Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-09 / 290. szám

Kedd, 1958. december 9.

északmagyarorszag

s

A gyermekek sem féltek a farkastól

Meseoperett-bemutató a miskolci Kamaraszínházban

H t&nitol teltén {ott 0- Cotta to . . .

Az őszszakállú Télapó — a Miskolci Nemzeti Színház közreműködésével — kedves ajándékot hozott a miskolci gyermekeknek: szombaton délután tartották a miskolci Kamara- színházban az idény első gyermekdarabjának, Gyula? Gáli Ferenc— Hars László—Romhányi József meseoperettjének, a „Nem félünk a far- kastól”-nak a bemutatóját, hogy a későbbiekben minden vasárnap délelőtt néhány kedves, boldog órát szerezzenek a színházba vágyó kicsinyeknek.

Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a bemutató és az azt követő vasárnapi előadás a legifjabb színház- látogatóktól zsúfolt nézőtér „zajos"’ tetszése mellett zajlott le. A kis nézők érdeklődve figyelték a színpadon játszódó történetet, az egyes jelenetek, megnyilvánulások kapcsán a véleményüknek gátiástalanul kifejezést adtak és egészen rövid idő alatt szerves, élő kapcsolat alakult ki a nézőtér és a színpad között. A mese izgalmában élő nézők minden igyekezetükkel segíteni igyekeztek a szereplőknek, haragudtak a csúf farkasra, és hangosan kiáltozva, óva intették Piroskát, hogy ne menjen közel nagyanyó ágyához, mert a farkas bújt el a takaró alá.

A nézők örömmel ismerték fel, hogy kis életük számos ismerőse, otthon, vagy az óvodában hallott mesék sok alakja elevenedik meg előttük, s a sok mese egy-egy fonala egyesítve, összesodorva, új mesét ad számukra. Hárs László és Romhányi József, a szövegkönyv írói bizony jónéhány meséhez hozzányúltak, kölcsönkértek egyes motívumokat, szereplőket, még Walt Disney „Három kis malac”-át is belegyúrták operettjük szöveg-' könyvébe. így találkozhattunk Piroskával'és a farkassal, Kacor királlyal,

Erős Jánossal, meg Meseország egyéb ismert alakjaival. Tagadhatatlan, hogy a sok mesemotivum összedolgozásai erősen kibővítette a történetet, azonban az összedolgozás nem sikerült egészen simára. A varratok, foldások helye meg-meglátszik és — éppen, mert közismert mesék hosszú jelenetsorait ismerték fel — a gyermekek részben meglepődtek az ismert mese újszerű folytatásán, részben csodálkozva örültek neki. A sok gyermektenyér tapsa, a közbeszólások, a színészekkel folytatott vitatkozó beszélgetések, a gyakori hangos gyermekkacaj amellett szólnak, hogy a színpadi történet, a, színpadi játék eljutott céljához, a kis nézők szívéhez: elfogadták új mesének az ismert mesék sajátos egyesítését.

Bikárdy Gyula rendező szakavatott kezét dicséri, hogy a mesetörténet említett toldásait, ügyesen áthidalta, s a sok vegyes elemből összetett meséből kedves, hatásos meseoperettet alkotott. Munkáját nehezítette, hogy a hívatásos színészek mellett öntevékeny színjátszó gyermekek is színre léptek, sőt. népijén nagyobb szerepet is játszottak. A rutinos hívatásosak és a szerepléshez nem szokott gyermekek játékának jó összehangolása, a rendező mellett, a színészekre is nagy feladatot rótt. Sikerült a rendezőnek a színpadon a mesevilág légkörét megteremtenie és — Suki Antal díszlettervező nagyon szép, kedves, meseszerű díszleteinek és H. Mészáros Margit jelmeztervező ügyes, hatásos és ízléses kosztümjeinek se- gítsénével — az ifjú nézősereget a mesék országába ringatnia.

A meseoperett hangulatos zenéjét Gyulai Gáli Ferenc szerzetté. Bár helyenként — például a második felvonásban, amikor a gonosz farkast Erős János a kútba dobja — némi

Emlékük örökké él

EgerlÖvő községben két szovjet harcos esett el, akiknek sírját az úttörők gondozzák. Csapatgyűlésen elhatároztuk, hogy a már elkorhadt fejfa helyett — mi szerzünk anyagot, egy teljesen új fejfát készítünk. Az elhatározást tett követte. Megindult a téglás karaván — -összegyűlt a tégla. Ezután kéréssel fordultunk a községi tanácshoz, amely cementet adott. Elkészült az úttörők kezenyomán „a beton fejfa”. Mi magunk felavattuk, virágot ültettünk rá, most már csak azt szeretnénk tudni, hogy kik voltak névszerint, de sajnos a múltat köd borítja. Annyit tudunk csupán, hogy értünk haltak meg. Emlékük örökké él az egerlövői út- % rátörök szívében. :

Még -annyit, szeretnék-levelemhez hozzáfűzni, hogy szorgalmas, becsületes munkát Végeztek a pajtások, megérdemlik a dicséretet: Lazányi • Sándor, Giga 'Miklós, Szendrei Balázs és az egész hetedik, nyolcadik osztály.

, Zádory András

i i igazgató, csapatvezető.

Kulturális kishírek

A londoni Operaház évadját Musz- szorgszkij »Borisz Godunov«-jával nyitotta meg. Az Angol Királyi Operaházban először énekeltek operát orosz nyelven.

*

A párizsi Orchestre Nationale, S&sztakovics tiszteletére szerzői estet rendezett, melyen A. Cluytens, m»- neves karmester vezényelt.

Szovjet könyvkiállítás nyílt meg november 5-én Kolozsváron, a Művészeti Múzeum kiállító termében.

*

A finn filmvizsgáló bizottság betiltotta Radványi Géza rágalmazó, hidegháborúra uszító, »Sztálingrádi orvos« című, Nyugat-Németország- ban gyártott filmjét.

utánérzés lelhető fél, vagy éppen- tánczene-motívumok felbukkanásai okoz némi stílustörést, egészében jól\ festi alá a mese történéseit, illetve\ megfelelő keretet szolgáltat az egész] meséhez. A Herédi Éva vezényelte kislétszámú színházi zenekar a zenéi• dícséretreméltó művésziességgel tol-] mácsolta» :

Az egyes szerepeket — mint emlí-\ tettük — színészek és kisebb részbeni a Szakszervezetek Megyei Tanácsai kultúrottlionának balettnövendékei\ alakították. Piroska szerepében Vass- Máriát láttuk. Rokonszenves Piros-l kája bizonyára sokáig emlékezetes; lesz a gyermekek előtt, mert a ked-l vés mesealakot úgy mutatta be.] ahogy azt a gyermekek elképzelhet ték. Kedvesség, egyszerűség jellemzi] játékát, amelyből a csupa jó és a né-| zősei'eg rokonszenvére joggal igényt\ tartó mesehős kibontakozott. A go-\ nősz farkast Sülé Géza jelenítettél meg olyan meggyőző erővel, hogy sí-; került a gyermekek egységes ellen-] szenvét már első megjelenésével ki-l vívnia: gonosz a végtelenségig. ra-\ vasz és falánk. Nagyszerűen érzékel-] tette mindeme rossz tulajdonságokat.: Hámori Miklós Kacor király-a meg-\ formálásában sok külsődleges esz-2 köz alkalmazásával jelentkezik a: gyengejellemű macska-király raiza • de így is jól nevetteti a pyermekeket.: Pákozdi János vadász bácsija ked-l vés, ügyefogyott erdei bácsikát állít] elénk. Erős János szerepében öröm-1 mel láttuk Várkonui Gyulát; maga-\t biztos, seaítőszándékú erős embert' formál, aki mindenkor kész segíteni bajbajutott társain és merészen küzd a jóért, a gonosz ellen. Csuva szív ez az alakítás, amely formálójának nemcsak nagyszerű színészi képességeiről, hanem kedves, meleg énekhangjáról is meggyőz. Horánvi Lilla az -erdő tündérének szerepében csupa bái. nagyon szép nő és hálás szerepében 'méltán arat sikert. Papp Ella nagyanyója egyszerű eszközökkel formált kedves alakítás.

Az öntevékeny gyermekszereplők közül ki kell emelnünk Józsa Mar- gitot. Babszem Jankó ügyes megele- venítőjét, Nagyon kedves volt a három kis ma.lac: Gulyás Erzsébet, Novak Marika, Juhász Jutka. A szép tánebététért járó dicséreten a szak- szervezeti balettiskola növendékei és Téry Tibor koreográfus osztoznak. Kár, hogy csak az első felvonásban láttuk őket. A második felvonás kút- jelenetébe bizonyára be lehetett volna iktatni még egy táncszámot.

összességében a »Nem félünk a farkastól« bemutatása jól sikerült. jAz első két előadás »közönségsikere«, a gyakori taps és a nézőtér és színpad közötti nagyon jó, »zajos« kapcsolat a további sikersorozat előjele. Bizonyára nagyon sok miskolci gyermeknek szerez vele . örömöt a színház, sőt — mint halljuk — néhány vidéki község és város gyermekseregének is módja lesz a kedves meseoperett megtekintésére.

Jó mulatóst gyerekek, s ne féljetek a farkastól!

Benedek Miklós.

Felsővadász községet néhány nappal ezelőtt izgalombahozta az az aktatáskás fiatalember, aki a térdigérő sárral j küszködve végigkínló-'. dotf a posta előtti fő-\ útvonalon és mint kiderült, R.uszinkovics Lu-\ kacsot kereste. Az öreg RuszinJcovics Lukácsék- ott laknak lent a régi j uradalomhoz tartozói volt cselédlakások egyiA kében. Elég szűkösen. A\

fiatalembernek szerencsére nem kellett sokáigj gyalogolnia, mert a ta- nácsháza tájékán előkerült az öreg Ruszin- kovics Lukács.

— Hallom, bátyám, hogy az utóbbi időben nagyon sokat költekezik. Lottóra meg egyéb szerencsejátékokra szórja a pénzét. — így a fiatalember.

Az öreg tiltakozik, j hadonászik a pipájával, hogy ez bizony merő hazugság, mert efélére soha két fillért sem pazarolt, inkább egy fröcs- csöt ivott azért a pénzért. Az aktatáskás hüm- mög s fejét csóválja, s mégegyszer megnézi a címet, amely szerint

Ruszinkovics Lukácsot, kell keresni Felsővadászon negytalálatos lottószelvény ügyében... Az öreg viszont nem csendesedik, hanem haragosan folytatja:

— Mondtam én annak, a taknyos kölyöknek is.i hogy ne adjon 10 forinA tot minden héten azértl a nyavalyás lottószel-1 vényért. Dehát milye-' nek a 18 éves fiúk!,..' titokban csinálta. Mikor j egyszer rájöttem, adtam neki két pofont. A fia-] talember fellélegzik.

— És a fiát hogy hív A ják?

— Úgy, mint engemet.\

— És nyert már legalább valamit?

— Többször kapott valami 13 forintot, most beszélt valamit a,rróí, hogy négy találata van, s valamivel többet kap.

— Jól mondta, mert többet kap, azért jöttem.

— A fiú. az nincs itthon, a mérai erdőgazdaságban dolgozik. Kocsis.

— Aztán mennyi az a pénz? — hajol előre az öreg.

— Százötvenezer forint.

— Hm. Hm. Aztán

sok az? Mert én, ugye, nem vagyok hozzászokva a sok pénzhez.

A fiatalember bajban van. Magyarázkodna de az öreg megelőzi.

— Már úgy gondoltam, egy tehenet adnak érte?

— Adnak bácsikám, hogyne adnának! Nem egyet, de harmincai vehet.

Az öreg hirtelen nekimelegszik.

■— Emmán pénz! Ezért érdemes volt... De mán csak akkor leszek biztos benne, ha látom.

— Megláthatja üt van a táskában.

— No, akkor megyek szaladok a fiúért! JÖjr jön velem!

S iramodik hirtelen támadt fürgeséggel, kihúzza magát, amennyire csak lehet, s úgy mondja a mellette loholó fiatalembernek:

— Mert ugye. ha így áll a dolog, akkor először is veszünk egy szép házat.

Szilágyi László

Sikeres gyógyszereseiét Miskocon

Közel ötmillió forintos beruházással hívták létre Miskolcon 1955-ben a vidék legnagyobb gyógyszertári központját, amely időközben kísérleti, valamint analitikai láboratóriummal is bővült. Havonta több mázsára rúg a megye gyógyszertári hálózata és kórházai részére itt készített tincturák, kenőcsök, szirupok, oldatok, vérpótlók, az úgynevezett gyógyszer-alapanyagok és a belőlük előállított galenicumok mennyisége. Ugyanakkor intenzív gyógyszer-kísérleti munkát is folytatnak a laboratóriumokban.

— Kísérleti munkánk központi felr adata új galenicumok előállítása — mondotta látogatásunk alkalmával Nádler Viktor megyei főgyógyszerész — és éppen mostanában siker koronázta dr. Nagy Ervin, valamint Róna Zsuzsanna kutatóink szorgalmas munkáját*: az eddigi készítménynél sokkal egyszerűbben és gazdaságosabban előállítható ízpótlót kísérleteztek ki, amely a gyermekgyógysze,- rek igen fontos alapanyaga.

Mint megtudtuk, a Miskolcon kikísérletezett és az Egészségügyi Minisztérium bizottsága által jóváhagyott új ízpótló pörkölt árpakávé és katánggyökér felhasználásával készül, teljesen az eddigiektől eltérő gyártási technológia alapján. Nagybani előállítása teljesen szükség;elenné teszi az eddigi ízpótlóknál jelentős mennyiségben és űrágán felhasznált külföldi narancsszirupot, s így valutamegtakarításhoz juttatja népgazdaságunkat.

Látogatásunk során a főgyógyszerész azt is elmondotta, hogy a központ gondosan felkészült a téli időszakra, amikor általában növekedni szokott a megbetegedések száma: Mindenféle gyógyszerből nagy meny- nyiség van raktáraikban, úgv hogy esetleg fellépő járványos influenza yagy egyéb kórok, esetén is hosszabb időre biztosított az egész megve gyógyszerellátása. (y>

Rendőrségi felhívás

A Miskolc Városi Rendőrkapitányság felhívja azokat a személyeket, akiket Antal László Miskolc, Major utca 64 szám alatti lakos (előző lakása: József Attila u. 34.) csalás útján

bármilyen összeggel megkárosított panaszukat jelentsék be , decembéi

20-ig a kapitányság panasz Irodájában, Rudas László ú. 10. i*. f&ldszyr 17. szoba.

Hallgat, mint a magyar róna ?

AZT IS MONDHATNÁM^ aféle kerekasztal konferencia jött itt ösz- sze, ez azonban túlzás. Közvetlen és kötetlen beszélgetés. Három mérnök ül az asztalnál, egyikük közgazdász. A DIMÁVAG különböző egységeiben dolgoznak. Mindhárman pemrég fejezték be az egyetemet és más-más helyen: a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a pesti közgazdaságtudományin és egyikük levelező tagozaton. Egy-két éve végeztek, de már — mint mondani szokás — nyakig vannak a munkában. Nem mondhatjuk rájuk, hogy kezdők a szakmában.

a cél -az elsődleges, a „miért”. De szálljunk alább a magasabb szférákból, maradjunk a mi életünk mindennapjában. Azt mondják, a DIMÁVAG-ban sok fiatal mérnök és technikus dolgozik — ez nemcsak dimávagbeli specialitás. Idősebbeknek és fiatalabbaknak általában egyezik a tapasztalatuk abban, hogy az egyetemekről, technikumokból kikerült műszaki gárdában megvan az a törekvés, hogy mielőbb mestereivé váljanak a gyakorlatnak. És mestereivé is válnak. Mondhatjuk azt, hogy a munkájukkal elégedett a gyár, a vállalat.

És ők nem panaszkodnak a szakmai segítség hiányára. És az anyagi \dotáció? (itt szándékosan nem írtam így: a végzett munka dotációja, és ez mindjárt egy ellenérv a későbbiekre).

— Nézzük, legyünk tárgyilagosak — mondják. — Az egyetem elvégzése az állam mellett a szülőknek is erős anyagi megterhelést jelent. A népi demokrácia egyetemein nem a jólszituált urak gyermekei tanulnak. Egy szóval mondjuk ki kertelés nélkül, amikor az egyetemről kikerül az ember, rengeteg anyagi gondja van: ruházkodás, családalapítás... És a gyakornoki fizetés!

AZ ÉRVELÉS FOGÓS ÉS TETSZETŐS. Egy-egy kevésbé derűs pillanatában hajlamos arra gondolni a gyakorló mérnök, hogy: — az egyetem helyett ha szakmunkásnak mentem volna, vagy technikusnak, azóta a dupláját keresném mai fizetésemnek.

Mei;t a lehangolt pillanatokban az ember felejti a távlatokat. A távlat ugyanis egyből cáfolja ezt. a pesszimista gondolatmenetet. Bár a jövő, anyagi életünk további javulása bizonyára segíteni fog ezen a problémán is, nem árt megjegyeznünk, hogy a világ egyetlen állama sem ad a diplomával együtt luxusvillát. Sőt talán nem ismeretlenek azok a munkanélkülieket számon tartó statisztikák, melyek a kapitalista világban a munkanélküli értelmiségieket tartják számon, fiatalokat és idősebbeket egyaránt.

Visszakanyarodva távlathoz és célhoz: az egyetem, vagy a technikum elvégzése után egy-két évvel már nem találkozunk panasszal az anyagi dotációval kapcsolatban. Beszélgettem külföldön. Nyugaton járt műszakival. A, tőkés extraprofitjából a műszaki értelmiségnek is csurran. És itt következik a cél, á miért. A „szellemi prostitúció” jelzőt Nyugatról kedvvel irányozzák a szocialista értelmiség címére. Mi ezt a jelzőt nem éppen kedvvel küldjük vissza a feladóknak azzal az utóirattal, hogy ez az ő kenyerük és ezt őszintén sajnáljuk, mert a szocialista eszme többre tartja érdemesnek, hivatottnak a tehetsegét, az alkotó szellemet.

A MAGYAft ÉRTELMISÉG egy részének az ellenforradalom okozta megrázkódtatása, az ellenforradalom utáni hovatartozása, sok vitára adott már okot, barátaink és ellenségeink körében egyaránt. Nos, hogyan vélekednek erről a DIMÁVAG-ban?

Kétségtelen, hogy a korábbi évek gazdaságpolitikájának baklövései, irányváltozásai, elsősorban a gazdasági és a műszaki szakemberekre volt negatív hatással. Ha azonban ez igaz — minthogy így van —, igaz a másik vonatkozás is. Az ellenforradalom óta mindenki által elismert gazdasági reálpolitikánk elsősorban a műszaki és a közgazdász értelmiség soraiban talált tetszésre, váltott ki pozitív hatást. A Szabad Európának és más fórumoknak kedvelt vesszőparipájuk az az érv, hogy a magyar értelmiség visszahúzódásával tiltakozik a rendszer ellen, hallgat, mint a magyar róna — mondják hangzatosán. Igaz az, hogy politikai közéletünkből elmaradt egy csomó hangzatosság. Ma már nem divat a hűségfnyilatko- zás. De szükség volt-e valamikor is ezekre a rikoltó üresjáratokra? S ami ezek elmaradását illeti: ez nem a Szabad Európa és hasonszőrű „jóakaróink” érdeme, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárté. A számítások szerint minden jel arra mutat, hogy éves tervünket túlteljesítjük. Hát ha van szó hallgatásról, ez beszédes hallgatás, a csendes munkálkodás hallgatása.

MINDINKÁBB A MÚLTÉ LESZ a politizálásnak az a módszere, amikor az értelmiségtől számon- kértük — jobb szó híján ezt írom — a „direkt” politizálást. Az az igazság, hogy a „legdirektebb” és legjobb politizálás a szamokban kimutatható termelési eredmények. Egyébként mint a dimávagbeli fiatal mérnökök mondják: az üzemmérnök munkája egyszerűen nem választható el a „direkt” politizálástól. Ha az üzemmérnöknek esetleg nem volna erre hajlama, kényszerítik rá a munkások problémáikkal, gondjaikkal.

Ha már a műszaki értelmiség politizálásánál tártunk, említsünk meg egy korábban nem is minden alap nélkül élő, de ma már kiveszőben lévő problémát. Ez az úgynevezett politikai mankó. Korábban eléggé tartotta magát az a nézet, hogy az a műszaki, aki szak^- tudása révén nem tud érvényesülni, előveszi a politikai mankókat; azért politizál, hogy ezáltal érvényesüljön, úgyis mondhatnánk: karriert csináljon. Gondolom, egy- csapásra nem lehet megszüntetni egynémely ember ilyen hajlamát; azonban az a légkör, amély egyr«4 inkább előre jut az elleníorrada lom utáni konszolidációt követően, nem kedvez az ilyen törekvéseknek, de kedvez a népért és a szocializmusért odaadással dolgozni kész tehetségnek.

TÖBB APRÓBB QONDRÓU bajról beszéltek még a dimávagbeli fiatal mérnökök. Kifogásolták a műszaki továbbképzés hiányát; ha külföldi tanulmányútra nem is juthatnak el, legalább egy-két hazai gyárral szeretnének megismerkedni. Erre is vannak lehetőségek, — elmondták a beszélgetésben. A beszélgetés fő tanulsága azonban a válasz Szabad Európáéknak: hogy nem is olyan hallgatag ez a m»" gyár róna. Jól lehet nem csodálkozunk tájékozatlanságukon: München messze esik hozzánk, távolságban is, gondolkozásban is.

Nagy Zoltán

Az egyetem adja beszélgetésünk elsőszámú témáját. Adva az egyetemista, aki — gyakran mondjuk, már csak emiatt is féligazság — bizonyos tekintetben ki van rekeszt- ve az „életből”. Hallgatja a professzorok előadásait, dolgozik a rajzasztaloknál, a laboratóriumban és szép elképzelései, ábrándjai felejtetik vele, hogy a zsebpénz dolgában ’ nincs minden rendjén, vagy éppen az aznapi ebéd kevésbé ízlett a menzán. Aztán tíz félév után a boldog pillanat, a sikeresen megvédett diplomaterv, diploma. Az egyetemet végzett fiatal értelmiség túlnyomó többségét — ha nem is beszélnek erről mindig — az a becsületes szándék vezeti, hogy meghálálja a néptől kapott ösztöndíjat, az állam támogatását.

MEGTALÁLJ ÁK-E HELYÜKET, számításukat a fiatal értelmiségiek az egyetem után? Mennyi váltható valósággá a szép ^Utánzókból. Elkerülhetetlen az általá- %)sítás. Hol volna meg inkább a/ munka romantikája, mint a SZO7 cialista társadalomban? Mert nem awfaet elég a végzett munka öröme,

\