Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

4

északmagta^orszM

Vasárnap, 1958. szeptember 7.

KETTŐ, AKI ÚTON MARADT

EGY FALU AZ IGAZOLÓJA, a megmondója, hogy az a tizenegy gyerek milyen lelkesen, odaadóan dolgozott az 1947-es választási harcokban: Plakátot ragasztottak, szerkesztettek, — egy párt plakátjait kivéve — letépkedtek. A plakáttéj&i csinytevésből az 1. listát hagyták ki. Ennek a pártnak plakátjai fennmaradhattak a kerítéseken, házfalakon. Sőt ki is ragasztották éjszakánként. S ezért a ragasztásért, az MKP Központi Vezetősége két futballabdát ajándékozott a falu szegény gyerekeiből alakult futballcsapatnak.

Ennek már kereken tizenegy esztendeje. Az akkori — úgynevezett — »mezítlábas csapat« tagjai ma már felnőttek. Lakatosok, esztergályosok, traktorosok, mérnökök és tanárok lettek az akkori szegénygyerekekből.

A csapat két tagját — Tirpák Mihályt és Gresák Antit — a Miskolci Vas- és Fémipari Ktsz. egyik műhelyében találtam meg. Délelőtt 9 óra,

reggeli idő. Hazulról hozott szalonnát reggeliznek zöldpaprikával. Vasárnap odahaza jártak Abaujkéren. Az otthoni újságok után az üzemi életről beszélgetünk. Mind a ketten elégedettek a helyükkel. 1800 forint az átlag fizetésük, s ebből egy nőtlen ember szépen megélhet.

— Olyan ez az üzem, mint egy család. A vezetőnk is, Pista bácsi, mintha az apja lenne az üzemnek, — mondja Miska.

Aztán akarva, nem akarva, mindketten a munlíájukról beszélnek. Autógarázs alkatrészein dolgoznak.

— Exportra gyártjuk. Németország részére, — mutatja Anti a r>adon heverő vaskeretet. — As oldala nyolc tagból készült. S ez az egyik tag.

A RAJZOK IS ELŐKERÜLTEK.

Szükséges a megértéshez. Miska magyarázza nagy szakértelemmel, hogy melyik az eleje, oldala, s a tetőzete. A léptékekkel is tisztában vannak.

A nyári hónapokban 200 borsodi bányász részesült szanatóriumi ápolásban

A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói közül 40 százalékkal többen üdültek az idén, mint tavaly. Elsősorban azokat a bányászokat küldték üdülőhelyekre, akik vizes, az egészségre ártalmas munkahelyen dolgoznak. Alberttelepről, Sajókazáról, Berentéről és más vizes munkahelyeken dolgozók közül csaknem 700-an pihentek és gyógykezeltették magukat melegvízű fürdőhelyeken, mint Hévizén és a Borsodi Szénbányászati Tröszt hajduszoboszlói saját bányászüdülőjében. Közülük kétszázan szanatóriumi ápolásban is részesültek.

A felnőtt dolgozók mellett az idén a tröszt több mint 700 bányászgyermek részére tette lehetővé a kéthetes pihenést. A tröszt megalakulása óta ez volt a legnagyobb arányú ilyen üdültetés. A gyerekek egy- része a Balaton mellett, más részük pedig Sátoraljaújhelyen töltötte a nyári vakációt.---------------------------------ooo.........-............—---------9

00 ezer forintos költséggel diesel-mozdonyszín építését kezdik meg Tiszapalkonyán

A Tiszapalkonyai Hőerőmű óriás- azánjában naponta többszáz vagon :enet tüzelnek el. Az olcsóbb széniállítás érdekében az erőmű terűiéin a szénnel telt normál és talbot asúti kocsikat két 60 lóerős és egy ÍO lóerős diesel-mozdonnyal mozgatják. Ezek tárolására és javítására most 900 ezer forintos költséggel diesel-mozdonyszínt építenek, hozzávezető vágányokkal. A csaknem 2000 légköbméteres mozdonyszín építését a napokban kezdik meg és azt az év végén adják át.-oooÖtven borsodi bányász költözik sajátházba a bányásznapon

A Borsodi Szénbányászati Tröszt olgozói részére a bányászlakásépítés arán számos bányatelepen építettek ét- és háromszobás összkomfortos saládi házakat. Ezekből a bányászok íár 260-at megvásároltak. Legtöbb ányász családi házat Kazincbarci- án, valamint a diósgyőri szénbányák özeiében felépült lakótelepen vettek

A bányásznapra az újabban elkészült családi házak közül ötvenet vásárolnak meg a bányászok a hűség- jutalomképpen kapott összeg felhasználásával. Felsőnyárádon, Rudolftele- pen, Sajókazán kettős ünnep lesz szeptember 7-ike. Ezen a napon adják át ugyanis az új bányász családi ház tulajdonosoknak saját lakóházuk kulcsait.

De hisz nem azért tartják őket az

üzemben jó lakatosoknak. S különben is már hetedik éve dolgoznak a vasas szakmában.

Vége a reggeli időnek. Üjra hozzáfognak a keretek összeillesztéséhez. Jó nézni, amint kezük alatt összeillenek a vasszálak s alakot öltenek: négyszöget, háromszöget, — amit a rajz megkíván.

— Mind a kettő kiváló lakatos és nagyszerű ember — mondja Kolyi Zoltán a brigád egyik tagja. S amit a fiúk nem mondtak el magukról, ő elmondja.

Anti és Miska az ellenforradalom után jöttek az üzembe. Akkor szereltek le a katonaságtól. Abban az időben is szorgalmasan dolgoztak, amikor a sztrájk volt a »becsület«. 1957 áprilisában elsőnek léptek be a KISZ szervezetbe és segítettek a megalakításában is. Most mind a ketten KISZ vezetőségi tagok: Anti agit.- propos, Miska sportfelelős, — és aktív futballista az üzemi csapatban. A pártszervezet a múlt évben oktatószemináriumot szervezett, önkéntesség alapján ment a jelentkezés, ők jelentkeztek, — s szorgalmasan el is jártak az előadásokra, foglalkozásokra. A munka és a tanulás mellett társadalmi munkát is végeztek. Mert mindig van valami tennivaló a kisze- seknek. Vasgyűjtés, kirándulás szervezése, taggyűlések megrendezése.

PÁR HÉTTEL EZELŐTT Tirpák Mihály és Gresák Antal azzal a kéréssel fordult az üzemi párt-alap- szervezet titkárához. Telepi elvtárshoz, hogy vegyék fel őket az MSZMP tagjai sorába. Tagjelölt felvételi kérelmüket a KISZ-szervezet vezető-; sége írta alá elsőszámú, javaslónak. A szegény falusi kovács és kőműves gyermeke, akik már'1947-ben megismerkedtek a munkásmozgalommal, nem azzal a szándékkal kérték felvételüket a. pártba, hogy ezzel előnyhöz jussanak. Egyiknek sem szándéka otthagyni a munkapadot. Egyszerűen azért akarnak a párt tagjai lenni, mert érzik, hogy azon az úton járnak, — s ezen az úton már tizenegif éve, hogy elindultak — amely a kommunista párthoz vezet.

Amikor a pártról beszéltünk. Tirpák elvtárs megjegyezte.

— Emlékszel? Mi akkor találkoztunk a párttal, amikor a plakátragasztásért kapott futballal játszottunk és a nagygazdafiúk gúnyosan csúfoltak minket: »kommunista

kölyköknek kommunista futball való«, — s mi erre büszkék voltunk.

És látni, hogy a tagjelöltségükre is büszkék, amit a Vas- és Fémipari Ktsz. pártszervezete csütörtökön hagyott jóvá.

•

KETTŐ A TIZENEGYBŐL úton maradt. Mindkettő becsületes munkásfiatal, akiknek a háta mögött a munkában szerzett becsület áll. Nem tudom mit írtak a tagjelölt felvételi ív azon rovatába, amely azt a kérdést teszi föl, hogy mióta vesz. részt a munkásmozgalomban. Én 1947-et írtam volna..»

r— baráth —

Fiatal mérnökök •és technikusok találkozója Kazincbarcikán

(Tudósítónktól.)

A kazincbarcikai Borsodi Vegyikombinát fiatal műszaki vezetői az elmúlt napokban értekezletet tartottak. A napirend egyetlen pontja: a fiatal értelmiség szerepe a* termelésben, a társadalmi munkában, a politikai életünkben. Vitabevezetőt Sütő László igazgató és Szentmiklósi Imre főmérnök mondott. A bevezetőben párhuzamot vontak a régi — felszabadulás előtti — értelmiség helyzetével. Töreki Ernő mérnök a passzivitás egyik okát abban látja, hogy nem becsülik és nem karolják fel a fiatalok kezdeményezését, így azok elkedvetlenednek. Szénási Tibor többek között kifogásolta, hogy a fiatal

műszakiak nem ismerik eléggé a gyár tervét, különböző mutatóit, mely a gyár gazdaságos termelését segíti elő. Nagy Emil a külföldi tanulmányuta- kat javasolta, hogy az ottani tapasztalatok alapján még gazdaságosabban termeljenek. Felszólalt még Szűcs Ferenc technikus, aki a munkaverseny és a KISZ-szervezet életével kapcsolatban tette meg észrevételeit, míg Bakk István párttitkár kérte a fiatal műszakiakat, hogy jobban hallassák szavukat, jobban értékeljék saját országunk helyzetét, különösen a hazai ipart. Az ülés végén egy bizottságot választottak, melynek feladata kidolgozni a fiatal műszakiak továbbképzését. Halmágyi Balázs

Ígérgetések és a valóság

Szomolya, az alsóborsodi községek egyike, már a múltban is nagyközségnek volt nyilvánítva. Ez a nagyközségnek csúfolt barlangvölgy, az egykori »Gömbösfalva««, a tiszavirág életű Gömbös-kormánytól kapta akkori nevét.

A kormány községfejlesztési ígéretekkel igyekezett megnyerni magának az elégedetlen parasztságot. Az ígéretek azonban csak a felszabadulás után váltak valósággá. Már az első hároméves tervben villanyt, mozit, egészségházat kapott a község. Az új bekötőút elkészítése után megindult az autóbuszjárat is. Hosszúlejáratú állami kölcsön segítségével

több mint százötven barlanglakó család költözött új lakásba. Később a hangoshíradó váltotta fel az árverezésre emlékeztető dobszót.

Fejlődésünkhöz tartozik a kéttan- termes, nevelői szobákkal ellátott parkettás iskola és a betonjárda. Most már minden szégyenkezés nélkül vallhatjuk Szomolyát nagyköz- ségnek, ahol megújhodott életünket csörgedezi még a kis Kánya patak is* NAGY JÓZSEF technikus, Szomolya

cJhn&v a eirkusztxan

A Trolle Rhodin svéd óriás-cirkusz miskolci bemutatkozását nagy érdeklődés előzte meg, így az első előadásra jegyhez csak a kivételesen szerencsések jutottak. — Nyugalom és csigavér! — türtőztetik magukat, akiknek csak a későbbi előadások valamelyikére van jegyük s még azok sem vesztik el a fejüket, akik most kapkodnak fűhöz-fá- hoz, hogy jegyet szerezzenek.

Nem így Ámor, aki a nyári idény végnapjainak nagy hajrájában se nem látott, se nem hallott s csak akkor eszmélt fel, amikor a sátorváros felé megindult az első emberáradat.

A »Kopogd le a fán« című film előadásáról rohant lélekszakadva, ahová már a meccs után ült be, maradék nyilait ellövöldözni. Egyetlen nyílvesszője maradt tegezében, amikor meghallotta, hogy Trolle Rhodinék közel négyezer embert csődí- tettek össze a Béketéren.

— Micsoda zsúfolt program egyetlen napon, micsoda lehetőségek! és — nyílvessző- keretem kimerült... Ma egy mesterlövést csinálok és holnap degeszre tömött tegezzel jövök — gondolta és hirtelen bebújt a sátorponyva alatt...

Nem látja meg senki, csak az egyik páholyból villant rá te- kintete a hétéves Kiss Sanyikénak, és kerekre tágult, elragadtatott szemmel nézte a jégrevű csodálatos szép kavargását édesapja mellől. A nyílvessző kiröppent... .

___

— Szép? — hajolt az apa a kisfiához. — Tetszik?

— Igen, az a szőke — vágott szemével a kisfiú a csillogó j'g- parketten táncoló színes forgatag felé ...

— Melyik? — kérdezte az elhült papa nevető kíváncsisággal.

— Hát az a szőke — mutatta a Sanyi gyerek a szemével és megütközve nézett az apjára, hogy még kérdezi.

— De nézd csak, most jön be a Jég- királynő — intett az apja és a kisfiú félig felemelkedve az ülésről, előre bámult. Sze-1 mei tágra meredtek, arcára az elragadtatás szépsége forrósodott.. ; Már nem nézte többé a platinaszőkét, nem nézett mást, csak a Jégkirálynőt.

*

Amikor vége lett az előadásnak, megmozdult az emberáradat, a kisfiú azzal a hátáig* zott kívánsággal ál i elő, hogy menjenek a Jégkirálynő után.

——-Már hogy mehet* nénk, kisfiam? — nevetett az apja —, amikor az már vissza is repült Svédországba...

— Ügy korcsolyával? — nézett rá hitetlen-1 kedve és elszontyolodva a gyerek.

— Dehogy kor cső* lyávál, fiam! Repülő- géppel.

— Hát akkor az semmi! — rikkantott a gyerek örömmel. —■ Akkor a TU—104-el utolérhetjük...

— y. —a.

Ebben az évben hatalmas vasbetonszerkezet nőtt ki a földből Miskolc határában, Alsózsolca környékén. Gyors ütemben épül hazánk egyik legmodernebb élelmiszeripari létesítménye; — a méreteiben is hatalmas hűtőházkomplexum. A 25 méter magas vasbetonkereteket — már a Sajóhídról szemlélve is — úgy látjuk, mintha valami épülő erőmű kitöltetlen vázai lennének.

Az építkezésen szorgalmas emberek dolgoznak. A budapesti 21. sz. Állami Építőipari Vállalat kapott megbízást a 35 millió forintos beruházás megvalósítására. Mint azt Hegedűs Gyula, az építkezés helyettes vezetője elmondotta — ebben az évben 10 millió forint értékű munkát végeznek el. A 60 méter hosszú, 40 méter széles és öt emelet magas hűtőházat több más létesítmény egészíti ki. Modern műhelyépületet, jéggyárat, gépházat és irodaépületet építettek, melyeknek kivitelezése ebben az évben kielégítően haladt.

Az 550 vagon zsír, gyümölcs, tejtermék és hús befogadására alkalmas hűtőház építése előreláthatólag még két évig tart. Ez a munka tehát nem kampányfeladat. Gondos munkát igényel a nagy épület szerkezetének építése. Kizárólag monolitikusán, vagyis nem előregyártva épülnek, hanem az összes szerkezeti elemek — lemezek, bordák, oszlopok — egységes, összefüggő testet alkotnak. Az építés során igen sok faanyagot használnak fel, hiszen az épület elemeinek nagyrészét zsaluzni kell. A hosszadalmas munkára jól fel kellett készülni, hogy a vállalat eleget

GONDOK, PANASZOK

AZ ÉPÜLŐ HÜTÖHAZNAL

tegyen feladatának és jobban gondoskodjon az emberekről.

Hogyan élnek az emberek?

Az építők szakszervezete Borsod megyei bizottságához több alkalommal érkezett bejelentés, hogy az itteni szálláskörülmények nem felelnek meg az emberi követelményeknek. Több olyan dolgozó — akik a vállalattól eltávoztak —, szóvátették, hogy vezetőik szépen irányítják a termelést, de róluk kevésbé gondoskodnak. A bejelentések nyomán a helyszínen szemlét tartottak. Sajnos, az első szoba látogatása után, a látottak azt a benyomást keltették, hogy a szállások állapota, felszerelése — a legrosszabb és a legelhanyagoltabb a megyében!

A kövezet szennyes, piszkos. A szalmazsákok állapota szinte tűrhetetlen. A lepedők és takarók tisztát- lansága példátlan. Egyetlen takarítónő. 15 szobát, helyiséget tart tisztán, illetve tartana, de erre képtelen. Néhány szoba olyan nagy, hogy kettő is lehetne belőle. Gyakran megtörténik, hogy az utolsó szoba takarítására már csak akkor kerül sor, amikor megérkeznek munkahelyükről az emberek. A kövezet súrolására, az aluminium mosdótálak tisztántartására nem is gondolhat. Az építésvezetőség — béralaphiányra hivatkozva nem állíthat be másik takarítót. Hihetetlenül hangzik, de a vállalat más munkahelyein — Budapest környékén — nincs ilyen akadály. Már pedig itt, ahol 10—15 ember él egy szobában, sokkal nagyobb tisztaságra, gyakoribb takarításra van szükség.

A szálláshely — ‘de az egész környék — rémítő lénye a tengernyi sok légy. A közeli szervestrágyagyűjtő telep milliónyi számban termeli a fertőző rovarokat. A KÖJÁL figyelmét — az épülő létesítmény miatt — erre külön felhívjuk. A szobákban — annak ellenére, hogy a szakszervezet korábbi javaslatára hálókat szereltek az ablakokra — nyüzsög a sok légy.

— Hiába vigyázunk, egy-egy ajtónyitáskor húszasával szöknek be mellettünk — mondják az emberek.

A tisztálkodási lehetőség sincs megoldva. A női és férfiszállásokon található mosdótálak nem alkalmasok ilyen célra. Igaz, egy korábbi figyelmeztetés óta hetenként kapnak fürdőjegyet a dolgozók, de sokan nem veszik igénybe, mivel a Miskolcra való utazás hosszú időt igényel. Ha rövid számvetést készítünk arról, hogy a vállalatnak melyik hasznosabb: évi 16—20 ezer forintot fürdőjegyre költeni-e, vagy ugyanebből az összegből egy fürdőhelyiséget létesíteni — zuhanyozókkal, egy fürdőkáddal —, mivel nem néhány hónapos, hanem három éves beruházásról van szó! Úgy hisszük, nemcsak gazdaságosabb lenne, hanem az emberek életében is számottevő változást hozna a rögtönzött munkahelyi fürdő. Ennek megépítése még most sem késő. Csupán egy kis leleményességre, rugalmasságra van szükség és nem utolsó sorban annak az elvnek a betartására, hogy a vezetőknek állandó kötelességük gondoskodni az emberekről .. *

Az érem másik oldala

De maguk az ottlakó dolgozók Is több szobát szebbé, barátságosabbá tehetnének — még a jelenlegi felszerelések, körülmények között is. A munkahelyen igen sok derék, becsületes, a tisztaságot szerető munkás dolgozik, akik érthetetlenül eltűrik, hogy egyesek minden hulladékot eldobáljanak, összefirkálják a falakat, cipőben feküdjenek az ágyra(!) és nem utolsó sorban tartsák rendben ágyukat, környékét és éljenek a lehetőséggel; cseréljék ki rendszeresen lepedőiket. A helyszíni szemle során azt tapasztaltuk — különösen az öt fiatal szobájában —, akik azt vallották magukról, hogy KISZ-tagok —, hogy el sem tudják képzelni második otthonukat földredobált alma- és paprikacsutka, cigarettavégek, kenyérhéjak és egyéb étel maradékok nélkül, őszintén meg kell mondani: az építésvezetőség gondoskodott a szükséges szúnyoghálók felszereléséről, de a sok légy azért van a szobában, mert igen sok az ott bűzlő, rothadó élelem, ami odacsalja a férgeket! Ezért a hanyagságért, gondatlanságért a dolgozók önmagukat okolhatják.

Több helyen láttuk azt is, hogy a rossz, ócska szalmazsákokat — aminek javításáról a vállalat vezetőségének varrónők beállításával gondoskodni kellene —- a dolgozók rozsdás drótokkal »varrják-«, tűzik ősz* szed). Nem gondolnak arra a veszélyre, ami ennek következtében

egy karcolással érheti őket.

Nagyobb gonddal, Felelősséggel

Az építőipar szociális ellátottsága az utóbbi évtizedben óriási fejlődésen ment keresztül. Az emberek között még igen sokan vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy igénytelenül éljenek, mondván: odahaza másképp van, itt így is jó. Nem lehet ebbe belenyugodni. Azok a munkások, akik nemcsak odahaza, hanem munkahelyi szállásukon is szeretik a rendet és tisztaságot, foglalkozzanak sokkal nagyobb felelősséggel azokkal, akik nem törődnek a közösség érdekeivel. A hűtőház építkezésnél példátlanul szép a munkahelyi rend, a munkavédelem hozzáértő emberekre vall, az étterem tiszta, itt lényegesen kevesebb a légy, mint a szobákban!!); Ablakait kis függönyök díszítik, az asztalokat viaszosvászonnal takarják. Mindez arra vall, hogy az ezzel foglalkozó emberek ismerik és szeretik a szépet. Az építésvezetőség, az üzemi bizottság (a vállalat központjának, szakszervezeti bizottságának vaksága, a vidéki munkahelyekkel való nemtörődömségének ellenére) és az igényesebb dolgozók, — nagyobb gonddal, felelősséggel szebbé, kényelmesebbé tehetik a szállásokat, a vidéki munkások második otthonát.

Az építkezés vezetői, Hegedűs és Horváth elvtársak —, akik a segítő szándékú figyelmeztetéseket köszö* nettel fogadták — képesek lesznek a hibák megszüntetésére, mert korábban már több hiányzó felszerelésről gondoskodtak. ígéretük szerint néhány hét múlva nem lesznek hasonló panaszok az épülő hütőháznál.

— Sz — •