Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1958. december 21. A miskolci Filharmonikus Zenekar hangversenye HÉTFŐN ESTE ZSÜFOLT HÁZ ELŐTT tartotta a miskolci Filhar­monikus Zenekar hangversenyét. Vendégkarmesterként Blum Tamás vezényelte ezúttal a zenekart. Neve a rádióból egyre ismertebbé válik, nemkülönben a debreceni opera- együttes vezetési idejéről sok szépet és elismerést hallottunk. A műsoron Rössini Tolvaj szarka nyitánya sze­repelt. Mendelssohn Hegedűverseny-e és Mozart C-dur vagy Jupiter szim­fóniája. A nyitány szerintünk kicsit a szükségesnél vaskosabban indult, de az egésznek a levegője könnyed, friss és elegáns, volt. A karmester egyéniségéhez nagyon közelállónak látszik a mű. Ezután a közönség na­gyon nagy rokonszenvvel hallgatta meg Budaházi Fehér Miklós szak­iskolai tanár előadásában a hegedű­irodalom egyik legszebb hegedűver­senyét.^ Budaházi Fehér Miklósnak ez az első nagyszabású szereplése Mis­kolcon. A közönség érdeklődéssel várta, hiszen sokszor látja koncert­mesteri minőségben ülni« a kotta­pult mellett. Tudják, hogy a szak­iskolában tanár és így növendékei és tisztelői rendkívül melegen fogadták. Budaházi Fehér Miklós Hubay nö­vendék. Fiatal éveiben nagy sikerrel szerepelt'nemcsak Hazánkban, hanem külföldön is. Az előadott hegedűver­seny kedvenc művei közé tartozik, szívesen és már sokszor játszotta. Az előadáson éreztük is, hogy ezt az 1845-től, bemutatójától sokak által és sokszor játszott remek hegedűver­senyt nagy szeretettel muzsikálja, és habár előadásán érződik az, hogy az egykori technikai csillogásra itt-ott az értek pora lerakodott, és a költői tartalom előadása nem emelkedik mindig a kívánt magasságba, mégis a közönség nagy tetszését megnyer­te. Sok helyütt nem értünk egyet stí­lusbeli felfogásával és a ritmikai el­tolódásokkal, mégis az mondható, hogy Budaházi Fehér Miklós töreke­dett szépet nyújtani. A közönség nagy tetszéssel fogadta, amelyre az előadó művész láthatóan szívesen még két ráadást játszott. A ZENEKARI KÍSÉRET csaknem mindvégig erős volt. Nem hagyta szárnyalni eléggé a hegedűt és már említettük azt, hogy a kíséreteknél csak kísér a zenekar, nem igyek­szik mindig a megfelelő művészi hangulatot követni. A vezénylő kar­mester készséges alkalmazkodást mutatott, de a hangerőt nem fékezte mindig, amikor szükség lett volna rá. Nagy gyönyörűséggel hallgattuk Mo­zart Jupiter szimfóniáját. Éz a mű Mozart óriási építő művészetét mu­tatja. Lágyívű dallamok váltakoz­nak hatalmas akkordtömegekkel és a virtuozitás legmagasabb fokát mu­tatja be Finálé hármas fugájában, mely a zeneiség és a formai tökéle­tesség klasszikus példája. Ügy érez­tük, hogy Blum Tamás karmester szinte erre tartogatta az erejét. Leg­szebben megoldottnak az est folya­mán a szimfónia Fináléját hallot­tuk. Itt mutatkoztak meg Blum Ta­más nagyszerű karmesteri erényei: nagyvonalú logikája és a formákat átfogó ereje. Viszont sokszor adós maradt itt is a lírai befelé fordulás, a fény és árnyék meleg színeivel. Még nem érezzük nála a belső izzást. Azt látjuk, hogy ott van igazán ele­mében, ahol megvan a mozgalmas­ság. Ott tudja, mit kell a bal kezével is tennie. Egyébként sokszor üresek a mozdulatai és sok a felesleges moz­dulata. Mindezek ellenére meggyőző­désünk, hogy Blum Tamás a nagy karmesterek közé fog megérni. A ZENEKAR TELJESÍTMÉNYE, muzsikáló kedve az est folyamán, ha nem is mindig, de nagyon sokszor szép volt. V. ZALÁN IRÉN-ooo­Monkasikerekkel évfordulóját a A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói kiváló munkasikerekkel köszön­tik december 21-ét, a gyár felszabadu­lásának 14. évfordulóját. A henge­részbrigádok anyagtakarékossági ver­senye november 16-tól csaknem 150 ezer forint megtakarítást eredmé­nyezett. Számos brigád, így Kurtán — felszabadulásának borsodnádasdiak Imre, Kormos József hengerész, Ér­sek Gyula, Kormos Géza lemez­nyíró brigádjai éves tervük teljesíté­sével köszöntötték az évfordulót. Szombaton este a párt- és tömeg­szervezetek rendezésében, emlékün­nepélyt tartottak a művelődési ott­honban. HETI filmj gy z e t e k vuwvwvwwvwvxftfx/wuvuvwxnfwvxnnniwvwwwuuuvjvxni RITA Magyarul beszélő szovjet film Az óceán mélyének kutatói A Szovjet Tudományos Akadé­mia tervbe vette, hogy a közeljö­vőben egy különleges berendezé­sekkel ellátott tengeralattjáró tudo­mányos oceanográfiai kutatásokat fog végezni az óceánok mélyén. A szovjet tudósok ezzel is hozzá akarnak járulni az óceánok titkai­nak feltárásához, amelyek az egész tudományos világot erősen foglal­koztatják. A második világháború után fel- nőtt ifjúság már csak az idő­sebbek elbeszéléséből ismeri a há­borús borzalmakat, s a szovjet nép hősies győzelmét, a háború egyes epizódjait. Egy ilyen háborús epizó­dot mutat be a Rita című film is, amelyben égy tíz év körüli kislány hősi cselekedeteinek állítanak emlé­ket a film alkotói. A filmtörténet egyszerű: a parti­zánok egy aknára futott német hajó közelében négy foglyot kimentenek a fasisztáktól és a kisváros iskolá­jának a padlásán rejtegetik őket. Nemsokkal utána a németek elfoglal­ják az iskolát raktár céljaira, s bár nem fedezik fel a foglyokat, de el­zárják őket a világtól; nincs, aki élelmezésükről gondoskodhatna. Ri­ta, a bátor kislány, mint mindenes cseléd munkát vállal a német pa­rancsnoknál, hogy a padlásra feljá­rása lehessen és sikerül kapcsolatot teremtenie a foglyokkal. Ezer ve­szély között látja el őket élelemmel, gyógyszerrel mindaddig, amíg meg­érkezik a felszabadító Vörös Hadse­reg, amikor a fejveszetten menekülő fasiszták golyójától megsebesülve, de boldogan látja védenceit szabadon, sőt, a fasiszták ellen harcolva. Szol­gálata közben Rita megbarátkozott gazdája kisfiával. Artúrral, aki gő­gös, önző szülei mellett semmi szere- tetet nem kapott, ösztönösen vonzó­dott a kedves kislányhoz, és akit szülei a hirtelen visszavonuláskor el is vesztettek. Mivel a szülők meg is haltak, a kisfiú Ritáiknál marad és úgy nő fel, mint Rita testvére. Csak évek múltán, nagyapó elbeszé­léséből tudja meg örökbefogadásá­nak történetét, Bár a film~ cselekménye a háború alatt játszódik és ^tengelyében a kis partizánlány hősi története áll, a film fő gondolafa a béke, az emberi összefogás a béke érdekében. Művé­szi formájú ábrázolásban látjuk en­nek a megnyilvánulásait: a partizá­nok segítése a négy, különböző nem­zetiségű foglyon, a katonaruhába kényszerített öreg német katona em- beries magatartása (igaz, hogy már Sztálingrád után vagyunk!), a német kisgyermek és Rita húgocskájának tiszta barátsága, Artur ráébredése, hogy tulajdonképpen semmi vérségi kapcsolat nem fűzi azokhoz, akiket eddig családjának hitt, s nem utolsó sorban a film indító képe, a német béketüntetésről közölt fényképen felismert egykori emberséges katona. Szinte a film valamennyi kockájáról a népek testvériségének, békés együttélésének gondolata tükröződik. Ez a film alkotóinak (Knorre forga­tókönyvírónak és Neretnek rendező­nek) egyik legnagyobb érdeme. Egy­szerűen és nagyon emberien tudják kifejezni a hétköznapi események­ben az élet nagy és magasztos esz­méit. A nagyszerű szereplőgárda egye­temes dicséretéből is ki kell emel­nünk a Rita és Inez kettős szerepé­ben kiváló alakítást nyújtó bájos és kedves gyermekfőszereplőt: Gulybo- vot. Valósággal éli szerepét, minden szava, minden mozdulata hiteles és meggyőző. Kár, hogy a film szinkronizálása nem a legsikerültebb, magyar szöve­ge helyenként lapos, üresen kongó. A Rita megható és szép élményt jelent fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. A városi asszoity Jugoszláv film ÍJégi, jól kitaposott úton halad a filmtörténet: a hivatásáért ra­jongó férj és a kényeztetésre vágyó, férje munkája után nem érdeklődő asszony már-már kátyúba jutó há­zasságának históriáját tárja elénk. Ha ehhez a régi alapmotívumhoz hozzávesszük a régi és az új szaka­datlan harcának ábrázolását, annak a harcnak ábrázolását, amelyből csak az új kerülhet ki győztesen, már lenne lehetőség, hogy a régi alaptéma új környezetben, új mon­danivalót nyújtson. A városi asszony című filmben Ze- nica jugoszláv faluban vagyunk, ahol hatalmas gyáróriás épül. Szinte töményen zsúfolódik össze a jelen és a múlt, a régi és az új, a modern gyár kolosszus és a törökök régi fá- házai, a gyári munkásság, a haladó technika élenjárói és az ósdi szoká­sokhoz görcsösen ragaszkodó öregek. A fiatal mohamedán lány leveti fátylát és elmegy a gyárba dolgozni, öreg, maradi apja meggyászolja ér­te; a gyárkémény éktől nem messze karcsú minaret, ahonnan a müezzin imára szólítja az igazhitűeket, de hangját túlharsogja az expresszvo- nat dübörgése. Mindenütt szemben áll egymással a régi és az új és mind diadalmasabban uralkodik el Zenica fölött az újat jelképező, épülő vas­kombinát. Kár, hogy az ft és régi harcát áb­rázolni kívánó háttérhez a film al­kotói nem tudtak elfogadható törté­netet kerekíteni. Bora Gordic mér­nök és elkényeztetni felesége, Diki, a városi asszony históriája túlontúl ismert, sablonos alakjai hihetetlenül egysíkúak. A film vége felé a férj arcul üti hisztériás feleségét, akit addigra minden néző annyira meg­gyűlölt, hogy kevesli is az egy ütést. Az asszony az ütéstől tudatra ébred és megjavul, s ezzel a film szinte heppiendes befejezést nyer. Mennyivel szebb lett volna, ha a férj nem tűri az egész filmen keresztül- Diki lehetetlen viselkedését, már az elején jó útra térítette volna (esetleg egy korábbi pofonnal) és akkor a film alkotói kénytelenek lettek vol­na valami újabb történetet kitalálni a régi, megszokott helyett. Minden bizonnyal javára vált volna a film­nek, ha a lys faluba is betörő nagy- ipái? győzelmének ábrázolását vala­mi épkézláb történet háttereként használják fel. * A Mackószöktetés című csehszlo­vák filmről pénteki számunkban szá­moltunk be olvasóinknak, a hét ne­gyedik kiemelkedő filmjéről, a Teu­ton-kard akcióról pedig a későbbiek­ben aduntc számot. e (bm) A A * AA < rWV ? w f wwwwwwww EZERKILENCSZÁZNEGYVEN- KETTÖT mutatott a naptár. Csak­nem egész Európa* a náci gyilkosok csizmája alatt nyögött. Német repü­lők bombái zúdultak a békés váro­sokra, náci gyilkosok mészároltak a megszállt területeken és emberek milliói rettegték a holnapot. Recse- gett-ropogott egész Európa, tombolt á fasiszta őrület, és egy amszterdami üzemépület hátsó, eldugott padlás­szobájában a naplóját írta egy ti­zenhárom esztendős kislány; Anna Frank. Két éven keresztül írta bizal­mas vallomásait legmeghittebb »-ba­rátjának-«, a naplófüzetnek, de nem fejezhette be; 1944 augusztusában % »zöldrendőrök’, a német zsoldba sze­gődött holland árulók, árulás foly­tán rátaláltak a bujkálókra, s elhur­colták őket. A nyolc bujkáló üldö­zöttből egvedül Ottó Frank, Anna édesapja élte túl a koncentrációs tábor borzalmait, a többiek a nácik gyilkos őrületének áldozatai lettek. A kis, tizenöt esztendős Anna_a Ber- gen-Beisen nevű haláltáborban fe­jezte be életét. Visszamaradt naplója híven őrzi bujkálásuk kétesztendős kálváriájának történetét, a 13—15 éves gyermeklány szemüvegén ke­resztül, figyelemreméltó képet ad a náci megszállás alatt nyögő Hollan­dia viszonyairól, a faji gyűlölködés­ről, a nácizmus emberirtó szadiz- musáról. Anna csak egy a nácizmus sokmillió áldozata közül, de az ő naplója, az ő rövid, rettegéssel teli kis életének története nemcsak egyet­len gyermek tragédiája: mint csepp- ben a tenger, benne tükröződik az állati nácizmus minden aljassága, az imperialista háború minden nyo­mora. Anna meghalt, de sorsa, tra­gédiája a mához szól; emberek, vi­gyázzatok, vigyázzatok a békére, óv­játok meg gyermekeiteket Anna Frank sorsától! A fennmaradt napló, egy ártatlan gyermek-mártír vallomása az üldöz­tetésről, a náci barbárságról, könyv­Anna Frank naplója f a diósgyőri munkásszínjátszók ^előadásában _______ a lakban bejárta a világot (nálunk az idei könyvhéten két-három nap alatt elfogyott), majd Goodrich— Hacket dramatizálásában mint szín­padi mű arat sikert egy sor ország­ban és emlékezteti az embereket a háborúra, amely a kis Annának ezt a sorsot juttatta és egy esetleges há­ború a kis Annák millióinak — fajra és vallásra való különbség nélkül — juttathatja, ha idejében nem fogja le az egész világ becsületes társadalma a kezét azoknak a gyilkosoknak, akik 'kilenc millió között Annának is éle­tét vették és most újabb világégésre, újabb milliók irtására csörtetik kardjukat. A ríaplőt most filmre is feldolgozzák külföldön; # MI FÉR BE EGY KISLÁNY NAP­LÓJÁBA, mi fér be egy szűk padlás­lakásba, ahol nyolc üldözött várja a felszabadulást két éven át? A darab elején Ottó Frank, az egyetlen életbenmaradt visszaérkezik a felszabadulás után bujkálásuk színhelyére. Akkor kerül kezébe a kis Anna naplója, s olvasni kezdi. Az olvasott szöveg megelevenedik és tíz képben lejátszódik előttünk nyolc embernek két esztendeje a padlás- szobában, a beköltözéstől addig, amíg a »zöldrendőrök« elhurcolják őket. Látjuk az Összetört családokat, a harmonikus életet még a nyomor­ban is megőrző Frankékat, a nagyra­vágyó és elégedetlen Van Daan-há- zaspárt, a nyomorban jelentkező em­beri kicsinyességet, a kibírhatatlan természetű Dussel fogorvost, a kí­vülről segítő becsületes hollandokat, látjuk a rettegés és remény változá­sait, a világ eseményeinek, a há­ború fordulatainak a bujdosókra gyakorolt hatását, az egyszerű, »nem politizáló« emberek keserves, tétlen, indenbe belenyugvását, s látjuk a serdülő Annát, aki még annyira sze­retne egy kicsit élni, élni szabadon, megaláztatás nélkül. Látjuk bimbózó gyermekszerelmét, amely soha be nem teljesedhetett. És látjuk a da­rab végén újra a koncentrációs lá­gerból visszatért Ottó Frankot, a csa­lád nélkül maradt édesapát, amint megtörtén, hitében megrendülve be­fejezi annak a naplónak az olvasá­sát, amelynek írója már soha nem folytathatja a naplóírást. NAGYON NEHÉZ FELADATOT VÁLLALTAK A LENIN KOHÁ­SZATI MÜVEK SZÍNJÁTSZÓI, ami­kor Anna Frank naplójának előadá­sára vállalkoztak, de vállalásukat becsülettel teljesítették. Teljesítet­ték szinte oly mértékben, hogy azt már ném is lehet öntevékeny szín­játszók mércéjével mérni. Kiegyen­súlyozott, kiforrott, művészi értékű előadást nyújtottak, amely minden nézőt (nemcsak azokat, akik maguk is átéltek hasonlókat!) lelke mélyéig megrázott. Bikárdi Gyula rendező­nek sikerült megteremtenie a szín­padon a kor atmoszféráját, örök nyo­másként érződött a színpadon a tör­ténelmi háttér, az embergyilkos há­ború, a milliókat gyilkoló nácizmus dögletes levegőjének a padlásszobába, a rettegő, ártatlan emberek közé való beáramlása. Szinte úgy éreztük, mi is ott húzódunk még Frankék padlá­sának egy zúgában és részesei va­gyunk a történéseknek. Nagyszerű, hatásos jelenetek, beállítások sorát ' említhetnénk a rendező jó művészi munkájának bizonyítására. Csak példaként említünk meg egyet-ket­tőt: a Chanpka ünnepi jelenetet, amikor bizakodva s Vilit az ősi héber dallam a bujkálok ajkáról, az elége­detlenkedő Van Daan éjszakai ke­nyérlopási jelenetét, a bujkálok elfo­gatásának finom megoldású ábrázo­lását, a kis Anna és a fiatal Pétfr egymásra-találását. Az egyszerre négy színen történő játék kézbentar­tása, a szétszabdalt színpadon is egy­ségesen folyó játék zökkenésmentes­ségének biztosítása, a már említet­tek mellett, mind a rendező magas művészi fokú munkáját bizonyítja. Nagy segítséget nyújtott a rendező­nek Suki Antal nagyszerű díszlete, amely a színpad négy részre tagolt­ságának tökéletes illúzióját keltette. Az egyes szerepekben a diósgyőri munkásszínjátszók legjobbjait lát­tuk. Garadnay Anasztázia Anná-ja maga volt a megtestesült kis mártír, aki a szele^urdi kislányból a bujká­lás két. éve alatt lassan komolyodó bakfissá serdül, aki szeretetre és sza­badságra vágyik, aki még nem érti az emberi gonoszságot és akit a pad­lásszoba rabságában csap meg elő­ször a szerelem szele, — hiteles, em­lékezetes formálás. Dobránszky Zol­tán Ottó Frank-ja a kiforrott szín­játszó jó művészi alakítását nyúj­totta; egj'szerű, szinte eszköztel en látókkal, hitelesen jelenítette meg a családjáért, önmagáért rettegő, alap­jában vallásos, a nehézségekben is higgadtságot erőltető családapát. A fiatal Péter szereoében jó színját­szót ismertünk mee Bódvai András személyében; alakítása nagyszerűen adta vissza az üldözött kamasz eset­lenségét, gátlásait, első, zsenge sze­relmét. Fazekas Dezső Van Daan-ja az erőszakos, önteltségéből még a rabságban sem engedő, önző ember remek figurája; különösen emlékeze­tes a kenyérlopási jelenete. Méltó párja Van Daanné szerepében Hor­váth Mara. a kicsinyes, szinte hisz­térikus, elégedetlen asszony jó for­málója. Dussel fogorvos alakját Imre László keltette életre ellenszenvessé­gig menő hitelességgel. Kelemen Irén Franknéja és Varga Zsófia Margót-ja szerepükhöz mérten jól formált alakítások, A segítő hollan­dok szerepében Pétervárí Lászlóné (Miep) és Lengyel Lóránd (Kruler) nagyon emberi alakítást nyújtottak. AZ ANNA FRANK NAPLÓJA előadása jól sikerüli Helyes volt a diósgyőri munkásszínjátszók darab- választása* művészi volt a rendezés, nagyszerű volt az előadás. Sikerrel oldották meg a darab előadásának technikai nehézségeit is. Valóban csak a legmagasabb fokú dicséret hangján s-ólhatunk produkciójuk­ról. A december 16-i előadáson mint­egy nyolcszáz néző nézte, izgulta, könnyezte és tapsolta végig az elő­adást, ho°v utána sokáig ne is fe­lejtse el, hanem gondolkozzon. Gon­doljon Anna Frankra, a sokmillió más mártírra és ugyanakkor gondol­jon a mai fiatalokra is, akik fiatal életüket nem akarják sem az impe­rialista háborúknak, sem a pusztítás őrültjei haláltáborainak, gázkamrái­nak áldozni. Éppen ezért, ezt a da­rabot mind több nézőnek látni kell! Látni kell felnőttnek és fiatalnak, aki már csak hírből ismeri (ha is­meri!) a nácizmus gaztetteit. Látni kell diáknak, ipari tanulónak, ' pa­rasztfiatalnak, minden rendű és rangú felnőttnek, hogy a tömegpusz­tító nácizmust megismerve, ne csak meg-, de felismerni is tudja. Ehhez oedig a darab sorozatos előadása és társadalmi, oktatási és népművelési szerveink tömegszervező munkája szükséges. Befejezésül: az előadás méltó volt a műhöz, a bemutatás hasznos és szükséges volt. A Lenin Kohászati Művek büszke lehet színjátszóira Anna Frank naplója előadásáért. Benedek Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom