Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-04 / 260. szám

Kedd. WS3, november 4.

ESZAKMAGYAltOftSZAG

3

Árulkodó számok

Látogatás a Megyei Statisztikai Hivatalban

A FURCSA KIS SZÁMJEGYEK a

nem hozzáértőknek az égvilágon semmit sem mondanak, a hozzáértőknek annál többet. Csak tudni kell velük bánni — ők beszélnek. Méghozzá okosan, elgondolkoztatóan.

választ Egri Béláné elvtársnő, a tájékoztatási csoport vezetője. Negyedévenként a minisztériumi ipari vállalatoktól 9, a helyiipartól 5.5, a kereskedelemtől 3, a mezőgazdaságból 6 ezer adat érkezik a Statisztikai HivaPerg©r Frigyesné, Darvas Béla és Hartyánszki Mária a harmadik negyedév szociális és kulturális adatainak kimutatásán dolgoznak.

A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán ugyancsak értenek a számok nyelvén. Az ott dolgozók úgy beszélgetnek velük, mint legjobb ismerőseikkel. No és mit mondanak a számok, a statisztikák?

Azt, hogy megyénk ipara a III. negyedévben 11.4 százalékkal termelt többet a tavalyi, ugyanezen időszakhoz viszonyítva. Azt, hogy az év kilenc hónapjában mintegy 80 millió forinttal fordítottak többet kommunális beruházásokra, mint 1957-ben. Azt, hogy ezévben eddig 2804 lakásba költöztek be a lakók. De nemcsak az ipari termelésiről, az új létesítményekről beszélnek a számok. Elárulják, hogy emelkedik az életszínvonal, s egyre jobban élnek megyénk dolgozói. Elárulják, hogy októberben 543 házasságkötés volt, 1246 gyermek született — s azt is elfecsegik, hogy manapság már nem valami hűségesek a házastársak. A harmadik negyedévben 176 házasságot bontottak fel. Érdekesség: a 176 férj közül 46 meg sem várta míg hivatalosan elválasztják* őket, máris más nővel élt. A nők sem különbek. Tizennégyen cselekedtek ugyanígy.

Miután megtudtuk, hogy a számok valóban beszédesek, nem árt ha azzal is megismerkedünk, honnan kerülnek a Megyei Statisztikai Hivatalba az adatok.

— ÍIÉTSZAZ ADATSZOLGÄLTA- TÖNK VAN, a megye legkülönbözőbb helyéről, területéről, — adja meg a

tálhoz. A beérkezett adatok alapján negyedévenként készítenek jelentést, amelyet a megye és az ország vezetői felé továbbítanak. Egy-egy jelengozói azonban nemcsak Összegyűjtik a számokat, hanem viszonyszámokat is készítenek, — korábbi adatokhoz viszonyítanak. Sőt, még bizonyos köz gazdasági elemzéseket is elvégeznek, amelynek alapján nem egy fontos párt- és kormányhatározat látott napvilágot.

Érdekesség még a Statisztikai Hivatal munkájában, hogy a megyében 140 munkás — alkalmazott és 180 parasztcsaládot tart »megfigyelés alatt«. Ezek a családok pontosan jegyzik bevételeiket. kiadásaikat, amelyeket a hivatal feldolgoz. Ezek az adatok arra adnak választ, hogy a megfigyelt családok ho"’ran élnek, s ebből — ha nem is teljes pontossággal — következtetni lehet megvénk dolgozóinak életszínvonal alakulására. S hogv ez mennyire így van. bizonyítják az árulkodó számjegyek.

Az élelmiszerfogyasztás például a megfigyelt családoknál havonta átlagosan a következő: kenyérből 9.69, lisztből 3.60, cukorból 2.04. húgból 2.39 kilogrammot fogyaszt egy fő.

A TENGERNYI SZÁMOK EMBERT foglalkoztatnak a Statisztikai Hivatalban, hat csoportra osztva. Ipar, mezőgazdaság. beruh ázás-építői na r.

forgalom, szociális-kulturális és tájékoztatási csoport. Huszonöt olyan ember dolgozik itt, akik. jóba vannak a számokkal, nagy mesterei a statisztikának, s következtetéseket tudnak levonni belőlük. S a Statisztikai Hivatal. valamennyi dolgozója, Kovács Mihály igazgató elvtárs vezetése mel lett arra törekszik, hogv mindenna nos munkptuk m°l1ett hűen. a valóNagy segítséget nyújt a számológép. A képen: Kocsárd! Gyaláné munkaközben.

tés mintegy 20 ezer adatot tartalmaz. Ezenkívül még időszakos és témajelentéseket is készítenek szép számmal. A Statisztikai Hivatal dolságnak megfelelően ábrázolják megyénk dolgozóinak életét, a szocializmus építésének eredményeit.

Fodor László

A KIMSZ megalakulására emlékeztek

C ajószentpéteren, vasárnap dél- ^ előtt az egykori úri kaszinóban talállcoztak a község fiataljai azokkal a harcos veteránokkal, akik 40 évvel ezelőtt 1918 novemberében — alakították meg elsőnek a. községben a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szervezetét. A terem — mint akkor —, most is benépesedett. És az egykori fiatalok — akik ma már korukra nézve — idős emberek, ifjúi hévvel emlékeztek meg azokról a feledhetetlen napokról, amikor megindultak egy új élet felé. Szervezkedtek azért, hogy harcolni tudjanak, jogaik legyenek, fiatalságuk nem múljon el hiába, és ne legyenek idő előtt a tőkés rendszer kegyetlenül megsanyargatott áldozatai.

— Sötét. sivár volt az ifjúságunk 1918-ban — mondotta Frank Miklós elvtárs. — A háborít anyagilag is, erkölcsileg is összetört bennünket. Vasárnapról álmodni sem mertünk, hiszen a robotszámba menő munkánk 14—16 órán keresztül folytatódott szünet nélkül.

— Mit tehettünk? Gyűlöltünk, lázadtunk és megálmodott merészségünk sztrájkban jutott kifejezésre. Az, hogy szervezetten léptünk fel, erőt kölcsönzött. Sok eredményt nem tudtunk elérni, de elejét vettük sok keserves hétköznapnak.

— Büszkék vagyunk arra. hogy itt a megyénkben. Sajószentvéteren alakult meg először a KIMSZ, az az ifjúsági szövetség, amelyre a párt küzdelmeiben, harcaiban mindig számíthatott.

Frank elvtárs szavai után Nagy Béla elvtárs. a KIMSZ sajószentpé- teri szervezetének első titkára elevenítette fel a 18-as év harcait.

— Az embertelen háború fegyverét azok elten fordítottuk, akik kényszerít ettek bennünket, hogy gyilkoljuk orosz munkástestvéreinket. Jól emlékszem egv epizódra. A zaklatott, feldúlt falvakban éheztek a népek. Ahol tudtunk, mindenütf segítettünk. Sokgyermekes anyák könnyező szemmel mondtak köszönetét. amikor elláttuk őket élelemmel. Emlékszem arra is. hogy az alakuló gyűlésünkön az „úri körök” is képviselték mamikat. Felháborodásukat nem vettük, figyetem.be. Mentünk a magunk útján. És hiába volt

nagyon nehéz ez az út, soha nem hátráltunk meg. Voltak, akiket megöltek közülünk, kiszúrták a szemüket. a ló farka után kötöttek... így halt meg Kovács Lajos elvtársunk is.

A gyűlés résztvevői megdöbbenlen hallgatták Nagy Béla elviárs szavait, majd egy néma percet áldoztak a hősök emlékének.

Jpzt követően egymás után szó- láttak fel az idős elvtársak: Bánlaki Lajos, Borsos János, Budai József és a többiek. Bánlaki Lajos elvtárs felidézte a fehér terroristák minden képzeletet felülmúló rém- tetteit.

— Minket is, tizennyolcunkat elhurcoltak Szim Lőrincék. Csomóstól tépték ki hajunkat, félholtra vertek bennünket. A. 18 közül én maradiam utolsónak a vallatásnál. A jajgatások a velőmig hasítottak és szinte kész voltam arra. hogy leugorjak az emeletről. Bényei Jakab, egyik barátunk belehalt sérüléseibe, de egy percig sem ingott meg, ajkát szorosan összezárta — nem árult el bennünket.

Csönd ülte meg a termet. Hallgatták a megrázó szavakat. Emlékezetükben végigvonult az átkon múlt minden kegyetlensége, gyűlölete — amely harcbaszólította ezeket az embereket és azt a sokszáz. ezer többit, akik készek voltak a legdrágábbat: életüket áldozni a boldogabb jövőért.

Az összegyűlt, fiatalok közül egy csengő hangú férfi emelkedett szólásra:

— Meghatottság tölt el. ha széftér hintek a teremben. Mert együtt van itt a múlt, a jelen és a jövő... Mi, fiatalok, tisztelettel és hálával tekintünk azokra az elvtársakra, akik sokszor vérük hullása árán küzdőt? fele népünk szabadságáért. Soha nem feledjük el, mit tettek ők. És az általuk elkezdett úton fogunk háladni. becsületesen megállva heh/ünket a szocializmus építésében. Nem volt hiábavaló a harc, a. véráldozat...

Ezután szavalatok. énekszámok követték egymást. Mindmegannyi emlékezés.

A z ünnepélyes baráti találkozó az Internacionálé eléneklé- sével ért véget.

(t. a.)

Hatvanhat ifjúsági brigád dolgozik a borsodi bányákban

Megyénk területén különböző bányaüzemekben mintegy 8000 fiatal dolgozik. A termelés növelése érdekében a KISZ-szervezetek a műszaki vezetők segítségével ifjúsági brigádokat szerveztek, amelyek állandó versenyben állnak egymással elővá- jásban, frontfejtésben, szállításban és

minden munkaterületen. Összesen 66 KISZ-brigád dolgozik így.

Elért eredményeik változatosak, hiszen mindenhez hozzájárul az üzem geológiai viszonya, a kitűzött feladat nagysága és a brigádok összetétele.

A KISZ ifjúsági brigádok teljesítménye jelenleg megyeszertc megközelíti a 120 százalékot.

C1 ekeién gomolygó nyomasztó pá1 ra ereszkedik a táborra. Erősen sötétedik, de a többszörös drótkerítéssel — melyeket árammal telítettek — körülvett vesztőhely nappali világosságban úszik. A villanypóznák szinte egymást érik, a lámpák ontják a fényt. A krematóriumok monoton zúgását tisztán lehet hallani. Kéményeik valósággal okádják a füstöt, melybe belevegyül az égett hússzag kesernyés, fanyar íze is. Szörnyű, kibírhatatlan a bűz. A 480 méter magas hegyek közé ékelt vidék hűvös, párás éghajlatát egyébként is nehéz az emberi szervezetnek elviselni, hát még most, milyen kínos.

Karácsony este van. És Kormos Sándor ék, a fürdő, a nyírás, a meszelés, az injekció, a csíkos ruhába való öltözés után egy hatalmas 200 személyes — melybe ötször annyit zsúfoltak be — barakkban, dideregve várják további sorsukat. Az éhségtől elcsigázott, ijesztően beesett arcokon rémítő bizonytalanság, a halálfélelem jele ül.

— De a remény utolsó kis halvány sugara ott pislákolt a szívünkben — folytatja emlékezését Kormos Sándor. — önkéntelenül is a családomra, feleségemre gondoltam.

Vajon hol vannak, merre hajtották őket? Élnek-e, vagy már... A család féltése iszonyatos letargiába döntött. Futni, repülni szerettem volna hozzájuk. De nem lehetett. Tehetetlenek voltunk mindannyian. S ebben a lebilincselt tehetetlenségben fojtott sírás mardosta a torkomat. Elfordítottam a fejem, hogy bajtársaim ne lássák könnyeimet. Nem akartam, hogy még nagyobb pánik legyen.

__ A barakkban nem volt ágy. a

p

adlón helyezkedtünk el. Annyian voltunk, hogy csak élével, oldalt tudtunk feküdni. Ha valaki a másik oldalára akart feküdni, aklcor az egész sornak meg kellett fordulni, így kínlódtunk. Éjfél után két órakor már talpon voltunk. Reggelire sorakoztunk. Reggel hatkor az ebédet adták és 8 órakor a vacsorát. A reggeli fekete víz, az ebéd meg sokszor répaleves, a vacsora pedig vékony szelet fekete kenyér, kis darab lekvár és margarin volt.

Pontosan délben 12 órakor az Appelplatzon megkezdődött a létszámmegállapítás. A 120.000-ig terjedő létszám leolvasása komoly feladatot. jelentett a napos SS tiszteknek. Volt rá eset, hogy déltől éjfélig kintálltunk tizes sorokban a szabadban. Vékonyan voltunk öltözve, az ismert zebraruhában, és a 25—26 fokos hidegben többen összeestek, megfagytak. Az Appel után az SS tisztek kiválogatták a munkaképeseket. Én is ezek közé kerültem. Egyik alkalommal például nyitott vagonokból álló szerelvény érkezett a lágerbe. Bennünket küldtek kiüríteni. Megborzongtam, amikor két vagonban is tele megfagyott hullára akadtam. Megszámoltuk: 130-an voltak. Máskor is volt ehhez hasonló kirakodás. Csak amiről én tudók: 3600 megfagyott embert raktunk a gumi- kocsikra. Ezeknek a sorsa is a krematórium volt.

— A táborban 33 nemzet fiai sínylődtek. A magyarokon kívül voltak lengyelek, franciák, hollandok, szovjet hadifoglyok, kommunisták, és olyanok, akik valamilyen formában ellenálltak Hitlernek.

— A táborban lehetetlennek tűnt minden ellenállás, vagy szervezkedés. Szökésről szó sem lehetett. De hová is szökhetett volna innen valaki?. Ebben a borzalmas német birodalomban, ahol nem találhatott volna magának egyetlen kis zugot a szökevény. Sehol sem érezhette volna magát biztonságban, sehol sem talált volna egy megértő, segítő emberi lényt, aki segítségére lett volna. Még a végtelennek látszó fenyőerdők és hegyoldalak sem jelentettek volna számára biztonságot, mert állandóan járkáltak keresztül-kasul az SS-pri- békék idomított vérebei. És ebben a kegyetlen leömyezetben mégis volt ellenállás, szervezkedés. Különösen a lengyelek szervezettségét csodáltuk vagyon.

A lágerben állandóan hullám- zott az emberi sokaság. Az újonnan érkezettek mindig hoztak hírt honfitársaik sorsáról és vitték az üzenetet a táborban maradottadról. Az egyik táborból a másikba való költözéskor a lengyelek például a kerítésen dobálták vissza öltözetüket, amelyek helyébe ócskát kaptak. (Az volt a helyzet ugyanis, hogy akiket elvittek a táborból, azoknak új ruhát adtak.) A szervecébe — csuzdán keresztül — egyszerre száz embert . löktek ke. Ott ezeknek egymást kellett megölni, aztán egy gombnyomás és az automatagép a liftre hányta a halottakat. Felszállította őket a krematóriumba; ahol néhány perc múlva nem maradt más belőlük, mint egy marék hamú és az égett hús maró szaga.

— S amíg a halálgyárban a nap minden órájában gyilkolták az embereket, addig a láger egy másik részén egymás után dörrentek a fegyverek. Szovjet hadifoglyokat végeztek ki.

— Nehéz szavakat találni a bestiális gyilkosságra. A kapu főbejáratára azt írták: »A munka tesz benneteket szabaddá!«

TT azudott a felirat, mert Hu- chenwaldban gyilkolt a munka. Pihenőnk ritkán volt. S amizetiség mélyen illegális volt. Kevesen tudtak róla. De mindig értesültünk, hogyan áll a front. A szovjetek közelgése tartotta bennünk a lelket, még akkor is, amikor már azt mondtuk, hogy itt a vég és nem lehet tovább bírni a kegyetlenséget.

— A halálgyár udvarán hat akasztója állt, amelyre éjjel-nappal akasztották az embereket. De mindennél borzalmasabb volt maga a krematórium. Az udvarról egy hatalmas pin-.

kor volt is, az SS-ek gondoskodtak arról, hogy meg ne csömöröljünk tőle. Ilyenkor a látszat kedvéért mindig rendeztek valamit. Egy alkalommal például nagy zenekari koncertet adtak szórakoztatásunkra. A nyolcvantagú zenekar szimfonikus műveket játszott. Bevallom, életemben még soha nem hallottam ilyen szépet. De ha rágondolok, még most is. megborzong a hátam... (Folytatjuk.) Török Alfréd

Buehenumldi történet