Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-04 / 260. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A jobb közlekedésért A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 260. szám Ära 50 fillér 1958 november 4, kedd Lelkes hangulatú választási gyűlések megyénk községeiben Az elmúlt napokban, szombaton és vasárnap megyénk több községé­ben tartottak választási nagygyűlést. Képviselőjelölteik, megyei tanácstag­jelöltek, vezető párt- és tanácsfunk­cionáriusok találkoztak a választók­kal. Prieszol József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára Putnokon és Királdon tartott választási gyű­lést Putnokon több mint 400 fő je­lenlétében mondott beszédet Prieszol elvtárs. A gyűlés lelkes hangulatára jellemző, hogy az eső ellenére is nagy számban jelentek meg a vá­lasztók, s figyelmesen hallgatták Prieszol elvtárs előadását, aki a vá­lasztás fontosságáról, az ellenforra­dalom óta elért eredményeinkről, a regi és a mostani választás különb­ségéről és jövő feladatainkról be­szélt. Kukucska János elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára Cigándón, mintegy 800 választó jelenlétében tartotta meg választási beszédét. A gyűlésen megjelenitek a cigándi ter­melőszövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó parasztok és a falu értel­misége. A gyűlést megelőzően Ku­kucska elvtárs — úgyis mint a sauj- helyi járás egyik képviselőjelöltje — a helybeli pedagógusokkal találko­zott és az MSZMP kultúrpolitikája téziseiről folytatott velük eszmecse­rét. Hernádszentandrás községben Tóth István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke tartott vasárnap választási nagygyűlést. Az úttörők, a KISZ- fiaitailok meleg ünneplésben részesí­tették a szikszód járás országgyűlési képviselőjét, elhalmozták virágcsok­rokkal. Tóth elvtárs beszédében ösz- szehasonlítást tett a múlt és jelen között, majd a forradalmi munkás- paraszt kormány két esztendős tevé­kenységével s a belpolitikai helyzet­tel foglalkozott. A nagy tetszéssel fogadott beszéde után az országgyű­lési képviselőjelölt hosszan elbeszél­getett a választókkal. Lendvai József elvtárs. a Belügy­minisztérium Borsod megyei Főosz­tályának vezetője, megyei tanácstag­jelölt, választó körzetében, Tolcsván vett részt és tartott előadást a vá­lasztási gyűlésen. A nagy létszám­ban jelenlévő választók között ott voltak a tolcsvai tsz-parasztok, egyé­nileg gazdálkodók, valamint az ál­lami gazdaság dolgozói. Ugyancsak választási gyűléseket tartottak Ricsén, ahol Szűcs István elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet. Szom oly án — Hídvégi Ferenc elvtárs, az MSZ-. MP Központi Bizottságának munka-? társa volt oz ünnepi gyűlés szónoka.? — Göncön, Takfcaharkányban,. Vaj-? dácskán, Nyékládházán és még több? más községben. A választási gyülé-t sefere általában a nagyszámú látó-? giatottság — a választók körülbelül 40—50 százaléka volt jelen — a jó hangulat és a közvetlen baráti be­szélgetés volt a jellemző.-ooo­A Pravda as UXESCO tevékenységéről Moszkva (TASZSZ) A Pravda hétfői száma ..Merre tart az UNESCO?” címmel cikket közöl abból az alkalomból, hogy novem­ber 4-én nyílik meg Párizsban az UNESCO X. konferenciája. A cikk írója G. A. Zsukov, az UNESCO- ügyekkel foglalkozó szovjet országos bizottság elnöke rámutat: A konfe­rencia résztvevőinek számolniok kell azzal, hogy az UNESCO-ban je­lenleg kialakúit helyzet komolyan árt a szervezetnek és azzal fenyeget, hogy a nemzetközi szerv csoport jel­legű ideológiai tömbbé válik. Ez pe­dig egyértelmű lenne az UNESCO morális és politikai halálával. A cikk rámutat arra, hogy az UNESCO túlságosan felduzzasztott, több mint ezer emberből álló appa­rátusa a szervezet fenntartására for­dított összegnek a felét emészti fel. A főhiba, amely aláássa ezt a szer­vezetet, az — folytatja Zsukov —, hogy az UNESCO-ban a nyugati hatal­mak játszák a hangadó szerepet, az Egyesült Államok vezetésével. Ezek a legkevésbé sem törődnek a béke elősegítésének nemes céljával, hanem a hidegháború eszközeként igyekeznek felhasználni az UNES­CO-!. Az UNESCO tevékenységének reakciós iránya különösen szembe­tűnik a nagy kínai néppel szemben tanúsított felháborító magatartásá­ból. Még a kis Monaco hercegség is képviselve van a szervezetben, ezzel szemben a 650 milliós Kína mind ez ideig nem kapta meg jo­gosan megillető helyét. A szovjet kultúra művelőiben mély felháborodást kelt az a tény is — mondja a továbbiakban a/cikk —, hogy az UNESCO vezető személyi­ségei a tagállamok, köztük a Szov­jetunió. által befizetett összegeket szovjet ellenes propagandára hasz­nálják fel. (MTI) A napokban Miskolc kettősvágányú villamossínéin egy új 81 férő- helyes% korszerű villamoskocsi jelent meg. Az új kocsi kényelmes, jobb a szellőztetése, a közönség szívesen utazik rajta. (Martinecz György felvétele) az Péter János felszólalása ENSZ politikai bizottságában Newyork A politikai bizottság péntek dél­utáni ülésén a -' leszerelésről szóló határozati javaslatok feletti vitában felszólalt Péter János, a Magyar Népköztársaság ENSZ küldöttségé­nek tagja. Bírálta az atom- és hid­rogént egy verkisérle tek kérdésében a bizottság elé terjesztett határozati javaslatot. A 17 állam által amerikai sugalmazásra előterjesztett javaslat­aira az alapra épült, hogy a kísérle­tek beszüntetésében való megállapo­dást függővé teszik a leszerelés egész problémakörének különböző kérdé­seiben elérhető fokozatos megegye­zéstől. Azonban, ha az Egyesült Nemzetek nem jut el arra az állás­pontra, hogy a nagyhatalmaknak részleges megegyezéssel kell elindul- niok a fegyverkezési verseny prob­lémájának megoldása útján, akkor sohasem fognak hozzákezdeni a le­szereléshez. Péter János ezután a következő­ket mondotta: „Ne. vezessen félre bennünket az a feltevés, hogy a fel­függesztés kompromisszumot jelent a kasérietek folytatása és megszün­tetése között. A legutóbbi hetek ta­pasztalatai mutatják, hogy a felfüg­gesztés, akármilyen rövid vagy hosz­jßakatosinasbol - képviselőjelölt Szabadságunk haj* nalán, a felszaba­dulás előtt néhány nap­pal levelet kézbesített a posta. Hivatalos levél ........................................... v olt Koval Pál elvtárs ........*m::m.ii::iii:íí:ís::ss::s:::s:::*s:íshí:s5:v.w.v.v. s zámám. Forgatja, nézi, aztán feltöri a boríté­kot. Kétszer is elolvasta a szöveget, aztán zseb­re gyűrte a papírt. Amíg a kaputól a lakás ajta­jáig ért, már kialakult benne az elhatározás: — Nem megyek! Miért akarnak ezek engem munkaszolgálatra vinni? Gyors eszmecsere következett ezután a sógor­ral, aki máris intézkedett. Berendezte a szőlő­ben a csőszházat arra a rövid időre, amíg meg­érkeznek a szovjet csapatok, s kiűzik a fasisztá­kat a városból. Messziről már dörögtek az ágyuk, tompán hatolt a városba Zsolca, Csaba, Sajó- szentpéter, Ernőd irányából a moraj. Napok kér­dése volt, hogy az utolsó fasiszta is szedje az irháját, vagy megadja magát a győzelmesen elő­renyomuló szovjet csapatok előtt. S amikor a felszabadítók birtokba vették a várost, heveseb­ben dobogott a munkások, a dolgozók szíve. De régen vártak erre a napra, amely most elérke­zett ... Ha valaki nagy ajándékot kap, önkéntele­nül is eszébe jutnak az elmúlt évek eseményei, még a legkisebb epizód is úgy villan elő az em­lékezés tengeréből, mintha ma történt volna. Nagy ajándékot kapott a magyar nép — ezt érezte először Koval Pál elvtárs is. Egy pillanat­ra megállt, elgondolkozott, életünknek határkö­vénél, s felszabadult léptekkel, mint aki dohos pincéből lép fel a napvilágra, úgy lépett előre. Mert mi volt Koval elvtárs élete is? Családja úgy élt, mint más, egyszerű mun­káscsalád. Édesapja, aki kohász volt, hét gye­rekre keresett. A Bíró Pálok, a Borbély Macz- kyk, az Eszterháziak. a Coburgok világában na­gyon nehéz volt hét gyerek, azaz kilenctagú családnak naponta csak egy karéj kenyeret is az asztalra tenni. Amikor 1926-ban Ózdról Diós­győrbe jöttek lakni, Koval elvtárs inasnak ment. Lakatosinasnak. Három évig ette az inasok ke­serves kenyerét. Többször bízta rá a főnök az ebédhordást, és az egyéb házlzörüli munlcát, mint a la-katosmesterség tanulását. A szerződésben azt kötötték ki: havi öt pengő lesz a bére. Ha a hó­nap végén odaállt a mester elé a neki járó ősz- szegért — mozdult a kéz, de nem az öt pengő­ért, hanem pofon ügyében. Három év alatt so­ha nem kapta meg azt, ami neki járt. Pedig té­len neki is ugyanúgy kellett volna enni, ruház- kodni, mint a gazdának, vagy bárki másnak... Ezért volt drága Koval elvtársnak is a felsza­badulás. Nem sokkal később édesapja, aki húsz éve volt már szervezett munkás, szinte kézen fogta fiait, Koval elvtársat is és magával vitte éket — a Kommunista Pártba. Fáradhatatlan harcosa lett a pártnak s t népnek. Sokszor mesélt mindazoknak, akik­kel beszélt és találkozott, mitől is szabatfi- tott«r, meg a mi hazánk dolgozóit a Szovjetunió. szú időre szól. elkerülhetetlenül fo­kozott előkészületekhez vezet, új kí­sérletezések céljából. Ha nem kapcsolódik a felfüggesz­téshez biztos garancia arravonat- kozólag, hogy egyik fél sem újít­ja fel a kísérleteket, akkor a fel­függesztés — akár rövid, akár hosszú időre szól — kényszeríti az atomhatalmakat, hogy saját biztonságuk érdekében minden eshetőségre számítva fokozottan készüljenek új kísérletekre. Mivel tehát ennek a határozati javas­latnak hibás az alapelve, s a támoga­tásra felhozott érvek nem meggyő­zőek, küldöttségem véleménye ez, hogy aki erre a javaslatra szavaz* valójában a nukleáris kísérletek foly­tatása érdekében adja le szavazatát.« A szovjet javaslat ezzel szemben világosan kifejezi valamennyi nép érdekeit, amikor ködösítés nélkül hangoztatja a kísérletek megszünte­tésének szükségességét — mondotta Pétér János a továbbiakban. Az In­dia és még 13 ország által előterjesz­tett javaslat, bár nem mindenben fe­lel meg ezeknek a kívánalmaknak, ugyancsak hangot ad a népek hatá- , rozott követelésének, ezért a magyar [ delegáció mindkét javaslatot támo- \ gatja. I * J Október 31-én a magyar kormány £ képviseletében Szita János aláírta a ! parti tengerre és a csatlakozó öve- | zetre, valamint a nyilt tengerre vo- ? natkozó, Genfben 1958 április 29-én | létrejött szerződést. (MTI) |-------------­Ú jabb harcok Algériában ► ' Párizs (MTI) L Az Algériai Felszabadítási Front köz- l leményei hirt adtak arról, hogy a fel- | kelők nagy offenzivát indítottak a l francia határzár ellen az Algéria és g a Tunézia közti határon. Az algériai g francia főparancsnokság első jelen- £ tései igyekeztek cáfolni ezeket a köz­li léseket, később azonban kénytelenek l voltak elismerni, hogy » a felkelők támadást intéztek a l francia erőknek a tunéziai hatá­£ ron lévő hét hadállása ellen, ► £ ezenkívül Oünza közelében felrob- l bántották a vasútvonalat is. A fran­► cia hivatalos közlés szerint csupán ► csekély anyagi kár keletkezett, a ► francia erők vesztesége pedig mind­► össze egyetlen sebesült. * A francia baloldali sajtó kevés hi­* telt ad az algériai főparancsnokság l híreinek, feltűnő tálalásban hozza az \ algériai felkelés vezetőinek közlemé­► nyeit. * A Liberation tuniszi tudósítója £ -lázi Krim Belkaszemnek, az algé- £ riai ideiglenes kormány elnökhelyet- £ lesének a tuniszi Asz Szabahban meg- £ jelent nyilatkozatát. t Belkaszem nem zárja ki azt a fel- £ tevést, hogy £ az algériai háború rendkívül sú- l lyossá válhatik. hacsak valami­► lyen békés politikai megoldás » nem tűnik fel a láthatáron. Ki­► jelentette, hogy számos külföldi X önkéntes is akcióba lépne a fel­► szabadító hadsereg soraiban. So­? kan jelentkeztek már a világ t számos részéből. i beleértve a Német Szövetségi Köz- ? társaságot és az Egyesült Államokat. I Elmondotta, hogy az amerikai önkén­* tesek az amerikai hadsereg és az * amerikai tudományos élet elitjéhez tartoznak. (MTI) Felötlöttek emlékezetében azok a napok, ami­kor ő is, mint fiatalember ott állt a gyárkapu előtt, munkára várva, hosszú ideig — hasztala­nul. A kapun mindig ez állt: felvétel, nincs! Ke­zében a segédlevéllel, korgó gyomorral, éhesen, fázva fél esztendeig nap mint nap kiállt a hosz- szú sorba. Az ilyen élményeket, az ilyen életet soha nem lehet kitörölni az emlékezetből. Vé­gigkísérik az embert egész életén. Teljes erővel, fiatalon, fiatalos energiával látott munkához. Először alapszervi titkárként működött a gyárban, majd körzeti titkár lett 1947 őszéig. Ekkor függetlenítette a párt. A Lenin Kohászati Művekbe, aztán a DIMÁVAG-ba, majd a megyei pártbizottságra szólította a köte­lesség. Időközben két éves pártfőiskolát végzett, majd újra a megyei pártbizottságra került, ahol először az ágit. prop. osztály vezetője, később a pártbizottság titkára lett. Akik vele és mellette dolgoztak, sokat ta­nulhattak és tanultak is tőle. Az emberek sze­rették közvetlenségéért, de elsősorban azért, mert ő is szerette és szereti az embereket. A leg­több idejét köztük töltötte. Segített, tanított ta­nácsot adott, nevelt, bírált, ha arra szükség volt. S ekkor... ...ekkor lobbant fel hazánkban 1956 őszén az ellenforradalom. Koval elvtárs ingadozás nélkül a helyén maradt. Kommunistához hűen és méltóan nem tagadta meg a pártot. Sőt! Az :m első pillanattól kezdve, st l.P HAI pVi £> ? oYíJ'x hnl'iirrnl­ben, a vérzivataros napokban már teljes erővel kivette részét a párt újjászervezéséből, majd Put- nokra küldték a pártot szervezni. November 5-én megalakították a megyei forradalmi mun­kás-paraszt bizottságot, melynek tagjai Deme László, Hegyi Imre, Grósz Károly, Német Imre lettek, Koval Pál elvtárs vezetése alatt. Később is, amikor más területre, a Hazafias Népfront me­gyei titkári posztjára állította a párt. akkor is gyakran és ma is, mint a Miskolc városi párt- bizottság első titkára elment Putnokra, ahol a kommunista helytállás egyik legnehezebb szaka­szán dolgozott. Ilyenkor körülveszik ismerősök és ismeretlenek, akik dicsekednek és panasz­kodnak, kémek és fogadalmat tesznek, elmond­ják bajaikat, nehézségeiket, mert tudják: szavuk Koval elvtársnál nem vész el, eljut a pártig, az intézkedésekig. A bizalom nagy dolog. Még nagyobb ennek a bizalomnak megfelelni. De Koval elvtárs azok közé tartozik, akik ennek maradéktalanul meg­felelnek, akit ismernek, szeretnek, becsülnek. Tisztelik, szeretik, hiszen az ellenforradalom idején több ízben is példát mutatott helytállásá­val. Egy alkalommal, még a vérgőzös napokban a Lenin Kohászati Művek munkástanácsa őt és Kukucska János elvtársat arra kérte: — Jöjjenek ki, tárgyalni szeretnének a mun­ka felvétele ügyében. S ők mentek. Közben a fasiszta munkásta­nács célja más volt, mégpedig a provokáció. Hangos híradón nagygyűlést hívtak össze a li­es hivatalház előtti lemeztérre. Mire kiértek, már hatalmas tömeg zúgott, morajlott, kiabált, — igen sok ember a sokadalomban hőzöngött. Amikor kiálltak az erkélyre — bár csak szűk­körű megbeszélésről volt szó — a munlcástanács egyik tagja azt mondja: — Tessék, beszéljenek! A hangulat olyan volt, hogy az elvtársak életét veszélyeztette. De tény. hogy nem hátrál­tak meg: kommunista tett volt. Koval elvtárs fülében még mindig ott cseng, a fasiszta hang és kiabálás: — Munkásárulók! Szovjet-bérencek! Ma ez már csak emlék, de egyben figyel­meztetés is, hisz az ellenforradalom mindazt iönkre akarta tenni, amit a felszabadulás óta 'í pit ettünk, a múltat akarta visszahozni, azt a múltat, amely Koval elvtársnak és annyi mun­kásnak ebben az országban csak nyomort, kilá- tástalanságot, szenvedést, keserűséget adott. Ez az idő már nem jöhet visszg. Nem jöhet, mert a párt, a munkásosztály vezetésével és ere­jével nem engedjük. hogy visszajöjjön, mert olyan embereket javasoltak megyénkben is az országgyűlésbe, mint Koval Pál elvtárs. Majoros Balázs — Tóth Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom