Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-16 / 244. szám
Csütörtök, 1958. október 16. ESZAKMAGYARORSZAG 5 Még két hónapig épül a Fáklya-mozi Véglegesen döntöttek: $séle$vásznü filmek vetítésére is alkalmas less a Fáklya-moz i A város lakosságának az a része, amely a pályaudvarok, a Selyemrét, a Malinovszkij, József Attila és számos környékbeli utcában lakik — két hónap óta nagy érdeklődéssel figyeli az átépítés alatt álló Fáklya Filmszínházat. Amióta beköszöntött az ősz, sokan hiányát érzik a korábbi években nagy látogatottságnak örvendő mozinak. A rohamosan fejlődő keleti városrészben alig van olyan helyiség, ahol az emberek esténként megfelelő szórakozásra alkalmas he- 3yiséget találnának. Az utóbbi időben ezért is lett a Fáklya Filmszínház a város egyik leglátogatottabb jnoziüzeme. A mozilátogatók számának nagyarányú növekedésével a szebb, tisztább, higiénikusabb szórakozóhelyeket kereső emberek sokasága jogosan tette szóvá a mozi elhanyagolt állapotát. A mozit övező nagy munkáskerületben is megnőtt az emberek igénye: korszerűbb, modernebb, nagyobb igényeket kielégítő szórakozóhelyet követeltek. A tanács és a moziüzemi vállalat ennek a növekvő igénynek kielégítésén fáradozott, amikor tervbe vette a moziépület korszerűsítését Az átépítéshez szükséges beruházási összeg biztosítása sok akadályba ütközött. A megyében sok olyan filmszínház van, amelyet rövid időn belül tatarozni kell. Az illetékesek mégis úgy döntöttek, hogy elsősorban a Fáklya Filmszínház átépítését kell szorgalmazni, — tekintettel annak elhanyagolt, korszerűtlen állapotára. Amikor a Miskolci Tervező Iroda megbízást kapott a tervek elkészítésére, — sokan vitatták: érdemes-e költeni az épületre, vagy inkább egy új mozi építésének gondolatával kell foglalkozni. A helyszíni vizsgálatok, felmérések azt bizonyították, hogy az átalakítás, korszerűsítés lesz gazdaságosabb, gyorsabb, mivel ez csupán 5—600 ezer forintba kerül, viszont egy új filmszínház létesítése többmillió forintot venne igénybe. Egyébként egy új filmszínház létesítését még ötéves határidőn belül sem tudta volna biztosítani- a vállalat. Igaz, hogy a kivitelezést végző Borsod megyei Tatarozó és Építő Vállalatot több alkalommal érte bírálat. Sokan lassúnak, vontatottnak tartották a munka ütemét Nyilvánvaló, hogy egy régi épület átalakításánál nem a homlokzat tükrözi az építők jó vagy rossz munkáját, hanem a belső helyiségek rendezésének üteme. Napjainkban a mozi épületében az úgynevezett kőművesmunkák többségét elvégezték. Az építők — Molnár Lajos kőműves komplexbrigádja — két hónap alatt igen nehéz munkát végeztek. A régi, rossz, dohos, patkányrágta falakat, tűzveszélyes faburkolatokat, szerkezeteket kiiktatták, több új helyiséget létesítettek. Lényeges változásnak számít, hogy az emeleti dohányzót — amit eddig lomtárnak használtak — átadják a közönségnek. A várakozóhely iségek alapterülete így majdnem . megkétszereződött. Csapadékos, hideg időben nem kell a közönségnek az utcán várakozni. A földszinti kis büfét az emeletre helyezték. Az emeleti részt — ahol az idősebbek részére több padot helyeznek el — két lépcsőn lehet majd megközelíteni. Az épület szellőzése, világítása sem felelt meg a követelményeknek, ezért több úi ablaknyílást vágtak A hátsó lépcsőnél például a várakozóhelyiség teljes szélességében nyitottak ablakot. E lépcső alá helyezték a mosdóhelyiségeket is, amelyek eddig az épületen kívül nehezen voltak megközelíthetők és a tisztasági, egészségügyi követelményeknek sem felelték meg. Az építés során több meglepetés érte a kivitelezőket. Megoldódott az állandó bűz eredetének rejtélye is. A szennyvízcsatorna ugyanis a nézőteret átlós irányban szelte át és közvetlenül a padló alatt — földbe- süllyesztés nélkül (!) — vezetett a Szinvába. Áradás esetén a szennyvíz a nézőtér alá emelkedett és a rosszul szigetelt csatorna sok kellemetlenséget okozott. Most új vezetéket fektettek le és a szennyvíz ezentúl nem a Szinvába, hanem a városi hálózatba ömlik. A nézőtér betonmennyezetét — a poros vászon helyett — heraklitle- mezekkel burkolják. A régi rothadt padozatot felszedték és újat raknak helyébe. A helyiség fűtéséről a régi kalorkályhák helyett — légfűtéssel gondoskodnak. Erre a célra kazánházat létesítettek. A színpadi rész már elkészült és a mozi alkalmas lesz szélesvásznú filmek vetítésére is. Jellemző a mozi modernizálására, hogy az eddigi vetítőgépek helyett — amelyek még a némafilmek korából származtak — két új, magyar gyártmányú gépet helyeznek üzembe. Teljesen átépítik a villanyhálózatot is. Erre a célra 180 ezer forintot költenek. A folyosókra ezentúl nem a homály, hanem a fénycsővilágítás lesz jellemző. A megújhodó filmszínház mielőbbi átadása kizárólag a kivitelezőkön múlik. A december 15-i határidő tartására Bikki József, a vállalat igazgatója, Molnár Lajos, az építőbrigád vezetője és Várfalvi Géza építésvezető ígéretet tettek. — sz — m — PARTHIREK Felhívjuk az alapszervezeti titkár elvtársak figyelmét a Belpolitikai Szemle októberi számára, amelynek cikkei a választási agitációt szolgálják. Többek között Apró Antal elv- társ is írt benne egy cikket, amely a választási kisgyűlések előadói számára nyújt nagy segítséget. * Értesítjük az alapszervi titkár elv- társakat, hogy az Időszerű kérdések és a Marxizmus—leninizmus hallgatói részére az anyagok megérkeztek. Befizetés ellenében átvehető a megyei pártbizottság épületében, a földszint 13. számú szobában. Megyei pártbizottság agit.-prop. osztály. BOGÁCS — 1958 Helyesbítjük a szociográfiát ISMERIK-E a bogácsiak falujok történetét? Nagyjából igen! Leginkább azt a részét, amely a szemük előtt zajlott le, s amelynek ők maguk is szenvedő alanyai voltak. Amikor hónapról-hónapra summás munkára, napszámos cselédnek mentek, darab kenyérrel, vereshagymával, szalon-, nával. De leginkább csak kenyérrel és véreshagymával, szalonna nélkül... A szegényréteg — mondták akkoriban, akik alatt azokat értettük, akik a hegyoldalba vájt odúkban, egészségtelen, tüdőbajt osztó barlang- lakásokban élték, vagy azokat — mert hiszen azoknak sem volt különb sorsuk —, akik bent a faluban, vertfalú. rogyadozó kisablakos viskókban laktak. Kisablakok... — meghökkentő! A főutcán, de a mellékutcáké . még több kisablakos ház. Olyan kicsik, hogy a macska is alig fér be rajta. Az ablakot mint mondani szokás. azért építik, hogy szeme legyen a háznak, amelyen kilát az ember az utcára: figyelemmel kísérheti az ott folyó életet. A bogácsiak n^m lettek volna kíváncsiak talán? ó. dehogy nem! Dohát azt, amit látniok kellett volna — és emit e kisablakok mögött sejtettek is —. úgysem figyelhették meg. Abba nekik akkor nem volt beleszólásuk. Az, ami a falu történetét irányította, ami ezekre a rogyadozó viskókra még nagyobb terhet nyomott, máshol zajlott le. Olykor a községházán, máskor a főszolgabírói hivatalban de leginkább a dohányszagú, szőnyegpadlójú érseki szobákban. Nagy volt a hatalmuk ezeknek az érseki szobáknak! Mégha iolt előttük a községháza, de még a főszolgabírói hivatal is. Ide pedig már nem lehetett ellátni ezekből a soalettás kis- ablakokból. A bogácsiak már csak a befejezett ténnyel találkoztak: az írással, amely ott állt kifüggesztve a községháza falán, vagy a tűzoltószertár ajtaján. RÉGI ÖSSZEÍRÁSOKBÓL és különösképpen az 1939-be.n kiadott vármegyei szociográfiából sokminden kiderül. Egyebek közt az, hogy: »■úgylátszik, a káptalan mindig szerette volna magához kaparintani az egész Bogácsot, mert Deregnyei Bessenyei Demeter fia, László egész birtokrészét lefoglalja az egri prépost. Gara László nádor azonban visszaitélte. A Déregnyei-családnak ugyanis volt ggy Nagy nevű tagja is és most Deregnyei Nagy. valamint Deregnyei Bessenyei-családok külön- kiilön családként kezdenek szerepelni. A káptalan (persze nem hagyta a magáét!) folyton mesterkedett, hogyan szaporíthatná birtokát és mivel más mód nem volt, országbírói ítélettel vette zálogba a másnak elzálogosított birtokokat is ...« A káptalan nevével szinte mindenhol találkozik az ember. Mondhatni, nincs egy olyan lapja ennek a 39-es telekkönyvnek, ahol a nagybirtok után oda ne lenne írva: Egri Szé- kesfőkáptalan. Azt mondja például a továbbiakban a szociográfia: »Nagybirtok egy van a határban. Tulajdonosa az egri székesfőkáptalan. Területe 1355 katasztrális hold. Később, miután ez a szociográfia már a nyomdába került — 1400 holdra szaporodott. (íme, milyen gyorsan gazdagodott a »szegény főkáptalan!-« Jóformán ki sem érkeztek nyomtatni az lőző felmérésekről vett jegyzőkönyvet, máris adathelyesbítésre szorult.) Bogács község a mezőkövesdi járásban fekszik, dombos, hegyes és erdős terepen, a noszvaji és hórvölgyi patak közelében. Kik birtokolták az erdőt? Azt írja a szociográfia: az egri székesfőkáptalan! « S megint, mintha csak a nyomda ördöge játszana a kanonok urakkal, helyesbíteni kell az adatokat. Időközben ugyanis magukhoz kaparintották a községi úrbéres birtokosság tulajdonának egy részét is. Bámulatos, hogy milyen könnyen szereztek maguknak akár egyetlen átirattal ötven, de még száz hold földet is! Hogy aztán a községben mi történik, rája szakad-e a viskó cselédeire, elviszi-e a tüdővész a barlanglakásokból a gyerekeket Bogácson és Tardon — azzal nem törődött a székesfőkáptalan. Csupán a krisztusi igét. hirdette a fájó sebekre: „Tűrjetek, dolgozzatok, szenvedjetek, mert hiszen tiétek lészén majd a mennyek országa!” A bogácsiak, negyvenhatban miután a szovjet csapatok felszabadították az országot és űzték a főszolgabíró urakat, mint útszéli gazt a forgószél, azt mondták: nekünk a földi ország kell. Földi javakkal akarunk jóllakni, amelyben előttünk a káptalan urak már példával jártak. S ahogy mondták, úgv is tettek. A párt szavára felosztották a földet, birtokukba vették az erdőt, maguk közül küldték a legjobbakat a tanácsba a községi és államigazgatásba. Azóta — no, nézzen csak szét, elvtárs! — mondja Béta Károly tanácselnök —, mind eltűnnek a kisablakok a házakról, aminthogy eltűnnek. újjáépülnek a régi, düledező viskók is. A RÉGI, TÖRÖK KÖZMONDÁS szerint, ha pénzt szerez az ember, feleséget is kerít hozzá. A bpgács;ak házat építenek a pénzből; új házakat. új utcasorokat. Mit, utcasorokat? Egy egész új falut. A vegyesáru bőit kirakatában a falu főutcáján egy plakát hirdeti, amelyet a választásokra való készülődés jegyében készítettek: »Jelenünk: Ég a villany — 350 rádió — 40 motorkerékpár — Bölcsödé — 5 katonatiszt — 15 egyetemi hallgató — 54 középiskolás — 287 általános iskolai tanuló — 11 nevelő — Termelőszövetkezet — 140 új ház — 80 forintos napszám.«. A múltait már ismerjük, de azért lapozzuk még vissza egy pillanatra a régi szociográfiát, hogy jobban szembetűnjön a jelen. Azt írja: »Kulturális intézményei a gazdasági könyvtár, a római katolikus földműves olvasókör, a polgári lövészegylet és a leventetestület.(?!) A jövő fejlesztési tervei: a gyümölcs- és szőlőtermesztés specializálása, a. tejtermelés fejlesztése, járda és kultúrház építése, iskola és fürdő létesítése.« Az pedig szinte természetes, hogy a káptalan urak ígértek — de nem adtak. A fejlesztési tervből semmi nem valósult meg. Illetve egyet — mint ahogy ígérték is — megvalósítottak. A leventeegylet tagjait, a bogácsi fiatalokat belezavarták az embertelen háborúba. ígérték — beváltották. BÓTA KÁROLY tanácselnök — merthiszen új szociográfiát mentünk írni —, azt sem tudja, hova vigyen bennünket. Mindent meg szeretne mutatni, de hiszen elég az is. ha az ember kiáll az' utca közepére és végignéz a falun. Keresem a kisabla- kokat. Hol vannak? Azt mondja Bóta Károly: — Nemsokára már csak a múzeumban ... Bogács kinyitotta a szemét. Nagy ablakokat építenek az új házakra, lebontják, újjáépítik a régieket, s mintha befejezni akarná mindezt: a tanácsháza ajtaján ott a választói névjegyzék — rajta az egész falu lakosságának neve: estéről estére zajlanak a jelölő gyűlések, hogy kit küldjenek maguk közül november 16-án a tanácsba. Ez a falu jelene és jövője! ÓNODVARI MIKLÓS •ooojMLudtanszemmel a Szovjetunióban (Tudósítónktól.) Dégi vágyam teljesült: jártam * Möbbedmagammal a Szovjetunióban, a kommunizmust építő nagy országban. A tíznapi ottlét alatt sok mindent láttunk. Csak egy-két dolgot említek meg. A gyárakban, ahol voltunk, beszélgettünk a dolgozókkal. Nagyon érdekesek voltak ezek a beszélgetések. A híres Dinamó gyárba vitt először utunk. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság látott bennünket vendégül. Ez a gyár arról is híres, hogy a cári idő alatt a moszkvai munkások forradalmi központja volt. Ezt a dolgozók beszélték el nekünk. A gyár régi üzeme 60 éves. Az igazgató, az üb. elnök és a párttit- kárhelyettes fogadtak bennünket. Meglepetés volt számunkra az az egyszerűség, amit már az igazgatói irodában is láttunk. Az igazgató és az üb. elnök beszélték el röviden a gyár történetét. Elmondották, hogy itt már mindenki hét órát dolgozik naponta, az üzem kimondottan villa- Kiosmotorokat gyárt. Elsősorban az ország szükségletét elégítik ki, de exportra is dolgoznak. A gyárban mindent gépesítettek. A dolgozók nagyon fegyelmezettek. Nem láttunk senkit, aki tétlenkedett volna. Néhány emberrel beszélgettünk munkakörülményeiről, fizetéséről, családi életéről. Elmondották, hogy a keresetük 1200 ruóéitól 1800 rubelig van, ez attól függ, hogy ki milyen munkát végez és hogyan dolgozik. Minden üzemrészben kis klubok vannak, ahol munka előtt, vagy után szórakoznak, olvasgatnak. Az egyik üzemrészben röpgyűlést is tartottak tiszteletünkre, ahol egy bronzszoborral ajándékoztak meg bennünket. A röpgyűlés után a központi klubhelyiségükben láttak vendégül, majd egy humoros filmet néztünk meg. Azonkívül mindenkinek adtak egy, a gyár történetéről szóló emlékkönyvet. Megnéztük a gyár bölcsődéjét, napközi otthonát és lakótelepét. A régi cári időkből van még néhány földszintes ház, mellettük azonban felépültek és építés alatt állanak a 8—9 emeletes lakóházak. p llátogattunk: egy-két családhoz. Minden emeleten négy lakás van, egy-, kettő-, vagy háromszobás lakások. A lakások elosztásáról példát vehetünk, mert itt úgy osztják el, hogy kinek hány személyből áll a családja. Ha ketten vannak, azok kapják elsősorban az egyszobás összkomfortos lakásokat. Ahogy a család létszáma növekszik, úgy igényelnek nagyobb lakást. A lakóházak nagyon modernek, központi fűtéssel, gázzal és villamosberendezéssel vannak ellátva. A családok, ahová ellátogattunk, nagyon barátságosan fogadtak. Minden lakásban vezetékes rádió, rendes rádió és televízió van. Itt például a konyhák is padlózva, vagy parket- tozva vannak, mert nincs szükség tüzelésre. Az egyik napon a golyőscsapágy- gyárat tekintettük meg. Ez a világ legelső automatizált golyóscsapágy gyára. Űj gyár, a legmodernebbül berendezve, több mint tizezer dolgozóval. Az elmúlt évben 200 millió csapágyat gyártottak. Jelenleg is élüzem szinten dolgozik. A gyár építése még nincs eg<f$zen befejezve. Az automatizálás ü*aég tart. Cok élményünk volt, de legna- ^gyobb az egész között a Lenin—Sztálin mauzóleum. E látvány új erőt adott a további munkához. Az egész látogatás nagy segítségünkre lesz és örökké ösztönözni fog minket s szorgalmas munkára. Halmáért Balázs ABBAN AZ IDŐBEN, amikor Acs Péter azon gondolkodott, hogy belépjen-e a szövetkezetbe vagy ne, jóformán nem volt semmije. Az egész vagyona egy görbe, görcsösfejű somfabotból, egy viseltes, foszladozó gúnyából, a hozzávaló, színehagyott alsóból, a tarisznyából, egy nyűttes, vixosbőrből készült csizmából állt. Más vagyona nem volt. Semmi!... Azaz... Mégiscsak! ... Az örökkön-örökös jókedve, két erős karja, munkakedve, no meg a fiatalsága. Most, hét év után, már nem a vándorbot van a kezé- ben, hanem egy négyezer katasztrális holdon gazdálkodó termelőszövetkezet állatállománya. Nagy csorda, gulya és konda. Van ott még egy kis ménes is. Mert annak nevezhető. Negyven- Ivét ló, tizenhárom csikó már annak számít. Hanem!... Hét esztendőnek ennekelötte, amikor aláírta, a belépési nyilatkozatot, még csak az élt benne, hogy megszűnik a vándorlása, szűkösen megkeresi a mindennapi kenyerét, s talán altod egy-két forint is. De nem így lett. Mert az, amije most van, az már gazdaság számba megy. Még hozzá nem is irhilyen-amolyan gazdaság. Mert van háza, háromszáz négyszögöl kertje, szőlője, aztán istállója, benne két üszőborjú. No és ott vannak az aprólékok. Tyúk. kacsa, liba... Van neki mindenből bőségesen. Csak egy nincs. Az pedig roppantul hiányzik... Az asszony. Valahogy nem volt rá ideje... Munka, mindig csak a munka. Nem ért rá. Most azonban már nem halogatja tovább. Az idő is eljár lassan. Sürgeti. Hát majd széjjel néz az eladók között. Még az őszön. Ott van ugyan a Hagy Rozi, dehát... Arra nem nagyon számit- nar. riüsz hold földje van az apjának, aztán... iaen rátarti, gőgös ember. Ismeri jól. Egy évig béres is volt nála. Már akkor kimondta kerekperec az ápertét: Az én lányom körül hiába lődörögsz! Nincs semmi értelme! Egy olyan nincstelen, senkiemberhez, mint te vagy, nem adom! Nem és nem! Punktum! Péter értett a szavakból, fájtak is neki. Acs ?,éUc múlttá és ícUhc... Égette, marta. Tehet ő arról, hogy nincstelen? Ö volna a hibás? Elhümmentett a dolgok felett. ÉVFORDULÓRA ott hagyta a Nagy Rozit, meg az apját is. Belépett az akitor megalakuló szövetkezetbe. Ettől a naptól kezdve úgy érezte, hogy megtalálta önmagát, meg az élete célját Is: dolgozott. Sokszor két ember helyett is. Iszonyatosan' nagy kedve lett hozzá. Volt értelme... A keresete meg nőtt, növekedett, úgy annyira, hogy öt évre rá megvette az öreg Gugolákné házát, egy esztendőre szőlőjét. Most is van pénze elégségesen. Futja mindenre. Elég lenne egy lakodalomra. Még maradna is. Csakhát... A Nagy Rozi... Igaz, megmaradt lánynak. Ügy, ahogy mondta. Nem ment férjhez. Pedig kérték. Sokan. Még most is benne cseng a fülében az a pár szó: — Ha elmégy... Péter... Én elhervadok ... Sokáig kísérték Pétert ezek a szavak. Nem tudott tőlük szabadulni. De a Nagy Rozitól se. Gömbölyű karja, formás derelca, a mindig mosolygós kék szeme, csókjának íze ... Még mindig érzi. Kívánja ... Belelegyintett a levegőbe: — Megyek, — mondta csak úgy magamagának. Még ma... Estefele ... * NAGY ROZI ott állt az udvaron. A kút mellett. Barna haját lágyan simogatta az utcáról belopakodó enyhe szél. Aráikor megcsikordult az ajtó és belépett rajta Ács Péter, szeme megcsil- lafit, arcára kiült a pirosság, kezeit elörenyúj- totta. Résnyire megnyílt szájából halkan, muzsikálva bukott ki a szó: — Péter!... Péternek sok-sok mindent, megmagyarázott ez g szó, meg az, ahogy a^t Rozi kiejtette. Melegség futott át rajta. Odalépett a lány mellé, megfogta a feléje nyújtott erős kis kezet: — Rozika — nézett a lány mosolygós-sírós szemébe. Eljöttem... Érted... Egyesegyedül csak érted. Más nem kell! Csak te! Úgy. ahogy vagy. Egy szál pendelyben. Mert... Már nem \mgyok nincstelen. Van mindenem. Tudhatjátok. Te is, az apád is. Az egész falu... Rozika szeméből megindultak az Öröm patakjai. Az egyik vízgijöngy taszította a másikat. Ráhajolt Péter hatalmas mellére. Sírt, szepegett, majd lassan felemelte kócos kis fejét és belenézett Ács Péter mosolygós szemébe: — ÜGY VÁRTALAK Péter... De úgy ... Olyan nagyon... Minden elmúlt év minden napjában. Tudtam, éreztem, hogy jössz. Most itt vagy... Végre! Gyere, menjünk... Hozzád... ha™ ... a szövetkezetbe ... PÉCZELI ENDRE <
