Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
ESZARMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1958. december 25. A JÓ EM i moms « c mmafwammiammmtomwmm* A BAJ OTT LEBEGETT Birkás Mihály feje .felett, mint ahogy a vércse lesi a magasból a pelyhes madárfiókát. Hol egy megjegyzés. — persze, a háta megett, — hol egy sokat mondó kézmozdulat neve említésekor egyre azt bizonyították: Birkás keze nem tiszta, s a raktár körül valami baj van. Sebes Ernő, az anyagosztály vezetője is hallotta ezeket a célzásokat, látta ezeket a félreérthetetlen kézmozdulatokat. Látta is, hallotta is, de mindig úgy tett, mintha éppen valami rettentő fontos kérdés felett töprengene, ami miatt se nem látja, se nem hallja környezetét. Sebes Ernőnek csak a neve volt sebes, egyébként azonban nagyon is óvatos, nagyon is megfontolt volt. Eddig őt igazolta ez a megfontoltság, simán megúszott mindent, pedig már hány vihar söpört végig a vállalaton? Ha erre gondolt, titokban megkopogtatta íróasztala lapját, alulról felfelé, ahogyan az már ilyenkor szokás, hogy a szerencséjét továbbra is megőrizze. Nem, — Sebeském — mondogatta magának —, nem fogsz heveskedni ebben a Bir- kás-dologban sem, nem fogsz elsietni most sem semmit... Ha Birkás valami disznóságot csinált, majd kiderül az előbb-utóbb, de Sebes ..., no, nem .;: Sebes nem fog lebuktatni senkit. Ezt tőle, — mentegetőzött magában — végtére nem is várhatja senki... ö nem nyomozó, nem rendőr, vagy mesterdetektív, neki különben is családja van, egy szem felesége az egész »család«,, amit oly gyakran szokott emlegetni, gyereke, — no, ez igaz — nincs. De kettecs- kén szeretnek kényelemben, jól élni, ahogy ez ma egyáltalán lehet. Szóval, — ő nem haragít magára senkit, neki gondolnia kell a családjára. Birkás, akárcsak a fészek szélén vidáman ugrándozó madárfióka —, ezalatt nyugodtan, jókedvűen végezte mindennapi dolgát. Jókedvű volt, s miért ne lenne az? — még néhány nehéz hét és tető alatt áll a saját háza! Jól megy a munka, csak az idő kitartson, >— s akkor legyen cserép a Tüzép-nél, amikor pénze is van —, ha minden összevág: jövő nyáron egészséges, barátságos otthonra váltják át a mostani albérletet. BIRKÁS MIHÁLY MOSOLYGÓSÁN sürgött-forgott mindenfelé, egyre csak a pirostetős, nagyveran- dás. széles ablakú ház lebegett a szeme előtt. És észre se vette a mögötte összesúgókat, vagy a kiváncsira vont szemöldököket, amelyek némán azt kérdezték: miből épít ez a Birkás házat? ..; És a feleletet sokan így látták: könnyű neki!.; Raktáros, annyit »szerezhet«, ameny- nyit csak akar!.;; Azok beszéltek így, — egyre nyíltabban, egyre ellenségesebben, — akik többet voltak az italboltban, mint otthon, s akik soha egy fillért sem tudtak félretenni. Ezek nem vették észre azt, hogy Birkás Mihály három esztendeje nem vett ruhát, cipőt se magának, se családjának, hogy munka után egyenesen rohan a telekre, ahol feleségével vakulásig tisztítja a bontott tégláról a régi habarcsot, lapátolja a homokot, cipeli a gerendákat sötétedésig. Hiába volt hát ártatlan madárfióka Birkás Mihály, a vércse, illetve a baj mégis lecsapott rá. Hivatalos emberek jelentek meg és nagy titokban, — hogy Birkáson kívül mindenki tudta, kezdték »felgöngyölíteni« a Birkás-ügyet. Mert ekkor már »ügy« lett Birkásból. S a hivatalos embereknek a névtelen feljelentés után csak össze kellett szedegetni az itt is, ott is kéretlenül tett megjegyzéseket. Eleinte még csak akadt néhány bátor, aki Birkás mellett kiállt, s aki nem tudta feltételezni róla a sok szörnyűséget. De amikor híre járt, hogy hogy, vagy honnan indulnak el ezek a hírek, senki sem tudta, senki sem kereste, hogy Birkás régi csendőr, még hozzá olyan, akinek kezéhez rengeteg vér tapad. Mindenki tanácsosabbnak látta Birkás közeléből odébb állani. Az már természetes is volt majd mindenki előtt, hogy Birkás de milyen ügyesen is tudta leplezni magát? ... Hiába: csendőr volt! Nyakig benne volt az ellenforradalomban s rengeteg benzin, gázolaj, motorolaj hiányzik azóta is a raktárból, amit Birkás akkor átjátszott régi cimboráinak.;; Szálltak a hírek, egyre sűrűbb, egyre sötétebb színbe, hírbe keverve Birkás Mihályt. SEBES ERNŐ EGYRE CSAK SZÍVTA, gyűjtögette magába a híreket, mende-mondákat és most már — olykor, amikor nem volt feltűnő, ő is bólintott jelentőségteljesen. Nem beszélt, nem, egy szót sem szólt. Sőt, ha az anyagkönyvelésben erről folyt a szó, ő csendre és munkára intette a beosztottait. És éppen a titokzatos hallgatása keltette mindenkiben azt a biztos érzést, hogy Birkással nagy bajok vannak. Birkás körül tényleg bajok voltak. A raktárból hiányzott pár hordó benzin, gázolaj és vagy 30 kiló motorolaj. Igaz, hogy a hiány nem újkeletű, ezt azonban most éppenséggel mindenki terhére rótta fel. Lám, — mondták, milyen ügyesen takargatta, leplezte eddig! S amikor ő maga mondta, hogy a hiány még akkortól, — október—novembertől ered, — minden bizonyítottnak látszott, s mindenki a csendőr mivoltára és az ellenforradalmárok cinkostársára gondolt, ö meg, — minderről mit sem tudva, — említést sem tett arról, hogy a hiányt a nagy zűrzavar után ő maga fedezte fel, írásban be is jelentette az anyagosztálynak. Sebes kartárssal együtt jegyzőkönyvet is vettek fel, amelynek alapján Sebes megígérte, hogy rendezi a dolgot. Ez a rendezés, hogy, hogy nem — valahogyan a mai napig elmaradt. Szentül meg is feledkezett róla, hiszen tiszta formaság volt ezek után a nyilvántartó kartonokról törölni az ismeretlen körülmények között veszendőbe ment üzemanyag mennyiségét és értékét. Sebes Ernő a kihallgatás, nyomozás során végig hű volt elveihez. Ezeket az elveket, — egy hasonló ügyből kifolyólag — korábbi munkahelyén kollégái úgy fogalmazták meg, hogy »leben und lében hagyni«. Szóval: élni kényelmesen, nyugodtan, anélkül, hogy mások miatt bajba kerülj. Most is, — gondolta Sebes —, ha valami is igaz abból, hogy ez a Birkás csendőr volt valaha (bár az asztalában lévő személyi okmányok szerint Birkás 44-ben töltötte be a 17. évét), de egy ilyen minden hájjal megkent embernél mit lehessen tudni, hogy nem hamisak-e az iratok? Vagy ha valami köze volt az ellenforradalomhoz: nos, akkor legjobb lesz említést sem tenni a régi jegyzőkönyvről, vasy Birkás eddigi kifogástalan munkájáról. S amikor Sebes szobájába visszavonult, az egész anyagkönyvelés ezt gondolta: szegény jó »öreg«, hogy megvi >elte őt ez a Birkás-ügy ;;;. Bizonyosért nagyon bántja, hisz ő olyan jó ember! Amikor hát a hivatalos emberek őt kérdezgették, nagyokat, sokatmondókat hallgatott. Bólongatolt és helyeselt, m . Nem, korábban, már mint a háború előtt, nem ismerte;;. A csendőrhistóriát csak most hallotta, arról előbb nem tudott, különben — úgy-e? — Birkás nem lenne ilyen „bizalmas” beosztásban ..., ámbár ..; —- tette hozzá óvatosan, —r ennek az embernek a fellépésében tényleg mintha volna valami, ami em’ '’"Etetne a volt csendőrre ... S egy szóval sem említette, hogy Birkás még gyerek volt 44 .előtt, elvégre ő nem rendőr, nem nyomozó, nem mesterdetektív, — ő csak arra felel, amit kérdeznek tőle... S hogy milyen volt Birkás magatartása októberben? Sebes válla közé kapta enyhén kopaszodó, léggömbszerű fejét, hát;;; tudják az elvtársak, hogy akkor sokan megzavarodtak! Nem csoda, úgy-o? S mit várhatott volna az ember az ilyen Birkás-féléktől egyebet? ... S megint szépen lenyelte azt, hogy Birkás éppen az ő utasítására adta át a raktárkulcsokat a forrófej üekből, hőzön gokból verbuvált munkástanácsnak .;; S hogy Birkással együtt állapították meg a rend helyreállása után a raktári hiányt. . S ÍGY AZTÁN A HIVATALOS EMBEREK, — távozóban Sebestől — azt gondolták: ez a Sebes derék, megbízható elvtárs, emellett tárgyilagos, emberséges, — igazi jó ember! Birkás meg, — maga tudta legkevésbé, hogy miért —, egy szép napon kikapta munkakönyvét. Amíg aztán vagy négy hónapra rá kiderült az ártatlansága. Amikor előkerült, ártatlanságát bizonyító és igazoló pecsétes iratcsomóval a kezében, — ez egyszer az első útja nem a félig kész kis házhoz, hanem Sebes Ernő irodájába vezetett. Sebes gondosan becsukva Birkás mögött az ajtót, örömmel fogadta, megragadta kezét, másik karjával vállát ölelte. — Én tudtam;;.? Tűzbe tettem volna a kezem!.: s Nem, az én Birkás kollégámban nem csalatkozhattam — suttogta elérzéke- nyedetten, Birkás hátát lapogtatva. Azt talán tudja, kedves kolléga, hogy én mindent, de mindent elkövettem!.;; De hát, úgy-e? — kissé sokára derült ki az igazság! ;»i De fő, hogy kiderült, nem igaz? Aztán aprólékosan átolvasta az ügyészség, a rendőrség papírjait, megnézte a pecséteket ezen is, azon is, s közbe, csak úgy mellékesen dünnyögve, egy világért sem nézve Birkásra, sajnálattal közölte, hogy a raktárosi állást már betöltötték, más üresedés nincs és mást meg kitenni most az utcára emiatt, — úgy-e nem lehet és talán nem kívánhatja;m — Ellenben .;ellenben; *« — csillogott fel Sebes szemüvege, — mégis csinálunk csak valamit! Papírt csavart az írógépbe, melléült, állát vakargatta, majd szaporán kopogni kezdett. Amikor elkészült, felállt és hangosan felolvasta Bir- kásnak. Ajánlólevél volt, csupa dicséret és elismerés. — No, — mondta elégedetten —, ezzel aztán nem lesz nehéz munkát találni! Alá is írjuk, — így ni! —, de aztán a papír fölött egy ...illiméterrel hirtelen megtorpant a töltőtolla. Nem is én, hehehe! — mondta inkább magának, mint vendégének, — nem is én, majd inkább be viszem a főkönyvelőnek, írja csak ő alá;;-. NAGY IRATCSOMÓT KAPOTT FEL s máris kattant utána az ajtó. Birkás elégedetten, bizakodón nézett a távozó után. Valami melegség járta át bensejét és ezt motyogta: — Igazán, de igazán jó ember ez a Sebes! Bárczy János ERNYEY GYULA* Zúzmarás a világ, két nap óta nem olvad, kerítések, fák hadán, mint acél fénylik a dér. Emberek, ti morcos, borotválatlan állú férfiak, napjaink pergőtüzében mért nem látjuk ily szépnek a mászó, bogár idöt? Tudom, életünk vaskos problémáin nem úszhatunk álmodozva, és szamár, ki a bolha csípését kedvese szeme tüzének érzi. A világ páncélos teste roppan, piros országok és fakó Nyugat szikráznak, mint megvágott jég, és a vörös áradásban, eszmék, népek, gondok, por és virág között jön Kati, aki karcsú, és jó — enyém. Én úgy látom, hogy szép a világ, ha olvad, ha fagy, ha áprilisi szél borzol, — mert a dermedt földön meleg, igaz, emberi tervek menetelnek, túl apró, kis csirkefogók gáncsolásán, gyönyörű, zúzmarás napokban Miskolcon is, a l^degtől ciklámen arcú városban. VIDÁM KARÁCSONY iCacác&wtyi népszokások A tél a falusi ember számára a pihenés és szórakozás ideje. Ilyenkor már vége a gazdasági munkáknak, az asszonyok a fonókban, tollfosztókban, a férfiak leginkább a disznótorban szorgoskodnak. Sok érdekes szokás van télen, s ezek közül a legelterjedtebb és a legkedvesebb számunkra a karácsonyhoz fűződik. Ezekben a napokban összeül a család, még a távollakó családtagok is hazalátogatnak. Gyermekkorunk sok kedves emléke jut gével magyarázható, hogy a játékban a legtöbb szerepe a pásztoroknak van. Érdekes pásztorszokás is kapcsolódik karácsonyhoz. 'A csor^ásoki gulyások ezen a napon felöltik régit híres ünneplő viseletűket és házról- házra járva, felkeresik a tehéntartó gazdákat, ahol ajándékba kalácsot és bort kapnak. Ez a kedves szokás városunkban és megyénk több falvában ma is él még. Ma már egyre jobban kivesznek azok a babonás praktikák* amivel a lányok férjhezmenésüket eszünkbe, amikor a karácsonyfa alatt rejtőzködő csomagokból kibontjuk szeretteink ajándékát. A karácsonyfaállítást régi szokásnak gondolhatnánk, pedig nálunk alig több mint száz esztendeje honosodott meg. Hfredete a középkori misztérium játékokban gyökeredzik, őse nem más, mint a tudás fája. Pogányságunk hagyományait őrzik a színes papírláncok, az alma pedig a bűnbeesés jelképét mutatta. Régi népszokás nálunk a betlehemezés, s ma sem tudunk ellentállni a bebocsátást kérő játékosoknak. A bibliai történetbe évszázadokon keresztül a népi humor sok alkotása került és az eredetileg középkori misztériumjáték eleven népi hagyománnyá vált. Talán pásztorkodásunk egykori jelentősépróbálták megjósolni. Karácsony éjfélkor ugyanis a lányok kiálltak a kapuba, s amikor egy férfi arrajött, almába haraptak, majd megkérdezték. a nevét, mert olyan nevű lett a férjük. Egyes helyeken karácsony éjfélkor megrugdosták a disznóólát, s ahányat röfögött a disznó, annyi év múlva mentek férjhez. A babonás praktikák ma már kivesztek, vagy elvesztették régi ízüket. Mosolyogva és szórakozva néhá- nyan ma is megismétlik, hogy kellemes, játékos időtöltéssel űzzék el unalmukat. A szép játékokat, mint gyermekkorunk emlékét, ma is megőrizzük és velük, szeretteinknek kedves perceket szerzünk. BODGÁL FERENC
