Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
Borion ISjual AZ ÉSZAKMAG FARORSZÁG IFJÚSÁGÉ ROVA1A Érdekes, színes programokat terveznek KISZ-alapszervezeteinkben a- lánytanácsok VÍG SZÜRET Aszniói fiatalok és idősebbek szüreti fehxmtiióéa Közel egy éve, hogy megkezdődött megyénkben a KISZ »Lányok és Fiatalasszonyok Tanácsainak a megalakítása. E munka az elmúlt év őszén és telén igen gyengén indult meg, mivel sok KISZ-alapszervi vezetőtől nem kapták meg lányköreink a kellő támogatást. Az 1958—59-es őszi—téli programok elkészítéséhez azonban már több segítséget adnak KISZ-alapszervezeteink is, de KISZ- bizottságaink is. így az elmúlt két hónapban minden járási, városi KISZ-bizottság lánytanfolyamokat szervezett, mely tanfolyamokon lányfelelőseink az őszi, téli program elkészítéséhez kaptak elméleti és gyakorlati segítséget. E tanfolyamokon készítették el az alapszervezetek lányfelelősei a terveiket. A tanfolyamokon több mint 300 leány és fiatalasszony vett részt, ezenkívül több mint 50 lány, fiatalasszony kapcsolódott be ezen az őszön a megyei, városi, járási lánytanácsok munkájába. Mit terveznek alapszervi_ lánytanácsaink az őszi-téli időszakra? Milyen tanulási, szórakozási lehetőség vár lányainkra, fiatal- asszonyainkra a lány körökön belül? A KISZ-alapszervezetek lánytanácsai igen érdekes, változatos programokat készítettek. Egyforma sajátosságuk: nagy gondot fordítanak minden tervben a fiatal lányok, asszonyok politikai, kulturális, erkölcsi és esztétikai nevelésére. Emellett fő célkitűzésük: lányainkban, fiatalasszonyainkban a női, főleg az anyai jellemvonások kialakítása. Ezenkívül foglalkoznak munka-, szakmai-, érdekvédelmi kérdésekkel, a KISZ elqjf álló fontos feladatok végrehajtásának segítségével. Igen nagy érdeklődést keltenek a különböző szakkörök, többek között a sütő-főző, szabó-varró, kézimunka szakkörök, amelyek egyrészét a nőszövetséggel közösen szervezik meg lány tanácsaink. _ Egynéhány gondolat az elkészített tervekről: A DIMAVAG Gépgyár lánytanácsa többek között azt tervezi, hogy a hozzájuk tartozó női munkásszállást patronálják olyan formában, hogy gondoskodnak az ott élő lányok, fiatalasszonyok neveléséről, helyes szórakozásáról. A Semmelweis kórház KISZ lányköre műbőr maradékanyagból gyermekjátékokat készít a paralízis utó- kezélési részleg gyermekei szórakoztatására, gyógytorna elősegítésére. A perei községi KISZ lányköre előadássorozatot indít az ősz és tél folyamán a következő címekkel: »A párt harca a szocialista Magyar- ország megteremtéséért«, »Helyes öltözködés, illemtan«, »Kommunista női mártírok élete«, »Az élet kialakulása és fejlődése«, »Barátság, szerelem, házasság«. A vadnai KISZ-szervezet lányköre kézimunka szakkört indít, tervük, hogy kézimunkákat készítenek a KISZ-szervezet helyiségének csinosítása céljából. Ez általában minden KISZ lánykor tervében szerepel, ahol KISZ-szervezeteink rendelkeznek helyiséggel. A miskolci 36-os autójavító KISZ lányköre levelezési kapcsolatot kíván létesíteni egy szovjet Komszomol- szervezet leányaival, ezenkívül védnökséget vállaltak az árva gyermekek felett. ♦ A Miskolci TÜZÉP Vállalat lányköre — a KISZ-szervezettel közösen — az ellenforradalom idején hősi halált halt Oprendek elvtárs családját látta el szénnel. A pénzt társadalmi munka útján szerezték a szénre. Ezenkívül tervük az, hogy a miskolci Gyermekotthon részére készítenek! Télapóra ajándékot. A tarcali KISZ-szervezet lányköre ; bekapcsolódik a tokajhegyaljai sző-! lészeti rekonstrukció építésébe. Ezenkívül igen sok érdekes dolgot terveznek a Télapó és Fenyőfa ünnepekre, legtöbb tervben szerepel: az' árva és félárva gyermekek megáján-] dékozása. < A választási munkák előkészítésébe is bekapcsolódnak lányköreink. A megyében öt helyen: Ózdon, Szerencsen, Sátoraljaújhelyen, Miskolcon, a DIMÁVAG-ban — szerveznek lányköreink beszélgetéseket az új választókkal, erre idősebb asszonyokat is meghívnak, akik elmondják, milyen volt a múltban az életük. Ezenkívül több KISZ lánykör az új választók részére emlékszalagot készít »Első szavazásom emlékére« felirattal. ? Igen sok, érdekes programot készí- z tettek lányköreink. Most arra van l szükség, hogy minden KISZ-alap- $ szervezetünkben hozzák létre a lány-1 köröket, készítsenek a fentiekhez ha- X sonló programot és vonják be lánya- i inkát, asszonyainkat e tervek végre- * hajtásába. Útra dolgozik a tokaji KIS-Z-szcrTezct A tokaji fiatalok KISZ-szervezete felbolygatott hangyaboly. Nagy a sürgés-forgás, készülődés. Szüretre készülnek. Ma pedig Tokajban hagyományos munkás-paraszt ifjúsági találkozón vesznek részt fiatalok és öregek egyaránt. Nem mindig dolgozott ilyen lelkesen a tokaji KISZ-szervezet. A nyári hónapokban egyáltalán nem hallatott magáról. Helyiségükbe csak néha vetődött be egy-egy fiatal. Ennek okát a helytelen vezetésben találjuk meg és abban, hogy a többi társadalmi szervezet nem támogatta őket. Ez az ok ma már túlhaladott. Bán György KISZ-titkár vezetésével és több pedagógus hathatós támogatásával eleven, színes, sokrétű szervezeti élet folyik a KISZ-ben. A KISZ-tagok és a szervezeten kívüli fiatalok nagy örömmel fogadták a pártszervezetnek azt a javaslatát, hogy idős kommunista elvtársakat és pedagógusokat delegált az ifjúsági munka segítségére. A két idős elvtárs és az öt pedagógus munkája már meg is látszik. Elhatározták — és ezt rendszeresen be is tartják —, hogy hetenkint két alkalommal: hétfőn politikai, erkölcsi, illemtani, kulturális és tudományos kérdésekről tartanak előadást, amin rendszeresen 40—50 fiatal vesz részt. Pénteken pedig klubestéket rendeznek, amelyek mindeddig nagyon jól sikerültek. Létrehoztak egy táncszakkört, amelyben hagyományos népi táncokra tanítják a fiatalokat. Megalakult a lánykör is, ahol a Iányqk kézimunkáznak és Sípos Zoltánná vezetésével különböző kis játékokat készítenek. A rádiószakkör különösen a fiatal fiúk körében örvend közszeretetnek. A jelenlegi eleven élet titka tehát a jó vezetés, a kölcsönös összefogás és nem utolsó sorban a pedagógusok részéről vállalt segítőkészség. (Együd István felvételei») O lyan, mint a többi. Sem- igű különleges története, jelentősége nincs. Egy a falu többi házai közt. Csak éppen régebben épült fiatalabb szomszédainál is, ablakai is kisebbek, mint a többieké. A szürke falak határolta szobákban két család él: az idősebbek külön, a balszárnyon, a fiatalok a jobbszárny szobájában, ami konyha is egyben. A fiatal családnak négy tagja van. Az apa — Országh András, — 30 éves, erős, egészséges fiatalember — a felesége — karcsú fiatalasszony, láthatóan nyugtalan természetű — és két apró fiúgyermek. A nagyobbik négy éves lehet, a kisebb talán kettő. Egyiküknek Bandi a neve, mint az apjának. 1956 végén a ház szokott, békés életét megzavarta valami. A szomszédok esténkint gyakran látták a fiatalasszonyt a kapuban állni. Nyugtalanul nézett az emberekre. A falubeliek nem tudták, mi történhetett. Karácsony napján is így volt. A fiatalasszony sütötte az ünnepi kalácsot, készítette az ünnepi vacsorát és közben ki-kiszaladt a kapuba. Csak egy pillanatra, mert nagyon akarta, hogy szépre sikerüljön a kalács, jóízű legyen a vacsora. Disznótoros vacsora készült — nemrégen vágtak. Bor is volt hozzá, természetesen. Erdő- bényén nemhogy ünnepen, de máskor sincsenek szűkében az ilyesminek. A vacsora szomorúan végződött. Az anya türelmetlenül ideges volt. A kicsinyek meg csak vártak. Nem értették teljesen, mi történhetett. Sírtak. Az anya nem vette észre, hogy sírnak körülötte, — másutt jártak a gondolatai. Köny- riyes vacsorája volt ezen a karácsony estén a ház lakóinak. Egész este hiába várták vissza az apát... M elyik család életének nincsenek zajos napjai? A boldog napokat az egyhangúbbak szürkítik, az egyhangúságot meg gyakran nemkívánt vihar tarkítja. Akkor —1956 végén — egy decemberi napon Országh András valami miatt összezördült a feleségével. A haragos . ember köny- nyen enged a meggondolatlanság ördögének. Ofizágh András azt mondta a feleségének, hogy elutazik a Dunántúlra, Tatabányán lakó nővéréhez. A feleség nem tartotta vissza. Az összezördülés miatt durcásan talán még azt is mondta: — Eredj, nem hiányzol senkinek! Mondta, de nem gondolta komolyan. Persze, hogy nem gondolt sokmindenre, ami később bekövetkezett. A haragos férj túl ment Tatabányán, Ausztriába került. Országh Andrásnak kevés szőlője, földje van Erdőbé- nyén. Majdnem semmi. Kétkeze munkájából élt, tartotta családját. Az állami gazdaságban dolgozott és emellett segített az apjának. Cipészmesterek mindketten. Amikor Országh András Tatabányáról elindult az országhatár felé, így gondolkozott: Mit veszthetnék? Amit itthon megkerestem, kint is biztosain megtalálom. A két kezem, erőm, egészségem mindenem. Kint is biztos szükség van rám, ott is van munka. Sőt, jobban keresek majd, mint Bényén, sokkal jobban. Pénzem lesz. A rádió is így mondta, a Szabad Emberek, falvak, városok... Az apróablakos ház lélek. Dolgozni is tudott, csak. nem szeretett. Gyenge fizikumú gyerek volt, az is igaz. Legutóbb úgy hallottam: egy amerikai farmon dolgozik. Nálunk is peches ember volt, Nyugaton is az. A farmon dolgozni mindenesetre jó iskola. M. Jancsi viszont nagyobb kegyeltje a szerencsének. A Nyírségből került a pesti egyetemre. Onnan Kanadába sodródott. Úgy írja, ott nagyon becsülik a magyar egyetemet Történészkaron tanul ott is, és már az őrülésig visszavágyik, mert idegőrlő a kegyetlenül mechanizált tengerentúli élet és mindenekfölött a honvágy és a célvesztés. Mert mit kereshet egy magyar történész Kanadában! Másik kollegánk N. Miki a tengeren innen maradt. Ha jól emlékszem levelére, Hollandiában él. Változatos élete van — írta iróniával. Az egyik szállodából a másikba kerül. Mosogatólegény. Miklós párttag volt az ellenforradalom előtt. Csak párttag. Ott, Nyugaton lett igazán kommunistává — írta — és mielőbb haza szeretne jönni... E rövid kitérő után hallgassuk újból Országh Andrást — 1957 áprilisáig tétlenkedtem az első lágerban. Áprilisban továbbvittek Schtockerauba. Az első ott töltött napon hallottam a következő esetet: egy fiatal fiú mindenáron haza akart jönni. Akkor már sokan voltak ilyenek. Nem engedték őket. Egy alkalommal a fiú kintsétált a Du- naparton. Magyar hajó húzott lefelé a Dunán... A fiú ott a parton szívenszurta magát... Négy hónapos tétlenség után végre munkát kaptak a lágerbeli szerencsésebbek. Országh parasztgazdákhoz került. ^ — 25—30 schillinget kaptam egy napra, meg kosztot. Ezért a pénzért egy jó vacsorát ehettem a városban. Később egy építőipari vállalathoz kerültem, ahol viszonylag többet kaptunk. De hogyan? Mi magyarok végeztük a legnehezebb fizikai munkákat, mégis nekünk 330 schilling előleget adtak, az osztrákoknak pedig ötszázat. Néha, különböző jogcímen a fizetésünk 25 százalékát is levonták. Tehették, nem beszéltünk németül. Egyszer végképp elfogott a méreg. Követeltem, hogy ne fogjanak le jogtalanul a fizetésünkből. Erre azt mondták, hogy én kommunista vagyok és felmondtak. — Én csak azt mondhatom, amit tapasztaltam. Azt láttam Ausztriában, hogy amíg birod a karodat, jó vagv a kapitálisának, ha nem, mehetsz... Ennél az építővállalatnál, amit már említettem, történt, hogy az egyik disszidenstársunknak i fejére esett a gerenda. Elment az orvoshoz. Betegszabadságot kért. Felmondtak neki. Táppénzért, segélyért hiába kö- lyörgött, semmit sem kapott. M indez már a múlté. A kétéves »kalandozás« már csak rossz álom Országh András számára. Megbánta a felelőtlen lépést. Hosszas utánajárás után az osztrák menekültügyi szervek nem tarthatták többé vissza. Most együtt ül a kis család. A kis Bandi az apja ölében mosolyog. A feleség vacsorát készít. És Örül, nagyon örül... Nagy Zoltán Európa, meg a többi. Téli estéken ábrándosán hallgatta ezeket az előadásokat. Fiatal munkások autót vehetnek!... Az ilyen előadások után keserűen káromkodott egyet. Ö csak házat akart, szőlőt, földet, _ jómódú életet. Hallott a korábban kivándoroltaktól. Kerestek. Visszajöttek, vagyont vettek. Akik semmi nélkül jöttek vissza?!... Nekik nem sikerült, nekem biztosan sikerül. Biztosan ... 1956 vflfcén nyugtalan nyüzsgés volt az osztrák—magyar határ. A benyei fiatalember egyedül ment és amikor túljutott a határon, egyetlen szót sem értett az idegen beszédből. Csak a magyar nyelvet ismerte. — 1956 december 27-én lágerbe kerültem. Addig már sokan elhagytuk az országot, rengeteg magyarral találkoztam Ausztriában. Az első meglepetés itt ért a Schprzen-i lágerban. Csüggedt arcokat láttam magam körül. Munkára vártunk mindnyájan és munka nem volt. Itt, ebben a lágerban ismertem meg igazában, hogy mi az idegesség. Egy esetben ötvenhatan kaptak ételmérgezést. (A Bécsi Híradó című disszidens magyar lap is megírta.) Állott húst kapott a láger. Munka nem volt és a láger nemhogy fogyott volna, de szaporodott. — Egyeseket közülünk egyáltalán nem izgatta a helyzet. Azt mondták: Nem azért jöttünk, hogy dolgozzunk... Megnézzük egy kicsit, milyen az alvilág Bécsben. Ha Bécset megunjuk, megyünk Párizsba. — Ezek között voltak olyanok is, akiken még a csikós ruha is rajtuk volt. I tt, a többszólamúság kedvéért most megszakítom a riportot... Országh András és társai, a megtévedtek nagyrésze csalódott a nyugati demokráciákban. A nyugati demokráciák a magyar disszidensek túlnyomó többségének nem tudtak egzisztenciát, kenyérkeresetet biztosítani. Ezeken kívül azonban vannak szerencsésebbek is, különösen azok között, akik már a vándorlási hisztéria elején kijutottak. Volt egyetemista kollegáimat veszem most sorra. Ismerőseim közül öten még kint vannak, köztük jobbsorsra érdemesek is. M. Lacit említem elsőnek. Novellista ígéretként tartottuk számon. Meg kell adni, jófejű gyerek volt, de emellett erősen beképzelt. A bátrabbak közülünk anarchista kispolgárnak mondták, mire Ő dührohamot kapott amit neuraszténiájával igazolt. Angliába került' egyetemre Sokat utazik. Jómódú rokonai vannak Olaszországban. Irodalmi munkásságát is folytatja, a disszidens lapoknak ír. A Szabad Európát sem veti meg. Levelében úgy írta, hogy a .""sabad Európánál harcol a jobboldal ellen. Itthon a baloldal ellen harcolt. Ezt is lehet csinálni. A prostitúció kifizető foglalkozás konjunktúra idején. P. Jóskát magunk között csak Jimmynek emlegettük. Nem lehetett rá haragudni, ö volt a társaságban a bohém