Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
6 ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1958. október 19. Kész a puttony — kész a hordó . . . Szüret előtt Tokaj-Hegyaljaii Megérett a szőlő. Dambormokon, dómbhajlatokon, lankás hegyoldalakon sárgul, vörösödik már a milliárdnyi szőlőlevél, a zsugorodó, fogyó levelek alól egyre kívánatosabban kandikál elő a nektárt rejtő telt szőlőfürtök ármádiája. Tokaj- Hegyalja szüretre készül. Itt-ott találkozni már telt terhessel ballagó szekerekkel, de még ritkán. Az aljakban szednek, ahol néhány nappal élőbb romlani kezdtek a tőkén az alsó fürtök. Az ilyet pedig szedni kell, mert nagyot fogyhat a termés. Ám amúgy általában még érintetlenek a szőlőtáblák. Egészen holnapig, Mert holnap, az immár Tokm-Uegy- alján hagyományos október 20-i napon ezer és ezer szüretelő indul vedrekkel, puttonyokkal felszerelve ösz- szégyűjteni Hegyalja aranyát, a világhírű bort adó furmintot, hárslevelűt, s más borszőlőt. Amerre jár az ember, mindenütt hordók és hordók. Tállyán, Erdőbé- nyén, Tarcalon, Tokajban üres hordókkal megrakott szekerek. Viszik a Borforgalmi Vállalat telepeiről, hogy néhány nap múlva musttal telten adják át a jó pénz ellenében. A termés igazán jónak mutatkozik. Mind mennyiségben, mind minőségben, azaz hektóban és cukorfokban egyaránt. Igaz, aszúban általában, csak feleannyira számít To- kaj-Hegyalja, mint tavaly, mert az aszúsodásra — néhány helyet kivéve — -nem kedvezett az időjárás. Azonban ami hiányzik aszúban, meg lesz mennyiségben. ötszáz holdról 10.000 mázsa, szőlő a Tokajhegy- aljai Állami Gazdaságban Legalább is ennyit »néznek ki« a mintaszerűen kezelt szőlő táblákból Leskó igazgató elvtársék. Ez megegyezik a tavaly leszüretelt mennyiséggel. Pontos választ azonban talán egy hónap múlva mondhatnak. Mert ötszáz holdról összegyűjteni a szőlőfürtöket, nem kis mesterség. A hordók, szüretelő edények, darálók, taposózsákok» prések már itt is használatra készen sorakoznak a különböző borházakban, raktárakban. S holnap reggel háromszáz szedő és puttonyos indul neki a hegyoldalnak, vidám fiúk és lányok, hogy leszüreteljék azt a potom tízezer má- zsányi szőlőt és — ahogy számolják — 200 máZsányi aszút. Bakonyi elvtársnak, a ' gazdaság főkertészének, főszőlészének zsebében mám-Meteorológiai Intézet egy hétre előre jelzett prognózisa. Mert egyáltalán nem közömbös do1 cg ilyenkor, hogy milyen idő lesz holnap, vagy egy héttel később. (Ha ugyan a Meteorológiai Intézet jól számított.) Nem közömbös, mert ha esős idő várható, meg kell kétszerezni a szü- retelők számát, nehogy az esőokozta romlás által kárt Szenvedjen a gazdaság, az állam. Persze ők minél jobb időt szeretnének, s ha ebben biztosak lennének, még csökkentenék is a tervezett »gyorsaságot«. Mert a nedvességnélküli napos őszi időjárás néhány nap alatt megkétszerezhetné az aszúmennyiséget. És bár nem rossz a tokaji furmintocska, száraz szamorodni, de még a pecsenyebor sem, — azért jóval értékesebb, jóval többet hoz a konyhára a tokaji aszú. Ezt keresik igazán a világpiacon. A leánykát különben már ők is leszüretelték, még hozzá leánykákkal; a budapesti Lórántffy Zsuzsanna gimnázium növendékei gyűjtötték vedrekbe, puttonyokba a szőlőt. Még hozzá olyan ügyesen, hogy jobb szü- retelőket nem is kívánnak a továbbiakban sem. Sajnálják is — a gazdaság is, meg a leánykák is —, hogy csak három napig tartott a »lakodalom.« Szerencstől — Sátoraljaújhely 2jur... .... húzódik az igazi bortermő Tokaj-Hegyalja. Nem mintha Abaúj- szántó, Tállya, Mád g--:-rgébb minőségű búfelejtőt érlelne olyan bor terem ott is, hogy ember legyen, aki le nem ül egy litertől. Azonban meny - nyiségileg Szerencstől—Sátoraljaújhelyig terem a legtöbb szőlő. A két járásban összesen több mint hatezer holdról szüretelnek az idén is a gazdaságok és egyéni termelők együttesen. A szerencsi járásban például ösz- szesen 60 000 hektoliternyi termést várnak. Még hozzá igen jó, 20—21 fokos átlagot. A termés nagyobb százalékát, a terv szerint 37 100 hektolitert a Borforgalmi Vállalat vásárolja fel. S ez a mennyiség meg is lesz, hiszen 30 000 hektoliternyi mustra már a nyáron megkötötték a termelők a szerződést. A borforgalmi vállalatok is készen állnak már az átvételre, sőt néhány helyen, így Bodrogkereszturban már napokkal előbb vettek át mustot azoktól, akik a romlás miatt korábbi szüretelésre kényszerültek. Ez azonban mindeddig elenyésző meny- nyiség. hiszen az igazi szüretet — ha a jó idő tartana, vagy még jobb jönne — csak néhány nap múlva kezdik el. Hiszen minden gazda jobb minőségű bort, több aszút szeretne. Nem kell félni, nem lesz hordóhiány és nem lesznek »zökkenők« az átvételnél. Mert az átvevőhelyeken az idén a lehető legjobban ügyelnek, hogy ne legyen cukor a mustban! Az elmúlt ül II/«/ ni jegyzetek évben is sokat ártott a bor hírnevének, minőségének, hogy néhány termelő »megemelte« a must cukorfokát, még hozzá répacukorral. Az idén szakemberek laboratóriumilag ellenőrzik majd a bevitt mustmeny- nyiséget és amelyik mustban cukrot találnak, azt nem küldik kiállításra. De tervek vannak, hogy néhány filléres áron elveszik a termelőtől. És a borivó emberek azt mondják: »Megérdemli az illető«. Mert cukrot úgy-e néhány forintért ő is vásárolhat. Azonban ha bort akar inni, akkor igazi »tőkeerőst« óhajt. Hegyaljai napok, ünnepségek... ... tarkítják ez idén is a hegyaljai őszt, a szüretet. Sátoraljaújhelyen már áll a háromnapos — ma véget érő — vidám, ünnepi vásár. Sátor-sátort ér a Rákóczi úton. Sajnos, olyan szűk az utca, hogy ember alig fér a sátrak között. Nem tudni, mi lesz ma, ha befutnak a különvonatok! Van itt minden, a lacipecse- nyétől a mosógépen át a motorkerékpárig. S ami a látogatóknak, a mesz- sziről jött látogatóknak lényeges, igazán jó minőségű bort mérnek. Felállította pavilonját a Tokajbegy- aljai, a Tolcsvai Állami Gazdaságba Vendéglátóipar és néhány földművesszövetkezet is. Ügyesen rendezett, jó dolog a sátoraljaújhelyi három ünnepi nap. Kiállítás mutatja be a gazdaságok és szőlőtermők »bornevelő« munkáját, a grafikonok az eredményeket, a terveket. Csak az a hiba. hogy a kiállítási épület messze esik a vásártól. Bár így is bőven akad látogató. És még egy dolog: valahogy több a kiállításon a szabolcsi alma, mint a szőlő. No. de ezen nem múlik, elégedetten, jókedvűen távoznak a vendégek. Láttam is jónéhány jókedvűen távozó embert... Mi lesz» ha néhány hét múlva félig-meddig már kiforr az újbor? Barcsa Sándor Fehér éjszakák Olasz film Építsük fel társadalmi munkával! A napokban hivatalos kiküldetésben Budapesten jártam. Betérve az egyik rádiószaküzletbe, jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy mtíyen jól, élvezhetőén lehet venni a televíziós adásokat. Bosszankodva gondoltam arra, hogy Miskolcon és környékén a televíziós . közvetítő állomás felépítésének kérdése még csak a kezdeti stádiumba sem jutott. Azt mondjuk, hogy Miskolc az ország második városa. Nem hiszem hogy nálunk a televíziós vételt ne lehetne már megvalósítani. Annakidején az Észaikmagyarország írt arról, hogy a budapesti nagyadó megépítése után az 1 KW-os adót Miskolcra hozzánk. A nagyadó már régen felépült, azonban tudomásom szerint a Miskolcnak ígért adót Pécs kapta meg. Nem tudom mi lehet az oka annak, hogy a televíziós közvetítő állomás megépítése városunkban ilyen mostohán kezelt kérdés. Nincsen hozzá elegendő pénz? Építsük fel társadalmi munkában! Én a magam részéről egy heti délutáni munkámat szívesen felajánlom. Gondolom, mások is szívesen hozzájárulnak, különösen a rádió és televíziós amatőrök, akik szívesen, lelkesedéssel segítenének a műszaki berendezés felszerelésénél is. KAVECZ LÁSZLÓ Miskolc Két sil eres beugrás A Miskolci Nemzeti Szinház/ban futó darabok szerepeiben — Farkas Endre már jelentett, Svejk-beli beugrásán kívül — két újabb szerepcserére került váratlan hirtelenséggel sor. A sajnálatosan mégbetegedett Vess Mária helyett, • a Dulszka asszony erkölcse Henriette szerepébe Szentirmay Éva, míg a Mosoly országa Mi szerepébe — Szentirmay Éva helyett — Máthé Eta ugrott be. Mindketten nagy sikerrel alakítják új szerepeiket. DOSZTOJEVSZKIJ 110 ÉVES kisregényét választotta új filmjének alapjául Visconti olasz filmrendező. A történet meghatározatlan időben és meghatározatlan helyen játszódik. Egy magányos fiatalember találkozik egy lánnyal, aki látszólag ugyanolyan társtalan, mint ő. Szerelemre gyullad a kedves teremtés iránt, s ekkor megtudja, hogy választottja szenvedélyes szerelemmel szeret egy másik férfit, aki elhagyta azzal az ígérettel, hogy majd visszatér hozzá. S a lány most azt várja... Visconti Dosztojevszkij novelláját mai környezetbe helyezte át, egy képzeletbeli városba, amelyet folyócskák szelnek át. Mindegy is, hol játszódik a történet, mert az a világon bárhol, ahol szerelemre vágynak az emberek, lejátszódhat. A filmet valami esetlegesség, bizonytalanság lengi körül. Nyomasztó a környezet, a szereplőkről nem tudjuk meg pontosan, kicsodák; a téma egyetlen kérdés körül mozog: az igazi szerelem vonzereje minden más érzést legyőz. Röviden foglalható össze, a film tartalma, megkapó szerelmi történet, de ha felidézzük a film sok-sok művészi részletét — Mario és Natália első találkozását, sétájukat a hófödte városban stb. — láthatjuk, hogy sokkal több egyszerű szerelmi történetnél. A film az elmúlt évben óriási feltűnést keltett a nyugati filmvilágban. A velencei filmfesztiválon az »Ezüst oroszlán« díjjal jutalmazták Visconti magával ragadó, részleteiben is művészien kidolgozott filmjét. A rendező kiváló tehetségét bizonyítja az évszázados mű mai környezetbe való sikeres átültetése, szépségeinek, mondanivalójának a film eszközeivel való kifejezése. Ei- sősorba ez az, ami megragad a film megtekintésekor. Nincsenek a filmben hosszas dialógusok, a szereplők alig beszélnek, de mindent elmond helyettük a játék, a kép. Három nagy művész: a nyugatnémet Mária Schell, az olasz Marcello Mastroianni és, a francia Jean Marais játssza az orosz Dosztojevszkij világhírű kisregénye filmváltozatának, főszerepeit. Valóságban nem játsszák, hanem élik a szerepeket, önmagukat adják. Mária Schell tehetségét már a Patkányfogóban megismertük, a mostani naív Natáliája szerepében is elbűvölő. Most láthatjuk, mennyire nagy művésznő, hiszen szerepe szerint az érzelmek skáláját kell kifejeznie, Felváltva komoly és vidám, kedves és megmagyarázhatatlanul visszautasító. Méltó partnere az olasz filmvígjátékokból ismert Marcello Mastroianni. Az ö elesett Marioja mindenki számára kedves. Szerepéből lélektanilag is reális alakot formál, aki menekülni akar a kínzó magányból. A művészi együttes harmadik szereplője Jean Marais, akinek rövid szerepe viszonylag kevés lehetőséget nyújtott tehetsége megcsillogtatásához, de kevés jelenetében is remeket alkotott; Összességében a Fehér éjszakák az utóbbi idők egyik legjobban sikerült, legművészibb filmje, amelyre a mozilátogatók ‘ hosszú ideig emlékezni fognak. A TETŐ Magyarul beszélő olasz film A FILMET KÉT OLYAN VILÁGHÍRŰ művész neve fémjelzi,-mint a forgatókönyviró Cesar e Zavattini és a rendező Vittorió de Sica. Ennek ellenére a film nem sorolható az olasz filmgyártásnak még a közepesen sikerült alkotásai közé sem. A film egy fiatal házaspár éleúnek azt a rövid szakaszát ábrázolja, amikor a szegény fiatalok megesküsznek ugyan, de nincs egy. tető, amely alatt a fejüket lehajthatnák. Lakást keresnek, de az albérleti szobák nagyon drágák. Végülis arra határozzák el magukat, hogy valamelyik városszéli telepen építenek maguknak egy., kis kalyibát. Az olasz törvények szigorúan tiltják az engedély nélküli kunyhó-építéseket és akit a rendőrség tetten ér az építkezésen, azt megbüntetik, a kunyhót pedig szétrombolják. A törvények szerint, ha a félig- kész épületen már tető van, úgy az kész háznak tekinthető, zárt magán- tulajdonnak, ahová a rendőrség nem hatolhat be. A film utolsó negyedórája ennek az éjszakai házépítésnek az izgalmait mutatja be. A film cselekménye vontatottan halad. Sok a fölösleges, fárasztó dialógus, magyarázgatás, ismétlődés. Például a főhős két helyen is kísérletezik éjszakai építéssel, mindkét helyen összetűz valakivel, akiről kiderül, hogy rendőrspicli és a nyakára hozza a rendőröket. A szereplők játéka felszínes, alakításukból nem derül ki éles körvonalazottsággal figuráik jellemrajza. A szereplők mentségére csupán annyi szolgál, hogy nem hivatásos filmművészek, hanem jórészt öntevékeny színjátszók. Amennyire ez a szereplőket mentheti, annyira nem mentheti a bevezetőben említett két világhírű filmalkotót, akik ezzel az alkotásukkal messze alatta maradtak a korábban önmaguk állította mércének és rontották saját művészi hitelüket. (hm) ÍGY JUTOTT EL AZ ESZMEHEZ A z első felvonás után hosszantar- tó, zajos tetszésnyilvánítás közben szaladt le a függöny. A szereplők — öntevékeny művészegyüttes tagjai, »civilben« építőmunkások — a nagy sikertől megrészegülten egymást ölelgették a nyílt színen, észre sem véve, hogy a függöny ismét felgördül. Pesterzsébet munlcásnépe szerette a kultúrát. Szerette a közülük való gárdát, amely hetekig próbálta Gorkij drámáját, az Éjjeli menedékhelyet. A színdarab levegője, a tónus, a játék, a mondanivaló — minden szívükig hatolt. Hátul, a nagy kultúrterem apró szobájában sűrű füst úszik a levegőben. Annyira sűrű, hogy alig látják egymást a bent ülők. Hangjuk suttogó, bár nyugodtan kiáltozhatnának, — a kultúrterem véget érni nem akaró ovációja elnyom minden más zajt, kisebbet, nagyobbat egyaránt. Illegális találkozó. Az egész Európán végigfutó nagy építőipari munkássztrájk előkészítésén dolgoznak a kis szobában. Kint a teremben harmadszor gördül fel a függöny, a boldogan hajlongó színészek előtt. Mielőtt észbekap- nának, egyenruhák villannak a széksorok között, —a kiváló akusztikájú teremben, a szinte hasító csendben monumentálisnak tűnik a rendőrtiszt hangja: — Senki se hagyja el a termet, mindenki maradjon a helyén! Gyorsan pergő jelenetek következnek. A kopók körülfogták az utcasort. Egy lélek se ki, se be. Előállnak a »meseautók«. Sietve és zajosan tuszkolják az embereket. Felkutatnak minden zeget, zugot. A »maccsosok«, rendőr felügyelet alatt állók külön előnyt élveznek. Igazolniuk sem kell magulmt. A főrendező és a szinjátszógárda vezetője egy pillanatra egymás mellé kerül. Egyetlen pillantást váltanak. Tudják jól, — hónapokon alul nem ússzak meg. Most az egyszer... Tudják — lesznek olyanok, akik tovább viszik az ügyet. De hónapok! ... És ki tudja, hány? Vallatás. Először finom, úri módszerekkel. Hain Péter öreg róka. Nem. hiába nevezik Közép-Európa nyomozó zsenijének. Érti a módját, hogy húzza ki a szót. De most melléfog. Olyannyira. hogy vereségét kénytelen beismerni. Egykedvű, sokszor buta, néha naiv, vagy túl naív válaszokat kap. Ahogy az ügy megkívánja. Nincs olyan ember a »nagy begyűjtésből«, aki szólna. Aki elmondaná a kultúr össze jövetelek célját, vagy éppen tájékoztatná a nyomozó urakat a pesterzsébeti építőmunkásqk szakszervezetének munkájáról, esetleg a kommunista sejt illegális tevékenységéről.. Pedig lenne mit mesélni. Ebben az időben vett irányt a párt, — vörössé tenni a szakszervezeteket, átvenni a vezetést a legálisan működő munkásszervezetekben. Komoly és felelősségteljes munka. Nem kevesebb kockázattal jár — halállal — ha kiszimatolják Horthyék kopói. — Maga nagy rendező, Prieszol — kedélyeskedik Haiti Péter és cigarettával kínálja a lefrukottat. Az elfogadja, sőt kedélyesen odavet egy-két szót is. Valahogy így: — Igazán nem értem, mire céloz kormányfőtanácsos úr. Pedig jól tudja, hogyne tudná. Hivatalosan Prieszol József volt a kul- lúrgárda előadásának főrendezője. Persze még sok más egyébnek is, ami a kulisszák mögött játszódott és amit Hain Péternek nem kellett feltétlenül tudnia. Pedig sejtette. Jó szimatja nyomban helyes nyomra terelte. De nem tudott semmi biztosat mondani. A vallomások annyira egyértelműen szóltak feltételezései ellen. hogy kénytelen visszákozót fújni. Megelégszik a toloncházzdl. A begyűjtéssel Tímár Mihály, akkoriban közismert betörőkirály alvezére Varga is a rendőrségre került. Hain és ő jóismerősök. Varga cigarettát kért tőle, hivatkozva a Prieszol szá- jaszélén ülő, hamvadni készülő csikkbe. Az ajtóból visszalép: — Kolléga! Adjon egy kis tüzet! — fordul Prieszolhoz. Hain Péter szájonvágja. — Maga hülye! Prieszol nem betörő, hanem kommunista! Varga vigyorog. Hozzá van már edződve mindenhez. — Mit affektálnak? Mivel különb a Prieszol? Én csak apránkint szedem el, amit ő egyszerre akar. A frivol válasz dühbegurítja a kor. mányfőtanácsos urat. Ennek ellenére tetszik neki a szellemesség. 1941-et írunk már ekkor. A fasizmus útjára tért Magyarországon a fasiszta rend törvényes őre, Hain Péter Jcormányfőtanácsos úr különbséget tud tenni a kommunista és a közönséges bűnöző között. Nagy elégtétel ez, hiszen a Tanácsköztársaság leverése után a hivatalos propaganda még cgytől-egyig betörőnek, gyilkosnak, rablónak ábrázolja a kom- nmnistákat. A zt hiszem, itt kezdődik Prieszol ^ József élete. Vagy csak törvényszerű folytatása azoknak az állomásoknak, amelyeknek indúíópont- ja a család, a szervezeti munkásszülő, aki által a fiatalember eljut a proletárközösségig. Az apa csak a papokat gyűlölte. A. maga módján, — de kitartóan és mérhetetlen gyűlölettel, őket téve felelőssé mindenért. A fiú az egész hatalmon lévő úri világot gyűlölte, amely alkalmat adott a papoknak is az uralkodásra, így jutott el az eszméig, melyhez hű maradt — harcában, megkínzatásában, meghurcolásá- ban — egész életében. * A z Árpád-mozi előtt nagy tömeg várakozik az előadás kezdetére. Valami limonádét várnak, ami eltereli a figyelmet a háborúról, a nyomorról, a munkanélküliségről, — ez életről. A mozibejárattól pár méterre magas fiatalember topog idegesen. Nem tűnik fel senkinek. A ködös úton sikkanva csúszik az autók gumikereke. Villamosok csilingelnek, emberek sietnek. Hirtelen találkoznak. A várakozó szóhoz sem tud jutni meglepetésében, Aki jött barátion karol és nagyokat nevetve üdvözöl. A mozi bejárata megnyílt és kivilágított torka nyeli a tömeget. — Fontos pártmegbízatást hozok. A Központi Vezetőség téged kér fel Prieszol elvtárs, hogy vedd át a pest- erzsébeti pártsejt vezetését. Feladatod ... Akkor látták először egymást. S utoljára. Ki tudja, hol érte utói a gyillcos golyó azt, aki a KMP vezetőségének első, közvetlen üzenetét hozta Prieszol Józsefnek? * J? gyéniségről, különösen vezető egyéniségről mindig nagyon nehéz írni. Látjuk gyűlésen, halljuk szavát, visszaemlékezéseit a múltba, amelyben nekünk is részünk volt. De mint embert nem ismerjük. Nem tudhattuk mi tette azzá, ami. Csák sejtjük. Erejét a tömegek adják. A.zok, akikért egész életében har•
