Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

Vasárnap, 1958, szeptember 7. ÉSZAKMAGYARORSZAG ? Váratlan vendég Magyarul beszélő angol film Driestley angol író színmüve is- mert hazánkban. Játszották a felszabadulás előtt is, felszabadulás óta is. Mondanivalója, amely az an­gol úri osztály embertelenségét, ci­nizmusát támadja, mindig aktuális. Desmond Davis forgatókönyvíró és Guy Hamilton rendező filmrevitték Priestley színművét és a film most kerül a magyar közönség elé. A filmrevitel sikere vitatható. A film alkotói erőteljesen ragaszkod­tak az eredeti színműhöz és vég­eredményben fényképezett színpadot látunk pusztán az azonos szobadísz­letben mozgó hét szereplő játékában. Ez az erőteljes színpadszerűség szin­te teljesen háttérbe szorítja a film- szerűségre való törekvést. A filmet vontatottá, sőt egy-két helyen unal­massá teszi. Keveset segít ezen a ren­dezési hibán a mintegy öt visszavetí­tett, emlékeztető jelenet-sor. Hogy a filmet mindezen hibái ellenére is jó­nak mondhatjuk, az kizárólag a he­lyes eszmei mondanivalójának és az egyes szerepeket formáló színművé­szek kitűnő jellemábrázolásának kö­szönhető. A film rendkívül éles tár­sadalomkritika, amely az angol úri­osztálynak a csontjáig mar, a figu­rák pedig az angol sznobság hiteles példaképei, akiket hidegvérűségből csak egy — a film végén valósággá váló — lidércnyomás bír kizökkente­ni. A drámai feszültségű cselekmény egy eljegyzési vacsoránál indul, aho­vá váratlanul betoppan egy detektív és kérdezősködéseivel megzavarta azt. Elmondja, hogy egy Éva Smith nevű lány megmérgezte magát és a kórházban meghalt. Az előkelő úri- család eleinte felháborodva tiltakozik az ellen, hogy nekik az öngyilkos lányhoz bármi közük is lett volna, de rövid idő alatt a család minden tagjáról lehull az álarc: valamennyi­en részesek abban, hogy a szeren­csétlen lány öngyilkosságra kénysze­rült. A családfő gyárában dolgozott a lány, de kidobta, mert béremelést kért. Később a lánya dobatta ki egy kalapiizictbői, majd a vőjelölt tette a lányt szerencsétlen szeretőjévé. Ezt követően a család fiának lett titkos menyasszonya, a lány és amikor gyer­meket várt, a fiú nem tudta anyagi­lag segíteni, az anya pedig, mint a jótékonysági egylet elnöknője, meg­tagadta a leendő anyától a segélyt és ezzel öngyilkosságba kergette. Egy­mástól függetlenül, egymás tettéről nem tudva követték el tetteiket, amelyek összességükben a lány tra­gédiáját okozták. Miután mind el­mondták vétküket, a detektívről ki­derül, hogy a rendőrségen nem is is­merik. Az úri család megkönnyeb­bül, hiszen akkor nincsen semmi baj és az élet mehet tovább úgy, mint ré­gen, de ekkor cseng a telefon és jel­zik a rendőrség valódi — most már V. Rozov és V. Ejszimont filmje a háború után felnőtt szovjet ifjúság életének, nevelésének, pályaválasztá­sának problémáit tárja elénk. Őszin­tén feltárja azokat a hibákat, ame­lyek a fiatal szovjet generációban — ha nem is jellemzőként, de mégis — jelentkeznek. Az egyetemi profész- szor fia egyáltalán nem is készül az egyetemi felvételi vizsgára, mert hi­szen őt, a neves professzor fiát úgyis felveszik könnyen. Ilyen irányban próbálja befolyásolni barátját, a na­gyon könnyen befolyásolható And- rejt is, akit apja — szintén egyetemi tanár — ugyan szigorú tanulásra fogna, de anyja majomszeretettel csügg fiain és mindent elkövet, hogy azok minél könnyebben, mind keve­sebb tanulással, munkával és fárad­sággal élhessenek. Rokonuk, Aljosa a messzi Szibériából jön hozzájuk, hogy egyetemre iratkozzék. A józan, talpig becsületes, vidéki fiú szorgal­masan tanul, s Andrej is nagyon megszereti, barátjává lesz és amikor nem veszik fel őket az egyetemre, nem lelkiismeretiurdalásban jelent­kező — érkezését, mert Eva Smith valóban meghalt. A film az emberi lelkiismerethez szól. Azt mutatja be, hogy milyen tragédiákat okozhat a gazdagok ke­gyetlensége, a jóakarat, az emberség hiánya. A művészek a szerepük mé­lyére hatolva alakították figuráikat. Különösen jólsikerült alakítás a »Be­törő az albérlőm« és a »Nevetés a paradicsomban« című filmekből is­mert Alastair Sim remekbesikerült detektívfelügyelője. Elöljáróban elmondottuk, hogy a film színpadi kamaraműnek hat, mintsem a filmtechnika és filmművé­szet lehetőségeit kihasználó filmalko­tásnak, de eszmei mondanivalójáért, helyes társadalomszemléletéért és jó színészi alakításaiért ezt a hibát né­mileg kiegyensúlyozottnak érezzük. — A közönség körében sikerre szá­míthat. együtt indulnak el Szibériába, hogy a termelő munkában állják meg a helyüket és váljanak a társadalom hasznos tagjaivá. Remek ember-típusokat sorakoz­tat fel a film és éles keresztmetsze­tét adja a szovjet fiatalok, de rész­ben a felnőttek társadalmának is, megmutatja a társadalomban még fellelhető polgári csökevényeket (protekció stb.), de már megmutatja a kiutat is, amikor szembeállítja vele a — becsületes Aljosa képében — az új szovjet fiatalságot. A film cselekményének bonyolí­tása változó iramú, de mindvégig érdekfeszítő. A színészek közül külö­nösen ki kell emelnünk az Andrejt alakító Haritonovot. — A Tizenket­tedik órában mondanivalója nagyon is aktuális napjainkban hazánkban is és egyéb művészi értékei mellett, ez is értékessé teszi számunkra ezt a filmet. (bm) í tizenkettedik órában Magyarul beszélő szovjet film óg.ij, bőidmj. (latai pÁr Répáshután az elmúlt hét szom­batján kötött há­zasságot Telekes Sándor és Flekács Adélka. A két KISZ-fiatal eskü­vőjére csaknem az egész falu hivata­los volt. A vendé­gek vidáman szó­rakoztak, lakmá- roztak, kocéint- gattak az ifjú pár egészségére, dalol­tak, táncoltak ki­világos virradatig. Emlékezetes lako­dalom volt ez, amelyről nagyon sokáig fognak be­szélni a faluban. (Tormái Andor felvételei) As esketéa után Zárt ajtó fogadta a lakodalmas né­pet, amikor meg­érkeztek a tanács­házáról. A nagy- vőfély kérésére nyitott ajtót az örömapa, s kívánt boldogságot a fia­taloknak. A vacsora A vendégek és az ifjú pár is ja­vában lakmároz- tak, amikor a pos­tás egy csomagot adott át az újdon­sült házaspárnak. A menyasszony kíváncsian bonto­gatta egymásután a papírokat s vé­gül csak egy pi­cinyke kaucsuk- baba volt benne. Mint a képen is látható, ezen de­rülnek mindket­ten. üc ULijr&f-dt/cuft A cárok órája megállt VII. NEM ÍRATOTT TESTAMENTUM, hogy e rengeteg kincsnek, melynek láttán káprázik a szem, ki légyen az örököse. A bíró szerepét a nép vál­lalta. Hiszen minden gyöngyszem, mely a kard markolatát burkolja, vagy a nehéz koronák aranyából elő- csállog, rég holt ősök egy-egy verej- tékcseppje; -.; A régi gőgből nem maradt más, csak ez a temérdek kincs. Az egykori pompát látod e ter­mekben halomra gyűlve. Ennyi ma­radt. És corpus deláetiként csillogja az utókor szemébe: így éltek a cárok, mialatt nyögött a nép! csontjából, felülete aranyozott, körül topázkövek ékesítik. A legszebb trón­szék azonban Alexej Miihajlovicsé: arany, ezüstlemezekkel borították, rajta 800 darab gyémánt dacol a nap ragyogásával. De mi ez a 800 kis gyé­mánt ahhoz a 2500 nagy gyémánthoz képest, ami I. Péter cári koronáját borítja! Az orosz cároknak ez az el­ső és egyben legszebb koronája. Pé­ter előtt bőrsapkával koronáztak, teremtette meg az új divatot; Kora akkora a dekoltázs, hogy a ma ko­rának bármelyik divathölgye megiri­gyelhetné. Erzsébet pedig egyenesen túlzásba vitte az öltözködési hóbor­tot, Halála után 15 000 ruhát talál­tak szekrényében. Visszatérve Péterhez, kétségtelen, rendkívül haladó szellemű, szorgal­mas ember volt. Talán az egyetlen nagy a cárok közül. Tizennégy szak­mát ismert. Hajót ácsolt és csizmáit - maga varrta. Az egyik teljesen épen Mesébe illő pompában, gazdagság­ban. éltek. Pénzben nem is lehet ki­fejezni mindannak értékét, amit az öreg Kreml fegyvertárának termei őriznek. * A KREML ABLAKAIN ÁT bőke­zűen ontja sugarait a nap. A fény megtörik a trónszék aranyveretén és élénken verődik a körülállók ar­cára. Csontos, bozontos szakállú ko­zák atamánok, holland hajóács, Per­zsiából errevetődő kereskedő, litván követ, s egy egész sereg udvaronc já­rult a cárevicsek elé. Mert a minden oldalról »árt. csak élőiről nyitott írónszékben ketten ülnek, két gye­rek: a mogorva, ridegtekintetű Iván. és a nyurga, eleven, akaratos Péter. De a szó, miket a jövevényekhez in­téznek, nemi a saját fejükben fogam- zik. A tanácsokat a nővér, Szófia súg­ja a trónszék rejtett ablakán át;:. Képünk a Kreml főbejáratát mutatja, előtérben a Lenin—Sztálin mauzóleum; arrébb pedig a Vaszilij székesegyház. ...- íme, így elevenedik meg rég­múlt idők történelme. Csapong a fan­tázia. Csaposig, mert az agy nem ké­pes a látottak mindegyikét befogad­ni. Csak a szem falja, ami elébe ke­rül. A cárevicsek trónszékei közelében áll Borisz Gcdunov trónszéke. Való­ságos remekmű. Perzsa kézművesek munkája — a sah ajándéka. A trón­szék ölében kormányzópálca fekszik. Mesteri kezek készítették tengeri hal nak legmodernebb gondolkodású em­bere . volt. Az orosz viseletét meg­szüntette, de nem mindemben utá­nozta a nyugatot: sok tekint étben visszatért a római klasszicizmushoz. Ha itt-ott az urak körében ellen­állásra is talált a modern divatot il­letően, — nem így a hölgyeknél! A modern viselet terjesztésében maguk a cári hölgyek mutatták a jó példát. Az egyik üvegszekrényben még ma is látható Katalin ruhája, amelyen megmaradt, itt áll a sajátmaga esz­tergálta bot mellett. Péter emellett a feltűnőség, a gi­gantikus méretek híve volt. Leányá­nak, Erzsébetnek aranyveretű szánját — mellyel mindössze egyszer utazott Pétervárról Moszkvába, apja koroná­zási ünnepségére — huszonhárom ló húzta! Akkor még nem lévén üveg, az úgynevezett — és igen drága — Mária-üveggel borították a szán- hintó ablakait. Viszont, ha nagy volt Erzsébet szánja, — úgy az Orlov herceg által Katalinnak ajándékozott kocsi óriási volt. Hála a francia Busche mester­nek, akkorára építette, hogy használ­ni sem tudták, s így eredetiben, res­taurálás nélkül megmaradt — köz­szemlére. Mert van azon mit nézni! Legalább eszébe juttatta az ember­nek azokat a pletykákat, melyek a Katalin és Orlov közötti nexusról mindmáig fennmaradtak. A mély kapcsolat több tárgyi bizonyítéka látható e termekben. Például nem csekélység az a szervízkészlet, amely- lyel egykoron Katalin, lepte meg Or- lovot, s amelynek értéke 14 millió angol font! A porcelánok, kristályok, arany- kelyhek, gyémánttal kirakott dísz­tárgyak társaságában nem csak ér­ték, de érdekesség tekintetében is sok a látnivaló. Ezek közé tartozik annak az imakönyvnek a fedőlapja, amelyen 3000 drágakő csillog. Orosz mesterek hét, évi munkájából szüle­tett a műremek. Nem kevésbé csodá­latra méltók a bizánci, perzsa és tö­rök szövetekből készített, igazgyön­gyökkel kivarrott ruhák, palástok. No, meg aztán ki látott már arany­vonatot? Mert ilyen is van a termek egyikében. Igaz, csak kis méretű, de — színarany! Napoleon kedveskedett vele I. Sándornak, abból az alkalom­ból, hogy kikapott tőle Borogyinónál. A megszemlélt tárgyak egyik fő­érdekessége II. Katalin bronzalapon álló zenélő órája. Az óra felső ré­szén egy sas éppen repülésre lendül­ne, ha nem lenne más hivatása. A sasnak az a feladata, hogy minden öt percben egy gyöngyszemet hul­la jtson ki szájából. A szerkezet va­lamelyik rejtekéből pedig minden egész órában vízesés tör eflő. a;. Ezen az órán megállt az idő. A mutató jelezte éj delén véget ért egy történelmi kor. Nem maradt más be­lőle, csak ez a pompa. S néha el-el járnak hozzá az emberek, mert vonzza őket a kíváncsiság. A KREMLHEZ TARTOZIK három székesegyház. Az egyik a cárok ke­resztelésének. a másik koronázásá­nak, a harmadik pedig temetkezésé­nek színhelye volt. Itt temették el Ivánt is. a Rettenetest. Itt fekszik a márványkoporsóban, mellette fia, kinek felindultságában önkezűleg ontotta ki vérét. A székesegyházak mindegyike cso­dálatos építőművészeti műemlék. Az első, a Boldogasszony székesegyház mindmáig híven megőrizte Lübljov festőművész freskóit; a második, az Archangelszki székesegyház Szmecs- nikov építőművész művészetét őrzi az utókor számára. A harmadik szé- . kesegyház előtt ott áll az óriás-ha­rang, súlya 200 tonna. Nagyon régi éke ez Moszkvának. A templom, amelynek sók évszázaddal ezelőtt tornyában függött, 1235-ben leégett, a harang leszakadt, s aljáiból letört egy akkora darab, hogy egy jónövé­sű gyerek átfér rajta, Bronzból és ezüstből készült; :;. Nem hívja tölbbé a cári csalá­dot halotti misére. Nincsenek többé cárok. A Kremlben 40 évvel ezelőtt megtörtént a nagy őrségváltása»# * VAN A KREMLNEK egy szerény kis épülete, amelyhez nem a kíván­csiság, hanem a kegyelet vonzza a szíveket. Benne két ember nyugszik; két ember, akik utat mutattak a jö­vőbe. Az egyik alacsony, a tudós arckifejezése ül sápadt orcáin; ez a kis ember rettenetes erős még most is — pedig holtan fekszik üvegkopor­sójában. Mellette hű harcostársa, aki a maga korában szintén nagyot alko­tott. A Mauzóleum előtt minden órában váltják egymást a mozdulatlanságba merevedő őrök. Feszes vigyázzmenet- ben érkeznek az őrtállók, s ugyanígy távoznak az őrt álltak. De ez nem az igazi őrségváltás. Lenin és Sztálin koporsója egy pil­lanatra sem marad őrizetlen. A Vö­rös-téren a nap minden — a kegyelet idejére kitűzött — órájában végelát­hatatlan hosszú sorban kígyózik a tisztelgő emberek áradata. Oroszok és nem oroszok. Minél közelebb ér­nek a szerény márványópülethez, an­nál hangosabban dobban a szív. Érzi Lenin közelségét; Hűs szellő árad a folyosókon. A fény homályba csap. Mélységes csend, csak a léptek halk neszét, hal­lani. Még néhány lépés, s a tompa fényben megcsillan a két üvegkopor­só. Balról Lenin, a másik oldalon Sztálin. A két halott csendesen alusz- sza álmát. Béke. nyugalom:.; Szin­te bántó ez a némaság, ha arra gon­dol az ember, hogy mi mindent át­élt ez a két férfiú a nagy forradalom előtt, alatt és után..: S most itt nyugosznak mozdulatlanul. A szó fi­zikai értelmében meghaltak. De amit alkottak, abban tovább élnek. GAZDÁT CSERÉLT a Kreml. Cá­rok nincsenek többé. A cárok órája megállt. Az időt a Kreml toronyórá­ja jelzi; : . (FolyJaliukl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom