Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

2 ßSZAKMAGTÄRORSZAC* Vasárnap, 1958. november 9. Ne csorbítsák saját megbecsülésüket Néhány meg jegyzés a pedagógusok megbecsüléséről és az intrikákról Ifulturális forradalmunk jelenlegi XY- szakaszában egyik legfontosabb feladat a szilárd világnézeti nevelés. tlAz egész társadalmat átfogó világ­nézeti nevelő munka csak akkor jár- . hat tartós eredménnyel és a jövőre távlatokat nyitó csak akkor lehet, ha az ifjúság marxista szellemű nevelé­sét tekintjük egyik legfontosabb fel­adatának. Minden társadalmi rend­szer arra törekszik, hogy ifjúságát a maga világnézetére nevelje. Mi kom­munista szellemű és világnézetű, mű­velt, erkölcsös ifjúságot akarunk ne­velni— szögezi le a pártunk mű­velődéspolitikai irányelveiről kiadott pártdokumentum. A felnövő új nem­zedéknek a korszerű ismeretek és tu­dományos eredmények elsajátításá­val együtt meg kell ismernie és ma­gáévá kell tennie a marxista—leni­nista világnézet alapjait, gondolkodá­sában, érzésvilágában, magatartásá­ban ki kell formálnia a szocialista erkölcsöt. Ez olyan követelmény, amit oktatási és nevelésügyi felada­taink között a legelső helyen kell hangsúlyozni, annál is inkább, mert az ifjúság világnézeti-erkölcsi neve­lésében jó néhány év óta súlyos ba­jok mutatkoznak, s az elért eredmé­nyek sem bizonyultak elég szilárd­nak. A pedagógusok túlnyomó több­sége alapvető kérdésekben egyetért a. párt és a kormány politikájával. Ahhoz, hogy ők maguk is a szocia­lista rendszer meggyőződéses és megingathatatlan híveivé váljanak, és a rájuk bízott gyermekeket ilyen szellemben nevelhessék, biztosítani kell számúkra a bizalom légkörét, valamint a további erkölcsi és anyagi megbecsülést. Külön elismerés jár azoknak, akik iskolai munkájukon túl is — elsősorban az ifjúsági szer­vezetekben és a népművelési mun­kában — segítik szocialista fejlődé­sünket. A bizalom és megbecsülés légkörének biztosítása mellett törőd­nünk. kell a pedagógiai és ideológiai fejlődésükkel. Pedagógusaink sokat fejlődtek az elmúlt 13 esztendő alatt, de jelentős részük még nem marx­ista—leninista. Gyermekeink szocia­lista szellemű nevelését tehát java­részt nem marxista szellemű pedagó­gusok végzik, olyanok, akik — mivel nem állnak szilárd marxista—leni­nista talajon — erkölcsükben sem szocialisták. Amikor a pedagógusok felé ki­nyilvánítandó bizalomról és megbe­csülésről beszélünk, feltétlenül szük­séges ennek a kérdésnek néhány megjegyzés tükrében való boncolga­tása. 7\Tépi államunk az elmúlt 13 esz­^ ’ tendő alatt megszámlálhatat­lan formában nyílvánította ki meg­becsülését a pedagógusok iránt. A pe­dagógusok részére nyújtott különbö­ző kedvezmények, juttatások, az elő­legezett bizalom megnyilvánulásai, a különböző juttatások, kitün­tetések pedig a végzett munka meg­becsülésének jelei voltak. A pedagó­gusok nagyrésze rá is szolgált erre a megbecsülésre és bizalomra, és — annak ellenére, hogy viszonylag ala­csonyabb keresetű értelmiségi dolgo­zók — példamutató, lelkes munká­val vettek és vesznek részt az isko­lai és iskolánkívüli népműveléssel a szocialista építésben és vettek részt különböző társadalmi munkákban. Például napjainkban a választások előkészítő munkálataiban. Korábbi írásainkban, a nevelés Ügyével foglalkozva, fejtegettük, hogy a pedagógusok tábora nem egységes, vegyes összetételű.' Szép számmal találhatók közöttük olya­nok, akik szívvet-lélekkel magukévá tették a marxizmus—leninizmust, a szocialista erkölcsöt; találhatók olya­nók is, akik állásféltésből fogadják el és munkájukban látszólagosan köve­tik á marxista tanításokat, és — saj­nos — találhatók még olyan elemek is, akik a múlttól nem tudnak és nem is kívánnak elszakadni, vagy ép­pen kimondottan ellenséges beállí­tottságúak. Éppen ennek a heterogén össze­tételnek tudható be, hogy rr pedagó­gusok tábora, nem mentes a. plety­káktól, az intrikáktól sem. Erre a. megyei tanács művelődési osztályá­nak irattára, a fegyelmi vizsgálatok­nak már csak mázsákkal mérhető aktatömege,, valamint a különböző- más szervekhez benyújtott feljelen­tések. panasziratok sokasága bőséges példát és bizonyítékot szolgáltat. A feljelentéseket, beadványokat vizs- gálgatva kiderül, hogy egészen el­enyésző hányadot jelentenek a való­ban konkrétumokat tartalmazó beje­lentések, és túlnyomó zömük alapta­lan rágalmazás, plétyka, intrika. Ez a megnyilvánulás semmiképpen nem. jér. össze azzal a szocialista erkölcs­csel, amely pedagógusainktól feltét­len megkövetelhető és megkövete­lendő és alapjaiban veszélyezteti a pedagógusok helyes világnézeti for­málódását és ezen keresztül a gond­jaikra bízott gyermekek helyes vi­lágnézeti nevelését. A z ellenforradalom előtt már nagyjában elült a pletykaláz, azonban az ellenforradalom alatt és az azt követő időkben veszedeknes méretekben fellángolt. Miből adód­nak ezek a pletykák? Ellenforrada­lom alatti cselekmények, más lezárt, kivizsgált események újramelegítésé- ből, egymásnak ellenforradalmi ak­tivitással való vádolásából, karrieriz­musból, egymás lejáratására való tö­rekvésből, asszonyi pletykákból, nő­ügyekből és — elenyésző kis hánya­dában — a városi és falusi erkölcsök között még fellelhető különbözőség­ből. Tömegével írják a feljelentéseket, Nagyon sok esetben névtelenül. Fel­jelentésekkel árasztják el a párt- bizottságokat, a minisztérium illeté­kes osztályait, a tanácsi szerveket, lapszerkesztőségeket, minden olyan helyet, ahonnan i'izsgálatot várhat­nak. em a pletykák, intrikák mocs­kában való vájkálás végett, hanem fentiek bizonyításához illusztráció­képpen említünk meg néhány példát. C községben az egyik pedagógus minden fellelhető fórumot elárasztott feljelentésekkel igazgatója ellen. Megvádolta sikkasztással, szakmai . c zá nem értéssel, durva bánásmód­dal és mindennel, ami csak elképzel­hető. Feljelentéseinek kivizsgálásával foglalkozott a minisztérium, a járási pártbizottság, a megyei pártbizott­ság, a megyei művelődésügyi osztály és néhány lapszerkesztőség. A vizs­gálat folyamán számos névtelen levél is érkezett az illetékes vizsgáló szer­vekhez, sőt a helybeli termelőszövet­kezet nevében is irt valaki egy ha­misított levelet. Ezek a levelek mind a feljelentő igazát igyekeztek alá­húzni és nem egy levél kifejezetten megmondta, hogy már pedig abba az iskolába legalkalmasabb igazgató a feljelentő pedagógus lenne. Az igaz­gató, az ellene indított feljelentés- özönről tudomást szerezve, eile, .tá­madást indított és hasonló vádak so­kaságával feljelentéssorozatot tett a pedagógus ellen. A vizsgálati íratok több kiló súlyúra nőttek és csak át­helyezésekkel lehetett a■ hangulatot ú.gy ahogy lecsillapítani. A lefolyta­tott vizsgálatok megállapították, hogy a felhozott vádak többségükben nem helytállók, elsősorban összefér­hetetlenség, törtetés, karrierizmus volt a feljelentés indítéka. T\f községben egy részeges peda­gógús, hogy igazgatóját lejá­rassa és az igazgatótól kapott több- rendbeli megrovást és figyelmezte­tést „visszafizesse”, amikor igazga­tója egyszer véletlenül többet ivott és a. kocsmában elaludt, trágyahordó targoncán fuvaroztatta haza a falu szemeláttára. Ugyanez a pedagógus női munkatársait minden eszközzel igyekezett munkájukban gátolni, ál­talában, a helyi pedagógus kollektívát bomlasztani, hogy a bekövetkező visszaesésért majdan az igazgatóját tehessék felelőssé. Sz. községben az ellenforradalom alatt törvénytelenül leváltott kom­munista igazgatót az ellenforradalom után azok a pedagógusok, akik az el­lenforradalom alatt hangoskodtak, a legkülönbözőbb dolgokkal vádolták meg, igyekeztek mind a községben, mind a felettes szervek előtt lejárat­ni. Az igazgató — helytelenül — ez esetben is ellenvádaskodással vála­szolt és az intrika közvetlen eredmé­nye. a tantestület egységének szét­hullása, és közvetve a nevelés minő­ségi csökkenése lett. H. községben egy elhagyott asz- szony a fiatal tanítónőt tűzte plety­kálkodása céljául. Hamis tanú bi­zonygatta, hogy a tanítónőt és az asszony volt férjét olyan helyzetben találta, amely — ha valóban megtör- cént volna — tanítónőhöz méltatlan és semmiképpen riem. tűrhető a köz­ségben. A lefolytatott vizsgálat meg­állapította. hogy a vád teljesen alap­talan, a bíróság a vádaskodót elítélte, azonban a, tanítónő bemocskolt be­csületét a községben tisztára mosni a bírót ítélet sem volt képes. JTqU másik községben két fiatal .tanítónő lakott együtt, az igaz­gató lakásának, egyik, szobájában, al­bérletben. Kgv kívülálló, a lakószo­bájuk ablakán belesve, hálóingben látta őket, mire hihetetlenül rövid idő alatt.az egész község arról be­Külpolitikai kouiaieutáruak Napirenden a francia-algériai tárgyalások szélt, hogy mindkét fiatal tanítónő az igazgató szeretője, mert az igazga­tó ablakában látták őket hálóingben. A vizsgálat során a rágalom alapta­lansága bebizonyosodott — az igaz­gató felesége tiltakozott ellene legha­tározottabban —, azonban a. község­ben szállongó pletykát elaltatni na­gyon nehéz. A falusi és a. városi erkölcsi, fel­fogás ma is fellelhető különbözősé­géből adódott az a rágalom is, ami­kor a városról falura helyezett fiatal tanítónőt, mert szabadidejében short- ban sétált a. patakparton, olyan vá­dakkal illették, amelyek ellen na­gyon nehéz volt védekeznie és műkö­dése lehetetlenné vált. Csak néhány példát említettünk, azonban — úgy véljük — ezek is élénken szemléltetik azt a fülledt légkört, amelyben pedagógusaink egyrésze még ma is él. Nem tud el­szakadni a régi, rossz értelemben vett polgári erkölcstől, amikor az egymás elleni áskálódás, intrikálás, kétkónyökkel való előretörés, mások­nak a lejáratása karriert jelentett. Az eseteknek nagyon kis százaléka indul kívülállóktól, a vizsgálatok bi­zonyítékai szerint túlnyomó többsé­gükben pedagógusok indítják az int­rikát pedagógusok ellen. Sajnos, ezek az intrikák, ezek a pletykák nem ma­radnak a pedagógusok kollektívájá­nak körén belül, hanem szóbeszéd tárgyát képezik a községekben, azt kiszínezve, helytelenül felnagyítva adják tovább, és ezzel a pedagógusok helyrehozhatatlanul vétenek önön társadalmi megbecsülésük, a pedagó­gusokba. a pedagógusok erkölcsébe vetett hit és a szülőknek, a társada­lomnak a pedagógusok nevelő mun­kája iránti bizalma ellen. Természe­tesen, ez a jelenség nem általános, de gyakori jelentkezésénél fogva kü­lönös figyelmet érdemel. Az intrikáknak végső soron a gyer­mekek nevelése látja kárát, mert a pedagógusok ebben a légkörben nem tudnak nevelni, oda lesz a bizalom, a megbecsülés is s mivel magatartá­suk távolesik a szocialista erkölcstől, eleve nem tudnak megfelelni azok­nak a feladatoknak, amelyeket pár­tunk művelődéspolitikai irányelvei az ifjúság szocialista világnézeti ne­velésében a pedagógusok számára feladatként megszabnak. Ezen túl magatartásukkal veszélyeztetik a többi pedagógus tekintélyét, becsüle­tét is. ' ■ J\Jépünk becsüli a1 pedagógusokat', legféltettebb kincsét, a gyer­meket, a jövő kultúráltabb társadal­mának nevelését bízta rájuk; biza­lommal, megbecsüléssel és elismerés­sel adózik tevékenységüknek, de el­sősorban a pedagógusokon is múlik, hogy ezt a megbecsülést „fúrással”, egymás elleni intrikákkal, pletykál­kodással, kultúr emberekhez méltat­lan magatartással ne csorbítsák. Ezen túlmenően a pedagógusok el­leni feljelentéseket kivizsgáló állami szervek — az intrika-járvány hatha­tós leküzdése végett — mindenkor a legalapqsabban vizsgálják meg a fel­jelentés'indítékait és az alaptalan vádaskodókkal szemben a legszigo­rúbb felelősségrevonást alkalmazzák. Szükség esetén ne riadjanak vissza a fegyelmi úton történő elbocsátástól sem és a hasonló ügyekben hozott fe­gyelmi határozatokat hozzák — el­rettentő példaképpen — minden pe­dagógus tudomására. A fegyelmi eljárást folytató szer­vek. és a bíróságok feladatain túlme­nően jelentős szerep jut a pedagógu­sok közötti intrika leküzdésére a fa­lusi pártszervezeteknek, a falusi kommunistáknak is. Az ö feladatuk, hogy jó nevelő munkával erősítsék a szocialista erkölcs falusi bázisait, olyan . légkört teremtsenek falun, amely az intrikálást lehetetlenné te­szi és ugyancsak az ő feladatuk az is, hogy a kivizsgálások lefolytatása utóm, az alaptalanul megrágalmazott pedagógusok tekintélyét a községben helyreállítsák, további megbecsülésü­ket biztosítsák, A z ifjúság szocialista szellemű neveléséhez, szilárd szocialista erkölcsű nevelők kellenek. A szocia­lista erkölcs biztosítása pedig nem­csak a pedagógusok, nemcsak a párt­szervek, hanem az egész társadalom feladata. BENEDEK MIKLÓS LÉNYEGÉBEN MAR hetek óta a külpolitika napirendjén szerepel a francia-algériai tárgyalások ügye. A kérdés első felmerülését követeién a kapitalista sajtó nemcsak a tények­nek, de gyakran egymásnak is merő­ben ellentmondó találgatásokba bo­csátkozott az erről szóló hirmagyará- zataiban. Egy nyugatnémet lap közle­ménye nyomán még olyan képtelen állítás is a hír szárnyára kelt, misze­rint a független algériai kormány hallandó feltétel nélküli tárgyaláso­kat folytatni Franciaországgal az al­gériai béke megteremtéséről. Ferhad Abbasz Kairóban megala­kult kormánya valóban számos alka­lommal készségét nyilvánította a tárgyalásokra, amelyek végetvethet- nének az immár négy éve tartó, sok véráldozatot követelt francia-algériai háborúnak. Ezt a következtetést csak egyes burzsoá körök vágyálmai su­galmazhatták. Ez minden nyilvánva­ló képtelensége dacára is mutatja, milyen rendkívül fontos megoldást sürgető kérdés a gyökeres rendezés ügye. Fontos ez francia részről elsősor­ban a nép számára, amelynek fiai véreznek ma is a függetlenségért küzdő Algéria földjén, a meg-meg- újuló fegyveres harcokban. Sürgető érdeke ugyanakkor minden francia adófizetőnek, akikre évről-évre sú­lyos tehertételt rónak a felső tízezer érdekében folyó háború anyagi költ­ségei. És végül,'de nem utolsó sorban fontos a rendezés ügye a francia.bur­zsoázia számára, amelynek a számlá­jára annyi csúfos kudarc Íródott eb­ben a háborúban. Azoknak a tragikomikus kormány­bukásoknak. amelyek az utóbbi évek Franciaországéban szinte egymást követték, alapjában véve számos esetben kifejezetten az volt az elő­idézője, hogy ezek a kormányok lé­nyegében változatlanul folytatták elő­deik gyarmatosító háborús politiká­ját, mely pedig mindannyiszor tart­hatatlannak bizonyult, mert egyrészt Algériában sohasem érte cl célját, a Felszabadítási Front által vezetett függetlenségi harc leverését, másrészt .Franciaországban csak újabb kor­mányválságot eredményezett. Ami­kor pedig a nyáron a francia bur­zsoázia lemondott az országvezetés hagyományos demokratikus formái­ról és a kormányrudat De Gaullenak adta át, amiben mint ismeretes, ép­pen Algériának a franciák megszáll­ta területén végrehajtott,, május. Jibl pueesnapnak volt döntő szerepe, ak­kor az algériai helyzet rendezését a tábornok-miniszterelnök gondjává tet­te. Maga De Gaulle — mint tudjuk — a rendteremtés apostolaként lépett akkor az országvezetés első posztjá­ra. AZÓTA MEGALAKULT Kairóban Ferhad Abbasz miniszterelnök veze­tésével a szabad algériai kormány, amely már néhány hetes fennállása alatt is igen jelentős erőfeszítéseket tett Algéria jövője érdekében. Egy­részt gondoskodott a harc tovább­folytatásának gazdasági megalapo­zottságáról, az Arab Liga legutóbbi ülésén aláirt hitelegyezmények meg­kötésével. A másik fontos kezdemé­nyezésük viszont a békés megegye­zés irányában tett lépések voltak. Té­vedés lenne azt hinni, hogy ez a ket­tő valamiképpen ellentmond . egy­másnak. Ellenkezőleg. Éppen kiegé­szíti és elősegíti egymást. Történelmi tapasztalat, hogy az ellenfél tárgya­lási készségét, a békés megoldásra való hajlamát a partner erejének nö­vekedése kedvezően, ennek csökke­nése viszont kedvezőtlenül befolyá­solja. Az ideiglenes algériai kormánynak a tárgyalások útján történő békés megoldás irányában tett intézkedései és nyilatkozatai tehát teljes össz­hangban állnak a függetlenségükért fegyverrel küzdő algériai nép érde­kevet. Ezek az érdekek abban állnak, hogy hacsak egy mód van rá, a Fran­ci aországgal való egyenjogú tárgya­lások révén végetvessenek a további vérontásnak. Ennek azonban az a feltétele, hogy a francia kormány is minden hátrányos és megkülönböz­tető feltételi mellőzve, jószándékkal akarja és segítse elő a probléma bé­kés rendezését. Ismerje el végre aa algériai népnek a függetlenségre és a nemzeti önállóságra való jogát. Ismeretes, hogy De Gaulle október 23-i sajtóértekezletén »nem zárkózott el azelöl«. hogy kormánya tárgyaljon a felkelés vezetőivel a fegyverszü­netről. A tárgyalások színhelyéül Pá-* rizst jelölte meg és nagylelkűen hoz­záfűzte, hogy garantálja a felkelők tárgyalásra küldött megbízottjainak a szabad visszatérést. Ez minden­kelre kedves — mondhatnánk némi epés hangsúllyal — annál is inkább, mert a francia kormány a párizsi Gresnes börtönben mindmáig fogva- lartja azokat a volt algériai vezető politikusokat, akik éhségsztrájkba kezdtek, hogy az éhhalállal is szem­benézve, hazájuk függetlenségéért küzdjenek az utolsó »adott lehetősé­gek« köpött. Ugyanakkor viszont nem érdektelen megjegyezni, hogy Ferhad Abbasz kormánya a tárgyalások ked-\ vező feltételeinek megteremtése ér­dekében a napokban bocsátott szaba­don több olyan francia katonát, akik: annakidején a harcok után estek a felkelők fogságába. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között nyilvánvaló, hogy melyik fél mennyi jószándékú és tényleges készséget ta­núsít a tárgyalások iránt. Francia részről csak egy ,,nem elzárkózó« kormányfői nyilatkozat és lényegében semmi más, azaz pontosabban még olyan tények, hogy több mint száz­ezer algériai sínylődik börtönökben és koncentrációs táborokban. Azok­nak a száma pedig 200.000-nél is több* akik Tuniszba és Marokkóba mene­kültek arról a francia megszállás alatt lévő országrészről, amelynek most De Gaulle »szabad választáso­kat és demokratikus kibontakozást« ígért. Az utóbbi megvalósulása sze-* rinte abban jut majd kifejezésre* hogy a megválasztandó képviselők kétharmada muzulmán (algériai) lesz. Az igazság ellenben abban jut kifeje­zésre, hogy habár a képviselői man­dátumok általában Európaszerte ka­pósak szoktak lenni, Algériában,§ 68 mandátum közül egy múl the ti jelen­tés szerinf még csak kettőre akadt pályázó és az is mindkettő európai. Az utóbbi napokban a független­ségi háború kitörésének negyedik év­fordulóján ismét kiújultak a harcok a felkelők és a. francia csapatok kö­zött. Nagyszabású és heves összetű­zésekről tudósítanak a legújabb hí­rek. Ugyanakkor szinte naponta rö­pítik világgá a hírügynökségek a szabad algériai kormány nyilatkoza­tait. Ferhad Abbasz kormánya pél­dául legutóbb ismét kijelentette, hogy mindent megtesz a tárgyalások elősegítésére. »Bizonyos vagyok —1 mondotta — hogy ezekre a tárgyalá­sokra elöbb-utóbb sor kerül. Komoly­talan lenne viszont arra gondolni* .hogy az FLN (Algériai Felszabadítási Front) négy évi harc után feladja po­litikai célkitűzéseit.« világos egyértelmű sza* VAK. Híven tükrözik azt a történel­mi szükségszerűséget, hogy mint a többi gyarmati országban, Algériá­ban is végnapjait éli a más népek el­nyomására törő imperializmus. Ha egyes burzsoáknak még oly nehezé­re esik is a négyéves algériai lecke tanulsága, a tények kérlelhetetlen lo­gikája tárgyaló asztalhoz kényszeríti őket, mert nekik sem adatott meg az a lehetőség, hogy visszaforgassák a történelem kerekét. Magyar István * III. „Egészségünk védelméért" Panasz és kérelem Egy pohárral, vagy egy üveggel Nincs választási lehetőség a mis­kolci Ady-híd melletti erdőbényei borkimérőben. Ha van üveged ihatsz — természetesen az utcán, a híd korlátjának támaszkodva „korlátla­nul” —, ha nincs üveged, mehetsz! Hát ez meg már hogyan lehetsé­ges? Hogyan egyeztethető Össze az egészséges közvéleménnyel, mely óva int mindenkit az alkohol mér­téktelen fogyasztásától... az utcai I botránytól... Ügy gondolom, jogos a panasza a bortermelő erdőbényei szövetkezeti szakcsoportnak, de jogos a kérése azoknak a fogyasztóknak is, akik a „feneketlen” üveg helyett — a minő­ségi hegyaljai borkóstolóhoz — visszakérik az I és 2 dl-es pohara­kat. Bízunk abban, hogy a poharak „csengcse” rövidesen jelzi majd a kérdés leghelyesebb megoldását. Radnai László címmel, filmvetitéses előadássorozat orvosi előadásai november, december hónapokban toiább folytat ódnak a Miskolc tnj. városi Közegészségügyi- Járványügyi A-lIomás, a. Szakszerve­zetek Megyei Klubja és a Magyar Vöröskereszt Miskolc városi 'szerve­zete együttes rendezésében. Az elő­adásokat hangosfilmvetítés kísérte. Az érdeklődés előadásról előadásra fokozódott és több esetben a nagy előadóterem teljesen megtelt. Ennek a szép látogatottságnak a további si­kere érdekében a. városi Közegész­ségügyi-Járványügyi Állomás lehető­vé tette, hogy az előadásokra díjtalan lesz a belépés. így akarják elősegí­teni, hogy még többen vegyenek részt a betegségek, megelőzése és az egészségügyi kultúra fejlődését, szol­gáld előadásokon, amelyeket kiváló orvosaink tartanak.. Az előadásokat a lakosság kívánsága szerint minden alkalommal vasárnap délelőtt 11 órakor a Szakszervezetek Megyei Klubja nagy előadótermében (Kos- suth-utca 11. szám alatt) tartják meg. A következő előadást november 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Endrey Gyula főorvos, az onkolö^ giai intézet szakorvosa tartja »Gyó* gyítható-e a rák?-» címmel. Az aló* adást, az »Idejében« című, a cannesi III. nemzetközi orvos-egészségügyi filmfesztivál nagyd.íjával kitüntetett film bemutatása kíséri. A Miskolc városi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás minden előadásra szeretettel várja a város lakosságát és a tanuló ifjúságot. November 8-tól minden este a FEHÉR-TEREMBEN 'és a' TEREVAN-bárban MEGYERY GABRIELLA íáncdalcnekesnő énekel. Étel-ital választék! Udvarias kiszolgálás! Tánc:

Next

/
Oldalképek
Tartalom