Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-15 / 270. szám
ßSZAKMAGYARORSZÄG Sxombat, 1958. november 15. A városi Népi Ellenőrzési Bizottság üléséről A kis• és nagykereskedelmi vállalatok sürgető gondjai — Milliók mennek veszendőbe a raktárhelyiségek hiányában A városi Népi Ellenőrzési Bizottság ez év májusában, júniusában 10 kis- és nagykereskedelmi vállalatnál végzett alapos, lelkiismeretes vizsgálatot. Mindenekelőtt azt nézték meg, hogy milyen árumennyiséggel rendelkeznek az említett vállalatok, és milyen gondot fordítanak megóvására. A NEB az érintett vállalatoknál októberben újból vizggáSatot tartott, hogy megállapítsa, mit tettek a hibák megszüntetése érdekében, hol van szükség további segítségre. E hét szerda délelőttjén megtartott NEB ülés — a jelentés, valamint a felszólalások alapján — azt mutatja, hogy az ellenőrző munka nem volt hiábavaló. A jelentés mindenekelőtt megállapítja, „a vizsgált vállalatok csaknem kivétel nélkül minden erőfeszítést megtettek, hogy az előző vizsgálatok alkalmával megállapított hiányosságokat felszámolják, csökkentsék”. A NEB tehát hasznos munkát végzett, javaslataival, észrevételeivel nagy segítséget nyújtott a hibák megszüntetéséhez. Azt is mutatja, hogy a NEB nagy tekintélynek örvend a vállalatok vezetői, dolgozói előtt, akik kész örömmel fogadták a segítő kezet. Ennek felszólalásaikban is hangot adtak. Az eredmény anyagilag is lemérhető. Az első vizsgálatoknál megállapították, hogy e vállalatoknál sokmillió forint értékű elfekvő készlet van. Az ellenőrző vizsgálat most arról ad számot, hogy az elfekvő készlet a felére csökkent. így a Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál az elfekvő három milliós készlet másfél millióra, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatnál 4 millióról 2 millióra, és a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál is csaknem felére csökkent. Jelentős csökkenés mutatkozik a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalatnál, de itt és a Textil és Felsőruha Nagykereskedelmi Vállalatnál a meglévő készletek felszámolásához újabb intézkedések és segítség szükséges. Az utóbbi vállalat képviselője elmondotta, hogy sokszázezer forint értékű leértékelt árujuk van raktáron, amit szeretnének a vásái'lókhoz juttatni. .Ez sokat jelentene a kisfizetésű emberek számára. Az az akadálya, hogy nincs kiárusításra alkalmas helyiség. A kis- és nagykereskedelmi vállalatoknál egyre égetőbb goud a raktározási nehézség. „Nem megfelelőek a raktározási helyeink” „Kezünket, lábunkat eljártuk raktár után, még sincs” „Szabad ég alatt vannak áruink.” ■— panaszolják a vállalatok vezetői, akik emiatt sokszor nem is tudnak nyugodtan aludni. Sok százezer, mondhatnánk milliós értékek mennek veszendőbe — mert nincsenek megfelelő raktárak, tárolóhelyek. Énnek egyik oka, hogy az illetékesek nem foglalkoznak megfelelően a raktározás sürgető ügyeivel, nem számolnak a kereskedelem óriási növekedésével. A másik ok: az átkos kapitalista örökség. A kapitalista kereskedelem méreteiben, forgalomban jóval kisebb volt a mai szocialista kereskedelemnél. Raktározási helyről alig gondoskodtak, szociális beruházásokat nem hajtottak végre. A szocialista kereskedelem általában ezekben a régi üzlethelyiségekben kezdte meg munkáját. A rohamosan fejlődő szocialista kereskedelem számára minden kicsi és szűk. Csak egy példát. Tíz évvel ezelőtt a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat mindössze egy típusú motorkerékpárt — 100-as Csepelt — hozhatott forgalomba, és legfeljebb három-négy típusú rádiót. Akkor a raktározási helyiségek még megfeleltek. Ma 8 fajta motorkerékpárt, és 40 féle típusú rádiót kell raktározni és a forgalom háromszorosára növekedett. Nem véletlen tehát, hogy éppen e vállalatnál vannak a legégetőbb raktározási gondok. A bizottság jelentésében megállapította, „a raktározási helyzet az előző cél- vizsgálat óta rosszabbodott. Ez abból adódott, hogy a vállalat téli felkészülésével kapcsolatban és eayéb — szakmai áruválasztékot növelő — intézkedések miatt árukészlete tovább növekedett.” Történtek ugyan apróbb beruházások. de ez rak tár tér bővítést gyakorlatilag nem jelent. Sok áru a szabad ég alatt van, például a műszaki Spanyol műsor a „Népek hazája, nagyvilág“ sorozatban A miskolci Zrínyi Ilona leány- gimnázium ebben a tanévben is folytatja a „Népek hazája, nagyvilág” című műsoros előadássorozatát. Az előző két tanévben megtartott finn, olasz, lengyel, francia, csehszlovák, orosz, német és ó-görög estét november 15-én, szombaton délután fél öt órakor a IV. d. osztály spanyol műsora követi. Az előadást az iskola nagytermében (Rudas László u. 2.) tartják. A további tervekben angol, kínai, bolgár és román műsor rendezése szerepel, részleg udvarán 55 motorkerékpárt csupán ponyva véd az időjárás viszontagsága ellen. A repülőtéri raktárban kerékpárok, motorkerékpárok egymásra rakva hevernek, s a nedves levegő miatt nagy része megrozsdásodott. A Vágóhíd úti telephelyen körülbelül 2000 darab horganyzott veder, dézsa, fazék, 5000 méter horganyzott fonat fekszik a szabad ég alatt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között az áruk egyrésze tönkremegy, ami nagy kár az államnak és a vevőnek is. A RÖVIKÖT, valamint a Textil és Felsőruha Nagykereskedelmi Vállalatnál a raktározási lehetőségek lényegesen megjavultak, mivel c két vállalat új telephelyeket kapott a kiürített laktanya-épületekben. A Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatnál az áruraktározási helyzet nem változott. A szabad ég alatt tárolnak most is hordós lakk- és ken- ceféleségeket, göngyölegekét, amelyek értéke többszázezer forint. A korábban tapasztalt hiányosságok annyiban változtak, hogy a telephelyre beérkező göngyölegek továbbszállításáról 48 órán belül gondoskodnak és az eddigi selejteződést lényegesen csökkentették. A Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál a helvzet annyiban javult, hogy 10 millió forinttal csökkentették a vállalat készleteit és a szomszéd megyében kaptak egy 70.000 pár cipő tárolására, alkalmas helyiséget. A raktározás gondjait véglegesen úgy lehetne megoldani, ha a vállalat megfelelő rnk+íSfozáci helyiséget kopna. A TÜZÉP Vállalatnál a NEB javaslatainak nagy részét megvalósították. Igyekeznek jobban kihasználni a raktározási helyiségeket. Sokat javult az áruk elhelyezése és kezelése is. Ma már az áruféleségeket nem szétszórtan és keverten, hanem szakosítva tárolják. Mindezek mellett e vállalat árutárolási nehézségei még rendkívül nagyok. A kiskereskedelmi vállalatoknál a vállalatok anyagi eszközei arra sem voltak elégségesek, hogy a meglévő raktárakat rendbehozzák. Rak tár térbővítésre már nem futotta. A kiskereskedelmi vállalatok-■•‘»boltjai viselik leginkább magukon a kapitalista ■bolthálózat viszonyait. A helyiségek kicsik, a raktárterületük legtöbb esetben elenyésző. A Miskolci Ruházati Boltnál. Kisker, és Élelmiszer Kisker. Vállalatoknál a raktározási gondokat helyi erőforrások felhasználásával némileg csökkentet+ék. A városi Népi Ellenőrzési Bizottság az utóvizsgálattal nem zárta le a kis- és nagykereskedelmi vállalatok ügyét. Most további célkitűzése, hogy társadalmi erők felhasználásával, a különféle szervek munkájának összehangolásával segítsen a raktározási gondok megoldásában. Bútorgyár és műanyaggyár épül Miskolcon Hároméves tervünk egyik célkitűzése, hogy fokozottabb mértékben kielégíthessük a lakosság bútorszükségletét. Ennek érdekében a terv szerint 3 év alatt 22 százalékkal emelkedik az állami bútoripar termelése. A terv megvalósítása céljából máris konkrét intézkedések történtek. így kerül sor Miskolcon is egy bútorgyár szervezésére. Északmagyarországon a sátoraljaújhelyin kívül nincs nagyobb kapacitással dolgozó bútorgyár. Ezt a hiányt pótolja most a honvédségtől átvett Szondi-laktanyában létesítendő üzem. Már ez év utolsó negyedévében 600 ezer forintot ruháztak be és meg is kezdődik a bútorgyártás. A még hátralévő időben, januárig 150 festett Erzsébet hálógarnitúrát készítenek el. A jövő évre eddig 800 garnitúra festett hálót vállaltak, mint arr ról Benyák Béla elvtárs, a városi tanács ipari osztályának vezetője tájékoztatott. Ha jövőre a beruházásra szánt összeget az Országos Tervhivatal jóváhagyja, a fényezett bútorgyártásra is sor kerül. A típus-bútorok gyártása mellett úgy tervezik, hogy az üzem egyéni megrendeléseket is felvesz. Külön javítórészleget is létesítenek a lakosság igényeinek kielégítésére. A miskolci bútorgyár térmékeit elsősorban a miskolci, s a megyei kereskedelmi vállalatok veszik majd át. A terveket, jóváhagyás végett most elküldték az Országos Tervhivatalhoz. Ha a terveket jóváhagyják — ami várható —, évi kétezer garnitúra bútort gyártanak a miskolci bútorgyárban. Műanvagfeldolgozó a volt Szondi-laktanvában Másik új létesítménye lesz a városi tanácsnak a műanyagfeldolgozó üzem, melynek megszervezését január 1-én kezdik meg, mintegy 700 ezer forintos beruházással. Az év első felében az üzem csak hőre keményedé anyagokat — bakelit, stb. — gyárt az ipar számára. Az év második felében kerül sor a hőre lágyuló műanyagok gyártására, amelyből elsősorban játékokat és háztartási cikkeket, poharakat, szappantartót, s egyebeket gyártanak majd, attól függően, hogy milyen igénnyel áll elő a kereskedelem. Benyák Béla osztályvezető szerint a két üzem létesítése már semmi akadályba nem ütközik, csupán az energia-odavitel problémáját kell még megoldani. Automata kenyérsütő kemencét kap Miskolc A jövőév első félévében érkezik meg a Német Demokratikus Köztársaságból az új Netzband-automata kenyérsütő kemence. A 27 méter hosszú kemencének nyolc óra alatt 80 mázsa kenyér a teljesítménye. Az új kemence üzembeállítása nagyban megjavítja Miskolc város kenyér- ellátását. A beruházás mintegy másfélmillió forintba kerül. Az új kemence makettje a Weidlieh-palotában lévő gyorskiszolgáló bolt kirakatában megtekinthető. A városi tanács ipari osztályának terve között szerepel még a Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalat áttelepítése a jelenlegi selyemréti egészségtelen épületből a volt Szondi-!aktanyába. Uj helyén a vállalat dolgozóinak minden szociális juttatást biztosítani tudnak. Ugyanakkor tovább b'ovül az üzem kapacitása is. nagy— A közelmúltban részletes riportban számoltunk be a Megyaszói Állami Gyermekotthon és lakói életéről, majd ezt követőleg egy glosz- szánkbam szóvátettük, hogy a gyéreinek otthon konyhai tűzhelyének megjavítására nem találtak vállalkotó üzemet. írásunk nyomán két üzemben is megmozdultak a kiszesek és az öreg kommunisták, hogy segítsenek az otthon 250 gyermekének főzési gondjain. A Télapó ünnepe közeledtével újabb probléma jelentkezett. Az otthonban élő 250 gyermek szabadidejében, a téli tanítási szünetben nagyon szeretne eljátszadozni életkorának megfelelő játékokkal, azonban az az összeg, ami játékok vásárlására az otthonnak rendelkezéséi-e áll. elenyészően csekély. Játszani szeretnének a ]VS.ecvaszói Állami Gryermekottlion kis lakói yerme Minden bizonnyal szép számmal akad Miskolcon és a megyében olyan gyermek, aki megunt, vagy már félretett játéktárgyait szívesen megosztaná a megyaszói gyer^ekottbonbán lakó kispajtásaival és bizonyára szüleik sem zárkóznának el az elől, hogy ezeket a 6 és 14 év közötti fiúgyermekek részére való játéktárgyakat ajándékként elküldjék. Nagy örömet- okoznának vele a Megyaszói Állami Gyermekotthon 250 kis lakójának. 300 EZER KILOWATT Leningrádi konstruktőrök befejezték a Szovjetunió és Európa legnagyobb gőzturbinájának terveit egy olyan villamos hőerőmű számára, amelynek teljesítőképessége 300 ezer kilowatt. I. ]Uiskola és a megye — az utóbbi években képzőművészeti élményekben elég ritkán részesülő — muharát közönsége évröl-évre kíváncsian várja az immár rendszeressé vált miskolci országos képzőművészeti kiállítást. Kíváncsian várja azért, mert az ilyen alkalmakkor bizonyos egészséges lokálpatriotizmusból eredő érdeklődéssel mérlegeli, milyen helyezést, rangot vívtak ki a borsodi művészek az egyetemes magyar képzőművészeti kultúra versenyterületén. Valamelyes szépművészeti fesztivál jelleget öltenek ezek a tárlatok, bár külsőségeikben a megfelelő kiállítási csarnok hiányában kelleténél jóval szőkébb keretek között zajlanak le. Ama . körülmények ellenére — a velencei Biennale, a moszkvai kiállítás'—, amelyek sok magyar képző- művész. reprezentatív alkotásait vonták cl a IV. Miskolci Országos Kiállításról, változatos és szép anyag gyűlt össze a Herman Ottó Múzeum kiállítási termeiben. Merre tart, meddig jutott a mai magyar képzőművészet? Mennyiben jelentkeznek új törekvések,, friss, egyéni megnyi- latkozások? 129 művész 209 műve beszél minderről, és ha ez a beszéd szűkszavú is, ki lehet belőle hámozni, hogy . művészetünkre jótékonyan hatott az utóbbi években megindult erjedési folyamat, valamint az a messzemenő erkölcsi és anyagi támogatás, amelyet művészeink a dolgozó nép állama, a munkásosztály és a párt részéről élveznek. Nem maradtak hatástalanok a párt nyilvánosságra hozott kultúrális irányelvei sem. Ha figyelembe vesszük, hogy a tárlatra beküldött majdnem 900 mű közül alig negyedrész került kiállításra, kiviláglik, hogy a zsűri a párt irányelveinek helyes mérlegelésével megfelelő mércét alkalmazott az HAJDÚ BÉLA: A IV. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás anyag kiválasztásánál, ami az általános művészi színvonal előnyére szolgált. Bizonyára akadt volna a ki nem állított művek között még sok versenyképes alkotás, amely azonban csak azért nem került a közönség elé, mert a kiállítás'rendezőit az a cél vezette, hogy lehetőleg szóhoz jussanak azok a kisebbek is, akik érdemes munkával jelentkeztek és így minél többrétűén mutathassák be művészeink munkásságát. jl/fu niég talán túlzott követel- mény lenne az a még szigo- rúbb bírálati szempont, amely az időtlen-időkig ismétlődő művészeti szokványokkal szemben nagyobb teret biztosít az eszmeiséggel telített műalkotásoknak. Azoknak, amelyekből érződik, hogy feszültséggel telitett korszakban, egy új világ születésének korszakában élünk, s ennek a korszaknak ezernyi új színe, művészi mondanivalója van. Ha gyökeresen megváltozott társadalmi rendünkben még mindig gyakran vetődik fel az a kérdés: Mi is az a szocialista realizmus? — erre csak így lehet felelni: akik ezt kérdezik, azoknak hiába magyarázzuk. Mert a szocialista realizmus nem más, mint a szocialista forradalmi élmény tükröződése a művészetben, amit hiába magyarázunk az élménytelen- nek, a nemértőnek, — annak, aki korunk eszmevilágát, vagy legalább is annak döntő alapigazságait nem-teszi magáévá. A tárlat tanúsága szerint művészeink tudatában vannak annak — és e tudat fejlesztésére gondjuk van a bírálati szerveknek is —, hogy a szocialista kultúra formanyelve nem lehet szegényesebb, mint a polgári kultúráé. Amint irodalmi formanyelvünk csiszolódik és gazdagodik új mondanivalók friss fogalomtárával, úgy képzőművészetünk korszerű fejlődése is megköveteli a kifejezési eszközök gazdagodását, csiszo- lódását, a formanyelv tökéletesedését. A tárlaton, amelynek díszei azoknak a mestereknek a művei — Csók, Szőnyi, Czóbel, Márffy, Kmetty, Do- manovszky és mások —, akik a tartalom és forma kiteljesedett összhangjával tűnnek ki, örvendetes tény, hogy a legigénytelenebb műveket sem lehet giccsnek bélyegezni. Az is örvendetes, hogy amíg az előző kiállításokon még a lázas keresések tapogatózó megnyilatkozásai szinte túltengtek, most az útkeresések leszűrt eredményei jellemzőek a kiállítási anyag többségére. Megszűntek ezzel az útkeresésék, az egészséges kísérletezések? Nem, ne is szűnjenek meg, mert az nagy baj volna. Viszont fontos az, hogy kiállításra lehetőleg a kísérletek kiérlelt eredményei kerüljenek, nempedig művészeti félkész-áruk, amelyek a közönség ízlésének fejlesztését, a tömegek művészeti nevelését hátra-r nyosan zavarják. A kétszázkilenc kiállított mű ^ nem meríti ki képzőművészetünk minden élő és ható irányzatát, de igen széles skáláját képviseli az ábrázolásmód, a stílusok sokféleségének, a „természethű” megelevení- téstől a legoldottabb impresszionisztikus festői érzékeltetésekig, a nagyvonalú, széles ecsetkezelési módszerektől az aprólékos megfigyelések rögzítéséig. A szabadabb festői látás itt képviselt vezető és egykor úttörő művészeinek ráhatása az újabb festő nemzedékre összegezve mutatkozik meg, mint uralkodó irány legtöbb művészünk alkotásain. Gondolunk elsősorban Szőnyi István, Do- manovszky Endre, Czóbel Béla, Márffy Ödön és Szentiványi Lajos, itt-ott az ezúttal nem szereplő Ber- náth Aurél, Konecsni Gyula és néhai Egry József, nem utolsó sorban pedig Derkovits Gyula hatására- Különösen figurális festőinknél az alakos ábrázolásoknál és kompozícióknál uralkodó elem az az összhatás, amely e mesterek bátorító művészete és egy-egy nagynevű idegen modern klasszikus tanulmányozása alapján vált összetevőjévé mai művészeink stílusának és kifejezésmódjának, szemben a néhány évvel ezelőtt még kötelezőnek vélt naturalista ábrázolásmóddal. Akadnak azonban kiforrott új egyéni stílusjelenségek is, mégpedig elég szép számban. Az egymásra-hatást egyébként se értelmezzük kicsinyítő értelemben, mert — ez is dicséretére válik a bírálóbizottságnak — kényesen bírálták el a terméketlen epigoniz- must, aminek a szüleményeit lehetőleg kiküszöbölték a tárlat anyagából. Hcl mégis sok olyan művel találkozunk, amely nem lep meg eredetiségével, újszerűségével, ez annak tudható be, hogy még igencsak benne vagyunk a művészet sok mai elvi kérdésének tisztázási korszakában, igencsak messziről rohamoztuk meg művészeti kultúránk szocialista fej- lődésének erődjeit, úgyannyira, hogy most még haladó művészeti hagyományaink egészséges felélésénél tartunk. Ebben azonban már sokra mentünk, amit igazol művészeink külföldön elért sok szép sikere. Igazol az, hogy a borsodi művészek is egy szinten futnak versenyt országos megbecsülésben a fővárosiakkal. Amíg tavaly még valami lelki zavarodottság érződött a miskolci országos tárlat légkörében, ma úgy érzi a látogató, hogy ennek, a tárlatnak szíve-lelke van. És ez a szív azt dobogja: ma érdemesebb kibontani a művész minden képességét, mint valaha, mert ma olyan érvényesülési lehetőségek tárulnak az elhivatottak elé, amilyen soha azelőtt nem tárult ki magyar művészek számára. A perspektíva nagyszerűsége új lelket öntött az ellenforradalom által megzavart művészeinkbe, akik ismét magukon érzik a munkásság, a dolgozó nép melengető tekintetét. Érzik, hogy akinek a munkásosztály megfogja a kezét, azt nem engedi el- ernyedni, kivezeti a győzelmes érvényesülés útjára. Soha sem volt a művészetnek ilyen bőkezű és őszinte támogatója, mint a mi korunk vezető osztálya, s a felszabadult dolgozó nép állama. A z állam, a munkásosztály tá- mogatása ezúttal is hathatósan mutatkozott meg a városi, a megyei tanács képzőművészeti pályázataiban, vásárlásaiban, a tanácsok és az üzemek álfal alapított díjak tetemes összegében, amelyekből nemcsak a helyi, hanem az ország más művészeinek is kijutott, s egyik-másik miskolci művésznek hosszabb időre biztosítja létalapját és az alkotás zavartalan lehetőségét. (Folytatjuk.)
