Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

Wntek, 1958. november 28, esZAKMAGTARORSZAO Hruscsov sajtókonferenciája a berlini kérdésről (Folytatás az 1. oldalról.) abban, hogy bizonyos idő múlva keresztülvigyük azt, amit javas­latunkban leszögeztünk. Hogy miért tettük így, azt részle­tesen megvilágítottuk nyilatkoza­tunkban. A DPA nyugatnémet hírügynök­ség tudósítója megkérdezte: Mi lesz a szovjet álláspont, ha az Egyesült Államok nem fogadja el a szovjet javaslatot, nem vonja ki csa­patait Nyugat-Berlinből, és nem ki­vannak tárgyalni az NDK-val? — Mélyen sajnálni fogjuk ezt, de ez nem akadályozhatja meg terveink valóraváltását — állapította meg a szovjet miniszterelnök, Számunkra nincs más megoldás. Ők nem számoltak velünk, ami­kor megszegték a potsdami egyezményt. Ebben az esetben mi saját belátásunk szerint cse­lekednénk. Nagy derültséggel fogadták a saj­tókonferencia résztvevői a Daily Worker tudósítójának kérdését, amely így hangzott: „Meggondolva, hogy Nyugat-Ber- linben különböző kémközpontok és rádióállomások működnek, hogyan foglalkoztatnák ezeknek az intézmé­nyeknek alkalmazottait a szabad vá­ros megteremtése esetén? — Ezeknek az embereknek pályát kell változtatniok és nem a népek kárára, hanem hasznára kell működ- niök, — mondotta mosolyogva Hrus­csov. — Ha valaki közülük munka nélkül maradna, nem sajnálkoznék. A Monde tudósítója megkérdezte: Mivel Nyugat-Berlin a Német De­mokratikus Köztársaságé, állandó, vagy ideiglenes lesz-e Nyugat-Berlin szabad város státusa, nem javasol­ják-e majd a jövőben, hogy Nyugat- Berlin teljes egészében legyen az NDK-é? — Mi ezt a státust nem tekintjük átmenetinek — mondotta Hruscsov. — Igaz, semmi sem örök, minden változik, de ameddig Nyugat-Berlin lakói fenn akarják tartani ez a stá­tust, mi ezt elismerjük. A Welt című nyugatnémet lap tu­dósítója megkérdezte: Ha Nyugat-Berlin szabad város Tesz, lesz-e majd szabad folyosó Nyugat-Németország felől és ez Olyan lesz-e, mint annakidején , a danzigi korridor volt? — Erre még korai lenne válaszol­ni — állapította meg a szovjet mi­niszterelnök. A szabad városnak minden eset­re meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon tartsa fenn kap­csolatait mind a Nyugattal, mind a Kelettel. A New York Times tudósítója fel­vetette: A szovjet jegyzék megállapítja, hogy ha az Egyesült Államok a jegy­zékben kifejtett javaslatot nem fo­gadja el, nem marad tárgyalási alap a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között a berlini kérdésről. Ügy kell ezt értelmeznünk, hogy ebben az esetben a Szovjetunió nem lesz haj­landó a Nyugat-Berlinre vonatkozó egyéb javaslatokat megvitatni '— tette fel a kérdést a tudósító. — Ha az Egyesült Államok telje­sen elveti javaslatunkat, akkor való­ban nincs miről tárgyalnunk a ber­lini kérdésben — állapította meg Hruscsov. — Ha azonban csak egyes részleteket nem fogad el, a kiegészí­tésekről, a változásokról készek va­gyunk tárgyalni. Mi a kérdést nem ultimátum formájában vetjük fel, és a következő hat hónap folyamán szívesen tárgyalunk. A Süddeutsche Zeitung című nyu­gatnémet lap tudósítója megkérdezte: A Szovjetunió Nyugat-Berlin sza­bad városra vonatkozó javaslata ad­dig marad-e érvényben, ameddig fennáll a két német állam? — A kérdés magától megoldódik, ha a két német állam tárgyalások útján megállapodik Németország egyesítésében — mondotta Hruscsov. — Ebben az esetben Berlin az egy­séges Németország fővárosa lesz és nem lesz tovább szükség arra, hogy szabad v'áros legyen. Lehet-e úgy tekinteni a szovjet jegyzéket, mint a potsdami egyez­mény felmondását? — kérdezte a New York Herald Tribune tudósítója. — ön szerint létezik ez az egyez­mény? — kérdezte Hruscsov a tudó­sítót, aki nem-mel válaszolt. — So­kan ,azt mondják, hogy az egyez­mény még létezik, de azért mond­ják, hogy fenntarthassák Nyugat-Ber­lin megszállását — állapította meg a szovjet miniszterelnök. A válaszok befejeztével Hruscsov a következőket mondotta még: — Ügy vélem, sikerült kielégíte­nem Önöket, remélem, megértik, hogy mi a normális gazdasági ver­senyhez akarunk kedvező feltétele­ket teremteni. Felhívom önöket, hogy támogassanak bennünket eb­ben a nemes törekvésben. — Ma olvastam Nixon úr londo­ni beszédét. Majdnem egyetértek Nixonnal. Ez ritka eset. — Beszéde végén az amerikai alelnök ugyanis azt mondta, hogy ideje áttérni a gazdasági ver­senyre. Én üdvözlöm ezt a kije­lentést, ha Nixon úr és a többi nyugati vezető továbbra is ezen az állásponton lenne, vagyis olyan állásponton, amelynek nincs atomrobbantásszaga, mi a ma­gunk részéről vállaljuk ezt a ver­senyt. Lássuk, ki ad több házat, ki biztosít magasabb életszínvonalat, a kulturális szükségletek magasabb fo­kú kielégítését, ki nyújt több sza­badságot, ki teremt jobb feltétele­ket a zsarnokság felszámolásához. Igaz, a zsarnokságot mi másként ér­telmezzük. Sokan azt tekintik zsarnokság­nak, amikor megtiltják a kizsák­mányolást. mi pedig éppen a ki­zsákmányolás megszűnését te­kintjük a zsarnokság felszámolá­sának. De függetlenül a nézetek különböző­ségétől, a kifejezésben egyetértünk. A kihívást elfogadjuk! — jelentette ki a sajtókonferencia végén a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. (MTI)-ooo­N. Hruscsov és K. Vorosilov távirata irgyar államférfiakhoz Dobi István elvtársnak. Kádár János elvtársnak, Magyar. Népköztársaság Elnöki a Magyar Szocialista Munkáspárt Tanácsa elnökének, Központi Bizottsága első titkárának, dr. Münnich Ferenc elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének Budapest. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szov­jetunió Minisztertanácsa és az egész szóvjet nép nevében köszönjük önöknek és az egész magyar népnek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 41. évfordulója alkalmából küldött forró üdvözleteiket. Minden szovjet ember örömmel látja, hogy egyre mélyülnek és erősödnek a ba­ráti kapcsolatok a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között, né­peink javára, a nagy szocialista tá­bor valamennyi népe javára. Kívánunk a testvéri magyar nép­nek új sikereket alkotó munkájában, a szocialista Magyarország építésé­ben. Moszkva, Kreml, 1958. nov. 26. K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. N. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanálcsának elnöke, ooo­„Partizánok a szabadságért“ címmel kiállítás nyílt Szerencsen A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség szerencsi járási elnöksége Par­tizánok a szabadságért címmel kiál­lítást rendezett. A kiállítás novem­ber 26-án nyílt meg a szerencsi fiú­iskola tornatermében. A kiállításon sok értékes doku­mentum látható. Képekben, kiadvá­nyokban, levelekben és egyéb for­mában mutatja be a magyar szabad­ságharcos mozgalom múltját, tagjai­nak hőstettét. A kiállítás célja, hogy Szerencs és környéke dolgozóinak szemléltetően bemutassa népünk legjobb fiainak harcát, melyet a párt vezetésével vívtak a dolgozók felszabadításáért. Külön értéke a kiállításnak, hogy történelmi anyaga felöleli a Tanács- köztársaság eredményeit és harcait, valamint a magyarok részvételét a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban. A kiállítást november 26-tól de­cember 2-ig minden nap reggel nyolc órától este hét óráig lehet megte­kinteni. A szocializmus döntő fölénye a gyorsütemű fejlődést bizonyítja Irta: I. SZAMOJLENKO, a közgazdaságtudományok kandidátusa »A szocialista rendszer döntő fölénye a tőkés rendszer felett abban áll, hogy a szocializmus­ban gyorsabban fejlődnek a társadalom termelő erői...« (A tézisekből.) A SZOVJET HATALOM 41 esz­tendeje alatt a szocializmus bebizo­nyította, hogy miint társadalmi rend­szer, túlszárnyalja a kapitalizmust. A szocialista társadalmi rend olyan ütemű fejlődést biztosított a termelő­erők számára, amely a kapitalizmus­ban elképzelhetetlen. Az első világháború után a kapita­lista világ három súlyos válságon ment keresztül. A második világhá­ború után az Egyesült Államokban két ízben — 1949-ben és 1954-ben — erősen csokiként a termelés. De külö­nösen nagy megrázkódtatást okozott az 1958-bain kezdődő termelés-csök­kenés, hiszen az acéliparban 1958 augusztusában 36.5 százalékkal keve­sebbet termeltek, mint az elmúlt év decemberében. A gépkocsi-iparban ez a csökkenés 38 százalékos, az ön­töttvas-termelésben 38.3 százalékos, az olaj előállításban pedig 14 százalé­kos volt. Hasonló jelenségekkel talál­kozhattunk Angliában, Francia- országban, Belgiumban, Dániában és a többi kapitalista országban is. A fentiekkel szemben áll a szocia­lista termelés szakadatlan, rendsze­res, válságmentes és tervszerű fel- emelkedése. A szocialista tervgazdál­kodás felszabadítja a társadalmat at­tól az óriási társadalmi munkaráfor­dítástól. amelyet az anarchia és a gazdasági válság megkövetel. Ugyan­akkor lehetővé teszi valamennyi anyagi, pénzügyi és munkaerő-forrás legegyszerűbb és leghatásosabb fel- használását. Kétségtelen, hogy a gazdasági fej­lődés üteme a legjobb barométer, amely egy ország gazdasági fejlett­ségi fokát, szociális-gazdasági rend­jének haladó voltát mutatja. Hasonló következtetésekre juthatunk a ter­melékenység emelkedésének meg­figyeléséből is. Ezek azok a döntő tényezők, amelyektől a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági verseny végső kimenetele függ. A SZOCIALISTA GAZDASÁG fö­lénye különösen élesen jelentkezik, ha összehasonlítjuk a Szovjetunió és a legnagyobb kapitalista országok ipari fejlődésének ütemét az elmúlt 40 év során. A szovjet ipar átlagos évi termelés-emelkedésének üteme az 1918—1957. évi időszakiban 10 szá­zalékos (a nagyiparban 11.4 százalé­kos) volt, míg az Egyesült Államok­ban 3.2, Angliában 1.9, Franciaország­ban pedig 3.2 százalékos. Ilymódon tehát a szovjet ipar fej­lődésének átlagos évi üteme három­szor szárnyalja túl az Egyesült Álla­mokét. pedig az utóbbi nem szenve­dett háborús károkat. Ha nem szá­mítjuk a háborús és a helyreállítási időszakot, akkor a Szovjetunió ipara a 22 békés esztendő alatt évente át­lag 16.2 százalékkal növelte terme­lését, míg az Egyesült Államók, ugyancsak ezidő során 2.8, Anglia 3.2, Franc iaorszag pedig 3 százalék­kal. Ez azt jelenti, hogy a Szovjet­unió egy év alatt fejlesztette iparát olyan ütemben, mint a kapitalista országok 5—6 év alatt. A szocializmus alanya megmutat­kozik a termelékenység emelkedésé­nek összehasonlításakor is. A szovjet ipari munka átlagos évi termelékeny­sége 1957-ben 9.5-szer szárnyalta túl az 1913. évit, míg az Egyesült Álla­mokban 2.3-szer, Angliában 1.4-szer, Franciaországban pedig 2-szer. A szovjet ipar termelékenysége évente átlag 7.5—8 százalékkal emelkedik, míg az Egyesült Államokban 2.5, Angliában pedig 2.7 százalékkal. Ily­módon tehát a szovjet ipar termelé­kenysége 2.5>—3-szor olyan gyorsan emelkedik, mint a kapitalista orszá­gokiban. A termelékenység színvonal! lát tekintve, azonban még elmara­dunk az Egyesült Államoktól. A szocialista termelés és a terme­lékenység gyorsütemű fejlődése biz­tosítja a nemzeti jövedelem emelke­dését is. Ez tehát már a harmadik tényező, amely a szocializmus fölé­nyét bizonyítja. A Szovjetunió nem­zeti jövedelme 1957-ben 20-szor szár­nyalta túl az 1913. évit, míg az Egye­sült Államokban a fenti időszak alatt csak 3.2-szeres, Angliában pedig 1.9-szeres volt az emelkedés. A NEMZETI JÖVEDELEM emel­kedésének alapján jelentősen na­gyobb egyéni jövedelemre tesznek szert a szovjet dolgozók. A munka­A szocialista országok és az új szovjet hétéves terv Moszkva (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számának ve­zércikke hangsúlyozza, hogy az egész haladó emberiség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeként létrejött új társadal­mi rend hatalmas vívmányaként ér­tékeli az új szovjet hétéves tervet. Különösen nagy öröm és lelkesedés fogadta a tervet a testvéri szocialista or­szágokban, amelyek a kommu­nista és munkáspártok vezetésé­vel rövid történelmi időszak alatt fényes győzelmeket arattak, fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező, virágzó kultúrájú álla­mokká váltak. Az előzetes adatok szerint — írja a Pravda vezércikke — a szocialista országok 1958-ban 4.9-szer annyi iparcikket termelnek, mint amennyit ez országok területén 1937-ben elő­állítottak. A Kínai Népköztársaság ipari termelése az 1949-től 1957-ig terjedő időszakban 5.8-szeresére, Lengyelországé a háború előttihez képest 1957-ben ötszörösére, Cseh­szlovákiáé 2.9-szeresére, a Német De­mokratikus Köztársaságé 2.4-szere- sére, Magyarországé körülbelül négyszeresére, Romániáé 3.6-szere- sére, Bulgáriáé 7.8-szeresére, Albá­niáé 14.6-szeresére növekedett. A hétéves terv előirányozza a Szovjetunió és a szocialista vi­lágrendszerhez tartozó orszá­gok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésériek sok­oldalú fejlesztését és elősegíti a szocialista társadalmi rendszer előnyeinek még teljesebb kibon­takozását, meggyorsítja minden szocialista ország gazdasági ha-, ladását. A szocialista világrendszer a gaz­dasági együttműködés fejlesztésé­nek, a szocialista munkamegosztás­nak új szakaszába lép. Tovább fej­lesztik a szocialista államok terme­lésének specializálását és kooperá- •''őját. Harmonikusan összeegyeztetik a szocialista álla­mok nemzeti érdekeit a szocia­lista tábor egész erősítésének és fejlesztésének érdekeiyel. A szocialista világrendszer gazdasá­gi és védelmi erejének további gya­rapodása, egységének és összeforrott- ráeának növelése a békeszerető erők állásait erősíti világszerte. (MTI) ooo­A Pravda i Adenauer és De Gaulle tárgyalásairól Moszkva (TASZSZ) A Pravda Adenauer és De Gaulle tárgyalásait kommentálva megálla­pítja, hogy egy Párizs—Bonn ten­gely létrejötte komolyan veszélyez­teti a békét. A lap szerint a Párizs­ból és Bonnból érkező jelentések arról tanúskodnak, hogy Adenauer és De Gaulle megbeszélése újabb lejtés az európai feszültség fokozá­sára. Feltétlenül a nemzetközi hely­zet romlásával jár, ha a francia reakciós körök támogatják a bonni militaristák revans-törekvéseit. Azok a Franciaországban és Nyu- gat-Németországban elhangzó kije­lentések — folytatja a lap —, ame­lyek szerint a De Gaulle—Adenauer találkozók véget vetnek a francia­német ellentéteknek, csupán figye­lem elterelő szóbeszédek. Csakis egy demokratikus Franciaország és egy demokratikus Németország jut­hat valóban közös nevezőre, talál­hatja meg a békés együttműködés­hez vezető utat. (MTI) ooo ............. S ZERZŐK - MŰVEIKRŐL Mindig is nyughatatlan, sokat járó-kelő, országcsavargója voltam... Urbán Ernő kél új könyvéről Az itt következő nyilatkozat-félét, amely — ildomos-e, vagy sem. de arra van hivatva, hogy fotográfiámat is cégérül tűzve a nyájas olvasó fi­gyelmét most megjelent könyveimre: a Forgószél-re s a Szamba hercegnő­re fölhívja , legszívesebben villám- szatíra, magamat gúnyoló csipkelő- dés formájában írnám meg. Még­pedig azért, mert nincs kínosabb s nevetségesebb valami, mint az ön- dícséret s az utólagos bizonyítvány- magyarázat, arról nem is szólva, hogy mint minden író, jómagam is hiú kutya vagyok, s bánt. sért. mél- tatlankodással tölt el a »Tá jékoztató« igen tisztelt szerkesztőségének abbeli óhaja, hogy amit 350, illetve 215 ol­sok reálmunkabére 1913-tól 1957-ig 5-szörösére, a parasztok reáljövedel­me pedig csaknem 6-szorosára emel­kedett. Gyors ütemben fejlődik a szocia­lista mezőgazdaság is. Míg 1950—53. évi időszakiban a szovjet mezőgazda­ság össztermelése évente 1.6 száza­lékkal, az Egyesült Államokban pe­dig 1.7 százalékkal növekedett, addig a legutolsó négy évben már a szovjet mezőgazdaságban átlagosan évi 7.1 százalékos emelkedésről, az amerikai mezőgazdaságban pedig 1.1 százalé­kos csökkenésről számolhatunk be. A szocializmus egyik alapvető sa­játossága abban rejlik, hogy a szo­cialista állam szigorúan tudományos alapokra épül. s éppen ezért a tudo­mány olyan helyet foglal el életünk­ben, amely a burzsoá országokban el­képzelhetetlen. Ezt, az atomenergia békés felhasználása, a rakétatechnika ás más területeken elért, szovjet sikerek mindennél ékesebben bizo­nyítják. A kommunista pán és a szovjet kormány legutóbbi határozatai (az ipar és a mezőgazdaság átszervezésé­ről, a vegyipar fejlesztéséről stb.) újabb hatalmas erőtartalékokat tár­tak fel, amelyekkel kizárólag a szo­cialista népgazdaság rendelkezhet. A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS azt bizonyítja, hogy csakis a szocialista rend nyújt módot a társadalom szebb jövő felé haladáséihoz, a gazdaság, a tudomány, a technika és a kultúra szakadatlan fejlődéséhez, s ahhoz, hogy az ember uralma alá kénysze­rülhesse a természetet. Mindebben a szocializmus győzelmének, biztosítéka rejlik a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. 1 dalon is csak dadogva, meg-megújuJó {kétségek közt s fejemen az esetleges ♦ kudarc eleven szenével tudtam meg- t írni, azt most 15—20 sorban s lebe- | tőleg feltűnést keltve remekeljem ♦ ide. ♦ Hogy mégse okozzak csalódást, ♦ csak elmondom azért, hogy egy ; kisregényből, egy filmregényből, 2 és tíz novellából összeszerkesztett 2 könyvem: a Forgószél darabjait — I— ahogy mondani szokás — egytől ♦ egyig az utcáról szedtem föl. Mindig ♦ is nyughatatlan, sokat járó-kelő or- | szágcsavargój a voltam. akinek nem­♦ csak ambíciója, de valóságos élet- | szükséglete is, hogy ujját állandóan “a valóság ütőerén tartsa. így aztán nem csoda, hogy az utóbbi másfél-két. esztendőben még a szokásosaiéi is többet jártam-keltem, s hogy Tinódi Sebestyén deák szavával élve: a »lőtt dolgok« legjavát a valóság párnáján álmodozva magam is újra-éltem. Le­het, hogy írásaim itt-ott nyersek, hogy egyik-másikuk salakosán került ki az öntőformából, de mind forrón, nyugtalanítóan maiak, s ami a leg­főbb — igazak is! Másik könyvem, a Szamba her­cegnő —* ahogy már címe is sejteti — szatíra. Hősnője egy pitiáner kis nőstény-párduc, akiit a pesti esztrád- dzsungel bozótjai közt barangolva a legnagyobb élvezettél durrantottam le. Hogy megérdemelte-e, annak el- tdöntését mint pártatlan bírákra — ♦ kedves olvasóimra hagyom. Egy bi- ízonyos: akik látták s végigmulatták Iannak idején Uborfcafá-nrwat, eaá&fw lse fognak unatkozna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom