Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! November 16-án a békére szavazunk A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV évfolyam 231. szám Ära 50 fillér 1958 október 1, szerda A dolgozók érdekében Okliber 2-án kezdődnek z jelöli gyűlések j Sík Endre beszéde az EiVSZ-köz^vfilés hétfői általános vitáján Newyork (MTI) Az ENSZ közgyűlése szeptember 29-én, hétfőn folytatta a nemzetközi kérdések megvitatását. A közgyűlés ülésén többek között felszólalt dr. Srk Endire, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a magyar ENSZ- küldöttség vezetője. Elnök Ür! A nemzetközi helyzet mindazon kérdései, amelyek közgyű­lésünket foglalkoztatják, szoros kap­csolatban vannak az Amerikai Egye­sült, Államok külpolitikájával. A helyzet és egyes égető kérdések reá­lis megértésének előfeltétele tehát az amerikai külpolitika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az amerikai külpolitikát legjobban azok értik, akik csinálják. Világos tehát, hogy magyarázni is ők tudják a legmeg­győzőbben. Ha engedjük, hogy a State Department (amerikai külügy­minisztérium — ßzenk.) saját magát magyarázza, akkor _ mi is jobban megértjük a State Department kül­politikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyé­kolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába juttatják. Beszél jeni tehát a State Depart­ment. A hivatalos amerikai doku­mentumokból idézek, a State Depart- mentruek az amerikai külpolitika hi­vatalos okmányaként kiadott bulle­tinjéből. Az ez év július 2-án megjelent bulletin, két beszámoló szövegét is­merteti. Mindkét beszámoló a széná­éi. Az két tree, a State Department közép- íkeleti, dél-ázsiai és afrikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára tar­totta az Egyesült. Államok közép- keleti, afrikai és délázsiai politikájá­ról — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A másikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizott­ságában május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti politikájával foglalkozik és címe: Az USA politi­kája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Ke­leten megfelel a State Depart­ment előzetes elképzeléseinek és hogy a veszélyes helyzeteket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép-Kelet­ről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött. Egy héttel előbb hai- gatta meg a szenátusi bizottság a távol-keleti helyzetről szóló beszá­molót. Ott viszont már nagy ará­nyokban folyt a csangkajsekista haderők egyharmadának összponto­sítása Kimoj szigetére. A közép­keleti beszámoló kiemeli a Libanon­nak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítséget, majd Irakról szószerint a következőket mondja: Irak is aktívan közreműkö­dik a bagdadi paktumban. Arra bá­torítottuk Irakot, hogy folytassa ezt a magatartást, egyéb intézkedések mellett azzal is. hogy katonai segít­séget biztosítottunk számára. A távol-keleti USA-programról szóló beszámoló összegezi a State Departme nt külpolitikái ónak az ot­tani térségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, felvázolja per­spektíváit. A fő eredményeit és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő mondatban foglalja ösz- s?.e: A Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kíná­nak a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szemben. Ismerteti ugyan a beszá­moló az USA kapcsolatait az összes távol-keleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan álla­pítja meg. hogy szilárd és hatékony szövetséges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei tele­pültek át a szárazföldi Kína tőszom­szédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macura. * A State Department dokumentu­mai alapján a következő tények vi­lágosak: 7 A State Department szóhasz­* nálatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a ki­hívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkal­mazzák. Szövetségeseit általában ab­ból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás poli­tikájának érvényesítésére. Ezt a poli­tikát joggal lehetne ugyan provoka­tív és agresszív jelzővel illetni, mi­vel azonban a State Department job­ban szereti a „kihívás” kifejezést, azért megmaradok annak használata mellett. Q A háborús veszély a Közép- Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Depart­ment kihívási politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalis­ta mozgalmai elfen, a jordániai, li­banoni és iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az ameri­kai—angol beavatkozás ígéretével. Q A távol-keleti háborús ve­• szély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosam hal­mozódott fel a Csang Kaj-seknek adott katonai és politikai segítségen, amely a kihívó politika alkalmazá­sára bátorította Csang Kaj-seket. A A Kö^^Keleten és Távol­' ’^líeíy^T szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department - ki­hívási politikája adja. A két terüle­ten egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép-Keleten megtörtént, a kihívási politikát rob­banásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvélemény figyelmét elte­reljék a Közép-Keleten, Libanon­ban és Jordániában tartózkodó ame­rikai és angol csapatokról. C Ez a kihívási politika jel­* lemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten. hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban A magyar kormánynak erről egé­szen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége saj­tóattaséjának jelenlétében ren­dezett sajtókonferencián öt be­szervezett amerikai kém mondta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hi­vatalos és illegális szervei Ma­gyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is je­len volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett ada­tok cáfolására. ^ Ez a kihívási politika viszi • sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadá­lyozta kedvező határozat hozatalát Kína képviseletének megvitatását il­letően, a State Department most az­zal fenyegetőzik, hogy a varsói tár­gyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igénybe venni a távol-keleti helyzet kérdésé­ben. Amilyen mértékig folytatja fi State Department kísérletezéseit, hogy az ENSZ-et kihívási politikájá­sodorja magát az egész szervezet eg­zisztenciális válságba. u Gondolom, senki sem; tételezi fel hogy a Kínai Népköztársaság -képvi­selete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után. amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről. Kihívási politika, mi ellen ? Mi ellen irányul a kihívási politi­ka? A mai nemzedék átalakuló vi­lágban él. A világ különböző pont­jain a haladás és a reakció erői mér­kőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptö­megek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt szá­zadban átmentek, a nemzeti öntu­datra ébredés élményeit, életük új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A ki­zsákmányolt népek végleg le akar­ják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akar­nak függetlenek lenni, hanem föld­jük kincseit, munkájuk gyümölcsét is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segélynyújtását és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptö­megeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati el­nyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek, hogy a haladás legfris­sebb reménységeivel kezdjem a fel­sorolást, Ghánára, Tuniszra, Marok­kóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kí­nai Népköztársaságra, a Szovjetunió­ra tekintenek. Viszont, ha a földke­rekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely sze­retné uralmát a feltörekvő néptöme­gek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormá­nyára tekint és attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítség-listán ilyenek van­nak, mint: Libanon, elszökött miniszterelnöke, Irak volt kirá­lyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj-sek, Li Sz«n Man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit is, akik mi­vel alkalmasak a kihívás poli­tikájának érvényesítéséire, szá­míthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre, vagy Maiéter Pál megszökhetett volna Magyarország­ról, vagy ha börtönben is. de élne, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a közép-európai béke ellen irányuló kihívási politi­kájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi bé­kének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a vesze­delmes eszközeit végérvényesen el­távolította a State Department fegy­vertárából. A kihívás politikájának szótára A kihívás politikájáról a State De­partment ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt be­szél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltöztetik, ame­lyek bódítóan hatnak a tömegek ér­telmére. Eszerint a kihívás politiká­jának megvan a maga szótára és an­nak szóhasználatát jól meg -.kell ér­teni, hogy reálisan lássuk a helyze­tet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét Itt a közgyűlésen az angol és a fran­cia külpolitika képviselői támogatá­sukról biztosították az Egyesült Ál­lamok kormányát a békés megoldás­ra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit monda­nak a tények? Először is arra a kö­vetkezetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió, vagy bármelyik szo­cialista ország részéről javaslat ér­kezett az Egyesült Államok kormá­nyához arra., hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak | bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlen­ségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmuta­tás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, az utána a lakókat nevezi gyújtogatóknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e fel­fogás szerint az nem békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anya­országot, hogy hadserege jelentős ré­szét az anyaország tőszomszédságá­ban összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényese^ megszünteti a támadás veszélyét sa­ját területén, békebontás. Ilyen jo­gon a betörő is érvelhetne a szabad­ság és a békés élet jelszavával, ha. tettenérik és le akarják tartóztatni.. , A másik jelszó a biztonság A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak is­mét a tények? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság ro­vására, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársa­ság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szö­vetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint 600 milliós ország saját te­rületén meg akarja erősíteni bizton­ságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép- és haza­áruló klikk biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind mr. Dulles, mind mr. Sei­egyes arab rádióadások veszélyezte­tik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol, külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt. A kihívás politikája szem­pontjából az ilyen rádióadások ad­dig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. ^Vi­szont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások szá­mára, amelyek a néptömegek bizton­ságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab né­pek szabadságmozgalmára buzdíta­nak és az arab nacionalizmus ellen­ségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adatokat tu­dunk nyújtani — részben az ellen- forradalomról és Nagy Imréről ki­adott új Fehér Könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellenforra­dalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bá­nyászokat a bányák vízzel való elárasztására, felrobbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kí­na Hangja távol-keleti tevékenységé­ről az onnan ittlévő küldöttségek tudnának beszélni. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni ar­ra. hogy az amerikai és az angol pro- pagandaszervek, az Amerika Hang­ja, a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen akna­munkára igyekszik izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból. Kimojról és Tajvanról. Ez persze eggyel több ok arra. hogy ez a kül­döttség ne legyen itt. A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazda­sági és .propagai^-erődím^^ekftók. a kiképzését kell érteni, amelyek Ázsia és Afrika feltörekvő népeivé!; szemben a gyarmatosító uralom ‘bíz* tonságát védik. A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol-keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezé­séről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondos­sággal teszi oda a másikat: igazsá­gos. A kihívás politikája az igazsá­gosság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpoli­tikájáról beszélni, mintha az ameri­kai külpolitika képviselői csupa orleansi szüzek lennének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia Husszein királya diktató­rikus intézkedéseket tesz és tömegé­vel küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai poli­tika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek; A State Department és a történelem Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés kü­lönböző formáit keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában és az egységbontásra irányuló törek­véseket tekintik igazságos külpoliti­kának. Mivél a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, azért én most em­lékezetbe szeretnék idézni, néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Közbevetve azonban szeret­ném megjegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múltszázadbeli nagy sza­badságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost, olyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta. A mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kos- suth-emlékbélyeget ad ki — ha­sonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem hasz- nálná ezt Is kihívást politikája eszközeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívó politikához, amely ma a State Department tevékenységét jel­lemzi. a Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának és nézzük a törté­nelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898-ik évi amerikai- spanyol háborúban, amikor Kuba, Portorico és a Fülöp-szigetek ameri­kai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900-ban az Amerikai Egyesült Álla­mok abban az expedíciós különít­ményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910- ben Nicaragua ellen folytatott akció­val kapcsolatban. Lodge úr elfelej­tette talán a Szovjetunió elleni 1918- as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a máso­dik világháború alatt az Egyesült Államok Grömlandon és Izlandon tá­maszpontokat létesített azzal az ígé­rettel, hogy a háború végén meg­(Folytatás a 2. oldaton.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom