Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

Péntek, 1958. október 31, ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 KULTURÁLIS HÍRADÓ Próbaközi beszélgetés Horvai István kétszeres Kossuth-díjas művésszel MUNKÁNK SORÁN igen sok egyénileg gazdálkodóval elbeszélget­tünk szakmai és egyéb mezőgazda- sági problémákról. A kizárólag szak­mai dolognak látszó beszédtéma köz­ben azonban sosem tudjuk megállni, hogy a szövetkezeti, nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit ne mondjuk el. Gyakran előfordul, hogy ilyenkor az illető gazdatárs kissé kétkedve néz ránk, de rendszerint bekapcsolódik a vitába. Többször például azt mondják: miért szorgalmazza annyira a párt és a kormány, hogy termelőív szövetke­zeti gazdálkodást folytassanak, miért nem hagyják őket nyugodtan az ezeréves jussban? Hiszen ők megter­melik azt, amire az államnak szük­sége van. Persze ez közel sem áll így! Gyakran pedig a gyengén működő tsz-ekre hivatkozva próbálnak ellen­érveket felhozni és a maguk igazát bizonygatni. Ha pedig mi hivatko­zunk a jó tsz-re, így felelnek: »Ja, ha mind olyan lenne ...« A beszélgetésekből az a tanulság, hogy több egyéni gazda még úgy gondolja: a párt és a kormány talán azért szorgalmazza annyira a szövet­kezeti gazdálkodást, mert abból egy­néhány embernek haszna származik. Nézzük csak meg közelebbről, kinek érdeke a szövetkezeti gazdálkodás? Megyénk összes szántóterülete 517.000 katasztrális hold. Ebből 38.000 katasztrális holdon tsz-ek gazdálkod­nak. Az egyéni gazdák száma 120.000 körül mozog. Kalászossal bevetnek — több év átlagát véve alapul — kb. 260.000 holdat, kukorica 92.000 hold, cukor­répa 7500 katasztrális hold. Ha e né­hány fontosabb növény terméshoza­mát vizsgáljuk és összehasonlítjuk az egyéni és tsz eredményeket, a kö­vetkező megállapításra juthatunk: kalászosokból 1.5 mázsával, cukor­répából 10 mázsával, kukoricából az utóbbi két évben 1 mázsa májusi ' morzsolttal termeltek többet kataszt­rális holdankint a tsz-ek, mint az egyéniek. Meg kell mondani azt is őszintén, hogy ez az eredmény kö­zel sem az, amit nagyüzemi keretek közt el lehetne érni. Ezt bizonyítják a jól gazdálkodó tsz-ek is, ahol 4—6 mázsával több kalászost, 50—80 má­zsával több cukorrépát (szikszói Bé- f.ke Tsz) 5—20 mázsával több csöves­tengerit (Bodrogkeresztur) termeltek, ínint a megyei átlag. A FENTI SZAMOKBÓL most már minden kételkedő gazda kiszámít­hatja a sajátmaga évi veszteségét. Szerény számítások szerint a ter­méshozamokban mutatkozó különb­ségekből számítva a megye mezőgaz­daságát, az egyéni termelőket és a népgazdaságot több mint 300 millió forint veszteség érte, amiből egy ter­melőre több mint 2000 forint jut. Ha a közepes és jobb tsz-ek termés- eredményeit vesszük alapul, akkor a károsodás a termésátlagok alakulá­sa folytán a duplájára emelkedik. Ha pedig a nagyüzem egyéb lehe­tőségeit, adottságait figyelembevesz- Bzük, még nagyobb a vesztesége me gyénk termelőinek és az egész or szágnak. Amennyiben megyénk egész területén szocialista nagyüzemekben gazdálkodnánk, minden különösebb baj nélkül a jelenlegi lóállományt felére lehetne csökkenteni, helyette 40.000 darab tehenet tudnánk eltar­tani. így 