Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
Csütörtök, 1958. október 2. ÉSZAKMAGYAKORSZAO 9 Álomból valóság J?gyszerű történet. Egy proletár család küzdelméről, élniaka- rásáról szól. Hajnali Antalt a Dunántúlról vetette ide Borsodba a sors. Mint fiatal asztaloslegény, hosszú ideig tétlenül bolyongott, amíg munkát kapott. A szó igazi értelmében csak álmodozott a boldogságról, az emberibb életről. És amikor felébredt, olt találta magát a szennyes úri világ ezernyi fojtogató bilincsében, bizonytalansággal és a holnap kilát ás talans ágával körülvéve. Rég volt. Azóta megváltozott a világ. Uj, szabad ember lett Hajnali Antal is. Igaz, két erős karján kívül semmije sem volt, amikor családot alapított, de aztán a felesége is dolgozni ment. Fillért fillérre gyűjtöttek és az otthonuk év- ről-évre szebb, csinosabb lett. Saját házuk van már, amelyet még 1954- ben, állami kölcsönnel építettek. JÄajnali Antal a munka mellett iskolába is járt. Technikumot végzett. Most mint csoportvezető dolgozik az Ingatlankezelő Vállalatnál. A minap a főutcán a Rávill-bolt előtt találkoztam vele. Nagy zenegépes rádiót vásárolt. — Mennyibe került? — kérdeztem. Meglepődve nézett rám: — Négyezerháromszáz. — Milyen típusú? * — Nagyon príma, Orion... gramofon is van benne. Azt mondják, hogy ez a típus a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. Mialatt mindezt elmondotta, odatoppant a felesége is. — Szép rádiót vásároltak. Honnan vettek ennyi pénzt? — Régi vágyunk volt egy ilyen rádió. — válaszolta Hajnaliné. A kedvenc lemezeket már évek óta gyűjtögettük, sajnos azonban rádióra nem jutott. Még most sem tudtuk volna megvenni, ha a kormány nem biztosítja a hitelakciót. Ki bírna egyszerre ennyi pénzt kifizetni? Hajnalinénak az örömtől szinte megeredt a nyelve és kérdezés nélkül folytatta: — Legalább másfél évet kellett volna még várnunk, hogy ilyen rádiót vehessünk. És házunk se 1étt volna talán soha, ha az állam nem segít bennünket. Elbúcsúztunk. A Hajnali pár eltűnt az utcai forgatagban. A boltban azonban tovább folyt az árusítás. Az emberek egymást követték és mint Árvái Lajos elvtárs. a bolt vezetője mondotta: eddig több mint hatszázan vásároltak ki- sebb-nagyobb méretű rádiót. (török)-oooAmire nem költöttek pénzt a műit urai Borisod megyében a múltban nem igen építettek bölcsődéket, óvodákat és szociális otthonokat. Az ilyen intézmények fenntartása sok pénzbe iker ült — hasznot nem hozott. Ezért mutatóba csak egy-kettőt üzemeltettek belőle. A felszabadulás után ezen a téren is jelentős változások történtek. A múltban nem volt — ma 25 bölcsőde van a megyében A felszabadulás előtt a dolgozók, míg munkában voltak, gyermekeiket a szomszédokra bízták. Ezen az állapoton népi államunk változtatott. Ma már 18 területi és 7 üzemi bölcsődében közel 800 gyermeket gondoznak. Emellett a mezőgazdasági munkák idején 13 községben ideiglenes bölcsőde működik. A felszabadulás óta több mint 50 óvoda nyitotta meg kapuit. A nagy iparvárosokban és a községekben több mint 50 új óvoda nyitotta meg kapuit. Számuk ma már közel 120. Az óvodás gyermekeket mindenütt szakképzett oktatók nevelik. 8 szociális otthonban 682 idős dolgozót gondoznak A munkaképtelen, család tálán idős dolgozók a múltban a kérvények tucatjait küldték a megye uraihoz, hogy bejuthassanak a sátoraljaújhelyi és szikszói szegényházakba. Ma a megye nyolc szociális otthonában 682 munkaképtelen, család- talan idős ember éli boldog öregkorát.-oooElektromos „fül“ Bányászok jól tudják, hogy a váratlan gázömlések rendkívül súlyo3 következményekkel járnak a bányában. Az öregebb vájárok a szén tömörségének fokozódásából, az emberi füllel alig hallható morajlásból, s néhány más jellegzetességből csak következtetni tudnak a gázömlésre. Váratlan gázömlések megakadályozására tudományosan megalapozott módszer eddig nem volt. M. Sz. An- cifer, a fizika-matematikai tudományok kandidátusa irányítása alatt dolgozó tudóscsoport elhatározta, hogy kidolgozza a gázömlések előrejelzésének módszerét. Munkájuk eredménye a geofon. amelyet a bányászok „elektromos íür’-nek neveztek el. Ezt a műszert az aknában 3—4 méter mélyen bele helyezik a szénfalba. Különleges berendezéssel lehetővé teszik, hogy a leggyengébb hangrezgéseket is felfogja; ezek elektronikus erősítőkön keresztül a felszínen lévő magnetofonszalagra kerülnek. Ezenkívül grafikusan is ábrázolják a hanghul- lámákat. Ha az impulzusok mégha ladják az előírt méreteket; az ügyeletes diszpécser azonnal intézkedik: kiürítik az aknát, újabb biztosító ácsolásokat végeznek, stb., stb. Az egyik bányában már négy hónap óta működik a geofon, s ezidő alatt hat esetben jelzett gázömlés! veszélyt. Hamarosan mind több éb több aknában alkalmazzák ezt a hatásos műszert. A megye kereskedelmének eredményeiről, az üzlethálózat fejlesztéséről, a knltnrállal kiszolgálásról — tanácskoztak Miskolcon a kereskedelmi dolgozók Hétfőn reggel a megyei tanács dísztermében egynapos tanácskozásra gyűltek össze a megye és Miskolc kereskedelmi vállalatainak vezetői, legjobb dolgozói, hogy a szocialista kereskedelem 10. évfordulója alkalmából megemlékezzenek eddigi munkájukról és megbeszéljék a további feladatokat. A tanácskozáson a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, a Mészöv, a Tüzép, a Belkereskedelmi Szállító Vállalat, az Állami Áruház és még számos kereskedelmi és vendéglátóipari szerv képviseletében mintegy 250 dolgozó — többségük sötét ruhában, mellükön kitüntetésekkel — vett részt. Az ünnepi tanácskozást Bodnár Ferenc, a megvei tanács etoökhe- toettese rvította meg, rna-d a megvei és városi tanács végrehajtó bizottsága megbízásából Hó-^sa Kálmán, a kereskedelmi o^ztoto vezetője tartott értékes beszámolót. Beszámolója első részében a megye kereskedelmének tíz év előtt’ helyzetével, majd a kereskedelmi hálózat mrors totind^sével foglakozott. 'Többek között elmondotta hogv az állami kereskedelem nemcsak a városokban, hanem falvaikban is ’itat tört. A falusi kereskedőim fejlődésének iránva szem!éltetőén m- tafia a dolgozó parasrtsáe megváltozott életét. A mosógépek kerékpárok. fénvkénezőeéoek. a íóminőségü szövetniük ugyanolyan mindennapos cikkekké váltak a falusi boltokban, mint korábban a Hangya-üzletekben a SÓ. a eyufa. a szármán és a gyertya voltak. Ezek a inveg^s változások főleg a tanácsok megválasztása után következtek be. amikor a kiskereskedelem tVV'nvon-'ó többsége a tanácsok iránvítása alá került. A párt segítségével a munkásosztály és az egyszerű kereskedelmi dolgozók soraiból a kiváló kereskedelmi vezetők ezrei emelkedtek ki9 akiknek nagy többsége becsületesen, megbízhatóan látja el azt a fontos gazdasági feladatot, amellyel őket a párt megbízta. Borsod megyében több mint tízezer kereskedelmi dolgozó szorgoskodik reggel- től-estig a lakosság jobb áruellátásáért. A beszámoló további része a megye kereskedelmének számszerű eredményeivel foglalkozott. Megállapították, hogy 1949 és 1957 között az egy lakosra jutó fogyasztás 56, ezen belül az iparcikkfogyasztás 93, a húsfogyasztás 18, a cukorfogyasztás 63, a sör 251, a bőrcipő-fogyasz- tás 135 százalékkal nőtt. 1949-ben tíz család közül kettőnek volt, ma hétnek van rádiókészüléke. Jelenleg az ipar háromszor annyi bőrcipőt, három és félszer annyi motorkerékpárt, négyszer annyi zomáficedényt termel, mint 1949-ben. Bővült az árucikkek választéka, megkezdték számos — korábban nem gyártott — cikk termelését is. Az ipar ma már sorozatban termeli és ennek megfelelően a kereskedelem nagy mennyiségben hozza forgalomba a televíziós vevőkészüléket, mosógépet, porszívót, a szintéti- kus fonálból készült harisnyát, a bőrtalpnál tartósabb műanyagtalpú cipőt és sok más árut. Mindez lehetővé tette a szocializmust építő Magyarország kereskedelmének nagyarányú fejlődését. A lakosság igényeinek növekedése — mint azt a beszámolóban megállapították — azt a feladatot rój ja a kereskedelem dolgozóira, hogy, a ruházati cikkekből szebb és jobb, az iparcikkekből pedig a műszaki fejlődést visszatükröző árukat bocsássák egyre nagyobb mennyiségben a megye lakosságának rendelkezésére. Ezután az üzemélelmezés és a vendéglátás nagyarányú feilődésével foglalkoztak. A vendéglátóipar területén leggyorsabban a kapitalista kereskedelemben ismeretlen üzemi vendéglátás fejlődött. Miskolcon és a megye más helyiségeiben az üzemélelmezési vállalat ma negyedéven- kint 540 ezer reggelit, 1 millió 600 ezer ebédet és közel 600 ezer vacsorát szolgál ki a dolgozóknak. A vendéglátóiparban a további évek során még nagyobb változások következnek be. Elsősorban melegkonyhás éttermeket, kisvendéglőket, cukrászdákat kívánnak létesíteni. Az állva- fogyasztás visszaszorítása és ez ülő vendégek kiszolgálásának elrürbe- helvezése a legfontosabb feladat A tanácskozás további részében sok szó esett az alkoholizmus elleni küzdelemről, a kereskedelmi és vendéglátóioari tanulók képzéséről, majd az üzlethálózat fejlesztéséről, mint az egyik legfontosabb napi——--------------------ooo r endi pontról. Megállapították: a hálózat szakosítása, az áruválaszték szélesítése, ugyanakkor a felesleges árukészletek csökkentése érdekében az állami és a földművesszövetkezeti kiskereskedelemnek mélyreható tárgyalásokat kell ebben az ügyben kezdeményezniök. Sok szó esett az új kiszolgálási formákról* az eddig bevált hasznos módszerek szélesebbkörű alkalmazásáról is. Ilyenek például az önkiszolgálás, a fél-önkiszolgálás, a gyorskiszolgálás, valamint az önkiválasztás módszere. az úgynevezett preszalékció. A tapasztalat szerint az új eladási formákat alkalmazó boltokban a vevők gyorsabban tudnak vásárolni, emelkedik a forgalomlebonyolító kapacitás és a termelékenység. Éppen ezért a kereskedelem vezetői azon fáradoznak, hogy a közeljövőben több ilyen elárusítóhelyet létesítsenek a megyében, ott, ahol az új formának létjogosultsága van. A kereskedelmi dolgozók megbecsüléséről, jogos igényeik kielégítéséről a beszámoló további részében gyakran esett szó. Ezt követően vitát rendeztek. A vitában résztvett és felszólalt Borsos László, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, Fazekas László, a városi tanács elnökhelyettese, Gelb Miklós, a KPVDSZ területi bizottságának elnöke, s rajtuk kívül több mint húsz hozzászóló mondotta el észrevételét, javaslatát a megye kereskedelmi munkájának további javítására. A hozzászólások után — az esti órákban — 25 dolgozónak miniszteri kitüntetést adtak át. Sz — M -*■ Az egyes emberek élete, életcélja bármenynyire is egyéninek látszik, mégis láthatatlan szálakkal van összefűzve az osztály, az egész társadalom gondjával, bajával. Így van ez Türk József, a Lenin Kohászati Művek üstös-segédjének életében is. Türk a Szabolcs megyei Vencsellőn élte le eddigi élete nagyobbik és szomorú részét. Apjának mindössze 2400 négyszögöl földje volt. s ennek, a szülőkön kívül, hat éhes gyemnekszájat is ki kellett volna elégítenie. Mit tehettek? Vállaltak részes-kapálást, cséplést, aratást, dehát a kereset, mint mondani szokás, éhenhaláshoz sok, jólakáshoz kevés volt. A felszabaduláskor apja földvágya kielégült, ő egy darabig még otthon volt. aztán, hogy nagy ütemben megindult a szocialista inarosítás, 1950 táján megindult a város felé. Így került a Lenin Kohászathoz. Becsületes, jó-dolgos munkásemberként kezdte megvetni lábát az életben. Aztán megismerkedett egy lánnyal, I. Jolánkával. Addig-ad- dig csapta neki a szelet, míg a végén — 1954-ben — házasság lett a dologból. Igen ám. de a házassághoz kell egy és más. ök meg úgy kerültek Össze, mint két ujj. Türk mit hozhatott? Elmúlt, nehéz, szomorú sorsát talán? És a lány? Elvesztette apját, anyját, nem volt, aki a staffírungröl gondoskodjék. — Nehéz lesz Jolárpka — mondta a fiatalember. Először lakást igényeltek. Ám a hejő- csabai tanács hiába szeretett volna segíteni rajtuk, nem nagyon tudott. A volt Bárczay-féle malomban egy szükséglakást utalt ki nekik. — Valakitől kölcsön kellene kérni egy-két bútordarabot, mert még le sem tudjuk foglalni a lakást. — Az ám, bútor sincs. De akad egy jóember. aki egy kopott, összecsukható vaságyat kölcsönöz, ők meg nekiállnak, rendbehozzák a helyiséget. Nemsokára vesznek egy ágyacskát, egy rozoga asztalt, két székkel. Ez már a sajátjuk. Most aztán hogyan tovább? — Először is felruházkodunk — határozzák el. S megállapodnak, kinek mi kell. A fiatalasz- szony, a fiatalember is kap eny-egy bőrkabátot, az ember mellé két öltöny ruhát, cipőt, csizmát, asszony meg női ruhákat. Erre el is ment egy év keresete. 1955 tavaszán megint számvetést csinálnak. — Most a bútor következik — mosolyognak egymásra. Ügy kellene, hogy jó is, olcsó is legyen. Részletre diófából csináltatnak két ágyat, kombináltszekrényt, két éjjeliszekrényt, egy toalettet. Megér 'vagy 17—18 ezer forintot. Milcor ez megvolna, azt mondja az ember az egyik nápon: — Ügy hiányzik ebből a lakásból egy rádió. — De jó is lenne — sóhajt az asszony. — Aztán eszébe jut, hogy adnának részletre is. S néhány napra rá Türk rádióval állít be a kicsi otthonba. A berendezés már meglenne, dehát nem férnek. Átköltöztek már Görömbölyre, de ott se sokkal jobb a helyzet. A bútor egymás hegyén- hátán. Próbáltak nagyobb lakást igényelni, de nem ment. — Jó lenne építeni ecni házat — pedzegetik egymás előtt. Igen, de miből? Honnan vesz elő egy munkásember 70—80 ezer forintot? — Mi lenne, ha... — az ember maga is megdöbben, ahogy kimondja —, ha államkölcsönt vennénk fel. Hisz’ azért van az, hogy a magunkfajta munkásember is boldogulni tudjon. Az asszonykát nem hagyta nyugton a gondolat. Addig jön-megy, érdeklődik, míg egy neki tetsző telekre nem akad. Izgatottan közli férjével: — Te Józsi, van egy eladó telek. Gyere, nézzük meg, — s elindulnak. A telek tetszik, szép helyen is van, lehet rajta egy kis gyümölcsöt is termelni, meg konyhakerti növényt. Így aztán a mályi emberrel — akié volt — szépen meg is egyeznek, s kifizetik. Na. most ion a nehezebbik dolog, az &***+-Jjiick József útja A múltban csak a négy földesúri kastélyba járt újság — ma 3916 hírlapot és folyóiratot tízeinek elő Tibolddarócon négy tantermes iskolává, a báróéi pedig napköziotthonos óvodává alakították át — nagyobbrészt társadalmi mimikával. A kis községben 13 év alatt 240 új cseréptető® házat építettek magánerőből és állami támogatással Ebből 131 családi házba a barlanglakok költöztek. Üj telepüket II. Rákóczi Ferencről nevezték el. A faluban 320.000 forintos költséggel bevezették a villanyt és ma már a házakban 212 rádió szóL A villanyvilágítás mellett szívesen olvasnak és művelődnék a táfoold- daróciak. Bizonyítja ezt, hogy míg a múltban csak a négy földesúr kastélyába járt újság, addig ma 3916 hírlapra és különböző folyóiratokra fizetnek elő a dolgozók. A község lakóinak egyrésze ipari munkás, másik része szőlőtermelő. A híres szőlőskerteket jól megművelik, s ez évről évre szép hasznot hoz a gazdáknak. A szerződéses bortenne- löknek ugyanis a Tokajfoégyaljoi Borforgalmá Vállalat a besaotoátta- tott mustért évente közel 5 millió forintot fizet ki. így érthető, hogy az utóbbi három esztendőben a földművesszövetkezet forgalma háromszorosára, évi 3 millió 246.000 forintra emelkedett. A községben ma már 12 dolgozónak van saját motorkerékpárja. Tibolddarócon a napi munka mellett sok szó esik a közelgő választásokról. Esténként a dolgozók felkeresne egymást és arról beszélgetnek, hogy milyen közérdekű javaslatokkal segítsék az új tanácstagok munkáját. így — többek között — kérni fogják, hogy létesítsenek föäd- művesszövetkezeíi fiókboltot körzeti orvosi rendelőt, orvosi lakást és gyógyszertárt. Szóváteszik, hogy a korszerű Ikairus-au tóbusz naponta kétszer forduljon Mezőkövesdre és a falunak legyen fedett autóbuszváróterme. Ezenkívül szőlőamyatelep felállítását és artézi kút fúrását javasolják. Ezeknek megvalósítását társadalmi munkával is segítik. HOGYAN TÁJÉKOZÓDNAK A KÖLTÖZŐ MADARAK? Nyugat-Németországban érdekes kísérletet végeztek, amelynek alapján bebizonyosodott, hogy a költöző madarak nappal a Nap, este pedig a csillagok után tájékozódnak. A tudósok planetáriumba zártak fiatal kerti pintyeket, amelyek még egyetlen vándorutat sem tettek meg. A planetáriumban azután váltakozva. hol az őszi, hol pedig a tavaszi csillagos égboltot „kapcsolták be”. A pintyek az évszak-változásoknak megfelelően, hol délnyugati, hol északkeleti irányba repültek. E kísérletek a vándormadarak költözésének bonyolult kérdését igyekeznek megoldani, mert ez már hosz- 3zú évek óta foglalkoztatja a tudósokat. Az asszonykának volt egy varrógépe. Ezt pénzzé, tették, aztán nekiláttak alapot ásni, s a pénzen, követ hordatni. Aztán egyszer megjött a várva-] várt hír: az állam segíti őket 45 ezerrel. Megal-, kudnak a szakmunkásokkal, aztán nekigyűrkőz- ( nek. Ami munkát csak lehet, maguk végzik el. , Az üzemben többen megtudják, hogy Türk Jós-, ka házat épít. Kiss Albert, Farkas Bertalan. Vá-1 lyi Nagy István csak úgy odaszól nekik: ( — Komám, ha szorul, szólj, — segítünk. —• Türk egész’ meghatód! k. Az állami segítség mél-1 lett jól jön ez az elvtársi segítség is. A fiatal házaspár sokat dolgozott rajta, az' igaz, de ma már a ház — egy szoba összkomfortos lakás — készen van, a lakásban ott a villany, szól a rádió, a bútornak van már helye. Egyszóval Türk József megvalósította vágyát, nyugodt, boldog családi életet teremtett magának. Az cm- bérből akaratlanul kibukik a szó: — Hát ez nagy haladás Türk elvtárs. , — Az, — mondja. — Magam sem hittem i volna. Igaz, ez volt a vágyam mindenképpen, < dehát, hogy négy év alatt ennyire vigyem... \ Kicsit elmereng. Talán újra végigfutja gon-{ dalaiban élete határállomásait, talán arra gon-1 dől, hogy apja, a hat gyerekkel egyetemben bár- < mennyire is iparkodott, négy évtized alatt sem < tudott ennyit elérni. — Mi ennek a magyarázata? — ismétli a j kérdést. — Hát úgy gondolom az. hegy nagyon, takarékosan élünk. A fizetésem 2000—2?00 fo- rint, s minden f illért alaposan meggondolunk,. hová tesszük. No dehát ez nem. minden, — top- ( reng tovább. — Apám is, anyám, is nagyon ta-, karékos emberek voltak, mégse mentek semmire. a múltban, mert nem volt miből, nem rótt lehe-. tőség a dolgozó ember előtt, hogv boldoauljon.. Meri ugye, ha nincs földosztás, apám ma is nyo-, morog, ha nincs szocialista iparosítás, nekem. sincs állandó keresetem, hg. az állam nem seoit,, nekem sincs rádióm, lakásom. Hát igen, — szűri j le a tanulságot, — az ember a saját sorsán méri ■ le, mégis csak miértünk, a dolgozókért van eb-.. BARNA A múlt egyik legjellegzetesebb magyar faluja volt a ^ Bükkihegység déli lankáin meghúzódó Tibolddaróc. Ebben a vasútvonaltól távoleső kis községben a nagy szőlőskertek urai — Halassi József kormányfőtanácsos, Péchy Margit grófnő, báró Bottlik István és Reiszman Zoltán ügyvéd — gyönyörű kastélyokban éltek, míg kapásaik a hegyoldalakba vájt, egészségtelen barlanglakásokban találtaik otthonra. Volt olyan" barlang, ahol szűk helyen 3—4 család tengette nyomorúságos életét. A vizes, dohos lakásoknak nevezett odúkban nagy számban szedte áldozatait a tbc. A község dolgozód, a földesurak cselédei és kapásai évtizedeken keresztül egy jobb világról álmodoztak és ezt az új életet a szovjet csapatok hozták el több mint 13 esztendeje. A felszabadulás után a földesurak volt kapásai nemcsak a szőlőskerteket —, de a kastélyokat is birtokukba vették, A Halassi-kastélyt művelődési házzá, a grófnő kastélyát
