Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
2 ßSZAKMAGTÄRORSZAC* Vasárnap, 1958. november 9. Ne csorbítsák saját megbecsülésüket Néhány meg jegyzés a pedagógusok megbecsüléséről és az intrikákról Ifulturális forradalmunk jelenlegi XY- szakaszában egyik legfontosabb feladat a szilárd világnézeti nevelés. tlAz egész társadalmat átfogó világnézeti nevelő munka csak akkor jár- . hat tartós eredménnyel és a jövőre távlatokat nyitó csak akkor lehet, ha az ifjúság marxista szellemű nevelését tekintjük egyik legfontosabb feladatának. Minden társadalmi rendszer arra törekszik, hogy ifjúságát a maga világnézetére nevelje. Mi kommunista szellemű és világnézetű, művelt, erkölcsös ifjúságot akarunk nevelni— szögezi le a pártunk művelődéspolitikai irányelveiről kiadott pártdokumentum. A felnövő új nemzedéknek a korszerű ismeretek és tudományos eredmények elsajátításával együtt meg kell ismernie és magáévá kell tennie a marxista—leninista világnézet alapjait, gondolkodásában, érzésvilágában, magatartásában ki kell formálnia a szocialista erkölcsöt. Ez olyan követelmény, amit oktatási és nevelésügyi feladataink között a legelső helyen kell hangsúlyozni, annál is inkább, mert az ifjúság világnézeti-erkölcsi nevelésében jó néhány év óta súlyos bajok mutatkoznak, s az elért eredmények sem bizonyultak elég szilárdnak. A pedagógusok túlnyomó többsége alapvető kérdésekben egyetért a. párt és a kormány politikájával. Ahhoz, hogy ők maguk is a szocialista rendszer meggyőződéses és megingathatatlan híveivé váljanak, és a rájuk bízott gyermekeket ilyen szellemben nevelhessék, biztosítani kell számúkra a bizalom légkörét, valamint a további erkölcsi és anyagi megbecsülést. Külön elismerés jár azoknak, akik iskolai munkájukon túl is — elsősorban az ifjúsági szervezetekben és a népművelési munkában — segítik szocialista fejlődésünket. A bizalom és megbecsülés légkörének biztosítása mellett törődnünk. kell a pedagógiai és ideológiai fejlődésükkel. Pedagógusaink sokat fejlődtek az elmúlt 13 esztendő alatt, de jelentős részük még nem marxista—leninista. Gyermekeink szocialista szellemű nevelését tehát javarészt nem marxista szellemű pedagógusok végzik, olyanok, akik — mivel nem állnak szilárd marxista—leninista talajon — erkölcsükben sem szocialisták. Amikor a pedagógusok felé kinyilvánítandó bizalomról és megbecsülésről beszélünk, feltétlenül szükséges ennek a kérdésnek néhány megjegyzés tükrében való boncolgatása. 7\Tépi államunk az elmúlt 13 esz^ ’ tendő alatt megszámlálhatatlan formában nyílvánította ki megbecsülését a pedagógusok iránt. A pedagógusok részére nyújtott különböző kedvezmények, juttatások, az előlegezett bizalom megnyilvánulásai, a különböző juttatások, kitüntetések pedig a végzett munka megbecsülésének jelei voltak. A pedagógusok nagyrésze rá is szolgált erre a megbecsülésre és bizalomra, és — annak ellenére, hogy viszonylag alacsonyabb keresetű értelmiségi dolgozók — példamutató, lelkes munkával vettek és vesznek részt az iskolai és iskolánkívüli népműveléssel a szocialista építésben és vettek részt különböző társadalmi munkákban. Például napjainkban a választások előkészítő munkálataiban. Korábbi írásainkban, a nevelés Ügyével foglalkozva, fejtegettük, hogy a pedagógusok tábora nem egységes, vegyes összetételű.' Szép számmal találhatók közöttük olyanok, akik szívvet-lélekkel magukévá tették a marxizmus—leninizmust, a szocialista erkölcsöt; találhatók olyanók is, akik állásféltésből fogadják el és munkájukban látszólagosan követik á marxista tanításokat, és — sajnos — találhatók még olyan elemek is, akik a múlttól nem tudnak és nem is kívánnak elszakadni, vagy éppen kimondottan ellenséges beállítottságúak. Éppen ennek a heterogén összetételnek tudható be, hogy rr pedagógusok tábora, nem mentes a. pletykáktól, az intrikáktól sem. Erre a. megyei tanács művelődési osztályának irattára, a fegyelmi vizsgálatoknak már csak mázsákkal mérhető aktatömege,, valamint a különböző- más szervekhez benyújtott feljelentések. panasziratok sokasága bőséges példát és bizonyítékot szolgáltat. A feljelentéseket, beadványokat vizs- gálgatva kiderül, hogy egészen elenyésző hányadot jelentenek a valóban konkrétumokat tartalmazó bejelentések, és túlnyomó zömük alaptalan rágalmazás, plétyka, intrika. Ez a megnyilvánulás semmiképpen nem. jér. össze azzal a szocialista erkölcscsel, amely pedagógusainktól feltétlen megkövetelhető és megkövetelendő és alapjaiban veszélyezteti a pedagógusok helyes világnézeti formálódását és ezen keresztül a gondjaikra bízott gyermekek helyes világnézeti nevelését. A z ellenforradalom előtt már nagyjában elült a pletykaláz, azonban az ellenforradalom alatt és az azt követő időkben veszedeknes méretekben fellángolt. Miből adódnak ezek a pletykák? Ellenforradalom alatti cselekmények, más lezárt, kivizsgált események újramelegítésé- ből, egymásnak ellenforradalmi aktivitással való vádolásából, karrierizmusból, egymás lejáratására való törekvésből, asszonyi pletykákból, nőügyekből és — elenyésző kis hányadában — a városi és falusi erkölcsök között még fellelhető különbözőségből. Tömegével írják a feljelentéseket, Nagyon sok esetben névtelenül. Feljelentésekkel árasztják el a párt- bizottságokat, a minisztérium illetékes osztályait, a tanácsi szerveket, lapszerkesztőségeket, minden olyan helyet, ahonnan i'izsgálatot várhatnak. em a pletykák, intrikák mocskában való vájkálás végett, hanem fentiek bizonyításához illusztrációképpen említünk meg néhány példát. C községben az egyik pedagógus minden fellelhető fórumot elárasztott feljelentésekkel igazgatója ellen. Megvádolta sikkasztással, szakmai . c zá nem értéssel, durva bánásmóddal és mindennel, ami csak elképzelhető. Feljelentéseinek kivizsgálásával foglalkozott a minisztérium, a járási pártbizottság, a megyei pártbizottság, a megyei művelődésügyi osztály és néhány lapszerkesztőség. A vizsgálat folyamán számos névtelen levél is érkezett az illetékes vizsgáló szervekhez, sőt a helybeli termelőszövetkezet nevében is irt valaki egy hamisított levelet. Ezek a levelek mind a feljelentő igazát igyekeztek aláhúzni és nem egy levél kifejezetten megmondta, hogy már pedig abba az iskolába legalkalmasabb igazgató a feljelentő pedagógus lenne. Az igazgató, az ellene indított feljelentés- özönről tudomást szerezve, eile, .támadást indított és hasonló vádak sokaságával feljelentéssorozatot tett a pedagógus ellen. A vizsgálati íratok több kiló súlyúra nőttek és csak áthelyezésekkel lehetett a■ hangulatot ú.gy ahogy lecsillapítani. A lefolytatott vizsgálatok megállapították, hogy a felhozott vádak többségükben nem helytállók, elsősorban összeférhetetlenség, törtetés, karrierizmus volt a feljelentés indítéka. T\f községben egy részeges pedagógús, hogy igazgatóját lejárassa és az igazgatótól kapott több- rendbeli megrovást és figyelmeztetést „visszafizesse”, amikor igazgatója egyszer véletlenül többet ivott és a. kocsmában elaludt, trágyahordó targoncán fuvaroztatta haza a falu szemeláttára. Ugyanez a pedagógus női munkatársait minden eszközzel igyekezett munkájukban gátolni, általában, a helyi pedagógus kollektívát bomlasztani, hogy a bekövetkező visszaesésért majdan az igazgatóját tehessék felelőssé. Sz. községben az ellenforradalom alatt törvénytelenül leváltott kommunista igazgatót az ellenforradalom után azok a pedagógusok, akik az ellenforradalom alatt hangoskodtak, a legkülönbözőbb dolgokkal vádolták meg, igyekeztek mind a községben, mind a felettes szervek előtt lejáratni. Az igazgató — helytelenül — ez esetben is ellenvádaskodással válaszolt és az intrika közvetlen eredménye. a tantestület egységének széthullása, és közvetve a nevelés minőségi csökkenése lett. H. községben egy elhagyott asz- szony a fiatal tanítónőt tűzte pletykálkodása céljául. Hamis tanú bizonygatta, hogy a tanítónőt és az asszony volt férjét olyan helyzetben találta, amely — ha valóban megtör- cént volna — tanítónőhöz méltatlan és semmiképpen riem. tűrhető a községben. A lefolytatott vizsgálat megállapította. hogy a vád teljesen alaptalan, a bíróság a vádaskodót elítélte, azonban a, tanítónő bemocskolt becsületét a községben tisztára mosni a bírót ítélet sem volt képes. JTqU másik községben két fiatal .tanítónő lakott együtt, az igazgató lakásának, egyik, szobájában, albérletben. Kgv kívülálló, a lakószobájuk ablakán belesve, hálóingben látta őket, mire hihetetlenül rövid idő alatt.az egész község arról beKülpolitikai kouiaieutáruak Napirenden a francia-algériai tárgyalások szélt, hogy mindkét fiatal tanítónő az igazgató szeretője, mert az igazgató ablakában látták őket hálóingben. A vizsgálat során a rágalom alaptalansága bebizonyosodott — az igazgató felesége tiltakozott ellene leghatározottabban —, azonban a. községben szállongó pletykát elaltatni nagyon nehéz. A falusi és a. városi erkölcsi, felfogás ma is fellelhető különbözőségéből adódott az a rágalom is, amikor a városról falura helyezett fiatal tanítónőt, mert szabadidejében short- ban sétált a. patakparton, olyan vádakkal illették, amelyek ellen nagyon nehéz volt védekeznie és működése lehetetlenné vált. Csak néhány példát említettünk, azonban — úgy véljük — ezek is élénken szemléltetik azt a fülledt légkört, amelyben pedagógusaink egyrésze még ma is él. Nem tud elszakadni a régi, rossz értelemben vett polgári erkölcstől, amikor az egymás elleni áskálódás, intrikálás, kétkónyökkel való előretörés, másoknak a lejáratása karriert jelentett. Az eseteknek nagyon kis százaléka indul kívülállóktól, a vizsgálatok bizonyítékai szerint túlnyomó többségükben pedagógusok indítják az intrikát pedagógusok ellen. Sajnos, ezek az intrikák, ezek a pletykák nem maradnak a pedagógusok kollektívájának körén belül, hanem szóbeszéd tárgyát képezik a községekben, azt kiszínezve, helytelenül felnagyítva adják tovább, és ezzel a pedagógusok helyrehozhatatlanul vétenek önön társadalmi megbecsülésük, a pedagógusokba. a pedagógusok erkölcsébe vetett hit és a szülőknek, a társadalomnak a pedagógusok nevelő munkája iránti bizalma ellen. Természetesen, ez a jelenség nem általános, de gyakori jelentkezésénél fogva különös figyelmet érdemel. Az intrikáknak végső soron a gyermekek nevelése látja kárát, mert a pedagógusok ebben a légkörben nem tudnak nevelni, oda lesz a bizalom, a megbecsülés is s mivel magatartásuk távolesik a szocialista erkölcstől, eleve nem tudnak megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket pártunk művelődéspolitikai irányelvei az ifjúság szocialista világnézeti nevelésében a pedagógusok számára feladatként megszabnak. Ezen túl magatartásukkal veszélyeztetik a többi pedagógus tekintélyét, becsületét is. ' ■ J\Jépünk becsüli a1 pedagógusokat', legféltettebb kincsét, a gyermeket, a jövő kultúráltabb társadalmának nevelését bízta rájuk; bizalommal, megbecsüléssel és elismeréssel adózik tevékenységüknek, de elsősorban a pedagógusokon is múlik, hogy ezt a megbecsülést „fúrással”, egymás elleni intrikákkal, pletykálkodással, kultúr emberekhez méltatlan magatartással ne csorbítsák. Ezen túlmenően a pedagógusok elleni feljelentéseket kivizsgáló állami szervek — az intrika-járvány hathatós leküzdése végett — mindenkor a legalapqsabban vizsgálják meg a feljelentés'indítékait és az alaptalan vádaskodókkal szemben a legszigorúbb felelősségrevonást alkalmazzák. Szükség esetén ne riadjanak vissza a fegyelmi úton történő elbocsátástól sem és a hasonló ügyekben hozott fegyelmi határozatokat hozzák — elrettentő példaképpen — minden pedagógus tudomására. A fegyelmi eljárást folytató szervek. és a bíróságok feladatain túlmenően jelentős szerep jut a pedagógusok közötti intrika leküzdésére a falusi pártszervezeteknek, a falusi kommunistáknak is. Az ö feladatuk, hogy jó nevelő munkával erősítsék a szocialista erkölcs falusi bázisait, olyan . légkört teremtsenek falun, amely az intrikálást lehetetlenné teszi és ugyancsak az ő feladatuk az is, hogy a kivizsgálások lefolytatása utóm, az alaptalanul megrágalmazott pedagógusok tekintélyét a községben helyreállítsák, további megbecsülésüket biztosítsák, A z ifjúság szocialista szellemű neveléséhez, szilárd szocialista erkölcsű nevelők kellenek. A szocialista erkölcs biztosítása pedig nemcsak a pedagógusok, nemcsak a pártszervek, hanem az egész társadalom feladata. BENEDEK MIKLÓS LÉNYEGÉBEN MAR hetek óta a külpolitika napirendjén szerepel a francia-algériai tárgyalások ügye. A kérdés első felmerülését követeién a kapitalista sajtó nemcsak a tényeknek, de gyakran egymásnak is merőben ellentmondó találgatásokba bocsátkozott az erről szóló hirmagyará- zataiban. Egy nyugatnémet lap közleménye nyomán még olyan képtelen állítás is a hír szárnyára kelt, miszerint a független algériai kormány hallandó feltétel nélküli tárgyalásokat folytatni Franciaországgal az algériai béke megteremtéséről. Ferhad Abbasz Kairóban megalakult kormánya valóban számos alkalommal készségét nyilvánította a tárgyalásokra, amelyek végetvethet- nének az immár négy éve tartó, sok véráldozatot követelt francia-algériai háborúnak. Ezt a következtetést csak egyes burzsoá körök vágyálmai sugalmazhatták. Ez minden nyilvánvaló képtelensége dacára is mutatja, milyen rendkívül fontos megoldást sürgető kérdés a gyökeres rendezés ügye. Fontos ez francia részről elsősorban a nép számára, amelynek fiai véreznek ma is a függetlenségért küzdő Algéria földjén, a meg-meg- újuló fegyveres harcokban. Sürgető érdeke ugyanakkor minden francia adófizetőnek, akikre évről-évre súlyos tehertételt rónak a felső tízezer érdekében folyó háború anyagi költségei. És végül,'de nem utolsó sorban fontos a rendezés ügye a francia.burzsoázia számára, amelynek a számlájára annyi csúfos kudarc Íródott ebben a háborúban. Azoknak a tragikomikus kormánybukásoknak. amelyek az utóbbi évek Franciaországéban szinte egymást követték, alapjában véve számos esetben kifejezetten az volt az előidézője, hogy ezek a kormányok lényegében változatlanul folytatták elődeik gyarmatosító háborús politikáját, mely pedig mindannyiszor tarthatatlannak bizonyult, mert egyrészt Algériában sohasem érte cl célját, a Felszabadítási Front által vezetett függetlenségi harc leverését, másrészt .Franciaországban csak újabb kormányválságot eredményezett. Amikor pedig a nyáron a francia burzsoázia lemondott az országvezetés hagyományos demokratikus formáiról és a kormányrudat De Gaullenak adta át, amiben mint ismeretes, éppen Algériának a franciák megszállta területén végrehajtott,, május. Jibl pueesnapnak volt döntő szerepe, akkor az algériai helyzet rendezését a tábornok-miniszterelnök gondjává tette. Maga De Gaulle — mint tudjuk — a rendteremtés apostolaként lépett akkor az országvezetés első posztjára. AZÓTA MEGALAKULT Kairóban Ferhad Abbasz miniszterelnök vezetésével a szabad algériai kormány, amely már néhány hetes fennállása alatt is igen jelentős erőfeszítéseket tett Algéria jövője érdekében. Egyrészt gondoskodott a harc továbbfolytatásának gazdasági megalapozottságáról, az Arab Liga legutóbbi ülésén aláirt hitelegyezmények megkötésével. A másik fontos kezdeményezésük viszont a békés megegyezés irányában tett lépések voltak. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a kettő valamiképpen ellentmond . egymásnak. Ellenkezőleg. Éppen kiegészíti és elősegíti egymást. Történelmi tapasztalat, hogy az ellenfél tárgyalási készségét, a békés megoldásra való hajlamát a partner erejének növekedése kedvezően, ennek csökkenése viszont kedvezőtlenül befolyásolja. Az ideiglenes algériai kormánynak a tárgyalások útján történő békés megoldás irányában tett intézkedései és nyilatkozatai tehát teljes összhangban állnak a függetlenségükért fegyverrel küzdő algériai nép érdekevet. Ezek az érdekek abban állnak, hogy hacsak egy mód van rá, a Franci aországgal való egyenjogú tárgyalások révén végetvessenek a további vérontásnak. Ennek azonban az a feltétele, hogy a francia kormány is minden hátrányos és megkülönböztető feltételi mellőzve, jószándékkal akarja és segítse elő a probléma békés rendezését. Ismerje el végre aa algériai népnek a függetlenségre és a nemzeti önállóságra való jogát. Ismeretes, hogy De Gaulle október 23-i sajtóértekezletén »nem zárkózott el azelöl«. hogy kormánya tárgyaljon a felkelés vezetőivel a fegyverszünetről. A tárgyalások színhelyéül Pá-* rizst jelölte meg és nagylelkűen hozzáfűzte, hogy garantálja a felkelők tárgyalásra küldött megbízottjainak a szabad visszatérést. Ez mindenkelre kedves — mondhatnánk némi epés hangsúllyal — annál is inkább, mert a francia kormány a párizsi Gresnes börtönben mindmáig fogva- lartja azokat a volt algériai vezető politikusokat, akik éhségsztrájkba kezdtek, hogy az éhhalállal is szembenézve, hazájuk függetlenségéért küzdjenek az utolsó »adott lehetőségek« köpött. Ugyanakkor viszont nem érdektelen megjegyezni, hogy Ferhad Abbasz kormánya a tárgyalások ked-\ vező feltételeinek megteremtése érdekében a napokban bocsátott szabadon több olyan francia katonát, akik: annakidején a harcok után estek a felkelők fogságába. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között nyilvánvaló, hogy melyik fél mennyi jószándékú és tényleges készséget tanúsít a tárgyalások iránt. Francia részről csak egy ,,nem elzárkózó« kormányfői nyilatkozat és lényegében semmi más, azaz pontosabban még olyan tények, hogy több mint százezer algériai sínylődik börtönökben és koncentrációs táborokban. Azoknak a száma pedig 200.000-nél is több* akik Tuniszba és Marokkóba menekültek arról a francia megszállás alatt lévő országrészről, amelynek most De Gaulle »szabad választásokat és demokratikus kibontakozást« ígért. Az utóbbi megvalósulása sze-* rinte abban jut majd kifejezésre* hogy a megválasztandó képviselők kétharmada muzulmán (algériai) lesz. Az igazság ellenben abban jut kifejezésre, hogy habár a képviselői mandátumok általában Európaszerte kapósak szoktak lenni, Algériában,§ 68 mandátum közül egy múl the ti jelentés szerinf még csak kettőre akadt pályázó és az is mindkettő európai. Az utóbbi napokban a függetlenségi háború kitörésének negyedik évfordulóján ismét kiújultak a harcok a felkelők és a. francia csapatok között. Nagyszabású és heves összetűzésekről tudósítanak a legújabb hírek. Ugyanakkor szinte naponta röpítik világgá a hírügynökségek a szabad algériai kormány nyilatkozatait. Ferhad Abbasz kormánya például legutóbb ismét kijelentette, hogy mindent megtesz a tárgyalások elősegítésére. »Bizonyos vagyok —1 mondotta — hogy ezekre a tárgyalásokra elöbb-utóbb sor kerül. Komolytalan lenne viszont arra gondolni* .hogy az FLN (Algériai Felszabadítási Front) négy évi harc után feladja politikai célkitűzéseit.« világos egyértelmű sza* VAK. Híven tükrözik azt a történelmi szükségszerűséget, hogy mint a többi gyarmati országban, Algériában is végnapjait éli a más népek elnyomására törő imperializmus. Ha egyes burzsoáknak még oly nehezére esik is a négyéves algériai lecke tanulsága, a tények kérlelhetetlen logikája tárgyaló asztalhoz kényszeríti őket, mert nekik sem adatott meg az a lehetőség, hogy visszaforgassák a történelem kerekét. Magyar István * III. „Egészségünk védelméért" Panasz és kérelem Egy pohárral, vagy egy üveggel Nincs választási lehetőség a miskolci Ady-híd melletti erdőbényei borkimérőben. Ha van üveged ihatsz — természetesen az utcán, a híd korlátjának támaszkodva „korlátlanul” —, ha nincs üveged, mehetsz! Hát ez meg már hogyan lehetséges? Hogyan egyeztethető Össze az egészséges közvéleménnyel, mely óva int mindenkit az alkohol mértéktelen fogyasztásától... az utcai I botránytól... Ügy gondolom, jogos a panasza a bortermelő erdőbényei szövetkezeti szakcsoportnak, de jogos a kérése azoknak a fogyasztóknak is, akik a „feneketlen” üveg helyett — a minőségi hegyaljai borkóstolóhoz — visszakérik az I és 2 dl-es poharakat. Bízunk abban, hogy a poharak „csengcse” rövidesen jelzi majd a kérdés leghelyesebb megoldását. Radnai László címmel, filmvetitéses előadássorozat orvosi előadásai november, december hónapokban toiább folytat ódnak a Miskolc tnj. városi Közegészségügyi- Járványügyi A-lIomás, a. Szakszervezetek Megyei Klubja és a Magyar Vöröskereszt Miskolc városi 'szervezete együttes rendezésében. Az előadásokat hangosfilmvetítés kísérte. Az érdeklődés előadásról előadásra fokozódott és több esetben a nagy előadóterem teljesen megtelt. Ennek a szép látogatottságnak a további sikere érdekében a. városi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás lehetővé tette, hogy az előadásokra díjtalan lesz a belépés. így akarják elősegíteni, hogy még többen vegyenek részt a betegségek, megelőzése és az egészségügyi kultúra fejlődését, szolgáld előadásokon, amelyeket kiváló orvosaink tartanak.. Az előadásokat a lakosság kívánsága szerint minden alkalommal vasárnap délelőtt 11 órakor a Szakszervezetek Megyei Klubja nagy előadótermében (Kos- suth-utca 11. szám alatt) tartják meg. A következő előadást november 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Endrey Gyula főorvos, az onkolö^ giai intézet szakorvosa tartja »Gyó* gyítható-e a rák?-» címmel. Az aló* adást, az »Idejében« című, a cannesi III. nemzetközi orvos-egészségügyi filmfesztivál nagyd.íjával kitüntetett film bemutatása kíséri. A Miskolc városi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás minden előadásra szeretettel várja a város lakosságát és a tanuló ifjúságot. November 8-tól minden este a FEHÉR-TEREMBEN 'és a' TEREVAN-bárban MEGYERY GABRIELLA íáncdalcnekesnő énekel. Étel-ital választék! Udvarias kiszolgálás! Tánc: