Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1958. november 2. „A haza fényre derül“ Wálasztásra készül az ország dol- , y gozó népe.. Ezekben a napok­ban milliók, előtt ismertetik a Haza­fias Népfront országgyűlési képvise­lői és, tanács tag jelöltjei a párt és a kormány politikáját. Sok szó esik a múltról, jelenről, és a jövőről. Történelmi fordulat, szocialista forradalom ment végbe a felszabadu­lás óta hazánkban. Az ország vezető osztályává vált az egykoé kizsákmá­nyolt munkásosztály. Most, a válasz­tások küszöbén felméri az egész dol­gozó nép, hogy mit is hozott számára a munkáshafcalom? A múltban a népellenes uralkodó osztályok szüntelenül rágalmazták a munkásosztályt. Azt állították, hogy a munkások képtelenek az ország ve­zetésére, nem' él a munkásokban a hazaszeretet. Szerintük a munkás csak robotoljon, de lehetőleg minél olcsóbban. Hasonlóképpen lebecsül­ték^ a dolgozó parasztságot is. A bé­resék, súmmások, részesaratók, kis- parasztök millióit szinte állatként kézélték az uraságok és azok hajcsár­jai. »Büdös paraszt, pofa be!« — így iés ehhéz hasonló módon álltak csak szóba á föld szegény népével. Történelmünk a bizonyítéka annak, hogy a dolgozó osztályokban mindig meg volt a hazaszeretet szent érzése. Pedig a feudalizmus sötét évszázadai­ban és a, kapitalizmus korszakában a haza még nem azt jelentette szá­mukra, amit ma jelent. Akkor a haza földje dölyfös földesúriak, »kegyes« püspökök birtoka volt. A népnek csu­pán á.robot*. a deres, a me gh aj szolás volt az osztályrésze. Ä ^Bitalazmus csak alcáztá, bur- 'költa'a kizsákmányolás tényei' dé á nép sorsán édeskeveset- Változ­tatott. Mégis, , ezekben a korszakok­ban 'is, a iaéb termelte., ..a, javakat, szüritéléhül féjlesztétte a termelőerő­két, a .kultúrát és az élléríséggel szem- bep védte, af ji^zát. A török elleni harcok, Böcskáy, Thököly, Rákóczi kurucainak. harca, Kossuth és Bem katonáinak hősiessége, áz 1919-es vörös hadsereg győzelmes hadjáratai mind bizonyítják, hogy a dolgozó nép kész volt mindig életét is áldozni, ha a haza ügyéről volt szó. Az uralkodó osztályok azért rágalmazták a népet hazafiatlansággal, a vezetésre való képtelenséggel, mert ki akarták zárni a népet az ország vezetéséből. Tör­ténelmünk, azt is bizonyítja, hogy a dolgozó, nép ellenségei saját kiváltsá­gaik érdekében számtalanszor elárul­ták,-^ haza érdekét. A. Ciileiek és a Garaiak, feudális kiskirályok akadá­lyozták Hunyadi harcát. Zápolyai Já­nos, Dózsa György hetven ezer pa­rasztját fojtotta vérbe, mert részt, kö­veteltek maguknak a hazából. Rá­kóczi szabadságharcát elárulták az arisztokraták. és a klérus; Károlyi gróf és Kolonich érsek. 1848—49-ben Haynau szövetségesei voltak a maj- láthok, a hómjánosok. 1919-ben pedig a bethlenék, telekik, ‘hofthyk tapos­ták el a nép hatalmát. A nép- és nemzetellenes Horthy- rendszerben különösen sokat szónokoltak á hazaszeretetről. Ugyan­akkor a dolgozó nép ellen gaztettek sorozatát kpvették el. Három millió parasztnak nem volt egy kapavágás földje sem. Borsod-Abauj -Zemplén megyében is százezer számra nyo- morgott a föld szegény népe. Mező­kövesdről és környékéről messze vi­dékre elmentek summásnak a nincs­telenek. Csűrökben, istállókban há­nyódtak, -Saját szülőfalum példáját hadd idézzem .itt»fel.' Boldogkővár­alján gróf Zichy-Meskó Jakabnak több ezer hpldás- uradalma volt- (Az ország más részében is voltak ura­dalmai.) . Dúskált. a földi javakban. Kastélyok, paloták és. sokezres cse­lédség .ür;a: volt. Hinták és'autók szol­gálták .kényeimét, A nép .pedig, örült, ha .hébe-hóba filléres, vagy pengős napszámhoz juthatott. Egész nap két­ágúzhatott/az uraság szőlőjében, szinte fillérekért. Boldog volt az, aki részesaratáshoz juthatott a nagybir­tokon. Télidőben szinte egyáltalán nem volt kereset, kivéve azt a rövid időszakot, amikor vadászatot rende­zett a gróf. Ez az úri kedvtelés ho­zott valamit a napszámosok és kis­embereik konyhájára is. Hogy hogyan élt ékkor a nép? Sültkrumpli, kuko­ricamáié, főttkukorica és cibere vál­takozva került a sok-sok szegénycsa­lád asztalára. A munkások helyzete talán még ennél is sanyarúbb volt. Állandó lét­bizonytalanságban éltek. Az 1929-es, 33-as válság idején 7—800 ezer mun­kanélküli volt az országban. Miskol­con is a munkanélküliek sorsa az éhezés és. a rongyoskodás volt, de a Korona nagytermeiben szinte két kézzel szórták a pénzt a megyei urak, a gyár- és bányatulajdonosok, ban­károk. Az értelmiség tömegei szintén sivár, reménytelen életet éltek. Hány­szor megalázta a főjegyző, a plébános a szegény falusi tanítókat! Hány or­vos volt állás nélkül.; ■. Nem árt em- láflkeztetni értei József Attila »Ha­zám« című megható versében így jellemezte ezt a kort: »Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!« A legjobb hazafiak: a kommunis­I .' ták, a munkások és a dolgozó nép más hű fiai harcoltak a félszabadu­lásért. Harcoltak a hazáért, hogy 'a \ haza otthona legyén a munkásoknak, a parasztoknak, értelmiségieknek, hogy ne mostohaanyja, hanem édes­anyja legyen, ök voltak az igaz ha­zafiak és nem a díszruhába öltözött magyarkodő urak. A szovjet hadsereg győzelmesen verte le a népek szabadságá­nak ádáz ellenségeit, a német fasisz­tákat. Ez maga után vonta a haza­áruló magyar uralkodó osztályok pusztulását is. Az 1945-ös felszabadu­lás történelmi forduló népünk életé­ben. Azoknak a harcoknak, amelye­ket a dolgozó nép évszázadokon ke­resztül vívott, elérkezett a diadala. A testvéri Szovjetuniónak köszön­hetjük ezt. A felszabadulástól kezdve a kommunisták pártja győzelmes harcot folytatott, hogy teljessé tegye a munkásosztály, a dolgozó nép ural­mát. 1945-ben 5.6 millió katasztráüs hold földet osztottak fel a kommu­nisták a parasztok között. Ütött Bor- sod-Abauj-Zemplén megyében is a zichyek, a károlyiak,'a takách-tolva- lyokj a nép nyakán élősködő herék végórája. A gyárak, a bányák, a ban­kók’ a nép jogos tulajdonává váltak. Az új népi állam parancsnoki tiszt­jeit- munkások, parasztok vették át. Bebizonyították, hogy tudják vezetni az országot a felemelkedés, a szocia­lizmus útján — az egész dolgozó nép javára. A diósgyőri gyár a nagy Le­nin nevét kapta. Az ötágú vörös csil­lag fénye a szocializmus építésének hős korát hirdeti. A hatalmon lévő munkásosztály megcáfolta az úri rá­galmakat. Nagyszerű eredményeket értünk el a felszabadulás óta eltelt rövid korszakban. A magyar ipar megháromszorozódott. Uj nagy vál­lalatok, gyárak létesültek szerte az országban. Az Almásfüzitői Timföld- gyár, az inotai aluminium kohó, Sztáíinváros, a Dunai Vasmű, az új Komló, a Ganz Kapcsoló- és Készülé­kek Gyára, a Vacuumtechnitoai Gép­gyár, a Ganz Árammérő Gyár, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, a Mátravidéki Erőmű,, a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, a Kazincbarci­kai Vegyigyár, a Szegedi Textilmű, a Békéscsabai Ruhagyár és sok-sok más üzem hirdeti- a magyar munkás- osztály alkotó tehetségét és dicsősé­gét. Mindezeken túl több száz meg­lévő vállalatot új üzemrészekkel, korszerű gépekkel bővítettük. Mis­kolc munkásai, lakosai saját maguk tanúskodhatnak a Lenin Kohászati Művek nagyarányú fejlesztéséről, 1.7 milliárd forintot fordított a munkás­osztály állama a kohászati művek korszerűsítésére. (Egyáltalán nem vé­letlen, hogy a brüsszeli kiállításon is mily szép eredményeket értünk el.) De nemcsak gyárakat létesítettünk az országban. Uj lakóházaikba száz­ezrével költöztettünk be munkás csa­lád ókat. A gyárak mellett, de a kis falvakban is bölcsődék, napközik há­lózata létesült. Szociális otthonokban tízezrével gondoskodunk elöregedett dolgozókról. Egyetemeinken sok mun­kás- és parasztfiatal tanul. A mun­kások nemcsak azt kapják a szocia­lista államtól, ami a borítékban van. Ma. már természetesnek veszik, hogy munkaruhával, védőruhával látják el őket. Az üzemi konyhákon viszonylag alacsony összegért lehet ebédet kapni. A vidékre kihelyezett munkás napidíjat vagy különélés! pótlékot kap. A munkahelyeken munkásszál­lást nyújt a vállalat. Fizetett szabad­ság, üdülő, ingyenes kórházi keze­lés — mind a munkások, a dolgozók érdekeit szolgálja. A szakszervezet­től kapott kedvezmények, a szülési, temetkezési, rendkívüli segélyek sok- sok millió forintjába kerülnek az ál­lamnak. Bármerre járunk-kelünk Borsod megyében, örömmel látja az ember, hogy milyen nagyszerű, ked- vas lakóházakat, szinte villákat épít­tetnek maguknak a dolgozók ezrei. Tudjuk, hogy az Országos Takarék- pénztár. nagyon sok embernek ad la­kásépítési kölcsönt. De emlékezzünk csak a múltra, amikor a szegény ember rákényszerült a bankhitelre, s 17—20 százalékos kamatot is felszámoltak neki érte; Nagyon jól emlékszem még rá, hogy szülőfalumban, Boldogkő­váralján milyen nagy átok volt a bank a szegény emberek számára. De még a középparasztok is szinte beleroskadtak á bankadósságba. Mindez ma már,, csak rossz emlék. A fejlődés nemcsak a városokban, ha­rtem a kis falvakban is érezteti áldá- rósan hatását. Megintcsak hadd hi­vatkozzak a múltban nagyon szegény Boldogkőváralja példájára. Itt a népi demokrácia időszakában kőbánya lé­tesült. Elég jó kereseti lehetőséget biztosít az ottdolgozóknak. A Zichy- kastélyból kórház lett. Az erdőhiva­tal szintén sok embert foglalkoztat. A közeli Pukanc-tanyán az állami gazdaság korszerű disznótenyészetet létesített. Uj utcasorok keletkeztek. Itt is villákat építtettek maguknak a múltban nélkülöző, rongyoskodó em­berek. Hangsúlyozom, ez a falu nem egy kiemelt példa csupán. így van ez a megye, az ország sok száz, illetve sok ezer falujában. Még nagyobb lesz a fejlődés, ha virágzó termelő- szövetkezetek lesznek az uralkodók a magyar falvakban. Ma már a mun­kások nagy többségének nem az a gondja, hogy kenyér után futkosson, bár möst is van gond még, de ez-me­rőben más, mint a múlt gondja. Ma százezrek gondja, hogy még szebb legyen a lakása, hogy még szebben öltöztesse családját, gyermekét. Ezt teremtette az országban a párt veze­tésével a munkáshatalom! Tudjuk, hogy a párt régi vezetése követett el hibákat a múltban. Ezt a párt maga állapította meg. De a párt, a munkásosztály vezetésével itt egy új ország épült! És most, a választá­sok időszakában, az új országra, a boldog jövőre szavaznak majd a dol­gozók milliói! Kölcsey Ferenc hajdani nagy köl­tőnk írta: »Hass, alkoss, gyarapíts: a haza fényre derül!« A népi demo­krácia rendszerében megvalósul a költői álom: a dolgozó nép alkotó munkájával.gyarapítja a hazát, fény derül a haza minden falujára, váro­sára. Ne szegyeijük fennhangon hir­detni: szebb és boldogabb a felszaba­dulás óta az emberek élete, mint bár­mikor volt e hazában! . KAiután a párt vezetésével elvet? ,v* tűk a földet a nagybirtokosok­tól, a klérustól, miután a munkások birtokba vették a gyárat, lemállott az urak, a burzsoázia arcáról a haza­fias festék, s megmutatkozott teljes valóságában nemzetellenes arcuk. 1956 októberében, az ellenforradalom napjaiban ismét bebizonyítottak, hogy az ő szűk osztályérdekeiket, a profitot fölébe helyezik a haza érde­keinek, az egész dolgozó nép érde­keinek, Az amerikai imperialisták­ban bíztak, hogy azok segítségével visszafordíthatják a történelem ke­rekét. Mit jelentett volna ez? Visz- szavették volna a gyáraikat és újra kizsákmányolt proletárrá változtatták volna a munkásokat. Vissza szeret­ték volha venni a felosztott földeket, ismét cselédsórsot szántaik sok száz­ezer parasztnak. Visszaakasztották volna a vándortarisznyát a volt gum- mások, kubikusok, napszámosok nya­kába. Vissza akarták állítani azt a rendszert, mely megalázott embersé­gében sok-sok haladó értelmiségit. Ebből az ellenforradalmi tébolyból a munkásosztály legjobb fiai, a Ká­dár János elvtárs vezetésével szerve­ződött MSZMP és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány ve­zette ki az. országot. Ez történelmi jelentőségű, forradalmi és hazafias tett volt! A legjobb és a legáldozat­készebb barát, a felszabadító Szovjet­unió segített megmenteni a végve­szélyben lévő munkáshatalmat. A munkásosztály, a dolgozó nép haza­szeretete, alkotóképessége új fényt hozott a sötét ellenforradalom nap­jaiban. A felelősségérzet a szocialista hazáért, ez diktálta a legjobbak tet­teit ezekben a nehéz napokban is. Most a hároméves terv sikeres meg­valósításáért dolgozunk. Borsod- Abauj-Zemplén megyében is óriási feladatok állanak a dolgozók előtt. Tiszapalkonyán épül a hatalmas ve­gyikombinát mintegy 165 millió fo­rintos beruházással. A hároméves terv időszaka alatt a folyók szabá­lyozására mintegy 75 millió forintot fordít államunk Borsod megyében. A vasút korszerűsítése, új kultúrott- honök létesítése, a miskolci bútor­gyár felépítése nagy erőfeszítéseket kíván. A megye négy nagy gyára: a Lenin Kohászati Művek, az ózdi Ko­hászati Üzemek,, a Diósgyőri Gép­gyár, a Bonsodnádasdi Lemezgyár négyszázötven millió forintot kap a további fejlesztésre. Alkot a nép és gyarapítja a hazát. Wálasztásra készül az ország. v Ezekben a napokban múlták tesznek hitet a munkáshatalom, a szocializmus mellett. November 16-án milliók szavaznak alkotó jelenünkre. November 16-án milliók választják fényes jövőnket. Szent hitünk, hogy hazánkra a győzelmes szocializmus fénye derül. SZEBELKÓ IMRE az MSZMP Központi Bizottsága munkatársa Fényűnnepély Hejőkeresztúrban Pénteken este ünnepélyes külsőségek között bekapcsolták a vil­lanyfényt Hejőkeresztúr községbe. A nevezetes eseményen résztvett Csergő János kohó- és gépipari miniszter elvtársi Prieszol József elv- ■ társ, a megyei pártbizottság első titkára, Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, a villanyszerelési munkálatokat végző Áramszol­gáltató Vállalat képviselői és az esti órákban látogatást tett Kwkucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. Hejőkeresztúr lakossága meleg ünneplésben részesítette a megje­lent kedves vendégeket és feledhetetlenül nagy boldogsággal fogadta a villanyfényt. Az ünnepségen — amely csak a hajnali órákban ért véget —• fel­szólalt Csergő elvtárs és pohárköszöntőt mondott Prieszol elvtárs is. (Részletes ism-ertetés lapunk keddi számában lesz.) Az országos állagnál magasabb a miskolci ipari do'gozók keresete Miskolc a múltban is áz ország egyik jelentős ipari központja volt.. A város dolgozói azonban . súlyos helyzetben éltek. Létbizonytalansá­gukról így írt a miskolci Reggeli Hír­lap egyik 1924. évi májusi száma: »Ezer munkás után 700 tisztviselőt és alkalmazottat szanálnak a diós­győri Vasgyárban... A munkásság körében egyre nő az elkeseredés ... A munkásság tüntető küldöttséget meneszt a pénzügyminiszterhez...« A dolgozók elkeseredésével nem sokat törődtek az ország urai. A munkásság élete évről-évre nehezebb lett. Az újságcikk megjelenésétől el­telt 9 év alatt a diósgyőri gyárból több mint 5 ezer embert tettek az ut­cára. 1933-ban — a gazdasági válság legsúlyosabb esztendejében — a vas­gyárban kifizetett bérek havi összege 103 ezer 499 pengő, vagyis az egy főre jutó átlagos kereset mintegy 30 pengő volt. A felszabadulás után megváltozott az élet Miskolcon is; A gyárak és bá­nyák egyre több dolgozót alkalmaz­tak. Ennek eredménye, hogy a város lakosainak száma 1941-től napjain­kig 40 ezerrel növekedett. Ellátásuk biztosítására pedig az utóbbi 5' évben 300 új bolt és üzlet nyitotta meg ka­puit. A hatailmas fejlődést a műnk ások fizetésükben is lemérhetik. A Bor­sod megyei Statisztikai Hivatal leg­utóbbi jelentése szerint például 1,958 első negyedében a miskolci ipari dolgozók átlagkeresete meghaladja az 1680 forintot. Ez pedig az országos átlagnál több mint 100 forinttal ma­gasabb. A városban 18.125 olyan dol­gozó él, akik havonta 1.700 forinton felül és 7000 azoknak a dolgozóknak a száma, akik 3 ezer forintot, vagy annál többet keresnek, A dolgozók szép életét bizonyítja az a tény is, hogy a városban 1957- ben mintegy ezer családi ház készült el — közülük 247-ét OTP kölcsönnel építettek. Csaknem saját erejükből kupolócwnokot építettek a diósgyőri kohászati technikum tanulói A diósgyőri Gábor Áron Kohászati Technikum tanulói és oktatói már ed­dig is tanújelét adták áldozatkészsé­güknek: tavaly kevés hivatalos tá­mogatással, nagyobbrészt saját ere­jükből formázóműhelyt létesítettek. Az idén pedig megkezdték a 17 mé­ter hosszú és 7 méter szélességű kú- poló kemencével ellátott csarnok építését. Az építkezést a Lenin Ko­hászati Művek vezetősége anyaggal és szakmunkásokkal segítette, s te­kintve, hogy kevés hivatalos pénz ál­lott rendelkezésükre, a munkák nagy részét az iskola növendékei oktatóik és tanáraik irányításával magul? vé­gezték. A mintegy háromszázezer fo­rint értékű létesítmény már el is ké­szült, s csak a belső munka befeje­zése van hátra. A tanulók gyakorlati oktatását nagyban elősegítő létesít­ményhez még egy vasvázas raktárt is felszerelnek. A kúpolócsarnokot ünnepélyes kö­rülmények között november második felében adják át rendeltetésének, amikor az első hivatalos csapolás is lesz. Az ünnepség alkalmából a kú- polócsarnokot és az Iskola épületét feltüntető emlékplakettet készítenek­-OQO­A repülő brigád PUTNOK: Ki a bányaüzem legkiválóbb dol­gozója? — Szinte egyhangúlag vála­szolják: Lax Miklós KlSZ-brigád- vezető. És a brigád? Az is ragyogó teljesítményekkel járul a putnoki üzem eredményességéhez. Baleset- mentesen, hiányzás nélkül 108 száza­lékra teljesítették első félévi tervü­ket és a minőséggel is elégedettek az üzem vezetői.-Repülő brigádnak« is nevezik őket, mert szinte tradíció náluk, hogy a legnehezebb munkahelyeket vállalják. A VIII. bányásznapon a brigád jó munkája elismeréséül kü­lön jutalmat kapott. Kezdeti .sikertelenségek után ma már az élvonalba tört Serfőző László KISZ-brigádja is. Átlagteljesítmé­nyük a VIII. bányásznapra megha­ladta a 140 százalékot. Fejtési munkálatokban Lipták Já­nos KISZ-brigádját emlegetik a leg­jobbak között. Rászolgáltak erre, tel­jesítményük elérte a 123 százalékot. A KISZ-szervezet vezetősége és az üzemvezetőség a IV. negyedév leg­fontosabb feladatának a terv mara­déktalan teljesítését tűzte ki. Ennek érdekében rövidesen egy szénelővá- jási és egy szállítási KISZ-brigádot szerveznek. Egymillióháromszázezer forintot takarítottak meg a borsodnádasdi KISZ-fiatalok Az elmúlt negyedévben csaknem félmillió forintot jegyeztek fel a Bor­sodnádasdi Lemezgyár KISZ-fiatal- jainak anyagtakarékossági számlájá­ra. Az év eleje óta összesen több mint 1300 000 forintot takarítottak meg a gyár fiataljai. A brigádok versenyében Kurtán Imre hengerész csoportja az első, 65 000 forintos meg­takarítással. // Kicsi szivünk minden mdefyívtl... // Megható kis ünnep­ség tanúi és részvevői voltunk szombaton dél­ben a Felszabadítók úti óvodában. Apró csemetéi, kedves mun­katársai, a szülői munkaközösség tagjai, ismerősei, baráttal kö­szöntötték munkássá­gának 25 éves jubileu­mán Fellegi Béláné óvónőt. Volt valami könnyekig megható abban, ahogyan mun­katársai elbeszélései­ből és saját rövid visz- szaemlékezéséből elkí­sértük életpályáján a 25 éves jubileum után is fáradhatatlan, csu­paszív, csupa szorga­lom asszonyt. Akkor, huszonöt évvel ezelőtt a Kárpátok aljában, egy eldugott faluban, 18 éves fejjel — 18 éves kamasz fiúkat tanított. *— Nehéz volt? — kérdem. Megtöri! a szemét és mosolyog: — Akkor, a kezdet igen. Az egy kicsit ne­héz volt. De ma már, ahogy visszaemlék- saem erre, kedves em­lék. Hosszú padok, ódon falak, kezdetle­ges iskola — hol va­gyunk már ettől! Később óvónőnek ment. Kicsi gyermeke­ket: fiúcskákat, kis­lányokat nevel, tanít majd húsz éve. Ezek az apró csennetek a szí­véhez nőttek — mint­ha mind az övé lenne. S a kisfiúk, kislányok ugyanezt érzik. Szavaltak, verseltek, énekeltek és virágcso­korral, ajándékokkal kedveskedtek. — Kicsi szívünk minden melegével ad­juk! Az ünnepelt asszony keveset beszél magá­ról. De beszélnek a tettei, egész munkás­sága. Szaklapokban nem egy hasznos ta­nulmánya kapott nyomdafestéket, kezdő, fiatalabb munkatársai tőle tanulnak tapaszta­latot, hozzáértést és szeretetet a gyermek- neveléshez. Störk Jóasefné, . <f szülői munkaközösség elnöke mondja, hogy: »örpm vele • dolgozni! A Marica néni igazi asszony, igazi óvónő és igazi anya..: az ő gyermekeik anyja is.« Közvetlen munkatársai is ezt látják benne, ezért volt olyan szép, olyan megható és szív­ből jövő igazi ez az ünneplés. S az ünnepelt? Sír az örömtől és moso­lyog. Aztán ez az első szava: — Dolgozni akarok! # Kívánjon hát az újságíró is még to­vábbi sikeres 25 évet! (—vári)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom