Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

Szombat, 1958. november 1. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 fl Mylrságliöl bejárd nukisak érdekében... AMIKOR ELŐSZÖR HALLOT­TAM a Nyírségből bejáró munkások panaszát, hogy sok baj van a közle­kedéssel, — kétségbe vontam az em­berek többségének igazát. Nem azért, mintha a MÁV nem követne el hibá­kat, hanem azért, mert ezelőtt né­hány hónappal mindennek az ellen­kezőjét hallottam. Idős bácsik, fia­tal munkások, műszakiak és értelmi­ségiek dicsérő hangon beszéltek ar­ról, hogy a felszabadulás óta végbe­ment változások kedvezően érintet­ték a messze vidékekre eljáró dol­gozókat is azáltal, hogy munkásvo­natok beállításával, jobb csatlakozá­sok biztosításával gyorsabban juthat­tak haza családjaikhoz, vagy vissza munkahelyükre. Ezek tények, cáfolhatatlan bizonyí­tékai annak, hogy államunk tőle tel­hetőén segíti a vidékről bejáró mun­kásokat. Ha hibákról beszélünk, első­sorban az emberek mulasztásait, a meggondolatlan intézkedéseket említ­hetjük meg. Már pedig azok a pa­naszok, hogy például a hajnali mis­kolci vonatnak Szerencsen nincs meg­felelő csatlakozása — emberek hibá­jának, meggondolatlan intézkedései­nek következménye. A szerencsi állomás mindig a leg­jobbak közé tartozott. Éppen ezért első hallásra úgy gondoltam: techni­kai hiba okozhatta a csatlakozás el­maradását. Másodszor: talán most is csak a véletlen miatt várakoztak órá­kat az emberek. Harmadszor: olyan hangok is hallatszottak, hogy — »csak egy újságíró lenne ott egyszer és hal­laná a zúgolódó embereket, a cáfol­hatatlan Valóságot és megírná a lap­ba, majd intézkednének...« Ekkor döb­bentem rá: ennek fele se tréfa. Pláne akkor, amikor az előbbi megjegyzésre, illetve kívánságra olyan válasz is el­hangzott, hogy ez »nem közérdekű kérdés, tehát nem is kerülhet újság­ba, hisz csak néhányszáz emberről van szó«... Utána néztünk a nyírsé­giek panaszának, hogy megtudjuk az igazságot. SZOMBATON REGGEL, amikor a budapesti személyvonat befutott a miskolci személypályaudvarra, több­száz ember rohamozta meg a késés­sel érkező hosszú szerelvényt. Közü­lük sokan utaztak a szerencsi vásár­ra, mások — és ezek voltak a hajnali vonaton többségben — szeretteikhez tartottak. Már a vonaton hallottam olyan megjegyzéseket, hogy .. .»jól húz a gép, de mindez hiába, ha Sze­rencsen ttcündítják &. nyíregyházit«... Megkoszorúzták a hősi halált halt Szabó Lajos ezredes sírját O1 • któber 31-én délután 4 óralcor a Hősök temetőjében ünnepé­lyesen megkoszorúzták a két éve el­hunyt Szabó Lajos ezredes sírját. Szabó elvtárs az ellenforradalom vérzivataros napjaiban, a nagy­budapesti pártház ostrománál vesz­tette életét. Életének 43. évében, or­vul tört rá az ellenség golyója. Az úttörők által frissen feldíszített sirhalom mellett Papp Károly elv- társ, az MSZMP Borsod megyei párt- bizottságának másodtitkára mondott rövid beszédet: — Emlékezzünk a hazának és a népnek azokra a hű fiaira, akik éle­tüket áldozták a proletárdiktatúrá­ért, a pártért, értünk. Két éve a haza és a párt legigazabb fiai pusztultak el ügyünkért. Soha ne feledjük emlé­küket. Ezután Papp Károly elvtárs a me­gyei pártbizottság nevében, Bialis József elvtárs, a megyei KlSZ-bizott- ság nevében, Cseszár Vilmos elvtárs, a városi rendőrkapitányság nevében, Birtalan Mihály alezredes elvtárs, Túli István ezredes elvtárs. Báli Fe­renc őrnagy elvtárs, a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség és a Partizán Szövetség részéről elhelyezték ko­szorúikat a mártír sírján. Az ünnepségen megjelent a hősi halott özvegye és leánya, valamint a városi és megyei párt és állami veze­tés képviselői és a veteránok. Amikor Szerencsre értünk, hült helye volt az említett vonatnak. Az emberek — szokás szerint — nyom­dafestéket nem tűrő szavakkal illet­ték a MÁV illetékeseit, elsősorban a helybeli állomás vezetőit. Mintegy 350-en menesztettek néhánytagú »küldöttséget« az állomás főnökéhez. Kérték, segítsen, találjon ki valamit. A főnök helyettese tehetetlen volt a sok ottmaradt utassal szemben. Be­szélt Nyíregyházával, ahonnét állító­lag azt a választ kapta: — Várják meg az utasok most is a 9.28-kor in­duló vonatot. Mindez reggel 6 után hangzott el! S jöttek az aggódó panaszok: — Én féltíz helyett délután félötre érek Baktalórántházára. — Én meg az apám temetéséről kések le. A má­sik: Vásárosnaményban nem érem ott az autóbuszt és csak vasárnap reggel lesz újabb járat, amikor már indulnom kell vissza Kazincbarciká­— Nem is szólnánk semmit, ha ez nem ismétlődne. — jött a főnökhe­lyetteshez az újabb küldöttség. Lehetne sorolni az elégedetlen meg­érzések egész sorát. Az emberek­nek tudomásul kellett venni: — Ha a budapest—saujhelyi vonatnak késése van (a köd miatt mindennap!) úgy a Szerencs—Nyíregyháza közötti vonat­nak ki kell futnia. Még akkor is ha a kocsik üresek (!), mert az említett napon Szerencsről igen kevesen utaz­tak Nyíregyházára. Ezt maga az állo­más vezetője is elismerte. De hát a szabály az szabály és azzal akkor is egyet kell érteni, ha a valósághoz semmi köze sincs! Még szombaton is ki kell indulnia,, amikor a követke­ző vonat, peronjain kívül a lépcsők is megtelnek. Az ott maradt 350—400 ember há­rom és félórát töltött el Szerencsen tétlenül. Zsúfolásig megtelt az utas­ellátó. Sorra ürültek a pálinkás üve­gek. A gyermekváróban nem fértek a gyermekes szülők. A peronon egy­mást érték az illuminált állapotban lévő emberek, akik rendes átszállási körülmények között az itt elköltött pénzüket ebben az órában már csa­ládjaik kezébe számolták volna át. Technikai konferencián beszélték meg eredményeiket és tennivalóikat a Lenin Kohászati Müvek dolgozói A diósgyőrvasgyárl Művelődés! Házban szerdán délután a Lenin Ko­hászati Művek több mint ezer műsza­ki és fizikai dolgozójának részvételé­vel technikai konferenciát tartottak. Megjelent a konferencián Vas-Vitteg Miklós, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke is. Az összejövetelen Valkó Márton, a gyár Kossuth-díjas igazgatója, elő­adásában kitért a választások jelen­tőségére, rávilágított a termelékeny­ség folytonos növelésének szükséges­ségére, mint az életkörülmények ja­vításának egyedüli biztosítékára, majd ismertette a gyár dolgozóinak eddig elért eredményeit. Elmondotta a többi között, hogy habár az idén az elmúlt háromnegvedév alatt csaknem 64 millió forintot takarítottak meg, a tervezettel szemben mégis három millió forint elmaradás mutatkozik. Mint egyik legfontosabb feladatra, az elmaradás pótlására hívta fel a fi­gyelmet. Elemezte egyes üzemek munkáját és rámutatott a soron kö­vetkező legfontosabb tennivalókra. Valkó Márton vitaindító előadása után a résztvevők üzemenként 15 szakcsoportosításban külön-külön tárgyalták meg az elmúlt negyedév eredményeit és határoztak a teen­dőkről. A MEGGONDOLATLAN INTÉZ­KEDÉST csak az tetőzte be igazán, amikor kilenc óra után befutott az a vonat, amelyik 8 óra 5 perckor indul Miskolcról. A szerelvényen érkező emberek csak jót „nevették” korán kelő munkatársaikon és meg is je­gyezték: — »Ugye, hogy nem volt csatlakozás. — Jól elbánt veletek a MÁV!« Az illetékes szervek nem nézhetik tétlenül ezeket az állapotokat. Olvan intézkedésre van szükség, amely visz- szaszerzi a szerencsi vasútállomás régi jó hírnevét. Ha a MÁV vezetői képtelenek dönteni, bízzák a statisz­tikára, az segítségükre lesz abban, hogy kedvezően bírálják el a csatla­kozás szükségességét. A nyírségi munkások bíznak abban, hogy ezt a kérdést az emberek javára meg lehet oldani. — Sz — M —' Erre adják szavazatukat a taktaharkányi dolgozók Korszerűen berendezett új iskola, melyben öröm a tanulás és a tanítás, diákok­nak. tanároknak egyaránt. Modern tejbegyűjtő, a község dolgozóinak örömére és megelégedésére. KÖZLEMÉNY Felhívjuk az alábbi területeken lakó fogyasztóink figyelmét, hogy a korábbi értesítésünknek megfelelően a 110 V-ról 220 V-ra való feszültség áttérés november 6-án, csütörtökön reggel 7 óra és 14 óra között fog megtörténni. Kérjük fogyasztóinkat, hogy ezen időpontban saját érd ekük­ben szíveskedjenek otthon tartóz­kodni, mert az áttérés végrehajtása előtt villamos berendezéseiket felül kell vizsgálnunk, mert az áttérés után csak szabványos berendezést áll módunkban visszakapcsolni. Az áttéréstől számított 14 napon belül ftérjük a számlát hozzánk eljuttatni szíveskedjenek, mert csak ezen időn belül áll módunkban a számlát ki­egyenlíteni. Salétrom-utca 1—60 számig, Kalló­utca 1—75 számig, Hutás-utca 1—55 számig, Gyár-utca 1—27 számig, Wes&elényi-utca 2—22 és 1—55 szám­ig, Bercsényi-utca 2—4i—7 számú házak. Nagy Sándor-utca 43. számú ház és Füzes-utca 52, számú ház. Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat SZAKMÁRI JÓZSEF, a Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke szerin», ők igazán megfizették a tandíjat. Megfizették, és a tandíj ez esztendő­ben már többé-kevésbé megtérült, s jövőre — ebben az egész tsz-tagság foi zákodiik — legal á b b háromszorosan meghozza a „befektetésit”. Hogy mennyi volt a tandíj és mennyi lesz az a bizonyos megtérülés, maga az elnök se tudná pontosan megmon­dani, pedig ha valaki, ő igazán is­meri a közös gazdasági, helyzetét, meg az embereket is. Ügy nagyjá­ból persze könnyedén röppennek a számok, s ha talán nem is egészen pontosak, azért arra is mérget lehet venni, hogy Szákmári József inkább kevesebbet mond a maguk javára, mint többet. Egy azonban már a lá­tottak, tapasztaltak alapján is bizo­nyos: Göncön igen nagy becsülete, sikere, van a Rákóczi Termelőszövet­kezet munkájának. Állunk a termelőszövetkezet egyre jobban kiépülő tanyája mellett, s nézzük a lassan alkonyati ködbe burkolózó őszi gönci tájat. Azaz el­sősorban a termelőszövetkezet ta­nyáját környező termőföldeket, a tizenhat holdas gyümölcsöst, a szé­pen zöldellő, buja őszi vetéseket, s hallgatjuk Szákmári elvtárs szavait, amely méltán kívánkozik a gönci krónika lapjaira. Mert ha valami, akkor a Rákóczi Termelőszövetkezet történetének első lapjai igazán jel­lemző kell legyenek a „kisváros” fej­lődésére, mai életére. — Ma már nem fáj a fejünk, s biztos vagyok benne, hogy jövőre igazán megtaláljuk, hogyan lehet többet is termelni kevesebb meg­erőltetéssel, — és persze többet is keresni, mint az idén. — Ezt mond­ja Szakmán elvtárs, ahogy sokat használt kerékpárján megérkezik. S bár a találkozás rövid — mert sür­gős a munka — mégis elegendő, hogy MEGFIZETETT TANDÍJ A gönci krónika lapjaira melnek. amennyi az elkövetkezendő esztendőben bőven fedezi a rendsze­res havi munkaegység-elöleg-osztásU megismerje az ember a termelőszö­vetkezet életét, történetét. — Ez a gyümölcsös emlékeztet a legnehezebb és mégis a legszebb na­pokra. — így emlékszik Szákmári élvtárs, aki 1953 óta vezetője a kö­zösnek — kis megszakítással, mert az ellenforradalom idején leváltot­ták. S neki igazán van mire emlé­keznie. Hiszen talán elsősorban az ő helytállásának köszönhető, hogy a szövetkezet ma már félig-meddig megfizette a nem-kötelező, mégis le­rótt Tandíjat; a fejlődés tandíját. IGEN, A GYÜMÖLCSÖS a leg­jobb emlékeztető, mert innen indul ki minden. Az is, hogy Szákmári Jó­zsef. a tsz elnöke elsősorban ezért a tizenhat holdas gyümölcsösért szállt síkra, amikor elnök lett. ö erőskö- dött, hogy telepíteni kell. hiszen itt, a Hernád völgye északkeleti szegé­lyén jó gyümölcs terem. És ha ma nem is, de néhány év múlva a fá­radság, a befektetés meghozza a gyümölcsöt. Majd 1956 októbere után, az ellenforradalom napjaiban és az azt ^követő, még mindig moz­galmas. jászom tagságos napokban ő volt, aki megint kiállt a gyümölcsös mellett. Mert ki kellett állnia. A termelőszövetkezet néhány könnyen félrevezethető tagja ugyanis — ma is tagjai a közösnek — baltával állt neki, hogy kiirtsa a fiatal, sokatí°é- rő barack- és almacsemetéket. Sőt, mi több, jónéhányszázat ki is vág­tak, ki is téptek gyökerestől. — Ma persze mindegyikük sajnálja, hiszen az idén már többezer forintot jöve­delmezett a fiatal barackos. A ..gyümölcsösirtók” persze ma már ismét igen szorgalmasak. Néhány nettel az ellenforradalom után mar ok is tisztán látták, kinek a hátán csattant volna az ostor, másodsorban pedig az azóta eltelt idő szépen meg­mutatta, mennyivel jobb a közösben, mennyivel többet termelnek és- ke­resnek ma a termelőszövetkezet tag­jai, mint az egyéniek. Az igazi tandíjat persze nem az el­lenforradalom évében, hanem álta­lában a termelőszövetkezet gazdál­kodásának eddigi néhány esztende­jében együttvéve „fizették” meg a Rákóczi tagjai. És mindezek oka a nem tervszerű gazdálkodás, a nem megfelelő — inkább rossz mint jó — munkafegyelem volt. Szákmári elvtárs, a közös legharcosabb, legke­ményebb tagja, elmagyarázza, miben is állt a megfizetett tandíj, és miben áll a tandíj gyümö 1 csöztetgse. AZ ELMÚLT ESZTENDŐKBEN kemény harcok, a kiállás ellenére sem lehet mondani, hogy különöseb­ben megnyerték volna a kívülállók tetszését a közös gazdálkodás javá­ra. Nem, mert szinte a legutóbbi éveldg sok volt náluk a civódás, a nézeteltérés. Egyrészt, mert volt nincstelenek és volt kis- vagy kö­zépparasztok nem tudtak megegyez­ni, másrészt, mert kinek-kinek tíz­szer több kellett volna a részesedés­nél. S ki-ki jelentős erőt fordított a háztáji gazdaság adta jövedelem nö­velésére. Persze a minél több — pil­lanatnyi — jövedelemvárás azután sokat elvett a közös vagyon növelé­sétől, holott elsősorban ez az alapja a bővített újratermel esnék. Mennyit kellett hadakoznia Szákmári elvtárs- ifaik és néhány előrelátó termelőszö­vetkezeti tagnak, hogy az ellenállás ellenére is növekedjen a közös, hogy lehetőleg a nagyobb jövedelem — nagyobb haszon szellemében alakít­sák ki az évi termelési tervet, hatá­rozzanak a közös gazdálkodását ille­tően. Mégis, egészen az év elejéig a tsz-tagok szégyelltek, hogy az ő szarvasmarha-állományuk, az ő ter- melvényeik nem jobbak, mint az egyénieké. De csak az év elejéig. Mert ez az esztendő igazán megmu­tatta, hogy mit jelent a közös gaz­dálkodás. A közösön belül pedig, hogy mit jelent, ha okulnak a hi­bákból, s gyümölcsöztetik a megfi­zetett „tandíj”-at. És Szákmári elv- társéit gyümölcsöztetik! Ahogy az idei eredmények mutat­ják, negyven forinton felül lesz egy-egy tsz-tag munkaegysége. Negy­ven forinton felül, bár az elmúlt év őszén csak harmincat terveztek. Igen ám, de a csupán kísérletként beállított hat holdas kertészet is kétszerannyit hozott, mint amit ter­veztek. S ugyanígy az aprómagvak és az állatállomány. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY emlege­tésénél Szákmári elvtárs ..cinkosan" rákacsint a motorkerékpárral odaér­kezett „állatforgalmi” megbízottra, aki szerződést kötni jött sertésre és szarvasmarhára, egyikből 19 dara­bot, a másikból 25-öt hizlalnak az elkövetkezendő negyedévben a Rá­kóczi tagjai. Ez legalább tízszer annyit jövedelmez, mint az állatál­lomány egésze ez esztendőig. Mert ma már minden termelőszövetkezeti tag: büszke arra, hogy a tsz szarvas- marhaállománya jóval különb, mint Gönc csordája. Tejből annyit ler­Mindent összevetve: a Rákóczi Ter­melőszövetkezet közel 100 tagja ez év őszén többet kap majd, több lesz a jövedelme, mint az egyénieknek. Felismerték, miként formálják a gazdálkodás egységét, hogy az igazi jövedelmet a belterjesség; a kerté­szet. az állatállomány, a gyümölcs- termelés adja Gönc környékén. Nem utolsó sorban felismerték, hogy az olyan emberekre, az olyan szíwel- lálekkel dolgozó tsz-tagra, vezetőre, mint Szakmán elvtárs, hallgatni kell. S hogy ezt mennyire megértet­ték, azt a tsz-tagok szavai, tervei bizonyítják most, az új gazdasági év küszöbén. Mert a terveik nagyszerű­ek. Akár a kertészet asszonyaival. akár az állattenyésztés dolgozóival beszél az ember, mindenki két do­logról nyilatkozik elsősorban: jövő­re nagyobb lesz a kertészet, s még több gondot fordítanak az állatte­nyésztésre. Az új tanyán már ott várakozik néhányezer tégla, hoey falat húzza­nak belőle. Űj istállót építenek. Fő­leg saját erőből építkeznék, mert a fölösleges adósságszerzéssel ma már egyetlen tsz-tag sem szimpatizál. Nem. mert azt vissza kell fizetni. S a Rákóczi tagjai ezután nem fizetni, hanem pénzt kapni, szerezni akar­nak. S a tervek szerint megvan hoz- bá minden alap: akarat, egyetértés, tervszerű ség és az állam támogatá­sa. Mert e nélkül 'nem is lehetne ol­csóbb és több kenyérre, élelmiszer­re szert tenni. De ezzel igen, ha a falu dolgozó parasztsága is akarja. A GÖNCIEK AKARJÁK, meg is valósítják. Ipv ez a tett. ez a csele­kedet is méltán odaillik a gönci krónika lapjaira. BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom