Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
Világ proletárjai egyesüljetek l A Volga-Don csatorna zsilipje A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV évfolyam 217. sarám 1958 szeptember 14, vasárnap Az első területi postásnap alkalmából köszöntjük dolgozóinkat Irta: FEHÉR ISTVÁN, a Postaigazgatóság vezetője MÁR HAGYOMÁNYOSSÁ VÁLIK, hogy a legfontosabb népgazdasági ágak dolgozóit egy-egy napon ünnepli az ország népe. A postaszolgálat: a hírközlés, a postai küldemények és anyagi értékek felvétele, továbbítása és a címzetteknek való kézbesítése elősegíti a népgazdaság termelési folyamatának meggyorsítását. Postaszolgálat, hírközlés nélkül termelési folyamat, — mint arra Marx rámutatott —, egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül mehet végbe. Megérdemlik tehát a postások a megbecsülést. Mindennapi tevékenységük, a termelés, az ország szocialista építése, a kultúra fejlesztése, egyszóval: a haladás szolgálatában áll. Nincs még egy olyan dölgozó réteg, amely úgy össze lenne forrva a lakossággal, mint a postások, akik örömükben, bánatukban egyaránt osztoznak az emberekkel. A postások viszik a nehezen várt levelet a katonafiúktól, a kollégiumban tanuló diákoktól, ők szereznék örömet névnapi, születésnapi köszöntőkkel, de elviszik á szomorú hírt közlő táviratokat is, és elsőként osztoznak a címzettek bánatában. Az első postásnapot tartják ma Miskolcon, ahol két megye dolgozói, az aktív és nyugdíjas postások, a növendékek, műszaki és forgalmi szolgálattevők találkoznak. A postásnap alkalmából kifejezésre juttatjuk, hogy széttagoltságunk mellett is a szocializmus építésében, a ránkbízott népgazdasági feladatok megoldásában egységesen sorakoznak fel a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. Baráti beszélgetések, szakmai tapasztalatcserék, munkamódszerátadások történnek és eredménythozó versenyfelhívások születnek ezen a napon. Ez alkalommal tesz szert a postás tábor nagyobb elismerésre, amikor kulturális- és tömegmegmozdulásával bizonyítja be politikai és gazdasági jelentőségét. E NAPON ERŐT KÍVÁNUNK MERÍTENI egymástól a szocialista munkaerkölcs kialakításához, a munkafegyelem további erősítéséhez, a szocialista posta megteremtéséhez. A postai tevékenység köre egyre bővül, a poéta-szolgálat ellátása egyre több tu<jást §s nagyobb gyakorlatot követel. A műszaki és forgalmi dolgozók jó együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a szocializmus építése során a postára háruló feladatokat el tudjuk látná, hogy az igazgatóság területén ki tudjuk; elégíteni az állami és vállalati szervek, rohamosán épülő gyárak, ipartelepek, mezőgazdásági szervek és az egyes dől-» gozók megnövekedett hírközlési; postai igényeit. A 'postát igénybevevő közönség megértő támogatására, segítő bírálatára is szükség van, hogy a reánk háruló feladatokat gyorsabban és pontosabban tudjuk megvalósítani. Távközlő hálózatunk és berendezéseink a terület csaknem valamennyi helyén a háború előttinek a kétszeresére emelkedtek. A miskolci helyi hálózat és az új automata központ. Ózd kábelhálózata és központja szintén kétszeresére bővült. Ennek ellenére is komoly erőfeszítéseket igényel a forgalom lebonyolítása. Az egri posta ugyancsak korszerű automata központtal és bővített helyi hálózattal is alig tudja kielégítem a megnövekedett igényeket. Hasonló a kapacitás kihasználtsága Hatvan és Gyöngyös helyi hálózataiban is. Mindez igazolja szocialista országunk rohamos fejlődését, mind ipari és mezőgazdasági, mind kulturális téren. A területi első postásnapra dolgozóink versenyvállalásokkal készültek, s most eredményes teljesítéséről számolhatok be. Elkészült az Arany János, Visinszkij és Munkácsy utcák környékének kábelhálózattal való ellátása, amely lehetővé teszi az említett városrészen kívül a Szemere utcától a Malinovszkij utcáig terjedő zónában távbeszélő állomások bekapcsolását. Ugyancsak augusztus 31-re vállalták és elkészítették dolgozóink a Gömöri pályaudvartól a Dózsa György útig terjedő városrész távbeszélő hálózatának korszerűsítését és rendezését. Határidőre helyreállítottuk az igazgatóság területén a vihar által előidézett, mintegy 700 ezer forintba kerülő vonalrongálódásokat. Dolgozóink versenyvállalásai között szerepelt Eger helyi hálózat korszerűsítése 100 ezer forint értékben. Igen eredményesek voltak a hírlapterjesztés sikeréért tett vállalások is. A kiváló teljesítmények alapján az élüzem kitüntetést a Miskolc I. számú Fenntartási üzem, az Igazgatóság kiváló hivatal kitüntetést pedig Sárospatak, Tolcsva, Rudabánya, Hejőbába, Karácsond, Atkár és Alsó- zsolca postahivatalok nyerték el. Kiemelkedő munkája elismeréseként 45 dolgozó részesült kiváló dolgozó jelvény; illetve oklevél kitüntetésben és á vele járó pénzjutalomban. JÖVŐBENI FELADATAINK tovább növekednek. Olcsóbb, pontosabb szolgáltatást, még jobb minőségi munkát, gyorsabb szállítást követel tőlünk területünk növekvő igénye. El kell érnünk, hogy távíró és távbeszélő szolgáltatásunk kivívja a dolgozók teljes megelégedését. Biztosítanunk kell, hogy a párt sajtója már reggel minden asztalon ott legyen. Ténylegesen meg kell valósítani, hogy a feladott küldemény másnap a ' címzett kezéhez jusson. Munkánk végzése során valósítsuk meg a legszigorúbb takarékosságot. Teljes mértékben biztosítanunk kell a társadalmi tulajdon védelmét. Tartsuk szem előtt a párt és a kormány határozatát, amely kimondja: „El kell zárni azokat a csatornákat, amelyen a népgazdaság forintjai el' folynak.” Mindennapi munkánkhoz továbbra i%kénjük a párt- és tömegszervezetek segítségét. A mai ünnepünk alkalmával megfogadjuk: munkánk mindig a nép, a haza. szolgálatában áll. Az eddiginél még nagyobb odaadással, kötelességérzettel végezzük felelősségteljes munkánkat a szocializmus építése érdekében, hazánk és dolgozó népünk javára. A POSTÁSOK MAI ÜNNEPÉN meleg szeretettel köszöntjük dol- 0 gozóin kát! fl kormány szóvivőjének sajtókonferenciája Gyáros László, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke, mint a kormány szóvivője szombati sajtókonferenciáján a következő tájékoztatást adta: A világ haladó közvéleménye előtt köztudomású az a tény, hogy az amerikai kormánykörök fáradságot és anyagiakat nem kímélve alfa törekednek, hogy a szocialista országokban zavarják, s végső soron meg- döntsék a fennálló államrendet. A magyar hivatalos szerveknek is mind több olyan bizonyíték kerül birtokukba, amelyek bizonyítják, az Egyesült Államok minden alkalmát megragad, hogy beavatkozzék hazánk belügyeibe, s felhasználva a kémkedés és az aknamunka más eszközeit is, a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének erőszakos úton való megdöntésére tör. E célt szolgálják azok az óriási apparátussal rendelkező különféle hírszerző és diverzáns szervezetek, amelyek az amerikai kormány megbízásából mind aktívabb tevékenységet folytatnak a Magyar Népköztársaság ellen. Köztudomású, hogy az ellenforradalom alatt és után Nyugatra távozott magyar állampolgárok egy része közönséges bűnöző. Ezek háborús bűnösök, ellenforradalmi