi horda abban a pil­lanatban megrohanja és ott, hely­színen puskatussal agyonverik őket. Tetemüket kidobálják a pál- házai országúira és arra is halál vár, aki meg meri közelíteni. Na­pokig hever a két elvtárs meggya­lázott holtteste, körülöttük szana­szét a bajtársak, temetetlenül. Csak a gyilkosok elvonulása után földeli el őket az éj leple alatt a közeli vízimalom egy régi szerve­zett munkása. suta Károly búvóhelyét egy besúgó rövidesen felfedi az ellenforradalmárok előtt. A véres­kezű hóhérok nem késlekednek. Egy viharos éjszakán egy századnyi fehér tiszt indul el lopakodva gyil­kos szándékkal a Kruppa tanyára. Az üldözött későn észleli a ve­szélyt, már csak annyi ideje ma­rad, hogy kiugorjék az ablakon és bevegye magát a kukoricásba. Sor­tűz. A lövések célt tévesztenek, de a menekülés lehetetlen. Körülzár­ják, s a gyűrű egyre szűkül. Halá­los csendben csak az üldözők és az üldözött lihegése hallik. A gyil­kos banda, élén egy Jakab nevű kulák hentes fiával — csaknem 50 méternyire a halálos kimerültség­től elnyúló Csuta Károly tói, meg­torpan. Az állig felfegyverzett ter­roristák sokáig nem mernek köze­lebb lépni a fegyvertelen kommu­nistához. Reszkető kézzel szorítják a puskát és alattomos, földre szeg­lett tekintetüket sem merik fel­emelni. Ez a vég. Tudatában van, még sincs benne félelem, bár tudja* hogy mi vár rá. A gyávaság meg- alázóbb mindennél. Aztán hirtelen megtörik a kínzó, fullasztó csend. Miski detektív és a várost megszál­ló fehérek parancsnoka. Koós alez­redes egyszerre vetik rá magukat. Zuhognak az ütlegek és a megkín­zott arcot elborítja a vér. Megkö­tözve dobják fel egy fiakerre, az­tán durva röhögés közepette körül­fogják és viszik Sátoraljaújhelyre. Egyenest fel a városházára, a volt direktóriumi tárgyalószobába Koós huszárezredes „úr” a padló­ra lökött kommunistát órákon át üti, tapossa, rugdossa, pribékjeivel kínoztatja. A szó szoros érteimében összetörik, de egy jaj, egy könyör­gő szó nem hagyja el a bátor mun­kásember ajkát. Pedig azt akarják kicsikarni. Ájultan dobják egy zárkába. A városban futótűzként terjed “ el Csuta elvtárs elfogatásá- nak, kínzásának híre. Pillanatok alatt hatalmas tömeg gyűl össze a városháza előtt és'követelik szaba- donbocsátását. Küldöttséget me- nesztenek Koós alezredeshez. A .tiszt urak tomboló dühvei támad­nak a küldöttség tagjaira. De a tö­meg nem csitul, nem tágít. Koós felhozatja a cellából a félig agyon­vert Csutát. Mereven nézi, aztán feltépi az ablakot és gúnyosan ki­felé mutat: — Na, barátom, mit szólna, ha kiadnám magát ennek a feldühö­dött tömegnek? Pillanatok alatt széttépnék. Csuta Károly nehezen válaszol; kínlódás számára a beszed, nyelve alig’-alig mozdul a szájában az al­vadt vértől. Hangja halk. csaknem suttogó, mégis bátor és rendíthe­tetlen. — Engedjen közéjük, alezredes úr. Meglátjuk hozzám nyúlnak-e? Mert ha nem tudnák, a tömeg dü­he nem nekem, hanem önöknek szól. Koós sápadtan felpattan, beránt­ja az ablakot és belevág, beletapos az aléltan összeroskadó fogoly ar­cába. — Vigyék! Ne is lássam! — s li­hegve zuhan a karosszékbe. Ájultan vonszolják végig az alagsoron és behajítják a cella padlójára. így fekszik két és fél na­pig eszméletlenül, vérbefagyva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom