Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

r Gfcmttftaf, i#5S. november 29. Képek a divatbemutatóról Xtógy s ikert ara­tott a képen lát­ható női szövet- mha. mely a Ru­házati Bolt karú fekeiős szaküzle­teiben különböző színekben kapható. A divatbemuta­tón nagy válasz­tékban láthatta a közönség a leg­újabb férfiruha- és kabátmodelle­ke t. Képünkön gyapjú dublé szö­vetből készüli mo­dern férfijelöltöt láthatunk, ami megvásárolható minden szaküzlet­ben. {Lukács László feiv.) Nem minden próba szerencse Alig múlik el hét, hogy a lottósor- fcoiást követően ne próbálkoznának egyesek »hátulról« megkörnyékezni a szerencsét. Magyarán: találat nél­kül, vagy csupán egy találattal ne adnának be óvást a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra. Ilyen módon azonban még soha senkinek nem si­került nagy nyereményhez jutnia, csupán sok munkát és nagy költsé­get hárított a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra, ahol a szelvények is­mételt átnézése után sem találtak négy, illetve öt találatot azokon a szelvényeken, amelyeken nem volt... Csak egy példát szeretnénk emlí­teni megyénkből. Németh Imre Gá­bor borsodszentgyörgyi lakos is a könnyen meggazdagodni szándékozók közé tartozik. Ugyanis 2,394.139 szá­mú szelvényére négy találatért járó nyereményt igényelt — a valóban el­ért egy találat ellenében. Mondanunk sem kell, hogy a próbálkozás kudarc­ba fulladt. Fényképezőgéppel Lillafüreden A lillafüredi Palota szálló tövé­ben, a hegyvonulat oldalához tá­maszkodva— ahol a vízesés zuhog — egy kedves, zenés helyiség, a Va­dászkán várja a vendégeket. Kissé romantikus hely. A hajdani csár­dákra emlékeztető ernyős petróle­umlámpákba rejtett villanyégők sa­játságos fényárnyalattal Öntik el az egy helyiségből álló éttermet. A tisz­ta abroszokkal terített asztalok mel­lett különböző foglalkozású férfiak és nők üldögélnek. A helyiségben a posta dolgozói, gyári munkások, ka­tonatisztek, aztán ki tudja, milyen foglalkozású férfiak, nők, szerelmes párocskák, akik egymás szemébe te­metkezve, elfeledkeznek a máról. Az asztalok között fürge pincér ömlik a bor és a poharakat a ven­dégek koccintásra emelik. in keringő, tangó, fox hangzik fel. És a vendégek táncolni kezdene’-. Bocsánat! — mondhatná az olva­só. — Itt valami nem stimmel. A ri­porter azt írja, hogy táncolok, s itt mindössze egy pár látszik. Nem akartunk indiszkréciót elkövetni. Ugyanis a táncoló párok voltak olyan kedvesek és kijelentették tekintve, hogy az érzelem két ember belső dolga —, nem óhajtanak a nyilvánosság előtt szerepelni. Bár ebben az is közrejátszott, hogy egyik-másik pár esetében férj és fe­leség voltak ugyan, de más férje és más felesége volt — de mi diszkré­ten hallgatunk a dologról, s abban a megnyugtató reményben zárjuk e rövid riportocskát, hogy legközelebb olyan párokat találunk, akiknek — Hédervári János — surran ide- oda. — Vacsorázni szeretnék — mond­ja a vendég és borsos árakat vár. Kellemesen csalódik. Finom ételek, —■ oícsó árak. S ami nagyon lénye­ges, a feltüntetett árakhoz semmi­féle százalékot nem számítanak. A vendég kiválaszt egyet, a pin­cér már a konyhában is áll, ahol a szakácsnő — Nagy Lajosné — bőke­zűen adagolja a halászlét a vendég számára. Utána ugyebár jólesik a túróscsusza, és aztán jöhet a bor, sör, avagy a feketekávé, a tömény­ital, amelyet Berki Zoltánná készít a vendég számára. j \ Kellemes étel- és feketekávé-illat kavarog a levegőben. Dugók púk- hangulat emelkedett. A Schef- nincs okuk félni a fényképezőgép kannak, a karcsúnyakú üvegekből fér—Háyer—Zetelaki trió hangszere- lencséjétől. CSORBA BARNA (Hlartinecz, felv.) MENNYIT BESZÉLTEK mellette és ellene! Akik mellette szóltak, nem mindig cselekedtek a helyeset, türel­metlenséggel ostorozták az egyhely­ben topogók bátortalanságát, a pa­raszti bizalmatlanságot. Az ellene ágálóknak könnyebb volt a dolguk. Könnyebb, mert az ő vitorlájukat, da­gasztotta a múlt. az újtól való féle­lem, az emberi kishitűség. A termelőszövetkezeti mozgalom­ról van szó, mely valójában csak napjainkban kezd igazi, magával- sodró mozgalommá válni, mert pár­tunk, kormányunk új módszerű poli­tikája kirostálta a mozgalom eszköz­tárából a hibásat, a gyakorlat próba­kövén elkoptatott módszereket. A cél ugyanaz: sikerre vinni a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének ügyét. A szép cél magához igazította az esz­közöket is. A mozgalom elvi. ideoló­giai serkentéséből kirostálódtak a disszonáns hangok; szilárd lenini el­vek és módszerek alapján állunk s az ezen elvekre épülő eredmények szilárdak, meggyőzőek, Az ellenforradalom után sokan azt hangoztatták, hogy a parasztságnak nyújtott kedvezmények, a beszolgál­tatás eltörlése, a szabadpiac lehető­ségei stb. a termelőszövetkezeti moz­galom elsorvadását fogják eredmé­nyezni. Ezek a vélemények abból a hiibás felfogásból fakadtak, hogy kényszer, gazdasági nyomás nélkül nem lehet zöldágra vergődni a ma­gyar paraszttal, aki a magántulajdon »megrögzött« híve. Az igazság azon­ban az, hogy a parasztember hajlan­dó feladni az »enyémet« a »mienk­ért«, ha látja, hogy a közösben job­ban boldogulhat. ... J MEGFORDULT A SZEL AZ EGYIK GARADNAI közép­paraszt ezeket mondotta: — Nem vagyok bolond agyomgür- cölni magamat azon a 16 hold föl­dön, ha a tsz-tagok kevesebb mun­kával többre mennek. Odaállok ón! Miért ne? Nem fog az aranygyűrű leesni az ujjamról, ha azokkal dol­gozok majd együtt, akik valamikor nálam kepéskedték. A baktakékt Szabad Föld Tsz el­nöke, Molnár János elvtárs érdekes dolgokat mondott a kívülállók meg­változott véleményéről. Az ellenfor­radalom előtti években a magángaz­dálkodók nem sokat törődték a tsz dolgaival, illetve mégiscsak törődtek. Árgus szemekkel figyelték a tsz-ben folyó életet, kárörvendően lesték a hibákat, az eredményeket észre se vették. Széltében-hosszában hangoz­tatták, hogy a tsz »beadja a kulcsot«, nem életképes, stb. S ma mi a hely­zet? Aggódnak a tsz-ért a kívülállók és azt szeretnék, ha már ott »egészen jól mennének a dolgok«, akkor ők is belépnének. Ha szétlöki a szél a tsz boglyáját s valamelyik kívülálló ész­reveszi, siet jelenteni, hogy ne vesz- szen kárba egy szál takarmány sem, mert úgy érzik, ami a tsz-nek kár, a falu közösségének sem válik hasz­nára. Az ellenségeskedés megszűnt. Megfordult a széL Garadnán »csodával« határos dolgok történték az elmúlt két évben. A »pálfordulásU olyigen furcsálják még a környező községekben is. hogy például Hemádpetriben az egyik tanácsülésen is foglalkoztak vele. Mi történt? Alig másfél év leforgása alatt két tsz is alakult a községben. De története van ennek. Garadnáról azt tartották a hivata­los és nem hivatalos körök, hogy »könnyebb a tevének átmenni a tű­fokán«, mint Garadnán tsz-t létre­hozni. Pedig népnevelőben nem volt hiány. A hemádpetriek, akik annak­idején szinte valamennyien tsz-pa- rasztok voltak, vasárnaponként sze­kérre ültek és mentek »megagitálni a garadnaiakat«. De bizony, mire a faluba értek, a megagitálandóknak se hírük, se hamvuk, szétszéledtek a határban, vagy gombázni mentek az erdőre. Volt rá eset. hogy több volt a népnevelő Garadmán, mint a falu lakossága. Mégsem boldogultak ve­lük. Nagy nehezen sikerült ugyan összeverbuválni egy első típusú tsz-t, de muszáj munkán nincsen- áldás — az első kínálkozó alkalommal szét­futottak. Az illetékesek aztán levon­ták róluk a nem éppen hízelgő kö­vetkeztetést: reakciósok. Pedig de­hogy voltak ők reakciósok! 1957 ŐSZÉN szinte spontánul, a környező falvak nagy elámulására létrejött az első tsz Garadnán. Nem kényszerítette őket senki, csak az, hogy ráálltak már a magukéra. «Mi­nek gürcöljünk így tovább, aki dol­gozik, a tsz-ben sem halhat éhen« — mondogatták. Ez év őszén pedig az Üj Élet után a Petőfi T*sz is be­jelentette megszületését. 26 család 360 hold földön kezdte meg a mun­kát. A Petőfi Tsz tagsága dolgozó parasztokból és jómódú közópparasz­tokból tevődik össze. Egyik sem állt annyira rosszul, hogy ne tudott volna tisztességesen megélni jövedelméből. A kedvezmények pedig ugyancsak megnövelték Garadnán is a termelési kedvet. Séf esik János bácsi például a legkiválóbb állattenyésztők közé tar­tozik a faluban, jónéhány apaállatot nevelt már fel, melyekért annyi pénz ütötte a markát, hogy másodmagával nyugodtan eléldegélhetett volna be­lőle. Most az Űj Élet Tsz-ben az állatgondozó gondjaira bízott növen­dékállatok szinte szemlátomást gya­rapodnak. Kocsis Nándor, a Petőfi elnöke középparaszt volt, ésszel, hozzáértéssel gazdálkodott, volt mit a tejbe aprítania. Azt beszélték róla a faluban, hogy autóra fáj a foga (lehet ugyan, hogy csak motorkerék­párról volt szó, de hát milyen a fa­lusi nép?!). Egyáltalán nem volt »rá­szorítva«, hogy tsz-t »csináljon«, mégis szinte »megszállottja« a nagy­üzemi gazdálkodásnak. Az Új Élet Tsz elnöke, Maros­völgyi János elvtárs is megélt volna a magáén, de a falu kiváló gazdasági adottságai két kézzel kínálják a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit. Az Űj Élet egyéves tevékenységével az encsi járás egyik legjobb termelő- szövetkezetének bizonyult pedig meg kellett küzdeniük a kezdet sok-sok nehézségével. á* A FALU KÖZVÉLEMÉNYE? Száznyolcvanfokos fordulatot tett. annál is inkább, mert lassan több a tsz-tag Garadnán, mint egyénileg dolgozó paraszt. Senki sem kételke­dik ma már abban, hogy közösen is lehet gazdálkodni. A kezdeti nehéz­ségeken túlsegíti őket a nagyüzemi gazdálkodás előnyeibe vetett meg­ingathatatlan hit. A nehézségek egy­re fogynak majd, szaporodnak az eredmények. Megfordult a szél Garadnán is és teljes erővel fújja a tsz-mozgalom dagadó vitorláit. Nemcsak megbarát­koztak a termelőszövetkezeti gondo­lattal, több az annál. Már túl vannak a barátkozás gondolatán, szívükbe- lelkükbe hatolt és annyira természe­tesnek tartják a dolgot, mint a nap­sütést. A hemádpetriek pedig röstéÜ- kedve mondják: a garadnaiak le­pipáltak bennünket. Valamikor ml magyaráztuk nekik, hogy mi a tsz, most ők kettőt is csináltak, nálunk meg egy sincs. A közvélemény *>pálfordulása« nem magyarázható mással, mint a tsz-mozgalom egyre gyarapodó ered­ményeivel. Ezek az eredményeit előbb-utóöb legyőzik a még meglévő bizonytalankodást, az egyhelyben to­pogókat is kimozdítják a mezőgazda­ság szocialista jövendője felé. Az- új­donságot, amióta világ a világ, min­dig bizonytalankodva fogadták az emberek. A kukorica, burgonya messze idegenből került hozzánk, az emberek idegenkedtek is tőle, ma meg már el se tudnánk képzelni nél­küle az életet. ÚJ SZELEK FÜJNAK a végelát­hatatlan magyar földeken és ezek a szélek, lebírhatatlan erővel formálják újjá a magyar parasztot, a magyar mezőgazdaságot. megfordult a Gulyás Mehdht

Next

/
Oldalképek
Tartalom