terroristák, gyilkosok, betörők, sikkasztok, akik egyrészt még hátralévő büntetésük; másrészt pedig a felelősségre vonás elől szöktek Nyugatra, s most „áldásos működésüket” a nyuga- ; ti rendőri szervek jegyzik fel naplóikba. E háborús, bűnösök, gyilkosok, banditák többsége .kiszökése után azonnal az amerikai hírszerzőszervek kádereivé lépett elő. Dr. Balogh Béla, volt ügyvéd például, akit 1'946- ban háborús és népellenes bűntett miatt életfogytiglani börtönre ítéltek a magyar bíróságok, az amerikai hírszerzőszervek megbízásából a Salzburg melletti „Camp Roeder” táborban végez kémkiválasztó és beszerző munkát. Ugyancsak ilyen minőségben tevékenykedik ott dr. Juhász (Schäffer) Imre, volt horthysta ezredes, a VKF/6. osztályának volt vezetője, akit 1956 októberében szintén az ellenforradalmárok szabadítottak •ki a börtönből. A Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek több olyan adat van birtokában, amely bizonyítja, hogy az amerikai kormány az 1956. évi ellenforradalmi fegyveres felkelés után sem hagyta abba annak a diplomáciai szabályokkal összeegyeztethetetlen módszernek alkalmazását, hogy budapesti követségén diplomata fedés alatt hírszerzőket foglalkoztat. Ezek a diplomaták nem a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti minden térre kiterjedő jóviszony kialakítását tekintik céljuknak, hanem azt, hogy bomlasztó munkájukhoz mind részletesebb adatokat szerezzenek a magyar néphadseregről, annak erejéről, fegyverzetéről, kiképzéséről, harci és erkölcsi moráljáról, objektumairól, parancsnokairól és beosztott tisztjeiről, vagy politikai, gazdasági és tudományos életünk minden területéről és nem utolsó sorban a Magyarországon állomásozó szovjet fegyveres erőről; Az ellenforradalom után, amint valamennyire is konszolidálódott a helyzet, az amerikai diplomaták ismét megkezdték az ország szépségeinek és tájegységeinek — ahogy ők mondják — »országmegtekintési célból« való felkeresését. Ez a rendszeres és módszeres »országmegtekintés« részünkről igazán nem eshetnék kifogás alá, ha ezek a diplomaták valóban a Magyar Népköztársaság természeti szépségei és műkincsei iránt érdeklődnének. Az ilyen »országmegtekintést« mi a népeink közeledését szolgáló baráti gesztusnak tekintenénk. De nem tekintjük barátságos gesztusnak — sőt, ellenséges cselekedetnek tartjuk —, hogy az ilyen kirándulások ürügyén ezek az országjárások hazánk katonai objektumainak, a katonai egységek elhelyezkedésének, felderítését célozzák, mint ezt számos rendelkezésünkre álló adat bizonyítja. Dallam ezredes pl. 1957. március 6-án Veszprém megye műemlékeinek megtekintése ürügyén hosszabb időn keresztül hasalt egy bokor mögött és más műemlék híján egy hadirepülőgépet fényképezett. Amikor a közlekedési rendőrjárőrt megpillantotta, jobbnak találta rejtekhelyéről gyors iramban eltávozni. J. C. Todd ezredes, katonai attasé és helyettesé,* IV R. Gleason kapitány, 1957. április 3-án egy ilyen »országmegtekintő« út alkalmával hosszabb időn keresztül figyelte á műemléknek egyáltalán nem nevezhető és meglehetősen sivár képet mutató lepsényi laktanyát. Valószínűleg- műemlékértő hajlamaiktól vezérelve, kocsijukkal később közvetlenül a laktanya elé álltak. A laktanya alaposabb szemrevételezésében és fényképezésében az illetékes szervek akadályozták meg őket. Mivel a Magyar Népköztársaságban. a diplomaták mozgása mimes korlátozva, egyes nyugati követségek beosztottjai — félreértve a helyzetet — az országot szabad vadászterületnek tekintik és mint a példák is bizonyítják, gátlás nélkül sokszor egészen nyíltan kémkedést folytatnak. Az amerikai katonai attasé például odgig merészkedett, hogy ez évben több alkalommal az éjszaka leple alatt is folytatta megfigyeléseit és hasomfekve, távcsővel kémlelte egyik katonai objektumunkat." Mondanunk sem kell. hogy egy-egy ilyen éjszakai megfigyelés rosszul is végződhetett volna, ha illetékes hatóságaink — az amerikai diplomata tudta nélkül — nem vigyáznak testi épségére. E felderítő utak alkalmával az amerikai követség diplomatái és tisztviselői számtalan, esetben durván megsértik a közlekedési szabályokat; Úgy a városokban mint azokon kívül* általában 120—150 kilométeres sebességgel haladnak gépkocsijukkal, s éz különösen az esti órákban súlyosan veszélyezteti mind a lakosság, mind pedig más közlekedési eszközök épségét is. A helyzetet még súlyosbítja, hogy egyes diplomaták, gépkocsi- vezetők nem egyszer ittas állapotban ülnek a volán mellett. Néhány héttel ezelőtt például J. L. Wiesenihán őrmester, az amerikai követség légügyi osztályának volt beosztottja éjszaka ittas állapotban vezette gépkocsiját és a dunaparton elütött egy szolgálatban lévő rendőrt. A szerencsétlenséget ittas állapota ellenére észrevette, kocsiját lelassította és gúnyos hangon, tört magyarsággal kérdezte a rendőrt, hogy sérülése fáj-e. A rendőr igenlő válasza után az amerikai követségi beosztott áldozatát cserben hagyva, a tett színhelyéről nagy sebességgel távozott. Az eset után a magyar Kül« ügyiminisztérium hivatalosan értesítette az amerikai követséget, hogy Wiesenhan őrmester Magyarország területén gépkocsit többet nem ve* zethet. Az amerikai külügyminiszté* rium az esetre úgy reagált, hogy t követségi beosztottat visszarendelte^ Érdemes megemlíteni, hogy ar amerikai követség diplomatáinak ko. rülbelül 30 gépkocsi áll rendelkezés sere. Ez azt jelenti, hogy minden Budapesten tartózkodó amerikai diplomatára személy énként csaknem három gépkocsi jut. Hogy mire jé ez a :sok gépkocsi.. azt az előbbiek-« bén elmondott’ »országmegtekinfő ■utak-« sorozata sejteni engedi. • Az amerikai követség egyes be-. osztottál. a katonai adatokon kívül nagy figyelemmel kísérik . a . magyar népgazdaság, .fejlődését. Sajnos számos, példa bizonyítja, hogy nem túlságosan jóindulatú érdeklődéssel. D; Sprecher amerikai diplomata például 1958 július 20-án Kiskunhalas környékén járt és ott az 534-es számú úton dolgozó Balogh Márton nevű útfenntartó munkástól a terméskilátások és az útmenti állami gazdaság terméseredményei és gazdasági fejlődése iránt érdeklődött. Később arra akart mindenáron választ kapni, hogy milyen módszerekkel kényszerítik az egyéni parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Miután a kérdésekre neki nem tetsző választ kapott, edihajtatott. de távozása előtt »kiselőadást« tartott az amerikai mezőgazdaság rnaga- sabbrendűségéről. Sprecher urat megkímélhettük volna egy hosszú és 'kényelmetlen utazástól és megkímélhetjük a jövőben, ha ilyenféle kérdéseivel az illetékes szervekhez fordul. Az amerikai hírszerzőszervek a kiszökött magyar állampolgárok soraiból töltik fel kémhálózatukat. Ügynökeik kiválogatását már az - ellenforradalom alatt megkezdték, majd (Folytatás a 2. oldalon) A POSTA KIVÁLÓ DOLGOZÓI MINCZÉR FERENCNÉ Rudabánya. POPOVICS LÁSZLÓ postaiig* UNGH GYÖRGY hivatalvezető. Dobi István rádióbeszéde« Dobi István, az Elnöki Tanács el-! nöke ma 8.10 órakor a Kossuth-rá-! dióban beszédet mond a termelőszö-! vetkezeti mozgalom megindulásának: 10 éves évfordulója alkalmából,
