Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-11 / 240. szám

Sffomfcat, 1958. október 11. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 ■aaaa A FORRADALMÁR Nevét kevesen ismerik. Talán azért, mert soha­sem írt róla az újság. Hozmán Lajos elvtársnak, a Borsodvidéki Gépgyár idős műnu kásának pedig igen változatos, küzdel­mes az élete. Sok-, sok nehéz harc­nak volt részese. És amit tett, meg­győződésből tette. Mint mondja, a j. v ességét telje* sítette. Rozmárt "Lajos elvtárs fiatalon be­kapcsolódott a munkásmozgalom­ba. Tevékenysége miatt állandóan üldözték, számta­lanszor meghurcol- ták, megkínozták, többször a börtön­be vetették, de so­hasem tört meg. Szilárdan hitt és bízott az eszmé­ben. Sokat, na­gyon sokat lehet­ne róla írni, hiszen kevesen vannak olyanok, mint ő, akik ilyen — élményekben és har­cokban —■ gazdag forradalmi múlttal rendelkeznek. íme, néhány epizód az életéből: Az első világháború súlyos gazda­sági katasztrófába sodorta az egyéb­ként is elszegényedett országot, A nehéz terheket a munkások viselték. Ezidőtájt a népes Rozman-család ás mostoha, körülmények között ver­gődött. 11 éhes száj kért egyszerre kenyeret. Lajos a gépipari iskoláiba gárt, ahol a tanulás mellett 14—15 órát dolgoztatták a gyerekeket. Egyik napon aztán — a nehéz mun­kától és az éhségtől elcsigázva — Hozmán Lajos és barátja, Hajdú Lajos, nem vették fel a munkát. — Mi az, ti miért nem. dolgoztok? szólt rájuk a tanár. Egyikük sem válaszolt. ;— No, megnémiultatok ? — Nem bírunk, — buggyant ki a ezó Hajdú száján. •io — A srapnéllgyártás különben sem a mi dolgunk, — fűzte hozzá jRozimain Lajos. — Micsoda!? — förmedt rájuk a ábanár — Értem. Szóval így állunk. Megtagadjátok a munkát. Sztrájkol­tok. Na, gyertek csak be az irodába! Egyikük sem mozdult; — Gyerünk Mt! — ordított rájuk es gallérjuknál fogva élőrelódította őket. — Majd adok én nektek sztráj­kot, piszkos csibészek! A felbőszült tanár ajtóstól rontott be az igazgatói irodába, maga előtt thökdösve a két fiatalt. — Mi történt? — kérdezte az igaz­gató. — Megtagadták a munkát, — Hogyhogy? —. ámuldozott az ■igazgató. — Egyszerűen nem hajlandók dol­gozni. Sztrájkolnak. Az igazgató vallatóra fogta őket. Semmit sem tudott meg tőlük. (Va­lójában senki sem szervezte őket a sztrájkra, önkéntes elhatározásukból cselekedtek így, aminek következ­ménye az lett, hogy mindkettőjüktől megvonták az ösztöndíjat,) Ezzel kezdődött Rozmain elvtárs munkásmozgalmi tevékenysége. Ké­sőbb aztán már egymást követték az események. Katonának hívták, ahol kapcsolatba került a szociáldemo­krata párttal. Tanulmányozta Marx tanait, és már a fronton egyik szer­vezője volt a lövészárki barátkozá- soknak. 1918 novemberében jött haza és mint katona, a Rudolf-laktanyá- ban szervezte a KMP szervezetét. A Tanácsköztársaság ideje alatt is ön­zetlenül dolgozott, önként jelentke­zett a miskolci Vörös Munkásszázad­ba a proletárdiktatúra védelmére. A cseheket már egészen Göncig szorí­tották vissza, amikor váratlanul a telefonkábelek javítása közben ki­dőlt vele az oszlop. Lábtöréssel szál­lították a kórházba. Itt érte a Ta­nácsköztársaság bukásának híre is. Tovább nem maradhatott a kórház­ban, de a családinál sem, mert Szim Lőrinc hírhedt kivégzőosztaga min­denfelé kea-este a vöröskatonákat, kommunistákat. Egyideig Szendrőn húzódott meg, a kopók elől azonban onnan is menekülnie kellett, és így 1920 májusában Romániába emigrált. Erdélyben az iparvasútnál dolgozott. Ott is szervezte a munkásokat. Több sztrájkot vezetett. 1923 végén a csa­lád hívására azonban újra hazajött. A kopók kezén Rozman Lajos elvtársat a haza­jövetele utáni napon Polgár Károly, a rendőrségi nyomozóosztály politic kai vezetője behívatta és az alábbia­kat közölte vele; — Mától kezdve minden héten kö­teles nálam megjelenni. Értette?! Figyelmeztetem, tartózkodjon a poli­tikától. A figyelmeztetés nem ijesztette meg Rozman elvtársat. Miután el­helyezkedett a Szabó és Mátéffy-féle üzemben, kapcsolatba lépett a szak­szervezettél és a szociáldemokrata párttal. Hamarosan az ő munkája nyomán alakult ki a pártban a bal­oldali csoport, amely »-eszperantó tanulókör« néven ülésezett. Később, 1926-ban ez a baloldali csoport alakította meg az MSZMP- szervezetet, melynek . Rozman elv­társon kívül Mendelovics Frigyes volt a vezetője. Megfontoltan, kon- spirálva dolgoztak. Árulójuk mégis akadt. Egyik éjszaka vad kopogta­tásra ébredt Rozman elvtárs, — Ki az?. — riadt tóL — A rendőrség! Nem jött zavarba, hiszen nem az első eset volt már az ilyen látogatás. Ajtót nyitott és a detektívek egész légiója tódult "be. — Ha nem sértődne meg, tisztelt Rozman úr, — mondta gúnyos fin­torral Polgár Károly ;— megnézzük, miket rejteget a lakásán. — Van vizsgálóbírói engedélyük? — Nincs. Nem is fontos. A nyomozók pillanatok alatt kiürí­tették a szekrényeket, aztán az egyik, Borbély nevű detektív megtalálta a pártiratokat. Abba is hagyták nyom­ban a kutatást. Rozman elvtársat megvasalva vitték ‘ a rendőrségre. Másnap reggel került sor a valla­tásra. Amikor felkísérték a valüató- terembe, Mendelovics már ott volt. Arcán az ütlegelés friss nyomai lát­szottak. Most rajta volt a sor. — Kiktől kapták az iratokat? — tette fel a kérdést Polgár Károly, — Nem tudom. Postán kaptuk. — Kikkel tartották a kapcsolatot? — Nem ismerjük őket. — Nem? Majd megmondod te mindjárt! — És nagyokat vágott a gumibottal a fejére. Három napig tartott ez a szörnyű vallatás. De hiába ... Rozman elv­társ és társa nem vallott. Budapestre szállították, egyik tömlőéből a másik­ba toloncolták, aztán nagysokára mégis szabadon engedték őket. A büntetőszázadban 1944. Rozman Lajos elvtársat újra letartóztatták. Az a körülmény azonban, ahogyan ekkor bántak vele — és a többi politikai foglyokkal is — minden eddiginél kegyetlenebb volt. Auschwitzba internálták, ahol látta, hogyan gyilkolták halálra az embereket. Ebben a kegyetlen kör­nyezetben. is az ő kezdeményezése révén, illegálisan létrehozzák a párt- szervezetet. A pártszervezet előtt a következő feladatok álltak: biztosí­tani a kölcsönös információt. (Roz­man elvtárs például újságolvasó volt, tájékoztatta társait a többi láge­rek életéről és a hadihelvzetről) meg­szervezni a segélynyújtást, elsősor­ban élelemben és gyógyszerben. To­vábbá kiépíteni az önvédelmi szerve­zetet, mely az adott esetben gyorsan, rajtaütésszerűen cselekszik. Ez volt tehát a terv. De alighogy kiépítették soraikat, az SS-ek az egész tábort elszállították. Két nap és két éjjel gyalogoltatták a több mint 13.000 főnyi foglyot éhen-szom- jan. Aki nem bírta az utat, azt me­netközben főbelőtték. Estefelé érkez­tek egy hatalmas erdő tisztására. Egyszerre sortüzet nyitottak rájuk. A könyörtelen pusztítás színhelyét szörnyű sikoltás és halálhörgés verte fel. A foglyok magasraemelt kezek­kel szaladgáltak össze-vissza, de minden oldalról lőtték őket. Roz­man elvtársnak sikerült megmene­külnie. Egy fa törzséhez húzódott, majd onnan a másikhoz kúszott és így kikerült a gyűrűből. Öt napig bolyongott éhen, fázva az erdőben, amikor összetalálkozott egy csoport lengyel szökevénnyel. Azok magya­rázták el neki az erdőből kivezető utat. Megmentették az életét. * 1945 március 2-án, hosszas gyalog­lás után ért 'haza Miskolcra. Család­ját, testvéreit mind kivégezték. Tel­jesen egyedül, elhagyatottan maradt volna... De első útja a pártszerve zetbe vezetett. A kommunisták kö zött, a kollektívában már nem volt egyedül. Azóta is, ha abbahagyja a munkát, odavisz az útja. Ott él, ott dolgozik a közösségben, s ebből merít erőt a további küzdelmekhez. Török Alfréd katolikus bizottsága "Békét, békét a világnak! E jelszó megvalósítása érdekében Moszkvától Pekingig, Párizstól Var­sóig, Budapesttől Stockholmig, száz­ezrek, milliók mozdulnak meg, eme­lik fel tiltakozó szavukat a nyomort, vért, pusztulást jelentő háború el­len. A békéért harcolók egyre ha­talmasabb táborában ott találjuk a tudósok színe-javát, a háziasszonyo­kat, az egyszerű kétkezi munkáso­kat, a papokat, a földet művelő pa­rasztokat — mindazokat, akik józa­nul tudnak gondolkozni, akik nem akarnak újabb emberáldozatot, akik szebb, boldogabb holnapot akarnak. A béke jegyében megyénkben is már nem egy gyűlés, megbeszélés volt, ahol ezrek és ezrek tiltakoztak az eddigi háborúknál sokkal na­soknák, papoknak is. A foatotikus pap útja — mint minden becsületes emberé — csak a béke útja lehet. A továbbiakban ismertette: a bé- ke-világmozgalom tíz éves eredmé­nye, hogy ma békében élhetünk, építhetünk, munkálkodhatunk. Ez­után arról szólt, hogy a papok is so­kat tehetnek a béke érdekében. — Mert a békemozgalom olyan, mim egy cserepes háztető, s ha hiányzik egy cserép, a szél, a vihar megbont­ja a tetőt. A rm háztetőnkről egyet­len cserép nem hiányozhat — hang­súlyozta Beresztóczy prépost. E? után arról szólt, hogy a katolik■; papok jelszava legyen: hűséggel az egyházhoz, hűséggel a hazához! A katolikus lelkipásztorok segítsék a Hazafias Népfront-bizottságok mun­Rónai Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja beszél» IRODALMI SZÍNPAD ÉLETREVALÓ, érdekes ötlet megvalósításán fáradoznak a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetői. Viszonylag kis művészi létszámot igénylő irodalmi műsorokat állítanak össze, amelyeken keresztül a ma­gyar- és világirodalom gyöngyszemeivel kívánják a közönséget megis­mertetni. Az irodalmi műsorokban versek, monológok, színműrészletek, rövidebb színpadi jelenetek, megzenésített költemények, sanzonok sze­repelnek. A NÉGY ESTÉBŐL álló előadás-sorozatban első a szatíra nagymes- téreinek estje lenne, a másodikon a . nyugati irodalommal ismertetnék meg a közönséget, a harmadik műsort a szovjet és orosz irodalom gyöngyszemei töltenék ki, míg a negyedik műsoros estet teljes egészé­ben a „Nyugat” köré csoportosult nagy mesterek műveinek szentelnék. JÁKÓ PÁL elvtárs. a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, egyben az irodalmi színpad megvalósításának leglelkesebb szervezője, tájékoz­tatása szerint, az irodalmi műsor-sorozatot Miskolcon kívül a megye nagyobb községeiben és városaiban, különösen a nagyobb létszámú ta­nulóifjúsággal rendelkező helységekben szeretnék bemutatni.-000­Kétezeréves kincsek Szicíliában Richard Stillwell, a princétoni egyetem művészeti és régészeti rész­legének egyik professzora közölte, hogy Szicíliában egy ősi görög város feltárt romjai között 2000 éves mű­tárgyakra leltek. Stillwell résztvett a feltárási mun­kálatokban, s elmondotta, hogy a feltárt műtárgyak az i. e. VI. szá­zadból származnak. A kutatások középpontja Aidone szicíliai város, 125 mérföldnyire északnyugatra a partmenti Syracusa várostól. A legérdekesebb lelet egy nagy­méretű díszes edény, amely bor és víz összekeverésére szolgált. De ta­láltak emberi mellszobrokat, kőből készült templomi perselyt, s egyéb apróbb műtárgyakat is. A legutóbbi munkálatokat a ta­valy felfedezett Demeter-szentély- eben folytatták. Demeter a termé­kenység istennője volt. Múlt hónap­ban a szentélyben két oltár romjai­ra bukkantak és görög asszonyok diadémokkal ékesített mellszobrait találták. A borkeveréshez használt edénye­ket valószínűleg az i. e. VI. század­ban 'élt mester, Euthymidos for­mázta. HARC AZ ANALFABÉTIZMUS ELLEN KÍNÁBAN A legutóbbi időben 12 kínai tarto­mányban — a többi között Kvan- tungban, Shansiban és Kiangsuban — a felnőtt lakosság körében meg­szűnt az analfabétizmus. Egymagá­ban Kvantung tartományban ez év áprilisa és júniusa között 5 340 000 személy tanult meg írni és olvasni, — tízszer annyi, mint a felszabadulás utáni első nyolc evben. Két-öt éven belül teljesen meg­szűnik az analfabétizmus a kínai la­kosság körében. gyobb szörnyűségekkel járó atomhá­ború veszélye ellen. A béke megvédésének jegyé­ben zajlott le csütörtökön dél­előtt Miskolcon, a megyei tanács dísztermében megrendezett mint­egy kétszáz katolikus lelkipász­tor találkozója, akik hitet tettek a béke megvédése mellett, és megala­kították a Borsod megyei Békebi­zottság katolikus bizottságát. Az ün­nepi gyűlésen megjelent Rónai Sán­dor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Deme László elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese és Lobkovitz László, Borsod megye egyházügyi főelőadó­ja. Az igen lelkes hangú békegyűlé­sen dr. Beresztóczy Miklós prépost, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára tartott mint­egy másfélórás beszédet. Elmondot­ta: egy évtizede Wroczlavban 500 békeszerető tudós először bocsátotta a világ közvéleménye elé, hogy a nemzetek közötti problémákat — a háború kiiktatásával — békés úton, tárgyalásokkal is meg lehet oldani. Azóta ezt a gondolatot a föld népei­káját. Tevékenykedjenek a bizottsá­gokban, és felvilágosító szóval har­coljanak a béke megvédéséért, a közelgő tanácsválasztások sikeréért, — fejezte be beszédét dr. Beresztó­czy Miklós prépost. Ezután a jelenlévő lelkipásztorok közül számosán szólaltak fel. Elmom dották, hogy igenis részt kívánnak venni a békéért vívott harcban, elő kívánják segíteni a Hazafias Nép­front munkáját. Azért teszik ezt — hangsúlyozták —, mert nekik, pa­poknak is sokat jelent a béke. A bé­ke azt jelenti számukra, hogy dol­gozhatnak, élhetnek és javíthatják a templomaikat, miseruhákat vásárol­hatnak. Azért harcolnak a békéért, mert azt a becsületes milliók szív- vel-lélekkel óhajtják. — Ha a hábo­rúra gondolunk, lehetetlen, hogy ne harcoljunk a békéért — mondották a felszólaló lelkipásztorok. A békegyűlésen felszólalt Rónai Sándor elvtárs is, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja. Rónai elv­társ hozzászólásában elmondotta, na­gyon örül annak, hogy a lelkipász­torok egyetértenek azzal: szolgálni­Dr. Szánta! Szémán István görögkatolikus helynök beszél. nek százmilliói tették magukévá. Ma már egy milliárd azoknak a béke­szerető embereknek a száma, akik — írásban és szóban — a béke szol­gálatában állnak. A béke-világmoz- galmat fontos állomások jelzik. Wroczlav, Párizs, Varsó, Becs, Bu­dapest, Helsinki, Colombo és Stock­holm egy-egy jelentős határozat szü­lőhelye. Az elmúlt évtizedben a gonoszság­nak, a gyűlölködésnek, a háborúra való készülődésnek is voltak ál­lomásai. Korea, Vietnam, Szuez, Li­banon és még lehetne sorolni számos országot, amelyeket az imperialis­ták a háború tűzfészkévé akartak tenni. A békét szerető milliók azon­ban erősebbek voltak és megakadá­lyozták a harmadik világháború ki­törését. A Béke-Világtanács nagy munká­jából olyan szellemóriások kértek részt, mint — többek között — Jo- liot-Curie, a nagy francia békehar­cos, vagy Bernát professzor és Ilja E renburg. Ezek a szellemóriások irányt mutatnak nekünk teológu­ok kell a■ békét. Majd arról beszélt, nem akármilyen békére törekszünki Befejező szavaiban eredményes munkát kívánt e megtisztelő fel­adatban részvevőknek.■ A felszólalások után megalakult a Borsod megyei békebizottság katoli­kus bizottságának tizenhéttagú bi­zottsága, amelynek tagjai a követke­zők: Díszelnök: dr. Szántai Szémán István görögkatolikus helynök. El­nök: Lékó Béla kanonok. Alelnökök: Thököly Imre esperes, dr. Száva Já­nos főesperes, dr. Mincsik Pál görög- katolikus esperes. Titkár: Varga Sándor érseki tanácsos. Tagok: Pet- róczki Lajos esperes. Énekes Tibor esperes, dr. Bodnár Béla görögkato­likus esperes, Dobovniczky Gyula esperes. Demánszky Ignác plébános, Gályás László plébános, Szoó István plébános. Rajna János plébá­nos, Huszár István plébános. Mészá­ros Lajos plébános, Szalai István plébános. Az első lépés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom