Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

Csätortok, 195$. december 4. ÉS Z AKMAG \ AUOKSZAc­5 Megérdemelten súgott a vastaps tudomány - TECHNIKA A LEVEGŐ SZENNYEZŐDÉSE ÉS A RÁK Washingtonban háromnapos konferenciát tartanak a levegő szeny- JItyeződésének kérdéséről. Ohip állam orvosegyetemének dékánhelyettese kijelentette, hogy itt autók és teherautók kipuffogója áltat okozott levegő szennyeződés Ugyanolyan mértékben okolható a tüdőrák megbetegedésekért, mint a dohányzás. A levegő szennyeződésének legalább felét az autómotorok kipuffogói okozzák. dokumentációs gép mind maguk kísérte énekszámaikkal szimbolizáló számmal zárta a mft- nagyon sokáig a miskolci közönség sort, mint amellyel megnyitotta. A emlékezetében , maradnak. Pankin műsor befejeztével a miskolci KISZ- bajános hangszerén szinte egy egész bizottság ajándékokkal kedveskedett zenekart szólaltatott meg. Remek volt a vendégeknek. előadásában Dunajevszkij Grant ka- A fenti rövid beszámoló szinte csak pitány gyermekei című filmjének az egyes számok regisztrálására szo- muzsikája, valamint Hacsaturján rítkozott, mert azt a lelkesedést, azt Kardtánca. Mii jaskina énekművész- a tetszést, amelyet az egyes számok nő Tosca áriájának sikere után kiváltottak, papiron rögzíteni, írás- szinte már alig lehetett fokozni a ban visszaadni nem lehet. De ugyan­lelkesedést, amikor a művésznő re- csak nem lehet írásban visszaadni mek mezzoszopránján felcsendült azt a hosszú időre emlékezetes mű­magyar nyelven a Csak egy kislány vészi élményt sem, amelyet mind a van a világon dallama. műsor egésze, mind az egyes számok A BAJKOV-KUZNYECOVA pár- ? nézőnek nyújtottak és amely nagy­ban olyan akrobatákat ismertünk ban öregbítette a szovjet műveszek meg, akiknek hihetetlen ügyességet, JO hírnevet. Ez a műsor bizonysága erőt és gyakorlatot kívánó remek annak, hogy az esztrad műfajában is mutatványait leírni nem is lehet. Azt le.het tet kedveset, szórakoztató} ad' látni kellett! És látni kellett volna a muveszi igenye­azt az artistáknál szokatlan megnyil- Eladnánk. vánulást is, hogy a közönség vastap- AZ EGYES SZAMOK UTÁN perj sának engedve, nehéz, minden idegü- cekig zúgott a miskolci mohban so­két és erejüket igénybevevő számuk ha nem hallott méretű vastaps. Nem után még egy ráadást is adtak nehéz kellett, nagy dobbal diktálni az üte- mutatványaikból. A műsor utolsó met. Minden egyes néző szívét meg- számában a leningrádi esztrád-kvar- nyerte a látott produkció. Szeret­teit lépett fel és sok száma közül Ger- nénk még nagyon sok, hasonló mű- schwin Vidám-dalával — amelynek sorban gyönyörködni és szeretnénk, előadásában a már említett Oza- ha a könnyű műfaj hazai szervezői, linya énekművésznő is közreműkö- rendezői ennek a műsornak a tanul- dött — aratta a legnagyobb sikert. A sá'gait a jövőbeni könnyű műfajú műsor befeiezéseképpen ismét az magyar műsorok összeállításánál egész együttes színre léoett. s ugyan- gyümölcsözően használnák fel. azzal a kedves, a népek barátságát fbenedek) Illetékesek teremtsenek végre rendet Nyíriben A Szovjet Tudományos Akadé­mián rendkívül érdekes tájékozta­tó gépet szerkesztenek, amely „át­olvassa” és „elemzi” a műszaki tu­dományos irodalmat. Napjainkban a legképzettebb szakember sem képes arra, hogy emlékezzék a tudomány és a tech­nika legújabb vívmányainak rész­leteire. Évente sokezer tudományos könyv és cikk jelenik meg. Az új­szerű gép hivatott arra, hogy per­cek alatt eljuttassa az olvasókhoz a szükséges dokumentációs anya­got. A különféle tudományággal fog­lalkozó könyveket elhelyezik a gép „információt befogadó” részlegében. Ismeretes, hogy vasbeton szerke­zeteknél a korrózió idő előtt el­pusztítja az acélvázat. A betonban ugyanis az acélvázat festékkel, lak­kal, vagy a galvanoplasztika más módszereivel nem védhetik meg a rozsdásodástól. A betont sem lehet rozsda ellen védő tulajdonságokkal felruházni. Ukrán tudósok eredeti módszert dolgoztak ki rozsdamentes váz elő­Két angol orvos a napokban fel­hívást intézett Anglia kórházaihoz, legyenek segítségükre három férfi és három nő felkutatásában, akik­nek az a betegsége, hogy állandóan, minden ok nélküj megoperáltatják magukat. A két orvos szerint az egyik beteg mintegy 120 műtéten esett át, s a többi sem marad el sokkal mögötte. Dr. T. G. Grygier és dr. J. C. Bar­kér, a London melletti bandsteadi kórházban dolgoznak. Legutóbb cikket írtak az orvosi szaklapban e hat betegről. Képzelt betegségük­ben állandóan operáltatják magu­kat, sőt, idegállapotuk olyan, hogy a betegség látható jeleit is produ­kálják: például orrukból, szájuk­ból és fülükből vér ömlik. A hat beteg hamis név alatt je­lentkezik az ország különböző kór­házaiban. Egyikük sokszor úgy erő­szakolta ki kórházi felvételét, hogy Ha a könyv idegennyelvü, akkor a gép elektronikus fordító berende­zése automatikusan „anyanyelvé­re” fordítja a szöveget. Az infor­mációk ezután fémlemezre kerülnek, amelyek óriási tömböket alkotnak, s ezeket nevezzük a gép „emléke­zőtehetségének”. A fémlemezekre nyomott információkat a gép több­száz évig megőrzi. Egy óra alatt több mint 4 millió oldalt dolgoz fel. Minden egyes cikknek, vagy in­formációnak saját száma van. Ha a gépen lévő távbeszélő-tárcsán a megfelelő számot „hívjuk”, akkor a különleges „olvasó” berendezés kiválasztja a kívánt anyagot. állítására. Az acélcsöveket megfe­lelő hőmérséklet mellett, fémpor­ból készült és folyékony katalizá­tor jelenlétében, elektromossággal telítik. így a fém felületére korró­zió ellen védőanyag rakódik le, amely még mechanikus behatásra — ütés, dobás, stb. — sem válik le. Az új módszerrel műszakonként 10—15 ezer méter acélvázat tesznek rozsdamentessé. a kórház bejárata előtt vérbebo- rultan összeesett. A furcsa beteg­séget elősegíti az a körülmény, hogy Angliában a kórházi ápolás állam­költségen történik. AZ ANGOLOK ÉS A TÜDŐRÁK Annak ellenére, hogy az angolok átlag kevesebbet dohányoznak az amerikaiaknál, a tüdőrák Angliá­ban mégis több halálos áldozatot követel, mint az Egyesült Államok­ban. Az angol asszonyok közül több mint másíélszerannyian, a férfiak közül pedig több mint kétszerany- nyian halnak meg tüdőrákban. En­nek okát még nem sikerült kiderí­teni. Angol és amerikai orvosszak­értők dolgoznak e rejtély megfej­tésén. HÉTFŐN ESTE kedves vendége­ket láttunk a Béke mozi aprócska dobogóján. A KISZ meghívására ha­zánkban vendégszereplő szovjet esztrádegyüttes, a Komszomol Köz­ponti Bizottsága ifjúsági művészcso­portja látogatott el Miskolcra. Sajnos Miskolc, az orsXág második városa a vendégszereplő művészcsoportnak megfelelő színpadot biztosítani nem tudott és így a kis mozitermi dobo­gón adhattak csak ízelítőt magasfo­kú művészetükből. A minden bizony­nyal nagyon értékes balettjelenete­ket kénytelenek voltak a műsorból törölni. Nagyon sajnáljuk e számok elmaradását, de amit ezek híjján is kaptunk, minden várakozásunkat fe­lülmúlta. A rendkívül szellemes konferan­szié — a magyar Szolnoki Gyula — ugyan előre bejelentette, hogy műso­rukban nem kívánnak semmi külön­legeset bemutatni, pusztán esztrád- műsort akarnak nyújtani, a látott műsor azonban erre rácáfolt. Igaz, esztrádműsort láttunk, de azt a ja­vából. A műsor elején a teljes sze­replő-gárda feljött a színpadra és váltott magyar és orosz nj'elvű ked­ves dallal köszöntötte a közönséget. A dal a népek barátságáról szólt és az volt a refrénje, hogy ugyanaz a szputnyik kering Budapest és Moszk­va fölött. Az együttes tagjainak be­mutatásából megtudtuk, hogy szá­mosán vannak köztük öntevékeny művészek is, akik a legkülönbözőbb polgári foglalkozásokat űzik, azon­ban a nyújtott művészi teljesítmé­nyük után művészetük hívatott kép­viselőinek kellett elismernünk őket. ELSŐ SZAMBÁN Ivanov zongora- játékában gyönyörködhettünk, majd Gricjuk VIT-díjas énekes lépett pó­diumra és zongorakísérettel előbb a Volga-dalt, majd a Sevillai borbélyból Don Basilió áriáját, utána magyar nyelven Deres már a határ-t, végül ráadásnak a Faust Ron dó- j át ad te elő óriási vastapsban nyilvánuló si­ker mellett. Meleg baritonja lenyű­gözte a közönséget és újra meg újra igyekezett a művészt színpadra szólí­tani. Harmadik számként Rubcova ügyes zsonglőrmutatványaiban, új­szerű buzogány-pörgetésében gyö­nyörködhettünk, majd Ozalinya, a moszkvai operett-színház énekmű­vésznője szerepelt három dallal, amelyek közül a ráadásként énekelt Dunajevszkij Szabad szél-beli Pepita- dalával érte el a legnagyobb sikert. Veszelkij és Gyemin népi táncosok erőt, rugalmasságot sugárzó oros2 népitánca után -a Pavlenko-Poles- csuk—Tretyjakova bandura trió lé­pett színre. A jellegzetesen ukrán mu­zsika, az előttünk ismeretlen hang­szer, és fülbemászóan kedves dalla­mok már az első dalnál megnyerték a közönség tetszését. A vokál-trió tagjai mind zenei művészetükkel, A földművesszövetkezetek megyei igazgatósága nemrégiben tárgyalta a megye alacsonyabb típusú szövetke­zeti formák fejlesztésének tervét. A mezőgazdasági osztály által elkészí­tett távlati terv sok hasznos és érté­kes javaslatot tartalmaz. A terv meg­valósításával nagy lépést tennénk előre a már meglévő és alakuló cso­portok fejlesztésében. A tervben Nyíri község úgy szere­pel, mint ahol nagy jövője van a gyümölcstermelő szakcsoportnak. Ezért ellátogattunk Nyíribe, hogy megnézzük: a megyei terv hogyan nyer megvalósítást az életben. Sajnos, itt olyan szakcsoportot ta­láltunk, amely csak papíron szerepel. A tanácselnök és a földművesszövet­kezet ügyvezetője között nem a leg­jobb a kapcsolat, melynek következ­ménye, ho^y a község dolgozó pa­rasztjaival nem foglalkoznak kellő mértékben a társulás gondolatát ille­tően. A földművesszövetkezeteknek el­sősorban feladatuk, hogy a szakcso­portok megalakulását elősegítsék és további munkájukban a legmesszebb­menőkig támogassák. Sajnos, itt nem ezt tapasztaltuk. A tanácselnök sze­rint sok hiányosság van az ügyveze­tő munkájában, nem jár el a tanács­ülésekre, s a munkájában megmu­tatkozó hiányosságokat nem látja be. Az ügyvezető szerint viszont a ta­nácselnökkel nem lehet együttmű­ködni, kiskirályoskodik s olyan dol­gokba is beleavatkozik, ami nem az ő feladata. Bár a falu parasztsága szívesen foglalkozik a társulás gondolatával, a szövetkezet fejlesztésével, azonban bizonytalannak látják jövőjüket, ép­pen a falu vezetőinek civódása miatt. A helyi és a járási szervek teremt­senek mielőbb rendet Nyiri község­ben, adjanak olyan segítséget a dol­gozó parasztságnak, hogy a gyü­mölcstermelő szakcsoport mielőbb felvirágozzék, mert a lehetőségek adva vannak hozzá. ROZSDAMENTES VÁZ SZENVEDÉLYÜK: A BETEGSÉG A Patyomkin cirkáló, majd az Aurora tengerész hősei után 1918 februárjában a cattarói osztrák- •magyar hadiflotta felkelő matrózai írták be nevüket aranybetűkkel az új korszakot jelző forradalmak tör­ténetébe. A szocialista korszak haj­nalán a proletariátus mellett a ten­gerészek voltak a forradalmak leg­lelkesebb katonái. A tengerészek, akik az 1905-ös orosz forradalom idején, majd 1917 októberében, ná­lunk pedig az 1918-as polgári forra­dalom kitörésekor, majd a Tanács­köztársaság idején ott harcoltak a forradalmárok első soraiban. Miért éppen a tengerészek? A kérdésre választ ad többek közt Friedrich Wolf ragyogó színműve: a Cattarói matrózok. A tengerészek éltek évekig legtávolabb a társa­dalmi életközösségtől, a családi ott­honok melegétől, az asszonyt karok Ölelésétől, a gyermekkacajtól, az eleven élettől. Ők vágytak legsóvá- rabban a békére, az emberi életre. A rideg tengeren hajókba zártan ők érezték legközvetlenebbül a tisz­tikar és a legénység áthidalhatatlan társadalmi ellentétét, az úri-gőgös tisztek komisz, megalázó bánásmód­iát. C'lképzelhető, hogy a háború ne- gyedik éve után, amikor a tiszti gazságokkal már torkig voltak a matrózok, és az egyre soványabb éllátás is vérig keserítette őket, mennyire kiéleződött az osztályharc A monarchia hadihajóin. Csak szikra kellett hozzá, hogy az elégedetlen­ség nyílt zendülésbe csapjon át. A cattarói tenger ész-felkelésben azonban már nemcsak az otthon, a béke utáni vágy, nemcsak az elége­detlenség, a sok sérelem, és a lel­ketlen bánásmód játszott közre, ha­nem a matrózok előtt álló hősi pél­dák az Aurora tengerészei, — az ok­tóberi nagy forradalom hősei, a breszt-litovszki béketárgyalásokról, a szárazföldi frontokról, a forrongó hátországból érkező hírek is. Az ősz- töfiös lázadók között szép számmal akadtak szervezett munkások, tuda­tos forradalmárok is, mint Franz Rasch, a Szent György páncélos hajó fedélzetmestere, Mate Bernicsevics Cattarói matrózok Friedrich Wolf színművének bemutatója a Kamaraszínházban tűzmester. Jerko Sisgoric, Toni Gra- bar és mások, akik kezükbe vették a felkelés irányítását, de el kellett bukniok a forradalmi gyakorlatban járatlan tömegek ingatag magatar­tása, határozatlansága miatt. % A cattarói felkelés a bukás elle­nére földrengésszerűén jelezte a csá­szári monarchia összeomlását, ami történelmi percek múlva bekövetke­zett, és ha a reakció erői a Tanács- köztársaság bukása után még ne­gyedszázadig haláltáncukat járhat­ták is; ha 1956-ban Magyarországon még egy/végső kísérteties fellobba- násukkal meg is szeplősithették a szocialista Magyarország világra- fénylő arculatát, a cattarói matróz­hősök harca az új korszak hajnal­hasadásának útjelző lámpása marad minden idők emberséges gondolko­dóinak szemében. A színmű sajátos értéke, hogy a szerző hőseiben felismerte a kor­szak, az adott történelmi helyzet hús-vér embereit, akiket nem félis­tenek és istennők hoztak napvilágra, hanem egyszerű munkás-paraszt anyák, s akiket nem himnikus cso­dák, hanem a történelmi szükség- szerűség, a társadalmi viszonyok, a maguk közvetlen tapasztalatai szorí­tottak a forradalmi útra. Franz Rasch, Toni Grabar, Jerko Sisgoric, az ingatag Kuddel Huck, vagy $epp Kriz, Mate Bernicsevics, vagy Alois Zapp, Sesan zászlós, vagy Stonav- szki >távirász, vagy Trulec föfűtő s általában a matróztanács tagjai és a hatezer »lázadó« matróz: nem a színpadi szokványok drámai hősei, hanem egyszerű emberek, akiket a történelem parancsszava olyanokként szólít harcba, amilyenek a maguk valójában. De szólít, mert reng a föld a monarchia elkorhadt társa­dalmi alapzata alatt és mert a négy­éves céltalan háború ráébresztette a népeket a maguk céljaira, a maguk erejére, Tf/'olf, akinek dokumentumok tö- ™ mege és saját kortársi tapasz­talatai álltak rendelkezésére, hogy a, cattarói matróz-felkelést hűen ele­venítse meg; és áki érezte, hogy maguk a való tények többet beszél­nek a színpadon, mint minden köl­tött drámai hatáseszköz, — abban művész, hogy a film tág lehetősé­geit követelő cselekményt hat képbe sűrítve, hatásos színpadi drámává tudta kiépíteni. Viszont Orosz Györgynek, a Mis­kolci Nemzeti Színház rendezőjének az az érdeme, hogy kortyirsi tapasz­talatok nélkül is, ihletett művészi megérzéssel, korlátozott létszámú férfiegyüttessel, szerény műszaki le­hetőségek között is hitelesen tolmá­csolta a magáválragadó, lenyűgöző erejű, vérbeli szocialista-realista szemléletű drámát. A szűk lehetősé­gek között is felszínre hozta belőle mindazt, ami a cselekmény feszült­ségének állandó fokozása, a törté­nelmi légkör izzása, a szereplők egyéni jellemvonásai és egymáshoz való viszonya, s végül a pozitív ha­tás kiérlelése szempontjából döntő súllyal esik latba. Az aránylag szűkszavú szöveg­könyvből kitűnő érzékkel hámozta ki a szereplők jellemrajzát, s végső összegezésében az előadás pontosan fedi az eszmei mondanivalót. A legdöntőbb szerep Franz Rasch szerepe, amelyben Kőszegi Gyula remekel. Kőszegi mindent hitelesít, ami szépet, jót és emberit ennek a felkelésnek a főhőséről el lehet mondani, s amit a szerző elképzel­hetett. Még azt is, hogy Rasch, a drága öregfiú még sohasem ölelt nőt, az élet örömeinek megízlelése nélkül halt meg a népért, a békéért. Ez az izzó lelkű, csupa erő és csupa szív forradalmár a konspiráció leg­kényesebb pillanataiban sem téveszti el a bajtársi hangot, de féktelen in­dulatba lendül, amikor az együgyű ingadozók az egész felkelést a csőd felé rántják, ö bízik legtántoritha- tatlanabbul a halál árnyékában is a forradalom győzelmében. Ahogyan Ityolf elképzelte és ezer­nyi kortárs tapasztalata igazolja, olyan hűen rajzolja meg Csiszár András a karrierista fregatthadnagy alakját. Azt a gyűlöletes figurát, aki megtestesítője a császári-királyi had­sereg reakciós tiszti szellemének, annak a buta-gőgös szellemnek, amely a vakfegyelem erőszakos ka­tonai büntető eszközeivel akar gátat vetni a kirobbanó jogos elégedetlen­ségnek. Vele szemben Farkas Endre kapitánya a bölcs és ravasz »liberá­lis« osztályellenség prototípusa, ár­nyalatokig helyes elképzelésben. (fze Lajos mindvégig forradal- már beállítottságú, egyéni íz­zel megformált Jerkó Sisgoric-a, Gyarmatiig Ferenc csupa forradalmi szenvedély Bernicsevic&e és Horváth Gyula póztalan, gyermeke után só- várgó, de a vörös lobogó meggyálá- zásának láttára öntudatra ébredő Toni Grabarja különféle emberi jel­lemek, de föléjük emelkednek el­szántságukkal, elvhűségükkel az olyan bajtársaiknak, mint a nagy tettekre képtelen, alkoholista han­gulatok hullámain ingó Kuddel Huck (Szécsy István kitűnő alakítása), az élet könnyű oldala után sóvárgó, fütyörésző, szájharmonikázó, őszin­tén lázadó, de a döntő pillanatban eltántorodó Sepp Kriz (Sülé Géza), vagy a forradalmiságát gyomrán ke­resztül érző Alois Zapp (Bánó Pál) olykor túllármás alakja, meg a kri­tikus pillanatokban háttérbe húzódó Trulec (Keresztes Pál), a szomszéd hajó bizalmija. Jelentős két alakja a drámának Sesan zászlós, a felkelés egyetlen Hszti résztvevője, akit Verdes Tamás hitelesít (Várnai Zseni bevezető ver­sét is ő szavalja nagy hatással) és Stonavszky távirász (Demény Gyula), akiknek a pozitív szerepe azonban végül is homályba vész. felkelésnek már csak a kellő előké­szítés és a forradalmi tapasztalatok hiánya miatt is el kellett buknia 1918 februárjában még jól működött a reakció elnyomó gépezete is, habár a bomlási folyamatnak már nejn tu­dott gátat vetni. Amikor a Szent György csatahajó árbocáról Sepp Kriz lehúzza a vörös lobogót és megtudjuk, hogy Franz Rasch, Sisgoric, Bernicsevics és Grabar életükkel fizetnek embersé­gükért, könny szökik szemünkbe, ökölbe szorul kezünk és nem szaba­dulhatnánk egy nyomasztó érzéstől, ha... Ha a velünk együttérző ren­dező művészete fel nem oldaná ezt a nyomasztó érzést egy lelkesítő végakkorddál: a színpad elé hulló tüli függöny mögött ismét ott loboQ diadalmasan korunk zászlaja, a vö­rös lobogó, és felzeng a proletáriá• tus, a népek világhimnusza: az In- ternacionále, amíg a függöny las­san összehúzódik és feldübörög a tapsvihar — a köszönet a ritka mű­vészi élményért. Sokat lehetne beszélni az adoí\ keretek közt ötletesen megoldott diszletezési (Suki Antal tervei) éi technikai — ágyúdörgés, repülőgép, berregés, világítási effektusok, tele­fon, stb. — problémákról, amelyek a háttérben dolgozó műszakiak oda­adó munkájára vallanak. Azokról az aprólékos rendezői kidolgozások­ról, amelyek az eszmei tartalmat konfliktusaival feltüzesttik. De hadé éljek összegezésül minden néző leg­líraibb jogával: én is izgultam, lel­kesedtem, könnyeztem és erősödtem azoknak a férfias férfiaknak a drá­máján, akik. nem hiába éltek, mim hiába haltak. Valami mégis toliam alá kívánko­zik még. Afilyen szerencsés összeműködéu lehetett volna kulturális intéz­ményeinknek ha a Herman Qtic múzeumban a cattarói tengerész­felkelés dokumentumaiból rendezeti kiállítás és ez a színházi bemutatí. időben közelebb kerül egymáshoz Micsoda kölcsönös érdeklődést fo­kozó hatása lehetett volna a két mű­vészeti eseménynek! HAJDÚ BÉL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom