Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-20 / 300. szám

Szombat, 1958. december 20. CS ZARMAGX ARORSZ AG Fiatalok megbízatása HAT-HET ÉVVEL EZELŐTT Sajókeresztúr határában mintegy 480 millió forintos beruházással hatalmas építkezésbe kezdtek — egy érctömörítő mű alapjait rakták le, amely a diósgyőri kohókon kívül az ózdi olvasztókat is ellátta volna darabosított vasérccel. A mű létesíté­sének gondolata helyes volt, hiszen a vörös vasérc 70—75 százalékban porosán került az olvasztókba, ami nemcsak a minőséget rontotta, de a kohók egyenletes járatát is nagyban akadályozta. 1953-ban leállították az építkezést. Két évvel később újra elkezdték a munkát, de 1957-ben — az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági nehézségek következménye­ként — ismét fel kellett hagyni vele. ^ A Lenin Kohászati Művek műszaki vezetői körében azonban a továbbiakban sem szunnyadt el az érctömörítő mű létesítésének gondo­lata. Nem, mert nagy szükségét látták ennek. Töprengtek, latolgatták a kérdést, miként lehetne megoldani, Felmérték a lehetőségeket. Érctömö­rítő műnek alkalmasnak találták a nagyolvasztó mellett a vörösiszap téglagyártó üzemet, amely nem volt kihasználva. Ezt és a sajókerepztúri építkezéshez már leszállított gépeket, alkatrészeket figyelembevéye mind­jobban megerősödött bennük az elhatározás. Pénzük azonban nem volt. Kérvényezték a dolgot és 17 millió forint új beruházással ez év júniusá­ban hozzá is fogtak az építkezéshez. Kezdetben lassan, döcögve haladt a munka. Nem voltak meg ide­jében a tervrajzok sem. A nagyüzemi pártbizottság megvizsgálta az ügyet és az érctömörítő mű építésének patronálásával a nagyüzemi KISZ-bi- zottságot, a KISZ fiatalokat és a gyárban dolgozó ifjúmunkásokat bízta meg. Mi tagadás, a fiatalok meghökkentek, megtorpantak. Nem is csoda, hiszen ilyen példátlan, nagyjelentőségű megbízatást még soha sem kaptak. Az ifjú kommunisták azonban merészen, bátran vállalták a fela­datokat. A KISZ-bizottság Drótos Lászlót bízta meg a munka irányításá­val. Ettől kezdve napról-napra egyre jobban bontakozott ki a mozgalom. A KISZ-esek minden gyárrészlegnél aktívákat állítottak be, akik mun­kájuk mellett a meggyőző szavakon kívül állandóan sürgették egy-egy alkatrész legyártását. A fiatalok ügyesen megoldották ezt a kérdést is. Bélyegzőt készítettek, amelybe belevésték: „Ifjúság az érctömörítő műért” jelszót. Minden rendezvényt ezzel bélyegeztek felül és így nem volt nehéz megkeresni ezeket a papírokat. A fiatalok viszonylag rövid idő alatt megszervezték a munkát. Tizenhét különböző vállalattal létesítettek kapcsolatot. Az építkezéshez zömében fiatal mérnökök, technikusok, lakatosok és szerelő munkások kerültek. A kivitelező üzemeknek, a vasszerkezet és a mechanika dolgo­zóinak például 70 százaléka ifjúmunkás. Munkájukra a lelkesedés, az áldozatvállalás jellemző. Többen társadalmi munkában segítik az építke­zés mielőbbi megvalósítását. Két vasárnap például 30—30 főből álló ifjú héngerészbrigád több mint 140 ezer forint értékű munkát végzett. Van azonban ettől kiválóbb példa is a társadalmi munkára. NYÁRON AZ ÉPÍTKEZÉS KEZDETÉN több mint 600 köbméter föld eltávolítását kellett megoldani. A KISZ-esek a gyárban dolgozó fia­talokon kívül elhívták a tanulóotthonokból és a technikumokból is az ifiket. 961-en vettek részt ebben a munkában és 4.449 munkaórát dol­goztak. Ha beletekintünk az építkezés munkálataiba, nyugodtan megál­lapíthatjuk, hogy a KISZ fiatalok szépen vizsgáztak a szervező, irányító munkából. Pedig ez nem volt könnyű dolog. Volt rá eset, hogy aratáskor a BMV dolgozói egyszerűen otthagyták az építkezést. Az ifjak nem estek kétségbe,, néhány óra alatt pótolták a munkaerőt. Jelenleg az építkezés befejezéshez közeledik. Az a cél, hogy de­cember 31-én próbaüzemeltetést végezzenek. Csupán egy nehézség van: különböző okok miatt még csak néhány nappal ezelőtt kezdték meg a füstgáz vezetékek szerelését, amely esetleg nem készül el 31-é^e. Egyéb­ként az osztályozó és az ezzel kapcsolatban lévő szállítószalagok már régóta üzemelnek. A diósgyőri érctömörítőmű hasonmása a Sztálin-vasműinek. Az el­térés csupán az, hogy ez csaíc egy, míg a Sztálin-vasműi 4 szalaggal van bekötve. A jelentősége azonban így is nagy. Elsősorban azért, mért a munkások jobb körülmények között dolgoznak majd. Nem szállja, nem lepi őket a por. Az érctömörítőmű létesítésével a termelékenység 6 szá­zalékkal emelkedik. Évente több mint 17 millió 400 ezer forintot ered­ményez. Ez egy év alatt tehát előállítja azt az értéket, amelyet új be­ruházásként ráfordítottak. A FIATALOK — mint Drótos László elvtárs is mondja — örül­nek, hogy teljesíteni tudják a pártbizottság megbízatását. Jóleső érzés tölti el őket, mert azt tapasztalják, hogy a gyárigazgatóság és a pártbi­zottság bízik bennük, elismeri munkájukat. TÖRÖK ALFRÉD I lehetőségek teífes kihasználásával készítsék el a tsz-ek a jövő évi tervüket Valamennyi termelőszövetkezetben előkészítették az 1957—58-as gazda­sági év zárszámadását. Az eddig szerzett tapasztalataink azt mutat­ják, hogy amelyik tsz-ben tavaly ko­moly és alapos tervet készítettek és a tervfegyelmet is betartották, a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó, vagy legalább is kielégítő ered­ménnyel zártak. Rossz, vagy igen gyenge eredmény csak ott van, ahol felelőtlenül és ésszerűtlenül tervez­tek, vagy ahol a tervet mellőzték. Az 1958—59-es gazdasági év meg­tervezése legtöbb tsz-ben sajnos még igen kezdetleges stádiumban van. Sok helyen még az alanvető termelési tervszámokat sem állaoí- tották meg és egyetlen tsz sem ké­szítette el eddig teljes egészében a jövő évi tervét. Hogy a tervkészítés a részletes és alapos oktatás után is még csak ilyen kezdeti stádiumban van, ezért felelősség terheli a tsz-ek vezetőségét, a gazdasági felügyelőket és a járások me­zőgazdasági osztályait. Tudott dolog, hogy a tsz-ek terv- készítése pontos határidőhöz van kötve országosan, hiszen a tsz-ter- vek szerves részei a népgazdasági tervnek, amellyel népgazdasági szinten számolnak. Első és legfontosabb dolog most. hogy a tervkészítés ütemét meggyor­sítsuk, de úgy, hogy az ne menjen a tervezés minőségének és a realitás rovására. < A tervkészítés ütemének meggyor­sítása mellett fontos, hogy a helyi adottságok és az állam által nyújtott kedvezmények széleskörű figyelem­bevételével tervezzünk. Vegyék fi­gyelembe a tsz-ek a maguk érdekein kívül az állami érdekeket is. Az ál­lam igen komoly segítséget nyújt a tsz-eknek, viszont elvárja, hogy a tsz-ek is vegyék figyelembe, mire van szüksége a népgazdaságnak. Az első ilyen népgazdasági érdek, hogy a lehető legnagyobb termés- eredményt érjék el holdanként, s minél olcsóbban termeljenek. A gaz­dasági érdekek mellett ez politikai­lag is igen fontos, mert jól jövedel­mező tsz-gazdálkodással lehet első­sorban meggyőzni a még egyéni gaz­dálkodókat a szövetkezés előnyeiről. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy tsz-eink, saj­nos, nem a leghelyesebben ter­veznek. Számos helyen igen alacsonyra, 20—25 százalékra tervezik a kenyérgabonát (30 szá­zalék helyett!). Jórészt csak az önellátást és az adó­búzát akarják megtermelni. Nem gondolnak arra, hogy ebben az or­szágban minden dolgozónak szüksé­ge van a kenyérre és ki termelje meg a kenyeret elsősorban, ha nem a tsz-ek és állami gazdaságok? Ala­csonyra, 8—10 százalékra tervezik a kukoricát, azt az abrakot termő nö­vényt, mely a legtöbb és a legna­gyobb tápértékű takarmányt termi holdanként. Megyénkben több mint 20 tsz-ben gödöllői ikersoros mód­szerrel termesztettek kukoricát és bár elég sok. hibát is elkövettek, mégis e módszerrel mindenütt felül­múlták a megye egyéni gazdáinak termésátlagát. Sőt egyes tsz-ek. mint például a bodrogkeresztúri 30 mázsa májusi szemes kukoricát termelt egy holdon. Ezzel a módszerrel "igen sok kézi munkaerőt (több mint fele) takaríthat meg a közös gazdaság. Még mindig nem kielégítő az őszi takarmánykeverék termesztése, pe­dig tudott dolog, hogy az őszi takar­mánykeverék és az utána vetett má­jusi másodvetésű siló termi a leg­nagyobb tápértékét holdanként a szálas, nedvdús takarmányok közül. Szerencsére csak elvétve, de még mindig akad tsz, ahol a pillangós ta­karmánytervezés csak 10—12 száza­lék a kívánatos 16—18 helyett. Súlyos hib.. van a talajerő vissza­pótlás terén. A legtöbb tsz-ben azt állítják, hogy elegendő az istálló­trágya. Ez pedig nem igaz. Nem, mert az állatállomány még sehol setm elegendő, s a trágyakezelés — tisztelet a kivételnek — mindenütt rossz. Továbbá nem veszik figye­lembe, * hogy nemcsak a szántóra, hanem a többi művelési ágakra is szükséges az istállótrágya. A jelen­legi istái. Jótrágya termelés a rendsze­res talaierőutánpótlásra sem elegen­dő. És különösen nem elég a talaj­erő fokozására. Az isfállótrágya hi­ányt legtöbb helyen nem akarják pótolni másodvetésbe vetett zöJdtrá- gyával, mely műtrágyákkal helyesen kiegészítve a legolcsóbb és egyálta­lán nem munkaigényes trágyázási módszer. Sajnálatos és érthetetlen do­log, hogy még a jobb tsz-ek sem használják ki az állam által nyújtott műtrágyavásárlási ked­vezményeket. Nem akarják meg­érteni, hogy a műtrágya az az anyag, aminek a termelésbe való befektetése egy éven belül bú­sé san megtérül, ha kellő mennyi­ségben és hefyes időben mázzák. alkal­Nem nagy törekvést tapasztalunk a talajjavítás, meszezés megtervezésé­re, annak ellenére, hogy megyénk szántóterületének 70 százaléka mész- szegény, savanyú talaj. Így rossz szerkezetű és bizonytalan termésho­zamú. Az eddig megjavított terüle­tek fényesen igazolják a talajjavítás előnyét, ugyanis 30—80 százalékig nagyobb termést adnak,, mint ja­vítás előtt. Kevés azon tsz-ek száma, ahol már a korábban megépített öntözőtelepe­ket vagy kertészeti célra, vagy szán­tóföldi takarmánytermesztés céljára öntözésesen ki akarják használni. Még kevesebb azoknak a száma, amelyek öntözőtelep létesítését ter­vezik. Számos tsz-nél indokolatlan takarékosságból és a saját erők túl­becsüléséből kevés gépi munkát ter­veznek. Sok kiegészítő talajmunk^ nem terveznek be (például tarlóhán­tás elmunkáláSa, őszi mélyszántás, tavaszi simí'tózása, kultivátorozása stb.) Több helyen tapasztaltuk azt is, hogy a növényvédelmi munká­kat, a növényvédőszereket nem ter­vezik be. Kevés helyen találkozunk a hormonos gyomirtás betervezésé­vel stb. E néhány alapvltő dologban szer­zett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy P nem kellő lelkiismeretességgel foglalkoznak a tsz-ek. gazdasági felügyelők, járási mezőgazdasági osztályok a tsz-ek jövő évi ter­vezésével. Ezzel komolyan veszélyeztetik a jö­vőévi termelést és a hároméves nép- gazdasági tervben előirányzott fel­adatok végrehajtását. Elsőrendű fel­adata legyen most minden tsz-veze- tőségnek és a tagságnak, minden gazdasági felügyelőnek és a járási mezőgazdasági osztályoknak, hogy minden tsz-ben a legrövidebb időn belül reális, minden lehetőség ki­használását biztosító tervet készítse­nek. fF. Gy. SZÁZEZER FRANK VÁRJA. HOGY KIFIZESSÉK... 1804-ben egy Anna-Emilie Guzman nevű asszony Franciaországban na­gyobb pénzösszeget helyezett letétbe annak a tudósnak a részére, akinek első ízben sikerül jelzéseket leadnia egy másik bolygóra és ottani élő­lénytől választ is kap. Ezidáig nem kerülhetett sor az összeg kifizetésére, amely kamataival és kamatos kama­taival együtt ma körülbelül százezer frankot tesz ki Most azonban, ámikpr már mesterséges bolygóik keringenek a Föld • körül. ■ itt- az. ideje*, hogy emlé­keztessük a tudósokat a közel ■••két­száz évvel ezelőtt tett alapítványra. — A putnoki járás állatorvosai az elmúlt napokban szakmai továbbkép­zésen vettek részt, ahol a járási ta­nács elnökhelyettese ismertette a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nek időszerű kérdéseit. Felfedezem Nagy-Miskolcot EZ ANNAK A MŰSORNAK CÍME, sugárzott a Miskolci Rádió. Ebben amelyet tegnap este már hatodízben Nem szeretem az esőt. Különösen így ősszel. Se testem, se lel­kem nem kívánja. Áztam-fáztam az életben ép­pen eleget. Sokat. Legtöbbet a fronton, no, meg a hadifogságom ideje alatt. Elég volt az egy életre. Talántán még sok is. Ezzel magyarázható, hogy behúzódtam az útmelletti tanyaház eresze alá. Onnan nézelődtem... Az ég alján már szakado­zott a felhő. Várható volt, hogy eláll. Rágyújtot­tam. Az ózdi betonút piszkában verebek ugráltak. Csipegettek. Időnként megrázták apró, pehely­súlyú kis testüket. Fáztak. Percre rá elröppen­tek. Akkor vettem észre, hogy az úton egy haj­lotthátú, öreg parasztember közelít. Jobb kezé­ben görcsös somfabotot tartott. Amikor a ház elé ért, odavetettem neki a szót: =— Hé!... Bátyám!.., A parasztember megállt, somfabotját bele­helyezte a köszegély melletti apró kis lyukak egyikébe, rátámaszkodott, majd felémfordította hófehér fejét: — No?... — Kerüljön kend erre... Itt nem esik. A gúnyája már vizes. Félős, hogy átázik. Közben beszélgethetünk is. Jobban megy az idő ... Az öreg megemelintette a fejét, szemével végigseperte az eget, hunyorított, aztán újra fe­lém fordult: — Arra az öt percre?... Nem ér az annyit! Sietős az utam. Várnak az állataim. Hanem, be­szélgetni azt lehet. Ütközben. Még jobban is esik. Tempósabb... Pc a Halért-»* am az öreghez. Mentünk. Lé­V^ddlldlNUZldlTI pegettünk. Kopogott alat­tunk a vizes beton. Alig öt percre rá elállt az eső. Az öreg megtömte a pipáját. Szívta, fújta. Eresztette a füstöt. Az útkanyar elhagyása után megeredt a beszéd patakja ... — Hát, kezdte az öreg Gergő bácsi, — mert, hogy Gergő Mihálynak hívják az öreget, — úgy hatvannyolc esztendőnek ennekelőtte a pilisi pusztán vertem gyökeret. Ott hajtottam ágat- bogat, de ott is virágoztam. Majd csak úgy öt­ven esztendő múltával kerültem erre a vidékre. Nem mondom, jó itt is, nincs semmi bajom. Csak- hát, ahol az ember gyökeret vert, mégiscsak ott z legjobb. Ámbátor a pásztorember élete itt is, ott is egyforma. Nincs annál szebb. Nincs! . * , Az egész világon... Húsz-harminc métert lépegettünk, amikor Gergő bácsi újra kezébe vette a beszéd fonalát: — Ahogy mondtam, ott éltem a pili pusztán. Nagyon sok ideig, őriztem a város birkáit. Le­geltettem, ajnáróztam őket. Most meg már nyug­díj előtt állok. A fene vinné!... Rágondolni is rossz. Nem nekem találták azt ki. Ha az ember nem csinál semmit, hamar elhalódik. Az apám mond­ta. Az pedig okos ember volt. Túlontúl okos. Is­merték. Sokan. Az egész falu... Az is pásztorem­ber volt... hogy azokból egy célszerű kis karám sikeredik. S ha nagy a hideg, a birkák egészen beágyazhat­ják magukat a szalmába. Aztán én is ott vagyok mindig mellettük. Éjjel-nappal, télen-nyáron. Fölfekszem egy megkezdett kazalra s ott alszom. Van ugyan egy kis házam is — a tanács jóvoltá­ból —, de azt nem használom. Mindössze akkor vagyok a födele alatt, míg ruhát váltok, vagy ha nagyon esik. Akkor az „éhet” is ott verem el. A kis zsámoly széket kiteszem a szoba közepére, a szűkét meg a földre. Van a szobában asztal is, ű“ szék is, de azokat se veszem használatba. Uras- l.varoshoz tartozunk, nagyon mosto­a műsorban a kritika szemüvegén keresztül vizsgáljuk városunk egyes területeit. Jártunk már a Martintele­pen, Hejőcsabán. Diósgyőrben, Pe­recesen, Lillafüreden és tegnap Gö- römbölyön, Tapolcán. A felfedező körút során szerzett tapasztalatokról szeretnék egy pár szót szólni, azzal az indoklással: hátha az illetékesek tegnap este nem hallgatták ezt a műsort. Görömbölyről szeretnék egy-nkét dolgot megemlíteni. Ugyanis azt mondják a görömbölyiek: amióta a JHiliálij Gergő Mihály végighúzta tenyerét csapzott, nagy bajuszán. Simította az esőverte szálakat. Igazította. Egysorba. Aztán folytatta: — Fönséqes élet a ?ászt?rélet Aki ® ismeri, az nem is tud­hatja. Nem cserélném fel senkifia hivatalával. Mert ott vannak a birkák!... Ha a város eszten­dőnként nem selejtezte volna a nyájat, hát... fölsmporitottam volna őket az olvashatatlan­ságig. Dehát a város parancsol. A régi helyemen is, meg most is. Már a selejtezésben. Egyébként a magam ura vagyok. Teljesen. Főként azóta, hogy a Julist elföldeltem. A magam kenyerén élek. Jobbadán hidegen. Mert meleg étel csak nagyritkán jut a számba. Amikor magam főzök. Havonta egyszer-kétszer. Mikor hogy. Hiába!... Asszony nélkül olyan az ember élete, mint a ki­vert kutyáé. Talántán még annál is rosszabb. Gergő Mihály vízcseppet nyomott szét a szemgödrében. Eldörzsölte, elsimította. — Ámbár a birkák körül is akad némi baj. Kicsi az okol. A nyájnak a fele se fér bele. Egy részük kinn éjszakázik még a legnagyobb hideg­ben is. No, nem a pusztaságban. Nem. Aratáskor úgy rakatom a szalma asztagokat egymás mellé, kodó emberek részére találták azt ki. Meg a fe­hérnépeknek. Mintha az étel javulna azzal, ha asztalra helyezik s az álom szebb volna a tollas párnákon? ... Bolondság!... Rendes pásztor em­bernek ott a természet vet ágyat. Takarónak a csillagos ég, meg a suba. Ha, mégha delet kondí- tanak benn a faluban, az étel is maradandósab- ban esik az ég alatt. Esőben? Hóban?... Az más!... Akkor ott a kis szoba. Azidőre be lehet húzódni. Leül az ember a szoba közepére, a kis zsámoly székre, melynek nincs párja széles e nagy világon. Valóságos örömet érez az ember, ha rá­telepszik. Ekkor a süveg is lekerül a fejről’ Ka- nalazás közben háttérbe szorul minden földi gond. De nincs is annak semmi helye az éhűzés közepette. Amikor a szilke tartalma kifogy, az ember feláll, felveszi a subát és a süveget, kilép az ajtón s előtte ott van a nagy világ minden szépségével. Ha még mindig esik, nem baj!... Kell az a földnek. Nagyon. Ígéri a jövő kenyerét. Mindössze annyi történik, hogy a su­bát kifordítom. Így szép az élet, a pásztorember élete. Hát így, ilyenféleképpen. Amikor az irányban kérdeztem föl Gergő Mihályt, hogy hogy nem fagy le a lába a kazal tetején, télen, így magyarázta ki magát: Nézze! Az ember alszik. Ál^°éÍveis Közben nyújtózkodik s a suba alól kikerül a csizma. Ilyen esetben a láb könnyen elfagy. De- hogyha lefekvéskor leveti s úgy kerül ki a suba alól, nos, akkor, azon-menten vissza is húzza. PÉCZELI ENDRE [járt a bekötőút problémája! Enyhén [szólva borzalmas ez az út, ahogy ki- méz. Talán egyik legrosszabb álla- »pótban lévő útja megyénknek. Nem is szólva a község belső útjairól és a ►járdákról. Görombölyön Jlyenkor tél­ivíz idején csak csizmában lehet köz. flekedni. Egy másik dolog: Zsigmond József Tapolca u. 5. sz. alatti lakos helyzete. A háromgyermekes család jelenleg olyan lakásban lakik, amelyben a hi­vatalos megállapítás szerint is élet- veszélyes a tartózkodás, mert a fa­lak bármely percben beomolhat­nak. A kiköltözésről szóló hivatalos végzés megszületett, csak éppen be­költözniük nincs hova. Miért nem lehet végre a Zsigmondék lakásügyét megoldani? 1 A községben sok a nagycsaládos dolgozó anya, de óvoda, napközi nin- 4csen. így azután előfordul olyan eset ;is. hogy egy anya kénytelen az álig egyéves gyermekét a négyéves gyer­mek felügyeletére bízva. otthon hagyni. Azt hiszem, nem kell magya­ráznom. milyen veszélyeket rejt ez magában. Csak néhány dolgot említettem meg. de ez is bizonyítja: a göföm- bölyiek kérése jogos: törődjenek jobban velük ! Horváth Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom