Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-16 / 218. szám

8 CSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1958. szeptember It, A termelőszövetkezeti mozgalom úttörői Jpennállása tizedik évfordulóját ünnepli a magyar mezőgazdasági i termelőszövetkezeti mozgalom. A tiz évvel ezelőtt elvetett mag vnegfogamzott, szárba szökkent és hiába küldtek rá a külső és belső bitan- 1 gok. gyilkos viharokat, kiállta az idők megpróbáltatásait. Az új, a hala- dóy á jövendő ígéretével áldott kis csemete fává lombosodott, már gyü­mölcsöket érlel és ad, százezrek keresnek és találnak boldogulást ár­nyéka alatt. Mennyi rosszindulatú előítélet és ellenséges szándék indult rohamra ellenei Elméleteket kovácsoltak, nyakra-főre bizonygatták, hogy a rriagyar paraszttól idegen a termelőszövetkezeti mozgalom, hogy a mi adottságaink között csak vereség várhat rá, hogy a magyar paraszti jö­vendőt más úton-módon kell keresnünk. 1953-ban az ellenséges szándék hivatalos szószólót kapott, Nagy Imre kormányprogramja tépázta meg a fiatal fa lombját. 1956 októberében már nem elméletekkel — fegyve­rekkel rohanták meg, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljanak vele. Az ellenforradalom szennyes viharát elcsitították a baráti fegyverek, kitisztult a magyar ég megint, s a termelőszövetkezeti mozgalom erősebb ma, niinf bármikor tízéves történelme alatt. A magyar parasztság széles tömegeibe eresztett gyökeret a szövetkezés, a közös gazdálkodás gondo­lata,, s ez a goTidölat mind erőteljesebben döngeti a parcellás mezőgaz­daság roskatag falát. Üj hívek állnak a szocialista mezőgazdaság mellé, újult erővel indul rohamra a közösségi gondolat. Az önkéntesség elvé­nek szigorú betartása nem akadályozója, hanem serkentője és megszi- lárdítója a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Hová lettek a kolhozról, a ,,csajkarendszerről” költött hazug mesék!? A történelem szemétdomb­jára kerültek, a mozgalom lebírta az ellenséges szószólók rémhíreit: si­kereivel, felismert lehetőségeivel mind több ember vallja, hogy a magyar parasztság felemelkedésének egyetlen járható útja a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás. Most, azokat ünnepeljük, akik elsőnek álltak a mozgalom zászlaja alá, a bátrak dícséretét zengik az eredmények és ünnepi szónokok. Nincs messze a& idő, amikor már csak rossz emlék lesz a látástól vakulásig tartó munka keserű íze. A magyar parasztság egyemberként vallja a mozgalom veteránjainak hitét: összefogásban az erő...- A bátrak dicsérete sajószentpéteri Kossuth Tsz fennállásának .tizedik évfordulóját iünhépelte vásárnap. Csege Qéza .elv- társ» ' a; megyei, pártbizottság mező- gazdásági osztályának Vezetője a sa- jószent péteri. - KIOSZ-helyiségben tar­tott; imnepi gyűlésen meleg szavak­kal méltatta az elsők bátorságát, akik „az. ellenséges hírverés, rágal­mazás ellenére rá mertek lépni erre a. Magyarországon még nem járt és ismeretlen útra. —• Azok-a; bátor emberek — mon­dotta. Qsege elvtárs. — elsőnek vág­ták neki a magyar mezőgazdaság jö­vendő lének, a «szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak. 1948. november 16- áirl$ család —- 520 hold földön — el­határozta, hogy új utat vág a ma­gyar mezőgazdaság történetében. Bá­torsággal. nem riadva vissza a rájuk leselkedő veszélyektől, nem félve a kockázattól, megkísérelte a szinte le­hetetlennek látszó feladatot — kö­zösségben végezni a mezőgazdasági termelést. Ma már nevetségesnek tűn- nékaz ellenség akkori hírverései a töSfcfözról, a „csajkarendszerről”, a nyomorról, mely a tsz-tagokra vár. De annakidején nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ne higy- jen az ellenséges propagandának. A Horthy-fasizmus 25 • esztendejének nevelése még olyan közel volt az em­berekhez! ... A nehézségeket növel­te az, hogy a háborús károk, a fasisz­ta-rombolás, a gép- és igavonó-hiány leöírhatátlan nehézségként tornyo­sult az-emberek elé. Máról holnapra nem lehetett bebizonyítani a közös gazdálkodás előnyeit, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisárutermelő paraszti gazdaságok­kal szemben. De a sajószentpéleri Kossuth Tsz akkori tagjai hittek, lel­kesedtek. — De megtörte fejlődésüket 1953. Nagy harcot kellett vívniuk fönnma­radásukért, hogy megvédjék . a kö­zöst, a rájuk támadó ellenségtől. A gyöngék, a hitetlenek, akiket meg­zavart az ellenséges propaganda, odahagyták a közösséget. De a több­ség kiállta a próbát, a megmaradók még nagyobb lelkiismeretességgel és lelkesedéssel láttak munkához. S 1955-ben elérték a jól gazdálkodó középparasztok életszínvonalát. De a következő évben p legnagyobb pró­batétel esztendeje következett. Az ellenforradalom a szocializmus elő­retolt hadállásait, a tsz-eket támadd ta a legjobban. A Kossuth Tsz meg­állta az ellenforradalom viharát, nem mentek szét, mert ők már nem­csak hitték, már élvezték is a közös gazdálkodás előnyeit. A közös gazdálkodás iránti rokon- szenv mély gyökeret eresztett a ma­gyar parasztságba. Büszkék vagyunk valamennyi jól működő tsz-re, az alapító tagokra, a naeyszerű eredmé­nyekre. Az egyénileg dol­gozó parasztok nagyobb része most sem termel többet, mint a felszaba­dulás előtt, megnövekedett életszín­vonalát korántsem a maga termelés­emelkedésének köszönheti. Míg a magyar munkásosztály ma nyolcszor annyit termel, mint a múltban, ad­dig a magyar mezőgazdaság nem többel, mint 1,5 százalékkal múlja felül a 45 előtti termelékenységet. — Most már joggal követelhetjük, hogy tsz-eink példamutatóan gazdál­kodjanak, múlják felül az egyénileg dolgozók termelési eredményeit: a tíz esztendő tapasztalatai gazdagítják őket. államunk messzemenő támoga­tását élvezik. A rossz tsz nem ered­mény, a rossz tsz gátja a szocialista fejlődésnek. A tsz-mozgalom kinőtte gyermekbetegségeit, minden lehető­sége megvan tsz-einknek arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel élve, példát mutassanak az egyéni­leg dolgozó parasztságnak. — A falvak politikai irányításá­ban aktív munkát kell végezniük, a tsz-tagoknak. Tőlük nemcsak a párt. hanem az egyénileg dolgozó parasztok is jog­gal elvárják, hogy a mezőgazdaság szocialista fejlődésének szószólói le­gyenek. Legfontosabb feladatunk a meglévő termelőszövetkezetek meg­szilárdítása. — A termelőszövetkezeti mozgalom veteránjai, az első tsz-alapítók, akik kiállták a mozgalmat próbára tevő nehézségeket, minden elismerést és tiszteletet megérdemelnek. A sajó- szentpéteri Kossuth egykori alapítói közül már csak két ember, Gyurics- kö Elek és felesége ül itt közöttünk. Ezt a két bátor embert is ünnepel­jük a tsz-mozgalom tizedik évfordu­lója alkalmából, munkájuk, harcuk egybefonódott a termelőszövetkeze­tek tíz éves harcával. Legyünk rajta, hogy minél hamarabb ’ megüljük a magyar mezőgazdaság teljes szocia­lista átszervezésének ünnepét’ — fe­jezte be nagy tapssal jutalmazott ün­nepi beszédét Csege elvtárs. Ezután Bartha If. Gyula elvtárs, a Miskolc járási pártbjzottság titkára szólt az ünneplőkhöz. Meleg szavak­kal méltatta a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő .Kossuth Ter­melőszövetkezet élért eredményeit, a két legöregebb tsz-tag harcokban gazdag életét. ■ Az ünnepi beszédek elhangzása után került sor a kitüntetések átadá­sára. ..Tíz éves a termelőszövetkezeti mozgalom” oklevelet kapott a Kos­suth Termelőszövetkezet és a szövet­kezet két legöregebb tagja. Megha­tódva, a tsz-tagság forró ünneplésé­től kísérve vették át az oklevelet és a pénzjutalmat, továbbá a sa jószen t- péteri üveggyár ajándékát. A fennállásának tizedik évfordu­lóját ünneplő tsz tagjai ünnepi ebé­den vettek részt, majd sörözés köz­ben elbeszélgettek jövendő tenniva­lóikról, a termelőszövetkezeti moz­galom további feladatairól. Megtanultuk irányítani sorsunkat Tízéves fennállását ünnepelte vasárnap a mezőkeresztesi Vörös ■ Csillag Termelőszövetkezet. Az évforduló alkalmából ellátogatott Mezőkeresztesre Prieszol József elvtárs is, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Délelőtt 10 órakor már benépesedett a kultúrház. Lövi Béla elvtárs, községi tanácselnök megnyitó szavai után Prieszol József elvtárs mondott beszédet. — Kedves elvtársak, kedves barátaim! Tíz év nem nagy idő egy nem­zet életében — mondotta —, de a szövetkezeti mozgalomban jelentős, mert sok-sok harc, küzdelem, öröm és bosszúság vegyül benne. Mennyi lelkesedésre, optimizmusra volt szükség azokban a napokban, amikor elin­dult ez a mozgalom, amely az emberek előtt még teljesen új. ismeretlen, járatlan út volt. És most visszapillantva az elmúlt évtizedre, büszkén mondhatjuk, nem volt hiábavaló fáradozásunk, erőfeszítésünk. Emlékez­zünk csak vissza, hogyan is volt régen! A kis- és szegényparasztság élete sivár, kilátástalan volt. Az éhség kínozta őket. És ha felemelte szavát az igazságtalanság miath korbács csattant a hátán, üldözték. Bizonytalan volt minden napja. Hetekig, hó­napokig rótta a munkanélküliek nehéz, poros útját, 50—60 kilométereket hagyva maga után, míg valahol felvették, dolgoztatták. Keserves volt az az élet! A földbirtokosoknak és a nagyuraknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy törődjenek a szegényemberek sorsával. Tudatosan gá­tolták a dolgozó parasztság művelődését. Mint mondták: elég a pa­rasztnak csak annyit tudni, hogy ha esik az eső, az eresz alá álljon. így vakították el és tartották sötétségben a dolgozókat, hogy ne ismerjék fel a mérhetetlen kizsákmányolást. A felszabadulással minden megváltozott. Az évek során elért ered­ményeink azt bizonyítják, hogy megtanultuk saját sorsunkat irányítani. Tíz évvel ezelőtt, amikor még sokan itt Mezőkeresztesen is a va­gyonszerzésen törték fejüket, néhány család elszántan, bátran lépett az új élet felé vezető útra. Szövetkezetét alakítottak, amely évről-évre szé­lesedett, terebélyesedett. Az ő helytállásuk nyomán bebizonyosodott a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűsége, életrevalósága. Bizonyítja ez,t az is, hogy a Vörös Csillag, példája nyomán nyolc szövetkezet alakult. Kívánom, hogy mint eddig, a továbbiakban is kísérje a szövetkezetét olyan eredmény, ámely nemcsak a mezőkeresztesieket, de más falvak népeit is vonzza a szövetkezeti mozgalomba. Éljenek tagjai boldogan* erőben, egészségben! — fejezte be beszédét Prieszol József elvtárs. Az ünnepi beszéd után a községi tanácselnök oklevelet adott át a ^ termelőszövetkezet vezetőinek, majd a tsz elnök meghívására a vendégek ellátogattak a gazdaságba, ahol többek között megtekintették a szövetkezet állatállományát is. Az ünnepi ebéd előtt a tsz elnöke, Gál Mátyás elvtárs röviden ismer­tette a meghívott vendégek előtt a szövetkezeti tagok eredményeit. — 1948. szeptember 10-én kilenc agrárproletár kezdte el a nagy­üzemi társasgazdálkodást. Igaz, az ellenforradalom kissé megingatta so­rainkat, de a fenyegetések ellenére sem oszlottunk fel. Ennek pedig csak az a magyarázata, hogy Számításainkat sokkal jobban megtaláljuk itt* mintha egyénileg dolgoznánk. Átlagtermelésünk az idén is nagyobb volt a kívülállókétól. Búzából 12,6, árpából 16 és zabból 10 mázsás volt a hol­danként átlag. Előlegként 17—18—19 mázsa búzát osztottunk szét a ta­gok között. A jövő feladatairól, a szövetkezet tervéről az" agronómus, Horvátit Mijiály elv társ beszélt. — Mi a jövőben — mondotta — különösen az állatállományunkat akarjuk fejleszteni. Erre megvan a mód és a lehetőség. Beállítunk 400 db sonkasüldőt, amely kb. 870 ezer forintot jövedelmez. Az állatállömány fejlesztése mellett behatóbban kívánunk foglalkozni a kertészettel is. Számításunk szerint ezen a téren kb. 200 ezer forint haszon várható.*Ha ezt sikerült elérnünk, akkor nem 37, hanem 70, sőt 80 forintot is kifizet* hetünk munkaegységenként. A rövid tájékoztató után a termelőszövetkezet tagjai és a vendégek közös ebéden vettek részt. r i ‘ ; VASÁRNAP ÜNNEPI KÜLSŐBE öltözött Széntistván. A Béke Ter-me- lőszövétkezet 10 éves fennállását ün­nepelte.. Az emeletes iskola előtt dísztribün fogadta á látogatókat. Idős asszonyok és bácsik ültek az emel­vény: előtt. .Nyugdíjasok. 36 idős ter­melőszövetkezeti tag búcsúzott ezen a/ napon a termelőszövetkezettől. Ugyanakkor negyvenketten válasz*- tottak az új utat az egyénileg gazdál­kodók közül. Kukucska János elvtára, á megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Beszámolója elején a kez­dés nehézségeiről beszélt. Tizenket- ten fogtak össze 1948 őszén Szent- istvánban. Volt summások. kubiko­sok. Azt mondták, elég a vándorélet­ből, itt is biztosíthatják megélheté­süket. Földet kaptak a felszabadulás után.-Erős. akarat vezette őket. ösz- szeáiltak, dolgoztak. De míg a szobá­ban- az alakulásról tárgyaltak, az ab­lak /alatt- már meg is kezdődött a pletyka. »Csajkarendszer«-ről beszél­tek,; meg pírról, hogy talán még az asszony is közös lesz. S az öregasz- szonyok- a világ pusztulásán sirán­koztak, imádkoztak. S rpost, ahogy 10 év távlatából a megyei pártbizottság titkára és az alapító. tagok felelevenítik a kez­dést, — a fiatalabb tsz-tagok, meg *a még égyénileg gazdálkodó parasz­tok" is "nevetnek az akkori pletyká- líop. Különösen ebéd után nevetnek, sörözés közben. Mert a jóízű ebéd után felállt egy vendég — á miskol­ci járásból jött tapasztál atcsérére — »tósfct-«-öt mondott á magyar gazd- asszónyok 1 dicsé relé ró. Tréfásan mondta a versét, ahogy lakodalom­ban s?okás. Sorolta sorban, milyen kiváló tulajdonságai vannak a ma­gyar . gazdasszonynak, s végül azzal fejeződött be a vers, hogy bizony sok mindent tud -a magyar gazdasszony, csak. ejgyet nem: hallgatni nem tud az édes. Hát valahogy így volt akkor is 1948-ban. — AKKOR, 1948-BAN alig egyné­hány eaövetkeaet kezdett munkához JUBILEUM — mondotta Kukucska János elv- tára. — Ma 160 termelőszövetkezet működik Borsodban. Nagy utat tett meg Magyarországon a termelőszö­vetkezeti mozgalom. A tsz-ek nem­csak számban növekedtek, de egyre inkább bebizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás magasabbrendűségét az egyénileg való gazdálkodással szem­ben. A szent ist vám Béke Tsz-ben pél­dául 130 kilogrammal több búzát ta­karítottak be holdanként, mint az egyénileg gazdálkodók. A Béke fia­talabb testvére, az Aranykalász pe­dig 160 kilogrammal termelt többet holdanként. Ez a gépiművelésnek, a több műtrágyának, a jobb munka- szervezésnek, egyszóval: a szövetke­zeti gazdálkodásnak köszönhető. A gyűlés alatt az egyénileg gazdál­kodó parasztokkal beszélgettünk. Be­szélgettünk is, meg az előadást is hallgattuk.. A még egyénileg gazdál­kodók figyelmesen hallgatták a be­szédet, a párt szavát. — Nem mondjuk, hogy a termelő­szövetkezetekben már tej jel-mézzel folyó Kánaán van, de azt mondjuk, hogy megértéssel, összefogással job­ban boldogul a parasztság a szövet­kezetben. Természetesen a parasztság csak akkor vonzódik a szövetkezés­hez, ha a tsz-ben jobb élet vár rá. Olyan .őrült persze nincs, aki jobb helyett a rosszabbat választaná. Ter­melőszövetkezeteink. túlnyomó több­sége azonban már eddig is bebizonyí­totta fölényét az egyéni gazdálko­dással szemben, és a jövő méginkább a termelőszövetkezetek mellett szól. Aztán a megtett útról beszélt a szónok. Ha semmi mást nem nézünk, csak azt, hogy honnan indult el ez a matyó falu, honnan indultak el a volt kubikosok, a volt summások. Ha ezt nézzük, nem lehet csodálat nélkül beszélni a fejlődésről. Ez a csodálat a népet illeti, mely hata­lomra jutott, a pártot, amely össze­fogja az erőt, tervezi és vezeti a jö­vőn való munkálkodásunkat. Mert a mezőkövesdi járásban sokan laktak barlangban azelőtt, a »fajmagyarko- dó« világban. Még most is vannak nehézségek. Igen, de a felszabadulás előtti 50 évben nem épült annyi ház, mint amennyit a felszabadult nép épített 13 év alatt. Szentistván köz­ségben 121 ház épült. Jelenleg 76 mo­torkerékpár van a 4600. lakosú falu­ban. És 8 mosógép és már televízió is van. Mindez szemléltetőén bizo­nyítja az anyagi életben végbement változást. Egyáltalán kell-e bizonyí­tani, milyen mértékben javult a ma­gyar nép anyagi élete a felszabadulás óta? Ezt mindenkinek el kell ismer­nie, aki egy kicsit is tárgyilagosan ítél. ÉS A MÁSIK OLDAL! A paraszt­ság, a munkásosztállyal szövetség­ben, annak vezetésével — fiain, kép­viselőin keresztül részesedik a hata­lomból. És ez a gyakorlatban sok, mindent jelent. A 121 új lakóházat, a 76 motorkerékpárt, a parasztlányok és fiúk gimnáziumba való járását és többek között azt is, hogy a volt, summások. kubikosok közül ma fe­lelős pozíciót töltenek be a népi ha­talomban vagy húszán, harmincán. Antal Simon, a Béke Termelőszövet­kezet alapító tagja és első elnöke, ma a járási tanács elnökhelyettese. Dobó József, a községi tanács elnöke is közülük került ki, vagy említsük Lövei Józsefet, aki rendőrőmagy a Belügyminisztériumban, Pápai Már­tont, aki Debrecenben vállalatvezető és még sorolhatnánk tovább a neve­ket. De miért mondjuk ét mindezt? Ismét az előadót, Kukucska elvtár­sat idézzük. *** A nyugati rádióállomásoknak, a ' ■ .....................í S zabad Európának, az Amerika Hangjának és a többieknek megesett rajtunk a szíve és most ők magya­rázzák nekünk a demokráciát. Azok az urak, akik 1944—45-ben menekül­tek el az országból, a grófok, a gyá­rosok és szekértolóik prédikálnak ne­künk a demokráciáról. Köszönjük a magyarázatot. Volt szerencsénk meg­ismerni az ő demokráciájukat. Úgy megismertük, hogy belekékült a tal­punk a gumibottól. Mi, az ő közre­működésük nélkül — dolgainkat a munkásokkal, parasztokkal megta­nácskozva, teremtünk demokráciát. AZ ÜNNEri BESZÉD UTÁN a kitüntetettek egyikével, Barla Antal brigádvezetővcl beszélgettünk. A »Ki­váló termelőszövetkezeti lag« kitün­tető címet kapta. Életéről beszélt. Hogy már 1936-ban, fiatal legény­korában részt vett az agrárprolelár rrlozgeilomban, a sógora révén-. Több eéptbem segített, neki. A sógora. Fülöp Márton, aktív baloldali szociáldemo­krata volt. Rónai Sándor velvt árasai tartott kapcsolatot. S mert nem ijedt meg. kitartott igazsága mellett, Fü­löp Mártont 1936-ban agyonverték a csendőrök. Barta Antal is majdnem hasonló sorsra jutott, nert 1944 au­gusztusában elhurcolták az SS-ek, De akkor már leáldozóban volt a fa­sizmus hatalma. Barta Antal meg­szabadult és í945-ben elsők között lépett'’be a kommunista pártba. Kukucska elvtárs ünnepi beszéde végén a jövőről beszélt. Elmondta, hogy a szomszédos népi demokrá­ciák már megelőztek bennünket a falu szocialista építésében. — Igaz, elmaradtunk, azonban nem szaladunk. Nincs okunk kapko­dásra. Úgy kell dolgoznunk, hogy felvilágosítás, a tények erejéből fo­gant meggyőződés vigye a szövet­kezetbe a magyar parasztságot. Kap­kodásra nincs okunk és nem is sza­bad kapkodnunk, mert abból semmi jó nem származik. Ugyanakkor a párt. azt tanácsolja a még egyénileg dolgozó, gazdálkodóknak, hogy lép­jenek a szövetkezés útjára, mert ez a jobb élet útja. Az is igaz. hogy a term élőszövet kezet i mozgalom eddigi útja nem. volt mentes a rögöktől!, a kátyúktól. Mégis, az 1953-as. majd az 1956-os megrázkódtatás ebenere is. győzelmesen halad tovább a mozga­lom. A most nyugdíjba vonuló idős szö­vetkezeti tagok büszkék lehetnek munkájukra és arra, hogy vállalták a kezdés nehézségeit. Sajnos, ebben a községben is az a tapasztalat, hogy inkább az öregek vállalták és vállal­ják az áttörést, és a fiatalok csak az öregek után kullognak. A fiatalabb nemzedék tanulhat az idősebbek példájából. Az életben nemcsak a csillogás után kell menni, az élet út­ja rögös, kátyús. A fiatalság dolga, hogy eltüntesse a kátyút, a rögöt utunkból. A RÖVID ÜNNEPSÉG UTÁN a tsz tagjai és a vendégek, akik a kör­nyező falvakból jöttek, közös ebéden vettek részt. Ott voltak a nyugdíjba vonult idős tsz-tagok is. Köptük a legidősebb, a 80 éves Csotó István bácsi, aki 73 éves volt, amikor bélé­pet, t a tsz-be. Most 80 éves. 1878-ban született. Átélte a MiLleneum korát, két világháborút. Dolgozott gyárban, vasúton, volt cseléd földbirtokon. Most. öregségére találta meg nyugal­mát a tsz-ben. Ott ültek a közös ebéd asztalánál a kitüntetettek is. Antal Simon, Cseh Sándor és Simon. Gá- borné, a ..Szocialista Munkáért” kor- mánykitüntetés tulajdonosa. Élmé­nyeikről beszéltek. Életükben először jártak a Parlamentben. Elmondták, hogy igen meghatódtak. Idős Sepsi Imre bácsi., a mezőkeresztesi Tán­csics Tsz tagja például sírt, amikor az Elnöki Tanács elnöke, Dobi Ist­ván elvtárs átnyújtotta kitüntetését. Gulyás Mihály. Nagy Zolién és Török Alfréd össgeáUUdM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom