Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

4

E8ZAKMAGYAROR8ZAÜ

Vasárnap, 1958. november 2.

Az újítómozgalom helyzete a borsodi bányákban

Ismeretes, hogy a borsodi bányászok,- az országgyűlési, tanácsválasz- tásokna készülődve, munkaversenyt indítottak, amely máris jelentős termelési sikereket hozott. De a versenynek — amellett, hogy növekszik a felszínre hozott szén mennyisége — más pozitív eredménye is van. Történetesen az, hogy örvendetesen megszaporodott az egyes bányák dolgozói által benyújtott és elfogadott újítások száma. S ami ebben is külön figyelmet érdemel: a vájárok, a lakatosok, a technikusok s a műszaki vezetők olyan újításokat dolgoznak ki, amelyek hatása a bevezetés után ■ azonnal megmutatkozik a termelés- j ben.

Ez a jelenség egyben a bányák munkájának fejlődését is érzékelteti. Tudott dolog, hogy az ellenforradalom leverését követő hónapokban a borsodi bányáknál is nullára csökkent az újítások száma, s a mozgalom csak nehezen kapott ismét lábra. Ma azonban már mást mutatnak a tények. 1957-ben 426 volt a benyújtott újítások száma, de most

1958 I—III. negyedévében összesen 439 újítást adtak be, azaz többet, mint tavaly egész évben. Ebből 243-at elfogadtak, 217-et pedig már be is vezettek.

Az elfogadott újítások előkalkulált gazdasági eredménye 8 millió 631 ezer forintot tesz ki, amiből eddig 795 ezer 800 forint már meg is térült az állam kasszájába. De az újítók sem jártak rosszul, hiszen az elfogadott javaslatokért a szénbányászati tröszt eddig 104 ezer 324 forint újítási díjat fizetett ki, bár ez még csak az egész újítási díj egy része.

Nézzünk néhány jelentősebb javaslatot. Horváti Lóránd bányamérnök a kurityáni üzemtől azt javasolta, hogy a külszíni fejtéseknél változtassák meg a fúrás technológiáját. Eddig ugyanis a szenet takaró földréteget úgy távolították el, hogy víz- öblítéses kézifúróval készítették a robbantó lyukakat. Horváti javaslata szerint Orélius géppel fúrnak, ez gyorsabb, időt, munkabért, robbanóanyagot takarítanak meg, s a teljesítmény is nagyobb. Ez a módszer mintegy másfélmillió forint megtakarítást hozott. Nyilas Sándor főkönyvelő és Pachinger Gyula főmérnök a bányaszivattyúkhoz egy készüléket szerkesztett, amely automatikusan indítja és állítja be a gépeket. Kipróbálták, s több helyen — például Felsőnyárádon — jelenleg is ezzel az újítással dolgoznak a szivattyúk.

A készülék megszünteti az üresjáratot, az energiapazarlást, feleslegessé teszi az emberi munkaerőt.

Bevezetése csak a tröszt bányaüzemeinél egy év alatt mintegy 4 millió forint megtakarítást jelent. A készülék széleskörű alkalmazásához most várják a Nehézipari Minisztérium engedélyét

Egy harmadik, sokat ígérő javaslat: eddig a TH-gyűrűk hulladékát (2.5 méteren aluli darabok) beolvasztották. Fehérvári József anyagelőadó javaslatára most MOLL-íveket készítenek belőle, s azonnal felhasználják a korszerű biztosításhoz. Ez az eljárás .egy év alatt csak a borsodi tröszt bányáiban másfélmillió forintos megtakarítást eredményez. Az ismertetett újítások persze nemcsak Borsodban, hanem az ország más bányavidékein is használhatók, s elterjesztésük, bevezetésük érdeke a népgazdaságnak.

— A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az újítómozgalom fellendülése a bányáknál is tovább fokozódik — mondja Kupcsok elvtárs, a tröszt újítási előadója —. Különösen a negyedik negyedévben és jövőre számíthatunk erre.

Tudniillik azért, mert az ellenforradalom előtti rendszeres újítási versenyeket most októberben újra megindították. A legjobbak között 13 ezer forint értékű jutalmat osztanak ki, s nem feledkeznek meg a lelkiismeretes munkát végző üzemi újítási előadókról és szakszervezeti aktivistákról sem, akik a legtöbbet teszik a mozgalom sikerességéért.

A IV. negyedévben ismét megjelenik a tröszt újítási híradója,

amelyben tájékoztatják a dolgozókat a legfrissebb újításokról, az egyes új szerkezetekről, találmányokról, választ adnak a különböző panaszokra, ismertetik az újítással kapcsolatos rendelkezéseket, intézkedéseket, stb.

Másrészt azt szeretnék elérni, hogy az újítómozgalom irányítása az eddiginél tervszerűbb legyen. A bányák elkészítik a feladatterveket, s pontosan megmondják, hogy melyek azok a rossz, vagy kevésbé jó megoldások, amelyek megszüntetéséhez, vagy kicseréléséhez az újítók segítségét kérik, vagy pedig a 15 éves távlati tervek egy-egy problémáinak megoldásához kérnek javaslatokat. Ez különösen a műszaki dolgozókat érinti, hjszen eddig is ők adták a legjelentősebb újításokat. Latorczai János, a bányaművelési osztály vezetője például nemrég dolgozta ki a vékony széntelepek fejtéseinek újabb lehetőségeit, a TH-gyűrűs, háromíves, kes- kenyszelvényű vágatok készítésének korszerű technológiáját, stb.

A mozgalom fellendülése előtt persze van sok akadály, amit el lehet és el is kell távolítani. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ezzel kapcsolatban szeptemberben nagyszabású vizsgálatot végzett, s megállapította, hogy a több mint 18 ezer dolgozót foglalkoztató tröszt bányáinál mindössze két ember (egy előadó és egy kalkulátor a trösztben) foglalkozik hivatásszerűen az újításokkal, a többi előadók társadalmi munkában végzik a feladatokat, amelyek igen sok tennivalóval járnak, lekötik: idejüket, sok támadásnak teszik ki őket, de anyagi szolgáltatásban egyáltalán nem részesülnek. S mivel az üzemek újítási előadói általában mérnökök, technikusok, műszaki tisztviselők, minden munkájukat előbbrevalónak tartják az újítások intézésénél. Nem szólva arról, hogy sokszor a beruházási bank is húzódozik az újítási díjak kifizetésétől. Mindez bürokratizmushoz vezet, lassítja az ügyintézést, elveszi az újítók kedvét, s végeredményben a népgazdaságnak okoz kárt.

Ezért a Népi Ellenőrzési Bizottság azt javasolja, hogy a nagyobb, 2—3 ezer dolgozót foglalkoztató üzemeknél a lehetőségekhez képest, hozzáértő emberek közül nevezzenek ki függetlenített újítási előadót, hogy az ügyintézés, elbírálás meggyorsuljon, a díjak kifizetése időben megtörténjen, stb. Ezenkívül

az üzemeknél legalább negyed- évonkint egyszer az űiítók részvételével tartsanak ankétet, ahol az előadót beszámoltat iák, megbeszélik a tapasztaltakat,

s ha lehet, a tröszt a már bevált és használatos újításokból rendezzen ki ámításokat. Az se ártana, ha a na- gyobblétszámú üzemeknél külön újítóklubot alaki tanának, ahol az új technikai leírások, hazai és külföldi szaklapok, folyóiratok megtalálhatók lennének. S végül a tröszt tájékozhassa rendszeresen a változásokról az újítási előadókat, számoltassa be őket munkájukról és ha megérdemlik, ne ’eeven szűkmarkú velük szemben.

Mindezt persze nem lehet egycsa- oásra megtenni, de az akadályok folyamatos elhárítása, a javaslatok megvalósítása tovább lendíti az újítómozgalom amúgyis egészséges fejlődését.

S. NAGY SÁNDOR------ 1 ■■ ------—ooo—........

U

iítással 4800000 forint megtakarítás

Az Özdi Kohászati Üzemek nagyolvasztóművében egy éve kezdték meS a gyár hat műszaki dolgozójának négy újítása alkalmazását. Az újítások valamennyien a kohók kokszfogyasztásának csökkentését célozták, így például az egyik egy készülék felszerelésével a kohók levegőellátásának szabályozását és ezzel a kohójárat egyenletességét tette lehetővé, a másik a kohó falvastagságát csökkentetté s ugyanakkor az űrtartalmát növelte.

A négy újítás egy éves eredményét a napokban értékelték és megállapították, hogy azok alkalmazásával a nagyolvasztóműnél több mint 15 ezer tonna kokszot takarítottak meg. Ennek pénzértéke kereken 4 millió 800 ezer forint. Az újítóik — a számítás szerint — 100 ezer forint díjazásban részesülnek.

stmmGmoRíirüfí '<

Ejtőernyős verseny a reptéren

A Magyar Honvédelmi Sportszövetség ejtőernyős szakosztálya a választás tiszteletére ma, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a miskolci repülőtéren nagyszabású ejtőernyős összetett versenyt rendez. Kilenc csoport nevezett be a versenybe, amely

a versenyzőket komoly feladat elé állítja. A számok között szerepei a csapatok gépből való csoportos ugrása, akadály leküzdés, kézigránát dobás. A látványos versenyre az érdeklődőket szívesen várja az MHS jegyei elnöksége.

Az edelényi bányász sportolóknál

Valamikor elképzelhetetlen volt, hogy az edelényi bánya dolgozója beléphessen a tízezer holdas Kóburg herceg kastélyának parkjába. Vérebek vigyáztak a bejáratokra, maga a herceg »rangján alulinak« tartotta, hogy »meglátogassa« alattvalóit. Csak fizetett ügynökei garázdálkodtak a hatalmas kastélyban. A parkban időnkint mulatságokat rendeztek az »előkelőségek« részére. A park szélénél foltos, rongyos ruhás emberek nézték a dőzsölő nagyurak szó.- rakozásait. Arra vágytak, hogy egyszer ők is nyugodtan, gondtalanul igénybe vegyék a parkot. 1945-ben azután végleg leomlott a válaszfal és a kastélyt, valamint gyönyörű parkját azok kapták, akik a legjobban megérdemlik, — az edelényi bányászok.

*

A napokban látogatást tettünk Edelényben. Első utunk a labdarúgó pályára vezetett. A kastély mögötti tisztásra gyönyörű sportpályát varázsoltak az edelényiek. A pályán úttörők játszottak egymás ellen. A tő- szomszédságban lévő- kézilabda pályán folynak a bányaüzemi kézila'b- dabajnokság küzdelmei. Együd Zoltán JTST elnökkel jártuk körbe a sportpályát és azt. állapítottuk meg: feltétlenül szükséges volna a futópályát rend behozni, hogy tavasszal atlétikai versenyeket rendezhessenek rajta. Megtudtuk, hogy 1952-tőQ kezdve állandóan építkeznek a sportpályán. Az állami támogatásból és a tröszttől kapott pénzösszegből teljesen korszerű öltözőépületet építettek, gondnoki lakással, fürdővel, öQtözők- kal és szertárral ellátva.

*

Az üzemi kézilabda mérkőzést szemléltük, amikor megérkezett a sportpályára a sportkör • elnöke, láppal Bertalan eflvtárs, elmaradhatatlan társával, a labdarúgó szakosztály vezetőjével, Andó Pál elvtárssal. Alig beszélgettünk egy negyedórát, bebizonyosodott. hogy mindketten rajongásig szeretik a sportot, mindkettőjüknek egy célja van: az edelényi bányászok sportjának minél jobbá tétele és hogy igen sok bányász fiatalt kapcsoljanak be a rendszeres sportolásba. Amikor a labdarúgásról kezdtünk beszélgetni, szinte csillogó szemekkel szólalt meg Lippai elvtárs:

— Húsz éven keresztül küzdöttem én is a sportpályán a bányászsportkör színeiért. Most az egyesület elnöke vagyok és érzem, hogy nagy felelősséggel tartozom a bányász fiataloknak. Most még csak három szakosztályunk működik, de a tél folyamán az asztalitenisz és sakk-szakosztályt is létrehozzuk, tavasszal pedig megalakítjuk atlétikai és röplabda szakosztályunkat is. Több szakosztályban több bányász fiatal tud majd hódolni sportszenvedélyének.

Ha megnézzük a megyei elsöosztá- lyú labdarúgó bajnokság tabelláját, akkor azt látjuk, hogy a lejátszott kilenc mérkőzésből hetet megnyertek, kétszer döntetlenül játszottak és 21:9-es gólaránnyal az első helyen állnak az edelényiek.

— Amikor júliusban B. Bállá Mihály sport társ átvette az edzések irányítását — mondta Andó elv társ —, összehívott valamennyi számbajöhető játékost és arra kérte őket, hogy az edzéseket rendszeresen látogassák, segítsék egymást az előkészületeknél, és akkor nem maradhat el az eredmény. Az első csapat tagjain kívül a tartalékok, az ifjúságiak szinte kivétel nélkül hozzáláttak a rendszeres felkészüléshez és annak meg is látszik most az eredménye. A játékosok, Fejes, Ragályi, B. Durdon, Jung, Verébélyi, Suszter, László, Virosztek, a három Bock testvér, Csoba, Varga, Pintér, Rejtő, Máté, Balázs — mind kiválóan végzik feladatukat munkahelyükön és igen lelkes sportemberek is. Talán még annyit szeretnék elmondani, hogy 1500 fizető tagja van az egyesületnek és szurkolóink igen szeretik a sportot. Bízunk abban, hogy egyesületünk minden szakosztálya heljd fog állni a különböző bajnokságokban.

*

Végétért a kézilabda mérkőzés. A játékosok zöme még kezdő ebben a sportágban. Sietnek a jó meleg öltözőbe, majd utána a többi szakosztály tagjaival együtt a klubhelyiségbe. A bányászok gyönyörű klubjában majd minden sportolót megtaláltunk. Bock II. Jánossal, a KISZ titkárral és a csapat balösszekötőjével is beszélgettünk.

— Mi edelényi sportolók is a választásokra készülünk. Előttünk van ennek a sportkörnek az egész fejlődése, tudjuk, hogy még igen sokai várhatunk az elkövetkezendő időberu Novem£>er 16-án ünnepelnek az edelényi sportolók. Ünnepeljük eddigi sikereinket és szavazatainkkal megteremtjük további fejlődésünk alapjait.

*

Lelkes vezetőség, jószellemű játékosok, sportszerető szurkolók, — ez a jellemzője az Edelényi Bányász Sportkörnek.

Leskó Pál

♦<

Emberek, falvak, városok

Gyermekarcok és a bíró

A bíró ül az íróasztalnál, a tár- gyalóteremben — ez csak a forma. Vádlottak, vádlók vonulnak el előtte. Ítélkezik, büntet, igazságot tesz. Büntet?... A bírák ugyanúgy a társadalom pedagógusai, mint a tanítók, a tanárok az iskolában. Csak az arányok tolódnak el. A pedagógia tárgya és eszközei. Előttük hömpölyög az élet. A tárgyalóteremben ez nem szép mezőben áradó folyam. Szenny, pocsolyák, — kínmocsár. És a bíró nem fásul el. A napot keresi, a napsütést. És megtalálja - ha ember,

A megyei bíróság épülete. Bognár József, a fiatalkörú bűnözők bírójának szobája. Most szünetel a tárgyalás. A bíró »folyó ügyeket« intéz... Hogy rajzoljuk meg portréját? Ha azt mondjuk, hogy figyelmet, megértést követelő, nem parancsoló, megfontoltságot, biztonságot sugárzó arc, csak kifejezzük és. megismételjük a régi közhelyet: az arc a lélek tükre. S ezzel nem sok újat mondunk. Telefonál:

— Nem kell félni Erzsébettől... Lopás nem, lesz nála. — Az egyik szociálpolitikai csoport, telefonált, ahová a lányka segélyért jelentkezett. Erzsébet a háború után árván maradt. Se apja, se anyja. Intézetbe került. Semmi baj nem lett volna, de. .. Megtudta, hogy az édesanyja nem halt meg. Ez a hír nagyon boldoggá tette. Otthagyta az intézetet, ment az édesanyjához. Akik elvesztették az édesanyjukat, vagy édesapjukat. — tudják, mit jelent az ilyen újratalálkozás. Csakhogy Erzsébetnek nem örült az anyja

___A lányk

a összetört. Ahogv serdült, az erkölcsi züllés szakadékában találta magát. Egy férfi miatt lopott. Ve- mélyes munkakerülés vádjával egy évi börtönre ítélték. Kiszabadult és újra munkahelyre került. Fogadko- zott, hogy soha többel...

— Vigyázni kell rá. Gyenge az akaratereje. — A telefon másik végén kevésbé bíznak Erzsébetben.

— És ha újra lezüllik!..,

*— Türelem kell, türelmesen kell nevelni.

A bíró bízik a lánykában. Ez nagyon fontos. A buta előítélet hajlik arra, hogy azt a gyermeket, fiatalt, aki egyszer botlott, bűnt követett el. kitiltsa a társadalomból. Meg kell változtatni. A változáshoz önbizalom szükséges. Mások bizalma visz- szaadja, megerősíti a megtévedtben az önbizalmat. A telefonbeszélgetésnek vége. Az ajtó előtt újabb »ügyfelek« várakoznak. 11 éves kisfiú. Elek az első. Tizennyolcszor szökött meg hazulról. Legutóbb nevelőanyja 15 forinttal tejért küldte a boltba. Meglógott. Húsz napja nem volt iskolában. Eleinte könnyen vette, később meg már nem volt mersze visszamenni. Ha találkozol vele, elcsodálkoznál: jól öltözött, értelmes arcú gyerek. Tizennyolcszor szökött meg!... A fiatalkorúak bírája kétféle csavargást említ. Vannak, akik bandába verődve kószálnak és élnek, vannak, akik egyedül. Elek az utóbbiak közé tartozik. Kószál a piacon, az utcán és nézelődik egyedül, szomorúan.

Maga a fiúcska mondja, hogy elsőosztályos korában még jeles tanuló volt, aztán jó lett, majd közepes, végül szökés. Tipikus eset. Az édesanya nem gondolt gyermekével. Kilenc /éve elvált az apától. Az apa becsületes munkásember, szereti a. fiát, d-e nincs ideje, hogy foglalkozzon vele. A nevelőanyja

igyekezett pótolni az édesanyát. A törést nem sikerült áthidalni... De most vége lesz a csavargásnak. A 11 éves Elek és az őszülő hajú bíró barátságot kötöttek. Elek délután már iskolába megy. Megkéri osztályfőnökét, segítsen neki megszerezni a hiányzó tankönyveket. Aztán számot ad a tanulásról, életéről, új »barátjának.« Eleinte hetenként kétszer is bejön a fiatalkorúak bírójához — kifejezőbb így: barátjához. Most elmegy az orvoshoz és holnap visszajön a lelettel. A nevelőanya ígéri: majd elkíséri. A bíró más véleményen van. Egyedül jöjjön. Bízik a fiúban. Elek holnap 9 órakor biztos ott áll Bognár József szobája előtt.

— A legtöbb gyermeknél a családi tragédia okozza a kisiklást. Itt van Pista esete ... — Pista édesapja odamaradt a második világháborúban. Az édesanyja lezüllött. Férfiakat fogad, a fiúcskát moziba küldte és annak örült, ha Pista későn ment haza. A fiú nem is vágyott hamar hazakerülni. Először a 11 óra majd az éjfél, majd két óra vetette haza. Minek sietett volna? Az édesanya le volt kötve. Mindig más férfi . .. És a gyermek előtt... T*ista barátra talált és végképp elmaradt... Aztán bíróság.

— Az ősz nálunk a csúcsidő. A hideg tekergeti a szerencsétlen kicsiket. Nyáron kibírják. Perecesen például az átjáró közelében egy gyermekbanda kukoricagór éból csinált kunyhót. Ott éltek... Jött a szénszállítmány. Fölugrottak egy szerelvényre. emi csillét kik/inc toltak. A

szenet eladták, 80—100 forintot kerestek naponta.

1/ágy ott van a szerencsétlen Simon gyerek esete ... — A szülők elváltak, új családot alapítottak. A gyermek otthon nélkül maradt. Amikor kérdezték tőle az apja nevét, zavarban volt. Melyiket mondjam?! — mondta a fiúcska. Az édesapja kevesebbet törődött a fiával, mint a nevelőapja. A gyermek csavargásra adta a fejét. Bognár József elé került.

— Hol laktatok? — kérdezte tőle. Simon barátaival együtt csavargótt.

— A csőben, — volt a válasz. Akkoriban épült a Béke mozi mellett a Szinva híd.

— S miből éltetek?

— Üzleteltünk. — A »lebukáskor« 72 mozijegy volt nála. Részletekben vették meg a pénztárnál.

— Fiú, ez nagy merészség volt. mondtam neki — meséli Bognár József. A 72 mozijegy esetleg megmaradhatott volria. A fiú elmosolyodott:

— óh, tudom én azt, hogy kell eladni. Amikor a legény ott áll a lány- nyal, akkor kell kínálni. Megveszi. Szégyelné magát a legény. Vissza se kell adni. Van úgy, hogy duplán fizetnek. — A csavaros észjárású fiú: tizenegy éves.

Tovább sorolhatnánk az »eseteket« Tragikus sorsok... Mi lenne belőlük, ha nem segítene a társadalom. Mi lett belőlük a felszabadulás előtt. Akkor az ilyen kisiklott életű gyermekek többsége »révbe« ért. Csavargó lett, betörő, zsivány ... Ma nem lesznek azok. nem lehetnek! A társadalomnak minden emberre szüksége

van s egész emberekre van szüksége. Ha kisiklottak, vissza kell vezetni őket a társadalomba.

JTzen fáradozik Bognár József is. Nem áskál-vájkál a bajok után, nem siránkozik. Hogy ennek a háború az oka, annak a lakáshiány, amannak a családi élet ziláltsága. Megállapítja az indító okot. Ez kell,' enélkül nem lehet ítéletet mondani, nem lehet segíteni, de... Itt a jajon- gókra gondolok, akik sírnak: lám, így az ifjúság, meg úgy, a kórkép megváltoztatásáért viszont édes-ke- veset tesznek. Hw Bognár József megállapította a bajt, azon van, hogy segítsen. A tényeket feldolgozza, tanulmányaiban, előadásaiban is, raktározza tapasztalatnak. De ezzel nem zárul le a munkája. Ezután jön a lényeg, a. nevelőmunka, a megelőzés, az utókezelés, a gyógyítás. Ezért becsüli őt nagyra a közvélemény. Mert gyógyít, tesz...

J^ognár József nem elhivatottja munkájának. Több annál: élet egyenlő munkával, céllal. Pedagógusként kezdte, bár az idő kényszerítő körülménye révén papnak kellett volna mennie. Az egyház szinte vadászott a szegénysorsú, jófejű gyermekekre. Alkut kínált: adom az iskolát, add az életed. Bognár József, a parasztfiú elfogadta az iskolát, de visszautasította az alku másik részét. Szerencséje volt a szerencsétlenségben: a jezsuita gimnáziumban sok buta gróf és bárócsemete tanult. Segített nekik és ezért életlehetőséget l<apott az iskolában. így kezdte az életet... Az érettségi után tanítóképzőbe került. Megszerette a gyermekeket. Meghívták, szakértőnek a fiatalkorúak bíróságára. Ott rekedt: Ma megyénkben a fiatalkorúak bírája. a megye, az emberek, hálásak munkájáért.

NAGY ZOLTÁN