Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

toll mmmm OjópíjőíLl töli —— 03&^khLí toli —» OjöplocIl toll 33 Cböt-iő-di toli

KOZMA IMRE:

Őszi vers

Munkás nap után, ha bekopog az éj, elliullajtod tarka lombjait a gondnak.

Lefekszel. Jön, mint megérdemelt babér Testedre békés álom, de zsibongnak, bomlanak benned a holnap gyolcsai.

látod, Így van a természet is. Elfáradt az- élet napszámosa, hogy csűrbe hordta a jövőt. Érdemel valaki úgy gondtalan, békés pihenőt., mint ő? — Elhull a lomb? Mellékes. Megáradt szívedben a bánat?

Elégiát faragsz az őszről, talmi könnyek kacsáznak szemedbe.

Arra gondolsz, egyszer majd’ meg kell halni s ködök ülnek a helyedre? ...

Ne az elmúlást keresd az őszben.

Látszat az csak. torz képzet.

Elmúlás nincs, csak örök változás, örök újhodás. A temetőben nem ér véget az élet.

A kopasz ágon már ott ül a rügy vára. Naponként épül, az első nap sugara kicsalja téli fekhelyéből.

TÜZES LÁSZLÓ:

Ősz a Bükkben

UNDOK

Seprűc a szürke, mély eget a karcsú bükiki fák, a koronákban búg az ősz, és lombról lombra hág, ezernyi sípon furulyái az őszülő dudás.

A felhők futnak, mint a nyáj, rémült, riadt a rend, bitang bárányok bő sora dobbanva bég, kereng, ha egy-egy dühös szélpuli csahol terelve fent.

Itt lenn a templom csendje van, halk neszek, nyári láz, surranó szárnyak, elhagyott, rég kihűlt násztanyák, valami néma nyugalom valami tarlca gyász.

Napszítta zöld a. sok bokor,

ruhája halk, fakó,

nyarat játszik még lenn a völgy,

pár virág, biztató,

de a bölcs magra hullni kezd,

hullni a takaró.

TÓTH LAJOS:

AZ ASSZONY valamit mondani

akart., valami bántót, úgy, ahogy szabadsága rörndideig tartó révületében magának megmagyarázta az állapot lakodalmian kivételes nagyszerűségét. Aztán mégis inkább a konyhaajtót csukta be és a vacsorától leszedett tányérok alá készített vizet.

Érezte, hogy valaminek vége van és valami újra kezdődik, benne és körülötte. A csontokat és a kihűlt krumplit félrerakta a szomszédék kutyájának, gépiesen, ahogy évek óta teszi, alig figyelve a mozdulatokra. Elfénytelencdett szemmel nézett a mosogatóvíz zsírkarikás felületére.

Igen, gondolta szomorúan, valaminek vége van. valaminek, ami egy kissé az élet értelme volt. kissé az élet maga: a szabadságának. Hogy elképzelte, hogy építette, hogy éledt benne, napról napra, mosolyosan, rögtön, ahogy felszabadult a döbbenettől és sértődéstől, hogy a férje elment. bejelentés nélkül, mással vaoy másokkal, a mecrfutamodottak őrült zűrzavarában. Érezte, hogy rossz választása, szerencsétlen házasságuk edző élmény volt, erre a. pillanatra, Kogy meg tudion állni, bátran és két lábbal a földön, ahol él. A nav a homlokára tűzte a reményt és kár- örömös szomszédok ál-sajnálkozását kinevette, ök tudták, mert tudhatták, hogy hotvr éltek: égy elkapkodott házasság igájában sorvadt hétköznapokkal és ünnepietlen ünnepekkel. Hallhatták a durvaságokat, láthatták. szemein a könnyet és karjain, egyszer a homlokán is, a foltokat, fáikkor úgy éreztet nem bírja tovább, pedig bírta, még fát is vágott és be- hordta a szenet, de keserű szívvel formázta meg szomorú élete aforizmáját: rosszabb, mint az élet.

Aztán elment a férfi. Mogorván, az ébredéstől megbolygatott kedéllyel nyúlt a szekrénybe és kivette a lepedők alól a pénzt, amit a rökamiéra gyűjtöttek, hogy elvásárolja, mielőtt meghal a pénz s némi tusa után egy százast visszadugott a rejtekre, vastartaléknak, ha mégis minden kötél szakad és jó lesz egy kis pénz.

AZTÁN NEM JÖTT HAZA. Másnap se, harmadnap se, csak valaki tudta, hogy az állomáson volt, kis társasággal és egy másik asszonnyal. Volt valami bántó ebben. Nem cf pénz miatt vagy a csupán száz fo-t rintig terjedő lelkiismeret miatt, deX az egész titokzatos felépítése sér-X tette. Rég nem volt a párja, csakX levese volt, csak főzeléke volt, vagy\ főtt húsa volt mustárral, meg ágya% volt, meg inge volt és kikefélt cipőjét volt, de nem párja. Akkor, az elsői pillanatban mégis megütődött: így éli lehet menni, ennyi odaadó szolgálati mellől, búcsú nélkül? De megvigasz-i tolódott, mert fiatal volt és az elsői egyedülséges vacsorakor érezte ai szertartás örömét, amivel megterített i magának, és szemébe nevetett tükör-t képének, aki kicsit szertartásosan, a t mellékképlet szintjére tolt asszony i szerepe szerint komolykodó volt. ♦

Gonddal öltözött és elment mindenhová, ahová el lehetett azokban az időkben menni, mindent megcsodált, mert minden új volt, friss és megnézni való. Tudta, hogy ez érzéki csalódás csupán, mint az összefutó sínek vagy a délibáb, s az ami benne történik, az tisztázatlan rejtély, de Örült, mert érezte, megtalálta az életét. ami egy rossz házasság morális farkasvermében dermedt eddig.

Dolgozott és a pergő orsók ütemére táncolni szeretett volna, friss tavaszi táncokat. A lányokkal hógolyózott, megcsókolt egy sofőrt, aki egyszer hazakisérte és este csipketerítőt horgolt az asztalra. Az esténkint bekuk- kanó szomszédokat felbosszantotta egészsége, fiatal bátorsága és vissza- utasitott sopánkodásuk.

— Nem. megyek utána és nem rossz nekem egyedül — mondta, ha kérdezték és megmutatta nekik az új ruháját, fel is próbálta és érezte, hogy mögötte összenéznek a szom- szédnék, mert a szoknifa hátul fel volt hasítva és izmos lába kivillan lépteire.

— Nem túlságosan jampis? — aggódott Varga néni. de hogy ő csak legyintett, megbántva tette hozzá: — te tudod kedveském, hogy mit lehet neked. Most már — szúrt belé, de ő csak mosolygott. hogy tud.ja.

A. lakás kicsi volt, de akkor, úgy érezte, hogy úi honfoglalást hajt végre: teste körül kitágult g konyha, a piciny előszoba és az egyetlen szoba, és felfedezte, hoqy egész nap besüt a nap és fényével sorra simogatja a megfényült bútorokat. Ahogy járt benne, érezte, hogy minden tárgy megelevenedik körülötte, színt kap és értelmet, s ez mind érte van, ez a racryogás benne kelt öröm tükre volt.

A FÉRFI most visszajött. Ideoen holmikban, idegenül, kockás kabátban, békatorkú cipőben és svéd mű- lőverben, két csomag Filip Morissal. száz felcsípett idegen szótól büszkén é$ kétszáz új jasszkifejezéssel szeny- nyesebben. Zsebében két tucat borotvapenge, amivel üzletet akar csinálni. Zavartan jött. de asszonya döbbenetéből megértette, hogy ő a férj és a jogfolytonosság s most vacsora után szétnéz a megzsugorodott lakáson, túlságosan kicsi, gondolja bosszúsan, egyszerű és újra megérti ‘magát, a kirándulást és igazolva látja a menekülését.

— Hamarább kellett volna menni; decemberben már nem voltam érdekes — mondja az asszonynak, aki törölget már és nem válaszol. A férfi behajtja az újságot, a szekrényből pizsamát vesz elő, vetkőzni kezd s hirtelen eszébe jut, hogy a lepedő alatt hagyott akkor egy százast, vas- tartaléknak, vagy lelkiismeretnek, szokás szerinti gavallériából. A pénz ott volt, az a százas.

— Nem tudtad? — kérdi. Az asz- szony bólint, de nem néz fel, a tányérok tükrét vizsgálja, mert érzi, hogy szemeit a megvetés és utálat fátyolozza és baj lenne, ha ez most olvasna a lelkében.

— ÜGYES VAGY. a jég hátán is megélsz — veti elé a dicséretet, mint az apportírozó kutyának, kis lenézéssel.

— Igen — pillant fel az asszony és látja, hogy férje lecibálja magáról a svéd pulióv ért, a keresztbecsikos inget, ledobja a nadrágot s pizsamásán ül az ágyon. Látja, hogy tömpe. vaskas ujjaival bozontos mellét vakarja és a, vacsora fogai közé szorult morzsáit piszkálgatja nyelvével s les felé, várakozóan, érzi, hogy felméri, ízelgeti ingerét.

— Igen — mondja és mellére szorítja kezeit, elfúló lélegzetén érzi a tiltakozást harsogni, egész teste az útálkozás hullámától rezeg.

— Igen — mondja maga elé. pedig sikoltani szeretne, tiltakozni, mert most le kell feküdnie ezzel, aki elment és visszajött, svéd pullóverben és kétségbeejtöen ugynaz.

Érzi, hogy a férfi megfogja a kezét és vezetni kezdi, be, a szobába: körülötte sötét már minden. Csendesen sír. befelé, magának, mint a nagyon

szomorúak.

A férfi meggyúltan simítja -neg a hátát.

— NE SÍRJ. NO. CSACSI. Holnap veszünk neked valami szépet, azon a százason — és a szekrény felé int fejével.

ERNYBY GYULA:

A fa virágaiért

Kicsi a mag, és megeszi a veréb, mégha színes is.

Költőbarátaim, írók — mit akartok? Együtt semmit?

Nincs szemeteik, hogy lássatok?

Nincs fületek, hogy halljatok?

Nincs kezetek érezni, szívetek, agyatok?

És nincs beszédetek?

Arról, ami van, ami kellene —* de megdöbbentő igaziul, mélyen, .írj- „Ma magyar költőnek lenni a legszebb dolog.”

Nem néma dalosok,

■virággá repedt utcakövek vagytok.

Mi már — fiatalok — betonon jövünk, és hisszük az igazságot — ti ne hinnétek?

Ez az ország

fa, ágain kohók, bányászlámpák, műtőik és szerkesztőségek körtéi égnek.

Aki lombsátrában áll, vállalja ‘ feketéjét, fehérét virágaiért.

Fiatalok,

hol az a nyekergő, dübörgő, diadalmas

lefestő hang?

Én úgy látom,

azok az izzók sose voltaik ilyen beszédesek.

GULÄCSY MAGDA:

KÉPTARBAN

A nyugalom finom arcéle homálylik a mész-illattal festett fehér falakon. Lecsendesít a lépcsőik sora, mikor izgatottan feljövök hozzád véremmel rokon Francisco Goya, s magammal hozom a valót, hogy álmaid csillagozzák, Látomásom lángleTked óvja, ha »óriás-« öledben nyugodni hagyom zaklatott démonom — végtelen sokáig.-ÜjőilcLő tatok (dJiiuÁíL ^idő y -i'ő L

Claude Boy francia költő, író és esszéista, Aragon és Eluard barátja, a Francia Kommunista Párt tagja. Claude Boy azok közé a francia baloldali értelmiségiek közé tartozik, akiket megtévesztett a magyarországi ellenforradalom. Később azonban, a tények Ismeretében Boy korrigálta korábbi állásfoglalását és De Gaulle hatalomrajutásakor a személyi diktatúra elleni tiltakozásként újra felvételét kérte a Francia Kommunista Pártba. Magyar nyelven nemrég jelent meg a Klassz kusok Társaságában című esszé-gyűjteménye.

|J a Camus művészete a korral *1 szemben az egyik magatartás, ekkor Roy a másik pólus. Persze mindjárt itt felvetődik a kérdés: hogyan lehet párhuzamba állítani a regényírót és az esszéistát. Claude Roy könyve, a klasszikusok társaságában, megadja erre a feleletet. Hacsak mint tanulmányírót vesszük kezünkbe, máris elvesztettük mondanivalója teljes megértésének fonalát, mert Roy csak a témaválasztás tekintetében nevezhető annak, de könyve feldolgozását tekintve, igazi író, méghozza igen izgalmas író. Végigjárta az irodalom életét. Boc- caccio-tól Colette-ig,—nem az irodalomtörténész, hanem az író szemével. Mintha végigmenne a Champs Eli- séen, vagy a Nyevszkij Proszpékten (mint annalkidején Gogol, csak más előjellel), aztán lemenme egy matróz- csárdába (valahová oda, ahol Camus legutolsó regénye játszódik) és minden szembejövőről bebizonyítaná, hogy mégiscsak jó ember, mert az ember alapjában véve jó és az élet (nem nagy Ével. hanem úgv. ahogv mindenki külön-külön éli) mépis csak szép. Mert micsoda öröm is élni! De ezt sokáig, nagyon sokág nem érezték, hisz a földet siralomvölgynek könyvelték el. Míg egyszer jött egy művelt olasz mesemondó, (Boccaccio),

aki hátat mert fordíttatni hőseivel a halálnak, és kivitte őket tíz napra egy vidéki nyaralóba élvezni — mumus nélkül — az életet. És felcsendül Roy könyvének vezérmotívuma: »A regény akkor születik, amikor meghal a Halál.« És ez — a Halál halála, és az Élet győzelme — megy végig az egyes írókra hangszerelt variációk során.

Ott van Descartes, kinek legfőbb

jellemvonása a vidámság. (»Abban azonban holtbizonyos vagyok, hogy Descartes úr jókedvű «)

De az író legnagyobb boldogsága, ha egy ember gyűlölőnek tehát az ördög karmaiban lévőnek elkönyvelt embert tud feloldozni. És ez a küzdelem minden fejezetben újra és újra kezdődik, fokozódik. Nem üres, közhelyszerű optimizmust keres. Lebukik a mélyre, hősét keresztülviszi a poklon és — mivel történelmi személyekről van szó — a legkompro- mittálóbb adatokat vágja a fejükhöz, melyeket mint író ki 6e mert volna találni, hogy végül — nem goethei pózzal, de goethei szellemiben — üdvözítse őket.

Egyik legizgalmasabb küzdelme Chamfortért van, kinek »szíve mélyén ott dobog a. hit s ez megakadályozza hogy hivatásos borúlátó legyen: hisz a haladásban.«

Faust leikéért sem vívtak nagyobb erők, mint a könyv kulminációs pontját képező fejezetben Balzacért. És a nagy Balzac elítéltetik a kis Zulma Carraud-val szemben. (»Ügy hiszem, itt nem a vagy íróé az utolsó

szó.«) De Zulma, Balzac »alázatos bizalmasának szerénysége, hajthatatlan bölcsessége és jósága meg tudja látni az abszolutista, reakciós és nagyravágyó Balzac mögött a szeplőtlen szív érintetlenül maradt tisztaságát.« És végül megtalálja azt a pontot, ahol megkaparinthatja Me- fisztó kezéből. Egy Balzac idézet, melynek végén felkiálthat: »Ez a szinte messiási optimizmus, a végső szózata ennek a Machiavelli-módra pesszimista léleknek.«

De ez a mérce, melyet ily nagy erények és bűnök küzdelme közben állít fel, ítélet is egyben. ítélet a közismert életművészek valódi üressége felett. »Casanov>ának eleven esze, jó gyomra és nevető szeme van. Egyszerűen csak. szíve nincs.«

Ott van Napoleon is. öt is meg kell tisztítani. Napóleont, a történelmi embert, — Napóleontól, az eszmétől, mely »ma már csak azoknak az álma, akik vasmarokba szeretnék zárni a világot és az embereket Örökre kaptákba akarják merevíteni.« Leválasztja ezeket róla, egy-egy jól megválasztott Napoleon idézettel: »Lehet, hogy a demokrácia olykor megvadul, mégis van szíve, van benne érzés; ami az arisztokráciát illeti ez mindig hideg és nem ismer megbocsátást.«

így tisztítja meg a gyermekkönyvvé degradált Verne mondanivalóját ki tolla alatt szinte új Ikarosszá magasodik, mert »Jó dolog nem elfelejteni most, amikor egyes sirán- kozók és egyes okkult apokalipszisvárók minduntalan a világ végét jósolják, amikor olyan sok fontoskodó elme vesztette el hitét a haladásban, és akarja, hogy minden haladó törekvéstől megundorodjunk, lévén az hiábavaló, jó dolog most arra emlékezni, hogy 150 év óta a költészet kitartóan hangoztatja az ember leküzdhetetlen reménységét a magakovácsolta jövendőjében.«

De mint ahogy nem vásári optimizmust ajánl, stílusa sem szürke, vagy elvontan tudományos. Amikor Theophile-ről írva, védelmébe veszi az irodalmi preciózitást., saját stílusának tűzijáték-villódzását is jellemzi egyben: »A metafórák tündöklő pókhálóját, a. hasonlatok, szó- ütközések és karambolok kipattanó szikráinak ragyogó gombolyagát szövi a magáramaradt emberre, a szerkezetének száraz vázára visszavezetett világegyetemre és a magánosságuktól beteg tárgyakra.«

Theophiie-nek rokona ő és Gongo- rámak, Mallarménak és Eluardnak (akinek könyvét is ajánlja) Toulouse- Lautrecnak és Debussvnek, vagy — az egyetlen általa említett zeneszerzőnek. Mozartnak.

És mire jó ez a stílus? ömaga válaszol rá: »Mert van szükséges kényeskedés is, méghozzá ma talán in- káb, mint valaha. Szükséges. hogy néhány an közülünk fennen kiáltsák a világ szépségét és a kényes dolgok törékeny szépségét Szükségünk van azokra, akik tisztelnek és csodálnak, akiknek szeme tud termékeny lenni, kik kápráznak a kincsek láttán, melyekkel az ember Önmagát meglepi. Elengedhetetlenül szükség van a képrombolókra. (Lásd a másik pólus, a Camusi véglet!) Hogy ami halott, annak is mondassék. De a kényes- kedókre is szükség van, hogy aminek értéke van, üdvözöltessék és megmentessék.«

Nem feleslegesen »kis kénye&kedő«, dekadens szóvirtuóz, hanem e nemben a na gyök közé tartozik. Ha néha túlszalad a stílusa, a felfedezés izgalmában teszi. De fegyelmezett író. Tele költői erejű megsejtésekkel, de ha ezek bővebb kifejtése széttörné a kompozíció egységét, elsiklik felettük, éppen csakhogy megsejtetve azokat.

Ha kell — és ha így jobban megfogja az embert —, tudja a gőzösen felfelé szaladó mondatot akár egy jelző beszúrásával visszahozni a föld- ra, a prózára hogy így hívja fel tartalmára a dagálvosságon élvezettel átszaladni akaró figyelmet, (Például: »Korunk valamennyi nagy poétájának a szavával azt kiáltják a. milliók, hogy műiden fenyegetéssel, elnyomással és elfojtással szemben nemcsak szükséges a vállalkozó szellem — de azt is, hogy a reménység észszerű.«

Írása nem megnyugtat (a szót közr napi értelemben véve), hanem visszaadja azt a harmóniát, amit napról napra és hangulatról hangulatra elvesztünk. Vagy, ahogy Claude Roy fogalmazza meg előszavában: »Az irodalmat szeretni annyi, mint útálni a zűrzavart. Tiltakozni az ellen, hogy a szépséget a Végzet zárójelei közé tegyék, a jóságot elkerített fal mögé csukják, elmondani Rimbaud-val: Üdv néked jóság, vagy IxLutreamont. nál: Jóság, ember a reved:«

KABDEBÓ LÓRA