120 millió liter tejjel ter­melhetnénk többet, mint ma. Más oldalról nézve a nagyüzem előnyeit: igen sok nehéz munkától kíméli meg az embert a gép. Nem kellene napokon át az eke, borona, vetőgép után járkálni. Az ember munkája a nagyüzemben lényegé­ben csak a gépek kihasználására szo­rítkozik. A gépi munka, a kollektív munka, a helyes munkamegosztás és jobb szervezés nyomán egy-egy munkafotyamat helyesebben, rövi- debb idő alatt a legalkalmasabban vé­gezhető el, ami termésemelkedést eredményez és több idő jut pihenés­re, szórakozásra, tanulásra. Nagy­üzemi gazdálkodásban a fiatalság, is jobban megtalálja a számítását, nem idegenedik el a földtől, nem vonzó­dik annyira a városba. Sajnos, ma még az a helyzet, hogy fiatalságunk zöme a város felé kacsintgat, mert a technika, a tudomány vívmányai ott magasabb életszínvonalat tudnak biztosítani. Amikor elérjük a mező- gazdaságban is — és ez csakis a nagyüzemi gazdálkodással érhető el —, hogy -gépesítjük a legnehezebb munkákat, nem kell napokat a cam­mogó tehén nyomában a barázdá­ban járni, a fiatalság is otthon ma­rad a gépállomás traktorán, a ter­melőszövetkezet zetorán. CIKKÜNK ELEIÉN arra a kér­désre kerestünk választ, hogy kinek érdeke a szövetkezeti gazdálkodás? Mindnyájunknak, az egész ország­nak. Forgács Gyula a megyei tanács főagronómusa. A Miskolci Nemzeti Színház egyik próbatermében találjuk Horvai Ist­ván kétszeres Kossuth-díjas mű­vészt, amint a színház egyik újdon­ságának, Katajev háromfelvonásos zenés bohózatának próbáját vezeti. Próbaszünetben beszélgetünk. Ter­mészetesen a készülő előadásról. —- Katajev darabja a harminc év előtti időket idézi, — mondja — ab­ban az időben játszódik, amikor még, az első világháború után, a fiatal szovjet államban gyakori volt a la­kásgond és nagyon gyakori volt a fiatalok között, a meggondolatlanul, hirtelen fellobbanásból kötött házas­ság. A darab két ilyen házasságnak a történetét mutatja be rendkívül szellemes, szórakoztató formában, amikor is két ifjú pár rájön, hogy nem egymáshoz valók és a két pár kicserélődése során végül min<|né- gyen megtalálják a boldogságukat. — Mi teszi a művészi szemponto­kon túl manapság is időszerűvé a darab bemutatását? — Feltétlenül indokolja a bemu­tatást az a tény, hogy lakásproblé­ma manapság is van nálunk és fel­tűnően sok nálunk a fiatalok között kötött és gyakran szerencsétlenül végződő házasság. Az hisszük, ez a darab segít majd ebben a kérdésben a fiataloknak. — Kinek az átültetésében élvez­hetjük a darabot? — Közel harminc évvel ezelőtt Jákó Pál fordította le ezt $ bohóza­tot és akkor Budapesten nagyon nagy sikert aratott. Egyébként Moszkvában is hatszázszor játszót­A monoki Kossuth Emlékmúzeum kérése a közönséghez A monoki Kossuth Lajos Emlék­múzeum most jutott abba a kedve­ző helyzetbe, hogy helyiséggyarapo­dása következtében meglévő állo­mányának kiegészítésére, növelésére gondolhatunk. Felkérjük ezért mind­azokat, akiknek tulajdonában Kos­suth Lajossal, az 1848—49-es sza­badságharccal, vagy az emigráció­val kapcsolatosan bárminemű emlé­kek (könyvek, képek, írások, tár­gyak stb.) vannak, szíveskedjenek azok jelajánlásával emlékmúze­umunk fejlesztését segíteni. Az akár ajándékul, akár pedig letétként fel­ajánlott emléktárgyakat kérjük „Kossuth Emlékmúzeum, Monok” címre postán elküldeni. A letétként felajánlott emléktárgyakról letéti nyugtát adunk, amelynek birtoká­ban az illető emléktárgy az emlék­múzeum vezetőségétől bármikor visszaigényelhető. — Zsuffa Tibor múzeumgondnok. ták. A darabot most is Jákó Pál al­kalmazta magyar színpadra. A bohó­zat eredeti címe: Ä kör négyszögesí­tése, végleges címe bizonytalan. Mi előbb vidéken mutatjuk be »Négy bolond egy pár« címmel. Az első előadás november elsején lesz Nyír­egyházán, majd utána Szerencsen, Mezőkövesden, Edelényben, Kazinc­barcikán, Perecesen és Sárospatakon mutatjuk be, hogy csak az első hét programját említsem. — Miskolcon mikor láthatjuk? — A miskolci bemutatótól még mintegy hat hét választ el. A Dulsz- ka asszony erkölcse és a Cattarói matrózok után, december első felé­ben kerül sor a miskolci bemutatóra a Kamaraszínház színpadán. — Még egy kérdés: kiket látunk a darab egyes szerepeiben? — A négy főszerepben öze Lajost, Horváth Gyulát, Szentirmay Évát és Máthé Évát láthatjuk, a további sze­repekben pedig Kőszegi Gyulát, Gyarmathy Ferencet, Csík Sárit, Nyilassy Juditot, Keresztes Pált, Ver­des Tamást. Az előadás díszleteit Su- ki Antal tervezte. A darab előadá­sát én rendezem és hiszem, hogy si­kerül a közönséget egy kedves, szóra­koztató, de nagyon értékes előadás­sal meglepnünk. Egyébként, majd meglátják.:. Az ügyelő szólítja Horvai Ist­vánt. A próba folytatódik, mi pedig érdeklődéssel várjuk a Dulszka asszony erkölcse, a Cattarói matró­zok bemutatása és előadás-sorozata mellett Katajev bohózatának előadá­sát is. (b)-ooo­November 2-án avatják fel Egressy Gábor miskolci szobrát Miskolc dolgozói szeretettel őrzik szívükben Égressy Gábor, a nemzeti színjátszás fáradhatatlan úttörőjének, a kiváló művésznek, s az 1848—49-es szabadságharc hős harcosának emlé­két. Egressy Gábor itt született ezen a tájon, 150 évvel ezelőtt. Miskolcon járt iskolába. A város dolgozói köz­adakozásból szobrot emeltek emléké­nek. A szobrot november 2-án, va­sárnap délelőtt fél 11 órakor avatják fel a Lenin Kohászati Művek Mű­velődés Házánál. Az avató beszédet Rónai Sándor élv társ, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja tartja.--------------------------qüp------j------------- _—_ A miskolci filharmonikusok koncertje: november 3 A miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekar legközelebbi hang­versenyét november 3-án, hétfőn este tartja a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében. Ä koncertet az 1958-as Bartók-fesztivál keretében rendezik és azon közreműködik Bodonyi Anikó zongoraművésznő. A hangverseny műsorán Bartók Parasztdalok című szerzeménye. Liszt Á-dur zongoraversenye és Franck d-moll szimfóniája szerepel. Ve­zényel Rubányi Vilmos, a zenekar vezető >karnagya, a debreceni Csóká­nál Színház operarészlegének vezetője. ííétiáoy perc a szerencsi járási úttörő otthonban Mint ismeretes, a szerencsi járási Művelődési Otthon az év elején meg­szüntette működését és helyiségeit a járási úttörő elnökség kapta meg, hogy ott járási úttörő otthont létesít­sen. Több hónapos előkészület után a közelmúltban indult meg a járási úttörő otthon élete. Az otthon ál­landó vezetőt kapott Belló János sze­mélyében, akinek vezetésével már kidolgozták az otthon téli munkatér- vét. A munkaterv rendkívül széles sí­kon mozog és az úttörőket érintő szakköri és egyéb foglalkozási ágaza­tokon kívül felöleli mindazon isme­retterjesztő és művészeti tevékeny­ségeket, amelyek a sgrdültebb ifjú­ságot, valamint a kulturális élet iránt érdeklődő felnőttikorú közönsé­get is érdeklik. A járási otthon ve­zetői azt szeretnék elérni, hogy az úttörő otthon sokirányú — és majd minden bizonnyal jó — munkáiéval a járás egyik jelentős kulturális gó­cává válhassék. , Munkálkodásuk kezdetén, a közel- i múltban baráti találkozót szervez­lek, amelyen az úttörők és egyéb , ifjak azokkal az öreg, veterán mun­kásmozgalmi harcosokkal találkoz­nak, akik tevékeny részt vállaltak a i negyven év előtti hősi harcokból és »most szívesen beszélgetnek el a fia- italokkal élményeikről. I A járási úttörőház munkája meg- > indult. Hisszük, hogy sikerül le­győzniük az elhelyezési nehézsége­iket (pl. magánlakás van az otthon (épületében), s jó szervezéssel valóban la jgr^s kulturális centrumává vál- I nak. [ — Az fBÜS? miskolci fiókja közli, ‘hogy december 7-én különVonatot in­dít Budapestre, az Állami Operai1 áz: »Hattyúk tava« c. Csajkovszkij ba­lettjének, valamint az Erkel StfJY i^áz: Tosca c. Puccini operája:* f i délelőtti előadásban történő meg \ i hintésére. A jelentkezők a két elő • adás jegyei között választhatnak, ai • előadás azonos időpontban lesz. A • különvonat részvételi díja 55 forint, 'a belépőjegyek ára 8—34 forint kö- 'zött. Jelentkezéskor a különvonati 'részvételi díjat és a színházjegyre telőleget kell fizetni. IBUSZ, Kazin­czy u. 2. és Ujdiósgyőr, Marx K. •±- 34. Telefon: 16-440 ét 41-212, ÜTTÖRÖ TERMELŐSZÖVETKE­ZET alakult Halmaj községben, — Így szól az a távirati rövidségű hír, mely a sajtóban napvilágot látott erről a nem mindennapi eseményről. Az olvasó azt is hihetné, hogy az új tsz-alapítók az Üttörő megnevezést választották maguknak, hogy ezzel is érzékeltessék kezdeményezésük új- donságos voltát. Az új halmaji tsz azonban tartalmában is fedi a való­ságot: valódi úttörők az alapítók, a legfiatalabb közülük alig tizenegy éves, a legidősebb is csak most várja tizennegyedik telét. Sárkány Béla pedagógus gondolta ki a dolgot — s a gyerekek nekiáll­tak', hogy kivitelezzék. Először a szü­lőket kellett »megdolgozni«, mert a gyerek az mégiscsak gyerek, bár­milyen nagy terveket is forgat a fe­jében. A »nehezebbek« húzódoztak egy kicsit, de aztán, látva a gyerekek és a pedagógusok nagy lelkesedését, belementek a dologba. — Ha nem nekünk kell benne dol­gozni, hát legyen — mondották. A szülők többségére azokban át­ragadt a gyermekek lelkesedése. Volt olyan jelentkező aki növésben nem ütötte meg a mértéket, nem akarták felvenni. A legényke el- pítyeredett. — Azt mondta édesapám, ha nem bírom a munkát, Ő is segít, — kö- nyörgött a szervezőbizottságnak. Fel­vették. És október elsején már kezükben volt a működési engedély, a. szikszói járási tanács hivatalos pecsétjével. A legkisebbek az élen A községi tanács tizenkét hold jómi­nőségű földet kanyarított le nekik az állami tartalékterületből. A húsz tagú gyermek termelőszövetkezet már meg is kezdte működését. Az első »munkabevetésre« október má­sodik felében került sor. Három és félhold őszibúzát vetettek el. A gép­állomás mezőgazdásza ott forgoló­dott a gyerekek körül, töviről-hegyi- re elmagyarázta nekik a vetés és a műtrágyázás tudományát. Ment a munka, mint a karikacsapás. A többi földbe majd árpa, lóhere, lucerna kerül tavasszal, négy holdba pedig keresztsoros kukoricát vetnek. A belterjességre is gondoltak, s ha minden jól megy, novemberre már öt darab fehérhússertést kapnak to- vábbtenyésztésre, jövő tavasszal pe­dig 7—800 darab csibét vásárolnak. AZ EGÉSZ HIVATALOS és nem hivatalos felnőtt-társadalom össze­fogott az ügy sikeréért. A szülők védnökséget vállaltak, megígérték, ha olyan munka adódik, amellyel nem tudrak megbirkózni a gyerekek segítségükre mennek. Az anyagi ál­dozattól sem rvadúak vissza, 5 kilo­gramm korpát, 10 kg burgonyát sza­vazott meg fejenként a »■szülői tanács« a sertéstenyésztés »beindítá­sára«, s ha ez 'az adag kevésnek bi­zonyulna, adnak még hozzá. A hal­ma,ji szülők nem fukarkodnak áldo­zatvállalás dolgában., ha. gyerme­keik öröméről van szó. A tsz-ben pe­dig nagy örömet találnak a gyere­kek, mintha megbabonázták volna őket. Gyakran kiruccannak birto­kukra, s ha valaki megkérdi tőlük, ; merre jártak, angyali büszkeséggel , mondják: — Voltunk megnézni a földünket. De mi lesz a tanulással, pajtások? A gyerekek azt mondják erre: sem­mi baji Még jobban tanulunk, ne­hogy azt mondják, csak azért csinál­tunk tsz-t, hogy ne kelljen annyit tanulni... A szülők és tanítók egy­öntetű véleménye szerint: ez a kis munka nem megy a tanulás rová­sára. A gyerek több időt ellop magá­tól haszontalan semmittevéssel, mint amennyit a közösben kell töltenie. ELBESZÉLGETTEM több szülővel, özv. Bodolai Lajosnénak két lánya »csapott« fel tsz-tagnak. Ügy döntöt­tek, hogy magukra vállalják a ser- tésgondozást. Bodolai néni majd segít nekik. Mint volt tsz-tag meg­tanulta az állattenyésztés csínját- bínját. Az csak természetes, hogy a jövedelem a lányoké lesz. Jordán Zsuzsika édesanyja a csibeneveléshez ajánlotta fel segítségéi, édesapja, a halmaji vasútállomás forgalmistája, aki lelkes agitátora volt a gyermek tsz-nek, ezeket mondotta: — A magam részéről nagyon hasz­nosnak tartom ezt az új kezdemé­nyezést. Hadd. ismerkedjenek meg a gyerekek a földműveléssel. Bárhová is péti majd őket a sors, magukkal viszik a földművesmunka emlékeit} és nem fogják lenézni a parasztot,$ mint manapság sok fiatal teszi. J Igen, ennek a halmaji gyermek ; tsz-nek felbecsülhetetlen nevelési ^ értéke is van. Közösségi szellemre, <z| fizikai munka megbecsülésére neveli a a gyermekeket, ugyanakkor mégis- ^ merik a mezőgazdasági termelés) tudnivalóit is. A gyakorlati munkára j való nevelés iskoláinkban jelenlegj még csak a kísérletezés stádiumában f tart. A halmaji pedagógusok a lehető j legjobb formáját választották e i nagy fontosságú nevelési cél meg-á valósításának. ( A tsz nem köti meg a gyermekek\ jövőjét. Aki a továbbtanulás szán-; dókával lépi át az iskola küszöbét, al kis közösség nem állja útját. Sőt! minden tőle telhetőt megtesz majd,] hogy a volt pajtást és tsz-beli mun-j katársat vágyainak megfelelő felsőbbJ iskolába juttassa. Azok pedig, akik} nem tanulnak tovább maradhatnak a tsz-ben, ha akarnak r~, de senki sem fogja erre kényszeríteni őket. A GYEREKEK mamik vezetik at kis gazdaságot. A »tisztikar« már | össze is számiéiba, hogy kőrütbéliVi mennyi iut majd egy munkaegység-1 re. (100 forintra számítanak.) i Ha a gyermekek lelkesedését, an-' gyali nagyotdkarását a felnőttek' bölcs, higgadt és szerető gondosko­dása kíséri, nem kudarc, hanem siker lesz osztályrészük. GULYÁS MIHÁLY Kinek érdeke? A szövetkezeti gazdálkodásról általában 'ó íhj Cl1 éri báesl — Hét gyermekem­ből négy él. Három fiú, egy lány. Mindhárom fiamat esztergályosnak tanítattam. Jelenleg azonban csak egy esz­tergályos. Az egyik fiam építésügyi főmér­nök lett a városi ta­nácsnál, egy pedig tisztiiskolába jár. Mind a háromra büszke va­gyok, egy sem hozott szégyent öreg vasas fejemre... — Hogy miért dolgo­zok most, mikor már nyugdíjban vagyok? — Ügy érzem még van annyi erőm, hogy helyt tudjak állni a munká­ban, meg aztán a negy­ven valahány év után nehéz ám megválni a gyártól. Ilyen ember Glódy Feri bácsi, akit mind­nyájan ismernek és szeretnek a Lenin Ko­hászati Művekben. Glódy bácsi éber sze­me észreveszi, ha egy ajtózár valahol hibás, ha egy gépen nem szépen szól a csapágy. Ha a fiatalok valamit nem jól csinálnak, az öreg vasas szívesen segít, s helyrehozza a helyre hoznivalót. VARSÁS MIHÁLY kedtem. Az első világ­háborút végígkatovás- kodtam, majd a 19-es proletár forradalmat küzdöttem végig. Az ötödik munkás gyalog­ezred második zása 16- aljávau «födik dában voltam század­parancsnok helyettes. Hej, ha akkor másként végződött volna! — A háború után újra a Lenin Kohá­szati Művekbe kerül­tem vissza, ahol egyik szervezője lettem a Kommunisták Magyar- országi Pártjának, s terjesztettem a Vörös Újságot. No meg a vá­lasztások! A kormány­párt szavazóit bútor- szállító kocsiban vitték szavazni, mi pedig to­jással meghajigáltuk őket. Minden választás előtt figyelmeztettek bennünket: »állami embereknek tudni kell, hogy mi a kötelessé­gük«. S mi proletárok tudtuk. Soha sem sza­vaztunk a kormány- púidra. Az öreg megtörli homlokát, igazít vala­mit a műszereken, s másról kezd beszélni. Hatvannégy éves, kissé hajlott, de korá­hoz képest fürgén mozgó öreg vasas fi­gyeli a kazánok fesz- mérőjét. Valamikor szőke haja erősen meg­fogyva tapad kopaszo­dó homlokára az izzad­ságtól. A kezei szapo­rán igazítanak vala­mit a műszerek körül, szemei éberen figyel­nek mindenfelé, — lát­szik az egész emberen a munkaszeretet, a kö­telességteljesítés aka­rata. Pedig nem mai gye­rek Glódy Feri bácsi a műszerek és a munka­pad mellett. 1909-ben került a gyárba lakatos tanulónak. Azóta sok­minden történt és vál­tozott körülötte. Amint az emlékekről beszél, egy küzdelmes vasas család sorsa tárul fel sok-sok bajával, gond­jával, kevés örömével. Szívesen beszél az öreg, szinte átéli az egész életét újra. — Fiatalon kezdtem. az életet. Még gyerek voltam, amikor a moz­galmi életbe bekapcso­lódtam. 1913-ban az ifjúmunkások szak szer­vezetében tevékeny-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom