Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-05 / 287. szám

Wntefc, 1958. december 5. ÉSZAKMAG TARORSZÁG s Érdekes DúiMh A KÍNAI KONYHAMŰVÉSZET TITKAI A kínai konyhaművészetnek hamarosan nem lesz semmiféle titka a szovjet gazdasszonyok előtt. Van Jun-lian kínai konyhafőnök, a moszkvai „Peking étterem” főszakácsa elhatározta, hogy kínai szakács- tanfolyamot indít, ahol elátulja művészetének minden titkát. S hogy művészetét minél nagyobb közönséggel oszthassa meg, Vasziljev, szovjet konyhafőnök segítségével receptkönyvet adott ki „250 kínai étel” címmel ÖREGEMBER NEM VÉN EMBER A franciaországi Bretigny repülő- központban, a 70 éves Lemercier úi életében először ugrott ejtőernyővel, amelynek prototípusát ő maga szer­kesztette. Az ugrást 500 méter magasságból hajtotta végre. AZT HISZED, NAIV VAGYOK, MINT EGY AMERIKAI? Darryl F. Zanuck, ismert amerikai filmproducer nemrégiben Af­rikában filmet forgatott. Amikor befejezte Remain Cary „Az ég gyökerei” című regényének filmfelvételeit, elhatározta, hogy barátainak afrikai emléktárgyakat visz. Egy bazárban néhány elefántcsont faragványt vá­sárolt. Szállodájában azonban rájött, hogy az elefántcsont műanyag ha­misítvány, mire dühösen visszarohant a kereskedőhöz. A néger kereskedő egyre hangoztatta, hogy ő becsületes, nem tudja elképzelni, hogy a fa- ragvány hamis legyen. Végül azzal vigasztalta a produceri, hogy az ele­fántnak talán műfoga volt. Zanuck erre dühösen rákiáltott: „Te talán azt hiszed, olyan naiv vagyok, mint egy amerikai?” ESKÜVŐ ELŐTT NÉGY POFON Firenzében történt, hogy a 27 éves Mario Gangeani és menyasszonya a. templomba akart lépni, hogy meg­tartsák esküvőjüket. A‘kíváncsi tö­megből hirtelen kitört négy lány és egy-egy hatalmas pofont adott a vőlegénynek. A négy lány testvére volt egy másik lánynak, akinek Mario házasságot ígért, de cserben­hagyta. A RENDŐRKUTYÁK GYÖNGYE „Miféle kutya ez tulajdonképpen?” — .,Rendőrkutya'’. — „Érdekes, egyáltalán nem látszik annak”. — „Nem is szabad, hogy annak lássék, hiszen titkosrendőrségnél használják”. EREDETI SZEVILLAI BQRBÉLY KERESTETIK A római televíziónak egyik köz­kedvelt műsorszáma a »Huszonnégy ■ óra«. Hétről hétre olasz írók egy csoportja más és más kérdéseknek szenteli ezt a műsort. Felvetődött,, hogy foglalkozzanak legközelebb a borbélyok tiszteletreméltó iparával is. Világos, hogy ha már borbélyok­ról esik szó, nem hiányozhaitik en­nek a mesterségnek általánosan nép­szerű és igen szimpatikus képvise­lője. »a szevillai borbély« sem. Fel­merült tehát, hogy eredeti szevillai borbélyt kell találni, aki ugyanak­kor kitűnő énekes is és Rossini hal- ,vhatatlan áriáit , méltó módon tudja -előadni az olasz közönségnek. Az olasz televízió érintkezésbe lé­pett Szevillában az ABC szerkesztő­ségével és megkérte, hogy hirdessen énekversenyt a borbélyoknak és válassza ki a legtökéletesebb Figa­rót, aki majd Rómában is megállja a helyét. Elképzelhető, hogy mekkora volt a tülekedés a szevillai borbélyok között. Köztudomású, hogy Spanyol- országnak ezen a vidékén különösen muzikálisak az emberek és ílymó- don a megkövetelt zenei hozzáértés nem támasztott túlságosan nagy akadályokat. Az ABC szerkesztőségében végül- is harminc Figaró közül választot­ták ki az Igazit: a fiatal Antonio Nunyez Turrest. A verseny boldog győztese a szevillai Calle Betis nevű utca »Madárkákhoz« címzett bor­bélyműhelyében dolgozik. Egyéb­ként spanyol cigány származású és csodálatosan szép a hangja, kitűnő a zenei memóriája. Újságírók megkérdezték tőle, nem cserélné-e fel a borbélymesterséget az énekesi pályával. Antonio erre azt felelte, hogy esze ágában sin­csen, mert borotválni legalább any- nyira szeret, mint énekelni. Tökéle­tes Figaró! EXPRESSZ LEVÉL Nemrég érkezett meg rendeltetési helyére, a nyugat-németországi Mainzba egy levél, amelyet 1916-ban írt anyjának egy fronton tartózkodó német katona. A levelet, amelyet a közelmúlt­ban találtak meg Angliában, az első világháborúban elesett levélíró öz­vegyének kézbesítették ki, mert időközben a címzett, a katona édes­anyja ugyancsak meghalt már. MIKULÁSOK KONFERENCIÁJA Newyork egyik éttermében ko­moly tanácskozásra ültek össze. A konferencia résztvevői Mikulások, akik rövidesen, a gyermekek ünne­pén hagyományos Mikulás-öltö­zékben bejárják a város ut­cáit és egy karitatív intézmény szá­Tsmét meghívtak a miskolci Földes Ferenc gimnázium ön­képzőkörének ülésére. Az ülésen rit­ka vendégekkel is találkoztunk: az önképzőkör tagjain, az iskola igazga­tóján és az önképzőköri munkákban közreműködő tanárokon kívül meg­jelent Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője és Fehér Tibor színművész. Az említett két vendég jelenléte az ülés tárgyköréről árulkodott. Az önképzőkör tagjai a közelmúltban együtt tekintették meg a színházban a Svejk előadását és most, a darab rendezője és főszereplője jelenlété­ben vitatták meg a látottakat, mondták el észrevételeiket. Vitaindításként Illés Béla tanuló tartott értékes, nagy felkészülésről tanúskodó előadást. Bevezetésül a mű szerzőjéről, Jaroszláv Hasekről beszélt és azokról a körülményekről, amelyek között a Svejk megszüle­tett, majd rátért magának a műnek az ismertetésére:- — 1913-ban Prágában való tartóz­kodása idején jelent meg a Svejk el­ső kiadása, amely még egy teljesen individualista, anarchista embert örökít meg. Később, oroszországi tartózkodása alatt, 1916—17-ben írja meg a Svejk második változatát... Híven tükrözi a cseh katonák akko­ri általános hangulatát. Gyűlölték Ausztriát és az osztrák militariz- must. Szívesen álltak át az ellenség oldalára... A nép gyűlölte &z oszt­rák—magyar monarchiát, fekete-sár­ga érzelmű hivatalnoki karával fygyütt. Gyűlölték. a bárgyú osztrák mára pénzt gyűjtenek. A Mikulások speciális utasításokat kaptak. „Min­den Mikulásnak ügyelnie kell arra, hogy ne veszítse el szakállát és baju­szát. Mikulás teendői közben ne do­hányozzék, ne igyék és ne fogyasz- szon fokhagymás ételeket”. Tizenegy hónap alatt befejezte éves tervét a DIMÁVÁG-bau dolgozó Rásztóczky ifjúsági export-brigád Reggel, amikor a brigád az északi szereidébe érkezett, a nagyüzemi KISZ-bizottság által szövegezett fel­irat már kint függött a falon. A fiúk valamennyien odafutottak és olvasni kezdték a nagy. rajzolt be­tűket. »Szeretettel üdvözöljük a Rásztóczki Gyula ifjúsági export- brigád tagjait, akik november 30- ra befejezték éves tervüket. Kívá­nunk munkájukhoz továbbra is sok sikert. Nagyüzemi KISZ-bizottság.« Néhány szó csak az egész és mégis milyen jó hatást váltott ki. A fiúk arca egyszeriben felragyogott. Bol­dogító, jóleső érzés töltötte el egész bensőjüket, mialatt újra meg újra­elolvasták a feliratot. A brigád vezető sokáig szótlanul hallgatott és gondolataiban felidé­ződ tek az elmúlt évek emlékei. Mintha még most is maga előtt lát­ná a kezdeti nehézséget, amikkel a brigád küzdött megalakulásakor. Vontatottan, döcögve, kapkodva dol­goztak egy-egy gép összeszerelésén, előállításán. Hiába, szokatlanok vol­tak egymáshoz. Nem ismerték egy­más képességét, munkabírását. Az­tán idővel ez is kiforrta magát. Most — már mondani sem kell — mindenki tudja, mi a munkája. Saj­nos. hosszú ideig »mostoha« gyerek­ként kezelte őket a KISZ-bizottság, 'noha értek el szebbnél-szebb ered­ményeket. Erről nem szívesein be­szél a brigádvezető. Hagyja, hadd menjen feledésbe. A fiatal, nyurga brigádvezető örömmel válaszolt kérdéseinkre. — Mi volt az éves tervük? — Tervünkben 600 darab P. N. 4-es excenteres bukóprés összeszere­lése szerepelt. Ezt II hónap alatt el­végeztük. — Hányán dolgoznak a brigád ban? — Kilencen. Névszerinti Koncsér József, Csernyi László, Porkoláb József, Varga János, Luk ovi György, Trajter Ferenc, Neivodd József, Brill László és én. — Mind fiatalok? — Nincs közöttünk egyetlen idős ember sem. Jómagam is még csak 25 éves vagyok. Többnyire családo­sak vagyunk. Az utóbbi félévben négy dolgozónk; feleségének szüle­tett gyermeke. Két lány és két fiú. r— Kik a brigádban a legjobbak? — Erre nehéz válaszolni. Nőies itt különösebb eltérés egyikünk között sem. Mindenki végzi a maga fel­adatát. Ha azonban, mégis kategori- záflmL kellene az embereiket, akkor az első heilere Brill Lászlót állíta­nám. ö nagyon jó szakember. Több­szörösen kitüntetett dolgozó. Szám­talan újítása van. Legutóbb szer­kesztett például egy légköszörűt, amellyel megoldotta a nehéz fizikai munkát igénylő kézi háncsolást. Ez­zel mintegy 70 százalékban meg­könnyítette a munkát. — Milyen a brigádban a fegye­lem, a munkakedv? — Nem kell itt bíztatni senkit. Mondhatom, jó »belemenős« fiata­lok dolgoznak a brigádomban. Ki­maradást vagy késést mi nem isme­rünk. Ilyen még 1956-tól, amióta együtt van a brigád, senkivel sem ; fordult elő. Különben is zömében KISZ-tagok vagyunk. Akiinek ne­hézsége van a munikábafi, vagy más tekintetben, szívesen segítünk neki. Most is az egyik munkatársunk építkezik. Elég sok a gondja. Ezért munka után gyakran elmegyünk hozzájuk és dolgozunk az építkezé­sein. Ez tehát a Rásztóczky-brigád, amely az elért eredményen és a ka­pott megbecsülésen fellelkesedve, mintha szárnyakat kapott volna — újabb nagy feladat megoldására vál­lalkozott. A brigád tagok elhatároz­ták, hogy Miskolc város felszabadu­lásának és a KIMSZ 40 éves fenn­állásának tiszteletére az év végéig terven felül 20 darab P. N. 4-es ex- centeír bukóprést szerelnek ößsze. Emellett vállalták egy SD 100-as kör hagy ós sajtó elkészítését is. Ez utóbbi annál inkább jelentős, mert az SD 100-as körhagy ós sajtó le­gyártása a K. G. M. Szerszámgép­ipari Igazgatóság rendelete szerint az ól üzem feltételek közé tartozóik. A Rásztóczky-brigád egy akarat­tal fogott a munkához. Dolgoznak és bíznak abban, hogy ennek a köve­telménynek is idő előtt eleget tesz­nek. (török) A Z3 txih, forintos 7,élapó> A Miskolci Vendég­látóipari Vállalat köz­pontjában már napok óta különös »felfordu­lás« uralkodik. Iroda­helyiségekben, íróasz­talokon, székeken, föl­dön, ablakpárkányon hatalmas halomban — avatatlanok számára. »művészi összevissza­ságban« — áruházra való gyerekjáték, me­leg gyermekalsó hever. Kisautó, gyerekszoba- bútor„ apró tűzhely, baba, csörgő, társasjá­ték, búgócsiga, lomb- fűrész — uram bocsá’ az ember hirtelenjében nem is tudja számba- venni miféle játékok. S ez mind-mind aján­dék. A Vendégláfőipari Vállalat Télapójának ajándéka az ott dol­gozó szülők gyermekei­nek. Huszonháromezer fo­rintot költött & vállalat hétszáz kicsi emberké­re. A bevásárlással es elosztással a gondos Télapó Forral Istiwn- nét, Dudás Máriát, Varga Jenőnét és Bor­sai Istvánnét — ű, köz­pont dolgozóit bízta meg. S hogy micsoda jó érzés ajándékot ad­ni, ajándékkal szívbéli örömet szerezni, ezt csak azok tudják. akik próbálták. És ki ne próbálta volna? Hiszen már az apró gyermek­emberben benne él az ajándékozás ösztöne. Jó érzés, felemelő, há­lafakasztó jó érzés. S ezerszeresen jó, ha nem egy embernek, nem egy valakinek, hanem százaknak és százaknak tudunk örö­möt szerezni. Hétszáz csomag. Ennyi vár feldíszítve, címkézve kicsi gazdá­jára. — Bizony már fáj a kezünk a csomagok át- köiözésétől, szédül a fejünk a sok számolás­tól, mert sokat kellett ám kalkulálnunk, hogy mindenkinek egyforma értékű ajándékot ad­hassunk, — mondja nevetve Forrainé elv­társnő. És nem panaszos ez a »fáj a kezünk«. Eb­ben már ott bujkál az a csiklandozó jó érzés. Mert micsoda izgatott készülődés, iervezgé- tés, gondoskodás előz­hette meg ezt az aján­dékozási »kampányt«. — A mi vállalatunk­nál ez a Télapó aján­dékozás már szinte ha­gyománnyá vált, — magyarázza Borsainé. — Minden évben osz­tottunk csomagot az apróságoknak, de ilyen nagymérvű mint a rnostani, még nem volt. Télapó ma délután 2 órakor annak rendje és módja szerint a KPVDSZ helyiségében felolvassa a gyermekek nevét és átnyújtja ajándékait. — Hát igen. Sokat dolgosunk azért, hogy Télapónak megteljen a puttonya, s ehhez a Babaház vezetője igen nagy segítséget nyúj­tott. sok jó tanáccsal látott el bennünket És még csak annyit — búcsúznak Télapó se­gítőtársai — fogadják a Vendéglátóipari Vál­lalat Télapójának aján­dékait olyan szeretet­tel, mint amilyen sze­retettel mi készítettük azokat (réva)-ooo­„Cseresznye virágzás idején* »Cseresznyevirágzás idején« cím­mel magyar tárgyú operettet írt Alexandru Sahighian, közismert ro­mán rendező és N. Kanner színmű­vész. A háromt'elvonásos operett ze­néjét N. Kirculescu állami díjas ze­neszerző szerezte. Az operett első felvonása Buka­restben, második felvonása pesten a Margitszigeten, harmadik felvonása pedig a nagyszebenkör- nyéki Kistorony helységben játszó­dik.-ooo­Önképzőkörben... így látják a diákok militarizmust. Mindezek nagy előre­lépést jelentettek a Svejk harmadik, végleges formájához. Hasek már megjárta az orosz forradalmat, poli­tikailag eljutott az anarchiától a kommunizmusig és ennek megfelelő­en művében az antiimperializmusra helyezte a hangsúlyt. Ezt a harma­dik és végleges formáját mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház művész- együttese Orosz György elvtárs ren­dezésében ... — kezdte az ismerte­tést, majd a darab értékelő tartalmi ismertetése után, a rendező és dísz­lettervező munkáját méltatta. — Orosz György rendező oly élet­hűen és sikeresen teremtette meg a Svejk katonai Vonatkozású alakítá­sait, hogy a kor élő tanúi is rá­nyomhatják a hitelesség bélyegét. Megtalálta azt az alaptónust, amely a mozaikszerű cselekménysorozatot minden nehézség ellenére drámai egységbe kovácsolja... A tíz képre tördelt komédia, a Suki Antál-ter- vezte díszletmegoldással szerencsé­sen segíti a játékmenet meggyorsítá­sát és ötletesen keretezi a cselek­ményt. Á főbb szerepek alakításával *-*■ kapcsolatban elmondta, hogy véleménye szerint Svejk alakja sze­rencsés tolmácsolóra akadt Fehér Tibor személyében. Alakításának igazi értéke, hogy kivillan belőle az egyszerű, de világos értelem gúnyos fölénye minden maradisággal szem­ben. Helyesnek találja Némethy Fe­renc Katz tábori lelkész-alakítását is, mert — bár a. figura mai szem­mel torzításnak, túlzásnak hat — a monarchia hadseregében és a Hor- thy-féle tábori-lelkészi karban nem mentek ritkaságszámba a hasonló fi­gurák. A darab stílusáról szólva elmon­dotta. hogy alaptalannak tartja a sokféle bírálatot. Bizonyos, hogy a Svejk nyelve nem szalonnyelv. Hő­sei az utca, a kaszárnyák, a prágai kocsmák kendőzetlen nyelvén szól­nak, s ha Svejk, környezetéből ki­lépve, választékos, irodalmi nyelven szólna hozzánk, egyszeriben meg­szűnnék hús-vérember lenni, elhal­ványodnék az egész mű, amelynek tq.rtó oszlopa maga Svejk figurája, a maga népi eredetiségével, jóízű kiszólásaival, ízes, kacagtató adó- mázásával. Befejezésül a darab je­lentőségét méltatta és arról a meg­becsülésről szólott, amely a darabot és szerzőjét övezi. A vitaindító előadás után sok ön­képzőköri tag egészítette ki hozzá­szólásában az elhangzottakat. Töb­ben látták a Svejk budapesti előadá­sát is és párhuzamot vontak a két előadás között. Méltatták az előadás, a színváltozások gördülékenységét, ami — tekintettel a miskolci Kama­raszínház hiányos színpadtechnikai felszerelésére — különös méltánylást érdemel. Szovátették, hogy a detek­Hegedűszó árad szét a teremben. Horváth Ferenc tanuló ismeretlen szerzőtől és Dan/kó Pistától játszik — mély átéléssel. Utána Grallert Frigyes, a Földes Ferenc gimnázium IV. osztályos tanulója »Matematikai érdekességek« címmel tart értékes előadást. tivet alakító színész túljátszottá sze­repét, s bár szatíráról van szó, ahol éppen a jellemző vonások túlzott hangsúlyozása dominál, a túlhangsú­lyozásnak is van felső határa, ame­lyen túl már bántónak hat. Hosszabb vita alakult ki más színészek túlját szási megnyilvánulásairól, a darab­ban használt triviális kifejezések színpadi alkalmazásának szükségsze­rű, avagy elkerülhető voltáról, a to­lókocsis bevonulási jelenet elhagyá­sáról, a kezdő és záró nézőtéri-szín­padi jelenetekről. A hozzászólásokban több bírálat érte a jelenlévő rendezőt és fősze­replőt is, akik mind a saját tevé­kenységüket, mind pedig az előadás egészét érintő észrevételekre részle­tesen reflektáltak, hangsúlyozva azt az örömöt, amely a művészt a kö­zönségével és leendő közönségével való személyes találkozáskor, hasz­nos, eredményes polemizáláskor el­tölti. (Isszességében az önképzőköri ^ ülés nagyon hasznos és ered­ményes volt: Nemcsak a nézők, a diákok és a művészek találkozását jelentette, nemcsak megszívlelendő, hasznos tapasztalatokat adott a mű­vészeknek, de megmutatta azt is, hogy diákjaink az iskolai nevelés­ben, irodalmi oktatásban tanultakat jól hasznosítják a gyakorlatban, művészeti megnyilvánulásokat most felnövő, új, szocialista, maga­sabb kultúrájú ember szemléletével tudják megérteni és élvezni. A továbbiakban hozzászólások kö­vetkeznék. A tagok hozzászólásaik­ban' az önképzőkör munkáját segí­tik elő, amely 1955-ben — a megyé­ben elsőként — alakult. A három év alatt — Nagy Kálmán tanár irányí­tásával — szép eredményeket értek el. Ma már 110 tagot számlálnak. Az önképzőkör a szocialista nevelést szolgálja. Vasárnap délelőtti foglalkozásai­kon több esetben Tok Miklós iskola­igazgató is részt vesz. A tanárok közül Darkó Béla, Tóth József segí­tik a fiatalokat. De az iskola min­den tanára támogatja őket. Az ön­képzőkör rendezvényeit nemcsak a tagok, de minden tanuló szívesen látogatja. Az önképzőkör nem bom­bát szakkörökre. Munkája nemcsak színes, több felé ágazó is. CsáiHagá- szati, biológiai, irodalmi és művé­szeti előadásokat tartottak. A közel­múltban Puccini-emlékünnepélyt rendeztek. Irodalmi délelőttjeiken Vörösmarty, Ady és Tóth Árpád al­kotásait adják elő. Szavalataikkal Kiss Sándor és Mosonyi Levente tűnnek ki. Nemrég tekintették meg a Mis­kolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában J. Hasek Svejik-jét. Fe­hér Tibortól és Orosz Györgytől ígé­retet kaptak egy ankétjükön való részvételre. A fiúkat név szerint nehéz . lenne kiemelni, a közösségi munkábon mindegyik tevékenyen részt vési. — Az önképzőkör célja, hogy ön­állóságra és magabiztosságra nevel­jük fiainkat — mondja búcsúzóul Nagy Kálmán, az önképzőkör veze­tője. A tanári karon kívül a megyei KISZ-bizottság is figyelemmel kr séri munkájukat. Az önképzők ö< vezetői és tagjai — akiknek további sikereket kívánunk — elismerési érdemelnek (—akác—)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom